Nem, nem, nem és nem. Hatodszorra sem sikerült. A Győri Audi ETO KC újabb nemzetközi kupadöntőben szerzett ezüstérmet. Kétgólos előnyben vártuk a Bajnokok Ligája visszavágóját, de a dán Viborg a hazai vereség után háromgólos idegenbeli sikerrel vágott vissza...
Nagyon kevésen múlott, egy gól, egyetlenegy icipici gólocska...
Nem akarok szakmázni, nem is tudnék. Amit teljesen laikusként én is le tudtam szűrni: a dánok lerohanásait az első meccsel ellentétben nem nagyon tudtuk megállítani, és a hullámzó védekezés miatt a kapusteljesítmény sem volt a megszokott, váratlan bravúrokkal teli. És az öt kihagyott hetes az rengeteg, ilyen szinten megengedhetetlen. Már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Görbicz is a pályán lehetett volna, de azért motoszkál bennem a kérdés.
Már délelőtt elindultunk Veszprémbe, a vonaton ment a hülyülés, éneklés, és persze folyt a ser patakokba. :) Veszprémben egy önkiszolgáló étteremben elköltött ebéd után a csarnokhoz buszoztunk, és ott is sörözgettünk még egy keveset...
A Veszprém Aréna egyszerűen fenomenális! Arra az atmoszférára nagyon nehéz szavakat találni, szerintem a világ bármely országában örömmel fogadnák a létesítményt.
A csarnok teljesen megtelt, nagyrészt persze zöld-fehérbe öltözött, nagyrészt Győrből, de a zászlók alapján az ország szinte minden szegletéből érkező szurkolókkal. A hangulat? Minden képzeletemet felülmúlta. Amikor a hangszórókból megszólalt az Edda "Álmodtam egy világot magamnak..." kezdetű sora, és azt a hangosítást túlharsogva a közönség folytatta, bizony, futkosott a hideg a hátamon...
A kupát tehát nem sikerült megnyerni, de a hivatalos célkitűzés - négy közé jutás - teljesült, és az idei BL-menetelés - csúcspontként a Hypo kiverésével - valóban pazarra sikeredett. Nüanszokon múlott...
Nem ez volt az első elvesztett kupadöntőnk. De most tényleg úgy érzem, hogy nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapat nyert. Erre jövőre mindenképpen választ kapunk, Görbicz-cel, Amorimmal, és Bradeanuval még erősebbek leszünk, majd kiderül, mire lehet elég...
Viszont a Békéscsaba debreceni győzelmével az újabb, immáron negyedik bajnoki arany is zsebben van... :) Szép volt, csajok! :)
A hazatérő lányokat rengetegen várták a győri Városházánál. Én nem voltam ott, barátainkkal megnéztük a Veszprém-Szeged férfi bajnoki döntő első meccsét.
Háát ja... Sokan megjegyezték, hogy a veszprémi tábor nótái nem a legváltozatosabbak. Ez talán igaz, viszont hihetetlenül együtt vannak, és valódi poklot varázsolnak a küzdőtérre, és annak környékére. Az MKB egyébként simán nyerte a meccset, csak a különbség volt kérdéses. Esélyt sem adtak a vendég Szegednek, és hát Liszkai Szilveszter kapus lehúzta a rolót, az ő nevét nagyon megjegyeztem magamnak...:)
A férfimeccs alatt/után több veszprémi szurkolóval is haverkodtunk, nagyon jó fejek voltak! A veszprémi csajok pedig egyszerűen fantasztikusak, bár azért mégiscsak a győriek viszik a prímet... ;)
Mindent összevetve eseménydús, emlékezetes, és nagyon jó napot töltöttünk Veszprémben. Csak azt a fránya kupát volt borzalmasan fájó a Viborg buszán látni...
De az élet megy tovább, szerdán férfi labdarúgó MK-döntő: ETO-Honvéd! Győzni kell... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése