Az érem másik oldala

Hm... A tegnapi bejegyzés tényleg egy kissé pesszimista hangvételűre sikeredett, most korrigálok. Ekkora hangulatváltozás láttán azt hinné az ember, hogy depressziós vagyok, vagy pedig klimaxos. Remélem, egyik eset sem áll fenn.. :) Szóval: az érem másik oldala, vagy ha úgy jobban tetszik: tegnap sírt a bohóc- Pierrot után szabadon.
Szóval az utóbbi napokban több okból kifolyólag is le voltam törve, mint a bili füle. Vasárnap este MSN-en két lány próbált belém lelket önteni, tegnap egyikük helyét Gergő barátom vette át, ma pedig a munkahelyemen... De ezt inkább hagyjuk, erről nem nyilatkozom! :)
Gergővel épp a tegnapi bejegyzés depis hangneme miatt kattintott rám. Írta, mindettől függetlenül azért elég eseménydúsan telnek a napjaim. Én erre valami olyasmit válaszoltam, hogy "igen, igen, de jó lenne, ha egy csaj is lenne mellettem ezeken az eseménydús napokon". A képen pedig ugye van három is! Oké-oké, csak egy stuttgarti, meccs utáni pózolós fotó, de akkor is: kiröhögtem magamat! Le a depivel, éljen az önirónia! És persze az optimizmus! :)
A képen a másik ETO-mezben Melinda látható. Chatről ismerem immáron tíz éve, de a közös ETO-meccsek alkalmából találkozunk a legtöbbet. Ez az út egyébként többek között arról is nevezetes, hogy akkor aludtam életemben először egy ágyban egy lánnyal. Semmi rosszra nem kell gondolni, tényleg csak aludtunk a kényelmes franciaágyon. Bár ez így ebben a formában még túlzás is: hajnali 3-ig söröztünk, és ha jól emlékszem, fél 7 körül keltünk is a svédasztalos reggelihez, majd indultunk haza.
És hogy ki volt az első lány, aki nálam aludt? Mármint még Écsen nálam? Huh, azt el sem hinnétek! :) De a sztori elég gáz. Mármint nem én voltam gáz, főleg nem a lány, hanem a szituáció. Majd egyszer talán elmesélem... :)
Szóval basszus tényleg optimistának kell lenni, és nyitott(abb)nak. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ezekkel a hisztijeimmel, mint például a tegnapi, nem megyek semmire...
Eldöntöttem magamban, hogy jó pár dolgot változatok, másképp fogok csinálni. Ezekről nem írok, mert még az is lehet, hogy számotokra nevetségesnek tűnne...
Képzeljétek, volt idő, amikor lefekvéskor ágyamban az alvópózt felvéve egy lány nevét mormogtam... :) Mondjuk úgy: az álmodozások ideje lejárt...
Most hallgattam egy Inna-számot, abban van, hogy "Don't forget, the sky is the limit". Ez azt hiszem, mottónak sem utolsó! :)
És lányok, na meg persze Gergő: köszönöm...
Másik Gergőnek csak annyit üzennék: igen, valóban elestem autódból kiszállva, de nincs ezzel semmi gond: másképp nem szólt volna hozzám az a lány... Khm... persze direkt ilyesmit semmiképpen nem csinálnék... :)
Tegnap a német elmaradt, a a tanítványnak ugyanis valamilyen ETO-meccsre kellett mennie, így plusz szabadnapot nyert az iskolája. Basszus, hogy a mi időnkben miért nem voltak ilyen akciók? :) Ma mindenesetre pótolunk!
Az este nagy része aztán diplomám keresésével telt. Fájdalom: fogalmam sincs, hogy hol van... Pedig egyebek mellett ezt is be kell adnom a lakáshitel-kérelemhez...
Ja: nem vagyok MC DC-fan! Mindösszesen némi nemű közös sorsunk miatt foglalkozom néha vele. Ez tudom, részben hülyeség: a szemüvegesek, a bal kezesek, vagy épp nem tudom kik sem alkotnak egy "kasztot". De esetünkben azért picit más a helyzet.
Boldog Névnapot a Tündiknek! :)
Figyelem! A következő szösszenet ma jutott eszembe, valós személyhez az égvilágon semmi köze:
"Tünde! Legyek a Csongorod? Mer' én leszek ám, ha gondolod!" :) muhaha! :)
- Huh! Tényleg nem miatta írtam... :$ :) -
Na ennyi mára.
Tényleg: ha citromot kapsz az élettől... Öntsél hozzá Martinit, csinálj belőle limonádét, vagy tolj le egy jó kis tequilát! :)
"Az élet: élet! Éljed!"
Ugye, hogy ugye?
Jók legyetek! :)
Ui.: és a 30 évesekre vonatkozó kitételre is vannak kivételek: többek között bátyám is harminc felett találta meg az igazit! És jövő januárban akkora bulit csapunk, hogy a fal adja a másikat! :P