Csak meg kellett említenem az újságost, szombat reggel már tudtam is venni Nemzeti Sportot a szokott helyen, gyorsan ment az átállás! :)
A virágot is megoldottam. Aki a kommenteket nem olvasná: - :) - : egy kis cserepes virágot, és illatgyertyát vittem Anyunak, egy szatyorban kényelmesen haza tudtam vinni. Mondjuk a frász kerülgetett, hogy eltöröm, leejtem, meg stb., de épségben hazaértünk, és Anyunak is tetszett a meglepi. :)
Otthon aztán semmi nem volt, pihengettem, olvastam, megnéztem 825 meccset, DVD-ket írtam, meg ilyenek. Este aztán befutott tesóm, meg sógornőm, ők is felköszöntötték Anyut. Nem is tudom, mióta nem voltak itthon...
Tévéztünk is együtt, belenéztünk a ValóVilágba. Régen sem voltam fan, most sem leszek, de ha épp tévéközelben leszek, bele fogok lesegetni.
Nem vagyok álszent, mindenkinek megvannak a maga hibái. Stohl Buci viszont hibánál azért talán többet követett el, és már nem először. Semmi bajom vele, hogy újra feltűnt a képernyőn, de ez a Manhattan-féle "Rossz vagyok, de használható, nekem jó, így jó!" általa történő eléneklése nekem kicsit bántotta az igazságérzetemet. Vagy a gyomrom vette be nehezen? Nem tudom, elég furán jött le...
Egyébként nem hiszitek el, de Écsen továbbra sincs net, és nem is cigizek, amíg ott vagyok... Hihetetlen, mi? :)
Vasárnap aztán visszajöttem Győrbe, bár nem a szokásos módon Anyuval, hanem tesómék eldobtak Nyúlig, onnan meg buszoztam.
Tegnap elég sokáig voltam melóban. A végén még Gerej kollégának fordítottam szóban egy szöveget. Elég hosszú volt, sokat pofáztam, nem volt nálam semmilyen innivaló, és tök olyan érzésem volt a végén, mint anno tanítási gyakorlatokon kicsengetéskor... Hiányzik ám egy kicsit az a légkör...
---
Figyelj, Kislány! Le akartam írni, hogy pénteken lesz két hete, hogy megismertelek, aztán jött a vállfás sztori, amin akinek mesélem, szakad a röhögéstől, hogy ilyen nincs... :) Aztán azt is, hogy jókat bohóckodunk facebook-on, és rá kell jönnöm, hogy nem semmi egy csaj vagy. És végül azt, hogy hallottam, hogy milyen szörnyűség történt szombaton...
De nem írom le. Mert amennyire ismerlek, nyálas kis hülyének néznél, és olyan fura szemekkel néznél rám, mint amikor a kétségkívül gyenge Dél-Afrika-poént elsütöttem...
Azt ígérted, hogy majd segítesz kicsit feldobni a blogomat pár jó képpel, ötlettel. Hétvégén eszembe is jutott, mire kérnélek majd meg először. És arra is gondoltam, rajzolhatnál valami tetkó-tervet, mert valami pici-diszkrét dolgot el tudnék magamon képzelni.
Mindez persze most nem lényeg. Legelőször is gyógyulj meg kérlek, a többire meg majd idővel visszatérünk!
A virágot is megoldottam. Aki a kommenteket nem olvasná: - :) - : egy kis cserepes virágot, és illatgyertyát vittem Anyunak, egy szatyorban kényelmesen haza tudtam vinni. Mondjuk a frász kerülgetett, hogy eltöröm, leejtem, meg stb., de épségben hazaértünk, és Anyunak is tetszett a meglepi. :)
Otthon aztán semmi nem volt, pihengettem, olvastam, megnéztem 825 meccset, DVD-ket írtam, meg ilyenek. Este aztán befutott tesóm, meg sógornőm, ők is felköszöntötték Anyut. Nem is tudom, mióta nem voltak itthon...
Tévéztünk is együtt, belenéztünk a ValóVilágba. Régen sem voltam fan, most sem leszek, de ha épp tévéközelben leszek, bele fogok lesegetni.
Nem vagyok álszent, mindenkinek megvannak a maga hibái. Stohl Buci viszont hibánál azért talán többet követett el, és már nem először. Semmi bajom vele, hogy újra feltűnt a képernyőn, de ez a Manhattan-féle "Rossz vagyok, de használható, nekem jó, így jó!" általa történő eléneklése nekem kicsit bántotta az igazságérzetemet. Vagy a gyomrom vette be nehezen? Nem tudom, elég furán jött le...
Egyébként nem hiszitek el, de Écsen továbbra sincs net, és nem is cigizek, amíg ott vagyok... Hihetetlen, mi? :)
Vasárnap aztán visszajöttem Győrbe, bár nem a szokásos módon Anyuval, hanem tesómék eldobtak Nyúlig, onnan meg buszoztam.
Tegnap elég sokáig voltam melóban. A végén még Gerej kollégának fordítottam szóban egy szöveget. Elég hosszú volt, sokat pofáztam, nem volt nálam semmilyen innivaló, és tök olyan érzésem volt a végén, mint anno tanítási gyakorlatokon kicsengetéskor... Hiányzik ám egy kicsit az a légkör...
---
Figyelj, Kislány! Le akartam írni, hogy pénteken lesz két hete, hogy megismertelek, aztán jött a vállfás sztori, amin akinek mesélem, szakad a röhögéstől, hogy ilyen nincs... :) Aztán azt is, hogy jókat bohóckodunk facebook-on, és rá kell jönnöm, hogy nem semmi egy csaj vagy. És végül azt, hogy hallottam, hogy milyen szörnyűség történt szombaton...
De nem írom le. Mert amennyire ismerlek, nyálas kis hülyének néznél, és olyan fura szemekkel néznél rám, mint amikor a kétségkívül gyenge Dél-Afrika-poént elsütöttem...
Azt ígérted, hogy majd segítesz kicsit feldobni a blogomat pár jó képpel, ötlettel. Hétvégén eszembe is jutott, mire kérnélek majd meg először. És arra is gondoltam, rajzolhatnál valami tetkó-tervet, mert valami pici-diszkrét dolgot el tudnék magamon képzelni.
Mindez persze most nem lényeg. Legelőször is gyógyulj meg kérlek, a többire meg majd idővel visszatérünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése