Nem, ebben a posztban nem lesz burkolt cigányozás. Nyílt meg főleg nem.
Annyit azért megemlítek, hogy nagyon érdekes volt pénteken a Fókuszban a magyarországi svédekről szóló anyag. Meglepett, hogy ők is fáznak, meg az is, hogy Nagykovácsiban van iskolájuk. :) És irtó büszke voltam magamra, hogy egy snittből felismertem a Lucia-ünnepet. Mondjuk ez nem a véletlen műve. :)
De ez tényleg csak egy kis kanyar volt. Amúgy valóban kezdek rájönni, hogy minimális szinten kisebbségi komplexusom van. Meg idegenekkel szemben hajlamos vagyok egy kis túlérzékenységre.
Szombat reggel bementem a Sony-márkakereskedésbe. Kérdeztem valamit az eladótól, aki nem tudom, milyen csavar után azt mondta, hogy ők nem forgalmaznak no name-cuccokat, csak Sonyt. Mondom basszus... Nekem is Sonym van, de ehelyett vennék egy másikat. Aztán nem vettem, mert csak olyan volt, amin van rádió, meg diktafon is. Az meg nekem nem kell. Annyiért főleg nem. Annyiért és pirosban meg még inkább nem. :)
De tényleg meglepte az eladó urat, hogy én bizony tényleg Sonyt keresek, és nem "no name"-et. Szeretem, ha hülyének néznek...
Aztán tegnap este vissza is jöttem. Mert ma délelőtt Árkádoztam egyet. Megnéztem a digitális fényképezőgépeket, lett is egy kiszemeltem. Meg futottam még egy kört a Saturnban az mp4-lejátszók miatt. De főnöki-munkatársi ráhatás után már nem annyira sürgős a vásárlás, inkább a meglévő lejátszón próbálok meg megejteni egy nagytakarítást... Csak hát baromi nehéz... :) Nagyon jó zenék vannak rajta. Mármint nekem tetszenek... :) A fényképezőgép meg tényleg ráér, amíg lesz valami esemény... :)
Meg legyőztem egy kisebb fóbiámat. Egyedül elmentem nagybevásárolni. :) Bizony, magamban baromira utálom. Utálom, hogy nem találok semmit. Vagyis csak nagyon nehezen. Meg hogy sok fölösleges dolog kerül a kosaramba. Ezt most elkerültem... :)
Meg tök szar látni, amikor családok-párok vásárolnak együtt, én meg magamnak veszem a kis motyóimat. De ezzel most nem foglalkoztam, mert hülyeség... :)
Ebédeltem jó kis házi disznótorost, hurka-tepsis krumpli, friss kenyér, csemege ubi, mustár, ahogy kell... :)
El is mosogattam, teát is főztem, most mindjárt felseprek-felmosok. Kezdek nagyon házias lenni. Magad uram, hogy Olgád nincsen, ugyebár... :)
Este meg teremfoci. Öt év után újra. Jó is az. :)
---
Children of Distance: először a Youtube-on akadtam rá valamelyik zenéjükre. Hiphop-, és rap-zenében jártas haverom azt mondta, nem szereti őket, mert nagyon depis-szomorú számaik vannak.
Az Emlékezz rám 1-2 számomra "alapmű". Nagy kedvencek. Aztán most "valahogy hozzám került" két albumuk - hehe... :) -, és nem csalódtam. Depis is, szomorú is, de nekem nagyon tetszik.
És ami tök újdonság számomra: az egyik albumon van "bakiparádé", azaz nyelvbotlások, technikai malőrök a lemez felvétele közben. Ez pedig ötletes. :)
---
Ennyit mára, zárul Goszi mókatára... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Annyit azért megemlítek, hogy nagyon érdekes volt pénteken a Fókuszban a magyarországi svédekről szóló anyag. Meglepett, hogy ők is fáznak, meg az is, hogy Nagykovácsiban van iskolájuk. :) És irtó büszke voltam magamra, hogy egy snittből felismertem a Lucia-ünnepet. Mondjuk ez nem a véletlen műve. :)
De ez tényleg csak egy kis kanyar volt. Amúgy valóban kezdek rájönni, hogy minimális szinten kisebbségi komplexusom van. Meg idegenekkel szemben hajlamos vagyok egy kis túlérzékenységre.
Szombat reggel bementem a Sony-márkakereskedésbe. Kérdeztem valamit az eladótól, aki nem tudom, milyen csavar után azt mondta, hogy ők nem forgalmaznak no name-cuccokat, csak Sonyt. Mondom basszus... Nekem is Sonym van, de ehelyett vennék egy másikat. Aztán nem vettem, mert csak olyan volt, amin van rádió, meg diktafon is. Az meg nekem nem kell. Annyiért főleg nem. Annyiért és pirosban meg még inkább nem. :)
De tényleg meglepte az eladó urat, hogy én bizony tényleg Sonyt keresek, és nem "no name"-et. Szeretem, ha hülyének néznek...
Aztán tegnap este vissza is jöttem. Mert ma délelőtt Árkádoztam egyet. Megnéztem a digitális fényképezőgépeket, lett is egy kiszemeltem. Meg futottam még egy kört a Saturnban az mp4-lejátszók miatt. De főnöki-munkatársi ráhatás után már nem annyira sürgős a vásárlás, inkább a meglévő lejátszón próbálok meg megejteni egy nagytakarítást... Csak hát baromi nehéz... :) Nagyon jó zenék vannak rajta. Mármint nekem tetszenek... :) A fényképezőgép meg tényleg ráér, amíg lesz valami esemény... :)
Meg legyőztem egy kisebb fóbiámat. Egyedül elmentem nagybevásárolni. :) Bizony, magamban baromira utálom. Utálom, hogy nem találok semmit. Vagyis csak nagyon nehezen. Meg hogy sok fölösleges dolog kerül a kosaramba. Ezt most elkerültem... :)
Meg tök szar látni, amikor családok-párok vásárolnak együtt, én meg magamnak veszem a kis motyóimat. De ezzel most nem foglalkoztam, mert hülyeség... :)
Ebédeltem jó kis házi disznótorost, hurka-tepsis krumpli, friss kenyér, csemege ubi, mustár, ahogy kell... :)
El is mosogattam, teát is főztem, most mindjárt felseprek-felmosok. Kezdek nagyon házias lenni. Magad uram, hogy Olgád nincsen, ugyebár... :)
Este meg teremfoci. Öt év után újra. Jó is az. :)
---
Children of Distance: először a Youtube-on akadtam rá valamelyik zenéjükre. Hiphop-, és rap-zenében jártas haverom azt mondta, nem szereti őket, mert nagyon depis-szomorú számaik vannak.
Az Emlékezz rám 1-2 számomra "alapmű". Nagy kedvencek. Aztán most "valahogy hozzám került" két albumuk - hehe... :) -, és nem csalódtam. Depis is, szomorú is, de nekem nagyon tetszik.
És ami tök újdonság számomra: az egyik albumon van "bakiparádé", azaz nyelvbotlások, technikai malőrök a lemez felvétele közben. Ez pedig ötletes. :)
---
Ennyit mára, zárul Goszi mókatára... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése