Kevés bunkóbb, szemetebb, kétszínübb dolgot tudok annál elképzelni a világon, mint amikor valaki elolvassa más levelét, smsét, e-mailjét. Pláne, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret. Mert a szerelem mellé bizalomnak is társulnia kell(ene). Bár ez olyan régimódi dolog.
Régimódi a levélírás is. Abban még talán volt valami "bátorság", meg "találékonyság", hogy valaki kibontott egy levelet, elolvasta, majd vissza is zárta, úgy, hogy az "áldozat" ne vegye észre. A múltkor bedobták hozzánk Zoran Supicnak, az ETO szerb légiósának számlakivonatát. Hogy klasszikust idézzek, barátaim "trükkök százait" ajánlották fel, hogyan nézhetnénk bele Zoran pénztárcájába. De nem mentem bele, mert nem rám tartozik. Fogtam a levelet, leadtam a klubházban, és ennyi.
Most egy lányismerősöm mesélte, hogy barátja olvasta az iwiw-levelezésünket. Nekem ez a levelezés több okból is sokat jelent, valamilyen szempontból ennek a blognak is az előzménye. A srác tudta, hogy mi irogatunk egymásnak, de ez neki nem volt elég...
Fiatal Barátom! Nem tudom, hogy olvasod-e, amit itt írok. De annyit azért el szeretnék mondani, hogy ha már egyszer nincs elég bátorságod civilizált körülmények között rendezni a problémáidat, tedd össze a két kezed, és adj hálát a Jóistennek, hogy ilyen barátnőd van, aki szeret is. Tegyél érte, hogy ez így is maradjon, de ne ilyen gerinctelen, és aljas módszerekkel, mert így csak magadat járatod le...
Nem, még soha nem találkoztam a barátnőddel, és nem kell tartanod tőlem sem fizikai értelemben (hehe), sem pedig potenciális utódként (hihi).
Ha ne adj Isten, valamilyen módon elolvastad, ezt a kis irományt, és úgy érzed, kérdésed lenne, jelentkezz bátran. Akár itt, akár iwiwen, a nevemet úgyis tudod...
Maradok tisztelettel:
Én
Öreg halász és a tó
1 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése