Elmerengtem

Hol is kezdjem?
A péntek este édes semmittevéssel telt, aztán szombat délelőtt a vidéki felé vettem az irányt. Egyrészt olcsóbb a kávé, mint a Hollóban, másrészt pedig jó idő volt, lehetett nézelődni. :) Jobb híján...
Hazamentem Écsre, folytatódott a pihengetés. Anyuval beszélgettem, olvasgattam, ja, és Forma-1 időmérőt néztem.
Ismét Story, és ismét Veres Robi. A "születése óta járáshibával küzdő srác"-ból bicebóca rapper lett... Aki megcsalja kétségkívül helyes barátnőjét. Vagy csak szeretné, ki tudja... Mindenesetre egy átvert leányzó Robira panaszkodik, hogy átverte, kihasználta, sőt webcam-en még a melleit is meg akarta nézni... Jujjj, gyárekek, hogy mik vannak... :O
A totális agypihentetés után jött egy jóval szomorúbb dolog: a temetés. Régen látott pesti rokonok, eléggé felületes családi kapcsolatok, és valóban szép búcsúztatás. És nagyon rossz volt, mert teljesen eszembe jutott a Nagymamám... Ami nem gond, persze, meg amúgy is rengeteget gondolok rá, de eszembe jutottak az utolsó hónapok, a szenvedése... És júniusban lesz halálának 10. évfordulója...
A szertartás után Écsen maradtam. A magyar-német meccset kezdtem el nézni, de nem kötött le, el is aludtam rajta, így aztán elvonultam lefeküdni. Nem tudom, mi van az écsi levegőben, de akkorákat tudok ott aludni, hogy az hihetetlen... Ismét megvolt a 12 óra, aztán délelőtt még egy, ebéd után szintén. Ennek meg is lett a böjtje... De erről majd később...
Vasárnap délután Forma-1-et néztem, a Török Nagydíjat. Hamilton nyert, Schumi majdnem dobogón végzett, szóval nem voltam túl lelkes... Kíváncsi lesznek, mire jutnak a szakik a Webber-Vettel-affér elemzésében. Button meg ahogy nézett a futam után... :O "Jaj, bocs, Lewis, hogy meg mertelek előzni..." Szánalmas volt.
Ja, és a Gyirmót újra vezet az NBII-ben! :)
A futam után szakadó esőben bejöttünk Anyuval Győrbe. Ő hazajött, én pedig a Hollóba mentem, ahol Baluval és Katával dumáltunk egy kicsit. Este 10-re itthon is voltam, még egy kicsit MSN-eztem is.
Abszolút jól voltam, amikor lefeküdtem. Reggel viszont... Fél 4-kor ébredtem arra, hogy majd szétrobban a fejem. Még gyógyszerért sem bírtam felkelni, csak szuggeráltam az órát, hogy legyen már 5, és keljek fel. Akkor aztán vettem be egy Algoflexet, és már minden oké is volt. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem túlaludtam magam a hétvégén...
A meló aztán viszonylag gyorsan eltelt, nem nagyon volt időm unatkozni... Fél órával előbb beértem, de nem maradtam annyival tovább, inkább hazasiettem. Egyrészt hazaértem a jelzett vihar előtt, másrészt mindjárt németezek a szomszéd sráccal...
Écsen ami rossz volt még, hogy volt időm gondolkodni. És sokkal vidámabb nem lettem a gondolataimtól.
Furcsa módon Anyu is mondta, hogy januári 30. születésnapomnak meg kell majd adni a módját. Háát.... Szerintem ez lesz a tévézős, pizzarendelős szülinap... Nem érzem, hogy lenne bárminek is örülnöm, és hogy ez addigra megváltozna. Nekem pedig van egy olyan sanda gyanúm, ha az ember a harmadik X-et egyedül lépi át, akkor ez már így is marad...
Fura, mert az egyik pillanatban arra gondolok, hogy utolsó szalmaszálként hirdetést kellene feladni (Kisalföld SMS-rovat, MEOSZ-honlap, vagy egy társkereső honlap., vagy nem tudom...), máskor meg úgy érzem, hogy ezt az egészet úgy zusammen fel kéne adni... Jaj, mármint nem úgy az egészet, hogy izé - tudjátok, amire hajlamom van, mert a génjeimben jelen van... -, hanem belenyugodni, hogy nekem ezt dobta a gép. A nagy számok törvényei alapján...
Csak hát így olyan üres az egész...
Tudom-tudom, zsák a foltját, meg mindenkire vár valaki, meg stb. stb., én meg egy siránkozó kis gyökér vagyok... De most ez a helyzet.
Most mindjárt lenézek a sráchoz németezni. Aztán fürdés-kaja-BK-Showder Klub.
Holnap még nem tudom mi, szerdán pedig még egy temetés...
Most számolgattam, két év alatt az ötödik... :(
Esküvőn voltam 29 év alatt háromon...
Szóval ez most ilyen depi-poszt lett...