BUÉK09

Örömben-boldogságban, egészségben és eredményekben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden ismert és ismeretlen Olvasómnak, és családtagjaiknak! :)
Estére pedig jó bulizást! ;)

Vers mindenkinek

Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes jó barátok voltak. Szerették egymást zrikálni, nem mentek a szomszédba egy kis tréfáért, ha arról volt szó. Mint Gerhard Berger, az egykori Forma-1-versenyző, és Ayrton Senna. Egyszer az osztrák egy pucér nő képét ragasztotta a mit sem sejtő Ayrton útlevelébe, akit persze a repülőtéren az útlevél-vizsgálók pirulva hívtak félre. Máskor a brazil helikopterről szó nélkül egy tóba dobta Berger brifkóját. :)
Valószínüleg egyikük sem ismerte a két magyar költő barátságát, eddig én sem. :)
Hogy ketten milyen tréfákat agyaltak ki egymásnak, jól mintázza az alábbi, Kosztolányi által írt Nyár, nyár, nyár című vers. (Nem kamu, utána lehet nézni! :))

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj sötétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akadrod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt az ital illatja tégedet vár.
Nektár.

Te
Hűtlen, boldog leszel majd újra,
hidd meg.
Idd meg.

Kééész! :) Hatalmas.... :)

Utolsó napon

Hm... A napok továbbra is eseménydúsak. Mivel azonban végre pozitív dolgok is történnek, ezért nincs okom panaszra. :)
Vasárnap este jöttem vissza Győrbe, hétfő reggel egy e-mail várt, miszerint ha van kedvem bemenni melóhelyre, várnak sok szeretettel. Volt kedvem. Mentem. Kávé-cigi, kis beszélgetés, és kollégám hazahozott. Picit beszélgettünk, és -most bajban vagyok, hogyan fogalmazzak!- elrebegtünk az Istenek felé egy imát a női szépséget megköszönve. :) Hm... Ezt nem fejteném ki bővebben. Maradjunk annyiban, hogy iwiw-képeket nézegettünk. :P
Hétfő délután Kata barátosnémmal, és az ő Niki barátnőjével, aki könyvelő, találkoztunk az Offside Pub-ban. Játszottam egy kis villámhárítót a két lány között (nem volt vészes :)), beszélgettünk, hülyéskedtünk... Folyt köv. ;)
A vidéki felé menet az aluljáróban Gerával, és Dömével, a volt tanítvány ivócimborákkal akadtam össze. Gyárekek: szilveszteri bulihelyet nem két nappal esemény előtt kell elkezdeni szervezni! :) Rutin, meg az évek... :)
Écsen anyuztam, kutyuztam, jókat kajáltam, majd go vissza Győr.
Itt az elmaradhatatlan, kiapadhatatlan jókedv-forrást jelentő Dóri-Kriszti-MSN (ez nálam lassan szertartássá nemesül, és ők "tudnak egymásról", azért merem őket egyszerre említeni. hihi), majd tesómmal válogattunk zenéket egy ma esti téti bulira, ahol divatos szóval élve ő lesz az egyik rezidens! :) Hajnali 1 is elmúlt, mire lefeküdtem, ennyit a "pihenjünk rá a szilveszterre!" című programról... :)
Ma majd boltba kellene menni, délután Nikivel iszunk meg valahol valamit. Hogy hol szilveszterezek? Csanakon kedves barátaimmal, akik -és ez morbidul fog hangzani- egytől-egyig a győri megyei kórház intenzív osztályán dolgoznak. Intenzív buli lesz! :D
Kedves Totti-, Itália-, Kimi-, és kávé-fan Fancsimnak pedig ezúton is boldog szülinapot kívánok! Felejtsd el a tizennyolcas karikát! ;)

Élet a halál után

Akár így is lehetne... :)

Ha újra születnék, így szeretném.:
Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból.
Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam.
Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat.
Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől.
Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás.
Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé.
Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség!
Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk.
Az utolsó 9hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb.
Míg végül: befejezem egy jó orgazmusként!

Nem is lenne olyan rossz, ugye? ;)

Részeges horoszkóp... :)

Így szilveszter előtt aktuális... :)
Mit mondanak a csillagok, kivel italozzunk? Lássuk csak... :)

Kos (03. 21. - 04. 20.) Szeret és tud is sokat inni. Ám vigyázat: célja a mielőbbi berúgás! Megállításával vagy lassításával nem is érdemes kísérletezni. Minden egyes korsó, pohár vagy kupica legördítése a következő rendelésének előkészítése...
Bika (04. 21. - 05. 20.) Birtoklási vágy csak látszatra lehet hátrányunkra. A Bika, ha egy pohár borra szomjazik, két üveggel vesz, tehát nekünk is bőven jut belőle. Buliban érdemes a közelében tartózkodni, mert ha már minden pia elfogyott, a háta mögött még lelünk egy üveggel ,amiről még ő sem tudja, hogy begyűjtötte...
Ikrek (05. 21. - 06. 21.) Hajtja a kíváncsiság, mindenbe belekóstol. Ettől gyorsan rosszul lesz, tehát nem tud rendesen berúgni, megtapasztalni a mámor mélységeit. Még annál is többet beszél, mint józanul, vigyázni pedig leginkább ruházatunkra érdemes az össze-vissza kevert italok miatt.
Rák (06. 22. - 07. 22.) Némi alkohol hatására képes a múltba révedni, ami komoly akadálya lehet a következő kör rendelésének. Múltbeli tapasztalatai ráadásul még jobban visszafogják a félelmekkel teli Rákot, bár nyugodtan ihatna többet is, hiszen általában keveset mer kiadni magából, s ez igaz a gyomortartalomra is...
Oroszlán (07. 23. - 08. 22.) Méltósággal iszik, csakis nemes italokat. S a végén méltósággal okádik a bárpultra... Ivásban is elsőségre tör, gyorsasági és mennyiségi versenyek potenciális győztese, érdemes rá fogadni. Valamint vele lenni, amíg el nem fogy a pénze, addig ugyanis előszeretettel hívja meg környezetét.
Szűz (08. 23. - 09. 23.) Csak óvatosan: a Szűznek az az ital ízlik a legjobban, amire meghívták! Ha bulit rendezne, ne számítsunk komoly piálásra, tíz embernek egy üveg bort vesz, viszont mindenkinek jut poháralátét... Idegenben felszabadultabb, élvezi, hogy megteheti, amit otthon nem tenne, erre sem árt odafigyelni.
Mérleg (09. 24. - 10. 23.) Az ivás körülményeire koncentrál, a környezetre és a társaságra, azaz nem iszik bárhol bárkivel. Ha már tagjai vagyunk szűk körének, megfigyelhetjük, hogy kiegyensúlyozottságra törekszik, tehát mindenfélét összeiszik... Mivel szereti a szépet, egészen addig iszik, amíg szépnek nem látja magát a tükörben...
Skorpió (10. 24. - 11. 22.) Csak akkor menjünk vele piálni, ha felkészültünk a legrosszabbra. A Skorpió szereti feszegetni a határait, kíváncsi rá, mennyi alkoholtól terül ki, a tömény italt csakis duplán fogyasztja. Ezután az érdekli, mennyi kötekedés után ütik le, ilyenkor már jobb máshol tartózkodnunk...
Nyilas (11. 23. - 12. 21.) Szeret mindent kipróbálni, azaz mindenféle piát megkóstol. Ráadásul tudományos ivó, még halál részegen is elmagyarázza, mit miért iszik. Tud inni, valóban élvezi, az italozás amolyan belső utazás számára. Ilyenkor már nyugodtan magára hagyhatjuk...
Bak (12. 22. - 01. 20.) Célja van az ivással: nem akar Baknak látszani! A Bak ugyanis nem iszik. Viszont mégis megteszi, hogy szabaduljon bakságától, szeretne könnyedebb, lazább lenni. Végül persze nem sikerül, még részegen is józannak látszik, de legalább lesz, aki előreülhet a taxis mellé...
Vízöntő (01. 21. - 02. 19.) Igazi ivócimbora: nagyobb mennyiség elfogyasztása után sem válik kötekedővé, agresszívvá. Némi szesz hatására a jövőben találja magát, optimista terveket sző a holnapra, nem kizárt, hogy újabb italozásokról. Arról biztosan nem, hol végzi el apróbb dolgait, mert a csillagjegy nevéhez méltón bárhol képes pisilni...
Halak (02. 20. - 03. 20.) Csak ábrándozik a nagy berúgásról... Képtelen annyit inni, amennyitől jól érezné magát. A kívánt állapot eléréséhez más módszert kell alkalmaznia, de ez legyen a drogos horoszkóp témája. Azért persze nem árt eldugni előle legkeményebb piáinkat, mert ha boldog nem is lesz tőlük, elfogyasztásuk után heves érzelmi kitörésekre számíthatunk.

Én Bak vagyok. Tehát azért nem árt még tökéletesíteni ezt a leírást... :D

Ünnepek közepette

Basszus, hihetetlen gyorsan telik az idő...
Tavaly karácsony is csak "nemrég" volt, most meg már vége az ideinek is...
Jah, hát két részletben -vagyis háromban- zajlottak az események...
24-én Anyuval diszítettünk karácsonyfát. Aztán ősökkel megtörtént az ajándékozás. Az ünnepi menü a szokásos volt: halászlé, bejgli, rántott hal, meg ecetes is, meg krumplisaláta... Jah, ha rágondolok, jól is lakok, degeszre kajáltam magam. A somlóiról nem is beszélve... :D
A halászlével viszont meggyűlt a bajom: egy szálka valahol megakadt, azt hittem, megfulladok. A végrendeletem megfogalmazása közepette desszertként arcomba betolt három szelet bundás kenyér megtette hatását: megmenekültem... :)
25-én bejöttem Győrbe: na, az mondjuk vicces volt: a fényképezőgépet akartam kivinni Écsre, de nem találtam meg: tesómnál volt labancéknál... Rossz kör volt.... :S
26-án befutott tesóm, és barátnője: újabb kaja, újabb Jézuska, és éjszakába nyúló beszélgetés. Nagyon jó volt. :)
Tesóm magyar válogatott mezt kapott tőlem karácsonyra, eredeti adidas, tök jó, meg minden, csak azt nem értem, hogy a koronás helyett miért MLSZ-címer van rajta?! Ez már a 2009-es? Erre nem sikerült rájönnöm.:)
Én kaptam 40 boxeralsót, 20 pár zoknit (ezek persze költői túlzások!:P) Emellett egy bőrkabátot és egy zippo-öngyújtót! :) A vicces az, hogy ezeket eddig amolyan menő dolognak tartottam. Immáron én is menő pasi vagyok. Vagy mi a szösz... wehe
27-én pedig tesóm barátnőjééknél voltunk Téten. A szülők bemutatkoztak egymásnak. Isteni kaják, kiadós beszélgetések, stb. :)
Az este immáron itt Győrben kiadós honfoglaló-partyval fejeződött be... :D
Én is még vagyok függőben ajándékokkal: Krisztinek a postásbácsi viszi, Dórival, és Katával pedig időpont egyeztetésre várok... ;)
Szilveszter: na, itt meg vagyok lőve. Háromesélyes a dolog. Plusz egy.
Vagy a becsvölgyei banda egy részével Csanakon, vagy a tesómékkal Téten, vagy pedig mozgássérült cimborákkal Győrben. Még nem tudom, mi lesz...
A plusz egy: Anyuval tévé, kóla, virsli Écsen. Még az is lehet, hogy ez lesz a befutó... :D
Ja: a Honda F1-es csapatát lehet megveszi egy mexikói milliárdos. Így Bruno Senna lehet Jenson Button csapattársa... :D :D :D

Ajándék

Tél van. Nem esik hó, és igen: jönnek az ünnepek.

És én is gondolkodtam, mit is adhatnék Neked, kedves Olvasó. Mi az, ami részemről bekerülhet ama bizonyos virtuális karácsonyfa alá?

Végül három szép idézet mellett döntöttem.

"Karácsonyi ajándék ötleteim:

az ellenségednek megbocsátás,

az ellenfelednek türelem,

a barátodnak szeretet,

a partnerednek szívesség,

mindenkinek jóindulat,

minden gyermeknek egy jó példa,

magadnak tisztelet."

(Oren Arnold)

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!"

(Szilágyi Domokos)

"Minden szívből szóló karácsonyi énekben,

A kandalló ropogásában és melegében,

Az ünnepi ebéd közben,

A beszélgetésben és nevetésben,

Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,

Minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket,

az maga a szeretet."

(Noreen Braman)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak! :)

Vegyesfelvágott

Kitaláltam, hogy ez lesz a cím, ha sokminden egyszerre eszembe jut, és nem akarom több bejegyzésre szabdalni gondolataimat. Biztos lehet rovatokat is létrehozni, de azt egyelőre nem találtam meg. Ez tehát a Vegyesfelvágott 1. része...:)

Átszabtam picit az iwiw-adatlapomat: hónapok óta nem nyúltam hozzá, most a magamról című részt variáltam meg. Két dalszöveg részlet került be, két számomra nagyon kedves számból. Nem túl fantáziadús, dehát ez van. Majd valamikor irok olyat is, hogy "Rólam mondták", de azzal egyelőre még várok. :)

Tegnap megválasztották a 2008-as év legjobb magyar sportolóit. Most következzenek az én szavazataim, rövid indoklással.
-az év férfi sportolója: Vajda Attila kenus. Egyetlen pekingi egyéni olimpiai bajnokunk, így alap.
-az év női sportolója: Kovács Katalin kajakozó. Évek óta világszínvonalon teljesít, Pekingben egy "elbukott" föntő után nyert Janics Natasával. Igazi sportember.
-az év csapata: a magyar férfi jégkorong válogatott: hihetetlen mélyről indulva, az A-csoportba jutással hatalmas bravúrt ért el a CSAPAT, példát mutatva sok más sportág egymással marakodó képviselőinek. A vizilabdások sorozatban elért harmadik aranya is hatalmas fegyvertény, a hokisok sikerét én most előbbre teszem.
-az év szövetségi kapitánya: Pat Cortina (jégkorong): olasz származású kanadai tréner a megnyert döntő után Japánban zokogja végig a magyar Himnuszt. Örök életre meghatározó élmény, köszönöm...
-az év edzője: Turi György: Cseh Laci mestere, a Michael Phelps utáni "második kategória" egyedüli képviselője...

Tegnap este két olyan lánnyal beszélgettem MSN-en, akik nélkül -és ez nem túlzás- nem lennék az, aki. Köszönöm Nekik! :) Az jutott eszembe, mit szólnának egymáshoz (Kriszti: nem ÚÚÚGY! ;)) De ez elég nehezen kivitelezhető: külön-külön is egyszer találkoztam velük az idén...

Igen, Kriszti, nagyon szép az a szám, amit tegnap átküldtem Neked. Ja: A TNT is győri! ;)

Hétfőn meló, január 12-ig aztán szabi. Ennyit diploma óta nem pihentem... Várom. De a blog nem megy szabira, csak én. :) Van sok ötletem, remélem eljutok a megvalósításig.

Ma este offline, ősöknél leszek Écsen (Anyu végre otthon!:) ), holnap visszatérek!

Jó hétvégét! :)

Valami Amerika még (ennyi nem elég)

Na, tegnap voltunk a Valami Amerika 2 premier előtti vetítésén a győri Richter Teremben. Eredetileg a főszereplők, és a rendező részvételével volt meghirdetve, de ők sajna nem jöttek el. Volt olyan emberke, akit emiatt -is- elhívtam, de nem jött el. Jajj, mekkorát égtem volna... :) De ennyi volt a negatívum. A film zenéje már ismert a zenetévékből: a holigans-es Csipa, és Tóth Gabi: Valami Amerika még. Szerintem nagyon jó. A film pedig? Hihetetlen jól sikerült. Talán az első olyan film, ahol a második rész felülmúlta az elsőt. A már ismeret szereplőkhöz többek között az Üvegtigris Csokijaként látható, illetve Al Bundy szinkronjaként hallható Csuja Imre csatlakozott, ami garancia a sikerre. A poénok ülnek, a csajok igen jók: remek film, ajánlom mindenkinek. A film után azon vitatkoztunk, hogy Pindroch Csaba melyik filmekben szerepelt még. Vita? Az tulzás, egy sem jutott eszünkbe... A "különleges tudakozó"-t (=Dóri ;)) vettük igénybe, ő Judit hugával (melyik melyik?:)) nyomozott a neten. Na: egyebek között Kontroll, Nyócker. :) Csak azt nem értem, hogy Dóri honnan vette, hogy a Pirate-ban ücsörgünk? :) Mikor pár méterrel arrébb egy bodegánál forralt boroztunk! Isteni volt... :)

És egy kuliszatitok magamról: imádok fürdés közben zenét hallgatni. Az utóbbi időben helytakarékossági okokból a telefonomat viszem a fürdőbe, amit most kiegészítettem a vásárláskor kapott, már-már elfeledett hangszóróval. Kicsi a bors, de erős: dönget, mint' állat. Ja, és rádiót is lehet hallgatni. Fő a változatosság alapon ezt az opciót szoktam választani. Nyilván nem minden nap ugyanakkor fürdök, de Usher: Love in this club című számát (ami amúgy is rajta van a telefonon) szinte mindig leadja ezalatt a Rádió1. Hangulatos zene, ha érdekel, keress rá YouTube-on (majd tanulmányozom, hogy kell ide videót beszúrni...:))

Tudom, kedves Olvasó, ha ezt nem tudod meg, valószínüleg hülyén halsz meg, de kikivánkozott!

Meló: péntek-szombat-hétfő, aztán majd január 12! hihi :)

Tehát: ha valakinek valamikor lesz egy szabad 2-3 órája, és van is kedve találkozni velem, jelentkezzen nyugodtan! ;)

Szoboravató

Azt már elég sokan tudják rólam, hogy nagyjából három éve "kétlaki" életmódot folytatok. A szülői ház, az écsi "bázis" megmaradt, hétköznap pedig Győr Gyárváros nevű városrészében tengetem napjaimat. Minden van, ami kell: buszmegálló, ujságos, kisbolt (Tante Emma Laden... :)), de az Árkád, az ETO Park, és a Magvassy-sportcsarnok sincs messze.

A lakással szemben terül el a Mátyás tér. Ahogy a városrész neve is mutatja, gyárak, valamint dolgozóik lakásai voltak eredetileg a területen. Amolyan győri Wekerle-telep. Az említett tér az ágyúk védőszentje miatt anno majdnem Szent Borbála tér lett, majd mellbedobással a Mátyás tér nyert. Jaj, micsoda hasonlat... :)

Na: és a teret kicsinosították: padokat helyeztek el a templom előtt, a központban pedig a gyermek Mátyás szobra található. Szép lett. Csak attól tartok, hogy vandálok célpontja, és hajléktalanok törzshelye lesz... Ne legyen igazam.

Na, nem vagyok egy Ráday Mihály: tudod, Unokáink is látni fogják... De azért remélem, tudtam újat mondani Neked...

A képen még csak a látványterv látható, majd teszek fel képet a kész állapotokról is, igérem... :)

Hát ez fasz(a)...

Újabb hír szeretett focicsapatomról, a Győri ETO FC-ről. A Bors nevű sajtóorgánum, melynek vonatkozásában a búvár szennylap bőkezű dicséretnek számít, érdekes információt osztott meg olvasóival. Eszerint Egervári Sándor, a klub menesztett edzője a képen látható rajzzal búcsúzott Tarsoly Csaba tulajdonostól, illetve Klement Tibor ügyvezetőtől... A két győri érintett nem cáfolta, de nem is erősítette meg a hírt.

A felek a hírek szerint békében váltak el egymástól, ezért furcsa számomra ez a történet. Sanyi bá'-tól mondjuk sokminden kitelik. A fia a sokadosztályban focizik, és egy meccs után hősünk állítólag a következőt mondta a partjelzőnek: "Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Egervári Sándor vagyok, maga pedig egy mocskos csaló!" Túl hevesen ezt a sztorit sem cáfolták... De nem, ez nem fér bele: méltatlan befejezés lenne...

Pénteken ismét buli volt: a már-már törzshellyé váló Pirate Clubban voltunk, élőzene, diszkó, sör, minden ami kell... :) Jägert csak Kriszti kedvéért, az ő egészségére, gyógyulása érdekében ittam: jelentem, a terápia sikeres volt... ;)

Kata barátosném rávilágított egy tényre: még soha az életben nem kértem fel buliban vadidegen lányt. Féltem az elutasítástól. A tűzkeresztségen átestem: a hölgy olyan kedvesen küldött el a búsba, hogy megköszöntem neki... :D

Hazaérkezés: reggel 6. Még vasárnap is olyan FÁRADT (tehát nem másnapos, tényleg!) voltam, hogy apám orvoshoz akart vinni... :)

Anyu: egyre jobban van, gyógyszerbeállítás ezerrel, meg folyókúra start. De jól van, a doki 20 év garanciát igért... :)

És végre valaki kimondta...

Az MTV székházának emlékezetes ostromakor Szabó Peti barátom példáját követve megfogadtam, hogy többet nem politizálok az iwiw üzenőfalán, és ehhez tartos is magam.
De történnek dolgok, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Még akkor is, ha az alábbiakat szándékosan nem kommentálom, a szavak maguktól is elég beszédesek.
Ha van véleményed, Te, kedves olvasó, ne fogd vissza magad...
A tények: Kiskunlacházán egy 15 éves kislány eltűnt. A Nóra keresésére induló csoport sajnos már csak a lány- valószínűleg megerőszakolt- holttestére bukkant rá.
Az alábbi beszéd a kisváros megemlékezésén Répás József polgármester szájából hangzott el. Nem akarok feszültséget kelteni, sem bűnbakot keresni. Csak elgondolkodtatni...

"Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők!

Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország mástelepüléseiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat.Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre abrutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek, akia gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valamiörökre véget ért.
Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni azáldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni afélelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorúbűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal vették eltelefonjaikat,kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafeléaz iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idősemberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik,leköpik, és kővel dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egyéleten át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert,sem törvényt.
Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nemdemonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír,néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat,gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom aparlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyűlésben egytörpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokrólbeszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja,követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarokkövették el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknaknincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogymagyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünketagyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hozlétre külön felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel anyomravezetőnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy minisztersem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nemvagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bűncselekmény és bűncselekmény között. Mindenki tudja, hogyegy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret demonstrálni. Egytisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis összekellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, amimindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllaljött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a bennünket érterőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok!Kiskunlacházán nincs helye a erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye abűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból! Kiskunlacháza ésMagyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk,hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és meggyalázzák agyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.
Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen megminket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincsbecsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkalilletik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál valakikkelszemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak.Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után márszabadul. A médiumokban egy bűncselekmény alkalmával nem arról beszélnek,hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannakaz elkövetőnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjainkbiztonsága mindennél fontosabb.
Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük agyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a büntetőtörvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésvalóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárőrök számára több jogotés hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendő rendőr, ki véd megbennünket?
Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak!Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük,hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy tisztességespolgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb környékéről könnyűítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre,ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a maimagyar valóság.
Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattadés mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelenvilágnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy változtassunk azon,amin nehézváltoztatni. De meggyőződésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amitkövetni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárokpéldát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenniakarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán ésméltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanemvalami ellen vagyunk itt. Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: azéletért, az életünkért.
Köszönöm, hogy meghallgattak!"

Én pedig köszönöm, hogy elolvastad...

Nagytakarítás-részben új seprűvel

Az igért rendcsinálás megkezdődött a Győri ETO FC csapatánál. Hat játékosnak köszönte meg a közös munkát a vezetőség: Varga Zoltán, a kapus nem sok vizet zavart. Nikolov Balázs tavaszi játékáért fáj a szívem, az idei nagy nulla volt. Eugene, azaz a mi Jenőnk Siófokon fog kölcsönben szerepelni. Kovács I Zoltán, főképp kora miatt távozik, szerintem vele nem volt különösebb gond. Kovács II Zoltán pedig fiatal, hebrencs védő: az angol másodosztály szerintem neki való, ha ügyes a menedzsere.

Melinda, aki nem Miklós ugyebár, 9 éve chaten ismertem meg, azt, hogy napi kapcsolatba kerültünk, részben az ETO-nak köszönhető. Na, ő az összes távozót szidta az egész őszi szezonban. Melinda! Nem is mondtad, hogy ekkora szavad, befolyásod van szeretett klubunknál! :D

A maradó játékosok fizetését nagy mértékben csökkentették, szerintem teljesen jogosan. A pénz és a teljesítmény messze nem állt egymással arányban.

A csapatot aki új erőre sarkallhatja, nem más, mint Dragoljub Bekvalac, 56 éves szerb edző. A hazájában ismert és elismert edző neve a bolgár és a macedón válogatottnál is felmerült, szövetségi kapitányként, végül hozzánk került. Különböző országokban bajnoki, és kupagyőzelmek fűződnek a nevéhez. Mint például a macedón Rabotnicki csapatánál. Ezt a klubot sokan hajlamosak egy karlegyintéssel elintézni. Más a leányzó fekvése, ha megjegyzem, hogy csapatával a BL-selejtezőből az itthon agyonsztárolt Debrecen csapatát is kiejtette.

Nagyon bízom benne, hogy jól, és határozottan fog dolgozni: alibiző játékosoknak nincs helye az ETO keretében! Erősíteni kell, jól felkészülni, a meccseken a lelket kitenni a pályára: az eredmény jönni fog...

És a foci iránt kevésbé fogékony olvasóim kedvéért jegyzem meg: a Mester a magánéletben is sikeres: három lánya közül Natasa hazájában amolyan celebként funkcionál: ismert énekesnő. Állítólag gyakran jönni fog meglátogatni a papát... ;)

Veje pedig Danilo Ikodinovic, a pekingi olimpia előtt szörnyű motorbalesetet szenvedő, kiváló vizilabdázó.

Eddig ennyit tudunk, a többit majd meglátjuk...

Predomestos

És megvaaan.. Egy történet a PreDomestos-kórrol, nem saját írás, viszont baromira tanulságos. Ajánlom mindenkinek...
Néha úgy gondolom, hogy akik a 70-es évek előtt születtek, azok valódi hősök, vagy legalábbis mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Azok, akik 1970 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért, az nem volt semmi.
Mi még kútból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk mezítláb, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamink senkit nem pereltek be ezért.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Norbi mércéjével mérve nap, mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a cukros kenyérre (a Nutella elődje), a zsíros kenyérre, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit nem tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az akkor egyfajta számítógép volt és nem egy tv csatorna), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy ki tudja még milyen civilizációs csodáról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval. Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Ismerői egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok gyakran értetlenül mosolyognak.
Talán mi voltunk a boldogabbak.

Három a magyar...

Tartozom egy vallomással: szeretem Magyarországot. Szeretem, hogy az utcán ismerősökkel találkozhatok, szeretem, hogy magyarul szolgálnak ki egy boltban, reggelente magyar újságot olvashatok. Ja, és az ETO-meccsek nélkül sem tudnék létezni... Emiatt nem szeretnék külföldön dolgozni, élni. Mondjuk mozgássérültként, kommunikációs szakember, és német nyelvtanár végzettségekkel szerintem elég nehezen is boldogulnék...
Szóval, szeretek itt élni. De hogy itt olyan ostoba emberek vannak, mint sehol máshol a világon, ebben biztos vagyok...
Három aktuális példa erre:
1. emberünk 2 darab 54 ezer forintos bankjegyet fogad el, és próbálja meg beváltani a postán. Akitől kapta, persze bőszen tagad, testvére szeméttelepen találta a pénzt, és csak "mutiból" adott az öregnek. Most a Sodexho (ha jól írom...) cég felelősségét vizsgálják, ők két évvel ezelőtti (!) reklámkampányukban használták a bankókat, melyek behajtva a sok nulla miatt a 20ezresre hajaznak...
2. 100 forintnak 50 a fele... Jaja, a két vagy több gyereket nevelő szülők családi pótlékja jövőre ennyivel emelkedik. 2 deci kóla, nesztek... Nem mondhatja senki, hogy januárban nem lesz emelés... Pff...
3. srác egy furgont vezet. Autópályán trafi: 213 km/h a végeredmény. Tiltakozik, nem fogadják el... A márkakereskedő igazolja, hogy az autó nagy duzzogva 170-et tud, a büntit természetesen törlik...
+1: egy -amúgy az előző kommentben is szereplő- ismerősöm meséli, hogy egy megyénkbeli oviban a gyerekek nem láthatták a Mikulást, mert "károsan hat a személyiségükre"... Ez már beteges... Csak annyit mondok erre: Predomestos... Nem kell érteni, majd megkeresem... :)

Amúgy ezzel kellett volna kezdenem, de Anyu szerencsére egyre jobban van, lassan a hazamenetelről is beszélhetünk! :)

Végül a nap mondása: "Amatőrök építették Noé bárkáját - profik a Titanicot."

Vidéki

Van Dórival egy közös hobbink. Szeretünk ücsörögni a győri vidéki buszpályaudvaron- a népnyelvben parasztelosztó;) ; a kép 1967-ből-, külön-külön.

Ilyenkor csak úgy nézzük az embereket, ámulunk-szörnyülködünk. Ott ugyanis mindig történik valami. Pénteken a kedves biztonsági őr kínálta fel édesapja nemi szervét egy renitens utazónak, miközben annak biciklijét dobálta. Azt is mondta, hogy ha nem tetszik neki, vagy a közönségnek a produkció, jelentsük fel nyugodtan "vazze".

Tegnap meg egy úriember kért tőlem egy 100-ast vonatjegyre Tatabányáig. Mondtam neki, hagyja a rizsát, ha piára kell, még adok is, ha az én egészségemre fogyaszt. Rám fér ezekben a napokban. Így kért piára, kapott is: kétszázat. Ugyanis nem volt százasom... :S :D Remélem, betartotta, amit igért.

Más: ma egy ismerősöm velem járta a várost busszal. Mivel lejárt diákkal közlekedik, mondtam neki, legyen a kísérőm, velem ugyanis úgy ingyen utazik. Bejött a megérzésem, a buszon ellenőrök voltak. Mivel ő tovább ment volna, leszállt velem, hogy ne legyen balhé. Leszálltak az ellenőrök is. Ismerősöm átsétált a másik irányba, a vidéki felé folytatva útját- az ugyancsak leszálló karszalagosok társaságában... Szerencsére volt nála elég apró buszjegyre.

Pff, ilyen a világon nincs... :D

Köszönjük, Sanyi bá', Viszlát, Honda!

Két "búcsúzkodásra" is sor került a sport világánan az utóbbi napokban.

Egervári Sándor, a Győri ETO FC vezetőedzője 1,5 év után búcsúzik a győri kispadtól. Nem igazán tudok mint kezdeni a hírrel. Az ő érkezésével végre edzője volt a csapatnak, újra foci költözött a győri stadionba. Soha nem felejtem el, mikor mentünk bérletet venni, épp edzés után jött be a srácokkal, és egy katonás "Jó napot az uraknak!" jutott nekünk is. A tavaszi menetelés, a stuttgarti túra szintén felejthetetlen élmény marad. Ősszel nem jöttek úgy az eredmények, ahogy kellett volna. Hat pontra vagyunk a 4. helytől, az MK-ban 8 között vagyunk, a Kazincbarcika ellen tovább kell jutni. Tehát nem kizárt, hogy elhamarkodott döntés született. De ha már megtörtént, remélem, nem egy magyar "focikurva" ül le a kispadra, hanem az előzetes infóknak megfelelően egy cseh, esetleg holland szakember. Kiváncsian várom a döntést!

Vicces, hogy a blogon már szóba került Ross Brawn, és Barrichello is. Az már kevésbé, hogy most a Honda F1-projektjének befejezéséről számolhatok be. Az indoklásban a gazdasági válságra hivatkoznak. Vannak érdeklődők a csapat átvételére, konkrétum még nem hangott el. Fura, hogy alig egy hónapja még fiatalokat tesztelt a csapat, tehát elég hirtelen születhetett meg a döntés. Tehát Ross Brawn, Rubens Barrichello, illetve Jenson Button -akinek első születésnapján láttam meg a napvilágot :)- úgy néz ki, új állás után nézhet.

Max Mosley, az egyik F1-es atyaúristen ebben a hírben igazolva látja ötletét az azonos gyártótól származó egységes motorokról. Szerintem ez, és a pilóta vb-pontverseny tervezett reformja (csak a dobogósokat díjaznák, és az érmek rangsorolnának) a sportág lassú de biztos halálát jelentenék...

Ne legyen így...

Jókor jó helyen

Nem tudom, ki hogy van vele, én az utóbbi időben eljutottam odáig, hogyha egy jó periódusa zajlik az életemnek, akkor utána valami kicsit vagy nagyon rossz következik, és már szinte "várom" hogy mi fog történni. Így két véglet van:vagy nem merek örülni semminek, vagy a legkisebb apróságnak is úgy örülök, mint majom a farkának.

Most is ez a helyzet. Napokig aggódhattam egy kedves ismerősöm egészségéért, szerencsére úgy tűnik, rendben vannak a dolgok. Következett pár nap "bódottá", amikor teljesen rendben volt minden.

Aztán anyu kórházba került. Mármint betegként. Napok óta panaszkodott, de a dokit nem erőltette, azt hitte, megfázás, ami majd elmúlik. Áldom az eget, hogy tesóm épp itthon volt, aki összepakolta, bevitte kórházba. És hát a megfázásnál "kicsit" nagyobb a baj. Ezt most nem részletezném, talán nem olyan vészes a helyzet, mint ahogy hangzik. Naponta megyek látogatni, jó kedve van, viccelődik, beállítják a gyógyszereket, és utána remélhetőleg minden teljesen rendben lesz- a körülményekhez képest, természetesen.

A nehezén remélem már túl vagyunk, de ezt a pár napot senkinek nem kívánom...

Játék :)

Fiúk, lányok!

Szituációs játék: öt lány táncol egy diszkóban. Az egyiket kinézed magadnak. (mármint ha pasi vagy...:) ) De a lányok nem igazán akarnak "elszakadni" egymástól. Fiúk, mi a teendő ilyenkor? Lányok, milyen frappáns és szellemes megoldás jönne be nektek ezesetben a leginkább?

Előzmény, és egy tuti megoldási lehetőség már van. A kérdés nagyjából komoly, tehát a perverz megoldásokat kéretik mellőzni! ;)

A levéltitokról

Kevés bunkóbb, szemetebb, kétszínübb dolgot tudok annál elképzelni a világon, mint amikor valaki elolvassa más levelét, smsét, e-mailjét. Pláne, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret. Mert a szerelem mellé bizalomnak is társulnia kell(ene). Bár ez olyan régimódi dolog.
Régimódi a levélírás is. Abban még talán volt valami "bátorság", meg "találékonyság", hogy valaki kibontott egy levelet, elolvasta, majd vissza is zárta, úgy, hogy az "áldozat" ne vegye észre. A múltkor bedobták hozzánk Zoran Supicnak, az ETO szerb légiósának számlakivonatát. Hogy klasszikust idézzek, barátaim "trükkök százait" ajánlották fel, hogyan nézhetnénk bele Zoran pénztárcájába. De nem mentem bele, mert nem rám tartozik. Fogtam a levelet, leadtam a klubházban, és ennyi.
Most egy lányismerősöm mesélte, hogy barátja olvasta az iwiw-levelezésünket. Nekem ez a levelezés több okból is sokat jelent, valamilyen szempontból ennek a blognak is az előzménye. A srác tudta, hogy mi irogatunk egymásnak, de ez neki nem volt elég...
Fiatal Barátom! Nem tudom, hogy olvasod-e, amit itt írok. De annyit azért el szeretnék mondani, hogy ha már egyszer nincs elég bátorságod civilizált körülmények között rendezni a problémáidat, tedd össze a két kezed, és adj hálát a Jóistennek, hogy ilyen barátnőd van, aki szeret is. Tegyél érte, hogy ez így is maradjon, de ne ilyen gerinctelen, és aljas módszerekkel, mert így csak magadat járatod le...
Nem, még soha nem találkoztam a barátnőddel, és nem kell tartanod tőlem sem fizikai értelemben (hehe), sem pedig potenciális utódként (hihi).
Ha ne adj Isten, valamilyen módon elolvastad, ezt a kis irományt, és úgy érzed, kérdésed lenne, jelentkezz bátran. Akár itt, akár iwiwen, a nevemet úgyis tudod...

Maradok tisztelettel:

Én

Eszti

Ez egy külön bejegyzés lesz, a félreértések elkerülése végett, az előzőtől teljesen külön értelmezendő...
Szóval: ma melóból hazaindulva a melóból egy helyes lány mellé ültem le. Még észre is vettem, hogy rámmosolygott, aztán elfordult az ablak felé. Majd jött egy ETO-meccsől ismert haverom, és a csapatról kezdtünk dumálni. Amikor elköszönt, a nevemen szólított.
A lány ekkor rám nézett, és megkérdezte:
-Gábor, Te vagy az?
Hát ja, kétségkívül igen volt a válasz. De nem tudtam, hogy ki ő... Mondta, hogy Eszti a neve. Hát lepergett előttem az összes Esztim ovi óta...:) Aztán kimondta a kulcsszót: call center. Na igen, kettőre szűkült a kör. Innen már viszonylag simán összeállt a kép... :)
Esztivel nem sokáig dolgoztam együtt... Kb. egy közös outbond-délután (magyarul "kifelételefonálós-zaklatós"), és egy céges buli (Istenem...:)) jelentették a közös karrierünket...
Ha figyelemmel kiséred iwiw-üzenőfalas pályafutásomat, akkor egy linket raktam be róla, ahol egy táncverseny résztvevőjeként lehetett rá szavazni...
Hogy ezt miért írtam le ilyen részletesen?
1. Szeretem az ilyen véletlen összefutásokat.
2. hihetetlen szórakozott vagyok...
3. Eszti, ne haragudj! :) Remélem, azért a közös bulira még azért valamikor sor kerül! :)

Újabb tanmese. Ezúttal focis

Megint pellengérre lettem állítva munkahelyemen. Ismét a csajokhoz való viszonyulásom volt a téma, de ezúttal autó helyett a foci volt a szemléltetés eszköze. Nem idegen tőem a téma, így álltam elébe. És megis osztom a kedves Olvasóval... :)
Szóval: kollégám szerint olyan vagyok e téren, mint egy focista. Aki végigviszi a labdát a pályán, cselezget, majd a kapu elé, mint egy ziccerbe jutva továbbpasszolja a labdát.
Elismerem, ebben van némi igazság. De ha picit is járatos vagy ebben a csodálatos sportágban, tudhatod: ez vagy a béna, vagy az önbizalomhiányban szenvedő csatárok jellemzője.
És én épp egy ilyen "béna", önbizalomhiányban "szenvedő" srác vagyok. Próbálok "fejlődni", építgetni magam, de nem egyszerű az ügy.
Testi adottságaimból adódóan "idegenül" elég nehezen ismerkedek, sőt szinte sehogy. A diszkó ebből a szempontból nem az én terepem. A chat meg megér egy külön misét...
Az ismerősök pedig: részben szerencsés alkat vagyok: rengeteg kedves, jó fej "barát" barátnő vesz körül, akiknél viszont félek/félnék kockára tenni ezt a baráti kapcsolatot. És most semmiképpen nem gondolok konkrét személyre, csak a "jelenségen" gondolkodtam el...

Tizenhat

Van egy lány, akit még nyáron a Hungaroringen ismertem meg. Az utóbbi hetekben elég sokat MSN-eztünk, és nagyon megkedveltem.

Holnap lesz a szülinapja! "Sá-lálá-lálá-lálá-lálá, HAPPY BIRTHDAY SWEET SIXTEEN!" ;)

Kriszti az egyik képen velem, a másikon meg valami Sebastian Vettel nevű csávóval látható! :D

Friday night fever

Akkor hát a többség számára egy újdonsággal kezdeném: igazolt sportoló vagyok. Bizony! A Győri Egyetértés SE-ben tekézek. Bár már elég régen versenyeztem, pénteken volt az évzáró bankettünk a Marcal Étteremben.
Előtte még a vidékiben is jártam, ahol az aluljáróban sikerült összefutnom Dóri hugával. Ez azért olyan nagy szó, mert csak egyszer-kétszer találkoztunk, én még kb. plusz háromszor hittem azt, hogy Juditot láttam. De akkor mindig vaklárma volt, most viszont nem. A poén az, hogy mindketten azt hittük, hogy a másik nem vett észre. :) Pedig de. :D
Étterem: jó kaja, udvarias kiszolgálás, szintetizátoros háttérzene, szóval kellemes volt. A társaság? Jó volt találkozni egy-két rég nem látott ismerőssel, konduktorommal, Gabi nénivel, akinek rengeteget köszönhetek, és "hű segítőjével", Tündével, akivel váltottuk egymást, tehát nem tornáztam nála, de jókat szoktunk beszélgetni.
Voltak "érdekes" dolgok is, de ezeket inkább fedje jótékony homály, senkit nem akarok megbántani. Mindig rádöbbenek, hogy a mozgássérült ember külön "állatfaj". Érintettként van jogom ezt talán kimondani. De "külső" embert, tehát ép barátomat nagyon nehezen vinnék be közénk. Erről így ennyit...
Az étteremből hazamentem átöltözni, majd Lui barátommal, és Katával terveztük megszállni a Pirate klubot, ja meg tesómék is lenéztek egy italra. Igen, Pirate, nincs S betű megnéztem. ;)
Kata aztán nem ért oda, barátnőjével leragadt egy másik objektumban, így sajna nem futottunk össze! Kata, ha olvasod: nincs harag, tényleg! :) Luival pár sört elfogyasztottunk, hallgattuk a jó kis retro diszkót, és észre sem vettük, hogy fél 5 lett. :D Megvártuk az első buszt, fél hatra értem haza. Az újságos néni még sajnált is, hogy még szombaton is dolgozom... :)
Két dolog még:
1. útban a buliba a 14-es buszon 14-16 év körüli fiatalokkal utaztam együtt. Úgy be voltak rúgva (szívva?), hogy hajjaj... Az egyik lány majdnem leesett a székről, én intettem a pasijának, hogy esetleg illene összeszedni a leányzót. És így még mentek az éjszakába, ahol gondolom nem Traubit ittak. Én nem vagyok álszent, meg prűd, meg vaskalapos vén f*sz, de ez tényleg szörnyű látvány volt...
2. Szó volt róla, hogy Dóri is jön a buliba, de aztán mégsem volt. Én az éjszaka folyamán kb öt smst írtam meg neki, de mindig töröltem. Az utolsó aztán mégiscsak elment. Fél 2-kor megkérdeztem, fent van-e még, beszélgethetünk-e. Fent volt, és egy bő negyed órát beszélgettünk. Dórit én imádom, egy csodálatos lány. Azt viszont nem tudtam eddig, hogy ő hányadán van velem. Hogy tényleg valamilyen szinten kedvel engem, vagy kiforrott diplomáciai érzéke akadályozza meg, hogy elküldön a francba. Na most azért ez a beszélgetés picit azért meggyőzött, hogy annyira azért nem rühelli a képemet, különben nem beszélgettünk volna ekkor ennyit...
+1 jótanács férfitársaimnak: a Pirate-ba ugye lányok ingyen mennek, mi 1000 HUF-ot pöngetünk. De ha a kidobóembernek azt mondod, hogy "Ich will nicht tanzen, sondern nur trinken!", akkor egy vállveregetés kíséretében gratis bemehetsz. Láttam. Bár ők echte labancok voltak.
Összesen 3 órát sikerült aludni, aztán kidobott az ágy. Egész nap csak lézengtem. Így a Megasztár illetve a táncos izé kiesőit csak reggel tudtam meg. Nem szomorkodtam... :)

Rostbraun

Munkahelyemen egy bizonyos alvázon ment a téma: fekete legyen (németül: schwarz), avagy rozsdabarna (németül: rostbraun )

Ezt a szót nem bírtam ki röhögés nélkül. Hogy miért is?

Bevillant Ross Brawnnak, a Ferrari egykori agytrösztjének, a Honda mostani csapatfőnökének arca, neve...

Jaja, vágom: "Nooormááális?" :)

Megtörtént esetek

Én inkább úgy fogalmaznék: akár meg is történhettek.
Mindenesetre nagyon jók. :)

-'fasza buli volt, anyám írt smst, hogy meghalt a papa, én végigbőgtemaz éjszakát, és kiderült, hogy csak a pápa halt meg, csak anyám nem bírékezetet írni....'

-Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel estimese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban abemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel amesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom évesszakállas figura.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabelifelvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta :
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkora hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont afolyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, akia következő mondat után hagyta el a stúdiót :
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

-Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsóülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánaminduljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan aztmondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozvavégigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!

-Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egynappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelemtételekre nem maradt ideje.
'Mentsük, ami menthető!'- alapon EGY tételtazért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme.
Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelenmozdulattal visszadugta a többi közé.
- Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?
- A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtembenvisszadobtam.
- Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
A fiatalember jelesre vizsgázott.

-Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előzőnap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz :
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél?
Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia aforgatás helyszínét, annyira röhögtek, a zavarba jött bemondónő pedig ajövőben kétszer is meggondolja, mielőtt beszél...

:)

Flipper Öcsi, nyugodj Békében...

Hát ja. Meghalt Flipper Öcsi!
A Gina legközelebb a Te emlékedre fog szólni... :(
Szerintem nem kell rá sokat várni... :)

Magyar Sport. Háromszor

1. Ma november 25-e van. Kevesen tudják, hogy ez a Magyar Labdarúgás ünnepnapja. 1953-ban ezen a napon nyert legendás Arancsapatunk 6:3 arányban (mert akkor még az arány számított, nem a különbség!) a londoni Wembley-stadionban, 90 éves hazai veretlenségétől fosztva meg a házigazda angolokat.
Mára a Tanú klasszikus idézete maradt: "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!". Nem az igazi, sok mérgelődnivaló van rajta, de azért egy kevesen még szeretjük. Egy biztos: egy magyar válogatott meccset, vagy egy szimpla magyar bajnokit szívesebben megnézek, mint egy "akármilyen külföldi ország" bajnokiját. Főleg, ha az ETO játszik. Bár én nem vagyok normális.
2. Török Ferenc, Balczó András, Fábián László, Martinek János, Balogh Gábor, Vörös Zsuzsa. Egy -immáron csak egykori- magyar sikersportág, az öttusa képviselői. Megannyi viág-és olimpiai bajnoki cím birtokosai. Már akkor érezni lehetett, hogy a sportág nem fog sokáig "működni", amikor "felgyorsították", a versenyeket egy nap alatt bonyolítva le. Most összevonták a lövészetet a futással. Olyan biatlonos módra. Mert az olyan "modern", és látványos. A hagyományok semmit sem számítanak...
Várom, mikor vívnak lovon. Vagy lovagolnak a vízben.
The show must go on... De komolyan...
3. Jégkorong válogatottunk extra állami támogatás nélkül vág neki a jövő évben megrendezésre kerülő svájci A-csoportos világbajnokságnak. A világ élvonalában, a legnagyobbak (USA, Kanada, Oroszország, Csehország, stb. ) között. A csapat nagy utat járt be idáig. 20 éve még a betiltás fenyegette a sportágat. Mára összefogással, tervszerű munkával sikerült az A-csoportba jutni. A srácok példaképek lettek. A bentmradás csoda lenne, a srácok jövő tavasszal csak nyerhetnek.
A kormány kihátrált a csapat mögül. Pedig a sikerben fürdeni Szapporó után nagyon jó volt politikusainknak.
Ma már nem fontos a csapat. És ez szomorú. Gazdasági válság ide, megszorítások oda, akkor is.
HAJRÁ, MAGYAROK!

Fogyifoci

Nem, nem fogyókúrás: fogyatékos. Furcsán hangzik, ugye?
Pedig elég gyakran össze szoktunk jönni mozgássérült barátaimmal egy kis focira.
A győri tanítóképző főiskola sportcsarnokában immáron sokadik alkalommal rendezték meg a Mikulás Kupát (hja, be van táblázva az öreg, hozzánk már ilyen korán megérkezik! :P )
Szomorú apropót adott a rendezvénynek, hogy idén már Nagy Krisztián Emléktorna volt a kupa neve. Barátunk éppen nem sokkal a tavalyi torna előtt halt meg hirtelen, sokunk számára máig feldolgozhatatlanul. Kiki amolyan "örökmozgó" volt, sportolt, ha pedig éppen nem, akkor szervezett, szívén viselte sorstársai sportját.
Nem feltétlenül mozgássérültek számára került a torna megrendezésre: voltak értelmileg sérültek, illetve egy kisegítő iskola csapata is elindult. Mielőtt kaján vigyorra görbülne a szád, azt találgatva, hogy én a mozgás- vagy az értelmi sérültek között voltam-e, -hehe! :)- ki kell, hogy ábrándítsalak: idén csak néző voltam, a sérvem miatt nem mertem védeni.
Pedig a focikapuban "megőrülök": ott nem érdekel, hogy milyen a lábam, csak az a fontos, hogy kapumat megóvjam a góltól, nem félek senkitől és semmitől. De most egy ideig sajna nélkülöznöm kell...
A kupát a Sopron csapata nyerte, csapatom a szenzációszámba menő 4. helyen végzett hat csapat közül. Büszke vagyok a srácokra!
Egy kis negatívum: volt ott egy ember. Egykor magas pozíciót töltött be Győr város közéletében, mára már nyugdíjas. Évek óta el szokott jönni sportversenyeinkre, tiszteltem őt ezért. Aztán egy bizonyos ETO-meccsen az ő sorában ültem. Sajnos ki kellett mennem vécére, így ő előtte is el kellett lépnem. Azonnal elkezdett szövegelni: "Minek most mész? Baj van a veséddel?" stb. Zrikának is elment volna. Tudta, hogy ismerjük egymást, a nevén szólítva köszöntem neki. Amig nem voltam ott, feltett társaságának egy kérdést: "Minek járnak nyomorékok focimeccsre?". Itt ezzel a mondattal elásta magát nálam. Barátaim hallották, én nem. De miért találnának ki ilyet? Durva vicc lenne. Nekem egyébként csak egy újabb "gyöngyszemet" sikerült elcsípnem tőle, hogyaszongya: "Jobb volt a kommunizmus, nem volt ennyi mászkálás!". Puff neki...
Neve, posztja mindegy. Nem ő idegesít: a jelenség bánt. Mondja azt, hogy minden nyomorékot le kell dobni a Tajgetoszról, és számolgassa otthon állami nyugdíját. De ne jöjjön el jópofizni társadalmi munkában... Nagyon felidegesített.
Két dolog miatt nem fejeztem ki nemtetszésemet: nem játszottam, nézőként kissé hülyén vette volna ki magát. Pedig ha védek, biztos ott feszítenek barátom (mert ő így szólít minket) mondatai mezem alatt egy pólón. A másik pedig: Kiki szüleinek jelenléte, és Kiki BARÁTOM (itt a különbség!) emléke nem engedte ki belőlem az állatot. Szerencsére, ugyanis semmivel nem lettem volna előbbre, még ha hisznek is nekem...

Kiki! Remélem, tegnap ott fent elégedetten döltél hátra foteledben!
Nyugodj Békében!

Rejtvény

Ráakadtam egy régi, nekem nagyon kedves dalra. Idézek belőle!
Szerintem elég kevesen ismerik, előadóért, címért sör jár! :) (na jó, aki nem szereti kérhet mást is! :) )

"Ha könnybe borul szemed,
szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen elviselni a világot,
Érezd, hogy fogom a kezed, s Veled vagyok,
És tudd, hogy valaki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van, mit el akarsz érni,
S nem tudod,
S irigyeled, a másikat, aki tovább jutott,
De történjen bármi, én Veled vagyok,
És Veled maradok, ha Te is akarod..."

És refrén. :)
Hogy kinek küldöm? "Mindenkinek aki szereti!" :)
Jó hétvégét!

Párkapcsolati "fejlődés"

Egy tanulságos írás az iwiw-üzenőfalról... :)

A friss házasok első hete:
Férj: Ez volt minden álmom!!
Feleség: Szeretnéd, ha elhagynálak?
Férj: Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam!
Feleség: Szeretsz engem?
Férj: Még jó hogy!
Feleség: Képes lennél engem valaha is elhagyni?
Férj: Soha. Képtelen lennék rá!
Feleség: Megcsókolnál szerelmem?
Férj: Igen. Az arcod, a tested; mindenütt...
Feleség: Képes lennél engem valaha megütni?
Férj: Soha!! Én nem olyan férfi vagyok!
Feleség: Bízhatok benned?
Férj: Igen...
Feleség: Oh, Kedvesem!

Hogy ez a beszélgetés hogy zajlik hét évvel később? Olvasd alulról felfelé! :D

Az első hó vége

Szóval bő egy hónapja írom ezt a blogot.
Örülök, hogy elkezdtem, még egy hónap távlatából is érdekes visszaolvasni, hogy miket követtem el bizonyos témákban...
Azt csak remélni tudom, hogy más is olvassa, páran azért már elszólták magukat... ;)
Remélem, kitart a lendületem!
A helyzet az, hogy sok minden történik mostanában körülöttem/velem. Néha már túl sok is.
De azért igyekszem lépést tartani magammal!
Ebből a hétből ami említésre méltó: újra van elöl fogam, így már gond nélkül kimondom a Fanni, a Prüfbericht, és a Forma-1 szavakat! :)
Tegnap az orrom előtt elment a céges busz, és egy sosem látott kollegina hozott haza! :)
És végül, de nem utolsó sorban: Jó volt Veled beszélgetni... ;)

A cím azért is aktuális, mert túl vagyunk az első hóesésen.
És utálom... :/

Ps: Nagyon szurkolok Neked...

Barack

A múlt heti HVG-ben megjelent egy jegyzet Horváth Aladár "roma polgárjogi harcos" tollából. Barack Obama elnökké választását üdvözli, és abban bízik, hogy ez a magyar társadalomnak is segít elfogadni, megérteni a roma kisebbséget. "We can do it!"-kiálthat most fel roma fiatalok tömege-az ő véleménye szerint. Hát ez így elég utópisztikus.
Viszont egykori munkahelyemen, egy call centerben Horváth úrnál arrogánsabb, mondjuk ki, bunkóbb ügyfelem kevés volt. Nem is egyszer hozott vele össze a "szerencsém", tehát nem mondhatjuk, hogy csak rossz napja volt...
Van a szálka, meg a gerenda. Ugye, dear Mr. Horváth?

Na ja...

Szóval: elkezdték: a héten már Spanyolországban tesztelnek a száguldó cirkusz résztvevői. A BMW már a 2009-es szabályok szerinti aerodinamikai csomagot, és a slick gumikat használta. Hát, elég érdekesen néz ki, maradjunk annyiban...

A Nemzeti Sport cikkírójánál én sem fogalmazhatnék találóbban: Kubica autójának látványát még szokni kell...

Te tudtad?

Ma ismét kaptam egy e-mailt. "Te tudtad?", vagy valami hasonló volt a PowerPoint-diavetítés címe, és különböző érdekes dolgok voltak benne felsorolva. Például, hogy az ember nem tudja megnyalni a könyökét (Hm... Te próbáltad már, kedves Olvasó?), hogy nem lehet nyitott szemmel tüsszenteni (ezt aláírom! :) ), vagy hogy az összes jegesmedve balkezes (höhö, ezen még sosem gondolkodtam...).
De mivel szeretek "nyelvészkedni, és a történelmi érdekességek is érdekelnek, az alábbi három különösen tetszett:
-A kora középkor Angliájában a király jóváhagyását kellett kérni a szexhez. Aki megkapta, szeretkezhetett, de ajtajára ki kellett tenni a következő feliratot: "Fornication Under Consent of the King", azaz "paráználkodás a király engedélyével. A rövidítés jelentését pedig ugye mindenki ismeri...
-Ausztráliában az első angol telepesek meglepődve láttak egy erszényes, furán ugráló állatot. Kézzel-lábbal kérdezték az őslakosokat, hogy ez meg mi a szösz. A válasz így hangzott: "Khan ghu ru". Ami az ő nyelvükön azt jelentette: "Nem értjük önöket" :)
-Lovagkor, Anglia: a veszteség nélkül csatából hazatérő csapatok táblát tartottak a magasba O (=zero) Killed felirattal. Az OK szó innen ered állítólag...
Most hogy én is leírtam mind a hármat, szerintem hülyeség. Szerinted? Ha tudod segíts légyszi! :)
Mert egyrészt sok hülye törvény van máig érvényben a világon, másrészt pedig pl. Németországban nyilvántartják, ki írta le először, hogy "Nyald ki a seggem!". Nyilván németül. Tudtam is, de most nem jut eszembe biztosan, hülyeséget meg nem akarok írni...

ZelesBaluBuli & egy kis ETO

Tehát pénteken este hosszú idő után buliban voltam. Zeles Balu barátom szülinapját ünnepeltük: nagykorú lett a srác (attyaúristen, én már a saját 18. szülinapomra nem is emlékszem:) ). Balázs egyébként Kata öccse -a képen ők ketten láthatók-. Kata kolleginám volt anno a call centerben, nagyon jóban voltunk, örülök, hogy az egyik legjobb barátomnak nevezhetem. Persze Balázst is.
Balázsunknak meglepetésbulija volt: a nővére szervezte a vendégeket, és csak az ünnepelt barátnője volt beavatva. Hazaértek az esti sétából, villany fel: és ott álltunk vagy tizenőten, köszöntésre készen. :) Pöttyet elérzékenyült a srác, nem volt semmi... :)
A buliban egyébként ott volt több olyan srác is, akiket még a Feketében, gyakorlaton tanítottam. Köztük Gera, azaz Gergő is, akit valamiért soha nem fogok elfelejteni: az ő osztályukban volt a vizsgatanításom, "kicsit" balhlés osztály voltak, de a kezdeti súrlódások ellenére nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. És a vizsgatanítás végén ez a vagány, nagy dumás srác a némettanár, és az igazgatónő szeme láttára odajött pacsizni, és megjegyezte: "Tanár úr, ez kurva jó volt!" Gera, ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni, és örülök, hogy újra találkoztunk!
Szóval Balázséknál iddogáltunk, annyit, és annyi félét, hogy csak na! :) Szerencsére volt virsli, és zsíros deszka is! :) Az este a Piratesben folytatódott, slágerzene, tánci-tánci, meg egy kis Sex on the beach. Az más kérdés, hogy Kata kedvencét, Long Island Ice teát akartan kérni, csak összekevertem a neveket. 4-re keveredtem ágyba, "másnap" reggel iszonyú fejfájásom volt... Utálom. :)
Balázs, még egyszer Boldog Szülinapot, és örülök, hogy ott lehettem!
Este ETO-meccs volt, a Siófok ellen. A Sörkertben érhető okokból csak kólát ittam, lehet ez volt a baj: a meccs ugyanis 0-0 lett, a játék szánalmas, értékelhetetlen rakás kaka. Remélem, tavasszal jobbak leszünk, mert ez az őszi 13. hely nem túl acélos. Nagyon bízom benne, hogy a nyári stuttgarti túra után jövőre nem Kozármisleny, és Veszprém lesz az idegenbei túrák helyszíne...
Komolyan mondom, ha azt mondják a játékosok, hogy nem volt kedvük játszani, vagy tippmixen jól fizetett az x, megnyugszom. Mert ha ennyit tudunk, az elkeserítő...
Ja, a meccs közben felhívott egy nő a Forma-1-buliból (Fannii...;) ) Igen aranyos volt: felvettem, ő beleszólt: "Ja, bocs, majd hívlak...". Eszébe jutott, hogy meccsen vagyok, és nem akart zavarni. Aztán visszahívtam, és jobbulást kívánt, nagyon jól esett, köszönöm neki is. Meg mindenkinek.
A kézis lányok pedig nyertek a BL-címvédő Zvenyigorod ellen, immáron a kisbabát váró Bradeanu nélkül. ÉS NYERT A FRADI!!! :D Ennek nem nagyon szoktam örülni, de most a bajnoki listavezető Debrecent verték meg, így újra mi vagyunk helyzeti előnyben. Jeee! :)
És holnap hétfő...

Rubinho

Rubens Barrichello nagyon fiatalon, 21 évesen került a Forma-1 mezőnyébe, 1993-ban. 1994-ben a San Marinoi Nagydíj szabadedzésén hatalmasat bukott egy Jordan-Hart volánja mögött. (fiatalabbak kedvéért: ez a csapat a mai Force India-Mercedes elődje). A kórházban egy versenyző látogatta meg: honfitársa, Ayrton Senna. Igen, aki 2 nappal később meghalt...

Rubens Senna örökségét próbálta tovább vinni, a brazil fanatikusoknak megfelelve. A már említett egy év F1-szünetem után fél szemmel Rubinho pályafutását követtem. Hatalmas futamai voltak a már említett Jordanban, majd a Stewart-Fordnál is (hm... Ma Red Bull-Renault...:)). Nem véletlen, hogy ez a gyors, szimpatikus vidám fiatalember az egyik nagy kedvencem lett, sőt a különböző IRC- ill. chat oldalakon is Rubinho néven nyomtam... :D

Aztán 2000-től jött a Ferrari. A csúcs. Bár az a furcsa helyzet állt elő, hogy itt a csúcson borzasztó kevés esélye lett a győzelemre. Schumacher csapattársa lett. A két autó -elvileg- egyforma volt. A két versenyzőre jutó odafigyelés viszont már kevésbé...

2000-es német futamgyőzelmét megkönnyeztem. Sírtam, mint egy kisgyerek: brazil himnusz hét év után. Aztán azután a bizonyos osztrák futamon valami megtört: nyert volna, de elengedte Schumit, a dobogó tetejére viszont őt állították. Szánalmas színjáték volt. Örültem, amikor otthagyta a Ferrarit, és a Hondához szerződött. Mára kissé beleszürkült a mezőnybe, de egy rekord az ő nevéhez kötődik: idén megdöntötte Patrese 256 futamos F1-futamrészvétel rekordját. Hogy jövőre marad-e a Forma-1-ben, az kérdéses még. Én csak jól járhatok: ah nem marad, minden bizonnyal Bruno Senna ül a megüresedett cockpitbe. :)

Az idei Brazil GP után a következő történt:

"Megdöbbentő produkcióval rukkolt elő a hondás Rubens Barrichello egy Brazil Nagydíj utáni partin, amikor sokakkal együtt az egyik Sao Pauló-i szórakozóhelyen mulatott. A pilóta ugyanis egykori csapattársát, Michael Schumachert szidta egy dalban, és eközben felrángatta a színpadra Felipe Massát is.Az f1-live.com egy brazil újság, a Lance értesüléseire hivatkozva számolt be arról, hogy miután a jövő évi állásáért küzdő Barrichello több pohár alkoholt is ledöntött egy partin az egyik helyi diszkóban, fellépett a színpadra és énekelni kezdett. A brazil állítólag egy olyan dalt adott elő, amelyben egykori ferraris csapattársát, a hétszeres világbajnok Michael Schumachert homoszexuálisnak nevezte, persze sokkal durvább kifejezést használva.A helyszínen tartózkodott Felipe Massa is, aki 2006-ban versenyzett a német klasszis mellett a Ferrarinál, és mentorának tartja a rekordbajnokot, sőt a mai napig rendszeresen kér tőle tanácsokat. A Ferrari versenyzője, csakúgy mint sokan mások, döbbenten hallgatta honfitársát és eleinte helytelenítette a történéseket. Később azonban, amikor a hondás magához rántotta a színpadra, végül beadta a derekát, és állítólag maga is az alkalmi kórus tagja lett."

Elegánsan viselkedett-e Rubens és Felipe? Ezen lehet vitatkozni...

De hogy azt a könyvet, amit Rubens a Ferrarinál töltött évekről fog írni, az elsők között fogom megvásárolni. :)

Amúgy holnap végre Buliiii.... :)

A rohadt mágus, muzsák, és a pótmúzsa

"A szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom, úgy is kiherélem."-énekli a Tankcsapda egyszerű dal című számában. Néha arra gondolok, hogy ez mennyire igaz. Máskor nem értek egyet vele. Végülis szinte egyfolytában szeretek valakit. A bökkenő annyi, hogy ez az esetek többségében (99,9%-ban) viszonzatlan. További bökkenő, hogy az érintettek nem is tudják, maximum sejtik "érdeklődésemről". Bátyám olvasatában ők az én "múzsáim". Ilyenkor nem is tudom, hogy lúzer vagyok-e, vagy egy szerencsétlen hülye... Egyik eshetőség jobb, mint a másik... :S :D
Egy kivétel van. Egy lánynak beszéltem az érzéseimről. Nagyon jó barátok lettünk, legalábbis remélem. A közelmúltban egy időre eltűnt a látókörömből. Munkahelyemen találtam egy lányt, aki ugyanúgy szőke, mosolygós. Valószínüleg kedves is, ezt nem tudom, még soha nem beszéltem vele. De jó volt ránézni: eszembe jutott róla a másik lány. Ez a többnyire Ibrahimovic-mezt viselő szőkeség lett a "pótmúzsám"? :)
Aztán a "másik lánnyal" egy hétvégén újra sikerült beszélnünk, ha csak MSN-en is.
Hétfőn a csaj már barna hajjal jött dolgozni. De tényleg.

Bénakártya

Igen. Nekem is van. Mármint mozgássérült parkolási engedélyem. De én csak bénakártyának hívom. Így kétségkívül rövidebb. Mint ahogy magamra is használom a nyomorék kifejezést, ezt is annak rövidsége miatt. Tök mindegy, hogy mozgássérült, -korlátozott, vagy nyomorék, a lényeg ugyanaz: helyváltoztató mozgás címén mást adok elő, mint az "ép" emberek. (igen, a fogyatékos szlengben a "többséget" nevezzük így, jobban tetszik, mint az "egészséges", mert hát én sem vagyok beteg...) A "kedvencem" a fogyatékkal élő: erre azt szoktam mondani, hogy inkább élnék Dórival, Zsófival, Évivel -a példák többé-kevésbé kitaláltak... :) -, de egyelőre ez a bizonyos "fogyaték" az állandó partnerem...

Na, de messzire elkalandoztam. Szóval parkolási engedély. Nekem van. És ez jó. A "laikusok" ezt a dolgot hajlamosak félreérteni. Nekünk sérülteknek nem is az a fő szempont, hogy egy parkoló ingyé' van. Hanem az, hogy közel van a megközelíteni kívánt objektumhoz. (kórház, pláza, belváros, stb. ) És emellett ha megfigyeled, ezek a parkolók szélesebbek is, hogy a kerekesszékkel közlekedő emberke is könnyedén kipakolhatja magát autójából. Hidd el, ez nem egyszerű mutatvány.

Na, és a parkolási engedély tartása akkora divat lett mára, mint tinicsajok körében a diszkóleszbizés (hm, hogy ezt a hasonlatot honnan szedtem...:)). Olyan autókon látok ilyen igazolványt, hogy csak ámulok. Tőlem is meg akarták már venni 60 ezer forintért. De nem mentem bele: nem akartam lebukás esetén magyarázkodni, meg rendőrségre mászkálni. (ahogy a mellékelt ábra mutatja, ők sem járnak elő feltétlenül jó példával). Igen, és ellenőriztek is már legalább... Na, a lényeg, hogy sokszor: segédeszköz nélkül közlekedek, fiatal is vagyok, sanszos, hogy csalok. De sajnos nem... Arról nem is beszélve, hogy néha nem is merem használni a kék kártyát: nem egy autót törtek már fel miatta.

Az egész sztori egy aktuális hírről jutott eszembe: az RTL Klub egy oknyomozó riportban leplezett le korrupt hivatalnokokat, meg dílereket, akik jó pízér' segítenek hozzájutni az emberkéket az okmányhoz. A riporter elintézte, hamis orvosi igazolást, majd "bénakártyát" szerzett. Amit, a rejtett kamerás felvételekkel együtt bevitt a rendőrségre, megtéve a feljelentést is. A Yard helyett dolgozott, segített nekik, jutalma feljelentés, rabosítás lett. A büncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítségnyújtással gyanusítják.

Ez döbbenet. A paragrafusok mögé bújva elsiklanak a lényeg felett, és hülyét csinálnak magukból. Tragikomikus...

Ja: a parkolási engedély már a Barátok köztben is téma: Iminek bassza a csőrét... Nem semmi... :)

Amúgy hallom, hogy (nem tudom, magyar vagy EU-találmány-e?) sajtórendőrség létrehozását tervezik. Ezen hatóság tagjai ellenőrizhetik a sajtósok telefonját, autóját, lakását, akár tudtuk nélkül is.

Egy nagy európai formátumó politikus jut erről eszembe: Lukasenkó...

Ebben az országban mindig történik valami???

Amúgy meg: BENNE VOLTAM AZ ETO TV-BEN!!! :D

Ennek most nem tudok címet adni, olvasd el! ;)

Huh, elég régen írtam, és főleg azért, mert viszonylag eseménydús napok vannak mögöttem...
Péntek este volt ugye ETO-meccs: Újpesten játszottunk, és 1-1 lett a vége. Végre pontot szereztünk idegenben ez nagyon jó. Több dolognak is örülni lehetett a meccsen. Nem zuhantunk össze Zoran balszerencsés, korai öngólja, illetve a fiatal Zámbó viszonylag "véleményes" kiállítása után sem. Tokody pedig hatalmas gólt rúgott, szó se róla. A 12. helyen állunk, ami meglehetősen kellemetlen, de lesz ez jobb is. Ha el akarnám viccelni, azt mondanám, hogy működnek a tavalyi reflexek: lihegünk az MTK nyakán. Ezen változtatni kell. :)
De ez a Kovács Zoli téma kiakasztott, ő ugye Újpestről szerződött Győrbe, és nem játszott volt csapata ellen. De akkor mi a faszér' (bocs!) mondta azt szezon előtt, hogy ellenük is bizonyítani akar. Miért nem mondta ki kerek perec, hogy Bocs, vazze, de van egy szerződés, aminek értelmében nem játszhatok. Vagy nincs szerződés, egyszerűen nem akarok játszani. Nem értem az ilyen "kerülőutakat". Az élet más területén sem, de az egy más tészta.
Szombaton Zalában voltunk, Orosztonyban apai nagymamánk sírjánál voltunk, Felsőrajkon pedig nagybátyámékkal beszélgettünk egy jót. Az egyik unokatesóm Krakkóban (KUBICA városa), a másik pedig Keszthelyen "hesszel", így ők sajnos nem lehettek ott...
Vasárnap már a leendő dokimnál vizitáltam, megnézte a sérvet, meg a bránert, meg egyebeket, és mondta, hogy semmi gond, de a műtét után elég hosszú lesz a rehabilitáció, mert fő az óvatosság... Azt mondta, kórházban csak egy-két napot kell töltenem, remélem, így is lesz.
Aztán volt sütizés, este pedig... majd' 3 órát beszélgettem Dórival MSN-en, hihetetlen ez a lány... :) Hihetetlen, hogy Vele egy ilyen beszélgetés elég, és napokig jó kedvem lesz. De az is hihetetlen, hogy mennyire tud hiányozni. Igen, ő az a bizonyos "Vectra", szerintem majd még hallani fogtok róla. :) Mármint olvasni... :)
Ma pedig újra dolgoztam, vééégre. Komolyan mondom, hiányoztak a benti emberkék. A korán kelés? Ezt nem értem: ha muszáj, akkor utálom, ha nem kell, akkor meg képtelen vagyok sokáig aludni... :S
Délután meg ETO-fórumon voltam, Böőr Zoli lett a hónap játékosa, vele beszélgettünk. Szimpatikus, vagány, de mégis szerény srác. Nem tagadja, hogy szeretne még külföldön, vagy a Lokiban focizni, de szereti Győrt, és az ETO-t is. Vicces, hogy csak öten (!) hallgattuk meg, ennél több embert érdemelt volna...
Jártál már úgy, hogy valaki annyira emlékeztet egy ismerősödre, hogy nagyon? Volt egy lány ezen a fórumon, a gesztusai, a mosolya, a beszéde, baromi ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy "ő a Rohrer Eszti". :) A hasonlóság tényleg döbbenetes! :)
Rékának: nem tudom eléggé megköszönni kedves soraidat, nagyon jól estek, sokszor visszaolvasom őket. Aranyos vagy! ;) És boldog névnapot! :)