Az első "nem iskolai" könyv, amit annak idején olyan 6-7 évesen elolvastam, egy Forma-1-ről szóló iromány volt. Akkor Senna még nem volt legenda, "csak" egy sokra hivatott fiatal tehetség. Nos, ebben a könyvben volt egy vicc. Eszerint meghal egy fiatal autóversenyző, és a Mennyországban rögtön elkezd versenyezni. Nagyon jól megy neki, de egy sárga bukósisakos versenyző mindig legyőzi. A srác kétségbeesetten fordul Szent Péterhez.
"Csak nem meghalt Ayrton Senna?"-kérdezi tőle.
"Dehogy! Csak Isten kölcsönkérte a bukósisakját". Persze lehet, hogy nem pontos, de a lényeg benne van: Ayrton hihetetlen gyors pilóta volt, kérlelhetetlen stílusa még kritikusait is elismerő nyilatkozatokra késztette.
Egyik legnagyobb riválisa, Alain Prost is úgy nyilatkozott Sennáról, hogy vannak olyan szituációk, amikor ő már nem megy tovább, de Ayrton a végletekig küzd, talán abban bízva, hogy az égiek vigyáznak rá.
Az őrangyalok végül cserben hagyták: 1994. május 1-én a San Marinói nagydíjon halálos balesetet szenvedett. Milyen a sors: azon a hétvégén a fent említett nagy rivális Prosttal békejobbot nyújtottak egymásnak.
Soha nem felejtem el azt a hétvégét. A pénteki időmérőn a fiatal Rubens Barrichello bukott hatalmasat- a kórházban egyedül Ayrton Senna látogatta meg.
A szombati tréningen a Simtek-Forddal versenyző osztrák Roland Ratzenberger szenvedett halálos balesetet, megdöbbentve a sportág résztvevőit, fanatikusait.
Vasárnap édesanyámmal Pestre utaztunk, a Kertészeti Egyetemen volt anyák napi rendezvény mozgássérült gyerekeknek, és szüleiknek. A buszon persze volt nálam Nemzeti Sport, és elborzadva néztem a címlapon az osztrák pilóta gyászkeretes képét. És arra gondoltam, "Csak nehogy..."
A mobiltelefont akkor még talán hírből sem ismertük, így Győrbe visszaérve Daciánk rádiójából tudtam meg a hírt: Ayrton Senna, az akkori mezőny, de talán a sportág történetének legnagyobb alakja a versenyen súlyos balesetet szenvedett, és sérüléseibe a bolognai kórházban belehalt.
Utána kb. másfél évig nem követtem a "száguldó cirkusz" eseményeit, de aztán visszatértem, talán egy kezemen meg tudom számolni az 1996 óta kihagyott futamokat.
De nincs olyan verseny, hogy ne gondolnék rá, és hiszem nem vagyok vele egyedül.
"Csak az hal meg, kit elfelednek.."- mint tudjuk...
Velünk, bennünk él tovább, annyi év után is...
Ayrton Senna! Soha nem feledünk!
Végül pár gondolat tőle-róla:
"Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid
vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen
egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az
ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.""Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít."
"Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt
remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni.
Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember
vagyok.""Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar
el, amiket nem lehet megérteni.""A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és
minden másnál fontosabb számomra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése