Hirtelen 30

Nem a filmről fogok írni. Már csak azért sem, mert csak félig-meddig láttam. A cím viszont aktuális. Sajnos.

Még kedden megkérdeztem a facebookot, hogy "milyen lesz a holnapom?". A válasz az volt, hogy "sokat fogok nevetni". És az jó. Mert nevetni jó. :)
És az első nagy nevetésre már a reggeli cigiszünetben sor került. :) Jaj, ezt most így nagyon nehéz elmesélni... A lényeg annyi, hogy egy ablaknál szoktunk cigizni. Az egyik lány fel akarta rakni a kávéját a párkányra. De én útban voltam. És amikor el akartam lépni előle, mindig arra mozdultam, amerre ő. Kb. négyszer. Úgy néztünk ki, mint akik "táncolnak", vagy épp egy kézilabdás védekezési formát gyakorolnak. :)
Nagyon sokan felköszöntöttek születésnapom alkalmából. Meglepően sokan. Olyan emberkék is, akikről nem is gondoltam volna. És ez nagyon jól esett.
Harminc... Ez annyira furcsa és idegen. Tízen- és huszonévesnek lenni jó. Ez a "harmincasok tábora" viszont nagyon durva... Na de mindegy, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Eszerint pedig mondjuk 20 múltam... :P
Kiskoromban sem gondolkodtam ennyire előre. Akkor emlékeim szerint 1996 volt a "misztikus határvonal", amikor is elvégeztem a nyolcadikat. Mármint akkor még az volt a távoli jövő. :) Meg persze a 2000. év. Jaj, Istenem... :)
Volt nekem egy óvónénim. Szegről-végről még rokon is. Máig emlékszem, hogy volt olyan feladat az oviban, aminél megjegyezte, hogy "Gábor, ezt neked nem kell tudnod, erre soha nem lesz szükséged.". Akkor azt nem nagyon értettem, de azért nem felejtettem el.
Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak szükségem lett egy-két dologra. :)
Lediplomáztam, és van egy idegen nyelv, melyen valamennyire azért elpötyörészek. Ez lényegtelen. Sőt, az egy nyelv baromi kevés.
De azt tudom, hogy sok helyen megfordultam, sok kedves embert megismertem, és megkockáztatom, hogy egykori ovis csoporttársaim közül nekem van a legszínesebb életem. De ez azért nem biztos... :)
Persze, írtam már, tisztában vagyok vele, hogy ez így legyen, sok ember munkájára, és segítségére szükség volt.
Eddig szkeptikus voltam az osztálytalálkozók vonatkozásában. Most rájöttem, hogy ha lesz, én nagyon szívesen elmegyek. Nincs szégyellnivalóm. Itt tartok, ezt tudom eddig felmutatni. Vannak lemaradások-pótolnivalók. De alapvetően jól érzem magam a bőrömben, és ez a lényeg. Nem?
Hm... De azért ez a szerdai születésnap-ünneplés elég érdekesen sikerült. Főnököm félig-meddig komolyan megkérdezte, hogy miért dolgozom a születésnapomon. Én pedig elgondolkodtam a felvetésen, és 2-kor hazajöttem.
Itthon voltam, neteztem, tévéztem, söröztem, és zenét hallgattam. Aztán este zsíros kenyér teával, hogy felszívódjon a sörike, és hogy csütörtökön simán felkeljek. És sikerült is. :)
Ma majd egy-két cimborával még megyünk Hollóba, de bulit nem nagyon tervezünk.
A hét hátralévő része aztán relatíve gyorsan eltelt. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak éppen alacsonyan száll az infuenza, amit azért nem ártana épségben átvészelni... :)
Most majd elmegyek egyet Árkádba, intézek ezt-azt. Aztán délután szerintem rendelek valami kaját, és pihengetek.
Holnap aztán valahogy át kéne szabni a blogot, ami ha nem sikerül, legalább a bemutatkozó szövegemet át kell írni, mert az immáron aktualitását vesztette... :( :)
No, de mára ennyi, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!