Szerdán ugyebár megtörtént a modemcsere, akkor eleinte ment is a gép rendesen. Aztán hirtelen nagyon-nagyon belassult.
Csütörtökön ugyanez folytatódott, már azon gondolkodtam, hogy az egész cuccost kidobom az ablakon, jómagam pedig lefekszem aludni. Szerencsére nem tettem így, adtam a gépnek egy újraindításnyi esélyt, és voilà, jobb lett, mint újkorában.
Hogy még jobb legyen a dolog, aznap este MSN-eztem - hogy fogalmazzak? :) - szívem "két egyetlen királynőjével- Gábor Gábor után szabadon. :) - by Szomszédok.
Pénteken egy gyors meló utáni lepakolást követő Écsre távozást terveztem, ami sajnos nem teljesen jött össze. A változatosság kedvéért ugyanis drága jó számítógépem hatvanvalahány frissítést kezdett kikapcsoláskor telepíteni. Így aztán kiolvastam egy újságot, elszívtam egy-két cigit, főztem és megittam egy kávét, szóval nagyon fain volt. :) Viszont újra Mozillában blogolok! Gergő, most keress elírást/helyesírási hibát! :P
Pont elértem a fél 7-es buszt, és hazaérve megnéztem a Vidi debreceni vereségét. Négy ponttal vezet a Loki a bajnokságban, a Fehérvár talán már nem lehet bajnok, így nekünk sem "kell" kikapnunk Debrecenben. :)
Pénteken történt még egy említésre méltó dolog. András barátom felhívott, hogy nincs-e kedvem vele és két kisfiával elmenni szombaton Kaposvárra, az ETO által indított ingyenes szurkolói busszal. Persze, hogy volt kedvem, jelentkeztem is, azon nyomban. Újra borult tehát a tervezett program, a napközben relax, este pedig Holló. Mindegy, túléltük! :)
Szombaton délelőtt olvasgattam, családoztam, meg lekapartam autónkról a Vöröskereszt emblémáját. Hm... Ez régebben a kórházi dolgozókat jogosította fel a benti parkolásra, de ma már nem érvényes. Plusz a drága jó rendőrség akár 30 ezer forintra is büntethet az embléma jogosulatlan használata miatt. (a szerk. megjegyzése: itt milyen hülén hangzana már a tévesen használt végett szó, nem?)
Aztán ebédeltünk. Borsóleves és diós tészta lett volna a menü, de ez nem volt nyerő a várható masszív alkoholfogyasztás miatt. Szerencsére drága jó Édesanyám talált a fagyasztóban pörköltet, így nekem az került a tésztára.
Ezután még belenéztem a Debrecen-Győr kézimeccsbe, félidőben még a DVSC vezetett, azt már csak itt tudtam meg a teletextről, hogy győztünk, és BAJNOKCSAPAT! :)
Kettőre a megbeszéltek szerint oda is értem a Sörkertbe, két Borsodival kezdtük a hangulatkeltést. A busz késve, valamivel három után indult. Huh, gyerekek, ez az út egy rémálom volt. :) Nagyjából fél óra után már hatottak a sörök, mármint pisilnem kellett. Már fájt a hátam, meg mindenem, mire végre megálltunk, és sikerült engednem a természet hívó szavának. Egy origami volt, komolyan mondom. :)
Ezután pedig magamra borítottam egy fél doboz sört, vagyis rám borult egy körforgalomban, a fizika kegyetlen törvényeinek engedelmeskedve.
A meccsre - a késve indulásnak és a három boxkiállásnak köszönhetően- bő tíz perc késéssel érkeztünk. És az első félidő igen gyér volt, 1-0-ra vezettek a hazaiak.
Aztán a másodikban... Nicorec egyenlítő gólját nem láttam, ezt be kell valljam férfiasan. Ugyanis fényképeztem. De aztán... Észt csodafegyverünk, Tarmo Kink hintett két akkora csodagólt, hogy arra szavakat találni is nehéz. Főleg az első ment élményszámba, 28 méterről akkora kapufás szabadrúgásgólt rúgott, hogy ha azt mondjuk Beckham lövi, hetekig mutogatják a tévében.
Hatalmas volt a hangulat, akkor már egymás nyakában ugráltunk, a hideg futkosott a hátamon. Tehát nyertünk 3-1-re, zúgott a "Szép volt fiúk!", és persze a Vidi is kapta az oltást várhatóan elbukott bajnoki címe miatt.
Ja, és itt szeretnék köszönetet mondani szurkolótársaimnak, és a minket kísérő egyik rendezőnek. Mert hát honnan is kell néznie a meccset egy Little-kóros, roki MC DC-imitátornak, három-négy sör után? Hát persze, hogy a vendégszektor legfelső sorából... Mert ugye felfelé tudok menni kapaszkodás nélkül, le viszont már annál kevésbé. De hál' Istennek segítettek a helyváltoztatásban. Huh, ez most így félreérthető. Nem voltam magatehetetlen, vagy ilyesmi, egy emberke vállát kellett megfognom, hogy korlát híján le tudjak menni a lépcsőn.
A hazafelé út nagyon komoly volt. Az első órát végigénekeltük, amíg bírtuk hanggal. A hólyagok immáron edzettek voltak, így nem WC-t hajkurásztunk, hanem benzinkutat, ott pedig sört, és valami szilárd táplálékot. És itt még volt egy második borult sör is, amit Barni cipőlevétel közben lerúgott az italtartóból, egyenesen az ülésemre - én cigizni voltam.
Hajnali 1-re értünk haza, hullafáradtan, de elégedetten. Farmeromon pedig körülbelül hét deci ráborított sörrel... :/ :)
Jaj, hadd említsem meg a nap általam legjobban irigyelt emberét. Hazafelé tartva az egyik sráccal közölte a barátnője, hogy talált még egy sört a táskájában. Na, ha egy győztes ETO-meccsről hazafelé menet a mellettem ülő barátnőm előkotorna még egy rejtett tartalék sörikét, azt mondanám, ez igen! :) - Figyelem! Gyenge hímsoviniszta poénnak szántam, nagyon jól tudom, hogy nem ez a lényeg! ;) -
Van több ismerősöm is Kaposvár körkényéről. Közülük van, akiről tudom, hogy olvassa a blogot. Ezért üzenném, hogy elnézést, hogy nem szóltam, de feszített volt a menet, és nem vagyok benne biztos, hogy bejöttetek volna velem a vendégszektorba. :)
Hazatérve nagyon nem voltam álmos. Neteztem, tévéztem, és még két sörrel öblítettem le a hosszú út porát. :) Nem, annyira nem volt sok, mint amennyire a sorokból kitűnik! :P
Jól vagyok, Algoflexet sem kellett bevennem. :)
Délelőtt pihengettem, elmentem Sportért. Most mindjárt végzek ezzel a poszttal, utána kajarendelés, Forma-1, este pedig valószínűleg Holló. Lájtosan, reményeim szerint szeszmentesen. :)
Aztán le is telik a hétvége... :(
De indul egy új hét, ami úgy néz ki, ugyancsak nem lesz unalmas. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Csütörtökön ugyanez folytatódott, már azon gondolkodtam, hogy az egész cuccost kidobom az ablakon, jómagam pedig lefekszem aludni. Szerencsére nem tettem így, adtam a gépnek egy újraindításnyi esélyt, és voilà, jobb lett, mint újkorában.
Hogy még jobb legyen a dolog, aznap este MSN-eztem - hogy fogalmazzak? :) - szívem "két egyetlen királynőjével- Gábor Gábor után szabadon. :) - by Szomszédok.
Pénteken egy gyors meló utáni lepakolást követő Écsre távozást terveztem, ami sajnos nem teljesen jött össze. A változatosság kedvéért ugyanis drága jó számítógépem hatvanvalahány frissítést kezdett kikapcsoláskor telepíteni. Így aztán kiolvastam egy újságot, elszívtam egy-két cigit, főztem és megittam egy kávét, szóval nagyon fain volt. :) Viszont újra Mozillában blogolok! Gergő, most keress elírást/helyesírási hibát! :P
Pont elértem a fél 7-es buszt, és hazaérve megnéztem a Vidi debreceni vereségét. Négy ponttal vezet a Loki a bajnokságban, a Fehérvár talán már nem lehet bajnok, így nekünk sem "kell" kikapnunk Debrecenben. :)
Pénteken történt még egy említésre méltó dolog. András barátom felhívott, hogy nincs-e kedvem vele és két kisfiával elmenni szombaton Kaposvárra, az ETO által indított ingyenes szurkolói busszal. Persze, hogy volt kedvem, jelentkeztem is, azon nyomban. Újra borult tehát a tervezett program, a napközben relax, este pedig Holló. Mindegy, túléltük! :)
Szombaton délelőtt olvasgattam, családoztam, meg lekapartam autónkról a Vöröskereszt emblémáját. Hm... Ez régebben a kórházi dolgozókat jogosította fel a benti parkolásra, de ma már nem érvényes. Plusz a drága jó rendőrség akár 30 ezer forintra is büntethet az embléma jogosulatlan használata miatt. (a szerk. megjegyzése: itt milyen hülén hangzana már a tévesen használt végett szó, nem?)
Aztán ebédeltünk. Borsóleves és diós tészta lett volna a menü, de ez nem volt nyerő a várható masszív alkoholfogyasztás miatt. Szerencsére drága jó Édesanyám talált a fagyasztóban pörköltet, így nekem az került a tésztára.
Ezután még belenéztem a Debrecen-Győr kézimeccsbe, félidőben még a DVSC vezetett, azt már csak itt tudtam meg a teletextről, hogy győztünk, és BAJNOKCSAPAT! :)
Kettőre a megbeszéltek szerint oda is értem a Sörkertbe, két Borsodival kezdtük a hangulatkeltést. A busz késve, valamivel három után indult. Huh, gyerekek, ez az út egy rémálom volt. :) Nagyjából fél óra után már hatottak a sörök, mármint pisilnem kellett. Már fájt a hátam, meg mindenem, mire végre megálltunk, és sikerült engednem a természet hívó szavának. Egy origami volt, komolyan mondom. :)
Ezután pedig magamra borítottam egy fél doboz sört, vagyis rám borult egy körforgalomban, a fizika kegyetlen törvényeinek engedelmeskedve.
A meccsre - a késve indulásnak és a három boxkiállásnak köszönhetően- bő tíz perc késéssel érkeztünk. És az első félidő igen gyér volt, 1-0-ra vezettek a hazaiak.
Aztán a másodikban... Nicorec egyenlítő gólját nem láttam, ezt be kell valljam férfiasan. Ugyanis fényképeztem. De aztán... Észt csodafegyverünk, Tarmo Kink hintett két akkora csodagólt, hogy arra szavakat találni is nehéz. Főleg az első ment élményszámba, 28 méterről akkora kapufás szabadrúgásgólt rúgott, hogy ha azt mondjuk Beckham lövi, hetekig mutogatják a tévében.
Hatalmas volt a hangulat, akkor már egymás nyakában ugráltunk, a hideg futkosott a hátamon. Tehát nyertünk 3-1-re, zúgott a "Szép volt fiúk!", és persze a Vidi is kapta az oltást várhatóan elbukott bajnoki címe miatt.
Ja, és itt szeretnék köszönetet mondani szurkolótársaimnak, és a minket kísérő egyik rendezőnek. Mert hát honnan is kell néznie a meccset egy Little-kóros, roki MC DC-imitátornak, három-négy sör után? Hát persze, hogy a vendégszektor legfelső sorából... Mert ugye felfelé tudok menni kapaszkodás nélkül, le viszont már annál kevésbé. De hál' Istennek segítettek a helyváltoztatásban. Huh, ez most így félreérthető. Nem voltam magatehetetlen, vagy ilyesmi, egy emberke vállát kellett megfognom, hogy korlát híján le tudjak menni a lépcsőn.
A hazafelé út nagyon komoly volt. Az első órát végigénekeltük, amíg bírtuk hanggal. A hólyagok immáron edzettek voltak, így nem WC-t hajkurásztunk, hanem benzinkutat, ott pedig sört, és valami szilárd táplálékot. És itt még volt egy második borult sör is, amit Barni cipőlevétel közben lerúgott az italtartóból, egyenesen az ülésemre - én cigizni voltam.
Hajnali 1-re értünk haza, hullafáradtan, de elégedetten. Farmeromon pedig körülbelül hét deci ráborított sörrel... :/ :)
Jaj, hadd említsem meg a nap általam legjobban irigyelt emberét. Hazafelé tartva az egyik sráccal közölte a barátnője, hogy talált még egy sört a táskájában. Na, ha egy győztes ETO-meccsről hazafelé menet a mellettem ülő barátnőm előkotorna még egy rejtett tartalék sörikét, azt mondanám, ez igen! :) - Figyelem! Gyenge hímsoviniszta poénnak szántam, nagyon jól tudom, hogy nem ez a lényeg! ;) -
Van több ismerősöm is Kaposvár körkényéről. Közülük van, akiről tudom, hogy olvassa a blogot. Ezért üzenném, hogy elnézést, hogy nem szóltam, de feszített volt a menet, és nem vagyok benne biztos, hogy bejöttetek volna velem a vendégszektorba. :)
Hazatérve nagyon nem voltam álmos. Neteztem, tévéztem, és még két sörrel öblítettem le a hosszú út porát. :) Nem, annyira nem volt sok, mint amennyire a sorokból kitűnik! :P
Jól vagyok, Algoflexet sem kellett bevennem. :)
Délelőtt pihengettem, elmentem Sportért. Most mindjárt végzek ezzel a poszttal, utána kajarendelés, Forma-1, este pedig valószínűleg Holló. Lájtosan, reményeim szerint szeszmentesen. :)
Aztán le is telik a hétvége... :(
De indul egy új hét, ami úgy néz ki, ugyancsak nem lesz unalmas. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése