Akkor hát a mai, és egyben idei második poszt.
A negyedik évfolyamot kezdem. Azért ez nem semmi. Rohadt gyorsan telik az idő...
Nem kizárt, hogy egyben az utolsót is, de erről majd később.
Szóval... Volt már mozgalmasabb évem is. De gyorsabb még nem igazán... :/
A legmeghatározóbb esemény mindenképpen a lakásvásárlás volt. Ugye tesóm lakását vásároltam meg. Teljesen váratlanul jött a dolog, talán egy kis rizikó is volt/van benne, de azért nem bántam meg.
A negyedik évfolyamot kezdem. Azért ez nem semmi. Rohadt gyorsan telik az idő...
Nem kizárt, hogy egyben az utolsót is, de erről majd később.
Szóval... Volt már mozgalmasabb évem is. De gyorsabb még nem igazán... :/
A legmeghatározóbb esemény mindenképpen a lakásvásárlás volt. Ugye tesóm lakását vásároltam meg. Teljesen váratlanul jött a dolog, talán egy kis rizikó is volt/van benne, de azért nem bántam meg.
És ami még kiemelendő: a lakásvásárlás hajrájában a legtöbb dolgot teljesen egyedül bonyolítottam le, mert Anyu Sopronban volt szanatóriumban. És én nagyon anyás vagyok ám... :)
Akárhogy is gondolkodom, tavaly különösebben nem voltam sehol. Mármint nyaralni, kirándulni, vagy ilyesmi.
Voltak jó bulik, az év első felében sokat voltunk a Hollóban is, de mára azért sikerült visszafognunk magunkat. :)
Sport: megint azt tudom mondani, hogy azért ezek a tévében követett nyári sportesemények diákként nagyobb élményt jelentettek, mint így munka mellett. A foci VB kapcsán is több meccsről lemaradtam, több meccsen bealudtam... De azért tetszett, amit láttam. :)
A Form1-VB is elég izgalmas volt, és bár jobban örültem volna Alonso győzelmének, azért Vettel miatt sem dőlök a kardomba...
ETO: a bronzérem, és a nemzetközi kupaszereplés hatalmas élmény volt. A tavaszi menetelés, a nyitrai túra felejthetetlen. Fura, de a legnagyobb élmény, a Montpellier kiejtése volt, amit itthon néztem, ráadásul neten, francia kommentárral... De azt az estét még jó darabig nem fogom elfelejteni. :)
Kézilabdacsapatunk pedig kezd világválogatottá válni. Löke nyáron jön, én meg csak ámulok. Nem semmi dolgok vannak készülőben. :)
Meg választottunk is az idén. Jelenleg "kormánypárti szavazó"-nak számítok, és a végeredmény nem ért váratlanul, annak mértéke, különbsége viszont annál inkább. A "kétharmad" okán bizony történnek "necces dolgok", de ez - én is azt mondom: sajnos - ilyenkor törvényszerűen benne van a pakliban. Azért remélem, lassan megindulunk felfelé.
(...)
Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de a tavalyi a facebook éve is volt. Tavaly regisztráltam, és nagyon tetszik. Annyira pörög, interaktív, meg ilyenek... Lehet, hogy néha sok ott belőlem, majd igyekszem türtőztetni magam. :)
---
Emberi dolgok: tavaly nagyon sok embertől hallottam, hogy nem feltétlenül jó, ha embertársainkhoz alapból pozitívan állunk hozzá. És hajlok rá, hogy ez igaz. Az mindenesetre tény, hogy élesen különbséget kell tenni haver, barát, és "a többiek" között. És ez nem konkrét személyekre vonatkozik, hanem amolyan általános tapasztalat.
Párkapcsolat: továbbra is azt mondom, hogy sok értelmes, értékes lány vesz körül. A nagy Ő-t viszont nem találom. Így a 30-hoz vészesen közeledve egyre kevésbé hiszek benne, hogy megtalálom. De azért igyekszem...
Valami, valaki csak lesz. Ha meg nem, akkor nem.
---
Hogy idén mi lesz? Legfőképpen bírni a lakáshitelt. Helytállni a munkahelyen. Rendszeren tartani a kapcsolatot a barátokkal. Rendszeresen sportolni. Végre valamit. :)
És nem üres közhely, de előbb-utóbb tényleg jó lenne kimenni külföldre dolgozni. Egy-két évre. De erre azt mondom, hogy tartok tőle picit. Megfelelő munkát sem lenne egyszerű találni, egy csomó ember is hiányozna, és kövezzetek meg érte, de szar lenne mondjuk a netről értesülni az ETO eredményeiről.
Szeretnék itthon boldogulni. Minden értelemben. De ha nem sikerül. Akkor lépni kell...
---
A blogról.
Találtam a blogspoton egy frankó statisztikai részt. Ebből kiderül, hogy a legtöbben a Tevepata című posztot olvastátok. Egészen döbbenetes, 1479 letöltés! :) A második helyen a szegény Ocskay Gáborra emlékező poszt, 74-gyel. (pf... azért van különbség...:D). A harmadik pedig a Barátok közt által ihletett Lemon pie, ami talán angol címe miatt 71-szer nyílt meg a kedves olvasó szeme előtt. :)
A legtöbben természetesen a google segítségével akadtak a blogra, emellett iwiw- és facebook-profilomról, valamint szpd barátom blogjáról is sok látogató érkezett.
A leggyakoribb keresőszó a google-ban a gosziblog volt, második pedig a fentiekből következően a tevepata. :)
Országok szerint pedig kishazánk mellett Németországból, az USÁ-ból, Oroszországból és Szlovákiából érkezett a legtöbb látogató.
De tavaly volt egy-egy látogatóm Ciprusról, Japánból és Portugáliából is. Svédországból meg három. Köszönöm szépen... :)
És hát igen. Lehet, hogy ez az utolsó év, amikor írom a blogot. Nem haragszom a világra, sőt nem érzem úgy sem, hogy ő haragudna rá. Csak nem érzem úgy, hogy túl sok újdonságot, túl sok változatos témát dobnék be itt a köztudatba.
Amit meg magamról írok, azt pedig nagyrészt úgyis elmesélem annak, akit érdekel.
De egyelőre még megyek tovább, a többi meg majd idővel úgyis kiderül.
Akkor mára tényleg ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Akárhogy is gondolkodom, tavaly különösebben nem voltam sehol. Mármint nyaralni, kirándulni, vagy ilyesmi.
Voltak jó bulik, az év első felében sokat voltunk a Hollóban is, de mára azért sikerült visszafognunk magunkat. :)
Sport: megint azt tudom mondani, hogy azért ezek a tévében követett nyári sportesemények diákként nagyobb élményt jelentettek, mint így munka mellett. A foci VB kapcsán is több meccsről lemaradtam, több meccsen bealudtam... De azért tetszett, amit láttam. :)
A Form1-VB is elég izgalmas volt, és bár jobban örültem volna Alonso győzelmének, azért Vettel miatt sem dőlök a kardomba...
ETO: a bronzérem, és a nemzetközi kupaszereplés hatalmas élmény volt. A tavaszi menetelés, a nyitrai túra felejthetetlen. Fura, de a legnagyobb élmény, a Montpellier kiejtése volt, amit itthon néztem, ráadásul neten, francia kommentárral... De azt az estét még jó darabig nem fogom elfelejteni. :)
Kézilabdacsapatunk pedig kezd világválogatottá válni. Löke nyáron jön, én meg csak ámulok. Nem semmi dolgok vannak készülőben. :)
Meg választottunk is az idén. Jelenleg "kormánypárti szavazó"-nak számítok, és a végeredmény nem ért váratlanul, annak mértéke, különbsége viszont annál inkább. A "kétharmad" okán bizony történnek "necces dolgok", de ez - én is azt mondom: sajnos - ilyenkor törvényszerűen benne van a pakliban. Azért remélem, lassan megindulunk felfelé.
(...)
Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de a tavalyi a facebook éve is volt. Tavaly regisztráltam, és nagyon tetszik. Annyira pörög, interaktív, meg ilyenek... Lehet, hogy néha sok ott belőlem, majd igyekszem türtőztetni magam. :)
---
Emberi dolgok: tavaly nagyon sok embertől hallottam, hogy nem feltétlenül jó, ha embertársainkhoz alapból pozitívan állunk hozzá. És hajlok rá, hogy ez igaz. Az mindenesetre tény, hogy élesen különbséget kell tenni haver, barát, és "a többiek" között. És ez nem konkrét személyekre vonatkozik, hanem amolyan általános tapasztalat.
Párkapcsolat: továbbra is azt mondom, hogy sok értelmes, értékes lány vesz körül. A nagy Ő-t viszont nem találom. Így a 30-hoz vészesen közeledve egyre kevésbé hiszek benne, hogy megtalálom. De azért igyekszem...
Valami, valaki csak lesz. Ha meg nem, akkor nem.
---
Hogy idén mi lesz? Legfőképpen bírni a lakáshitelt. Helytállni a munkahelyen. Rendszeren tartani a kapcsolatot a barátokkal. Rendszeresen sportolni. Végre valamit. :)
És nem üres közhely, de előbb-utóbb tényleg jó lenne kimenni külföldre dolgozni. Egy-két évre. De erre azt mondom, hogy tartok tőle picit. Megfelelő munkát sem lenne egyszerű találni, egy csomó ember is hiányozna, és kövezzetek meg érte, de szar lenne mondjuk a netről értesülni az ETO eredményeiről.
Szeretnék itthon boldogulni. Minden értelemben. De ha nem sikerül. Akkor lépni kell...
---
A blogról.
Találtam a blogspoton egy frankó statisztikai részt. Ebből kiderül, hogy a legtöbben a Tevepata című posztot olvastátok. Egészen döbbenetes, 1479 letöltés! :) A második helyen a szegény Ocskay Gáborra emlékező poszt, 74-gyel. (pf... azért van különbség...:D). A harmadik pedig a Barátok közt által ihletett Lemon pie, ami talán angol címe miatt 71-szer nyílt meg a kedves olvasó szeme előtt. :)
A legtöbben természetesen a google segítségével akadtak a blogra, emellett iwiw- és facebook-profilomról, valamint szpd barátom blogjáról is sok látogató érkezett.
A leggyakoribb keresőszó a google-ban a gosziblog volt, második pedig a fentiekből következően a tevepata. :)
Országok szerint pedig kishazánk mellett Németországból, az USÁ-ból, Oroszországból és Szlovákiából érkezett a legtöbb látogató.
De tavaly volt egy-egy látogatóm Ciprusról, Japánból és Portugáliából is. Svédországból meg három. Köszönöm szépen... :)
És hát igen. Lehet, hogy ez az utolsó év, amikor írom a blogot. Nem haragszom a világra, sőt nem érzem úgy sem, hogy ő haragudna rá. Csak nem érzem úgy, hogy túl sok újdonságot, túl sok változatos témát dobnék be itt a köztudatba.
Amit meg magamról írok, azt pedig nagyrészt úgyis elmesélem annak, akit érdekel.
De egyelőre még megyek tovább, a többi meg majd idővel úgyis kiderül.
Akkor mára tényleg ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése