Kupán vágva

A címből is látható, hogy a tegnapi MK-döntő visszavágó lesz a fő csapásirány, de azért erre-arra elkalandozok. :)

Vasárnap ugye Sopronban voltam Anyut látogatni a szanatóriumban. Kedves, barátságos hely, szinte szállodában éreztem magam. A büfében megnéztük a Veszprém bajnoki győzelmét, majd egy közeli hangulatos kisvendéglőben ebédeltünk. Végül a szanatórium parkjában beszélgettünk egy nagyot, este 6-kor indult haza a vonatom.

Hétfőn este Balu barátunkat búcsúztattuk, aki jövő héttől Olaszországban fog dolgozni! Balu, tudom, hogy néha idetévedsz az oldalamra, ezért írok most Neked! Látod, igazam lett: semmi nem történik az életben véletlenül! Ha valaki, hát Te biztosan megérdemled azt a bizonyos esélyt az élettől, használd ki, vigyázz magadra, és érezd jól magad! :)

Tegnap... Szóval fél 4-ig dolgoztam, egy kollégám kivitt a vidékihez, az aluljáróban még vásároltam kis sör-chips-pisztácia utánpótlást indulás előtt. A boltban összefutottam az esküvő kapcsán már említett Edit barátnője-Dórival. Tudtam, hogy aranyos lány, de most meg is győződhettem róla. Segített elpakolni, közben megkérdezte: "Ugye a sörre vigyázzak a legjobban?" Hát van ennél kedvesebb mondat egy leányzó szájából? :D :D :D A kézilabdás Dóri pedig ha minden jól megy, Fanni segítségével aláíratja nekem a csapattal a Veszprémben vásárolt BL-pólót. Nomen est omen: a Dórik tényleg Isten ajándékai! :)

Aztán indulás volt autóval meccsre. Aggódtunk, hogy későn indulunk, de tökéletes volt az időzítés: az autópályán utolértük az egyik szurkolói buszt a hétből, és hozzájuk igazodtunk. Egy benzinkútnál így megálltunk, onnantól fogva rendőri felvezetéssel mentünk a Bozsik-stadionig. Ha mesélik, nem hiszem el: a Pestre vezető autópályán leállították miattunk a forgalmat! :) Busszal érkező barátaink beszámolója szerint amúgy négy "cigi-pisi-sör"-boxkiállást tartottak, így már értem, hogyan hoztuk be a lemaradást! :)

A Stadionban fergeteges volt a hangulat, szerintem mi is kitettünk magunkért. Állítólag a tévében is látszottam: szomorkodva.
Mert hát a csapat baromi gyenge volt. Semmit nem tett a győzelemért. Úgy álltunk fel, mintha mi lennénk előnyben, és a Honvéd sokkal szervezettebben, és ami sajnálatos: lelkesebben játszott. Bekvalac mester szerintem igen hülyén cserélt: lehozta Böőrt és Bajzátot, akikben pedig egy villanás, egy gól mindig benne van, és behozta például Pilibaitist, a litván védekező középpályást. Pedig szerintem tök mindegy lett volna, hogy 0-0-ás döntetlennel, vagy kettős vereséggel bukjuk el a hőn áhított serleget. Kockáztatni kellett volna, ehelyett például Brnovic végig a padon ücsörgött... Haragszom a csapatra, de ez kb. holnapra elmúlik. Viszont jelen állás szerint a szombatra Siófokra tervezett délután strandolós, este meccsre menős kirándulást elhalasztjuk.

Ma még lesz egy Barcelona-Manchester BL-döntő, szurkolok a Barcának, remélem megnyerik, de azért az igazi mégis csak a győri srácok-lányok győzelme, és persze azt követő ünneplése lett volna...

Tegnap reggel történt még egy érdekes eset. Munkába igyekezve, a buszról leszállva, jött velem szembe egy nagyon helyes lány. Bizony "elméláztam rajta", és akkorát tanyáltam, mint az ólajtó. :) Nagyon kedves volt, rohant vissza, hogy felsegítsen, de addigra szerencsére már felkászálódtam. Intettem neki, hogy minden oké, amit ő egy bájos mosollyal nyugtázott... :) Azon gondolkodom, lehet írok neki a Kisalföldben egy köszönő sms-t, bár lehet picit égő lenne. Meg páran felismernének az ismerőseim közül... :) De mondjuk ha a reggeli kávéját kortyolgatva az újságot olvasva magára ismer, és akkor is elmosolyodik, már megérte. De még ezen gondolkodom...:)

Ma szabin vagyok. Eredetileg optimista módon a kupagyőzelem kipihenésére szántam ezt a napot, de erre sajnos nem volt szükség. Így elmentem dokihoz, hogy kérjen nekem időpontot jogosítvánnyal kapcsolatos vizsgálatra - holnap rá kell telefonálnom, hogy sikerült-e...-, majd a plázában nézelődtem egy kicsit.

Most pedig az utóbbi napokban elég ritka passzív punnyadás a program. Rám is fér, elég fáradt vagyok...