Túléltük...

Tegnap hosszú idő után újra külföldön jártam: mozgássérült barátainkkal autós bemutatóra voltunk hivatalosak, amit egy kint élő magyar hölgy segítségével eisenstadti városnézés előzött meg.

A bemutatót direkt fogyatékosok számára hirdették meg. Csak ámultam, hogy milyen lehetőségei vannak tőlünk pár kilométerre egy akár nálam sokkal súlyosabb fogyatékkal élő ember számára, hogy jogosítványt szerezzen, autót vezessen, és minél komfortosabban, személyre szabott, igényeinek megfelelő segédeszközökkel tegye azt. Nem tudom, mennyi időbe fog telni, míg nálunk az anyagi, illetve technikai háttér lehetővé teszi hasonló vállalkozás indítását. Az én példám is mutatja: igény az lenne rá...

Autós ügyességi verseny is volt, nem kis büszkeséggel állapítottam meg, hogy a miénk Écsen sokkal színvonalasabbra sikeredett. Hogy majdnem "ott maradtam", az már csak "Hab a tortán"...

Egy vezetéstechnikai gyakorlópályán mehettek jogosítvánnyal rendelkező sorstársaim. Ez így nem is pontos, mert senkitől nem kérték tudomásom szerint. A Hungaroring hasonló pályáján már láttam ilyet: nedves aszfalt, bóják, az autó hátulját adott ponton megdobó szerkezet, minden, ami kell...

Megismerkedtem egy négytagú, nagyon szimpatikus pesti csapattal, elég sokat voltam velük, beszélgettünk, fordítottam nekik, meg ilyenek. Szeretik a Forma-1-et, az egyik fiú ralizik, a lányok helyesek és aranyosak, nem is kell ennél több... :)

Egy srác megkért, hogy vigyázzak a kerekes székére, amíg vezet. Mi sem egyszerűbb ennél, vigyáztam a székre, beleültem. Csakúgy, mint Zsuzsi egy pesti, aranyos tanítónéni. Így a székekben beszélgetve töltöttük az időt, persze annál a pontnál, ahol az autó farát megdobja a cucc, mert ugye ott a legizgalmasabb. Aztán Szabi, a kerekes székes srác végzett a körével, odagurultam autójához a székkel. Ekkor olyan dolog történt, ami még egy jó ideig kísérteni fog: egy osztrák hölgy a pályán bepánikolt, a fékezés, korrigálás helyett a gázra lépett. Azon a ponton tört ki a parkolóba, ahonnan előtte kb. 2 perccel Zsuzsival eljöttünk. Majd örökkévalóságnak tűnő másodpercek alatt mintegy 60 km/h-s sebességgel telibe kapta a mellettünk parkoló Toyota kisbuszt, amit félig ki is lökött a parkolóból... Háát, lepergett előttem életem filmje, hatalmas szerencsénk volt, valaki ott fent nagyon vigyázott ránk.

Én tátott szájjal, ledermedve bámultam, meg sem fordult a fejemben, hogy az a gép nem áll meg. Aztán a meglepődéstől eltanyáltam, erre meg már a többiek futottak oda, azt hitték, az autó engem sodort el...

Zsuzsival persze igencsak a történtek hatása alá kerültünk. Poénkodtunk, hogy majdnem bekerültünk a hírekbe, meg hogy majdnem túl rövid volt az ismeretségünk... Nagyon megijedtünk, és hát estére a helyzet egyre rosszabb lett... A roncshoz azért beálltunk egy közös kép erejéig. Háát, nem az életöröm sugárzik rólunk, annyi bizonyos.

Igen, eszembe jutott, hogy meghalhattam volna, hogy senkivel nem találkozhattam volna többet, nem mehettem volna több meccsre... Meg hogy haverjaim foghatták volna fejüket, halálom igencsak "gáborosra" sikeredett volna: Ausztriában, egy kerekes székben ülve...

Hazafelé vettem egy kútnál három üveg sört. Azt egy doboz cigi társaságában két és fél óra alatt "letoltam", és járt az agyam... Hm... Úgy tűnik, nálam a gyárvárosi gang a "hülyeségeken agyalás" helyszíne...

Mert igen, elmondhatatlanul rossz ennyi idősen egyedül. Igen, bizonyos körülmények között baromira ZAVAR hogy mozgássérültként kell tengetnem napjaim, de szeretek élni,szeretek vidám lenni, egyszer valamikor szeretnék maradéktalanul boldog is lenni: szóval eszem ágában sincs ilyen fiatalon "távozni".

Az "agyalás" után még MSN-en beszélgettem egyet Fannival és Dórival, lelket öntöttek belém, nagyon aranyosak voltak.

Aztán nem tudtam aludni, kb. fél 2-ig olvastam, 5 előtt meg felébredtem, kissé megviselt állapotban mentem dolgozni. Nagyon fáradt vagyok.

Ja, amúgy le is égett az arcom a napon, amit nem értek, mert fáztam is, pulcsiban voltam... Az eurót maradéktalanul visszahoztam, nálam ez is ritka dolog....

Túléltük, és ez a lényeg, tényleg baromi kevésen múlott... Jövőre viszont szeretném a saját autómmal, a volán mögül "érezni" a pályát. Azért nem ültem be senki mellé, és tegnap sem ment el a kedvem tőle...

Zsuzsi, ha olvasod: a kép egyikünkről sem túl előnyös, ezt megbeszéltük, de most nem ez a fontos...

Hajjaj...

Hm... Át kellett szerkesztenem az egyik bejegyzést, mert csak tegnap este vettem észre, hogytök ugyanúgy indítottam a kettőt, és elég hülyén nézett ki... :)

Amúgy ez a hétvége is beállhatna a sorba, mert már ez is megbicsaklott... :S

Tegnap előbb eljöttem melóból, egy haver jött értem 2 után, elég durva "agyalós-szervezős-ügyködős" délután jött össze, majdnem 5 óra volt, mire hazaértem...

Aztán este a tervek ellenére nem mentünk bulizni, pedig már beöltöztem "csinibe", megborotváltam szőrös képemet, pizzával megágyaztam a rám váró alkoholnak, de aztán ilyan-olyan okokból mégis itthon maradtam... Most majd megyek Écsre, aztán estefelé lehet vissza, ha pótlásra kerül a party. De ez az októberi időjárás abszolút nincs az ínyemre... Mármint így júniusban főleg... :)

Holnap megyünk ugye Ausztriába, amit kiváncsian várok, állítólag le fog esni az állam, olyan átalakított gépeket fogok látni. A Forma-1-et így ismét nem látom élőben, megpróbálom videóra venni, ha engedi az a szutyok... 1996 óta kb. a negyedik futam lesz, amit nem látok "élőbem", de most annyira tényleg nem érdekel...

Szakad a Forma-1... Jelen állás szerint a "klasszikus" szériában csak a Williams és a Force India marad, jelenleg ugyebár egyikük sem tartozik a topteam kategóriájába. A nyolc távozó istálló a költségvetési, és technikai megkötéseket kifogásolja elsősorban: gazdasági válság ide vagy oda, a Forma-1 az autósport csúcsa, "lefejezve" nem az igazi. Amúgy van egy mondás, miszerint a Ferrari azért ad el utcai autókat, hogy versenyezhessen a Forma-1-ben, a többiek meg pont fordítva: azért vannak jelen az F1-ben, hogy valamilyen szinten felhívják a figyelmet utcai autóikra. Jó példa erre szerintem a Peugeot, akik akkortól hoznak ki igazán jó utcai autókat, amikor a száguldó cirkuszban képviseltették magukat.

És az a furcsa kettősség állt elő, hogy a megnövekedett költségek miatt egyre több privát csapat kiszállt, autógyárak pedig csatlakoztak. Most ugye jönne a költségsapka, az egyéb jogok pedig továbbra Ecclestone és Mosley kezében összpontosulnak, ami nyilván nincs ínyére a gyártóknak.

Csak a jó Isten tudja, mi lesz a végkifejlet... Két széria lesz-e, lesz-e valamelyikben Magyar Nagydíj, megélnek-e egymás mellett a sorozatok? Régóta húzódik a dolog, azért nem írtam róla eddig, mert elég nehezen átlátható. Bízom a megegyezésben, az USÁ-ban az IndyCar sorozat mesetében már kiderült, hogy a szakadás senkinek nem jó...

Megkaptam a BL-döntős kézislányok által dedikált pólót! :) Már "vissza is vonultattam", a lakás előterében lóg egy vállfán... :)

Ahogy a hét képéből, és az idézetből is látható, jövő héten pénteken életemben először Lord koncertre megyek. A rock zenét játszó szombathelyi zenekart még kiskoromban nálam öt évvel idősebb bátyám révén ismertem és szerettem meg. Nagyon tetszik zenéjük, és elgondolkodtató szövegeik is. Fura, hogy a berzsenyis fősulis évek alatt egy koncertjükre senm jutottam el. De hogy a zenekar mennyire Vas megyéhez köthető: az együttes összes albumát kazettám a gimnáziumi évek alatt egy büki osztálytársnőmtől kaptam meg, ugyanez mp3-ban a főiskolán egy répcelaki haverom által sikerült... :)

Eléggé "rétegzene" szerintem nem sokan ismerik, így nem nagyon hiszem, hogy baráti körömből valakit elhívok, bátyámékkal megyünk. Lesz Edda is, meg persze Dévényi Tibi bácsi, akit emberileg nem nagyon csípek, de állítólag tök hangulatos retró partikat csinál. Lord klipet szúrnék be szívesen, de nem tudom, hogyan kell, képtelen vagyok rájönni, majd szpd blogger barátomat nyaggatnom kell egy kicsit... :)

Na, jó hétvégét mindenkinek! :)

Jogsi- az előkészületek

Tesómmal nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással. Viktornak hívják, ha ezt még nem írtam volna, az azért van, mert szerintem az életben nem szólítottuk még egymást keresztnevünkön. Mindent meg tudunk egymással beszélni, és sokat köszönhetünk egymásnak.

Kevés dologgal tud kiakasztani. Az egyik ilyen az volt, amikor kb. 17 éves koromban közölte velem, hogy semmi értelme jogsit szereznem, mert nem nagyon fogja a családi autót átengedni nekem. Ismerem, mennyire autómániás, el is visz/vitt bárhová, ahova kértem, vagy szükség esetén anyu a sofőröm. A Volán szolgáltatásait is gyakorta igénybe veszem, de most már megmásíthatatlanul megérlelődött bennem a gondolat: jogosítványt szeretnék. Nem függenék annyira másoktól, kevesebb időt töltenék utazással, könnyebben ki tudnék menni szüleimhez Écsre... Szóval sok előnyét fel tudnám sorolni.

Csak ugyebár nekem ez a járásom miatt egy kicsit bonyolultabb, mint egy átlagembernek. Itt már írtam a legeslegelső lépésekről.

Vagyis a az igazi legelső lépéseket még pár évvel ezelőtt Écsen tettem meg, ahol elzarándokoltam akkori háziorvosomhoz. hogy utaljon be a szükséges vizsgálatra. De beutaló helyett lelki fröccsöt kaptam: a doki arról értekezett, hogy nekem önértékelési problémáim lehetnek, bízzak meg magamban, a lábaimban, és akkor egy normál autót is tudok majd vezetni. Ebben maradtunk, de ez az egész sajnos nem olyan egyszerű. Lehet, hogy tudnék normál autót vezetni. De a biztonság mindennél fontosabb. Ha egy barátom, kollégám, kiscsaládom, a későbbiekben talán életem párja, és kölkeim ülnek abban az autóban, amit én vezetek, akkor nem fogok hiúsági kérdést csinálni abból, hogy láb helyett kézzel adom a gázt. Ha a kezem gyorsabban, határozottabban reagál mondjuk az autópályán egy kamion mögött ez sokat jelenthet.

A vizsgálat július 28-án lesz, két órán keresztül fognak vizsgálni, ahol orvosok, és egy műszaki szakember dönti el, hogy vezethetek-e autót, és ha igen, akkor milyet.

Jó esetben automata váltós gépet vezethetek, akkor nem kell semmit átalakítani. Ha nem, akkor... Akkor az egy komoly procedúra lesz. Mert ugyebár fogom az autót, elviszem a győri egy szem olyan szervizbe, ahol olyan átalakítás készülhet, amit elfogadnak. Olyan áron, és anyagokból, amiből emberünk gondolja, nincs választási lehetőségem. Mivel ugye az autósiskoláknak nincs speciális oktatóautójuk - miért is lenne, nem éri meg fenntartani, és szerencsére kevesen vagyunk...-, a saját kocsimban kell az "anyósülést" is bepedálozni, természetesen az én költségemen, és természetesen levizsgáztatni oktatóautónak. És természetesen ha sikerül a jogsi, kiszereltet, visszaminősít... Jah, szóval izgalmas lesz...

Szerencsére "saját" ismerős oktatóm lesz, türelmes, de egyben "vagány" srác, buszsofőr és oktató, remélem, el fog vállalni.

Picit félek. Vagyis nem, csak éppen baromira tapasztalatlan vagyok. Én nem az a srác vagyok, akivel apa már kiskorában elment vezetgetni.

De akarom a jogsit- szinte azt mondom, hogy mindennél jobban, de ez nem lenne teljesen igaz... :)

Több"célom" is van vele. Hosszú idő után újra tanulnék, hasznos dolgokat. Bizonyítani is szeretnék: magamnak is, és másoknak is, hogy képes vagyok rá- mert igen, vannak kétkedők is... És igen, minden mindennel összefügg: gondolom a lányoknál is jobban hangzana, - ha mondjuk megismernék valakit -, hogy van jogsim, mint hogy "Gyere baby, menjünk Pestre, MÁV-ra, Volánra 90%-os kedvezményem van!"... :)

Vasárnap Ausztriába megyünk, ahol speciális, mozgássérültek számára átalakított autók bemutatója lesz- a Lajtán túl valahogy rugalmasabban mennek a dolgok. Ha már ott vagyunk, kis nézelődés is lesz. Csak hát - rám jellemző módon - elfelejtettem tesómtól eurót venni/kérni, amikor itthon volt, így váltanom kellett...

Szokom az új menetrendet, bár nekem szimpatikus: egyik kedvenc pizzériámba is el tudok már jutni átszállás nélkül. Meg a DAC-pályára... Ahol nyártól - jó esetben - megye I-es meccsek lesznek, mert az NB2-es jog Sopronba vándorol...

Holnap talán megkapom a dedikált ETO-pólót, pénteken pedig Kata munkahelyváltását siratjuk/ünnepeljük.

Van itt esemény, kérem szépen... :)

Ez a hétvége sem teljesen úgy

sikerült, ahogy azt én előre elterveztem. Pénteken kimentem Écsre, szombaton jötem vissza. Egyrészt Andráshoz mentem be a kórházba, hogy elkérjem tőle a Fanni segítségével Deáki Dóri által a kézislányokkal aláíratott pólót, de András barátom sajnos otthon felejtette. Utána kijöttem ide a győri lakásba, mert Katával úgy volt megbeszélve, hogy buliba megyünk... Na, ő pedig lemondta a bulit. Így sütöttem egy adag popcornt, megittam az utolsó két sört a hűtőből, és megnéztem a német RTL-en az Amerikai pite 2. részét.

És kialudtam magam... :) Délelőtt az Árkádban voltam, itt a nyár, én meg nem találtam a fürdőgatyámat, így vettem egyet. Tesókám nem volt itthon, de ismeri az itt leírt nadrágvásárlási problematikámat. Ezért mondta, hogy kérjek meg valakit, hogy kísérjen el. Na hát izééé... Ha mondjuk farmerpróbáláskor megkérem mondjuk Dórit vagy Katát, hogy segítsenek megtámaszkodni, amíg felveszem, az oké... De egy fürdőgatya esetében ez kicsit neccesebb lett volna... Fiút meg azért nem hívtam el, a buzulásnak is megvan a határa... :D De komolyan: akkor is megbámulnak, ha egy korlát nélküli lépcsőn egy fiú segít le, mi lett volna, ha a próbafülkéből jövünk ki együtt... Tehát egyedül mentem. Szék nem volt a fülkében, de megoldottam, lett fürdőgatyám, jöhet a strandszezon... :) Utána a Segafredoban kávéztam egyet, kiolvastam a Nemzeti Sportot, és elindultam haza...

Itt aztán ért egy elég érdekes baleset. Útban a számítógép felé, az előtérben megbotlottam, és lefejeltem a fogast. Lett egy hatalmas púpom, vérzett is, így a biztonság kedvéért bementem a balesetire. Fertőtlenítették a sebet, és jöhettem is haza, de a 1,5 óra várakozás kikészített...

Még az ambuláns lapomra is azt írták, hogy "elmondása szerint otthon lefejelt egy fogast", Na, erre elmondhatjuk, hogy csak én vagyok képes... Vagy? Cáfoljatok meg: ért már benneteket ilyen hülye sérülés? :)

Végül- tőlem megszokott módon - pár "sportos" gondolat:

- Bajnok lett a Gyirmót az NB2-ben! ( a csapatkép elvileg idei, a klub honlapjáról származik, de a az edző már nem Hannich...) Szimpatikus csapat, örültem volna, ha feljutnak, meg ugye lett volna egy olcsó idegenbeli túránk... De a technikai vezető - a Széchenyi Egyetem végzős nemzetközi kapcsolatok-szakos hallgatója - késve/hiányosan adta be licenszkérelemhez szükséges dokumentációt. Így a tavalyi bronzérem után idén a feljutást bukta el a csapat a zöld asztal mellett... A klub tulajdonosa a hírek szerint akarta a feljutást, akár az UEFÁ-nál is fellebbez, de én azt mondom: jó lenne, ha az anyagiak, és a szakma mellett a "háttéremberek" is profik lennének. Az pedig egy vicc, hogy a Pápa másodszor jutott fel úgy, hogy nem lett bajnok az NB2-ben...

- ETO: Völgyi "Daniella" Dániel kölcsönadását kéri, mert Pintér már volt edzője a Vasasnál, de fél évig nem játszott. Most hollandiai szerződésben reménykedik... Völgyire mondják, hogy szereti a fiúkat, meg hogy füvezik. Ez mind-mind nem érdekel, de ha nem képes küzdeni a csapatba kerülésért, semmi keresnivalója a csapatban...

- Talmácsi bemutatkozott a MotoGP-ben. Lehet, hogy menedzserével együtt mégis jól jönnek ki a rizikózásból...? Majd kiderül, én szurkolok neki(k)!... :)

Hm... Régen írtatok kommentet... ;)

Van edzőnk! - meg persze másról is

Pintér Attilát nevezték ki a Győri ETO FC új vezetőedzőjének. Nyolc hónapja írom ezt a blogot, azóta ő már a harmadik tréner a csapatnál. Ez azért elég ijesztő szám. Nem tudom, mit gondoljak róla... A Sopronnal nyert kupát, máig emlékezetes meccsen 5-1-re verték a Fradit, az nagy bravúr volt. A Fradival szintén bajnok, és kupagyőztes lett, ebben még a fradisták véleménye is megoszlik, hogy ez mennyire az ő érdeme, és mennyire az elődjéé, Garami Józsefé. Pintér az FTC-től megnyert bajnoki cím után távozott, akkori hírek szerint többek között azért, mert finoman szólva nem irodalmi stílusban beszélt a játékosaival. Kemény edző, határozott ember. Tény, erre most szükség van Győrben. De hogy megtalálja-e a csapattal a közös hangot, sikeres lesz-e a csapat, azt majd az idő eldönti. Azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a labdarúgócsapatunk ugyanolyan sikeres lenne, mint a kézislányok. Igen, így kell hozzáállni, de csak duma legyen. A "focisták is BL-döntőt fognak játszani"-gondolat csak az irónia okán fogalmazódott meg gondolataimban... :)

Halottak szabadságon. Ez volt a címe Dávid Sándor könyvének, mely Magyarországon elsőként mutatta be a Formula-1 világát. A két szó jelzi: az autósport veszélyes üzem. A technika, a biztonság fejlődik, de egy súlyos baleset sajnos benne van a pakliban, ami akár halállal is végződhet. Így a véletlenek kegyetlen és szörnyű összejátszásaként az is megtörténhet, ami Tökölön: a gyorsulási verseny során a szervizútról kisodródó autó halálra gázolt egy nézőt. Szörnyű, de - sajnos - vele járhat. De az, hogy a pilóta meglép a helyszínről, nem kér bocsánatot az elhunyt családjától, a szervezők sem nyilatkoznak.... Az megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan...

A Forma-1-ről idén keveset írtam... Schumit nem szerettem, idegesített a dominanciája. Buttonnal semmi bajom - az első születésnapján születtem :) -, de győzelmi szériája teljes közönyt vált ki belőlem. Elkapcsolok a futamokról, és ehhez nem vagyok hozzászokva. Viszont Kubica idei első két pontja nagy örömmel tölt el. :)

A héten MSN-en beszélgettem Esztivel, egy volt munkatársammal, aki mostanság egy ír légitársaság "színeiben" röpköd Európa légterében. Mindig is kedveltem őt, és nagyon tisztelem azért, hogy így belevágott ebbe a kalandba: új környezet, teljesen új, és nem veszélytelen munka, sok-sok utazás szebbnél-szebb helyekre (melyekből persze csak a repülőtereket látja...). Szóval nem semmi. Hamarosan pár napra hazajön, remélem tudunk majd picit beszélgetni.

Katát kozmetikushoz kísértem. Mármint csak a bejáratig... :) De mivel én ajánlottam neki ezt az üzletet, megkért, hogy menjek el vele. Vagy egy órán át kezelgették, én az ajtóban zenét hallgatva vártam. Gyanta...Pfff... Kata megszenvedett a szépségért... :)

A pénteken küldött SMS-ről... Nincs harag, tehát nem bántottam meg az ifjú hölgyet. Többet sajnos - több okból sem - írhatok Vele kapcsolatban.

Legyen elég annyi, hogy már Dórival is beszélgettem róla, ami már azért jelent valamit...

Az élet matematikája

Az alábbi gondolatokat Edina nevű teleshopos volt kolleginám tette közhírré az iwiw-üzenőfalon.
Nagyon tetszik, így megosztom Veletek! Azért is, mert nem lehet női elfogultsággal vádolni... :)

Szerelmi matematika
okos férfi okos nő = szerelem
okos férfi buta nő = viszony
buta férfi okos nő = házasság
buta férfi buta nő = terhesség

Munkahelyi matematika
okos főnök okos beosztott = haszon
okos főnök buta beosztott = termelés
buta főnök okos beosztott = előléptetés
buta főnök buta beosztott = túlóra

Vásárlási matematika
A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.A nő csak fele árat ad azért, amire nincs szüksége.

Általános összefüggések és statisztikák
A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.
Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.
Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egykicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne ispróbáld megérteni.
A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.
A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges kétembernek észben tartania ugyanazt.
A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de téved.
Minden vitában a nőé az utolsó szó.Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

"Ez a barátság!" :)

Nők közötti barátság:
- Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte hol aludt, afelesége azt válaszolta,hogy az egyik barátnőjénél.
-A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.

Férfiak közötti barátság:
- Egy napon a férj nem jött haza este, a felesége megkérdezte holaludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál.
- A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, 8-án igazolták, hogy ottaludt, 2-en hogy még ott van.

Hihihi! :)
Bár "alibiigazolásra" még sosem volt szükségem, annak azért örülök, hogy nekem is sok BARÁTOM van, akikre bármikor számíthatok, és ez ma is kiderült! Köszi! :)

Buli volt

Nem, nem Aprajafalván, hanem Győrben! De ha már Aprajafalva: ha valamelyikőtök a Sparban vásárolna, és nem gyűjti a figurákat, legyen szíves rám gondolni, mert Hókuszpókot vadászok! :)
Szóval ez a pénteki buli úgy kezdődött, hogy Katával megbeszéltük, csinálunk egy beülős-beszélgetős délutánt. Ez volt a kiindulási helyzet, ami aztán elég alaposan továbbgondolódott: bulizni mentünk. Még szerencse, hogy nemrég írtam, hogy egy időre vége a bulizásnak... :) A buli miatt sürgős cipővásárlással kezdődött a péntek délután. Az egyik boltban úgy éreztem, zavarom az eladólányt vásárlási szándékommal, így elnézést kértem, és kisétáltam. De aztán máshol meglett a megfelelő csuka.Hogy hol voltunk? Hajjaj... Elég sok helyen előfordultunk! :) A Face Roomban kezdtünk, ami egy új hely Győrben, állítólag a "Vertigo tulajdonosi köréhez köthető". Elég kulturált, király módon megcsinálták, és életemben először ittam Mujzi barátom kedvencét, Coronitát is
Csak hát az árak... Nem az én pénztárcámhoz találták ki őket, mármint egész estére semmiképpen sem. Így előbb egy éjjel-nappaliban vettünk sört, majd a Tescoban tettük ugyanezt. Ezután a Retró volt az uticél. Hát... Életem egyik legfurcsább "bulija" volt. Gyakorlatilag végig a Retró előtt voltunk, Katáékkal lelkiéletet éltünk. Hm... Furcsa volt. Kata azt mondta, hogy szerinte már csak idő kérdése, hogy becsajozok, mert "előnyös az új külsőm" -hm... németben itt ugyebár függőbeszéd lenne...Amúgy meg "Egymás szemében" 2,7-re állok kinézet szempontjából. Lehet, hogy kéne feltennem új képeket? :D-. Meg azt is mondta, hogy mióta eljöttem a teleshopból, már nem "szarok bele a dolgokba", meg "ki vagyok virulva". Őőő ezt nyilván nem az én tisztem eldönteni, de jól esik ilyeneket hallani...
A hajnal pedig a Mamma Miában talált minket, ismételten jó volt a zene, kevesebben is voltak, mint legénybúcsúkor - ami mondjuk szombatra esett -, tehát méltón fejeztük be az estét.
Az estét? Jah, reggel 6-re értem haza, akkor még Kutya barátosnémmal beszéltünk majd' egy órát telefonon, és aludtam 7-től háromnegyed 1-ig, 9-re beállított óra mellett... :) A tegnapi nap persze ébredezéssel, és tesómékkal beszélgetéssel telt, így csak a fél 7-es busszal mentem haza.
Péntek este volt a tévében a munkahelyemről egy kis filmecske, be is programoztam a videót, de a felvétel nem sikerült. Fogalmam sincs hogyan, de a készülékben tárolt aktuális évszám 2088 volt... :( :/
Hmmm... A buli estéjén a nagy érzelmi kilengés közepette sikerült elküldenem egy smst... Őőő... Nem bántam meg, nem kérek érte elnézést, viszont... Józanon nem biztos, hogy elküldtem volna, na, meg a fogalmazás pöttyet "rámenősre" sikeredett... :)
Ma pedig tévé, ébredezés, és Forma-1-nézés volt a program, Kubica végre összekaparta idei első két pontját.... :D
Meg persze szavazni is voltam, sőt a borítékba is beletukmáltam a szavazólapot, pedig azt mondták, hogy nem muszáj... :)
(Végül egy zárójeles megjegyzés. Nagyon örülök annak, hogy egyre több emberkéről derül ki, hogy néha betéved ide a blogomra. Nem akarok"nézettségi rekordot", de azért jól esik. Elég nyíltan írok itt magamról, de mi más is lenne egy napló célja? A kérésem viszont az lenne, hogy ha egy mondatom, gondolatom kétértelmű, és/vagy kíváncsiak vagytok a hátterére, kérdezzetek rá! Megtehetitek itt kommentben - ezt ugyebár névtelenül is lehet -, iwiwen, telefonon, vagy személyesen is! Mert ami a lényeg: ha valakiről olvastok itt valamit, és tovább akarjátok mondani neki, akkor legalább azt mondjátok tovább, amit le is írtam. Mert ha ha olyasmit meséltek valakinek, amit le sem írtam, az nagyon kellemetlenül tud ám érinteni... Köszi! Puszik, pacsik!)

Voting time

Vasárnap választunk. De jó... Alapjában véve valamilyen szinten érdekel a politika, figyelem is a történéseket, de abban nincs sok köszönet! Teljesen egyértelmű: egyik kutya, másik eb... Mondjuk az egyik oldallal kevésbé szimpatizálok, ha a képet megnézed, nem könnyű kitalálni melyikkel... Viszont a "másiknak" sem vagyok feltétlen, fanatikus, vagy éppen kritikátlan híve. Rosszak közül a szerintem legkevésbé rosszat? Hm... Ezzel kapcsolatban olvastam valahol, hogy ezzel az erővel mondjuk Hitler és Sztálin között is meg kellett volna találni a "jobbat", ha valami úton-módon egymás ellen indultak volna... Hát, nem egyszerű!

Ahhoz képest, hogy az Európai Unió parlamentjébe választunk képviselőket, rendesen belpolitikai szinten zajlik a kampány. Mondjuk ez ilyen közhangulatban, ilyen gazdasági helyzetben nem is csoda...

A pártok plakátjai? Húúú....

Fidesz: "Elég!" Ezzel van tele az ország, mindenki érti is, mire utal. Nekem mégis szegény nagymamám jut eszembe. Kiskoromban, mikor tiltakoztam, hogy már elég nekem ennyi leves, ő mindig így válaszolt: Nem ég el! Pff... :)

MDF: Bokros + Habsburg! Szánalom...

SZDSZ: burkolt Jobbik kampány. Esküszöm, tolják őket a köztudatba, szerintem jó pár szavazathoz segítik hozzá riválisukat. Drogosok, melegek: tényleg ez most a legnagyobb probléma?

MSZP: kicsit olyan retrós jellegű a plakát, a többi pedig a szokásos Fidesz-fikázás, mondatkiforgatás! Ami undorító: az MSZP kampányfilmjében szereplő középkorú úr egy interjúban elmondta, hogy szó nélkül elvállalta a felkérést, mert még a múlt rendszerben nőtt fel, az anyatejjel szívta magába a baloldaliságot... Basszus... Ez érv? Értelmes, képviselhető "indok" a baloldaliság mellett? A XXI. században? Tizenkilenc évvel a rendszerváltás után? Nevetséges...

Van még ez roma összefogásos lista. Jól öltözött, értelmes, tanult romák beszélnek a filmben. Esélyt kérnek, az előítéletek, a "kirekesztés" kerülését... Hát sokaknak, és köztük nekem is nem ezekkel a jól öltözött értelmes romákkal van bajom, hanem... Na, mindegy... Mindenki érti, remélem...

Orbán Viktor Fidesz-elnök pedig mondott egy olyat, hogy a "hétvégén eldől, mennyi magyar fogja képviselni Brüsszelben a Kárpát-medence magyarságát." Sokféleképpen értelmezhető, viszont szerintem teljesen vállalható vélemény. Romániában és Szlovákiában is indul magyar párt a választáson, akik talán többet segíthetnek országuk kisebbségeiért, mint az anyaország bármely színű képviselői. A szlovákok persze rögtön tiltakoztak, nacionalizmust, revizionizmust kezdtek emlegetni, paradox módon befenyítve a helyi magyar kisebbséget. És Bajnai - legalább részben- megvédte Orbánt. És ez hatalmas előrelépés, Gyurcsány idejében elképzelhetetlen volt, a magyar kisebbség anyaországból érkező - még ha oly szimbolikus- védelme is...

A Forma-1-es futam pedig kormánygaranciát kapott, szóval kezdek megnyugodni...

Az ETO-nál a vihar előtti csend véget ért. Bekvalac edző lemondott, utódjaként Mészély Géza, a kaposvári Prukner László, illetve Szentes Lázár nevét emlegetik. A játékos(el)vándorlása is beindult, de erre majd akkor visszatérek, ha több konkrétum lesz...

Nem egészen úgy

telt a hétvége, ahogyan én azt elképzeltem. A DVD-írás, tévézés, olvasás része megvolt, de vasárnap... Vasárnap eszembe jutott, hogy képtelen vagyok meglenni Nemzeti Sport nélkül, amit viszont fatornyos falumban lehetetlenség megvásárolni. Így viszont Győrbe kellett mennem, de az Écs-Győr menetrendet sem írtam fel, tanultam meg, így másfél órát vártam az écsi buszmegállóban, visszafelé pedig egy késés miatt kettőt... :/

Szóval ez picit hülyén jött ki, de amúgy tényleg teljes pihenéssel, akkufeltöltéssel telt a hosszú hétvége. Az ETO az utolsó fordulóban 3-2-re kikapott a már biztos kieső Siófok otthonában, a csapat honlapján "Van mire büszkének lenni" címmel jelent meg a tavaszi szezon értékelése. Hát én ezt nem teljesen így látom. Most csend van, félek, hogy ez nem más, mint a vihar előtti csend és hullaszag...

Tesómék Torinóban voltak a Juventus-Lazio meccsen, Pavel Nedved utolsó fellépésén, és hát teljesen el voltak ragadtatva a játéktól, a hangulattól, és mindentől ami tőlünk nem is olyan messze ezt a gyönyörű játékot körülveszi... A képeken, videókon is "átjön" az érzés, van hová fejlődnünk... Viszont a sálgyűjteményem tovább bővült! :)

Tegnap pedig az itt a blogon is már többször emlegetett Balu barátom indult el Olaszországba. Ő ápoló, és egy egyéves vesebeteg kisfiúra fog vigyázni. Picit mozgalmasra sikeredett a búcsúzkodás, mert a pályaudvaron döbbentünk rá, hogy Balunak útlevele nincs, személyije pedig csak a régi fajta, reméljük, nem toloncolják vissza! :) Ha mégis, a törzsasztal a Hollóban vár minket... ;)

Cserben hagyott a hetedik érzékem... :( Volt tegnap egy olyan megérzésem, hogy Dóri is akkor indul Pestre. Hívtam is szorgalmasan, de nem vette fel. Itthon viszont iwiw-üzi várt, amiből kiderült, hogy vizsgázott, koncertre megy, ma pedig jön haza... Mármint hozzájuk haza...:( :)

Szóval a megérzésem nem jött be, viszont annak örültem, hogy jelentkezett. :)

A pályaudvarról a felújított Hajóra mentünk kajálni, és ittunk egy sört Balu barátunk egészségére. Hangulatos hely, finom, és nagy adag kaja, szóval nem volt rossz. Remélem, Baluhoz jókívánságaink is odaértek... :)

Most már hazaértem melóból, pihengetek, döglök a tévé előtt, eltelik a nap...

A sportos-bulis nagyüzem lepörgött, most majd lassan pluszórákat kellene gyűjteni a nyári szabi mellé... :)

Relax

Starek cáfolja a róla terjedő, általam az előző bejegyzésben leírt mendemondákat. Továbbá szomorú, hogy a szurkolók ezeket elhiszik róla. Én továbbra sem szeretnék pálcát törni felette, azt mondom, hogy én akkor lennék szomorú, ha igazak lennének a pletykák. Mondjuk, ezt sosem fogjuk megtudni...

Szávay Ági 6-0, 6-4-re leiskolázta Venus Williamset a Roland Garros-on, ami pazar teljesítmény. Remélem, újra magára talál, és nem csak egy fellángolás volt tőle!

Ez a hónap nagyon a sportról szólt, minden a háttérbe szorult mellette, nem csak itt a blogon. Hangulat szempontjából sok élményben volt részem, sikerből már kevésbé. A Barcelona végül sima meccsen 2-0-ra verte a Manchester Unitedet, így a Spanyol Kupa és a bajnokság után a harmadik trófeát is besöpörte a csapat. Öröm nézni a játékukat! Tesómék holnap Torinóban lesznek, én a fotelből nézem, így kényelmesebb! :)

A magyar bajnokság utolsó fordulójában az ETO ma Siófokon játszik, teletexten követem... Tegnap Újpest-Vidit néztem, nagyot alkottak a végén. A szurkolók és a sünök... :/

Holnap lesz a kézis lányok utolsó meccse is a Debrecen ellen, logisztikai bravúr lenne bejönni, de megpróbálom... :)

Jelentem, július 28-án megyek jogosítvánnyal kapcsolatos orvosszakértői vizsgálatra. Ez még nem jelenti azt, hogy elkezdem a tanfolyamot. Kipengetek egy ötezrest, megvizsgálnak tetőtől talpig, hogy vezethetek-e autót, és ha igen, milyen átalakításokkal. Utána át kell alakítatnom az autót, sőt, levizsgáztatni tanulókocsinak: ugyanis Győrben ilyen autóval egyik autósiskola sem rendelkezik. Ha ez mind megvan, indulhat a tanfolyam. Nem lesz egyszerű a történet, csak remélni tudom, hogy bírni fogom idegekkel... :)

A hosszú hétvége passzív-punnyadós lesz. Amíg Anyu Sopronban volt, a megszokott tévéműsoraimat nem tudta nekem Écsen DVD-re venni, így azokat én vettem itt Győrben videóra. Na, azokat kell felmásolnom, kb. 15 órányi anyag... :) Ami a beteges része: több foci-, és kézilabdameccs, valamint Forma-1-futam is van az archíválandó cuccok között... :) Ezzel, valamint a tévé előtt olvasással el is fog telni a hétvége...:)

Jó pihenést mindenkinek, remélem, nem lesz végig ilyen szutyok az idő! :)

A pénzről szól

"Itt az idő, hogy végérvényesen kisöpörjük a magyar futballból azokat az
elkényelmesedett megélhetési sztárocskákat, akiknek semmi más nem fontos, mint a pénz! (...) Akik nem érzik úgy, hogy óriási megtiszteltetés, hogy egy 1904-ben
alapított csapat tagjai lehetnek, azokra nincs szükség, és soha többé nem is
fognak a Győri ETO mezében pályára lépni!"
(Tarsoly Csaba)

Minden a pénzről szól. Sajnos. A sportban is, ezt mindenki tudja, de nagyon rossz érzés, amikor az ember sportrajongó fia csőstül szembesül ennek kézzel fogható megnyilvánulásaival.
Több témával kapcsolatban is szeretném leírni a véleményemet. Ott van például a Forma-1. A csapatok és az Ecclestone-Mosley duó csatározásait most inkább hagyjuk! Túl összetett a dolog, szerintem még maguk a szereplők sem látják át teljesen a történéseket. De most jött az a hír is, hogy „Pártunk és Kormányunk” nem ragaszkodik a Magyar Nagydíj további megrendezéséhez, mert drága és gazdaságtalan…
Ebben a témakörben én ugyebár elfogult vagyok. A fáma szerint a ’80-as évek közepén Ecclestone a Szovjetunióban szeretett volna egy futamot rendezni, de a moszkvai elvtársak nem álltak kötélnek: nem bőghettek fel a motorok a Vörös téren. Egy tárgyalásról hazafelé repülve Bernie egy Brazíliában élő, magyar származású barátja vetette fel az ötletet: legyen Magyarország a „szocialista Forma-1” helyszíne. Nagyon mélyről indultunk. A pálya rekordgyorsasággal készült el, 1986-ban meg is rendeztük az első futamot, de még a verseny hétvégéje előtt is nyugtatni kellett a Nyugatról érkező vendégeket: igen, van Magyarországon vezetékes víz, sőt, a boltban húst is lehet vásárolni.
Azóta szorgos munkával, nagy bravúrral minden évben volt Forma-1 futam, kempingjeivel, sajátos légkörével a külföldi szakértők szerint is az egyik leginkább emberközeli, legbarátságosabb futamot rendezzük meg.
Amikor foci EB-ről, olimpiarendezésről álmodunk, azokra teljes esélytelenséggel pályázunk, egy Forma-1-es rendezési jog megléte hatalmas nagy kincs, amit nem szabad elherdálni. Mert a kiadások mellett hatalmas bevételek is vannak, és az országra abban a néhány napban irányuló figyelem értéke is pénzben kifejezhetetlen.
Mert itt nem pár száz, hanem több tízezer szurkolóról, ide érkező külföldi turistáról beszélünk – tavaly csak Lengyelországból mintegy 40 ezer Kubica-rajongó érkezett hazánkba -, akiknek jó része ideális esetben nem csak a mogyoródi pályát látogatja meg.
A pénzről szól Talmácsi zűrje is. A médiajogok értékesítése, illetve a tartalékmotor állítólagos hiánya is anyagi jellegű nézeteltérést feltételez. Tartok tőle, Talma olasz menedzsere, Stefano Favaro érezte magát túl távol a húsos fazéktól, és közelebb akart kerülni hozzá, akár védence karrierjének kockáztatásával is.
Gyirmót… A győri városrész csapata vezet a labdarúgó NBII Nyugati csoportjában, de valószínűleg nem kap indulási jogot: bizonyos igazolások hiányára hivatkozva utasították el a csapat nevezését. Az Alcufer cég tulajdonosa az édesapja halálával félbeszakadt munkát folytatja. A gárda a megyei harmadosztályból indulva jutott az NB1 kapujáig – 1994 körül még talán voltam is Écs-Gyirmót meccsen…-, a tulajdonos pénzét-energiáját ésszerűen felhasználva. Az eredményes csapat mellett egy szép sporttelep is felépült a győri peremkerületben, ahol albérletben már az ETO is játszott NB1-es meccset, a helyi kék-sárgák pedig sokáig emlékezetes meccsen, mintegy 7000 néző előtt fogadták a Magyar Kupában a Ferencváros csapatát.
Egyszer már megpróbáltak elbánni a csapattal: tavaly a bronzérmükbe került egy, az MLSZ által elkövetett szabályértelmezési hiányosság, és akkor már kilátásba helyezte a tulajdonos, hogy kivonul a labdarúgás támogatásából. És akkor most jön ez az ügy…
Tudom, hogy a feljutásra szintén esélyes Pécsen nagy hagyományai vannak az élvonalbeli labdarúgásnak. Az ugyancsak „tűzközelben” lévő Pápán is valószínűleg többen járnának meccsre, mint Gyirmóton. De véleményem szerint a magyar futball nincs olyan helyzetben, hogy megengedhetné magának, hogy ennyit és ilyen kicsinyesen packázzon egy, a labdarúgásra sokat áldozó, és a jelek szerint becsületesen dolgozó üzletemberrel.
Úgy néz ki, sok minden mellett a pénzről is szól a Győri ETO FC kedden elvesztett Magyar Kupa-döntője. Mint a bejegyzés elején olvasható idézetből kiderül, az ETO tulajdonosa, Tarsoly Csapa Quaestor-vezér megelégelte a csapat hozzáállását, és nagy változásokat tervez a keretben. A „sztárocskák” közül távozhat a gólkirály-jelölt Bajzát Péter, Böőr Zoli, aki személyes kedvencem, Tarmo Kink, téli, szerintem reményteljes igazolásunk, illetve Stark Péter, a csapat szíve, a saját nevelésű, a szurkolók között ikonnak számító védő is.
Magyar szinten kiváló játékosokról van szó, akik magyar szinten kiemelkedő körülmények között, gyaníthatóan kiemelkedő fizetésért futnak ki a pályára hétről-hétre. De még magyar körülmények között sem voltak képesek kiemelkedő eredmény elérésére… A változásoktól félek, az ETO-nál szinte minden évben új koncepció mellett dolgoznak, aminek eddig szinte minden évben pofára esés lett a vége… (a tavalyi bronzérmünkben a valóban kiváló tavaszi szereplésünk mellett egy hatalmas adag szerencse, és a csillagok együttállása is közrejátszott. Akkor persze megérdemeltük, örültem is neki, büszke voltam a srácokra.)
Az említett játékosokért fájna a szívem, de nincsenek pótolhatatlan emberek, főleg ebben a harmatgyenge magyar labdarúgásban.
Nem matatok a játékosok zsebében, nem érdekel, mennyi a fizetésük. Nem hivatkozom arra, hogy pénzemet, szabadidőmet, szabadságomat áldozom a csapatra. Ez a csapat szurkolójaként valamilyen szinten a „kötelességem”. A vereséget is hajlandó vagyok elfogadni, ha a játékban látom az akarást, az odaadást. Ezért talán még a kézilabdás lányok Bajnokok Ligája-ezüstje sem fájt annyira, mint a fiúk Magyar Kupában elért második helye. A csajok végső sikere apróságokon múlott, végig küzdöttek, nem mellesleg a nemzetközi kupaezüst mellett a magyar bajnoki címet és a kupát azért „behúzták”.
De most azt olvasom, focistáink az elvesztet Magyar kupa-döntő után szinte röhögcséltek a buszon: az elvesztett kupadöntő után az edzőváltás reményét látják felcsillanni.
És ez az a pont, amikor már nem a pénzről szólnak a dolgok: a játékosok – ha igaz a történet – saját szurkolóikat csapták be, köpték arcon. És ez „az érzés megfizethetetlen”. És egyben megbocsáthatatlan. Ilyen játékosoknak tényleg semmi keresnivalójuk az ETO zöld-fehér mezében. Még akkor sem, ha esetleg egy- még ennél is – eredménytelenebb szezonnak nézünk elébe.
Mert tényleg nem vagyok normális: már most várom az új szezon július végi kezdetét, várom, hogy ott lapuljon zsebemben a jövő évre érvényes bérlet. És azt is várom, hogy arra méltó, normális felfogású emberek viseljék a csapat mezét…

Ui.: most olvasom, hogy a felvetésre, miszerint a csapat az elvesztett kupadöntő után büntetésként utólag kifizethetné a hét busznyi szurkoló utiköltségét, Stark Péter, a szurkolók ikonja úgy reagált, hogy esze ágában sincs fizetni a hülyegyerekeknek... Tisztelem Starekot, bízom benne, hogy ilyet nem mondott, de mint tudjuk, nem zörög a haraszt...Arra pedig kiemelten kiváncsi vagyok, hogy pár hát múlva ezt a bejegyzést visszaolvasva milyen változásokon leszünk túl. Félek ettől a nyári szünettől...

Kupán vágva

A címből is látható, hogy a tegnapi MK-döntő visszavágó lesz a fő csapásirány, de azért erre-arra elkalandozok. :)

Vasárnap ugye Sopronban voltam Anyut látogatni a szanatóriumban. Kedves, barátságos hely, szinte szállodában éreztem magam. A büfében megnéztük a Veszprém bajnoki győzelmét, majd egy közeli hangulatos kisvendéglőben ebédeltünk. Végül a szanatórium parkjában beszélgettünk egy nagyot, este 6-kor indult haza a vonatom.

Hétfőn este Balu barátunkat búcsúztattuk, aki jövő héttől Olaszországban fog dolgozni! Balu, tudom, hogy néha idetévedsz az oldalamra, ezért írok most Neked! Látod, igazam lett: semmi nem történik az életben véletlenül! Ha valaki, hát Te biztosan megérdemled azt a bizonyos esélyt az élettől, használd ki, vigyázz magadra, és érezd jól magad! :)

Tegnap... Szóval fél 4-ig dolgoztam, egy kollégám kivitt a vidékihez, az aluljáróban még vásároltam kis sör-chips-pisztácia utánpótlást indulás előtt. A boltban összefutottam az esküvő kapcsán már említett Edit barátnője-Dórival. Tudtam, hogy aranyos lány, de most meg is győződhettem róla. Segített elpakolni, közben megkérdezte: "Ugye a sörre vigyázzak a legjobban?" Hát van ennél kedvesebb mondat egy leányzó szájából? :D :D :D A kézilabdás Dóri pedig ha minden jól megy, Fanni segítségével aláíratja nekem a csapattal a Veszprémben vásárolt BL-pólót. Nomen est omen: a Dórik tényleg Isten ajándékai! :)

Aztán indulás volt autóval meccsre. Aggódtunk, hogy későn indulunk, de tökéletes volt az időzítés: az autópályán utolértük az egyik szurkolói buszt a hétből, és hozzájuk igazodtunk. Egy benzinkútnál így megálltunk, onnantól fogva rendőri felvezetéssel mentünk a Bozsik-stadionig. Ha mesélik, nem hiszem el: a Pestre vezető autópályán leállították miattunk a forgalmat! :) Busszal érkező barátaink beszámolója szerint amúgy négy "cigi-pisi-sör"-boxkiállást tartottak, így már értem, hogyan hoztuk be a lemaradást! :)

A Stadionban fergeteges volt a hangulat, szerintem mi is kitettünk magunkért. Állítólag a tévében is látszottam: szomorkodva.
Mert hát a csapat baromi gyenge volt. Semmit nem tett a győzelemért. Úgy álltunk fel, mintha mi lennénk előnyben, és a Honvéd sokkal szervezettebben, és ami sajnálatos: lelkesebben játszott. Bekvalac mester szerintem igen hülyén cserélt: lehozta Böőrt és Bajzátot, akikben pedig egy villanás, egy gól mindig benne van, és behozta például Pilibaitist, a litván védekező középpályást. Pedig szerintem tök mindegy lett volna, hogy 0-0-ás döntetlennel, vagy kettős vereséggel bukjuk el a hőn áhított serleget. Kockáztatni kellett volna, ehelyett például Brnovic végig a padon ücsörgött... Haragszom a csapatra, de ez kb. holnapra elmúlik. Viszont jelen állás szerint a szombatra Siófokra tervezett délután strandolós, este meccsre menős kirándulást elhalasztjuk.

Ma még lesz egy Barcelona-Manchester BL-döntő, szurkolok a Barcának, remélem megnyerik, de azért az igazi mégis csak a győri srácok-lányok győzelme, és persze azt követő ünneplése lett volna...

Tegnap reggel történt még egy érdekes eset. Munkába igyekezve, a buszról leszállva, jött velem szembe egy nagyon helyes lány. Bizony "elméláztam rajta", és akkorát tanyáltam, mint az ólajtó. :) Nagyon kedves volt, rohant vissza, hogy felsegítsen, de addigra szerencsére már felkászálódtam. Intettem neki, hogy minden oké, amit ő egy bájos mosollyal nyugtázott... :) Azon gondolkodom, lehet írok neki a Kisalföldben egy köszönő sms-t, bár lehet picit égő lenne. Meg páran felismernének az ismerőseim közül... :) De mondjuk ha a reggeli kávéját kortyolgatva az újságot olvasva magára ismer, és akkor is elmosolyodik, már megérte. De még ezen gondolkodom...:)

Ma szabin vagyok. Eredetileg optimista módon a kupagyőzelem kipihenésére szántam ezt a napot, de erre sajnos nem volt szükség. Így elmentem dokihoz, hogy kérjen nekem időpontot jogosítvánnyal kapcsolatos vizsgálatra - holnap rá kell telefonálnom, hogy sikerült-e...-, majd a plázában nézelődtem egy kicsit.

Most pedig az utóbbi napokban elég ritka passzív punnyadás a program. Rám is fér, elég fáradt vagyok...

50 %

Megérkezett a lentebb említett orvosszakértői vizsgálatom eredménye: továbbra is részesülök az emelt összegű családi pótlék-nak nevezett támogatásban, és a hozzá kapcsolódó közlekedési kedvezményben! Hurrá! A születési rendellenességből fakadó egészségkárosodást 50%-ban állapították meg, ami nem egyenlő a megváltozott munkaképesség fokozatával...

Idén még akkor jogsi, parkolási engedély, munkaegészségügy, komoly lesz... A jogsiról majd valamikor mesélek, nem lesz egyszerű történet...

Tegnap fodrásznál voltam. Ott is van egy kisebb problémám, ami talán a nadrágvásárláskor említett "szék a próbafülkében"-problematikával hasonlítható össze. Amikor születtem, infúziót kaptam a fejembe, és ezt a megpróbáltatást nem bírta ki a hajhagymám: két oldalt egy kis foltban nem nőtt ki hajam. Ettől az információtól mindig megijednek a fodrászok, és nem mernek hozzányúlni, vagy pedig ott egy kicsit többet hagynak, durván morbid külsőt kölcsönözve amúgy is érdekes fejszerkezetemnek... :)

A mostani fodrász - itt nyílt "alattunk", szépségszalonnal együtt - viszont merészen felnyírta az egészet, így a folt sem annyira feltűnő, meg hát ritka, hogy ilyen mondok, de elégedett vagyok az eredménnyel. A "légiósfrizurát" is javasolta - tehát oldalt full kopasz -, de az azért picit meredek lenne... :) Jó fej fodrászhölgy, olcsó árak, előtte/utána egy kávé/sör nálam, ajánlom mindenkinek...:)

Merész átkötés: 50% esélyünk még van a Magyar Kupa megnyerésére. Jah, mert hát vagy nyerünk, vagy nem... :) Ennek fényében - vagy árnyékában - az Újpesttel játszottunk, és nyertünk 4-3-ra, sokáig emlékezetes meccsen! Egy percig vezettünk: az utolsóban! :)

A rendezés viszont... A meccs előtt ismét megbizonyosodtam róla, hogy potenciális futballhuligán vagyok: egy furgon hátuljából kameráztak a rendőrök, és járásomon röhögtek... "Szolgálunk és védünk!" rulez! :)

A Stadionba érve barátaim zseniális helyzetfelismerésről tettek tanubizonyságot: bérletes helyünkre idióta rendezőink a 2500 forintos vendégbelépő miatt morcos lila szurkereket engedtek be, akik aztán keltették a feszkót, így hát egy emelettel lejjebb húzódtunk....

Eleinte semmi gond nem volt, de az eredmény számunkra kedvező alakulásával sör, petárda, és a szektorban feltépett székek (!) landoltak körülöttünk, és persze a Stadionból való kijutás sem volt egyszerű: kopasz kigyúrt lilasálas alakok kergettek nyugdíjast, nőt, az egyenlő küzdelem jegyében, ugyebár... Én félrehúzódva megvártam, mik eloszlik a "vihar", de ETO-sálban és mezben nem volt egy életbiztosítás...

A parkolót autóban, három lány társaságában hagytam el: a rádióban szóló Céline Dion-számot énekeltek a csajok teli torokból, tiszta "Álmok útján"-feeling... :D Én csak vezényeltem, jobb volt így mindenkinek... :)

Majd a Hollóban fejeződött be nap: Baluékkal sörrel búcsúztattuk ezt az emlékezetes napot...

Hamarosan irány Sopron, anyut látogatom szanatóriumban. Jó lenne visszaérni kézimeccsre, ha nem sikerül, akkor este Forma-1-et nézek, videóról.

Kedden pedig Kispest! Várom, izgulok, félek, bizakodok...

Dóórii! Az előző bejegyzésben, ha megtalálsz a képen, ajánlom figyelmedbe a mellettem ülő lányt! Vagyis inkább a pólóját! :) Hm...? :) Szerettem volna közös képet csinálni vele, de mivel nem ismerjük egymást, komplett hülyének nézett volna... :D

Ennél csak jobb jöhet...

Nem, úgy látom, ezek sport szempontból – sem – az én napjaim…
Tegnap ismét az ETO Parkban voltunk, ahol csapatunk 25 év után játszott újra döntőt, és 30 év után készül(t) első győzelmére. Az előjelek? Hát azok persze teljesen mellettünk szóltak, a Honvéd csak botladozik a bajnokságban, mi többé-kevésbé magabiztosan hozzuk meccseinket Bekvalac mester irányításával, és hetek óta – elvileg – a „NAGY CÉL” lebeg vezető, játékos és szurkoló szemei előtt egyaránt.
A Klub honlapján egy nagyon szimpatikus felhívás jelent meg, szurkolásra bíztatva a győrieket, valóban szép számmal, kb. 11 ezren össze is gyűltünk a kezdő sípszóra -na, hol vagyok a képen? :)-. Ez jelen esetben szó szerint értendő, ugyanis egyik barátom elfelejtette, hogy újonnan vásárolt kése ott pihen táskájában, így a motozás előtt le kellett vinnie egy ismerőse parkoló auótjába.
Maga a meccs elképesztően gyenge volt, akarás, elképzelés nélkül játszott a csapat. A Honvéd pedig tette a dolgát: passzolt, támadgatott, és egy gólt is „talált”. Hihetetlen szerencséset: a grúz Odikadze elcsúszott a labdával, a kispesti csatárnak „csak” el kellett vezetnie azt a győri kapuig, és a hálóba lőni azt. Meg is tette, annak rendje és módja szerint. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Odikadze mondjuk elüti a labdát, kiállítatja magát, góltól mentve meg csapatát. Most persze ő lett a bűnbak, pedig eléggé megviselte a dolog. Az eset után cserét kért, és akik közel álltak, mesélték: a kispadon ülve remegett a zokogástól.
Még kapusunk Szasas Stevanovic alkotott maradandót: az időhúzás gyanánt a vendégkispadról a pályára kerülő felesleges lasztit visszabikázta a feladónak. Most ő a sportszerűtlen állat, mert persze labdát dobálni a pályára annyira fair dolog…
Senkit és semmit nem tudok kiemelni, szánalmas ramaty volt az egész… Az év meccsére készültem, és kínszenvedés, országos égés lett belőle.
Győri vagyok. Éltem már át elvesztett kupadöntőt. Nem is egyet. De azt legalább megtanultam, hogy idegenben is lehet fordítani, kupát nyerni… Meg aztán eddig mi voltunk az esélyesek, innentől fogva nyomja csak a kispestiek vállát a teher! Valamiben bízni kell…
Remélem, minél többen ott leszünk a Bozsik Stadionban, bízva a csodában, belehajszolva őket a győzelembe.
Mert mi ott leszünk, ott a helyünk. Ez fanatikusság, hülyeség? Magam sem tudom. Ezt a meccset látni kell, hihetetlenül fontos nekem, a győri szurkolóknak, remélem, a játékosok is átérzik ezt…
A tegnapi nap egyetlen pozitívuma Dóri sikeres vizsgája volt… :)

Még mindig Veszprémben

Lélekben még mindenképpen, meg aztán a hangom nagy része is ott maradt az Arénában...
Jó lett volna nyerni, de így is örök emlék marad ez a nap.
Most tudtam meg, hogy rosszul tudtam a szabályt: azonos eredmény (24-26) esetén nem hosszabbítás, hanem azonnali büntetőpárbaj következett volna. Na, azt nem biztos, hogy túléltem volna... :S :)
Nem is Győrben laknánk, ha nem jelentek volna meg a fanyalgók! Olyan emberek húzzák le a keresztvizet a lányokról, akik korábban sehol sem voltak, kupagyőzelem esetén pedig a legnagyobb ETO-sként ünnepeltették volna magukat.... Szánalmas...
Soha nem felejtem el, amikor a meccs után a városban az egymással finoman szólva sem barátkozó veszprémi és szegedi szurkolók együtt vigasztaltak minket... Voltak "magasröptű" beszélgetések is. Az egyik veszprémi srác megkérdezte tőlem, hogy mi miért nem építünk ilyen csarnokot... Pff... Mintha én lennék a győri polgármester... :)
Egy-két sör után, ETO-mezben oldódnak a gátlások. Az utcán sétálgatva vadidegen lányoknak énekeltünk, kvázi "szerenádoztunk" -pl.: De szép barna kislány, és hasonlók, ami épp eszünkbe jutott...:)-. Ennyi kedves mosolyt én még vadidegen lányoktól nem kaptam. Köztük olyantól is, aki nekem nagyjából annyi figyelmet szentelne normál esetben, mint egy... Mittomén, szóval nem méltatna túl sok figyelemre, na.... :)
IGEN, talán meg tudom különböztetni a kiröhögést a rámmosolygástól! :)
NEM, nem az a konklúzió, hogy alkoholistának kéne lennem! Csak olyan furcs volt, nem vagyok én ehhez hozzászokva.
A Veszprém-Szeged meccset pedig - többek között- a gyógytornász-ETO-drukker Zsófival néztem meg...
Huh, ez a lány...:) Vagánysága, magabiztossága, dumája egyszerűen szédületes! :) Szinte már túl sok van neki, de ez nem baj, mondjuk picit néha átadhatna belőle...:D
Szerdán Magyar Kupa-döntő! Addigra talán visszatér a hangom... :)

On tour- Veszprém

Nem, nem, nem és nem. Hatodszorra sem sikerült. A Győri Audi ETO KC újabb nemzetközi kupadöntőben szerzett ezüstérmet. Kétgólos előnyben vártuk a Bajnokok Ligája visszavágóját, de a dán Viborg a hazai vereség után háromgólos idegenbeli sikerrel vágott vissza...

Nagyon kevésen múlott, egy gól, egyetlenegy icipici gólocska...

Nem akarok szakmázni, nem is tudnék. Amit teljesen laikusként én is le tudtam szűrni: a dánok lerohanásait az első meccsel ellentétben nem nagyon tudtuk megállítani, és a hullámzó védekezés miatt a kapusteljesítmény sem volt a megszokott, váratlan bravúrokkal teli. És az öt kihagyott hetes az rengeteg, ilyen szinten megengedhetetlen. Már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Görbicz is a pályán lehetett volna, de azért motoszkál bennem a kérdés.

Már délelőtt elindultunk Veszprémbe, a vonaton ment a hülyülés, éneklés, és persze folyt a ser patakokba. :) Veszprémben egy önkiszolgáló étteremben elköltött ebéd után a csarnokhoz buszoztunk, és ott is sörözgettünk még egy keveset...

A Veszprém Aréna egyszerűen fenomenális! Arra az atmoszférára nagyon nehéz szavakat találni, szerintem a világ bármely országában örömmel fogadnák a létesítményt.

A csarnok teljesen megtelt, nagyrészt persze zöld-fehérbe öltözött, nagyrészt Győrből, de a zászlók alapján az ország szinte minden szegletéből érkező szurkolókkal. A hangulat? Minden képzeletemet felülmúlta. Amikor a hangszórókból megszólalt az Edda "Álmodtam egy világot magamnak..." kezdetű sora, és azt a hangosítást túlharsogva a közönség folytatta, bizony, futkosott a hideg a hátamon...

A kupát tehát nem sikerült megnyerni, de a hivatalos célkitűzés - négy közé jutás - teljesült, és az idei BL-menetelés - csúcspontként a Hypo kiverésével - valóban pazarra sikeredett. Nüanszokon múlott...

Nem ez volt az első elvesztett kupadöntőnk. De most tényleg úgy érzem, hogy nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapat nyert. Erre jövőre mindenképpen választ kapunk, Görbicz-cel, Amorimmal, és Bradeanuval még erősebbek leszünk, majd kiderül, mire lehet elég...

Viszont a Békéscsaba debreceni győzelmével az újabb, immáron negyedik bajnoki arany is zsebben van... :) Szép volt, csajok! :)

A hazatérő lányokat rengetegen várták a győri Városházánál. Én nem voltam ott, barátainkkal megnéztük a Veszprém-Szeged férfi bajnoki döntő első meccsét.

Háát ja... Sokan megjegyezték, hogy a veszprémi tábor nótái nem a legváltozatosabbak. Ez talán igaz, viszont hihetetlenül együtt vannak, és valódi poklot varázsolnak a küzdőtérre, és annak környékére. Az MKB egyébként simán nyerte a meccset, csak a különbség volt kérdéses. Esélyt sem adtak a vendég Szegednek, és hát Liszkai Szilveszter kapus lehúzta a rolót, az ő nevét nagyon megjegyeztem magamnak...:)

A férfimeccs alatt/után több veszprémi szurkolóval is haverkodtunk, nagyon jó fejek voltak! A veszprémi csajok pedig egyszerűen fantasztikusak, bár azért mégiscsak a győriek viszik a prímet... ;)

Mindent összevetve eseménydús, emlékezetes, és nagyon jó napot töltöttünk Veszprémben. Csak azt a fránya kupát volt borzalmasan fájó a Viborg buszán látni...

De az élet megy tovább, szerdán férfi labdarúgó MK-döntő: ETO-Honvéd! Győzni kell... :)

Már tök közel van... :)

Egyik ismerősöm a napokban megkérdezte tőlem, hogy miért is írok sportról itt a blogon. Hiszen vannak a neten is sportoldalak, akit érdekel, el tudja olvasni ott is a híreket, én igazából semmi újat nem írok. Ez részben igaz. Viszont én elfogultan, és szubjektíven közelítem meg az engem érdeklő (sport)híreket, másrészt pedig ezek afféle "önző bejegyzések", ugyanis nekem személy szerint jó visszaolvasni, hogy mi történt hetekkel/hónapokkal ezelőtt a sport világában. Ha más is így van vele, annak csak örülni tudok... :)
Tegnap végre bepótolták a tavaszi első fordulóban elmaradt ETO-Haladás meccset. A végeredmény 3-3 lett, de hogyan? A 90. percben még 3-1-re vezettünk, és a hátralévő 3 percben két gólt kapva két pontot elhullajtottunk. Ez engem most baromira nem érdekel: ha a fiúk megnyerik a Magyar Kupát, mindent elnézek nekik, de ha nem... Na, de erre gondolni sem merek... Szép gólok, összesen hat találat, semleges szurkolóként még akár tetszett is volna...
Már csak két nap van a veszprémi BL-döntőig. Körvonalazódik a program: már délelőtt elindulunk Veszprémbe, "városnézés", sörözgetés, negyed 5-kor ETO-Viborg, utána pedig, ha már ott járunk, megnézzük a 20.30-kor kezdődő Veszprém-Szeged férfi bajnoki döntő első meccsét is! Nagyon szimpatikus a veszprémi csapat, szurkolóik tévén keresztül is pazar hangulatot tudnak teremteni, jóban vannak a győri szurkolókkal... Tehát vétek lenne kihagyni! Hajrá, ETO, és Hajrá, Veszprém! :)
Az egyik újság a számmisztika miatt előre a Győrnek adja a BL-serleget. Én nem foglalkozom ilyenekkel, nyerjünk azért, mert jobbak vagyunk, és mi szurkolók belehajszoljuk a csajokat a győzelembe! :)
Talma... Szerződést bontott a csapatával, és nem indul a 250 ccm-es vébé következő futamán. A tartalékmotor hiányára, és a médiajogok egyoldalú modosítására hivatkozik... Nem értem ezt... Épül a Balatonring, a csapat látszólag köré épül, jóban volt csapatfőnökével... Remélem, úriember módjára megoldják a helyzetet....
Egy kis személyes a végére: a mai ébédkor hatalmas megrázkódtatás ért... Az előre megrendelt spagetti helyett tökfőzeléket szállítottak ki nekem ebédre... Az egyik kedvenc kajám helyett azt a tökfőzeléket (ráadásul jó kaprosan :/), amit a szilvás gombóccal és a mákos gubával egyetemben képtelen vagyok megenni, már a szagától is rosszul vagyok... Majdnem elsírtam magam... :/ :D
Spagetti vagy tökfőzelék? Tök - nem - mindegy...
Így maradt büfésnéni hamburgere. Finom volt, de azért az olasz tésztaféleségnek jobban örültem volna.

Ráadásként egy kis sport

Már csak négyet kell aludni... Jajj, úgy várom ezt a szombati kézimeccset, mint egy kisgyerek... :) Még nem tudom, mikor indulunk, mivel megyünk, de ott leszünk, és 5500-an fogjuk bíztatni a Győri Audi ETO KC-t a Veszprém Arénában, a női kézilabda BL-döntő visszavágóján. Ez a jegyek körüli kavarás annyira tragikomikus... Nyilván, ha nekem nem lenne jegyem, nem ezt mondanám... A szombati focimeccs után egyik haverom pusmogva újságolta, hogy van jegye. Amikor közöltem, hogy nekem is, egymást kezdtük faggatni, hogy honnan, és milyen úton módon tett rá szert... Játszott el ezt két fiatalember, akik szerencsések, és ott lesznek! Igen, mert ez most tényleg csak a szerencsét, illetve a kapcsolatokon múlott, de rajtam nem fog múlni: szurkolni fogok, ahogy csak bírok... :)

Holnap újabb focimeccs, a Haladás ellen, nyerni kellene, lehetőség szerint még előbbre menni a tabellán...

F1: Kimi a kirúgás szélén van. Egyes hírek szerint a spanyol Santander Bankkal az Olasz Nagydíj alatt majd aláírják a jövő évtől érvényes szponzori szerződést, a csomagban Alonso is benne lesz... Mivel a maranellóiak Räikkönen hozzáállásával elégedetlenek, könnyen a szintén spanyol tesztpilóta, Marc Gené válthatja, már szezon közben... Tény, Kimi tesztelni nem tud/szeret, ha sikertelen, nehéz motiválni, így idén nem villog, de nekem hiányozna a mezőnyből...

Barrichello pedig a Brawn csapatban betöltött pozíciója miatt lázong. A névadó csapatttulajdonos/-vezetőt nem zavarja Rubens kinyílt csipája: a rutinos pilótában még mindig lobogó tűz fellobbanásának jelét látja benne. Micsoda diplomácia... :)

Hogy a jővő évi szezonra a várható szabálymódosítások miatt még egy csapat sem adta le nevezését, az már egy másik történet...

Megszakértettek...

Az egész még valamikor a múlt héten kezdődött. Kaptam egy levelet, mely szerint a mai nap folyamán orvosszakértői vizsgálatra kell mennem, ahol eldöntik, hogy továbbra is jogosult vagyok-e a nekem havonta kiutalt emelt összegű családi pótlékra, melynek összege 20.300 forint. És jövőre már adóalapot emel... :S

De a dolog nem ilyen egyszerű. Előtte furcsa és számomra megmagyarázhatatlan módon még a háziorvostól kellett beutalót kérnem, oda, ahová amúgy beidéztek...

Pénteken és hétfőn nem jártam sikerrel, ma reggel aztán kezembe nyomták a szükséges dokumentumokat. Ez kb. olyan 4 óra minusz munkaidőt jelent, mára meg szabit kellett kivennem...

Fél 10-re voltam hivatalos, és "saját érdekemben" pontosan kellett megjelennem. Na, ennek megfelelően fél 1-re be is jutottam. :) A s*ggem szétültem, a nálam lévő újságokat az utolsó betűig kiolvastam, szóval nem volt egy leányálom. A doktornő emberileg egész rendben volt. Ezt csak azért emelem ki, mert korábban volt már rá példa, hogy megkért az orvos, hogy mozgassam a lábujjaimat, amit, bármennyire is szeretnék, én sajna nem tudok megcsinálni: mozog az egész lábfejem. Na, erre akkor a doki rámrivallt, hogy "figyeljek már oda arra, amit mond."

Azért pár dolog volt, amit nem értettem.

A vérnyomásomat megmérte, súly, magasság szemmértékre ment. Alsógatyára vetkőzött testemet -ami nem egy matyóhímzés ugyebár ;)- vizslatva pedig a lábamon lévő műtéti hegek eredete felől érdeklődött. Még szerencse, hogy be kellett adnom az összes zárójelentésemet is.

Ha már oda sodort a jó sorsom, gondoltam megkérdezem, hogy jelentkezhetek-e jogosítvánnyal kapcsolatos kivizsgálásra. Nos, a helyzet az, hogy a válasz igen, és azt a vizsgálatot is ez a doktornő végzi, de az nem úgy megy ám... Be kell mennem a háziorvoshoz, nála jelentkezni, és ő betelefonál (!) oda, ahonnan küldtek, és jelentkeztet. Azt hittem, az agyam eldobom! Éljen a bürokrácia! Pff...

Lévén én egy problémás emberke vagyok, megkérdeztem, hogy megtudhatom-e rokkantsági fokomat, vagy ha úgy tetszik, "munkaképességem megváltozottságának arányát". A válasz egyértelmű "nem" volt, ugyanis csak akkor lennék rá jogosult, ha rokkantnyugdíjba mennék. Azt pedig kihagynám...

Minden mindennel összefügg: ha az érdekemben eljáró, arra kiképzett emberek ilyen taplók, megkérdezem: hogyan várjam el az "utca idegen emberétől", hogy bicegésemet látva ne nézzen komplett hülyének? Pff ismét...

Amúgy meg idén lejár a parkolási engedélyem is, és a mai szakvélemény nem amolyan "bármire hasznosítható jolly joker", tehát rosszul tudtam.

Így -jogsi ide vagy oda- még egy köröm biztosan lesz az idén...

Nyitva van az Aranykapu

Tegnap a hosszú blogbejegyzés - amit mindenképpen ajánlok elolvasásra és véleményezésre - kipihenése után újabb sportdélután volt soron.

Először ugye a Forma-1! Lassan-lassan hozzá kell szokni, hogy ezek az eredmények nem a meglepetés, hanem a papírforma kategóriájába tartoznak. Kíváncsi vagyok, hogy a McLaren és a Ferrari mikorra tér magához - ha egyáltalán-, és hogy meddig tart Vettel és Button lendülete.

Szerencsére jövőre SEM vezetik be a "győztes mindent visz" elvet, így logikus, és könnyebben fejben tartható marad a VB-pontverseny!

Utána kézilabda következett! Szoros meccsen vereségre számítottam, hogy maradjon esély a visszavágóra. Ehhez képest a csapat Görbicz nélkül 26-24-re nyert idegenben! Az egész csapat fantasztikusan játszott. Két embert emelnék ki: Pálinger Kati emberfelettit nyújtott ismét, Kovacsics Anikó pedig Görbét helyettesítette ragyogóan! Ez a lány még nincs 18 éves, de a meccs legelején egy kihagyott hetes sem szegte kedvét, és remekül játszott. Szigorú végleges piros lapja után rossz volt látni, ahogy pityereg a lelátón. Remélem, jövő héten Veszprémben az örömkönnyek következnek! :)

A kézilabdameccs után kiballagtam a tőlünk gyalog kb. 8-10 perc távolságra lévő stadionhoz. A járdán egyedül sétáltam ETO-mezben, a rendőrök át is tereltek a túloldalra, féltettek a fehérvári szurkolóktól. Legalábbis remélem, mert ha balhét néztek ki belőlem... Ahhoz csak gratulálni tudok... A meccs alatt a fehérvári szurkolók elég primitívül viselkedtek. Van annak valami diszkrét bája, hogy az ország legcsürhébb táborának csapata a Máltai Szeretetszolgálat címerével ékesített mezben játszik. Később tudtam meg, hogy a fehérváriakat egy Red Kaos nevű, regionalligás német brigád is elkísérte! Na ezt azért valaki elmagyarázhatná! :)

Az eredmény amúgy 1-2 lett, kikaptunk, gyenge játékkal, egy nagyon tartalékos csapattal! Bízom benne, hogy ezen játékosok többségét idén tegnap este láttuk utoljára játszani! Hmm... Szegény Farkas Balázs mit kapott, te jó ég... A Győrből Újpest érintésével Fehérvárra került játékos nem túl népszerű errefelé. Minden labdaérintését füttyszó és pfújolás kísérte, zúgott a "B*zi Farkas!"... Én csak anyáztam... :D

Nem tudom, lehet-e az egyedüllétet gyakorolni, de én most megpróbálom. Tesómék "előnászúton" vannak Velencében holnapig, legközelebb 20-a körül találkozunk. Anyu kedden három hétre Sopronba megy szívszanatóriumba, valamikor mindenképpen el kéne menni meglátogatni.

Most tényleg az a helyzet, ha nem lenne az ETO, teljesen befordulnék... De a veszprémi, illetve kispesti túrát már nagyon várom... :) Meg aztán a jövő héten Kata és Réka személyében lesz két "szülinapos" is... :)

Kedden meg orvosszakértői vizsgálat, ami pl. a parkolási engedély meghosszabbításához kell. Eddigi tapasztalataim szerint a legmocsokabb dolog a világon, remélem, most meggyőznek az ellenkezőjéről...

Egyedül-riposzt

Mottó: "Addig van élet, amíg szeret egy nő, hímeknek ez a szint a
legfelső! Csak az a nő, aki veled száll, s átadja szárnyait, ha zuhannál..."
(Holigans)

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs a Gergő! Mármint annyiban, hogy elég sokat gondolkodom mostanában egy bizonyos dologgal kapcsolatban, amiről pedig ő is írt egy bejegyzést a napokban. Ez pedig megerősített abban, hogy én is bepötyögjem ezirányú gondolataimat. Tulajdonképpen hangosan gondolkodom, bizonyos dolgokban lehet ismétlem önmagam... Na de kezdjünk is bele!
Igen, a lagzi... Szóval tesómék lakodalma óta elég sokat gondolok arra, hogy azokat a pillanatokat én is szeretném majd egyszer valamikor átélni. Bár ez jelenleg olyan távoli messzeségnek tűnik, hogy ahhoz képest a Makó-Jeruzsálem távolság minimálisnak nevezhető...
Gergővel sok szempontból hasonló cipőben járunk. Ő is mozgássérült, és párkapcsolati téren mindketten hasonlóan (nem) vagyunk eleresztve.
Barátom azt írja, utolsó párkapcsolatának időpontjáig történelmi távlatokban kell visszatekinteni. Nekem hét évet. Szilvesztertől születésnapomig, tehát cirka három hétig elmondhattam magamról, hogy van barátnőm... Viszont így ebben a formában ez sem igaz. A lánynak ugyanis akkor már három éve volt egy kapcsolata, én amolyan "kitekintés" voltam számára. Hm... A megismerkedésünk tényleg olyan volt, amilyennek azt az ember elképzeli. Szilveszeri buliban zenélgettem, és a végén, amikor már mindenki kidőlt, kimentem a konyhába kajálni, és ő ott tett-vett. A többi pedig úgy jött magától... Az elég összetett dolog, hogy ezt a kapcsolatot miért nem tudtuk folytatni, több szempontból azt mondhatom: gyenge voltam. És bizonyos szempontból azt mondom, jobb lett volna, ha ez a három hét sem lett volna. Akkor nem lenne mit hiányolni, nem lenne mire visszaemlékezni.
Gergő azt írja, egyedüllétében nagyban közrejátszik mozgáskorlátozottságából adódó gátlásossága is. Igen, azt hiszem, a tökéletes megfogalmazás. Egy pillanatig sem gondolom azt, hogy azért vagyok egyedül, mert mozgássérült vagyok. De hogy az is közrejátszik benne, az teljesen biztos. Rengetegszer emiatt félek kezdeményezni, rettegek az elutasítástól. Tudom, hülyeség, igazából megmagyarázni sem tudom, de ez a helyzet... Tény, hogy járásom nem egy esztétikus látvány, az idegenek a sérülteket emellett hajlamosak még hozzá komplett hülyének is nézni/gondolni, és ezt a saját fixa ideámat képtelen vagyok áttörni.
Igen, jártam már úgy, hogy valakivel úgy ismerkedtem meg, kezdtem el beszélgetni, hogy éppen ültem. Addig a leányzó nagyon kedves, és érdeklődő volt. De amikor felálltam, és "kiderült a titok", a lelkesedés hirtelen elillant...
De például chaten is komoly gondot okozott annak idején, hogy megmondjam/ne mondjam, és ha igen, akkor mikor. Tízből nagyjából kilencszer rosszul sült el a dolog, bármi volt is a "stratégia".
Azért pozitív példát is meg tudok említeni. Pár éve műtötték a lábamat. Bejött hozzám egy lányismerősöm látogatni, és máig sem tudom miért, de közölte velem, hogy ő nem tudna velem járni, mert lennének helyzetek, amikor kiszolgáltatottnak érezné magát, ha nem tudná, hogyan kell nekem segíteni. Ezt egy zavart összenevetés követte, mert elég morbid lett volna ennek ellenkezőjét bizonygatnom felpolcolt, begipszelt lábbal, kezemből kilógó infúzióval...
Egy ilyen témájú bejegyzés kapcsán aki engem ismer tudja: Dóri megkerülhetetlen. Ahogy így számolgatok, nyáron lesz két éve, hogy megismertem őt. És - amiről már itt is többször írtam - idővel rájöttem, hogy számomra ő a NŐ, így csupa nagy betűvel. Nem tudom máshogy megfogalmazni: az egész lány bejön nekem, úgy ahogy van. Külső és belső értékeit tekintve egyaránt. Sajnos főként csak MSN-en illetve telefonon tartjuk a kapcsolatot, de így is hihetetlen nagy hatással van rám. Mindenről el lehet vele beszélgetni, mindig fel tud vidítani, és... Nagyon sokat jelent számomra, na...
Nagyon jó barátok lettünk, és így távolról is "része lett az életemnek". Rengetegen figyelmeztettek rá, hogy ez így nem lesz jó, és kicsit távolodjak el tőle, mert csak rosszul jöhetek ki a dologból... És én bőszen tiltakoztam ez ellen, de rá kellett jönnöm, teljesen igaz: "el kell engednem" Dórit, túlzottan kötődöm hozzá. A lagzi... Igen, bevillant, milyen lenne, ha ott lenne velem, vagy, hogy mi lenne, ha mi ketten állnánk tesómék helyén... Vagy amikor egy a lagziban ott lévő Dóriról, Edit sógornőm egyik barátnőjéről csináltam egy fotót, és amikor szóltam neki, hogy "Dóri, nézz ide!", a kijelzőre visszanézve bevillant, hogy "Istenem, akár a másik Dóri is itt lehetne..." -a másik helyett persze a vezetékneve ugrott be, de hát vannak személyiségi jogok is a világon...:)-. Mindezek tényleg világossá tették számomra, hogy nem jó ez így.
Már kb. két hete nem kerestem Dórit, nem írtam neki SMS-t, nem hívtam fel, nem kattintottam rá MSN-en, ami nálam igazán nagy időnek számít... :( :) És megpróbálok továbbra sem: egyszerűen nem akarok az agyára menni. Azt viszont továbbra is tartom, hogy nem tudom elképzelni az életemet nélküle, kiváncsi vagyok rá, mi történik vele, tehát nagyon szeretném, hogy ő jelentkezzen... Fura dolog ez...
Amitől még falra tudok mászni: "nézz magadra, és nézd meg a Dórit, és vedd lejjebb a mércét!" Őőő hát ja... Tudom, nem vagyok egy matyóhimzés, lányok álma bőrkötésben, és társaik... De ez sajna nem úgy működik, hogy "1,2,3, és mostantól fogva ne tetsszen XY..." Az teljesen természetes, hogy elsőre egy lánynak a külsejével szembesülök -mivel még nem beszéltem vele mondjuk-, de ahhoz, hogy egy lány "megfogjon", nekem -szerintem teljesen természetes módon- kell az is, hogy el tudjak vele beszélgetni, meg tudjuk egymást nevettetni, meg ilyenek... Nem sokat látogatom a netes társkereső oldalakat, de tudtommal egyiknél sem lehet szűkíteni "ronda és unalmas" lányokra, vagy éppen mozgássérültekre. Mondjuk ez egyértelműen nem baj... :) Én -mondjuk úgy- nem vagyok jó pasi, ez teljesen világos, és unalmas is vagyok bizonyos szempontból. De például járok meccsre, amire már rengeteg lány úgy tekint hogy "fúj undorító, mindig csak a haverok, meg a foci...". Pedig nagyjából ez az egyetlen dolog az életemben -a vasárnaponkénti Forma-1, illetve a család mellett, dehát ez ugyebár alap-, amiről nem mondanék le egyetlen egy lány kedvéért sem. És ha ilyen áron vagyok egyedül: ám legyen.
Rékával, volt kolléganőmmel smseztünk a héten. Írtam neki egy olyan mondatot, hogy "hülyeségeken agyalok". Tudom, ez eléggé sok értelmű így, és Réka is visszakérdezett. Nem, vagyok depi, és öngyi sem akarok lenni. Egyszerűen már az is rengetegszer eszembe jut, hogy ha egyszer mégiscsak lenne barátnőm, az is furcsa lenne. Itt vagyok 28 évesen, gyakorlatilag egész életemben "tök egyedül". Egyszerűen fogalmam sincs arról, hogyan működik egy párkapcsolat. "Hogyan kell viselkedni" egy randin, meddig lehet/kell elmenni kompromisszumkötésben... Hogyan "kell" veszekedni/vitázni, hogyan viselnék el egy szakítást. Ilyesmikre gondolok. A testi dolgokat már meg sem említem. Szóval lenne mit tanulnom, az egyszer biztos...
Legfőbb opció most az, hogy egyedül maradok egész életemben. De nem magányosan ugyebár, ezt egy pillanatig sem mondom... Ennek előnyeit is tudnám taglalni (nem függök senkitől, nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem kell "elkéredzkednem" senkitől, ha meg akarok inni egy sört a haverokkal, stb.) de ez puszta önámítás!
Rossz egyedül, és igen, hiányzik egy lány az életemből. Nagyon-nagyon... Tisztában vagyok azzal, hogy tenni kell érte, hogy ez megváltozzon, és nekem is változnom kell hozzá- húú de még mennyit..-, de egyelőre "keresem önmagam"...
Na, azt hiszem, ennyit akartam írni. Terjedelemre elég sok lett, és biztos írtam sok olyat is, ami nem tartozik másra. De igazából nem érdekel.
Bízom benne, hogy senki nem fogja ellenem fordítani a leírtakat! Inkább véleményezzétek, amit írtam, hogy jól látom-e a dolgokat! Ha ismertek, akkor azért, ha nem, akkor meg azért!

Dömping

Tombol a tavasz, sőt lassan itt a nyár is, csicseregnek a madarak, és a különböző labdajáték-sportágak küzdelemsorozatai a végéhez közelednek. A kedvenceim még kivétel nélkül érdekeltek, úgyhogy meccsláz van ezerrel! :)
Egyik kedves ismerősöm említette, hogy olvassa a blogot, és tetszik is neki, csak éppen túl sokat írok sport témában, ami őt annyira nem érdekli... Pedig ma ez lesz túlsúlyban... :)
Előbb azonban rögtön egy kis kitérő: ha én buszozok, akkor kis túlzással szinte hetente történik velem valami valamelyik járaton... Most éppen egy ellenőr "talált meg", a "hibám" az volt, hogy a ramaty állapotban lévő, de amúgy teljesen jogszerűen használt igazolásomból, amivel kedvezményesen utazhatok, a könnyebb kezelhetőség miatt tartottam a tokban egy másolatot is. Az úr odarendelte ellenőr-kollégáit is, négyen álltak körül, már úgy éreztem magam, mintha én lennék az iwiw-en terjedő fekete autós fantom. A büntetés elmaradt, az elkobzásba nem egyeztem bele, így a másolatot össze kellett tépnem. Négyfelé, a rend és törvényesség jegyében!
Ha már rend és törvényesség: a felelős miniszter, Draskovics Tibor, tenni kíván a futballhuliganizmus ellen. Szigorításokat vezetne be, megerősített rendőri jelenlétet. Eddig még kb. egyet is értek. De! Egyrészt plusz pénzt nem áldozna a célra, másrészt a kiemelt kockázatú meccseket BETILTANÁ! Ilyet még a világ nem látott: elképzelem, minden meccs lemegy, de pl. egy Újpest-Fradi, egy ETO-Vidi, vagy éppen Zete-Hali pedig elmarad... Erre még én, a mezei mogyizabáló, balhékerülő szurker is azt mondom, hogy nonszensz... Nagyon bízom benne, hogy ezzel a szöveggel csak a figyelmet próbálja elterelni a kormány intézkedéseiről (vö. "tematizálja a közvéleményt"), mert ha komolyan gondolja, és tényleg ennyire hülye, akkor itt igen nagy bajok vannak...
Akkor pedig tényleg SPORT:
Győri ETO FC: Bekvalac mester távollétében bravúros döntetlen a Lokinál, szombaton derbi a Vidi ellen, és lassan jöhet a kupadöntő! :)
Győri Audi ETO KC: pontvesztés a Fradi ellen, zárt kapus meccsen a Népligetben. Sokkal nagyobb baj, hogy Görbicz megsérült. Tisztelem, becsülöm, és kedvelem Konkoly Csabát, a csapat edzőjét, de a keddi történéseket nem nagyon értem. A vereség simán belefért volna, max. itthon lett volna/és lesz így is bajnokavatás. Még akkor is, ha tudom, a Fradi ellen játszani presztizskérdés, nem szabad leadni a pontokat. De a győzelem nem lett meg, ráadásul Görbe a BL-döntő szombati, dániai meccsét biztos kihagyja... Nem hibáztatok senkit, Görbicz sem teszi. De azért a kézilabda-szövetség illetékesei elgondolkodhatnának, hogy jó-e így a versenykiírás: rendszeresen a nemzetközi kupákban érintett csapatok járnak rosszul magyar bajnoki kötelezettségeik miatt.
FC Barcelona: mákos pszichothriller után BL-döntő! 1-1 a Chelsea ellen, így "jöhet a Manchester", a római álomfináléban! Igen, elismerem, szerencséje volt a Barcának, a bírónak is voltak fura döntései (amikkel azért a katalánokat is sújtotta). De szerencséje csak a jó csapatoknak van, márpedig a Barcelona igen jó csapat! A Real elleni pazar játék után most ez is belefért, de azért Iniesta gyönyörű gólt lőtt.
Én meg nem vagyok normális: a gólnak örülve, tök egyedül a lakásban, kiugrott a vállam, és most is nagyon fáj... :S :)
Őrületes egy sport-hónap lesz ez, hujjuj... :)

Puncikupak

Annak idején fősuli-koleszban döbbenten láttam, hogy erőteljes jobboldali nézeteket valló szobatársam Népszabadságot, és Népszavát olvas. Értetlenkedésemre azt a magyarázatot adta, hogy úgy ismerhetjük meg legjobban az "ellenfelet", ha ismerjük gondolkodásmódját.

Karinthy óta pedig azt tudjuk, hogy férfinek és nőnek azért nehéz a dolga, mert mindketten mást akarnak: a férfi nőt, a nő meg férfit. :)

A fentieket szem előtt tartva elég gyakran olvasok női újságokat, honlapokat. Perszer megismerni őket lehetetlen (ezt talán nem is érdemes: elveszne a varázs...), megérteni pedig? Hajjaj... "Mission Impossible" :D

Na de a napokban olvastam egy új, a világot felforgató termékről, melynek neve a címben is olvasható puncikupak. :)

Ez tulajdonképpen egy egyszer használatos "csésze", mely a hüvely, a szemérem ajkak, a csikló és környéküknek a védelmét szolgálja. Eredetileg borotváláshoz fejlesztették ki, de a cikk írója szerint szoláriumozáskor is kitűnő, hiszen védi a női nemi szervet a káros UV sugaraktól. A permetező szolárium esetében pedig -az mi az?:)- megakadályozza, hogy a vegyszer a hüvelybe kerüljö. Mindezek mellett természetesen fürdőruha és a fehérnemű próbálásnál is baromi hasznos lehet. Részletes leírás angol nyelven itt olvasható... :)

Bennem meg kérdések merülnek fel: ki az a hülye, aki ilyet kitalál? Ha sikeres lesz a termék, nyilván megkérdezem: miért nem én voltam az? :)

Fogja ezt valaki használni?

Kedves hölgy/lány olvasóim, mármint nem konkrétan közületek, hanem úgy általában. Nektek kb. így szólna a kérdés: kipróbálnád? :)

És persze: hogyan voltak meg eddig a lányok/nők/asszonyok nélküle? :)

Véleményeket kérek! :)

Majális

A "munka ünnepe" ezúttal egész eseménydúsra sikeredett.

Először Pérre mentünk, ahol is keresztanyánkékat látogattuk meg, majd ugyanott a repülőnapon nézelődtünk. Vagyis tesómék repültek is, nekem ez most kimaradt. Én quadoztam, vagyis bátyám vitt. Megállapítottam, hogy itt is a felszállás a legnehezebb, mint a repülőn! Nehezen teszem szét a lábam. De ez most kétértelmű! :D

Voltak veterán autók is. Az túlzás, hogy a hobbijaim közé tartoznak, viszont tetszenek, és érdekesnek találom őket. A képen látható Ikarus 66-os is gyönyörű...:) És lehet, hogy hülyeség, de nagyon érdekelt volna, merre járt ez a busz, hogy került ide... Szóval "ha mesélni tudna", meghallgatnám... De a tulajhoz nem mentem oda, nem nyaggattam a hülyeségeimmel. :)

Este pedig meccsre mentünk, ETO-Vasas volt, a végeredmény 1-1. Ingyenes volt a meccs, a majális mellett, így 12 ezren kijöttek a meccsre, köztük Anyu is! :) A Stuttgart elleni nézőcsúcs megdőlt, és tényleg jó volt, hogy ennyien kijöttek, viszont én hajlok arra, hogy még ennél is jobb, ha valamivel kevesebben vagyunk. Ugyanis tele volt a stadion fikakirályokkal, akiknek a meccsrejárás abból áll, hogy szidnak mindenkit, aki él és mozog... Nem tudom, erre mi szükség van: jó szériában a csapat, a kupadöntőbe bejutott, én azt mondom, nincs ok elégedetlenkedésre. Példát lehetne venni az egerszegi szurkerekről, akik még 2-7-nél is bíztatták csapatukat. Nálunk szerintem hasonló helyzetbem minimum ostromállapot lenne...

A Barca pazar játékkal nyert 6-2-re a Real otthonában, hatalmas meccs volt, a hokisok viszont sajnos kiestek az A-csoportból, de szégyent nem vallottak, és jövőre meg kell próbálni visszajutni...

Ayrton Senna (1960-1994)

Az első "nem iskolai" könyv, amit annak idején olyan 6-7 évesen elolvastam, egy Forma-1-ről szóló iromány volt. Akkor Senna még nem volt legenda, "csak" egy sokra hivatott fiatal tehetség. Nos, ebben a könyvben volt egy vicc. Eszerint meghal egy fiatal autóversenyző, és a Mennyországban rögtön elkezd versenyezni. Nagyon jól megy neki, de egy sárga bukósisakos versenyző mindig legyőzi. A srác kétségbeesetten fordul Szent Péterhez.
"Csak nem meghalt Ayrton Senna?"-kérdezi tőle.
"Dehogy! Csak Isten kölcsönkérte a bukósisakját". Persze lehet, hogy nem pontos, de a lényeg benne van: Ayrton hihetetlen gyors pilóta volt, kérlelhetetlen stílusa még kritikusait is elismerő nyilatkozatokra késztette.
Egyik legnagyobb riválisa, Alain Prost is úgy nyilatkozott Sennáról, hogy vannak olyan szituációk, amikor ő már nem megy tovább, de Ayrton a végletekig küzd, talán abban bízva, hogy az égiek vigyáznak rá.
Az őrangyalok végül cserben hagyták: 1994. május 1-én a San Marinói nagydíjon halálos balesetet szenvedett. Milyen a sors: azon a hétvégén a fent említett nagy rivális Prosttal békejobbot nyújtottak egymásnak.
Soha nem felejtem el azt a hétvégét. A pénteki időmérőn a fiatal Rubens Barrichello bukott hatalmasat- a kórházban egyedül Ayrton Senna látogatta meg.
A szombati tréningen a Simtek-Forddal versenyző osztrák Roland Ratzenberger szenvedett halálos balesetet, megdöbbentve a sportág résztvevőit, fanatikusait.
Vasárnap édesanyámmal Pestre utaztunk, a Kertészeti Egyetemen volt anyák napi rendezvény mozgássérült gyerekeknek, és szüleiknek. A buszon persze volt nálam Nemzeti Sport, és elborzadva néztem a címlapon az osztrák pilóta gyászkeretes képét. És arra gondoltam, "Csak nehogy..."
A mobiltelefont akkor még talán hírből sem ismertük, így Győrbe visszaérve Daciánk rádiójából tudtam meg a hírt: Ayrton Senna, az akkori mezőny, de talán a sportág történetének legnagyobb alakja a versenyen súlyos balesetet szenvedett, és sérüléseibe a bolognai kórházban belehalt.
Utána kb. másfél évig nem követtem a "száguldó cirkusz" eseményeit, de aztán visszatértem, talán egy kezemen meg tudom számolni az 1996 óta kihagyott futamokat.
De nincs olyan verseny, hogy ne gondolnék rá, és hiszem nem vagyok vele egyedül.
"Csak az hal meg, kit elfelednek.."- mint tudjuk...
Velünk, bennünk él tovább, annyi év után is...
Ayrton Senna! Soha nem feledünk!
Végül pár gondolat tőle-róla:

"Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid
vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen
egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az
ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."

"Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít."

"Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt
remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni.
Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember
vagyok."

"Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar
el, amiket nem lehet megérteni."

"A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és
minden másnál fontosabb számomra."