Az egész még valamikor a múlt héten kezdődött. Kaptam egy levelet, mely szerint a mai nap folyamán orvosszakértői vizsgálatra kell mennem, ahol eldöntik, hogy továbbra is jogosult vagyok-e a nekem havonta kiutalt emelt összegű családi pótlékra, melynek összege 20.300 forint. És jövőre már adóalapot emel... :SDe a dolog nem ilyen egyszerű. Előtte furcsa és számomra megmagyarázhatatlan módon még a háziorvostól kellett beutalót kérnem, oda, ahová amúgy beidéztek...
Pénteken és hétfőn nem jártam sikerrel, ma reggel aztán kezembe nyomták a szükséges dokumentumokat. Ez kb. olyan 4 óra minusz munkaidőt jelent, mára meg szabit kellett kivennem...
Fél 10-re voltam hivatalos, és "saját érdekemben" pontosan kellett megjelennem. Na, ennek megfelelően fél 1-re be is jutottam. :) A s*ggem szétültem, a nálam lévő újságokat az utolsó betűig kiolvastam, szóval nem volt egy leányálom. A doktornő emberileg egész rendben volt. Ezt csak azért emelem ki, mert korábban volt már rá példa, hogy megkért az orvos, hogy mozgassam a lábujjaimat, amit, bármennyire is szeretnék, én sajna nem tudok megcsinálni: mozog az egész lábfejem. Na, erre akkor a doki rámrivallt, hogy "figyeljek már oda arra, amit mond."
Azért pár dolog volt, amit nem értettem.
A vérnyomásomat megmérte, súly, magasság szemmértékre ment. Alsógatyára vetkőzött testemet -ami nem egy matyóhímzés ugyebár ;)- vizslatva pedig a lábamon lévő műtéti hegek eredete felől érdeklődött. Még szerencse, hogy be kellett adnom az összes zárójelentésemet is.
Ha már oda sodort a jó sorsom, gondoltam megkérdezem, hogy jelentkezhetek-e jogosítvánnyal kapcsolatos kivizsgálásra. Nos, a helyzet az, hogy a válasz igen, és azt a vizsgálatot is ez a doktornő végzi, de az nem úgy megy ám... Be kell mennem a háziorvoshoz, nála jelentkezni, és ő betelefonál (!) oda, ahonnan küldtek, és jelentkeztet. Azt hittem, az agyam eldobom! Éljen a bürokrácia! Pff...
Lévén én egy problémás emberke vagyok, megkérdeztem, hogy megtudhatom-e rokkantsági fokomat, vagy ha úgy tetszik, "munkaképességem megváltozottságának arányát". A válasz egyértelmű "nem" volt, ugyanis csak akkor lennék rá jogosult, ha rokkantnyugdíjba mennék. Azt pedig kihagynám...
Minden mindennel összefügg: ha az érdekemben eljáró, arra kiképzett emberek ilyen taplók, megkérdezem: hogyan várjam el az "utca idegen emberétől", hogy bicegésemet látva ne nézzen komplett hülyének? Pff ismét...
Amúgy meg idén lejár a parkolási engedélyem is, és a mai szakvélemény nem amolyan "bármire hasznosítható jolly joker", tehát rosszul tudtam.
Így -jogsi ide vagy oda- még egy köröm biztosan lesz az idén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése