A csütörtök aztán elég viccesen folytatódott. Útban hazafelé még betértem egyet a Hollóba, kávézni-kólázni. És olvasni. Szütyiőt. Ami hát kurva jó. Ha egy finom étel eteti, egy jó bor itatja, akkor ez a könyv olvastatja magát. Fantasztikus, ajánlom mindenkinek. Elég viccesen néztem ki egy kocsma bokszában egyedül, mégis a röhögéstől szakadva. Nem sokon múlott, hogy lekéssem a buszt. A könyvet sajna olyan másfél óra alatt ki lehet olvasni, de az a másfél óra tömör gyönyör. :)Otthon aztán az ilyenkor szokásos programok voltak, úgy mint Showder Klub, ETO TV DVD-re másolása, TIR-ek kiírása. Meg beszélgetés Anyuval, tévé, relax...
Péntek... Mondanám, hogy fát díszítettünk, de igazándiból Anyu díszítette, én meg néztem, és szóval tartottam. Ajándékozás még nem volt, az első ételmérgezésen viszont túlestem. Persze nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel voltak gondok. :)
És alacsonyan szálltak a karácsonyi SMS-ek. Jártál már úgy, hogy valaki boldog karácsonyt kíván neked és családodnak, Te meg arra gondolsz, hogy milyen jó is lenne, ha az illetővel majd egyszer együtt vadásznátok az ajándékokat a fa alatt? Vagy az a bizonyos "és családodnak" egyszer a Ti családotok lenne? Nem? őőőő én sem... Csak eszembe jutott! :$ :)
Más: nem szeretem valakitől elkérni egy harmadik fél telefonszámát, de most kivételt tettem: Luitól elkértem Vera számát, hogy kívánhassak neki boldog ünnepet. Ő pedig aztán felhívott. Az első idei ajándék! :)
Aztán mozimaraton, első fejezet: Igazából szerelem, és Szívrablók. Előbbinek már többször nekikezdtem, de nem néztem végig, mert elvesztettem a fonalat. Ki kinek a kije, és hogy kerül a képbe? Most végignéztem, és tetszett... :) Utóbbi pedig egy átlagos francia film, de hatalmas nagy pozitívuma, hogy Monte Carlóban is játszódik! :)
Szombaton aztán megérkeztek tesómék. Nagy kajálás kettő, sok-sok beszélgetés, ajándékozás... Kaptam egy zöld-fehér adidas pólót - vajon miért? :) -, Anyutól pedig egy cipő-bónuszt, azaz a következő cipőmet fizeti. :)
Este pedig folytattuk a mozimaratont: Levelek Júliának, Sakáltanya, Buliszerviz.
Nemrég láttam egy riportot valamelyik német csatornán, hogy lehet írni Veronába levelet Júliának, amit egy önkéntes csoport tagjai megválaszolnak. És a film erről szól: egy amerikai lány egy majd' ötven éves levelet válaszol meg, majd megjelenik a levél küldőjének unokája, meg a néni is, és megkeresik a rég vágyott olasz urat. A vége persze totális happy end, az öregek is egymásra találnak, és persze az unoka is beleszeret az amerikai leányzóba, döcögős kezdet után.
Bármennyire csajos dolog, én még írnék is levelet Júliának. De hová kell? És hogy kell megcímezni? "Julia, Verona, Italia", oszt' szevasz? :) Komolyan mondom, ennek utánanézek! :)
Sakáltanya, Buliszerviz no comment, nagy kedvencek, bármikor jöhetnek! :)
És a Való Világot is meglestük. Szegény Anikó nem kapott otthonról senkitől karácsonyi ajándékot. Ettől elég depis lett, iszogatott, majd szerelmet valott a Béci gyereknek. Akinek persze kint van barátnője. A srác így megköszönte az érzelemkitörést, egy "Aranyos vagy!"-gyal reagálva le a helyzetet. Anikó válasza nagyon ütött: "Leszarom. Mit érek vele!". Ennyi. Ebben minden benne van.
Tegnap reggel meg hallottam néminemű népi bölcseletet. Átjött szomszéd Pista bácsi faterhoz névnapi-karácsonyi koccintásra. Én persze "Kellemes Karácsonyt"-kívántam neki- ami így tényleg hülyén hangzik, mire ő: "Gábor! A magömlés kellemes, a karácsony boldog!" . Már nem fogom eltéveszteni! :)
Aztán tesómék indultak tovább sógornőmékhez. - na, ezt megint szépen megmondtam... :) És ekkor történt egy elég fura-érdekes-hátborzongató dolog. Editék elindultak kocsival, Buksi kutyánk szokása szerint kikísérte őket- mármint az autót. Majd amikor jött vissza, üvöltött, mint a fába szorult féreg... Tesómék persze mondták, hogy nem ért a kocsihoz, én sem láttam rajta sérülést. És a kutya még mindig vonyítva, határozott léptekkel bement a lakásba. Ami neki persze tilos. De most mindenkinek le volt esve az álla, így hagytuk. Buksi meg leheveredett, és sírt... Nem tudok másra gondolni, tetszett neki, hogy így együtt volt a család, és megviselte, hogy kezdünk szétszéledni...
Jó, lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de akkor is... Egyébként napközben többször feltápászkodott az ablakpárkányra, és onnan nézett minket... :)
Délután aztán én is visszajöttem Győrbe. Buksiba addigra visszatért az élet, de azért nem volt túl lelkes, amikor elkísért a kapuig.
Tegnap pakolás, meg döglés volt már csak a napirenden.
Ma meg már fél 6-kor néztem ki a fejemből... :/
Játszottam is egy Fehéroroszország-Pittburgh Penguins hokimeccset. Tutira mentem, a biztos győzelem reményében. Persze, hogy az NHL-csapattal voltam. És persze, hogy kikaptam 3-1-re. Aztán lementem fodrászhoz. Most meg sapkában ücsörgök, fázik a fejem... :)
A héten lesz még Écsre menés, meg utókarácsony, meg előszilveszter, meg szilveszter... Szóval nem lesz unalom... Majd még mesélek! ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Péntek... Mondanám, hogy fát díszítettünk, de igazándiból Anyu díszítette, én meg néztem, és szóval tartottam. Ajándékozás még nem volt, az első ételmérgezésen viszont túlestem. Persze nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel voltak gondok. :)
És alacsonyan szálltak a karácsonyi SMS-ek. Jártál már úgy, hogy valaki boldog karácsonyt kíván neked és családodnak, Te meg arra gondolsz, hogy milyen jó is lenne, ha az illetővel majd egyszer együtt vadásznátok az ajándékokat a fa alatt? Vagy az a bizonyos "és családodnak" egyszer a Ti családotok lenne? Nem? őőőő én sem... Csak eszembe jutott! :$ :)
Más: nem szeretem valakitől elkérni egy harmadik fél telefonszámát, de most kivételt tettem: Luitól elkértem Vera számát, hogy kívánhassak neki boldog ünnepet. Ő pedig aztán felhívott. Az első idei ajándék! :)
Aztán mozimaraton, első fejezet: Igazából szerelem, és Szívrablók. Előbbinek már többször nekikezdtem, de nem néztem végig, mert elvesztettem a fonalat. Ki kinek a kije, és hogy kerül a képbe? Most végignéztem, és tetszett... :) Utóbbi pedig egy átlagos francia film, de hatalmas nagy pozitívuma, hogy Monte Carlóban is játszódik! :)
Szombaton aztán megérkeztek tesómék. Nagy kajálás kettő, sok-sok beszélgetés, ajándékozás... Kaptam egy zöld-fehér adidas pólót - vajon miért? :) -, Anyutól pedig egy cipő-bónuszt, azaz a következő cipőmet fizeti. :)
Este pedig folytattuk a mozimaratont: Levelek Júliának, Sakáltanya, Buliszerviz.
Nemrég láttam egy riportot valamelyik német csatornán, hogy lehet írni Veronába levelet Júliának, amit egy önkéntes csoport tagjai megválaszolnak. És a film erről szól: egy amerikai lány egy majd' ötven éves levelet válaszol meg, majd megjelenik a levél küldőjének unokája, meg a néni is, és megkeresik a rég vágyott olasz urat. A vége persze totális happy end, az öregek is egymásra találnak, és persze az unoka is beleszeret az amerikai leányzóba, döcögős kezdet után.
Bármennyire csajos dolog, én még írnék is levelet Júliának. De hová kell? És hogy kell megcímezni? "Julia, Verona, Italia", oszt' szevasz? :) Komolyan mondom, ennek utánanézek! :)
Sakáltanya, Buliszerviz no comment, nagy kedvencek, bármikor jöhetnek! :)
És a Való Világot is meglestük. Szegény Anikó nem kapott otthonról senkitől karácsonyi ajándékot. Ettől elég depis lett, iszogatott, majd szerelmet valott a Béci gyereknek. Akinek persze kint van barátnője. A srác így megköszönte az érzelemkitörést, egy "Aranyos vagy!"-gyal reagálva le a helyzetet. Anikó válasza nagyon ütött: "Leszarom. Mit érek vele!". Ennyi. Ebben minden benne van.
Tegnap reggel meg hallottam néminemű népi bölcseletet. Átjött szomszéd Pista bácsi faterhoz névnapi-karácsonyi koccintásra. Én persze "Kellemes Karácsonyt"-kívántam neki- ami így tényleg hülyén hangzik, mire ő: "Gábor! A magömlés kellemes, a karácsony boldog!" . Már nem fogom eltéveszteni! :)
Aztán tesómék indultak tovább sógornőmékhez. - na, ezt megint szépen megmondtam... :) És ekkor történt egy elég fura-érdekes-hátborzongató dolog. Editék elindultak kocsival, Buksi kutyánk szokása szerint kikísérte őket- mármint az autót. Majd amikor jött vissza, üvöltött, mint a fába szorult féreg... Tesómék persze mondták, hogy nem ért a kocsihoz, én sem láttam rajta sérülést. És a kutya még mindig vonyítva, határozott léptekkel bement a lakásba. Ami neki persze tilos. De most mindenkinek le volt esve az álla, így hagytuk. Buksi meg leheveredett, és sírt... Nem tudok másra gondolni, tetszett neki, hogy így együtt volt a család, és megviselte, hogy kezdünk szétszéledni...
Jó, lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de akkor is... Egyébként napközben többször feltápászkodott az ablakpárkányra, és onnan nézett minket... :)
Délután aztán én is visszajöttem Győrbe. Buksiba addigra visszatért az élet, de azért nem volt túl lelkes, amikor elkísért a kapuig.
Tegnap pakolás, meg döglés volt már csak a napirenden.
Ma meg már fél 6-kor néztem ki a fejemből... :/
Játszottam is egy Fehéroroszország-Pittburgh Penguins hokimeccset. Tutira mentem, a biztos győzelem reményében. Persze, hogy az NHL-csapattal voltam. És persze, hogy kikaptam 3-1-re. Aztán lementem fodrászhoz. Most meg sapkában ücsörgök, fázik a fejem... :)
A héten lesz még Écsre menés, meg utókarácsony, meg előszilveszter, meg szilveszter... Szóval nem lesz unalom... Majd még mesélek! ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése