Nem, úgy látom, ezek sport szempontból – sem – az én napjaim…
Tegnap ismét az ETO Parkban voltunk, ahol csapatunk 25 év után játszott újra döntőt, és 30 év után készül(t) első győzelmére. Az előjelek? Hát azok persze teljesen mellettünk szóltak, a Honvéd csak botladozik a bajnokságban, mi többé-kevésbé magabiztosan hozzuk meccseinket Bekvalac mester irányításával, és hetek óta – elvileg – a „NAGY CÉL” lebeg vezető, játékos és szurkoló szemei előtt egyaránt.
A Klub honlapján egy nagyon szimpatikus felhívás jelent meg, szurkolásra bíztatva a győrieket, valóban szép számmal, kb. 11 ezren össze is gyűltünk a kezdő sípszóra -na, hol vagyok a képen? :)-. Ez jelen esetben szó szerint értendő, ugyanis egyik barátom elfelejtette, hogy újonnan vásárolt kése ott pihen táskájában, így a motozás előtt le kellett vinnie egy ismerőse parkoló auótjába.
Maga a meccs elképesztően gyenge volt, akarás, elképzelés nélkül játszott a csapat. A Honvéd pedig tette a dolgát: passzolt, támadgatott, és egy gólt is „talált”. Hihetetlen szerencséset: a grúz Odikadze elcsúszott a labdával, a kispesti csatárnak „csak” el kellett vezetnie azt a győri kapuig, és a hálóba lőni azt. Meg is tette, annak rendje és módja szerint. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Odikadze mondjuk elüti a labdát, kiállítatja magát, góltól mentve meg csapatát. Most persze ő lett a bűnbak, pedig eléggé megviselte a dolog. Az eset után cserét kért, és akik közel álltak, mesélték: a kispadon ülve remegett a zokogástól.
Még kapusunk Szasas Stevanovic alkotott maradandót: az időhúzás gyanánt a vendégkispadról a pályára kerülő felesleges lasztit visszabikázta a feladónak. Most ő a sportszerűtlen állat, mert persze labdát dobálni a pályára annyira fair dolog…
Senkit és semmit nem tudok kiemelni, szánalmas ramaty volt az egész… Az év meccsére készültem, és kínszenvedés, országos égés lett belőle.
Győri vagyok. Éltem már át elvesztett kupadöntőt. Nem is egyet. De azt legalább megtanultam, hogy idegenben is lehet fordítani, kupát nyerni… Meg aztán eddig mi voltunk az esélyesek, innentől fogva nyomja csak a kispestiek vállát a teher! Valamiben bízni kell…
Remélem, minél többen ott leszünk a Bozsik Stadionban, bízva a csodában, belehajszolva őket a győzelembe.
Mert mi ott leszünk, ott a helyünk. Ez fanatikusság, hülyeség? Magam sem tudom. Ezt a meccset látni kell, hihetetlenül fontos nekem, a győri szurkolóknak, remélem, a játékosok is átérzik ezt…
A tegnapi nap egyetlen pozitívuma Dóri sikeres vizsgája volt… :)
Tegnap ismét az ETO Parkban voltunk, ahol csapatunk 25 év után játszott újra döntőt, és 30 év után készül(t) első győzelmére. Az előjelek? Hát azok persze teljesen mellettünk szóltak, a Honvéd csak botladozik a bajnokságban, mi többé-kevésbé magabiztosan hozzuk meccseinket Bekvalac mester irányításával, és hetek óta – elvileg – a „NAGY CÉL” lebeg vezető, játékos és szurkoló szemei előtt egyaránt.
A Klub honlapján egy nagyon szimpatikus felhívás jelent meg, szurkolásra bíztatva a győrieket, valóban szép számmal, kb. 11 ezren össze is gyűltünk a kezdő sípszóra -na, hol vagyok a képen? :)-. Ez jelen esetben szó szerint értendő, ugyanis egyik barátom elfelejtette, hogy újonnan vásárolt kése ott pihen táskájában, így a motozás előtt le kellett vinnie egy ismerőse parkoló auótjába.
Maga a meccs elképesztően gyenge volt, akarás, elképzelés nélkül játszott a csapat. A Honvéd pedig tette a dolgát: passzolt, támadgatott, és egy gólt is „talált”. Hihetetlen szerencséset: a grúz Odikadze elcsúszott a labdával, a kispesti csatárnak „csak” el kellett vezetnie azt a győri kapuig, és a hálóba lőni azt. Meg is tette, annak rendje és módja szerint. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Odikadze mondjuk elüti a labdát, kiállítatja magát, góltól mentve meg csapatát. Most persze ő lett a bűnbak, pedig eléggé megviselte a dolog. Az eset után cserét kért, és akik közel álltak, mesélték: a kispadon ülve remegett a zokogástól.
Még kapusunk Szasas Stevanovic alkotott maradandót: az időhúzás gyanánt a vendégkispadról a pályára kerülő felesleges lasztit visszabikázta a feladónak. Most ő a sportszerűtlen állat, mert persze labdát dobálni a pályára annyira fair dolog…
Senkit és semmit nem tudok kiemelni, szánalmas ramaty volt az egész… Az év meccsére készültem, és kínszenvedés, országos égés lett belőle.
Győri vagyok. Éltem már át elvesztett kupadöntőt. Nem is egyet. De azt legalább megtanultam, hogy idegenben is lehet fordítani, kupát nyerni… Meg aztán eddig mi voltunk az esélyesek, innentől fogva nyomja csak a kispestiek vállát a teher! Valamiben bízni kell…
Remélem, minél többen ott leszünk a Bozsik Stadionban, bízva a csodában, belehajszolva őket a győzelembe.
Mert mi ott leszünk, ott a helyünk. Ez fanatikusság, hülyeség? Magam sem tudom. Ezt a meccset látni kell, hihetetlenül fontos nekem, a győri szurkolóknak, remélem, a játékosok is átérzik ezt…
A tegnapi nap egyetlen pozitívuma Dóri sikeres vizsgája volt… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése