2010. december 19., vasárnap

Műsorváltozás

Bakker... Pénteken melóban olyan voltam, mint egy kisgyerek! :)
Történt ugyanis, hogy Pista kollégámtól és Barátomtól - :P :) - kaptam két régóta vágyott játékot PS2-re, és egész nap tűkön ültem, hogy teljen már le a munkaidő, és húzhassak haza játszani... :)
Egy munkatársnőmnek és a Kisalföld Volánnak hála rekordgyorsasággal, kb. fél 3-ra itthon voltam, ültem is be a PlayStation elé. :)
Aztán jött hozzám tesóm sógora, németül írtunk motivációs levelet, a végén pedig játszottunk. :)
Este tévé, a Barátok közt után pedig ismét játék! :D
Anyu bent aludt, elterveztünk, ahogy írtam is, hogy szombaton szétnézünk az Árkádban. De a hó keresztülhúzta számításainkat: Anyu inkább hazament Écsre.
Én pedig maradtam, és ha olcsó poénnal kívánnék élni, azt írnám, hogy utána egész nap hokiztam. :) Nyugi, senkit nem óhajtok a szexuális életemmel - haha :) - terhelni, a két játék közül az egyik jégkorong, a másik pedig kosárlabda. :P
És én inkább kosaraztam. Érdekes, izgalmas játék, csak az a gond, hogy a büntetődobás trükkjére képtelen vagyok rájönni. Volt olyan meccs, hogy - ahogy mondani szokás - "mezőnyben egyenrangú ellenfél" voltam, aztán mégis kikaptam vagy harminc ponttal.
Jaja, aztán húsz büntetőből bedobtam vagy hármat... :/
Edzés üzemmódban aztán egész jó volt, meccsen meg persze újra fostalicska...
Néha szünetet kellett tartani, hogy lehiggadjak. Már nem csinálhatom azt, amit tizenegykét éves koromban, hogy a Sega MasterSystem nevű "konzolon" kikaptam egy játékban, földre rántottam a gépet, ugráltam rajta, és/vagy a joystick-kal kezdtem csapkodni... Vadállat! :D
Volt egy kis alvás is, meg tévé: X-faktor. Tök örülök, hogy nem vagyok fan... :) Így teljesen semlegesen tudom nézni, de tény, vannak nagyon szép produkciók vannak...
Ami ledöbbent: ismerőseim között olvastam facebookon, hogy Tolvai Reni (Megasztár) "román", az X-faktoros Nikolas pedig "szlovák"... Nem ismerem őket közelebbről, lehet, hogy annak vallják magukat.
De kötve hiszem. És anélkül, hogy magyarkodnék: ennyire foghatatlan fogalom a "határon túli magyar" kifejezés? Jó-jó, nekem voltak felvidéki osztálytársaim, így viszonylag korán megértettem ezeket a dolgokat, de akkor is furcsa ez nekem egy kicsit... Rúzsa Magdiról nem hallottam, hogy "lejugózták" volna, pedig ő példának okáért vajdasági...
Na mindegy... Ha rossz nyomon vagyok, javítsatok ki! :)
Ma aztán pótoltam az Árkád-látogatást. Rengetegen voltak, de most senkire és semmire nem akadtam ki... :) Mondjuk picit magamra igen, mert nem vagyok egy jó ajándékvásárló, és nem nagyon voltak ötleteim... De a végére szerintem elég ügyes voltam.
Jaj: ezúton köszönet a Saturnos biztonsági őr bácsinak, aki beengedett hátizsákkal, mert betelt az összes csomagmegőrző. Sőt kifelé még intett is. :)
Meg akartam lepni magam Kiss Ádám könyvével, de mindenhol elfogyott... Ez jó jel, ezek szerint jó a könyv... :D
Mint ahogy az Üvegtigris 3 is jó kritikákat kap.
Könyv helyett Segafredoztam egyet. Meg olyan fincsi péksütit vettem az Aranycipóban, hogy csak na... :)
Annyira jó - vagy éppen rossz? - volt látni a sok fiatal párt, ahogy mászkáltak, nézelődtek, nevetgéltek... És annyira hihetetlenül távolinak tűnik ez a "hétköznapi boldogság"...
Ma - nem fogjátok elhinni... :) - kosarazok, meg X-faktor.
Jövő héten csütörtökig dolgozom. Még egy-két emberkével találkozom így az ünnepek előtt, aztán pénteken majd go Écs.
Szerdára bejelentkezett a pénzügyi tanácsadó srác, aki a hitelt segített intézni. A magánnyugdíj-pénztárak helyzetértől szeretne tájékoztatni. Igen ám, de én attól félek, hogy valamire rá is akar beszélni... Azt meg annyira nem szeretném. Lehet, hogy lemondom.
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nincsenek megjegyzések: