Ráadás

Ma nem nagyon akartam posztolni, de mivel tesómék azt mondták, hogy ne buszozzak, mert értem jönnek kocsival, és majd együtt kimegyünk Écsre, így nyertem egy kis időt, és írok egy keveset.

Kicsit átszerkesztettem a csütörtöki bejegyzést, mert észrevettem, hogy az egyik "sztorit" középen félbevágtam, és az úgy nem volt az igazi... :)
Az írásokhoz "tartalmilag" csak nagyon kivételes esetekben nyúlok, mert ezek amolyan "rapid" posztok, mindenről ami így elsőre eszembe jut. Rapid? Nagyjából 30-50 perc közötti ideig pötyögök egy átlagos bejegyzést... :)
Jaj, még annyit, hogy természetesen Palotai fiatalokkal kapcsolatban elmondott gondolatai nem a legdöbbenetesebbek, hanem sokkal inkább a legtanulságosabbak voltak... Bár ez gondolom egyértelmű...

---
Elindult a gimis osztálytalálkozó szervezése. Kb. ősszel lesz Móváron, és immáron érettségink 10. évfordulóján gyűlhetünk össze...
Tök jó, hogy pont nemrég említettem meg, hogy közeledik... :)
---
Balázsék Morning show-jában egyik reggel a szüzesség volt a téma. Csak fél füllel hallottam, mert messze is van a rádió, meg hát mégiscsak munkahely... :P
Na mindegy, arra jutottak, hogy 20-25 évesen már "ciki" - lányok esetében...
Szóval ja... Sok dolgot átgondoltam ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, nem lesz depi, nem lesz para, ha lesz valami lesz, ha nem lesz semmi, akkor meg nem lesz semmi.
Már ott tartok, hogy szinte félnék tőle. Nem kimondottan attól, hanem úgy az egésztől, cakkumpakk. Akkor meg nem erőltetem a dolgot...
---
Megvertük a lengyeleket! Őrült meccs volt, 3-0-ra vezettünk, aztán a lengyelek 14-10-re, majd mi asszem 19-14-re, a vége 31-28 lett nekünk. Őszintén szólva kapcsolgattam is a tévét, nem volt idegzetem végignézni. És ami fura: ezen a VB-n mindig akkor játszottunk gyengébben, ha célzottan leültem a tévé elé, és figyeltem a meccseket. Ha háttérben szólt a tévé, vagy kapcsolgattam, akkor meg jó volt a játék.
Szóval még van esély a 2012-es olimpiai részvételre, és ez most mindennél fontosabb. :)
---
Bemutatták Ferrari idei Forma-1-es versenygépét. Szóval közeledik a szezon. :) Az egységes Olaszország létrejöttének 150. évfordulója alkalmából F150-esnek keresztelt versenygépet Fernando Alonso próbálhatta ki először a sajtó nyilvánossága előtt.
---
Rengeteg sérült az ETO focicsapatában, nem tudom, mi értelme lesz így az edzőtábornak...
Mindenesetre igazoltunk egy újabb horvát gyereket, tesztelünk egy kongói válogatottat, és (elő)szerződést kötöttek a vezetők a honvédos Takács Ákossal.
A hallássérült srác egy csupaszív játékos, ha úgy játszik majd nálunk, mint pár éve a Fradiban, akkor még sok örömünk lehet benne... :)
---
Jaj...
Csütörtökön már a Fábry-show-n elaludtam, tegnap meg este 10-kor beraktam a tesómtól születésnapomra kapott Hitler-Sztálin-DVD-t, de 10 perc után kikapcsoltam, és lefeküdtem aludni. Hulla voltam, de most már talán valamennyire kipihentem magam.
Most majd összerakom a hazavinnivalókat, picit takarítok, pakolászok, aztán valamikor délután go Écs. Palacsintaparty. :)
Holnap jövök vissza, és most kivételesen icipicit várom a hétfőn is, mert délután X-faktor-koncert. :)
Ennyi voltam.
Jó hétvégét Nektek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Átlagos poszt egy átlagos csütörtökön

Utálom, ha az utcán megbámulnak a járásom miatt. Természetesen nem elsősorban a kisgyerekekről van szó. De ha tizenéves kis mamlasz bámul, mint egy hülyegyerek, az az agyamra tud menni...

És magamat is utálom, ha felveszem ezeket a dolgokat. De egyik nap rendesen ráfáztam. A buszról leszállva "farkasszemet néztem" egy ilyen csávóval, de közben sétáltam, és telibe találtam a combommal egy pad sarkát... Hideg is volt, nem volt valami kellemes...

---

Amúgy ezerrel tombol az influenza, sajnos több munkatársam is kidőlt... Én a fáradtságot leszámítva jól vagyok. Ja, és fogorvoshoz kell majd mennem... Lyukas is van, meg letörött is, szóval nagy gáz... De február 17-től rendbe rakatom. Csak tartanánk már ott. Én annyira nem félek a fogdokiktól, "csak" az első bejelentkezés nehéz, de most már tényleg helyzet van...

---

A héten valamelyik nap átnéztem az összes múltheti Kisalföldet. Az SMS-, és a sportrovatot részletesen, a többit futólag. Jaj, ezek az SMS-ek... Hihetetlen, milyen problémái vannak az embereknek, milyen baromságokon képesek egymásnak esni... Nagyon kemény...

---

Elnézést kérek mindenkitől, akinek facebook-üzenőfalára ebből az idióta "igen-nem"-játékból "nem megfelelő" válasz érkezett tőlem. Én senkinek nem küldtem semmit, csak a kérdéseket akartam végignézni, mindenkinél tovább-ot nyomtam. De már itt-ott észrevettem, hogy mégis mentek válaszok...:/ Bocsi mindenkitől... :)

---

Nem vagyok otthon az elektronikus zene-szcénában. A pesti éjszakai életét sem ismerem. Dj. Palotai "munkásságát" szintén nem.
Ezt a cikket mégis ajánlom figyelmetekbe. A 49 éves disc jockey zenélt abban a tragikus emlékű buliban a West Balkánban. A történtekről, azok vélt vagy valós hátteréről is érdekes dolgokat mesél, de számomra a fiatalok megváltozott bulizási szokásairól szóló gondolatai voltak a legdöbbenetesebbek...
---
Tegnap meg újra neptunoztam. :) Néhány havonta ez már-már rituális programunk Adrival, de dupla öröm: segíteni is tudok, meg nosztalgiázok is egy kicsit! :)
És ha már nosztalgia: Régi Győr, facebook. Több száz kép szeretett városomról a közel-, és régmúltból, a kommentelők személyes élményeivel, az adott fényképről eszükbe jutó gondolatokkal megspékelve. Nagyon tetszik, órákig el tudok rajta nézelődni... :)
---
Sport, csak röviden, nagyrészt bulvárosan! :)
F1: újabb magyarázat Schumi sikertelen tavalyi szezonjára. Mint ismert, a teszttilalom miatt a gyakorlások nagy része szimulátorokon történik. Na, és Schumi kinetózisban szenved: rosszul lesz, ha csak látja a mozgást, de nem érzi, és nem éli át. Érdekes... Ja, és a német világsztár babonás is. Rajtszámot cserélt Nico Rosberggel. Így az övé a 7-es számú Mercedes lesz, mert a páratlan számokra esküszik... :)
Ja, és jelen állás szerint lesz egy Lotus Renault, és egy Lotus-Renault nevű csapat is. Igen, jól látod, a kötőjel a különbség! :)
Foci: 2000 euró pénzbüntetést kapott, Lionel Messi, a Barcelona argentín játékosa. Ennek oka: egy gólja után felhúzott meze alatti pólóra írt felirattal köszöntötte édesanyját születésnapja alkalmából...
Rendben, értem én: a szabály az szabály, és nem szabad a mezt felhúzni... No, de ez akkor is annyira nevetséges... :)
Kézilabda: holnap a 7. helyért játszik férfi válogatottunk a svédországi vébén a lengyelek ellen. A tét hatalmas: ha nyerünk, selejtezőt játszhatunk az olimpiai részvételért. Meg kell lennie! Még nem tudom, hánykor lesz a meccs, de igyekszem hazaérni.
---
Azt hiszem, hogy ennyit akartam elmesélni.
Holnap péntek, meló után tehát kézimeccs, valamikor szombaton Écs. Pihenés lesz, semmi más, talán tesómék is kinéznek, de ez nem biztos.
Most valahogy jó passzban vagyok. Lehetne jobb is a helyzet, de per pillanat nem panaszkodom.
Na, ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Nagy felfedezés kis fáziskéséssel

A tegnapi esti sörözés végülis elmaradt. Kórházi ismerősök családi életet éltek, Lui barátom pedig Deák Bill-koncertre ment, így én itthon tévéztem.

Árkádot megjártam, Anyunak hívattam elő a digitális képekből. Jobb később, mint soha-alapon, még az esküvői képekből egy adagot. :)
Sparba is bementem, és meglepő módon nem vettem semmi felesleges dolgot. Az egyetlen "extra" talán a camembert-sajt volt. Annak viszont nem tudok ellenállni. :)
Segafredoba is beültem, mert annak sem tudok. :)
Aztán itthon voltam. Borzasztó büszke vagyok magamra, mert feltettem facebook-ra az "Arany János bal Ladája" című képrejtvényt, és egy német emberkének sikerült elmagyaráznom, hogy mi benne a poén. Naggyon ügyes vagyok! :P :D
Aztán tényleg semmi különös, Való Világ, kézimeccs, stb.
Kezdek kiábrándulni Alekoszból... :) Na jó, "rajongásomban" eddig is volt néminemű irónia, de elég fura a srác. Mondjuk szövegben verhetetlen, ez tény. Zsófit hívta ki, ebben tényleg nem volt semmi meglepő.
Kézilabdában pedig sokáig jól tartottuk magunkat a jóval esélyesebb franciák ellen, a vége mégis csúnya verés lett... :/ Az ETO-s lányok meg bajnoki "rangadót" nyertek Debrecenben, 35-22 a második helyezett otthonában.
Ma pedig teremtorna lesz a tévében Szombathelyről, az ETO részvételével. Kíváncsian várom.
---
Tettem egy nagy felfedezést... Képzeljétek, már hivatkoztak is a blogomra. :) Az történt ugyanis, hogy tavaly nyáron ezek szerint az elsők között említettem meg az Interneten a Borsodi új termékét, a Friss fantázianéven futó citromos mutyit. És ezt egy sörökkel foglalkozó "gasztroblog" le is írja, ahogy fogalmaz, "némi sajátos értékelés körítésében"... Hát, szerintem elég gáz így ezt a posztomat elolvasni. Ha kíváncsiak vagytok rá, itt megnézhetitek, és a kiemelt "beszivárgott" szót kell keresni. :)
Mint ahogy az is egyfajta felfedezés, hogy van "zugolvasóm" is. Mármint azt sejtettem, hogy van ilyen, de egyikük most meg is nyilvánult kommentben. És ennek örülök, és nagyon szépen köszönöm! :) Csak ez még azért is jó dolog, mert néha elbizonytalanodok, hogy érdemes-e írni ezt a blogot- érdeklődés és komment hiányában. Mert persze a kommentelés nem elvárás, csak épp jól tud esni. :) És fura módon mindig, amikor ilyen elbizonytalanodás lesz rajtam úrra látva a 0-kat a megjegyzések számánál, szinte mindig tesz valaki valamilyen észrevételt valamelyik poszt kapcsán. Mondjuk MSN-en. De mindig egyvalaki. Ugyanaz az egyvalaki. :) Akinek én örülök is... :) Mások meg néha személyesen.
Ezzel persze az égegyadta világon semmi probléma nincs, csak gondoltam leírom.
---
Sok minden kimaradt eddig az életemből. De furcsa módon van két olyan terület, ami iránt úgy érzek különös vonzalmat, hogy nem sok közöm volt hozzá.
Nincs jogsim, technikai érzékem is nulla, mégis nagyon vonz az autóversenyzés. Nem csak a versenyeket nézem szívesen, hanem szeretem a különféle háttéranyagokat, vagy például érdekel és tetszik, amikor rali-tudósításokban mutatják a szerelők munkáját.
Tesómat kísérve voltam már autóversenyző-iskolában, sajátos hangulat, de nagyon bejövős, még kívülállóként is.
A másik ilyen a zenélés. Ez még talán általános suliból datálódik, amikor haverjaim csinálták a suli-diszkókat, és láttam a pakolászást, készülődést. Aztán mikor tesóm csinálta a sulirádiót az egészségügyiben, meg néha egy-egy ottani sulibulit... Meg nálunk gimi-koleszban, aztán végül akkori győri munkatársainak.
Néha elmentem segíteni neki, és nagyon tetszik ez az egész. Ott vagy a DJ-pult másik oldalán, keresgéled, milyen zenék legyenek, mi az, ami tetszik a népnek, és milyen stílusú számokat kell aznap este hanyagolni, mert ürül a tánctér. Meg amikor odajönnek, hogy megvan-e ez meg az a szám. És ha megvan, be tudod - és be akarod :) - -e rakni. Imádom.
Nagy vágyam lenne még néha így tesómmal buliban zenélni, de erre már sajna soha nem fog sor kerülni...
Huh... Jól elkalandoztam. Ez az egész természetesen a múlt heti diszkótragédia kapcsán jutott eszembe... Hibák, rossz szervezés, nemtörődömség... Ezek összessége vezetett a tragédiához, na meg persze az a kurva "profitszomj". Tíztől drágább a jegy, ezért előtte motozás, lassított beengedés, utána már szinte bárki mehet, a 12 évestől a matt részegig, a lényeg, hogy a lóvét ki tudja pöngetni... Hihetetlen nagy felelőtlenség, ami emberéletekbe került... Meg hogy három halott, és gyakorlatilag nulla sérült??? Nem mintha nem lenne "teljesen mindegy"...
"Három lány, kik úgy mentek el: 'Reggel jövök, Anya!'"... Döbbenet...
Hallom, hogy most ellenőrzik a szórakozóhelyeket. Ez alap, ezzel nem szabad játszani. Azt is hallom, hogy megoldásként felvetődött, újra be kell vezetni a tinidiszkókat, azaz 15-18 éveseknek lenne buli mondjuk este 6-tól 10-ig... Ez meg jól hangzik, de ma sajnos nincs létjogosultsága, mármint elég furán venné ki magát... De valamiféle korhatárt, "időhatárt", alkoholfogyasztási korlátozást meg kell szabni, mert ez így...
Na meg persze az agyatlan "biztonsági őrök", akiktől összecsinálod magad, pedig elvileg azért vannak ott, hogy segítsenek... Persze megint: tisztelet a kivételnek.
És jó volt látni este a híradóban, hogy sok szórakozóhelyen megemlékezést tartottak péntek este, ezzel is jelezve, hogy itt valami nagyon nincs rendben...
---
Mindjárt elslattyogok a benzinkúthoz Nemzeti Sportért. Aztán sütök melegszendvicset, délután meg jön Anyu. Aztán meg teremfoci. De ezt már írtam. :)
A bemutatkozó szöveget tényleg át kellene majd még írni, de a dizájn-újításra már nehezebben szánom rá magam, ez az új sablontervező szerintem borzalma... De jövő héten tényleg nekiveselkedek... :)
Na, tényleg ennyi, jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Hirtelen 30

Nem a filmről fogok írni. Már csak azért sem, mert csak félig-meddig láttam. A cím viszont aktuális. Sajnos.

Még kedden megkérdeztem a facebookot, hogy "milyen lesz a holnapom?". A válasz az volt, hogy "sokat fogok nevetni". És az jó. Mert nevetni jó. :)
És az első nagy nevetésre már a reggeli cigiszünetben sor került. :) Jaj, ezt most így nagyon nehéz elmesélni... A lényeg annyi, hogy egy ablaknál szoktunk cigizni. Az egyik lány fel akarta rakni a kávéját a párkányra. De én útban voltam. És amikor el akartam lépni előle, mindig arra mozdultam, amerre ő. Kb. négyszer. Úgy néztünk ki, mint akik "táncolnak", vagy épp egy kézilabdás védekezési formát gyakorolnak. :)
Nagyon sokan felköszöntöttek születésnapom alkalmából. Meglepően sokan. Olyan emberkék is, akikről nem is gondoltam volna. És ez nagyon jól esett.
Harminc... Ez annyira furcsa és idegen. Tízen- és huszonévesnek lenni jó. Ez a "harmincasok tábora" viszont nagyon durva... Na de mindegy, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Eszerint pedig mondjuk 20 múltam... :P
Kiskoromban sem gondolkodtam ennyire előre. Akkor emlékeim szerint 1996 volt a "misztikus határvonal", amikor is elvégeztem a nyolcadikat. Mármint akkor még az volt a távoli jövő. :) Meg persze a 2000. év. Jaj, Istenem... :)
Volt nekem egy óvónénim. Szegről-végről még rokon is. Máig emlékszem, hogy volt olyan feladat az oviban, aminél megjegyezte, hogy "Gábor, ezt neked nem kell tudnod, erre soha nem lesz szükséged.". Akkor azt nem nagyon értettem, de azért nem felejtettem el.
Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak szükségem lett egy-két dologra. :)
Lediplomáztam, és van egy idegen nyelv, melyen valamennyire azért elpötyörészek. Ez lényegtelen. Sőt, az egy nyelv baromi kevés.
De azt tudom, hogy sok helyen megfordultam, sok kedves embert megismertem, és megkockáztatom, hogy egykori ovis csoporttársaim közül nekem van a legszínesebb életem. De ez azért nem biztos... :)
Persze, írtam már, tisztában vagyok vele, hogy ez így legyen, sok ember munkájára, és segítségére szükség volt.
Eddig szkeptikus voltam az osztálytalálkozók vonatkozásában. Most rájöttem, hogy ha lesz, én nagyon szívesen elmegyek. Nincs szégyellnivalóm. Itt tartok, ezt tudom eddig felmutatni. Vannak lemaradások-pótolnivalók. De alapvetően jól érzem magam a bőrömben, és ez a lényeg. Nem?
Hm... De azért ez a szerdai születésnap-ünneplés elég érdekesen sikerült. Főnököm félig-meddig komolyan megkérdezte, hogy miért dolgozom a születésnapomon. Én pedig elgondolkodtam a felvetésen, és 2-kor hazajöttem.
Itthon voltam, neteztem, tévéztem, söröztem, és zenét hallgattam. Aztán este zsíros kenyér teával, hogy felszívódjon a sörike, és hogy csütörtökön simán felkeljek. És sikerült is. :)
Ma majd egy-két cimborával még megyünk Hollóba, de bulit nem nagyon tervezünk.
A hét hátralévő része aztán relatíve gyorsan eltelt. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak éppen alacsonyan száll az infuenza, amit azért nem ártana épségben átvészelni... :)
Most majd elmegyek egyet Árkádba, intézek ezt-azt. Aztán délután szerintem rendelek valami kaját, és pihengetek.
Holnap aztán valahogy át kéne szabni a blogot, ami ha nem sikerül, legalább a bemutatkozó szövegemet át kell írni, mert az immáron aktualitását vesztette... :( :)
No, de mára ennyi, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Holiday

Már megint akadozik az a k*rva net, ezért most wordbe pötyögök, aztán ha a kedves Vidanet esetleg megint úgy gondolná, hogy teljesíti a szolgáltatást, amiért fizetek, akkor majd fellövöm eme kis szösszenetet a blogspotra. :) Lelkesedésem dicsérendő – legalábbis remélem.

Szóval péntek délután kedves Pista kollégám és Barátom hazahozott. Így elég sok időt nyertem. Pakoltam, kicsit tévéztem, és kimentem Écsre, a tervezett fél 7-es helyett már a 6-os busszal.

Nem nagyon szoktam ilyenkor hazatérni, furcsa is volt egy kicsit.

Jó kis lájtos-nyugis hétvége volt. Egész hétvégén az volt a kaja, amit én kértem. :) Volt gulyásleves, bundás kenyér, túrós batyu, húsleves, és jó alaposan megsült csirkecomb. Na meg persze pudingtorta, ami tulajdonképpen tortaformában elkészített puding babapiskótával. És nagyon szeretem. :)

Ez a menüsor természetesen egy egész hétvégét lefed, csak egyszerre tártam elétek. :P

Na meg szüleimmel ittam jóféle vörösbort, szomszéd Pista bácsival pedig- igen, aki szerint a magömlés kellemes, a karácsony pedig boldog :)- házi pálinkát. Amire csak azért nem mondom, hogy jóféle, mert ütött, mint az ipari áram. Pedig csak egyet ittam… :) Ja, és Pista bá’ nem volt teljesen fair, sört ugyanis nem adott, csak kísérő gyanánt kínálta volna fel, így inkább szódát ittam a páleszhez.

- visszatért a net, de majd egyben bemásolom a végén… :) -

És két-három emberke ajánlására megnéztem a Holiday című filmet. Szerelmi csalódás után helycserés támadós-aranyos-happy endes mozi, tetszett, csak ajánlani tudom annak, aki még nem látta! :)

HOLIDAY. Erről a szóról mindig egy nálam pár évvel idősebb kerekes székes mozgássérült srác jut eszembe. Anno sokszor nyaraltunk egyet, és ha azt mondtad neki, hogy Holiday, két taps kíséretében megismételte. Elektromos kerekes székkel közlekedő barátainkat pedig rendszeresen „Mi van, Laura?” kérdéssel köszöntötte, Niki Lauda háromszoros világbajnok F1-pilótára célozva. Jaj, de aranyos volt! :)

Aztán VV. Évi vissza, Ildikó haza. Semmi meglepetés. Már nagyon kíváncsi leszek, hogy fogják bírni a strapát, és ki fog nyerni ebben a „díszes társaságban”. :)

Ja, a svédországi férfi kézilabda VB-n 0-6-os indítás után vertük hárommal a norvégokat, ez meglepett, de nagyon tetszett ez a küzdőszellem.

Vasárnap délelőtt hallottam erről a budapesti diszkókatasztrófáról… Felfoghatatlan, döbbenetes, ennek egyszerűen nem lett volna szabad megtörténnie.

Fura, nekem a tömeg az amit egyszer – vagy kétszer – a Mamma Miában tapasztaltam. Persze kimondott halálfélelmem nem volt, egyszerűen nem éreztem jól magam, nem lehetett normálisan mozogni, táncolni, elmenni a pulthoz egy sörért… De háromezer ember egy háromszáz férőhelyes szórakozóhelyen? Még belegondolni is szörnyű…
Aztán vasárnap estefelé jöttünk be Anyuval Győrbe. Estefelé betoppantam tesómék is, dumáltunk picit, meg néztünk VV-t, és Barca-meccset. Meg hozott nekem tesóm két Rubicon történelmi folyóiratot. Eddig csak belelapozgattam, sosem vettem még meg, de tényleg nagyon érdekes.
Tesómék a meccs után, azaz kevéssel éjfél előtt indultak vissza. Ami nem is baj, csak épp az álom teljesen kiment a szememből, fél 2-kor még ránéztem a videó órájára. Ötkor meg keltem, és ennek megfelelően egész nap hulla voltam, fájt a fejem. És most megint fáj.
Ja, és megtudtam, hogy saját magam eltartottja vagyok. :O Mozgássérült vagyok, ezért kapok havi rendszerességgel emelt összegű családi pótlékot (jaj, de aranyos, mikor valaki úgy mondja: a "a lábam végett"... brr...:D), és így igénybe vehetem a családi adókedvezményt, saját magam eltartottjaként... :O Ez érdekes... :)
Hősiesen kitartottam délután 4-ig, és Eszti kollegina elhozott egy buszmegállóig. Köszönet érte. :) Amúgy vicces volt, hátul ültem, gyerekzár van, kiszállt, kinyitotta az ajtót, kiengedett, majd visszaült... Jól nézhettünk ki! :)
---
A hétre amúgy nincs különösebb program betervezve. Szerdán... Szerdán lehet, hogy pótolunk egy régóta halogatott talit, de más még nincs a nemlétező határidőnaplóban. De majd alakul.
Ja: word-ből ne másoljatok bejegyzést blogspotra... :@ Egy teljesen összevissza formázhatatlan izé lett belőle... De freemail közbeiktatásával jó lett, legalábbis úgy tűnik. Ha maradt a posztban magányos J betű, az :)-t jelent... :)
Na, ennyi mára!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Meg a Vidanet... :)

Veca. Megyek. :)

Legelőször is őszinte elismeréssel szeretnék adózni azoknak az embereknek, akik munka, vagy suli után még dolgozni mennek, vagy otthon visznek második műszakot, esetleg birkatürelemmel ügyintézések-bevásárlások sorát végzik el még ilyenkor. Én képtelen vagyok rá. Meló után nagyjából még max. plusz egy dologra "vagyok hitelesítve", aztán go home. És jön a szokásos lemez, miszerint más lenne a helyzet, ha nem egyedül lennék, de hát úgy vagyok...

Tipikus példa erre az eddigi hetem. Hétfőn munka után papírboltban voltam. Szóra sem érdemes, vettem pár apróságot, max. annyi volt az érdekes, hogy volt bent egy mattrészeg szófosó faszi, de ilyesmi nyilván megesik néha.
Kedden elmentem a Tourinform irodába. Anyu szólt ugyanis, hogy Dumaszínház-előadás lesz Győrben, amit én nagyon szeretek, és ha megveszem a belépőt, akkor kifizeti, és ez lesz a szülinapi ajándékom. Igen ám, de az irodában megláttam, hogy 31-én meg X-faktor minigála lesz ugyancsak a Richter-teremben. A Vastag-testvérekkel, és Janicsák Vecával. Nem döntöttem azonnal, Anyuval, munkatársaimmal is megbeszéltem a dolgot, sőt facebookon az ismerőseim véleményét és kikértem.
És X-faktor lesz. Ennek több oka is van. Az összes Showder klub megvan DVD-n, ezeket bármikor megnézhetem, Trabarna és Hadházi, akik itt lesznek, nem tartoznak a fő kedvenceim közé. Csaba mégiscsak megnyerte a versenyt, de ez szinte lényegtelen, főképp Janicsák Vecát szeretném élőben hallani. Meg aztán Anyut sem árt kimozdítani otthonról, és ez talán jobban fog tetszeni neki. Ja, és egyszer elkísértem Kovács Kati-koncertre - jáááj... :) -, és ezért "jön nekem eggyel". :)
Hallottam már azt is, hogy "ciki, hogy Anyukámmal megyek", és nem egy csajt hívok el. Na ja, az ember a 30. szülinapján nem elsősorban az Édesanyjával megy koncertre. De így alakul. Másrészt ld. fentebb, harmadrészt pedig az ő ajándéka, tőle kapom a jegyeket, és így mindent összevetve egyáltalán nem tartom "ciki"-nek. :)
Szerdán délután pedig Katával és Esztikével a plázába mentünk, azon belül is a Lipóti Kávézóba. Végre átadtam neki a karácsonyi ajándékaimat, és egy nagyot beszélgettünk. Szerencsére mindketten jól vannak, és ez a lényeg.
Elég későn, majdnem este 8-ra értem haza, kajáltam, fürödtem, tévéztem. Teljesen kimaradt a Való Világ, de túléltem, sőt elvonási tünetek sem jelentkeztek. :)
Ma este majd 40 éves szűz-et nézek. Én még nem láttam, de főszereplőjéhez állítólag hasonlítok... Igen, ebben a filmben hangzik el az a bizonyos megjegyzés a piedesztálra emelt punciról...
Kíváncsian várom a filmet, DVD-re is veszem, most nem felejtettem el rákeresni a tartalomra:
Andy egy műszaki áruház raktárvezetője, helyes pasi, jó munkatárs. Elégedett az életével. A lakása tele van akciófigurákkal és képregényekkel, bicajjal jár, mert nincs kocsija, és esténként, amikor épp nem videojátékkal múlatja az időt, ólomkatonákat festeget. Egyik nap a munkatársai, David, Jay és Cal pókerezni hívják. Az éjszaka végén kiderül, hogy Andy nem egyszerűen csak agglegény, de negyven éves korára még sohasem volt nővel. A kollégák rögvest elhatározzák, hogy segítenek neki elveszteni azt, amit immár négy évtized óta őrizget, a szüzességét. Az elvált Trish személyében hamarosan jelölt is akad.
Hát az alapszitu adott, túl sok hasonlóságot viszont nem vélek felfedezni. Ja, és nekem van egy évtized "előnyöm"...
Egyébként a Holiday című filmet is keresem, azt is többen ajánlották... :)
---
Valószínűleg a héten már holnap kimegyek Écsre, de ez nem tuti. Tesóm szombaton itthon lesz egy keveset, jó lenne összefutni vele, valószínűleg itt Győrben. Otthon meg az én kívánságom szerint lesz ebéd. Mindkét nap. :)
Szóval picit mászkálós-sok relax-es hétvége a terv, de a tervek ugye azért vannak, hogy változzanak. Sajnos-szerencsére... :)
Jaj, de jó, hogy itt gyorsabban lehet gépelni, mint iwiwen... :P
---
Ezúttal ismét jön a hét idézete ide is. Túlzottan találó, és - sajnos - nagyon igaz ahhoz, hogy kihagyjam. Szóval:

"Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége."

Ehhez túl sokat szerintem felesleges is hozzátenni.
Úgyhogy be is fejezem lassan, jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kisebbségi komplexus

Nem, ebben a posztban nem lesz burkolt cigányozás. Nyílt meg főleg nem.
Annyit azért megemlítek, hogy nagyon érdekes volt pénteken a Fókuszban a magyarországi svédekről szóló anyag. Meglepett, hogy ők is fáznak, meg az is, hogy Nagykovácsiban van iskolájuk. :) És irtó büszke voltam magamra, hogy egy snittből felismertem a Lucia-ünnepet. Mondjuk ez nem a véletlen műve. :)
De ez tényleg csak egy kis kanyar volt. Amúgy valóban kezdek rájönni, hogy minimális szinten kisebbségi komplexusom van. Meg idegenekkel szemben hajlamos vagyok egy kis túlérzékenységre.
Szombat reggel bementem a Sony-márkakereskedésbe. Kérdeztem valamit az eladótól, aki nem tudom, milyen csavar után azt mondta, hogy ők nem forgalmaznak no name-cuccokat, csak Sonyt. Mondom basszus... Nekem is Sonym van, de ehelyett vennék egy másikat. Aztán nem vettem, mert csak olyan volt, amin van rádió, meg diktafon is. Az meg nekem nem kell. Annyiért főleg nem. Annyiért és pirosban meg még inkább nem. :)
De tényleg meglepte az eladó urat, hogy én bizony tényleg Sonyt keresek, és nem "no name"-et. Szeretem, ha hülyének néznek...
Aztán tegnap este vissza is jöttem. Mert ma délelőtt Árkádoztam egyet. Megnéztem a digitális fényképezőgépeket, lett is egy kiszemeltem. Meg futottam még egy kört a Saturnban az mp4-lejátszók miatt. De főnöki-munkatársi ráhatás után már nem annyira sürgős a vásárlás, inkább a meglévő lejátszón próbálok meg megejteni egy nagytakarítást... Csak hát baromi nehéz... :) Nagyon jó zenék vannak rajta. Mármint nekem tetszenek... :) A fényképezőgép meg tényleg ráér, amíg lesz valami esemény... :)
Meg legyőztem egy kisebb fóbiámat. Egyedül elmentem nagybevásárolni. :) Bizony, magamban baromira utálom. Utálom, hogy nem találok semmit. Vagyis csak nagyon nehezen. Meg hogy sok fölösleges dolog kerül a kosaramba. Ezt most elkerültem... :)
Meg tök szar látni, amikor családok-párok vásárolnak együtt, én meg magamnak veszem a kis motyóimat. De ezzel most nem foglalkoztam, mert hülyeség... :)
Ebédeltem jó kis házi disznótorost, hurka-tepsis krumpli, friss kenyér, csemege ubi, mustár, ahogy kell... :)
El is mosogattam, teát is főztem, most mindjárt felseprek-felmosok. Kezdek nagyon házias lenni. Magad uram, hogy Olgád nincsen, ugyebár... :)
Este meg teremfoci. Öt év után újra. Jó is az. :)
---
Children of Distance: először a Youtube-on akadtam rá valamelyik zenéjükre. Hiphop-, és rap-zenében jártas haverom azt mondta, nem szereti őket, mert nagyon depis-szomorú számaik vannak.
Az Emlékezz rám 1-2 számomra "alapmű". Nagy kedvencek. Aztán most "valahogy hozzám került" két albumuk - hehe... :) -, és nem csalódtam. Depis is, szomorú is, de nekem nagyon tetszik.
És ami tök újdonság számomra: az egyik albumon van "bakiparádé", azaz nyelvbotlások, technikai malőrök a lemez felvétele közben. Ez pedig ötletes. :)
---
Ennyit mára, zárul Goszi mókatára... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Félhét után

Annak azért nagyon örülök, hogy az első héten csak három nap meló volt. Ráhangolódásnak tökéletes. Amúgy meg szerdán nagyon düddő voltam. Annyira hétkezdő hangulatom volt, hogy hiányoltam a tévéből a hétfői műsorokat. :) De azért idővel leesett, hogy szerdán még a kedvemért sem lesz Kék fény, meg stb.
Csütörtökön aztán Anyuval elmentem Árkádba. Vettünk nekem cipőt. Nagyon durva, de tényleg egyre kevesebb normális cipő van. Mármint úgy normális, hogy kényelmes is, tudom is hordani, és nem jön szét az első használat után.
Ezután meg a műszaki boltba mentem, a már lentebb említett két dolog megnézése céljából. Na, ott azért kellemesen felhúztam magam. Az eladó nézte, ahogy nézelődök, majd amikor kérdéssel felvértezve megindultam irányába, szabályosan elrohant. Én meg kimentem a boltból.
Hazaérve meg németeztem az alattunk lakó sráccal. Tíz perc csak- mondta ő, amiből lett olyan másfél óra, mert elbeszélgetünk a családdal. De nincs ezzel gond, jó volt. Ja, és nem szoktam pénzt kérni ezekért a rövid fejtágítókért, és most kaptam egy 2009-es Renault F1-pólót. Nagyon pöpecül néz ki! :)
Tegnap pedig erőteljes melegfronti hatás érvényesült. Olyan álmos voltam, hogy hazaérve kávéval folytattam a napot.
Aztán döglöttem a tévé előtt. Meg olvastam, pihengettem.
Ma majd lesz még egy műszaki cikkes kör, aztán irány Écs, ott leszek jelen állás szerint holnap délutánig.
Állítólag nyílt ott egy pub-féleség fiataloknak. Ez tök jó, csak azokhoz a fiatalokhoz én már öreg vagyok, meg aztán nagyjából egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány helyi fiatalt ismerek, szóval ez nem pálya. Meg aztán Écsen önmegtartóztatok: se pia, se cigi. Se nő. Hehe. :)
No, mára tényleg ennyi, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Meg a melót is elkezdtük

Mármint ma már én is visszatértem...
Tegnap reggel viszont a sírás kerülgetett. Előkészítettem a reggeli kávémat, cukor, tej bele, ahogy kell, és kavargatás közben kiborítottam az egészet... Szerencsére volt még a főzőben, eltakarítottam a nyomokat, meg újra elővettem a cukrot, tejet, aztán tudtam még inni, de kb. 2-3 percet késett a reggeli ébredés eme oly fontos rituáléja.
Majdnem sírtam azért is tegnap, mert reggel 7-re állítottam be az órát, és megint csak 8 után sikerült felkelnem... Ebben csak az volt a szomorú, hogy azon gondolkodtam, hogyan fogok felkelni ma 5-kor. De ez is sikerült... :)
Gombi a Való Világban viszont nem szarozik. Sír. Férfi létére sír, ha úgy hozza a helyzet. Nincs ezzel gond, előfordul, megesik. De ennek tegnap szinte egy külön műsort szenteltek az RTL Klubon. Mert amelyik pasi sír, az meleg. Aki meg azon gondolkodik, hogy valaki meleg-e, ő maga is meleg, sőt ő mindenképpen az, mert hetero pasi nem gondolkodik azon, hogy egy másik pasi vajon meleg-e, avagy nem. Értitek? :) Ilyen, és hasonló témák a Való Világ új háttérműsorában, a Neked Való-ban, a VIVÁ-s Ben vezetésével. Aki amúgy az RTL Klubon már Bence... :)
---
Még a Mikulás-ünnepség után küldtünk csomagokat Devecserbe vörösiszap-károsult gyerekeknek. A csomagok odaértek, kaptunk az ajándékozásról fényképeket a suli egyik pedagógusától. Jaj, igen aranyosak voltak... :)
Viszont: azon a faszin viszont az agyam eldobtam, aki élete legboldogabb napjának tekinti az iszap-katasztrófa napját, mert így 40 ezer forintos vályogviskója helyett 15 milliós kéglit fog kapni. Na, azért az nem semmi...
---
Tegnap IWIW-eztem. Reagáltam valakinek a bejegyzésére üzenőfalon, visszaigazoltam egy ismerőst, és írtam valakinek a képéhez. Lehet, hogy a gépemmel van a baj, de ez nekem kb. olyan 20 percet vett igénybe... Szóval durva... Ingyen van, meg ennél nagyobb bajom sose legyen. Na de azért na... :)
---
A szilveszteri bulinál elfelejtettem elmesélni. Beszélgettem valakivel, aki közeli kapcsolatban van az egyik győri szórakozóhely tulajdonosával. Ő mesélte, hogy nem igazán érdemes sztárvendéget hívni, mert az emberek többnyire nem amiatt mennek oda, sőt olyan is van, hogy észre sem veszik, hogy a kedves vendég már a színpadon produkál, mert az ő zenéjét játssza a DJ amúgy is, és azt hitték, hogy az még az. Ez megint egyszerű, mint a Gombi-s eszmefuttatás... :)
Érdekes gondolatmenet, mindenesetre azért jó pár helyen mégis működik a dolog, meg aztán anno Szombathelyen is nagy flash volt mondjuk Animal Cannibal-ékkal váltani pár szót, vagy épp Gangxsta Zolee faszságait hallgatni. :) Mondjuk ehhez a szórakozóhely kocsmarészében kellett dartsozni, amikor fent nevezett személyek megérkeztek... :D
---
És megérkezett a fizu, a tizenharmadik havi is rajta van a számlán. Zsír. Holnap asszem valamennyire a seggére verek. Ez meg már mondjuk annyira nem zsír...
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Ez volt 2010

Akkor hát a mai, és egyben idei második poszt.
A negyedik évfolyamot kezdem. Azért ez nem semmi. Rohadt gyorsan telik az idő...
Nem kizárt, hogy egyben az utolsót is, de erről majd később.
Szóval... Volt már mozgalmasabb évem is. De gyorsabb még nem igazán... :/
A legmeghatározóbb esemény mindenképpen a lakásvásárlás volt. Ugye tesóm lakását vásároltam meg. Teljesen váratlanul jött a dolog, talán egy kis rizikó is volt/van benne, de azért nem bántam meg.

És ami még kiemelendő: a lakásvásárlás hajrájában a legtöbb dolgot teljesen egyedül bonyolítottam le, mert Anyu Sopronban volt szanatóriumban. És én nagyon anyás vagyok ám... :)
Akárhogy is gondolkodom, tavaly különösebben nem voltam sehol. Mármint nyaralni, kirándulni, vagy ilyesmi.
Voltak jó bulik, az év első felében sokat voltunk a Hollóban is, de mára azért sikerült visszafognunk magunkat. :)
Sport: megint azt tudom mondani, hogy azért ezek a tévében követett nyári sportesemények diákként nagyobb élményt jelentettek, mint így munka mellett. A foci VB kapcsán is több meccsről lemaradtam, több meccsen bealudtam... De azért tetszett, amit láttam. :)
A Form1-VB is elég izgalmas volt, és bár jobban örültem volna Alonso győzelmének, azért Vettel miatt sem dőlök a kardomba...
ETO: a bronzérem, és a nemzetközi kupaszereplés hatalmas élmény volt. A tavaszi menetelés, a nyitrai túra felejthetetlen. Fura, de a legnagyobb élmény, a Montpellier kiejtése volt, amit itthon néztem, ráadásul neten, francia kommentárral... De azt az estét még jó darabig nem fogom elfelejteni. :)
Kézilabdacsapatunk pedig kezd világválogatottá válni. Löke nyáron jön, én meg csak ámulok. Nem semmi dolgok vannak készülőben. :)
Meg választottunk is az idén. Jelenleg "kormánypárti szavazó"-nak számítok, és a végeredmény nem ért váratlanul, annak mértéke, különbsége viszont annál inkább. A "kétharmad" okán bizony történnek "necces dolgok", de ez - én is azt mondom: sajnos - ilyenkor törvényszerűen benne van a pakliban. Azért remélem, lassan megindulunk felfelé.
(...)
Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de a tavalyi a facebook éve is volt. Tavaly regisztráltam, és nagyon tetszik. Annyira pörög, interaktív, meg ilyenek... Lehet, hogy néha sok ott belőlem, majd igyekszem türtőztetni magam. :)
---
Emberi dolgok: tavaly nagyon sok embertől hallottam, hogy nem feltétlenül jó, ha embertársainkhoz alapból pozitívan állunk hozzá. És hajlok rá, hogy ez igaz. Az mindenesetre tény, hogy élesen különbséget kell tenni haver, barát, és "a többiek" között. És ez nem konkrét személyekre vonatkozik, hanem amolyan általános tapasztalat.
Párkapcsolat: továbbra is azt mondom, hogy sok értelmes, értékes lány vesz körül. A nagy Ő-t viszont nem találom. Így a 30-hoz vészesen közeledve egyre kevésbé hiszek benne, hogy megtalálom. De azért igyekszem...
Valami, valaki csak lesz. Ha meg nem, akkor nem.
---
Hogy idén mi lesz? Legfőképpen bírni a lakáshitelt. Helytállni a munkahelyen. Rendszeren tartani a kapcsolatot a barátokkal. Rendszeresen sportolni. Végre valamit. :)
És nem üres közhely, de előbb-utóbb tényleg jó lenne kimenni külföldre dolgozni. Egy-két évre. De erre azt mondom, hogy tartok tőle picit. Megfelelő munkát sem lenne egyszerű találni, egy csomó ember is hiányozna, és kövezzetek meg érte, de szar lenne mondjuk a netről értesülni az ETO eredményeiről.
Szeretnék itthon boldogulni. Minden értelemben. De ha nem sikerül. Akkor lépni kell...
---
A blogról.
Találtam a blogspoton egy frankó statisztikai részt. Ebből kiderül, hogy a legtöbben a Tevepata című posztot olvastátok. Egészen döbbenetes, 1479 letöltés! :) A második helyen a szegény Ocskay Gáborra emlékező poszt, 74-gyel. (pf... azért van különbség...:D). A harmadik pedig a Barátok közt által ihletett Lemon pie, ami talán angol címe miatt 71-szer nyílt meg a kedves olvasó szeme előtt. :)
A legtöbben természetesen a google segítségével akadtak a blogra, emellett iwiw- és facebook-profilomról, valamint szpd barátom blogjáról is sok látogató érkezett.
A leggyakoribb keresőszó a google-ban a gosziblog volt, második pedig a fentiekből következően a tevepata. :)
Országok szerint pedig kishazánk mellett Németországból, az USÁ-ból, Oroszországból és Szlovákiából érkezett a legtöbb látogató.
De tavaly volt egy-egy látogatóm Ciprusról, Japánból és Portugáliából is. Svédországból meg három. Köszönöm szépen... :)
És hát igen. Lehet, hogy ez az utolsó év, amikor írom a blogot. Nem haragszom a világra, sőt nem érzem úgy sem, hogy ő haragudna rá. Csak nem érzem úgy, hogy túl sok újdonságot, túl sok változatos témát dobnék be itt a köztudatba.
Amit meg magamról írok, azt pedig nagyrészt úgyis elmesélem annak, akit érdekel.
De egyelőre még megyek tovább, a többi meg majd idővel úgyis kiderül.
Akkor mára tényleg ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Elkezdtük

Csütörtökön már semmit nem csináltam. Mármint nem mozdultam ki a lakásból. Mármint nem mentem le a lakásból. :) Itthon tévéztem, olvastam, neteztem, játszottam, és el is telt a nap. Este jött Anyu, és bent is aludt.
Viszont pénteken is dolgozott, ami azt jelenti, hogy 5-kor kelt, és én is keltem vele, kávét főztem, lekísértem, stb.
Aztán lementem újságért, és már nem tudtam visszaaludni... :/
Még délelőtt befutottam tesómék, de mivel éjszakás volt, hamar le is feküdtek még egyet aludni.
No, azért ez túl aprólékos leírás... :D
Felkeltek, rendeltünk kaját. Sajtkrémes-mozzarellás-tükörtojásos pizzát választottam. Egy jó tanács: sörözés előtt ilyet NE! :D Kicsit megviselte a pocimat, mármint nehezen csúszott a ser- eleinte... :)
Majd befutott Lui barátunk, és együtt hangoltunk az esti murira. Még az utolsó pillanatban is zenéket válogattam a külső vinyóra, mert laptop az volt, de zene csak korlátozott mennyiségben. Ezen valamennyire változtattunk. :) Amiről viszont elfeledkeztünk: nem volt Himnusz. Helyesebben volt: lengyel, olasz, spanyol, finn, és székely. Magyar az nem. Így a Székely Himnuszt hallgattuk meg éjfélkor, azt is valami elég érdekes, '30-as évekbeli változatban... :)
És maga a buli: Marcalvárosban, azaz Kun Bélán voltunk, a MEOSZ-irodát kaptuk meg. Őszintén szólva kicsit tartottam tőle, hogy milyen lesz, de mindent egybevetve jól éreztem magam. Kb. nyolcan voltunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk-nem bánkódtunk. :)
A házi pálinkát szerencsére sikerült kihagynom, így a repertoárt ezúttal sör, pezsgő, és kávé jelentette. Még este 11 táján is kávét főztek ezek a lököttek, és nem hagyhattam ki. :) Hajnali fél 3-kor meg már éjjel-nappaliba mentem- sörért... :)
Tényleg jó volt. Bohóckodtunk, de például Luitól kaptam- az ő szavaival élve - "lelki masszázst" is. Nagyon jól esett... :)
Olyan 6 óra magasságában indultunk haza, és tesómmal itthon még két sört megittunk. Részeg ember őszinte- mondják. Na, mi aztán főleg nagyon őszinték voltunk. És teljesen készek... :)
Aztán alvás 7-től kb. délig. Jaj, hogy én mennyire szét voltam esve... :/ :) Biztos a kávé volt az oka... :D
Ja: továbbra sem vagyok híve a karácsonyi/szilveszteri idézet-SMS-továbbításnak. "VIP-emberkéimnek" én is írtam persze, saját megfogalmazásban. A számomra legkedvesebb válasz SMS Gábor barátomtól érkezett. Sok jót kívánt az új évre, és egy csajt. Aranyos, nem? :) Na már most. Egy csaj is jó. Több csaj még jobb. Sok csaj meg sok jó... :)
Azért viszonylag hamar sikerült összeszednem magam, ezután Comedy Centralt néztem, ott is Besenyő családot. Betegek. :) Szóval nagyon jól kezdődött az év... :D
Valaki pedig újra megjelent az életemben. És ennek nagyon örülök. Délután vele MSN-eztem, aztán kimentem Écsre.
Vagyis... Elnéztem a menetrendet. Nem voltam rá felkészülve, hogy 1-én szombaton a vasárnapi menetrend érvényes. Így a délutánit pont lekéstem, a fél 7-esre meg kb. 2 órát kellett várnom. A Holló meg persze nem volt nyitva... :/ Mellette persze vannak más kocsmák, de én hűséges típus vagyok, ezért máshová nem tértem be... :)
Écsen "semmi extra". Vagyis a szokásos. Vagyis jó volt.
Tegnap délután jöttem vissza.
Volt Való Világ-párbaj. Olivér maradt bent, de ebben semmi meglepőt nem láttam. Papírforma. Ez az Oli meg az Alekosz együtt hatalmas arcok. Komolyan mondom, sírva röhögök rajtuk...
Anikó meg? Fura volt nekem, hogy a "rossz lány"-ként bekerült csaj a legnormálisabb. Aztán most olvastam, hogy ő Pesten játszott már valamilyen színdarabban, meg indult valamelyik ismert szépségversenyen is. Vagyis nem éppen a műkörömépítés a fő profilja. Ami vagy igaz, vagy nem. Igazából teljesen mindegy, mindenesetre nem ért váratlanul.
És úgy egyébként meg Király L. Norbi elmehet a fenébe! :D
A köztársasági elnök sajtóosztályán meg nem tudnak helyesen írni. Sajtóközleményeik hemzsegnek a hibáktól. A Himnuszt sem sikerült pontosan idézni. Azért ez elég gáz.... :/
No, ez azt hiszem ennyi.
Ma még eggyel jövök.
Mivel lendületben vagyok, ezért lehet, hogy most azonnal... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, és még egyszer BUÉK! :)

Zsoltika

Először is rendhagyó módon egy virtuális kalapemelést küldenék - magamnak. Mert bizony kedden én nagyon fáradt voltam, és abban az állapotban kibuszozni Anyuhoz, megírni egy tök értelmes blogbejegyzést... Le a kalappal, na... :)

Szóval délután teljesen tompán pihengettem, olvastam, tévéztem, aztán unaloműzésképpen ágyneműt cseréltem, tojást főztem, és mosogattam. Két dolog: képtelen vagyok normálisan tojást pucolni. A héjjal együtt lejön a tojás kb. egyharmada... :/ És paplanhuzat-cseréléskor meg mindig röhögök kínomban. Kifordít, belebújik, megkeresi a paplan sarkait, nem találja, visszamászik, újra megkeresi... Mint valami tornagyakorlat... :)
Tesóm bezzeg a kórházi munka miatt rutinos: még anno a koleszban volt, hogy durván három perc alatt kicserélte nekem az egészet. Bizony, nekem ilyen rendes bátyám van... :P
Este kilenckor már aludtam, és tegnap reggel valamivel 8 után keltem fel.
Tegnap lementem újságért, aztán játszottam. PlayStation, hoki. Az ukránok jó úton haladtak a visszavágás felé, 3-1-re vezettek Kanada ellen. De ekkor szerencsére megtaláltam azt a billentyűkombinációt, mellyel nézőtéri rendbontást generálok, és félbeszakadt a meccs. :D Na jó, nem: Dóri rámírt MSN-en, így kikapcsoltam a játékot. :D (zur Info: a meccsen ép holtidő volt, és azért néztem a számítógépre. És Dóri MSN-ablaka fekete, ezért tudtam, hogy ő ír...)
Utána meg kaja, Szomszédok, játék.
Este meg Nikivel találkoztunk az Árkádban, kaja, aztán Segafredo. Jól eltelt az idő, negyed 9 után jöttünk el...
És olyan könyveket kaptam a Jézuskájától... Egyrészt Esti showder-kalendáriumot, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyon jó, négy év Fábry-monológjaiból van benne válogatás. És az a faszi nem normális... :D Meg még egy könyv: A Forma-1 történetének 50 legnagyobb botránya. Hm... Az F1-et nem a balesetek, és balhék miatt figyelem, de ez a könyv tényleg tök érdekes, és van benne jó pár dolog, ami még nekem is újdonság. És ez ritka dolog ám! Jaj, a nagyképű fajtámat... :)
Este lefekvéshez készülődve aztán véletlenül felhívtam Nikit... Némítás közben félrekalimpáltam, és felhívtam a listából... Biztos nagyon örült nekem... :)
Meg tegnap volt Debrecenben a kézilabda gála. Nem néztem, majd ha ismétlik, azért belelesek. A 2000-es olimpia magyar-dán női döntőjének rendezték meg a visszavágóját. Jaj, az a meccs... Máig sírni tudnék, ha eszembe jut... :/
Ha már könyvek, és olimpia: a Katától kapott ETO-könyvben megemlítik a Rába ETO akkor még létező tornaszakosztályának ifjú tehetségét, a sokra hivatott, akkor 14 éves Borkai Zsoltot. Ő később ugye Szöulban '88-ban lólengésben olimpiai bajnok lett. Én hallgattam a rádióban 7 éves fejjel. Erre tisztán emlékszem. Jaj, ez annyira vicces: lólengés RÁDIÓBAN! :D "Ilyen forgás-olyan forgás-gyönyörű-leérkezik..." Komoly...
A kis Zsoltika aztán később iskolaigazgató lett, ma pedig politikus. A Fidesz színeiben Győr város polgármestere, emellett országgyűlési képviselő, és legújabban a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. Emberileg semmi bajom vele, de ennek az álláshalmozásnak nem vagyok híve, nehezen hihető, hogy mindegyik munkájában megfelelően helyt tud állni. De pénz az jön...
Khm... Ezt az utolsó bekezdést tessék figyelmen kívül hagyni. Nincs itt. Ezzel a véleményemmel nem értek egyet. Az okosok szerint januártól cenzúra, meg médiadiktatúra lesz, és akkor jaj nekem, végem lesz, mint a botnak... Visszamenőleg is.
Holnap szilveszter. Csollány. Ja, nem, neki csak névnapja lesz. Még nem tudom, hol leszek. Nem igazán áramolnak az infók. Még a végén tényleg itthon (vagy épp otthon) tévé előtt.
Majd kiderül.
Elmesélem.
Ha már nem jelentkeznék, akkor Boldog Új Évet mindenkinek, holnapra meg jó bulizást! Persze ha jelentkezek még az idén, akkor is... :)
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Előszilveszter

Pont tegnap nézegettem, hogy milyen sokat posztoltam tavaly ilyenkor: két ünnep között szinte minden nap... Most ilyesmit azért nem ígérek, de most mindenesetre írok! :)
Szóval. Tegnap azért lett egy kis sikerélmény hokiban. Kanadával 4-1-re vertem Ukrajnát, majd ugyancsak a juharlevelesekkel büntetőkkel a dánokat. Ez utóbbi főleg nagy élmény, mert nagyon izgalmas volt, a végén pedig a kapus szeme közé céloztam a mindent eldöntő büntetőt... :)
Este aztán Kutyával, Andrással és Baluval elmentünk egyet a Hollóba iddogálni- szilveszter helyett. Szegény pultos csaj igen stresszes volt, először egy társaság lelépett fizetés nélkül, de meglettek, majd valaki 10 forint visszajárón (!!!) szarakodott. Velünk nem volt gond: jó vendég módjára ittunk, és fizettünk is.
Volt ott minden: "telefonszerelés" - nem tudtam használni a Bluetooth-ot - törölni kellett a listából-; Balu mp3-lejátszójának titkára kellett volna rájönni: minden számból csak az első tíz másodpercet játssza le... Ezt sajna nem sikerült orvosolni.
És volt lelki élet is. A mondat, amivel ki lehet engem űzni a világból. Igen: keressek magamnak mozgássérült csajt. Nem keresek. Akiket ismerek, barátilag tök jó fejek, de egyszerűen társként nem tudnám elképzelni egyiküket sem. Ha pedig egy ép csajt nem "érdemlek meg", akkor maradok inkább egyedül. Harminc éve bírom, a hátra lévő 10-20-30 évet is kibírom így... Egyébként teljesen építő jellegű, baráti beszélgetés volt, semmi baszogatás, csak zrika, de az ment ezerrel... :)
És ott volt a Hollóban Valentin kolléga is. Kapcsolatunk továbbra sem lépte át a köszönőviszony lélektani küszöbét, de egy poháremelős-biccentéssel azért ittunk egymás egészségére.
Mivel "idegállapotban voltam", itthon még két sört megittam a konyhában, persze nyitott ablaknál, hogy tudjak cigizni. És most nem csak másnapos voltam, hanem még jobban meg is fáztam... :/
És elhagytam a szemüvegemet: az ágyam és a fotel között találtam meg. Ilyen csak Bükön szokott előfordulni... Apropó Bük: lehet, hogy februárban megyünk pótszilveszterezni! :D
Jaj, de régen ittam... Jaj, de elszoktam tőle... Jaj de nem fogok inni soha többé... Egészen péntekig! :P
Miután életet leheltem magamba, elmentem Anyuhoz a munkahelyére, jó gyermek módjára vittem neki ebédet. Aztán hazajöttem. Szomszédok, meg blog.
Most cigi, aztán hoki. Mármint NHL 2K11. Aztán mára ennyi is az aktivitás, este tévé, olvasás, alszás, net. Meg kell lesni a VV-összefoglalót. Lemaradtam a kiválasztásról... :( :)
Holnap lehet megnézem a cipőt valahol, meg Nikivel megejtjük a szokásos karácsonyi találkánkat.
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Levelet Júliának

A csütörtök aztán elég viccesen folytatódott. Útban hazafelé még betértem egyet a Hollóba, kávézni-kólázni. És olvasni. Szütyiőt. Ami hát kurva jó. Ha egy finom étel eteti, egy jó bor itatja, akkor ez a könyv olvastatja magát. Fantasztikus, ajánlom mindenkinek. Elég viccesen néztem ki egy kocsma bokszában egyedül, mégis a röhögéstől szakadva. Nem sokon múlott, hogy lekéssem a buszt. A könyvet sajna olyan másfél óra alatt ki lehet olvasni, de az a másfél óra tömör gyönyör. :)

Otthon aztán az ilyenkor szokásos programok voltak, úgy mint Showder Klub, ETO TV DVD-re másolása, TIR-ek kiírása. Meg beszélgetés Anyuval, tévé, relax...
Péntek... Mondanám, hogy fát díszítettünk, de igazándiból Anyu díszítette, én meg néztem, és szóval tartottam. Ajándékozás még nem volt, az első ételmérgezésen viszont túlestem. Persze nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel voltak gondok. :)
És alacsonyan szálltak a karácsonyi SMS-ek. Jártál már úgy, hogy valaki boldog karácsonyt kíván neked és családodnak, Te meg arra gondolsz, hogy milyen jó is lenne, ha az illetővel majd egyszer együtt vadásznátok az ajándékokat a fa alatt? Vagy az a bizonyos "és családodnak" egyszer a Ti családotok lenne? Nem? őőőő én sem... Csak eszembe jutott! :$ :)
Más: nem szeretem valakitől elkérni egy harmadik fél telefonszámát, de most kivételt tettem: Luitól elkértem Vera számát, hogy kívánhassak neki boldog ünnepet. Ő pedig aztán felhívott. Az első idei ajándék! :)
Aztán mozimaraton, első fejezet: Igazából szerelem, és Szívrablók. Előbbinek már többször nekikezdtem, de nem néztem végig, mert elvesztettem a fonalat. Ki kinek a kije, és hogy kerül a képbe? Most végignéztem, és tetszett... :) Utóbbi pedig egy átlagos francia film, de hatalmas nagy pozitívuma, hogy Monte Carlóban is játszódik! :)
Szombaton aztán megérkeztek tesómék. Nagy kajálás kettő, sok-sok beszélgetés, ajándékozás... Kaptam egy zöld-fehér adidas pólót - vajon miért? :) -, Anyutól pedig egy cipő-bónuszt, azaz a következő cipőmet fizeti. :)
Este pedig folytattuk a mozimaratont: Levelek Júliának, Sakáltanya, Buliszerviz.
Nemrég láttam egy riportot valamelyik német csatornán, hogy lehet írni Veronába levelet Júliának, amit egy önkéntes csoport tagjai megválaszolnak. És a film erről szól: egy amerikai lány egy majd' ötven éves levelet válaszol meg, majd megjelenik a levél küldőjének unokája, meg a néni is, és megkeresik a rég vágyott olasz urat. A vége persze totális happy end, az öregek is egymásra találnak, és persze az unoka is beleszeret az amerikai leányzóba, döcögős kezdet után.
Bármennyire csajos dolog, én még írnék is levelet Júliának. De hová kell? És hogy kell megcímezni? "Julia, Verona, Italia", oszt' szevasz? :) Komolyan mondom, ennek utánanézek! :)
Sakáltanya, Buliszerviz no comment, nagy kedvencek, bármikor jöhetnek! :)
És a Való Világot is meglestük. Szegény Anikó nem kapott otthonról senkitől karácsonyi ajándékot. Ettől elég depis lett, iszogatott, majd szerelmet valott a Béci gyereknek. Akinek persze kint van barátnője. A srác így megköszönte az érzelemkitörést, egy "Aranyos vagy!"-gyal reagálva le a helyzetet. Anikó válasza nagyon ütött: "Leszarom. Mit érek vele!". Ennyi. Ebben minden benne van.
Tegnap reggel meg hallottam néminemű népi bölcseletet. Átjött szomszéd Pista bácsi faterhoz névnapi-karácsonyi koccintásra. Én persze "Kellemes Karácsonyt"-kívántam neki- ami így tényleg hülyén hangzik, mire ő: "Gábor! A magömlés kellemes, a karácsony boldog!" . Már nem fogom eltéveszteni! :)
Aztán tesómék indultak tovább sógornőmékhez. - na, ezt megint szépen megmondtam... :) És ekkor történt egy elég fura-érdekes-hátborzongató dolog. Editék elindultak kocsival, Buksi kutyánk szokása szerint kikísérte őket- mármint az autót. Majd amikor jött vissza, üvöltött, mint a fába szorult féreg... Tesómék persze mondták, hogy nem ért a kocsihoz, én sem láttam rajta sérülést. És a kutya még mindig vonyítva, határozott léptekkel bement a lakásba. Ami neki persze tilos. De most mindenkinek le volt esve az álla, így hagytuk. Buksi meg leheveredett, és sírt... Nem tudok másra gondolni, tetszett neki, hogy így együtt volt a család, és megviselte, hogy kezdünk szétszéledni...
Jó, lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de akkor is... Egyébként napközben többször feltápászkodott az ablakpárkányra, és onnan nézett minket... :)
Délután aztán én is visszajöttem Győrbe. Buksiba addigra visszatért az élet, de azért nem volt túl lelkes, amikor elkísért a kapuig.
Tegnap pakolás, meg döglés volt már csak a napirenden.
Ma meg már fél 6-kor néztem ki a fejemből... :/
Játszottam is egy Fehéroroszország-Pittburgh Penguins hokimeccset. Tutira mentem, a biztos győzelem reményében. Persze, hogy az NHL-csapattal voltam. És persze, hogy kikaptam 3-1-re. Aztán lementem fodrászhoz. Most meg sapkában ücsörgök, fázik a fejem... :)
A héten lesz még Écsre menés, meg utókarácsony, meg előszilveszter, meg szilveszter... Szóval nem lesz unalom... Majd még mesélek! ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Csütörtököt mondtam

Mármint abban az értelemben, hogy mégis tegnap dolgoztam utoljára, így mától, csütörtöktől kezdtem meg a szabimat. A vége már tényleg nagyon lassan telt le, nem nagyon bírtam volna ki még a mai napot is melóban. Kezdés január 5-én.
---
Na szóval. Csaba nyerte az X-faktort, ezzel valószínűleg senkinek nem mondtam újdonságot! :) A szombati-vasárnapi tévéshow nagyon tetszett, sőt ha már a Fókuszt szidni szoktam: hétfőn nagyon hangulatos kis összefoglalót sugároztak. :) Senkinek nem szurkoltam, de jó volt nézni, hogy egyes emberkéket hogy elragadta a hév, ahogy kedvencüket biztatták facebook-on, meg itt-ott.
A ValóVilágban pedig megvan az első kizárás (Zsuzsi), és az első kieső (Leonidasz). A kizárás kapcsán azt hittem, hogy a plusz egy főt akarják vele kompenzálni, ennek viszont ellentmond, hogy ma újabb beszavazás lesz. Emberek? Olit sokan utálják, szerintem baromi jól taktikázik. Laci is szimpatikus, persze a prímet az Anikó-Zsófi-Gigi hármas viszi. Nem is tudom, miért... :D
---
Kapunk januárban 13. havi fizut. Ez amennyire váratlan, annyira jó hír! :) A gond vele annyi, hogy már össze is állt a bevásárlólistám.... :)
Íme:
- mp3-lejátszó (már említettem, kezd betelni a régi, nem nagyon tudok róla mit törölni, de nagyon kell, mert ez nekem kvázi 'segédeszköz' a napi séták során...)
- fényképezőgép (tesómét használtam, de az már náluk van, telefonnal nem tudok jó képeket csinálni... De ez a sokadik a listán, megvagyok nélküle valóban...)
- lakásba egy-két kiegészítő (tényleg csak apróságok, ez bele fog férni...)
- ruhatár-frissítés (egy-két új cucc nem ártana)
- ETO-mez (hát igen, ez több, mint egyszerű ruhadarab...:D Puma-mezem még nincs, tavaszra, amikor már rajta lesz a reménybeni új szponzor, be kéne ruházni egyre...:) )
(...)
Persze ezek közül nem lesz meg minden, kombinálni kell majd valahogy. Megoldom. :)
---
Kollégám apa lett. Az egyik legszebb dolog a világon, ezúton is szeretettel gratulálok neki. :) Beszélgettünk, és az mondta, hogy ha oda kerülök, jusson eszembe, hogy nem érdemes saját dokit fogadni. Nos... Elég messze van, amíg én 'oda kerülök', másrészről ez teljesen leendő gyermekem leendő anyjának döntése. Ha akar dokit lesz, ha nem akar, nem lesz... Ez szerintem ilyen... :)
---
Nem emlékszem, mit csináltam hétfő délután... :/ Nem, nem ittam! :D
Kedden Zsófival találkoztam az Árkádban, előtte még meló volt. No, meg Eszti kollegina tiramisuja, ami annyira finom volt, hogy öt nyelven beszélt volna. De nem beszélgettünk, hamar elfogyasztottam a nekem jutó részt. :)
Zsófi... Segafredo, nagy-nagy beszélgetés, gyorsan telő órák, nagy nevetgélések, meg valamennyi komolyság. Nagyon jó volt.
---
Aztán tegnap is találkám volt, Katával plázáztunk. Végre sikerült megvennem Kiss Ádám Szütyiő című könyvét. :) Néhol pöttyet fárasztó, de alapvetően nem okoz csalódást, nagyon jó olvasmány. :) Én már a pénztári sorbanállásnál beleolvastam, és nevetgéltem. Az emberek meg rajtam... :D
Katától pedig egy igazi könyvritkaságot, egy kincset kaptam: a Rába ETO 75. születésnapjára kiadott, azaz 1979-ben megjelent könyvet a családi archívumból! Annyira nem volt meglepetés, mert már említette, hogy nekem fogja adni, de nagyon-nagyon örültem neki, és hihetetlenül érdekes dolgok vannak benne. Például akkor volt új a stadion. Igen, ami már nincs, és aminek helyén áll a még újabb! :)
Katával dumáltunk pár órát, aztán hazadobtak, aztán itthon tévéztem, játszottam. De ez már nem újdonság! :)
---
Ma még egy-két dolgot beszereztem karácsonyra, meg gyógyszertár, meg stb. Még pakolászok, zenéket válogatok, aztán megyek Écsre. Hétfő reggelre van időpontom a fodrászhoz, azaz vagy akkor, vagy vasárnap este jövök vissza.
---
Így aztán tényleg nem maradt más hátra, mit hogy Szeretetteljes, Boldog, Békés Karácsonyt kívánjak minden kedves rendszeres és rendszertelen, ismerős és ismeretlen Olvasómnak! :)

Műsorváltozás

Bakker... Pénteken melóban olyan voltam, mint egy kisgyerek! :)
Történt ugyanis, hogy Pista kollégámtól és Barátomtól - :P :) - kaptam két régóta vágyott játékot PS2-re, és egész nap tűkön ültem, hogy teljen már le a munkaidő, és húzhassak haza játszani... :)
Egy munkatársnőmnek és a Kisalföld Volánnak hála rekordgyorsasággal, kb. fél 3-ra itthon voltam, ültem is be a PlayStation elé. :)
Aztán jött hozzám tesóm sógora, németül írtunk motivációs levelet, a végén pedig játszottunk. :)
Este tévé, a Barátok közt után pedig ismét játék! :D
Anyu bent aludt, elterveztünk, ahogy írtam is, hogy szombaton szétnézünk az Árkádban. De a hó keresztülhúzta számításainkat: Anyu inkább hazament Écsre.
Én pedig maradtam, és ha olcsó poénnal kívánnék élni, azt írnám, hogy utána egész nap hokiztam. :) Nyugi, senkit nem óhajtok a szexuális életemmel - haha :) - terhelni, a két játék közül az egyik jégkorong, a másik pedig kosárlabda. :P
És én inkább kosaraztam. Érdekes, izgalmas játék, csak az a gond, hogy a büntetődobás trükkjére képtelen vagyok rájönni. Volt olyan meccs, hogy - ahogy mondani szokás - "mezőnyben egyenrangú ellenfél" voltam, aztán mégis kikaptam vagy harminc ponttal.
Jaja, aztán húsz büntetőből bedobtam vagy hármat... :/
Edzés üzemmódban aztán egész jó volt, meccsen meg persze újra fostalicska...

Néha szünetet kellett tartani, hogy lehiggadjak. Már nem csinálhatom azt, amit tizenegykét éves koromban, hogy a Sega MasterSystem nevű "konzolon" kikaptam egy játékban, földre rántottam a gépet, ugráltam rajta, és/vagy a joystick-kal kezdtem csapkodni... Vadállat! :D
Volt egy kis alvás is, meg tévé: X-faktor. Tök örülök, hogy nem vagyok fan... :) Így teljesen semlegesen tudom nézni, de tény, vannak nagyon szép produkciók vannak...
Ami ledöbbent: ismerőseim között olvastam facebookon, hogy Tolvai Reni (Megasztár) "román", az X-faktoros Nikolas pedig "szlovák"... Nem ismerem őket közelebbről, lehet, hogy annak vallják magukat.
De kötve hiszem. És anélkül, hogy magyarkodnék: ennyire foghatatlan fogalom a "határon túli magyar" kifejezés? Jó-jó, nekem voltak felvidéki osztálytársaim, így viszonylag korán megértettem ezeket a dolgokat, de akkor is furcsa ez nekem egy kicsit... Rúzsa Magdiról nem hallottam, hogy "lejugózták" volna, pedig ő példának okáért vajdasági...
Na mindegy... Ha rossz nyomon vagyok, javítsatok ki! :)
Ma aztán pótoltam az Árkád-látogatást. Rengetegen voltak, de most senkire és semmire nem akadtam ki... :) Mondjuk picit magamra igen, mert nem vagyok egy jó ajándékvásárló, és nem nagyon voltak ötleteim... De a végére szerintem elég ügyes voltam.
Jaj: ezúton köszönet a Saturnos biztonsági őr bácsinak, aki beengedett hátizsákkal, mert betelt az összes csomagmegőrző. Sőt kifelé még intett is. :)
Meg akartam lepni magam Kiss Ádám könyvével, de mindenhol elfogyott... Ez jó jel, ezek szerint jó a könyv... :D
Mint ahogy az Üvegtigris 3 is jó kritikákat kap.
Könyv helyett Segafredoztam egyet. Meg olyan fincsi péksütit vettem az Aranycipóban, hogy csak na... :)
Annyira jó - vagy éppen rossz? - volt látni a sok fiatal párt, ahogy mászkáltak, nézelődtek, nevetgéltek... És annyira hihetetlenül távolinak tűnik ez a "hétköznapi boldogság"...
Ma - nem fogjátok elhinni... :) - kosarazok, meg X-faktor.
Jövő héten csütörtökig dolgozom. Még egy-két emberkével találkozom így az ünnepek előtt, aztán pénteken majd go Écs.
Szerdára bejelentkezett a pénzügyi tanácsadó srác, aki a hitelt segített intézni. A magánnyugdíj-pénztárak helyzetértől szeretne tájékoztatni. Igen ám, de én attól félek, hogy valamire rá is akar beszélni... Azt meg annyira nem szeretném. Lehet, hogy lemondom.
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Család és karrier

A héten valamelyik nap feltettem facebookon üzenőfalra a Humanitásban megjelent interjú beszkennelt változatát.
Nem dicsekvésből, kivagyiságból vagy ilyesmi. Egyszerűen meg szerettem volna mutatni, hogy ilyen is készült velem, meg aztán azért egy-két dolgot megtudhat belőle rólam az arra tévedő régen látott ismerős. Még akkor is, ha tudom, hogy nem tökéletes a cikk. Nagyképűség nélkül állítom, én jobbat írtam volna. És nem csak magamról! :D
Mert az írás szerintem hagy némi kívánnivalót maga után, és ezt itt ki is fejtettem már bővebben, de most a képhez nem linkeltem be, nem akartam ingyenreklámot a blognak... :P
Meglepően sokan lájkolták a cikket, írtak hozzá kommentárt. Aminek persze nagyon örültem, jól esett, örülök, hogy sok embernek tetszett a kis szösszenet! :)
Aztán furcsa módon szintén ezen a héten kaptam egy e-mailt egykori sulimból, a pesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon igazgatójától.
A nyári találkozó után most egy kérdőívet kaptunk, amiben a suli óta eltelt éveinkre kíváncsiak. Háát, mit ne mondjak, tanulságos volt a kitöltés...
Az első rész: iskola, munkahely. Minden elkezdett iskolámat befejeztem, továbbtanultam, levizsgáztam, "többedik" munkahelyemen harmadik éve dolgozom, főállásban, teljes munkaidőben, szóval ez a rész teljesen okés, pozitív.
A második rész? Család... Nincs feleség, nincs élettárs, nincs barátnő, nincs gyerek. Nulla. Vagyis inkább mínusz...
No, de mindegy... Váratlanul, de jól eső érzéssel fogadtam, hogy volt iskolánkból így érdeklődnek utánunk...
---
Ismét "csajoztunk" munkatársaimmal. Egyik kollégám ismételten megjegyezte, hogy lejjebb kéne adnom az igényeimből. Ez nem újdonság, az viszont igen, hogy hozzátette: "kicsit lejjebb tarolhatnál, mert a személyiséged megvan hozzá, és hidd el, nem a külső számít".
Hoppácska. Kicsit lejjebb? Mi az a lejjebb lévő szint? Hol kezdődik? Meddig tart? Honnan tudom, hogy egy adott lánnyal egy szinten vagyok? És mi dönti el?
Jó, ezek persze csupán költői kérdések, de azért leírtam őket. Ha már így belelendültem. :)
És azt én teljesen kizártnak tartom, hogy a nők kapcsán bármilyen összefüggésben, bármilyen szinten tarolnék... Ez elég abszurd kijelentés...
---
Két botrányos meccsen vagyunk túl a kézilabda EB-n, vereség a hollandoktól, és biztató kezdés után a svédektől is. Morális válság, nulla akarat, szánalom a köbön.
És a hírek szerint igaz a győri urban legend... De ez titkos dolog, nem kürtölhetem csak úgy világgá...
Most a csajok a 9-10. helyen végeztek. Vagy játszanak is érte? Fogalmam sincs... De nem is nagyon érthető...
Az ETO focistái kapcsán is vannak híreim.
Egyrészt a Sztár Sport a kézis csajok helyett véletlenül focistáinkat írta be az év csapatainak listájára. Azért veretes névsor, nem? :
Magyar úszóválogatott, MKB Veszprém, DVSC-TEVA, Női kajakválogatott, Győri ETO FC
Azért ez így odabasz elég rendesen... Még a Loki csak-csak, de nem... No de mi? Hahaha... :)
Amúgy lehet, új edzőnk lesz, meg az Audi által nyújtott támogatás összegét is hallani, de várjuk csak meg a hivatalos bejelentéseket! :)
---
Legalábbis necces dolog a kormány magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos tervezete. Nem fair, és - Uram bocsá' - nem európai döntés. De kérdem én: a harcos érdekvédőket hol lehetett keresni, amikor pénztárat akartam váltani? Amikor egyenleget akartam kérni? Amikor az érdekelt, hogy miért kell egy hónap diákmunka miatt, 18 évesen belépnem?
Csak ennyi a kérdésem ezzel kapcsolatban.
---
A Jobbik pedig korlátozná a hírműsorokban a bűnügyi hírek megjelentetését. Ez a cigánybűnözés-szlogen után elég furcsa. És ugyebár mi számít bűncselekménynek? Gyilkosságok, robbantások mellett vannak ugye rágalmazási ügyek, gazdasági bűnesetek, amikről azért nem árt, ha az ember tudatlan fiát ha óvatosan is, de tájékoztatják. Legalábbis szerintem.
---
Holnap péntek. Hulla vagyok, elfáradtam, végem van...
Tesóm itthon volt, Anyu kint volt, vissza is ért épségben. Holnap lesz egy német, szombaton Árkád, aztán vasárnap estig Écs. Így az ünnepekhez közeledve kezdek belassulni... :)
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Fázósan-álmosan írt poszt :)

Hát szombaton már tényleg semmi értelmes dolgot nem csináltam. Sütöttem finom melegszendvicset, aztán net, tévé, olvasás, pihi.
Ha már tévé. Nagyon nehéz a két tévécsatornán futó tehetségkutatóról írni. A TV2 Megasztárja ugye az év hangját keresi, és most esett ki Szíj Melinda, aki nekem nagyon nem volt szimpatikus, rengeteget hibázott is, de azért a tehetség láthatóan megvolt benne.
Az X-faktorban nem kimondottan a legjobb hang van a középpontban, hanem a hang, a tehetség, a személyiség. Itt pedig Norbi az, aki sorban ejti ki a szerintem jobb produkciókat nyújtókat. Jó, oké, látványos show-t nyújt, de nekem személy szerint nem tetszik, ahogy "énekel", vagyis nem énekel. Most hétvégi produkciójának pedig kimondottan paródia-feelingje volt...
Veca jobban megérdemelte volna a továbbjutást, de ez tényleg egy elég elfogult vélemény... :D
Ja, és nekem az X-faktor jobban tetszik, szereplői, hangulata, de gondolom újdonság volta miatt is... :)
---
Vasárnap 7-re beállítottam az órát, hogy időben felkeljek, 9 előtt sikerült is. :)
A 14-esen jól fel is húztam magam: a népek a busz elejébe tömörültek, alig lehetett mozdulni, a hátulja meg szinte tök üres volt... Utálom, ha ostobák az emberek... :/
Aztán bementem az intenzívre ismerős ápolókat látogatni, majd pláza, ajándékvásárlás első fejezete...
Meg mekis kaja elvitelre, itthon fogyasztva, a legjobb! :)
Itthon meg már ismét semmi nem volt... :)
---
Olvasgattam tavaly decemberi bejegyzéseket, és írtam olyat, hogy én aztán nem regisztrálok facebookra, mert nem érdekel. Pf... Azóta a helyzet változott... :) És tök fura, a sok kommentelés, pötyögés miatt elkezdtem kisbetűvel kezdeni a mondatokat. És ennek nem örülök. Nem szeretem megerőszakolni nyelvünket, rövidíteni is csak MSN-en szoktam... :D
Meg erről a sok ...-ról is próbálok leszokni, nem értem, miért kezdtem el. :)
---
Meglepett a kézilabda EB-n, hogy a svédek simán verték a norvégokat. Szerintem utóbbiak tovább akarják juttatni skandináv barátaikat. Bár ez nem oszt, és nem szoroz, látva, hogy a hollandok ellenünk 21-12-re vezetnek... Döbbenet... :(
---
És kedd van. Tegnap és ma is hazahozott Pista kollégám, úri dolgom volt, köszönöm neki! :) Sőt, ma megjavította a tévé távkapcsolóját, ezért is köszönet! :)
Anyu meg ma kiment tesómékhoz Ausztriába látogatóba. Sógornőm nézett neki vonatot, ami az ÖBB honlapján fent van, de az elvirán nincs. Azért ez fura... :)
---
Ez a hét már csak úgy elcsordogál, még semmi konkrétum nincs, de a spontán dolgoknak állok elébe... :)
Szombaton meg Anyuval Árkádolunk, ajándékvásárlás második kör, ötletem sajna nem nagyon van, majd rögtönzök... Anyu egyébként kb. harmadszor lesz Árkádban, ezt csak azért említettem meg így előre. :)
---
Azt hiszem, mára ennyi. Valamiről szerettem volna még írni, de fogalmam sincs, mi volt az. Ja: szilveszter Győrben, mozgássérült ismerősökkel, lájtosan.
És utálom, a telet, a havat, a szelet... :/
Ennél fontosabb dolgot is kihagytam, de majd legközelebb pótolok!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Mikulás reloaded

Először is: kevésen múlott, hogy Zsófival eljussunk a női kézilabda EB-re Norvégiába.
Csak azért nem megyünk, mert anyukája vasárnap jön haza ugyanonnan, és így pont elkerülnék egymást.
Na jó, ez persze nem igaz, de kétségkívül remekül hangzik. :)
Nem tudtam nézni a tegnapi norvégok elleni meccset. De azt hiszem, a 34-13-as vereség önmagáért beszél... Pont ahogy Zsófi szokta mondani: lányaink ezt elribanckodták... :(
---
Jaj... Láttam a héten a tévében Sebestyén Balázs kisfiát, Benettet. Ha jól írom... :) Annyira, de annyira aranyos a kiskölök, hogy nagyon...
Részben ide kapcsolódik egy másik téma is. Baromira nem aktuális számomra a dolog, de rájöttem, hogy alapvetően házasságpárti volnék. Vagyis... A házasságtól csak amiatt ódzkodnék, mert lehet, hogy tönkremegy, és válás lehet a vége... Az meg olyan kudarcféleség, legalábbis szerintem. De sokkal jobb, szebb, meghittem érzés valakit a feleségednek nevezni, mint a barátnődnek. Szerintem. *pöpp*
---
Szántó Dávid meg naplós lett. A nagyfülű, vigyori sportriportert korábban nem nagyon csipáztam, de aztán megkedveltem, mert lelkes volt, és nagyon felkészült. Most meg olvasom, hogy a TV2 Naplójának lesz riportere, sőt azt is kikötötte, hogy sport-témában nem szeretne forgatni... Meglepett, mindenesetre kíváncsian várom a bemutatkozását.
Megnyugodtam: nem vagyok Való Világ-függő. Legutolsó posztom óta vagy csak háttérben, vagy sehogy sem figyeltem az adást. És nem vagyok képben az utóbbi napok eseményeit illetőleg. Csak hallomásból... :)
De a Barátok közt pazar: Linda ahogy helyretette Vandát, az egy élmény volt! Nagyon csípem a kiscsajt. :)
Szíj Melinda pedig kiesett a Megasztárból. Az nem baj, hogy eddig eljutott, de tényleg durva lett volna, ha ő nyer...
---
Bulvár letudva, jöhet egy kis sport: az ETO-nál szünet, a kéziscsajokról írtam, marad a Forma-1: újra engedélyezett a csapatutasítás a sportágban, ami egy nagyon helyes döntés, mert így legalább nem kell - annyira - susmusolni... :)
És újra lesz Lotus Renault csapat a mezőnyben. Ilyen nevű autóban ha jól emlékszem, utoljára Ayrton Senna versenyzett. De erre nem vennék mérget... És most Kubica és Petrov lép a nagy elődök nyomdokaiba... :)
---
No, de most végre elérek a címhez is. Tegnap újra megrendeztük mozgássérült utó-Mikulás, és elő-karácsonyi ünnepségünket.
A felvezetés nálam elég érdekes volt, ugyanis összetörtem a kávékitöltőt. Kicsúszott a kezemből, és csak buffoni reflexeimnek köszönhetően sikerült elhúznom a lábamat, hogy ne azt találja telibe. De sajna ripityára törött. Ezért az ünnepség előtt még elmentem az "eurós boltba", és vettem egy mini serpenyőt, ideiglenes megoldásként... :)
Hm... A rendezvény a fősulis kommunikációs tréningekről ismert játékkal kezdődött: köralkotás, keresztnév elmondása, hozzá egy jellemző tulajdonság, azonos betűvel, és mindenki ismétli az összeset. Az ismétlés elmaradt, a tulajdonság meg? Pf... G-vel kb. a gusztustalan, a genya és a gonosz jut eszembe. Egyik se túl nyerő.
Most beugrott, hogy gondolkodó. Az olyan filozofikus. A gondoskodó meg nyálas... :)
Volt ajándékozás, meg sok rég látott ismerőssel találkoztam, nagyon jól éreztem magam. Sőt, lehet, hogy lesz egy új elfoglaltságom, mondhatnám, talán új területen próbálhatom ki magam, de erről még nem szeretnék írni.
Meg megismertem két nagyon kedves lányt, de róluk sem szeretnék írni... :P Meg egy harmadikat is, de vele nem beszéltünk, így az ismerkedés szó használata megint csak túlzás lenne...
Vera, akivel a tavalyi Mikulás-bulin találkoztunk először és eddig utoljára, és akkor egy nagyot táncoltunk, sajnos nem tudott eljönni... Pedig volt zene, tudtunk volna újrázni, meg karaoke-ra is lett volna lehetőség. Minket ismerve megint hatalmasat buliztunk volna, de mindegy, majd legközelebb... :)
Így viszont elég visszahúzódó voltam... :$ :)
Utána még láttunk az utcán egy menekülő prostit, meg egy felboruló részeget, akihez mentőt is hívtunk.
Szóval elég mozgalmas nap volt. Itthon meg még Barátok közt videóról, de erről már írtam. Negyed 1-kor kezdtem el aludni.
---
Az élet néha kemény dolgokat produkál: nagyon sokat jelent Neked egy lány, de esély nulla, ráadásul barátja is van.
Elhívsz valahová egy másik csajt, persze őt is "csak" barátilag.
És mégis úgy érzed, mintha "megcsalnád" őt. Pedig a valóságban nem történik semmi, egyik irányban sem...
Beteges dolog, nem?
---
Utálom ezeket a ledolgozós szombatokat. Persze csináltam ezt-azt, de nem voltam túl lelkes. És 2 után leléptem. És hulla fáradt vagyok...
Nem mentem haza Écsre, és nem is fogok.... Ebben az időben nincs sok kedvem, és állítólag már csak rosszabb lesz. Már mint az időjárás, a kedvem talán nem...
Ma punnyadok, meg terveim szerint időben lefekszem. Holnap szintén pihi, meg meglátogatom a kórházi ismerősöket.
Aztán kb. ennyi.
Majd hétfő.
Mára szerintem ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó "hétvégét" mindenkinek! ;)

Kenguruk földje

Khm... Továbbra is komoly gondot okoz egyes posztok esetében a címadás. Ezért, ha néha esetleg úgy gondolod, hogy egy-egy cím erőltetett, jusson eszedbe, hogy lehet, hogy megegyezik a véleményünk! :)
Legutóbb elfelejtettem elmesélni, hogy vettem új fogkefét. Ez még így önmagában persze nem lenne hír, az már viszont igen, hogy ízesített. Borsmenta ízű. Nekem ez totális újdonság. Tényleg jó érzés fogat mosni vele, frissíti a szájat, meg "masszíroz" is. Csak ajánlani tudom. :)
---
Megvettem a Red Bulletint. Egész érdekes újság. Nem csak Forma-1 van benne, hanem sok, a Red Bull által támogatott egyéb sport is. Legnagyobb meglepetésemre van egy írás Kovacsics Anikóról, a Győri Audi ETO KC, és a válogatott fiatal irányítójáról is.
Ugyancsak érdekes az a cikk, ami balesetben lebénult emberek rehabilitációjával foglalkozik. Tanulságos.
Jah, szóval nagyon érdekes újság, tetszett...
---
Szombaton délelőtt hazamentem Écsre Anyuékhoz. Leteszteltem az új utazótáskát. Nagyon jó, sokat lehet bele pakolni, mindamellett könnyű cipelni, szóval tetszetős. Csak a buszon volt egy kis gond fel-, és leszálláskor, de megoldottam.
Écsen semmi extra ismét, nagy-nagy alvások, és zabálások voltak. :)
---
Egyik este megsasoltam a blogstatisztikákat. Azt olvastam, hogy volt két látogatóm Ausztriából. Mondom de jó, akkor tesóméknak lehet, hogy végre valahára bekötötték az internetet. Aztán kiderült, hogy nem Ausztria, hanem Ausztrália.
Tudod, Dumb és Dumber:
"- Aranyos az akcentusod, honnan jöttél?
- Ausztriából.
- Ahaaa... Kenguruk földje!"
Haltalmas még mindig. :)
---
A minap fent voltam MSN-en, egyik srácnak a következő volt a személyes üzenete:
"Épp szerelmet vallok, ÚGYHOGY KUSS!!!"
Ezen a hasamat fogva, könnyezve röhögtem! :D Tiszta romantikus... :) Fiatalság, bolondság! :)
---
Foci VB 2018 Oroszország, 2022 Katar. Nagyon meglepne, ha ezek szimpla sportszakmai döntések lettek volna. Erről ennyi azt hiszem elég is lesz.
---
Az újságosnál láttam egy bulvárlap címoldalán, hogy a Való Világos Gigi szerepelt egy horrorpornóban. Na, most az mi az? Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a fogalommal, de talán jobb is! :)
Amúgy továbbra is "Alekosz-fan" vagyok, annak a csávónak nagyon komoly gondolatmenetei vannak... Kész vagyok tőlük. Majd fel kéne jegyeznem párat. :)
---
Tegnap délután összefutottam két volt munkatársnőmmel, és Rékával megbeszéltünk mára egy hirtelen felindulásból történő Segafredot. De aztán le is mondta, majd jövő héten pótolunk.
Úgy néz ki, szintén csúszik egy másik tali is... Azt is nagyon remélem, hogy miharabb tudunk pótolni...
Ma megbeszéltük munkahelyemen az ünnepi menetrendet. Ezeszerint december 23-ig meló. Aztán elvileg 10-én kellett volna csak kezdenem, ami nem hangzik rosszul, de öt nap szabi az év egészét tekintve nagyon hiányozna, így szerdán már kezdek.
Jaj, de várom már a pihit... :)
---
Péntek alkoholmentes-lájtos mozgássérült pót-Mikulás, szombat meg munka. ETO-meccs már tuti sztornó, még ajándékvásárláson gondolkodom. Szombat délután, vagy vasárnap. Ez utóbbi esetben viszont hétvégén nem mennék Écsre.
Szóval erre még aludni kell.
De a szándék megvan: kivételesen nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni... :)
És még fogalmam sincs, hogy hol leszek szilveszterkor... Még megeshet az is, hogy otthon Anyuval tévé előtt. Vagy itt Anyuval tévé előtt. Vagy itt egyedül... Na, az lenne csak a depi feeling... :/
---
Jaj, de jó lenne, ha jönne egy telefon, vagy SMS, hogy csütörtök... Jaj, de örülnék neki... :)
---
Kolleginának ezer köszönet, hogy elhozott egy darabon. Jóval előbb hazaértem a szokásosnál, és még túlóráztam is! :) Írtam egy posztot, és a kézi EB nyitómeccséig még fürdök-vacsizok is! Dankee! :)
---
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Szombat hajnali kávé után :)

Basszus... Olyan hülye érzéseim vannak az előző posztban a mozgássérültekkel kapcsolatban leírt dolgok miatt. Pedig az a baj, hogy teljesen fedik a valóságot.
Nem mentegetőzésként, de megjegyzem, hogy nem engem ért támadás; a megszerzett diplomámat pedig továbbra sem tartom érdemnek. Köszönettel tartozom családomnak, hogy végig támogattak, csak így sikerülhetett, rengeteg sorstársamról viszont ez nem mondhattam el.
A vacsoráért meg fizettem. De ez így van rendjén. :)
---
Jaaj... Csütörtök este befészkeltem magam újdonsült olvasókuckómba, és Hitler menedzsereiről olvasgattam. MSN-en rejtve voltam. Aztán írt egy leányzó, hogy ott vagyok-e a közelben. Hát neki mindig, ne vicceljünk! :) Így visszaültem a géphez, és láthatóvá tettem magam, mert nem szeretek rejtve beszélgetni: nem minden sor szokott átjönni, a hangot meg nem szeretem kikapcsolni, mert elfeledkezem róla. :)
Aztán szinte rögtön írt egy másik, ugyancsak szívemhez közelálló lány is. Majdnem éjfélig beszélgettünk. Pedig ezt hétköznap nem szoktam. :)
---
Kezdi elkapni az embereket ez a téli feeling. Egyre többen hívnak forralt borozni. Ez tök jól esik, örülök, hogy ennyien gondolnak rám. Ezzel csak annyi a gond, hogy nem szeretem a hideget és a forralt bort. Én sem szeretek a hidegben ácsorogva forralt bort iszogatni. :) De mindenképpen ki fogunk találni valamiféle áthidaló megoldást! :)
---
Mostantól rendszeresen, napi szinten meg fogom nézni a freemail-postafiókomat. Tényleg, megígérem! Annyi programot, poént, ismerős üzenetét buktam el mostanában, hogy ezen változtatni kell. Oda fogok rá figyelni! :)
---
A hétvégén több fősulis szaktársnőm is a városban lesz, egy másikuk meghívására. És írt egyikük, hogy tartsak velük ma este egy forralt borozós-biliárdozós estére.
Rendes tőle, hogy szólt, még ha ilyen későn is. Csak épp... A probléma egyik részét már említettem, ami persze nem ok arra, hogy kihagyjak egy ilyen találkát. De ez egy kicsit már kapcsolódik az "osztálytalálkozó-fóbiámhoz". Ők többen már férjhez mentek, családot alapítottak, én meg...?
Meg aztán a jövő szombat munkanap, utána meg lehet, hogy ETO-meccs lesz, vasárnap meg tervek szerint karácsonyi ajándékvásárlás. Akkor nem megyek tehát haza, most viszont kéne.
De azért természetesen kíváncsi vagyok a lányokra, remélem, majd azért sikerül pótolni az összefutást...
És néhány kollegina is szólt, hogy menjek el velük ma este Pirate-ba. Ezt is lemondtam, tényleg haza kell nézni.
---
Ma a 10.45-össel megyek Écsre. Egy csomó jó filmet fel kell raknom DVD-re. Ebből gyakran nagy alvás szokott lenni. :)
Ja, és székelykáposzta lesz az ebéd! :D
---
Szerdai meccsük után három Debrecen-játékos randalírozott az ukrán Harkiv városában. Takarodó után kimentek sétálni a városba, és ha már arra jártak, beverték az ottani lengyel konzulátus (nagykövetség?) őrbódéjának ablakát. Ezek a lokisták valahogy vonzzák a balhét. A bundaügy, Bodnár szerencsétlen gázolása, a Rudolf szerződése körüli szerencsétlenkedés, Máté elfelejtett nevezése, és most ez. Azért hihetetlen, nem? Másrészt: a klub azért foglalt az Európa Liga-meccs utáni éjszakára is szállást, hogy a játékosok pihenhessenek, ne kelljen azonnal repülni. Nos, az említett incidens olyan hajnali fél 3 táján történt. Profi, részben válogatott focistákról van szó, akik akkor még nem tudták (!) hogy a hét végén elmarad a forduló. Sportemberhez méltó viselkedés, nesze!
Jó lenne, ha valamit már a pályán villantanának végre, mert ez a két év alatt két csoportkör valahogy nem kényeztette el a szurkolókat. Viszont a hírekbe gyakran beférnek!
---
Igaz, csak háttértévézésként, de nézem a Való Világot. Csakúgy, mint a Barátok közt-öt. Tehát sokak szerint primitív ember vagyok... :) Egyébként tegnap pont nem láttam a beszavazó műsort. Igen, nézem, mert érdekel, mit csinálnak, miről beszélgetnek. Hátha tanulok valami hasznosat! :D - pff... ez talán nem a legjobb érv a műsor mellett... :D -.
Eddig a legpozitívabb csalódás nekem a műsorban Gigi. Amilyen majom volt beszavazáskor, egész normális. Külső alapján egyértelműen Anikó-párti vagyok! :)
Olivér meglepően szimpatikus. Alekosz meg beszarás. Elkezd valamiről beszélni, és fogalmad sincs, hogy a végén hová fog kilyukadni. Azt hittem, egy magabiztos, vagány csávó, aztán kiderült, hogy közel sem az... :) Szandika meg továbbra is no comment... Pedig a műtétei előtt egész helyes volt még... :O
Tegnap néztem Megasztárt is. Ezt a szériát nem nagyon követem. A zenéhez meg főleg nem értek. De ez a Melinda? Ügyes, meg aranyos, meg nagyon hollywoodi sztori lenne, ha megnyerné, kapva egy nagy esélyt az élettől. De a győzelmet nem érdemli meg! Szerintem...
---
Ma a Nemzeti Sporthoz adnak Red Bulletint. Hogy mi ez? A Red Bull exkluzív kiadványa, amit legjobb tudomásom szerint amúgy csak a versenyhétvégék helyszínén szoktak árulni. Ezért fel vagyok csigázva. :)
---
Szóval most Écs. A jövő hét? Hm... Csütörtökön lehet, hogy lesz egy találka, nagyon szeretném, ha összejönne. Pénteken Mikulás a Camelotban, a szombatot pedig már írtam: munkanap, aztán ha az időjárás engedi ETO-MTK Magyar Kupa-meccs.

Fogyatékosságaink

Huh... Szóval akkor a péntek este.
Nem tudom. Valahogy amikor mozgássérültek között vagyok, olyan dolgokat tapasztalok - főképpen hivatalos oldalról -, amiket nem lenne szabad. Kicsinyesség, kétszínűség, közömbösség, "Leszarom-tabletta" következetes használata...
Értem én, a politikában, és minden szervezetben egyre nagyobb szerepet játszik az önzőség, a saját pecsenye sütögetése, de egy érdekérvényesítő/segítő szervezetnél ez teljesen elfogadhatatlan.
Meg az az impotens tehetetlenség... Bejelentünk egy látszatintézkedést, örülünk, hogy ennyit sikerült összehozni, és sírunk-rívunk, hogy nem sikerült többet kihozni belőle. Pedig egy-két telefon, egy-egy levél a megfelelő helyre, és talán lehetne valamit mozdulni- előre.
Írjak példát? Két 11 éves kislány csak versenyen kívül tud részt venni úszóversenyeken, mert fel kéne őket vinni kategorizáló orvosi vizsgálatra Pestre, és ez eleddig nem történt meg. Ez elég szomorú, nem? Sportolsz, edzel-felkészülsz, elutazol versenyre, de tudod, bármilyen eredményt érsz el, nem értékelnek, mert nincs kategóriád, ami azért 11 évesen baromira nem rajtad múlik...
És erre az este díszvendége, az épek sportjában megyei szinten eléggé ismert úr, aki egyébként hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik, közli, hogy Budapestre nem felmegyünk, hanem le, mert mi vagyunk nyugatabbra, fogjuk már fel pozitívan a dolgokat!
Igen basszus, ez a probléma lényege, alfája, és ómegája, hogy Budapestre felmegyek, avagy le. A két lánynak attól aztán meglesz a sportorvosija, igaz? Édes jó Istenem...
Meg ha valaki valami eredményt - diploma, nyelvtudás, külföldi ösztöndíj stb. - tud felmutatni, azt fúrni kell, beszélni róla faszságokat a háta mögött...
Szóval ja. Nem volt egy lélekemelő esemény.
És hogy miért nem próbálok tenni ellene, "ha már olyan nagy a szám"?
Húsz-harminc éve bebetonozott pozíciókról beszélünk, meglévő - bár ki nem használt - kapcsolatokkal, teljes külső elfogadottsággal, változtatási hajlandóság nulla.
Nekem ehhez se kedvem, se energiám nem lenne.
Persze ha bármiben kérnék a segítségemet - mondjuk nyelvismeret levélírás stb. -, örömmel segítenék.
Ja, és ez a történet szerintem nem elsősorban rólunk, "integráltan" élő és dolgozó mozgikról szól. Nekünk megvan a magunk kis élete, baráti köre, hobbijai. De aki egész nap a négy fal között van, és szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal ez a szervezet... Nos, őket nem irigylem...
Egyébként jövő pénteken lesz ifjúsági klubunk Mikulás-ünnepsége. Kötöttségek, "nagyon hivatalos" emberek nélkül. És az furcsa módon jól is fog sikerülni. Biztos vagyok benne.
---
Hivatalos: holnap nem lesz Siófok-ETO meccs, és az egész forduló elmarad. Jobb is, ilyen időjárásban semmi értelme játszani, nem tudom, ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy pont decemberben kell ráhúzni... Szerintem két-három szerdán játszani kellett volna, és meg is lenne oldva a probléma.
---
Hó, jég, ónos eső: tegnap volt itt minden, mint a búcsúban. Szerencsére épségben hazaértem, és Anyu is itt aludt, nem ment haza Écsre.
Rokonok vagyunk: ő épp egy késsel vágta el az ujját, és kezdte ma a balesetin a napot. Bár szerintem az én sörösüveges balesetem jóval nagyobb bravúr volt... :)
---
Meghalt Leslie Nielsen amerikai színész, a Csupasz pisztoly-, és az Airplan-filmek főszereplője. Gyerekkori nagy kedvenc volt ő is. Tegnap leadták a Drágám, add az életed című filmjét, ami nagyon tetszett, meg is fogom nézni. De tegnap elaludtam rajta. Így véletlenül felvettem a ValóVilág beszavazó műsorát... Jaj, az a szilikonos picsa, aki bekerült... Hogy néz már ki? És hogy beszél már? Reggel a filmre tekertem vissza a kazettát, hát majdnem eldobtam a távkapcsolót... :)
Én von natur aus vagyok ronda, ő meg még dolgozott rajta egy kicsit... Tipikusan az a nőtípus, aki ha élőben találkoznánk, úgy nézne keresztül rajtam, mintha mondjuk egy ruhafogas lennék - nem tudom, miért ez jutott eszembe...:) -, és ha még be is szólna mellé, közölhetném vele, hogy az érzés kölcsönös! :) Jaj, de ramaty...
---
Holnap péntek. És vége a hétnek. Vagyis két és fél nap passzív pihenés következhet, bárhogy gondolkodom, semmi konkrét nincs betervezve. Az mondjuk lehet, hogy szombaton teszek egy "felvezető kört" a karácsonyi bevásárlás kezdéseként, de ez még nem tuti...
Jövő szombat pedig munkanap. Ez persze sosem szokott olyan jajdekemény lenni, de azért mégis csak felkelni, bemenni...
Na, mindegy, kibírható... :)
És ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)