2009. május 18., hétfő

Még mindig Veszprémben

Lélekben még mindenképpen, meg aztán a hangom nagy része is ott maradt az Arénában...
Jó lett volna nyerni, de így is örök emlék marad ez a nap.
Most tudtam meg, hogy rosszul tudtam a szabályt: azonos eredmény (24-26) esetén nem hosszabbítás, hanem azonnali büntetőpárbaj következett volna. Na, azt nem biztos, hogy túléltem volna... :S :)
Nem is Győrben laknánk, ha nem jelentek volna meg a fanyalgók! Olyan emberek húzzák le a keresztvizet a lányokról, akik korábban sehol sem voltak, kupagyőzelem esetén pedig a legnagyobb ETO-sként ünnepeltették volna magukat.... Szánalmas...
Soha nem felejtem el, amikor a meccs után a városban az egymással finoman szólva sem barátkozó veszprémi és szegedi szurkolók együtt vigasztaltak minket... Voltak "magasröptű" beszélgetések is. Az egyik veszprémi srác megkérdezte tőlem, hogy mi miért nem építünk ilyen csarnokot... Pff... Mintha én lennék a győri polgármester... :)
Egy-két sör után, ETO-mezben oldódnak a gátlások. Az utcán sétálgatva vadidegen lányoknak énekeltünk, kvázi "szerenádoztunk" -pl.: De szép barna kislány, és hasonlók, ami épp eszünkbe jutott...:)-. Ennyi kedves mosolyt én még vadidegen lányoktól nem kaptam. Köztük olyantól is, aki nekem nagyjából annyi figyelmet szentelne normál esetben, mint egy... Mittomén, szóval nem méltatna túl sok figyelemre, na.... :)
IGEN, talán meg tudom különböztetni a kiröhögést a rámmosolygástól! :)
NEM, nem az a konklúzió, hogy alkoholistának kéne lennem! Csak olyan furcs volt, nem vagyok én ehhez hozzászokva.
A Veszprém-Szeged meccset pedig - többek között- a gyógytornász-ETO-drukker Zsófival néztem meg...
Huh, ez a lány...:) Vagánysága, magabiztossága, dumája egyszerűen szédületes! :) Szinte már túl sok van neki, de ez nem baj, mondjuk picit néha átadhatna belőle...:D
Szerdán Magyar Kupa-döntő! Addigra talán visszatér a hangom... :)

Nincsenek megjegyzések: