---
Viszonylag eseménytelen hetem volt. Ezért az is említésre méltó történet, hogy valamelyik reggel elbambultam, és kapaszkodás nélkül szálltam le a buszról. Ez csak azért gáz, mert nem tudok kapaszkodás nélkül leszállni a buszról. Ezért az utolsó lépcsőfokról ugrottam egy nagyon, és kb. úgy néztem ki korán reggel a buszmegállóban, mint Csollány Szilveszter a 2000-es sydneyi olimpián, amikor gyűrűgyakorlata után visszatért a talajra: beleálltam az ugrásba rendesen, a két kezemet is kiraktam oldalra, talán még a levegőbe is csaptam egyet. Ő az olimpiai aranynak örült, én meg annak, hogy nem a balesetin kezdem a napot. :D
---
meló: zajlik-zajlik, nincs unalom. A másodállást visszamondtam, januárban lehet, hogy visszatérünk a témára, de nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne belevágni.
---
6-3: akármennyire és rég volt, meg a múlt dicsősége, amit el kéne felejteni: csütörtökön volt az Aranycsapat angolok felett aratott diadalának 57. évfordulója, ami egyben a magyar labdarúgás napja is. Csak az a gond, hogy erről mindig eszembe jut az elvesztett VB-döntő is. De akinek hozzám hasonlóan volt lehetősége valamelyik akkori játékossal személyesen találkozni, az azért valamelyest máshogy éli meg a dolgot... Buzánszky Jenő bácsi! A Jóisten tartsa meg még jó sokáig közöttünk!
---
Ha már foci: előrehozott meccsekkel a hétvégén elstartol a tavaszi szezon. Éjjel leesett az első hó. Holnap este fél 6-kor ETO-Újpest. Érdekes lesz, bizony mondom néktek...
Amúgy állítólag van új edzőnk. Vagyis lesz. De ez akkora titok, hogy még én sem tudok róla... :)
---
Szerelmes vagyok! :D A Való Világba a naiváknak nevezett embercsoportból bekerült Zsófi annyira helyes, kedves, aranyos, és szép, hogy arra nem nagyon találok szavakat! :) Szurkolok neki, odaszegez a képernyő elé, ha kiábrándulnék belőle, szólok! :)
---
Politika: igen, a mostani kormányoldalra szavaztam a választásokon. Igen, vannak olyan döntéseik, melyek kinyittatják a bicskát az ember zsebében. Igen, kétharmados többségük van, melyet nagy részben köszönhetnek a másik oldal nyolc éven át tartó cinikus-impotens-dölyfös-undorító-állami pénzeket összekacsintva szétosztó politizálásának. Igen, ez a kormány még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az előző(k). Viszont nem, nem érzek semmiféle személyes felelősséget hülye döntéseikért. Persze zrikálódni lehet ezen, de... Na, mindegy még elhallgatom pár évig, gondolom... :)
---
Feltűnt egy érdekes dolog. Beszélgettünk kollégámmal egy lányról, és én azt mondtam, hogy minimálisan, de érzem, hogy van egy pici esélyem a csajnál. Ő erre azt felelte, hogy majd akkor hiszi el, ha beszámolok róla, hogy megdugtam... Őőő... Ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor tényleg azt várom, hogy egy lány a lelkembe szeressen bele! :) Mert egészen biztos, hogy a szex nagyon lényeges dolog, sőőt... De még egyszer mondom, nem az hiányzik nekem a legjobban...
---
Tegnap este volt a mozgássérült sportolók szokásos évzáró vacsorája a Marcal Étteremben. Most az egy dolog, hogy ebben az évben sem fogtam tekegolyót a kezemben, tag vagyok, meghívtak, ott voltam. Tulajdonképpen jól is éreztem magam, jó volt barátokkal, haverokkal, volt tanárokkal/konduktorokkal találkozni. De... De értek olyan benyomások, amik minden képzeletemet alulmúlták.
Ezekről ismételten nem írhatok bővebben. Nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Ha ezekről a dolgokról mondjuk megyei napilapunkba írnék egy olvasói levelet, annak azért szerintem lenne visszhangja. Ha leközölnék, ha elhinnék. Nagyon gondolkodom rajta, hogy szervezett formában megszűnök mozgássérültnek lenni. Legyen elég annyi, hogy ne várjunk el semmiféle jóindulatot, toleranciát a "többségi társadalomtól", embertársainktól, amíg saját érdekvédőink ennyire... Ennyire... Ennyire olyanok, amilyenek... (és itt természetesen hatalmas nagy tisztelet a kivételeknek...)
Már írtam régebben: egy mozgássérülteknek szervezett rendezvény szerintem akkor jó, ha azon ép társaim, barátaim és jól éreznék magukat, ha ott lennének. Nos, ez ezúttal nekem sem jött össze, gyomorforgató volt... Mármint a hivatalos rész, a hivatalos emberkéktől.
Akit érdekel, annak nagyon szívesen mesélek majd konkrétabban is, annál is inkább, mert a véleményetek is érdekel, és talán tudnátok segíteni átgondolni a dolgokat. De sajnos itt nem írhatok bővebben.
---
Nagyon hideg van kint, és ahogy már írtam, hó is esett. Ha összekaparom magam, mégis
kimegyek Écsre, aztán majd holnap vissza ETO-meccsre, ha lesz. Hétfőn aztán foci mozgássérültekkel, azt mondjuk már nagyon várom. A hét többi része pedig majd alakul.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Viszonylag eseménytelen hetem volt. Ezért az is említésre méltó történet, hogy valamelyik reggel elbambultam, és kapaszkodás nélkül szálltam le a buszról. Ez csak azért gáz, mert nem tudok kapaszkodás nélkül leszállni a buszról. Ezért az utolsó lépcsőfokról ugrottam egy nagyon, és kb. úgy néztem ki korán reggel a buszmegállóban, mint Csollány Szilveszter a 2000-es sydneyi olimpián, amikor gyűrűgyakorlata után visszatért a talajra: beleálltam az ugrásba rendesen, a két kezemet is kiraktam oldalra, talán még a levegőbe is csaptam egyet. Ő az olimpiai aranynak örült, én meg annak, hogy nem a balesetin kezdem a napot. :D
---
meló: zajlik-zajlik, nincs unalom. A másodállást visszamondtam, januárban lehet, hogy visszatérünk a témára, de nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne belevágni.
---
6-3: akármennyire és rég volt, meg a múlt dicsősége, amit el kéne felejteni: csütörtökön volt az Aranycsapat angolok felett aratott diadalának 57. évfordulója, ami egyben a magyar labdarúgás napja is. Csak az a gond, hogy erről mindig eszembe jut az elvesztett VB-döntő is. De akinek hozzám hasonlóan volt lehetősége valamelyik akkori játékossal személyesen találkozni, az azért valamelyest máshogy éli meg a dolgot... Buzánszky Jenő bácsi! A Jóisten tartsa meg még jó sokáig közöttünk!
---
Ha már foci: előrehozott meccsekkel a hétvégén elstartol a tavaszi szezon. Éjjel leesett az első hó. Holnap este fél 6-kor ETO-Újpest. Érdekes lesz, bizony mondom néktek...
Amúgy állítólag van új edzőnk. Vagyis lesz. De ez akkora titok, hogy még én sem tudok róla... :)
---
Szerelmes vagyok! :D A Való Világba a naiváknak nevezett embercsoportból bekerült Zsófi annyira helyes, kedves, aranyos, és szép, hogy arra nem nagyon találok szavakat! :) Szurkolok neki, odaszegez a képernyő elé, ha kiábrándulnék belőle, szólok! :)
---
Politika: igen, a mostani kormányoldalra szavaztam a választásokon. Igen, vannak olyan döntéseik, melyek kinyittatják a bicskát az ember zsebében. Igen, kétharmados többségük van, melyet nagy részben köszönhetnek a másik oldal nyolc éven át tartó cinikus-impotens-dölyfös-undorító-állami pénzeket összekacsintva szétosztó politizálásának. Igen, ez a kormány még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az előző(k). Viszont nem, nem érzek semmiféle személyes felelősséget hülye döntéseikért. Persze zrikálódni lehet ezen, de... Na, mindegy még elhallgatom pár évig, gondolom... :)
---
Feltűnt egy érdekes dolog. Beszélgettünk kollégámmal egy lányról, és én azt mondtam, hogy minimálisan, de érzem, hogy van egy pici esélyem a csajnál. Ő erre azt felelte, hogy majd akkor hiszi el, ha beszámolok róla, hogy megdugtam... Őőő... Ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor tényleg azt várom, hogy egy lány a lelkembe szeressen bele! :) Mert egészen biztos, hogy a szex nagyon lényeges dolog, sőőt... De még egyszer mondom, nem az hiányzik nekem a legjobban...
---
Tegnap este volt a mozgássérült sportolók szokásos évzáró vacsorája a Marcal Étteremben. Most az egy dolog, hogy ebben az évben sem fogtam tekegolyót a kezemben, tag vagyok, meghívtak, ott voltam. Tulajdonképpen jól is éreztem magam, jó volt barátokkal, haverokkal, volt tanárokkal/konduktorokkal találkozni. De... De értek olyan benyomások, amik minden képzeletemet alulmúlták.
Ezekről ismételten nem írhatok bővebben. Nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Ha ezekről a dolgokról mondjuk megyei napilapunkba írnék egy olvasói levelet, annak azért szerintem lenne visszhangja. Ha leközölnék, ha elhinnék. Nagyon gondolkodom rajta, hogy szervezett formában megszűnök mozgássérültnek lenni. Legyen elég annyi, hogy ne várjunk el semmiféle jóindulatot, toleranciát a "többségi társadalomtól", embertársainktól, amíg saját érdekvédőink ennyire... Ennyire... Ennyire olyanok, amilyenek... (és itt természetesen hatalmas nagy tisztelet a kivételeknek...)
Már írtam régebben: egy mozgássérülteknek szervezett rendezvény szerintem akkor jó, ha azon ép társaim, barátaim és jól éreznék magukat, ha ott lennének. Nos, ez ezúttal nekem sem jött össze, gyomorforgató volt... Mármint a hivatalos rész, a hivatalos emberkéktől.
Akit érdekel, annak nagyon szívesen mesélek majd konkrétabban is, annál is inkább, mert a véleményetek is érdekel, és talán tudnátok segíteni átgondolni a dolgokat. De sajnos itt nem írhatok bővebben.
---
Nagyon hideg van kint, és ahogy már írtam, hó is esett. Ha összekaparom magam, mégis
kimegyek Écsre, aztán majd holnap vissza ETO-meccsre, ha lesz. Hétfőn aztán foci mozgássérültekkel, azt mondjuk már nagyon várom. A hét többi része pedig majd alakul.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése