Huh... Szóval akkor a péntek este.
Nem tudom. Valahogy amikor mozgássérültek között vagyok, olyan dolgokat tapasztalok - főképpen hivatalos oldalról -, amiket nem lenne szabad. Kicsinyesség, kétszínűség, közömbösség, "Leszarom-tabletta" következetes használata...
Értem én, a politikában, és minden szervezetben egyre nagyobb szerepet játszik az önzőség, a saját pecsenye sütögetése, de egy érdekérvényesítő/segítő szervezetnél ez teljesen elfogadhatatlan.
Meg az az impotens tehetetlenség... Bejelentünk egy látszatintézkedést, örülünk, hogy ennyit sikerült összehozni, és sírunk-rívunk, hogy nem sikerült többet kihozni belőle. Pedig egy-két telefon, egy-egy levél a megfelelő helyre, és talán lehetne valamit mozdulni- előre.
Írjak példát? Két 11 éves kislány csak versenyen kívül tud részt venni úszóversenyeken, mert fel kéne őket vinni kategorizáló orvosi vizsgálatra Pestre, és ez eleddig nem történt meg. Ez elég szomorú, nem? Sportolsz, edzel-felkészülsz, elutazol versenyre, de tudod, bármilyen eredményt érsz el, nem értékelnek, mert nincs kategóriád, ami azért 11 évesen baromira nem rajtad múlik...
És erre az este díszvendége, az épek sportjában megyei szinten eléggé ismert úr, aki egyébként hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik, közli, hogy Budapestre nem felmegyünk, hanem le, mert mi vagyunk nyugatabbra, fogjuk már fel pozitívan a dolgokat!
Igen basszus, ez a probléma lényege, alfája, és ómegája, hogy Budapestre felmegyek, avagy le. A két lánynak attól aztán meglesz a sportorvosija, igaz? Édes jó Istenem...
Meg ha valaki valami eredményt - diploma, nyelvtudás, külföldi ösztöndíj stb. - tud felmutatni, azt fúrni kell, beszélni róla faszságokat a háta mögött...
Szóval ja. Nem volt egy lélekemelő esemény.
És hogy miért nem próbálok tenni ellene, "ha már olyan nagy a szám"?
Húsz-harminc éve bebetonozott pozíciókról beszélünk, meglévő - bár ki nem használt - kapcsolatokkal, teljes külső elfogadottsággal, változtatási hajlandóság nulla.
Nekem ehhez se kedvem, se energiám nem lenne.
Persze ha bármiben kérnék a segítségemet - mondjuk nyelvismeret levélírás stb. -, örömmel segítenék.
Ja, és ez a történet szerintem nem elsősorban rólunk, "integráltan" élő és dolgozó mozgikról szól. Nekünk megvan a magunk kis élete, baráti köre, hobbijai. De aki egész nap a négy fal között van, és szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal ez a szervezet... Nos, őket nem irigylem...
Egyébként jövő pénteken lesz ifjúsági klubunk Mikulás-ünnepsége. Kötöttségek, "nagyon hivatalos" emberek nélkül. És az furcsa módon jól is fog sikerülni. Biztos vagyok benne.
---
Hivatalos: holnap nem lesz Siófok-ETO meccs, és az egész forduló elmarad. Jobb is, ilyen időjárásban semmi értelme játszani, nem tudom, ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy pont decemberben kell ráhúzni... Szerintem két-három szerdán játszani kellett volna, és meg is lenne oldva a probléma.
---
Hó, jég, ónos eső: tegnap volt itt minden, mint a búcsúban. Szerencsére épségben hazaértem, és Anyu is itt aludt, nem ment haza Écsre.
Rokonok vagyunk: ő épp egy késsel vágta el az ujját, és kezdte ma a balesetin a napot. Bár szerintem az én sörösüveges balesetem jóval nagyobb bravúr volt... :)
---
Meghalt Leslie Nielsen amerikai színész, a Csupasz pisztoly-, és az Airplan-filmek főszereplője. Gyerekkori nagy kedvenc volt ő is. Tegnap leadták a Drágám, add az életed című filmjét, ami nagyon tetszett, meg is fogom nézni. De tegnap elaludtam rajta. Így véletlenül felvettem a ValóVilág beszavazó műsorát... Jaj, az a szilikonos picsa, aki bekerült... Hogy néz már ki? És hogy beszél már? Reggel a filmre tekertem vissza a kazettát, hát majdnem eldobtam a távkapcsolót... :)
Én von natur aus vagyok ronda, ő meg még dolgozott rajta egy kicsit... Tipikusan az a nőtípus, aki ha élőben találkoznánk, úgy nézne keresztül rajtam, mintha mondjuk egy ruhafogas lennék - nem tudom, miért ez jutott eszembe...:) -, és ha még be is szólna mellé, közölhetném vele, hogy az érzés kölcsönös! :) Jaj, de ramaty...
---
Holnap péntek. És vége a hétnek. Vagyis két és fél nap passzív pihenés következhet, bárhogy gondolkodom, semmi konkrét nincs betervezve. Az mondjuk lehet, hogy szombaton teszek egy "felvezető kört" a karácsonyi bevásárlás kezdéseként, de ez még nem tuti...
Jövő szombat pedig munkanap. Ez persze sosem szokott olyan jajdekemény lenni, de azért mégis csak felkelni, bemenni...
Na, mindegy, kibírható... :)
És ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nem tudom. Valahogy amikor mozgássérültek között vagyok, olyan dolgokat tapasztalok - főképpen hivatalos oldalról -, amiket nem lenne szabad. Kicsinyesség, kétszínűség, közömbösség, "Leszarom-tabletta" következetes használata...
Értem én, a politikában, és minden szervezetben egyre nagyobb szerepet játszik az önzőség, a saját pecsenye sütögetése, de egy érdekérvényesítő/segítő szervezetnél ez teljesen elfogadhatatlan.
Meg az az impotens tehetetlenség... Bejelentünk egy látszatintézkedést, örülünk, hogy ennyit sikerült összehozni, és sírunk-rívunk, hogy nem sikerült többet kihozni belőle. Pedig egy-két telefon, egy-egy levél a megfelelő helyre, és talán lehetne valamit mozdulni- előre.
Írjak példát? Két 11 éves kislány csak versenyen kívül tud részt venni úszóversenyeken, mert fel kéne őket vinni kategorizáló orvosi vizsgálatra Pestre, és ez eleddig nem történt meg. Ez elég szomorú, nem? Sportolsz, edzel-felkészülsz, elutazol versenyre, de tudod, bármilyen eredményt érsz el, nem értékelnek, mert nincs kategóriád, ami azért 11 évesen baromira nem rajtad múlik...
És erre az este díszvendége, az épek sportjában megyei szinten eléggé ismert úr, aki egyébként hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik, közli, hogy Budapestre nem felmegyünk, hanem le, mert mi vagyunk nyugatabbra, fogjuk már fel pozitívan a dolgokat!
Igen basszus, ez a probléma lényege, alfája, és ómegája, hogy Budapestre felmegyek, avagy le. A két lánynak attól aztán meglesz a sportorvosija, igaz? Édes jó Istenem...
Meg ha valaki valami eredményt - diploma, nyelvtudás, külföldi ösztöndíj stb. - tud felmutatni, azt fúrni kell, beszélni róla faszságokat a háta mögött...
Szóval ja. Nem volt egy lélekemelő esemény.
És hogy miért nem próbálok tenni ellene, "ha már olyan nagy a szám"?
Húsz-harminc éve bebetonozott pozíciókról beszélünk, meglévő - bár ki nem használt - kapcsolatokkal, teljes külső elfogadottsággal, változtatási hajlandóság nulla.
Nekem ehhez se kedvem, se energiám nem lenne.
Persze ha bármiben kérnék a segítségemet - mondjuk nyelvismeret levélírás stb. -, örömmel segítenék.
Ja, és ez a történet szerintem nem elsősorban rólunk, "integráltan" élő és dolgozó mozgikról szól. Nekünk megvan a magunk kis élete, baráti köre, hobbijai. De aki egész nap a négy fal között van, és szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal ez a szervezet... Nos, őket nem irigylem...
Egyébként jövő pénteken lesz ifjúsági klubunk Mikulás-ünnepsége. Kötöttségek, "nagyon hivatalos" emberek nélkül. És az furcsa módon jól is fog sikerülni. Biztos vagyok benne.
---
Hivatalos: holnap nem lesz Siófok-ETO meccs, és az egész forduló elmarad. Jobb is, ilyen időjárásban semmi értelme játszani, nem tudom, ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy pont decemberben kell ráhúzni... Szerintem két-három szerdán játszani kellett volna, és meg is lenne oldva a probléma.
---
Hó, jég, ónos eső: tegnap volt itt minden, mint a búcsúban. Szerencsére épségben hazaértem, és Anyu is itt aludt, nem ment haza Écsre.
Rokonok vagyunk: ő épp egy késsel vágta el az ujját, és kezdte ma a balesetin a napot. Bár szerintem az én sörösüveges balesetem jóval nagyobb bravúr volt... :)
---
Meghalt Leslie Nielsen amerikai színész, a Csupasz pisztoly-, és az Airplan-filmek főszereplője. Gyerekkori nagy kedvenc volt ő is. Tegnap leadták a Drágám, add az életed című filmjét, ami nagyon tetszett, meg is fogom nézni. De tegnap elaludtam rajta. Így véletlenül felvettem a ValóVilág beszavazó műsorát... Jaj, az a szilikonos picsa, aki bekerült... Hogy néz már ki? És hogy beszél már? Reggel a filmre tekertem vissza a kazettát, hát majdnem eldobtam a távkapcsolót... :)
Én von natur aus vagyok ronda, ő meg még dolgozott rajta egy kicsit... Tipikusan az a nőtípus, aki ha élőben találkoznánk, úgy nézne keresztül rajtam, mintha mondjuk egy ruhafogas lennék - nem tudom, miért ez jutott eszembe...:) -, és ha még be is szólna mellé, közölhetném vele, hogy az érzés kölcsönös! :) Jaj, de ramaty...
---
Holnap péntek. És vége a hétnek. Vagyis két és fél nap passzív pihenés következhet, bárhogy gondolkodom, semmi konkrét nincs betervezve. Az mondjuk lehet, hogy szombaton teszek egy "felvezető kört" a karácsonyi bevásárlás kezdéseként, de ez még nem tuti...
Jövő szombat pedig munkanap. Ez persze sosem szokott olyan jajdekemény lenni, de azért mégis csak felkelni, bemenni...
Na, mindegy, kibírható... :)
És ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése