2010. december 30., csütörtök

Zsoltika

Először is rendhagyó módon egy virtuális kalapemelést küldenék - magamnak. Mert bizony kedden én nagyon fáradt voltam, és abban az állapotban kibuszozni Anyuhoz, megírni egy tök értelmes blogbejegyzést... Le a kalappal, na... :)
Szóval délután teljesen tompán pihengettem, olvastam, tévéztem, aztán unaloműzésképpen ágyneműt cseréltem, tojást főztem, és mosogattam. Két dolog: képtelen vagyok normálisan tojást pucolni. A héjjal együtt lejön a tojás kb. egyharmada... :/ És paplanhuzat-cseréléskor meg mindig röhögök kínomban. Kifordít, belebújik, megkeresi a paplan sarkait, nem találja, visszamászik, újra megkeresi... Mint valami tornagyakorlat... :)
Tesóm bezzeg a kórházi munka miatt rutinos: még anno a koleszban volt, hogy durván három perc alatt kicserélte nekem az egészet. Bizony, nekem ilyen rendes bátyám van... :P
Este kilenckor már aludtam, és tegnap reggel valamivel 8 után keltem fel.
Tegnap lementem újságért, aztán játszottam. PlayStation, hoki. Az ukránok jó úton haladtak a visszavágás felé, 3-1-re vezettek Kanada ellen. De ekkor szerencsére megtaláltam azt a billentyűkombinációt, mellyel nézőtéri rendbontást generálok, és félbeszakadt a meccs. :D Na jó, nem: Dóri rámírt MSN-en, így kikapcsoltam a játékot. :D (zur Info: a meccsen ép holtidő volt, és azért néztem a számítógépre. És Dóri MSN-ablaka fekete, ezért tudtam, hogy ő ír...)
Utána meg kaja, Szomszédok, játék.
Este meg Nikivel találkoztunk az Árkádban, kaja, aztán Segafredo. Jól eltelt az idő, negyed 9 után jöttünk el...
És olyan könyveket kaptam a Jézuskájától... Egyrészt Esti showder-kalendáriumot, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyon jó, négy év Fábry-monológjaiból van benne válogatás. És az a faszi nem normális... :D Meg még egy könyv: A Forma-1 történetének 50 legnagyobb botránya. Hm... Az F1-et nem a balesetek, és balhék miatt figyelem, de ez a könyv tényleg tök érdekes, és van benne jó pár dolog, ami még nekem is újdonság. És ez ritka dolog ám! Jaj, a nagyképű fajtámat... :)
Este lefekvéshez készülődve aztán véletlenül felhívtam Nikit... Némítás közben félrekalimpáltam, és felhívtam a listából... Biztos nagyon örült nekem... :)
Meg tegnap volt Debrecenben a kézilabda gála. Nem néztem, majd ha ismétlik, azért belelesek. A 2000-es olimpia magyar-dán női döntőjének rendezték meg a visszavágóját. Jaj, az a meccs... Máig sírni tudnék, ha eszembe jut... :/
Ha már könyvek, és olimpia: a Katától kapott ETO-könyvben megemlítik a Rába ETO akkor még létező tornaszakosztályának ifjú tehetségét, a sokra hivatott, akkor 14 éves Borkai Zsoltot. Ő később ugye Szöulban '88-ban lólengésben olimpiai bajnok lett. Én hallgattam a rádióban 7 éves fejjel. Erre tisztán emlékszem. Jaj, ez annyira vicces: lólengés RÁDIÓBAN! :D "Ilyen forgás-olyan forgás-gyönyörű-leérkezik..." Komoly...
A kis Zsoltika aztán később iskolaigazgató lett, ma pedig politikus. A Fidesz színeiben Győr város polgármestere, emellett országgyűlési képviselő, és legújabban a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. Emberileg semmi bajom vele, de ennek az álláshalmozásnak nem vagyok híve, nehezen hihető, hogy mindegyik munkájában megfelelően helyt tud állni. De pénz az jön...
Khm... Ezt az utolsó bekezdést tessék figyelmen kívül hagyni. Nincs itt. Ezzel a véleményemmel nem értek egyet. Az okosok szerint januártól cenzúra, meg médiadiktatúra lesz, és akkor jaj nekem, végem lesz, mint a botnak... Visszamenőleg is.
Holnap szilveszter. Csollány. Ja, nem, neki csak névnapja lesz. Még nem tudom, hol leszek. Nem igazán áramolnak az infók. Még a végén tényleg itthon (vagy épp otthon) tévé előtt.
Majd kiderül.
Elmesélem.
Ha már nem jelentkeznék, akkor Boldog Új Évet mindenkinek, holnapra meg jó bulizást! Persze ha jelentkezek még az idén, akkor is... :)
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nincsenek megjegyzések: