Exkuzálós-bulis-emlékezős-vállveregetős-sportos

Különböző okokból előző bejegyzésem három pontja kapcsán is exkuzálnom kell magamat. Lássuk szépen sorban!
- meleg víz: más lehet, hogy átírná azt a részt, vagy törölné, esetleg abban bízik, hogy azok, akik lakáskörülményeivel tisztában vannak, átsiklanak felette. Én vállalom: néha bizony szórakozott balf*sz vagyok. Szóval: a melegvíz-korlátozás csak a távfűtéses lakásokra vonatkozott természetesen, nekem pedig bojlerem van! :)
- rendőrgyilkosság: még azért a GosziBlog messze van attól, hogy tömegek olvassák. Ennek ellenére én elnézést kérek, ha bárkinek az érzékenységét megbántottam. Három ember meghalt, ez a szomorú lényeg, a teljes igazságot pedig talán soha nem fogjuk megtudni...
- origami: azaz orgazmus, a Szex és New York után szabadon. Azt írtam, hogy valami hasonló érzés kerített hatalmába... Hm... Talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, mert sírtam-bőgtem a meccs után, hatalmas-magával ragadó érzés kerített hatalmába. Amúgy érdekes, de olimpiai aranyainkat általában megkönnyezem, emellett a tévé előtt együtt sírtam a tévé előtt 2000 nyarát Rubens Barrichelloval, aki akkor Ferrarival megnyerte a Német Nagydíjat, és hat évvel Senna halála után újra szólt Forma-1-es díjkiosztón a brazil himnusz. Jah, hát ilyen dolgok ezek...
---
Visszatérve a naptári sorrendre. Szombat reggel kimentem Écsre, kiírtam DVD-re az idei Magyar Nagydíjat. Úgy volt, hogy kint maradok, de sikerült elérnem Katát, és behívott, hogy lesz buli, menjek be.
Anyu szerencsére behozott. Először a Jerevánban voltunk, élő mulatós-rutyutyus zene volt, nekem tetszett... :) Megint rámcsodálkoztak páran, hogy kisántikáltam a tánctérre, majd táncoltam egyet Katával. De hát ez vele jár. :)
Picit furcsa volt a hangulat, mert Katáék a héten egy fiatalon elhunyt barátnőjük temetésén voltak, és rengeteget beszélgettünk a lányról, meg úgy a halálról általában... :(
Én maradtam volna még, de a fiatalok sajna megunták a zenét... Így átmentünk a Bridgébe. Nem vagyok teljesen tisztában a felosztásával, lehet, hogy hülyeséget írok, de a grátisz részen kevesen voltak, fizetni meg nem volt kedvünk.
Ezért továbbálltunk a Zátonyba. Ott meg nagyon kevesen voltak.
Megint sikerült "szakmai szemmel" hallgattam a zenét: miket játszik a DJ, megvan-e az a szám, az a változat. Így a vasárnap zenekeresgéléssel indult. :P Ja, és adtam magamnak egy szóbeli vállveregetést. Eszembe jutott már többször, hogy a Stereo Love után egy merész váltással esetleg jöhetne a Tu est fotue:

És jött is. :) Az más kérdés, hogy elég gyorsan le is keverték, mert már harmadszorra kellett menni a We no speak americano-nak. De otthonülő hülyegyerekként, zenék iránt érdeklődő lelkes amatőrként azért tetszett ez a poén.
Aztán hazafelé indulva még belefutottunk egy vígjátékba illő igazoltatásba. Erről inkább nem mesélnék, esetleg csak privátban. Hoztuk a formát, annyi szent. De senkit nem állítottak elő, sofőrünk természetesen tök józan volt, mégis sikerült tesztelnünk akaratunkon kívül is a derék biztos urak ingerküszöbét. :)
A Zátonyban utoljára már csak egy Borsodi Friss-et ittam. Emiatt, és az átélt izgalmak hatására teljesen kijózanodtam, és hazaérve az NB1-es meccsek összefoglalóit olvasva még két sört megittam... :)
Reggel nem voltam másnapos, pihenéssel telt a nap, döglöttem, tévéztem, Sportért mentem, kaját rendeltem...
Este pedig ETO-Siófok,előtte Sörkert. A 3.000-es nézőszámnál többet vártam, az 1-0-ás végeredménynél nem. Megünnepeltük a fiúkat, akik érthetően elég fáradtak voltak. Az is ritka, hogy kettős emberelőnyben fejeztük be a meccset, és én mégis elégedetlen voltam a bíróval... :)
Aztán este még net, meg Anyunak néztünk csütörtökre vonatot, mert megy három hétre szanatóriumba... Pff... Ez szar időszak lesz, se Anyu, se tesómék... Na, mindegy, majd valami lesz... Egyszer-egyszer azért jó lenne Anyuhoz elnézni Sopronba.
A hétre konkrétum nincs, az idegenbeli ETO-meccs ismét tévés, a bankból is hívhatnak, fordítanom is kéne... Meg F1-es DVD-kért is jönnek majd.
Na, de majd alakul ez is, mint minden. Meg ami mégsem...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Origami

Keddi bejegyzésem elkövetése után kicsit furcsán alakult a nap. Először is úgy volt, hogy aznap este 8-ig egész Győr területén nem lesz melegvíz, én olyan 6 körül már tudtam zuhanyozni. Cserébe viszont elszállt a net: se kép, se hang órákon keresztül...

Vacsora után pedig megfájdult a hasam... De annyira, hogy még másnap reggel is azt hittem, nem fogok tudni bemenni dolgozni. Aztán a kávé szerencsére csodát tett, összekapartam magam, onnantól minden rendben volt.
---
Még mindig jár az agyam a wellness-utalványon. Hatezret befizetek, visszakapom utalványban, nagy ügy. De egyrészt visszaélt vele az a nő, az ő faszsága miatt szaladgálhatunk megint plusz köröket. Úgy is elkölthetné azt a szart, hogy olyan dolgokra használja fel, ami belefér a felhasználási körbe, és akkor nem szopnék miatta... Meg aztán minősíthetetlen hangon beszélt Anyámmal, ami a legfőbb oka annak, hogy bemegyek hozzá elbeszélgetni vele, és megpendítek egy esetleges feljelentést...
---

Ez már tiszta Amerika, ami ebben az országban zajlik. Két hét alatt itt a második rendőrgyilkosság, ezúttal szinte kivégzés-szerűen... Az már csak hab a tortán, hogy a hírek szerint egy melegpár viharos kapcsolata ért imígyen végen... És egy egyetemista fiú élete, aki rosszkor volt rossz helyen... :(
Dunaújvárosban pedig egy tanárnő késelte meg a hozzá látogatóba érkező egykori szerelmét: egy lányt.... Hát vazz...
---
Alattunk lakó cigány polgártársaink mosnak az egész pereputtyukra. A múltkor jött egy nő összeszedni a gönceit. Valamelyik még nem száradt meg, kérte, hogy azt még hagyják kint az udvaron. Erre a nagydarab roma néni felhívta a figyelmét, hogy ő ezt nem tenné, mert "itt lopnak!" (!!!!). Én fent cigiztem a függőfolyosón, de el kellett nyomnom, mert elkezdtem szakadni a röhögéstől... :D :D :D :D
---
Szerdán kiesett a Loki a BL-ből. 3-1-es vereség Bázelben, teljesen reménytelen, kiábrándító játékkal.
Tegnap pedig? Montpellier-Győri ETO FC. A Digisport adta, így eleinte nem tudtam nézni. Neten követtem, a hírportálokat frissítgetve. Aztán valaki betett egy linket, amire rákattintva a francia sporttévé adásán tudtam nézni élőben a meccset. Közben Fannival MSN-eztem. Eleinte röhögött rajtam, szívesen megnézett volna, ahogy izgulok. :) Egyébként mindenképpen jó volt, hogy irkáltunk közben. Például így nem tomboltam-ordibáltam a 11-es-párbaj alatt, hanem a holtidőben írtam neki az eredményt. És továbbjutottunk! Az első félidő végétől emberhátrányban játszva, a francia bajnokság ötödik helyezettjének otthonában nyerve, a 11-es párbaj izgalmait túlélve továbbjutottunk. Őszintén szólva meglepett az eredmény, nem nagyon bíztam benne, de rám cáfoltak a fiúk. Ilyen taktikusan, agresszíven és okosan focizó magyar klubcsapatot már nagyon rég láttam... Na igen, tegnap este óta kurvára nem érdekel, hogy kevés magyar van a csapatban, ehhez a sikerhez a külföldi játékosaink által hozzáadott mentalitás is kellett.
És jó volt győrinek lenni a neten is, klubszínektől függetlenül szurkolt nekünk vidis, zetés, újpesti, fradista: hatalmas élmény volt... :)
Olyan fél 2 táján keveredtem ágyba, 1-2 sör mellett még olvasgattam fórumokat, és emésztgettem a végeredményt. A következő ellenfél a horvát Dinamo Zagreb. Nem féltem a srácokat, bizonyították, hogy nem létezik lehetetlen, csak oda kell tenni magunkat. :)
Na, az tényleg életem egyik legemlékezetesebb estéje volt. Egy origami... :D
---
Holnap reggel megyek csak Écsre. Mennék ma is, csak épp a mai Nemzeti Sportban csak a rendes játékidő végéig van benne az ETO, a folytatás holnap... :)
Jaj gyerekek! Tegnap olyan milánói sertésbordát ebédeltem! :) Annyira jól laktam, hogy vacsira elég volt két banán, meg egy zacskó chips! :)
Holnap tehát go Écs, aztán délután vissza, pörifőzés, meg élőzene a Jerevánban. Kíváncsian várom.
A hitelszerződést pedig elvileg jövő héten aláírom, két héten belül számlán lehet a zsé, és lesz egy lakásom...
Zsír. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Már megint

Hm...
Az a bizonyos lány állítólag nem Gergő barátnője volt, csak egy ismerőse. Meg lettem szívatva... Amúgy a többi stimmel. :)
F1: nem semmi volt a Magyar Nagydíj, ismét volt pár emlékezetes momentum, nem volt unalmas futam. Vettel hibája, a Renault- és Mercedes-szerelők bakija, Schumi és Rubinho párbaja mind-mind olyan esemény, amit szerintem még sokáig emlegetni fogunk. Főleg úgy, hogy most négy hét szünet következik. A győztest amúgy Mark Webbernek hívják.
Az Újpest-ETO pedig 0-0 lett, nem voltunk rosszak, és ismét bejátszott egy kezezésért meg nem adott teljesen jogos 11-es...
Tesómék is befutottak a Ringről, meséltek sokat, mutattak autogramokat, és megvan a Kubica-sapka is, nagyon menő... :)
Tegnap meg újra voltam dolgozni. Igen, kurva nehéz volt hajnali 5-kor felkelni, alig bírtam összekaparni magam! :)
Aztán meg mégiscsak jó volt újra menni, bizony sok emberke hiányzott már...
Elég gyorsan jött a "mélyvíz", kb. 40 feldolgozandó mail, hó végi statisztikák, stb. Fél 7-től olyan háromnegyed 4-ig bent is voltam melóban.
Aztán hazajöttem. Tesóm még itt volt, dumáltunk kicsit, kávéztunk egyet. Most volt a tévében, hogy napi négy kávé még elmegy, afölött már függőség veszélye áll fent. Nos, akkor én határeset vagyok.
Más.
Meséltem már, hogy nálam az a szitu, hogy ha sínen vannak a dolgok, és épp jól érzem magam a bőrömben, akkor szinte mindig történik valami, ami odabasz a rendszernek.
Nos... Kaptam az egészségpénztáramtól egy levelet, hogy július 6-án kedden (!!!) egy Komló környéki wellnesshotel szolgáltatásait vettem jogosulatlanul igénybe. (nem támogatott szolgáltatások, úgy mint: Hasábburgonyát ettem uborkával, sört ittam, és törölközőt béreltem...)
Én persze aznap Győrben voltam, melóztam, aztán német, majd este foci VB egy itteni kocsmában. Egyetlen kedvezményezettem, Anyu sem csapott egy görbe délutánt ott a Mecsek táján. Ja, és kajához soha nem iszom sört. Csak utána. :)
Hatezer forintot kell visszafizetnem. Persze felhívtam a pénztár központját. Meglepve hallottam, hogy Anyu kéthavi 24 ezer forint értékű tornabérlete nincs regisztrálva. Felhívta Anyu a konditermet, az utalványok "elkeveredtek" (!!!), és különben is, hagyjuk őket békén, örüljünk, hogy elfogadták- bejegyzett elfogadóhelyként, ja... :@ A kezelési költséget megspórolandó, az utalványokat kivették, minden valószínűség szerint további felhasználásra. Ami persze bűncselekmény, fel is jelenthetném őket, a kérdés, hogy ér-e annyit az egész. A főnökasszony 17-éig szabin van, akkor azért valamikor bemegyek elbeszélgetni vele. És kíváncsian várom, mit vesznek még ezzel a szarral...
Nem szoktam öncélúan káromkodni, és tényleg bocs, de a picsába már, mintha nem lenne enélkül a faszság nélkül is meg a magam baja... :@
Egyébként pedig hiánypótlás után, de úgy néz ki, megkaptam a lakáshitelt. Lesz egy lakásom. :) Csak aztán nehogy arcomra fagyjon a mosoly. Nem, nem fog. :)
Holnap tehát hiánypótlás. Csütörtökön valahol meg kéne nézni a Montpellier-ETO-t, péntek Écs, szombat vissza, élőzene lesz a Jerevánban. Vasárnap meg ETO-Siófok. Nem lesz unalmas a hét, annyi szent! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
És Hajrá, svéd postagalambok! ;)

Anti-Hangover Tanár úr

Pesten járva pont arról beszélgettünk Gábor barátommal, hogy ha mi iskolaigazgatók lennénk, bizony nem vennénk fel saját magunkat tanárnak. Ennek az az egyszerű oka van, hogy már öt-hat éve diplomáztunk, és önéletrajzunkban nem tudunk "hivatalos" tanítási tapasztalatot felmutatni.

Hogy miért nem tanítok? Álszent lennék, ha nem mondanám ki, hogy jóval kevesebb lenne a fizetésem egy iskolában, mint például most. De nálam az is egy lényeges szempont, hogy hiteltelennek érezném magam, ha egy fogadóórán-szülői értekezleten "osztanám az észt", amikor én magam olyan messze vagyok a saját család alapításától, gyermektől, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől.
Mindamellett tök jó, hogy öt évvel két hetes tanítási gyakorlatom után is érnek olyan hatások, amik tudatában nekem sem kell magyarázni, mi az, ami egy pedagógus életében "megfizethetetlen".
Tegnap este útban Katához összefutottam egy volt diákommal és a barátnőjével. Gergő a szokásos "Szia Tanár Úr!"-ral köszöntött, a csaj pedig kb. egy "Jó napot!"-tal üdvözölt. Egyébként ő sem volt teljesen ismeretlen számomra, ugyanis pont a napokban jelöltek be iwiwen. :)
Aztán persze mondtam a csajszinak, hogy nyugodtan tegezhet, ami után "Tanít még?" volt a következő kérdése. :P
Én nem várok el ilyenkor semmiféle "tiszteletet", vagy három lépés távolságot, mégis tök jól esett, hogy elhülyéskedtünk a buszon, úgy, hogy nem volt senki se bunkó, közönséges stb. És "ezek a mai fiatalok": én nem ültem le, mert csak két megállót mentem, de ők egyfolytában le akartak ültetni, át akarták adni a helyüket, meg ilyenek. Amikor leszálláshoz készülődtem, Orsi még jelzett is. Ja, és megdicsérte az illatomat. Ilyenre se nagyon volt még példa... :D
Szóval tök jó kedvem lett az ifjaktól, örültem, hogy összefutottam velük.
Aztán ma kerestem őket facebookon, de nem találtam rájuk... :( Sőt Orsi nevéből találtam kétszáz-valamennyit, és már keresni sem tudom, mert az egyik csajra rákattintottam, és már őt adja ki találatként... :@ Jaj, micsoda problémák! :P
Khm... Annyit azért megjegyeznék még, hogy Gergőről amúgy is tudtam, hogy jó arc, de a barátnőjének sem kell a szomszédba menni egy kis szövegért...
Nem semmi volt, na... :)
Katánál egyébként egyik kollégájával voltunk, eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk. A "hangover" ezúttal kimaradt, annyit ettem, hogy szinte úgy gurultam haza. Hajnali 3 után feküdtem le. A Fókusz Plusz ismétlését még megnéztem nála, utána jöttem haza. :)
Olyan fél 7 környékén felkeltem, és félálomban elmentem zuhanyozni. Hogy hogyan, arról fogalmam sincs. Aztán visszafeküdtem, és aludtam kb. 10-ig. Majd elmentem Sportért, de ez már a szokásos.
Mindjárt kezdődik a Forma-1 Magyar Nagydíj, azt ugye nézni kell, kötelező! :) Este meg majd Újpest-ETO, tudom nézni, megtaláltam a Sport M-et. :)
Tesómék megvették nekem az idei Kubica-satyit, lesz új "kurvasapka", állítólag nagyon zsírul néz ki! :)
Holnap pedig már meló. Gyorsan eltelt ez a hét... Lehetett volna picit változatosabb, de mindent összevetve nem panaszkodom... :)
Puszik, pacsik, kellemes (sport)délutánt mindenkinek! :)

Gabriel Garcia Márquez: 13 jó tanács az élethez

Talán egyfajta "közhelygyűjtemény". Lehet.
Mindenesetre szerintem nagyon szép gondolatok, és végre megtaláltam így egyben is. És megosztom Veletek!

1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted!
2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd!
6. Sose felejts el mosolyogni! Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek TE jelented magát A Világot!
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged!
13. Ne küzdj túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek. Mindennek oka van, ami történik velünk!

Röviden

Tegnap majdnem sikerült megvalósítani a teljes semmittevést. Ezt ma überelni fogom. :)
Délután jött Jocó németre, késett is egy kicsit, kedvünk se volt sok, így egy fél óra szóbelizés után PlayStation-öztünk. :)
Ezután a Sörkertbe mentünk, onnan pedig az ETO-Montpellier Európa Liga-meccsre. A Nemzeti Sport 7.500 nézőt ír, ami már elég tisztességes szám. 1-0-ra kikaptunk. A meccs magyar sajtóvisszhangja meglepően pozitív. Attól eltekintve, hogy nem lőttünk kapura, és egy jogos 11-est nem kaptunk meg, nagyjából elégedett vagyok. Azt viszont szomorú volt látni, hogy a franciák futottak, passzoltak, nem pattantak el tőlük a labdák, szóval kicsit más dimenzióban játszottak. Már ők is.
Szakadó esőben távoztunk a Stadionból, itthon még egy kis sörrel vezettem le a feszültséget. És lejelentkeztem tesóméknál is. Ők nem hazudtolták meg magukat, sok autogramot gyűjtöttek, Alonsoval lett közös kép is. :)
Ma az élményfürdőre nem sikerült rávennem magam, itthon vagyok, tévézek, olvasgatok, döglök. Este megyek Anyuval Écsre, holnap pedig vissza, egy kis szabizáró bulibamenést talán megejtünk Katával.
---
Ha már tévé. A Revitán volt egy ilyen állatvédő műsor, riporternéni ovisokkal beszélgetett. Egy tök aranyos kisfiút faggatott éppen. Megkérdezte kutyáinak nevét. A két ebet Fütyikének, és Bodrinak hívják. Kész... Riporternéni lefagy, kínos csend, majd megkérdezte, ki nevezte el a kutyákat. Hát a mami. Ebben a modern korban már nem vágom, hogy a mami az az anya, vagy a nagyi, de azért LOL! :D
A Hír TV-n pedig Dévény Anna gyógytornászt mutatták be. Ő amolyan gyógytornász-féleség, és születési agykárosodásos csecsemőkkel, kisgyerekekkel foglalkozik. Egy jó pár éve én is voltam nála, de rólam csak egy filmet forgatott volna, hogy "rajta is tudtunk volna segíteni, ha időben hozzánk kerül. " Nem éltünk a lehetőséggel. Persze az egész teljesen jó dolog, nagyon örülök, hogy már van ilyen.
---
Említettem, hogy gondolkodtam ilyen szerelem-féltékenység-megcsalás témákban. Kívülállóként. Fura, annak idején még a Bravo-ban is úgy csináltam meg pl. az ilyen témájú teszteteket, hogy "ha lenne barátnőm" ezt tenném/gondolnám adott szituációban.
Szóval. Szerény véleményem szerint a féltékenység egyfajta önbizalomhiány, a megcsalás pedig gyávaság.
Nem tartom, tartanám magam féltékeny típusú embernek, miattam meg aztán főleg felesleges lenne féltékenykedni. Mindent meg kell próbálni megbeszélni, és akkor nagy baj nem lehet. Ha valaki a párja telefonjában matat, egyfolytában kérdezi merre jár, vagy nem engedi el mondjuk egyedül sehová, akkor tulajdonképpen magában nem bízik meg. "Megadom én neki mindazt, amire szüksége lehet?" És akkor gondolom, a válasz: nem.
Megcsalás: gyávaság. Nem stimmel valami a kapcsolatban, amiben benne vagyok, de valamiért nem merek, nem akarok kilépni belőle. Ezért félrelépek. Ama bizonyos volt barátnőmnél ugyanez volt a szitu, nem voltam elég meggyőző, hogy mellettem egy jobb, új életet tudna kezdeni. Ma már annyira nem bánom...
Fura kettősség, de nem érzem magam féltékeny fajtának, mindamellett rettegnék attól, hogy megcsalnak.
Azt mindenképp tisztáznám az érintett hölggyel, hogy ha bármi téren helyrehozhatatlanul csalódik bennem, kiszeret belőlem, vagy mit tudom én: szakítson velem, és ne szívasson.
Nekem mondjuk ebben e tekintetben könnyű: hozzá vagyok szokva az egyedülléthez.
Ezeket mondom- elméletben.
Hogy se füle, se farka, az elképzelhető, csak gondoltam leírom.
Jók legyetek, jó hétvégét mindenkinek!

Telik

Jaja, telik ezerrel, már csütörtök van... :(
Végülis eddig egyelőre - a körülményekhez képest - olyan, amilyennek lennie kell.
Kedden délben hollóztunk egyet, szigorúan alkoholmentesen, kávé-kóla kombinációban. Utána Edit sógornőmmel elmentünk egyet a Mekibe is, majd pedig hazahozott.
Ezután pedig délután fél 4-től olyan fél 7-ig aludtam. Este aztán felhívott Edit, megkérdezte, mit szólnék, ha kimennék vele Ausztriába tesómért, új lakást megnézni, stb... Hát persze, hogy volt kedvem, így délben indultunk vele és egyik tesójával, Attilával.
Elég hamar kiértünk, tesóm épp ébredezett éjszakás műszak után. Felpakoltak a felújításhoz kellő cuccokat, én pedig őriztem az ajtót. Egyébként nagyon szép, tiszta és barátságos környék, a lakás is nagyon pöpec lesz, ha elkészül. Aztán még megskubiztam sógornőm munkahelyét, egy szupermarketet is.
Onnan Editékhez mentünk Tétre, hazadobtuk Attilát, Edit pedig bőszen pakolászott, mert mentek a Forma-1-re. Ettünk fincsi bablevest, és fel lettem tankolva paprikából, és paradicsomból is. Ami részben németóráim tarifája. :)
Éééés... Életemben először volt a kezemben vibrátor! Jocó mester diákmunkában csomagolta eme bizonyos eszközöket, és egyre valahogy - hogy, hogy nem? :) - sikerült szert tennie. Vastag, fekete, ilyen gumis, és egyszerűen isteni érzés: nyakmasszírozáshoz egyszerűen felülmúlhatatlan! :D :D :D
A tervezett 4 helyett este 8 után értem haza, sajnos Niki lakásvizitje elmaradt, de majd valamikor pótoljuk.
Megnéztem az ETO TV-t, meg a Loki Basel elleni zakóját, és az álom teljes mértékben kiment a szememből.
Olvastam, tévéztem, MSN-eztem, olyan fél 2 környékén sikerült elaludnom. Ma pedig negyed 9-kor keltem.
Délután 4-től német Jocóval, majd Sörkert, ETO-meccs, és vége is lesz a napnak.
---
Még egy kicsit visszatérve a Szigorúan csak szex című filmhez. Abban hangzik el a következő fergeteges eszmefuttatás: Ha egy nő azt szereti, ha bunkók vele, Te pedig mégis rendes vagy vele, akkor az tulajdonképpen jó. Mert nem azt kapja, amit elvár, tehát bunkó vagy. És mindenki elégedett... :)
---
Volt egy nagyon művelt, kommunikációban-illemtanban-etikettekben jártas tanárnőm. Ő mondta egyszer, hogy a világot a "3 P betű" irányítja. Elhihetitek, a pénz-pia kettős mellett nem a pamutzokni a harmadik. :) Tehát nem nagy csoda, hogy mindig ugyanoda "lyukadunk ki". :P
---
Töltögetem facebookon ezeket az aranyos teszteket. Semmit nem töltök ki újra, nézek meg még egyszer, így az igazi. Eszerint belém soha senki nem lesz szerelmes, senki nem fog megcsókolni, és maximum a plüsskutyámmal fogok aludni. De igazán boldog akkor lennék, ha a barátnőm felhívna... Ezt adjátok össze!
---
Mindig elhatározom, hogy ha lesz sok időm gép előtt, regisztrálok valami társkereső honlapra. Mozgássérültre, épre egyaránt. Most időm lenne bőven, mégsem írok. Mit írjak? Meg ha regisztrálok, írogatni kéne a csajoknak, mert én nem vagyok olyan vonzó pasi, hogy nekem irkálnának. Írogat a tököm... :S
A 22-es csapdája...
---
Ennyi vótam, jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Évi rendes

Gáborka tehát megkezdte évi rendes nyári szabadságát. Ezzel persze van egy-két probléma. Ez nem nyár, hanem ősz. Rendesnek sem nevezném, mert általában hosszúhétvégékre szoktam elmenni, ezen a munkahelyemen az egy hét egy huzamban az mindenképpen rekord.

A legfontosabb kérdés pedig természetesen: ki az az Évi? :D
---
Loveparade. Kéttannyelvű gimnazistaként természetesen csüngtünk a német nyelvű sportújságokon, ifjúsági lapokon, zenecsatornákon. Így találkoztam először a Loveparade fogalmával is. Az elektronikus zene ezen formája, és maga a fesztivál jellege számomra soha nem volt túlzottan bejövős. De egy-két osztálytársam lelkesedése rám is átragadt, a tévében belenéztem a közvetítésbe, sőt volt, hogy Ákos másolt nekem válogatást ilyen muzsikákból- akkor még kazira.
Utolsó infóm az volt, hogy a rendezvény túlnőtte magát, ezért kitiltották Berlinből. Arról már fogalmam sem volt, hogy tavaly Dortmundban volt "parádé", idén pedig Duisburgban. Aztán most megtudtam... :( A hírek szerint a szervezők 250 ezer ember fogadására kaptak engedélyt, 500 ezret vártak, majd végül több mint 1 millió ember ment el. Egy be-/és kijárat, alagút, tömeg, pánik, 19 halott.
A felelősséget persze tolja egymásra rendőrség-város-szervezők. A szervezők ha komolyan veszik a figyelmeztetéseket, a tragédia elkerülhető lett volna. Magyar fórumon olvastam, hogy "akkor is, ha a népek nem pánikolnak be"... Hát kösz... Annyi ember akkora helyen, alkohol- és egyéb mámorban... Mondd meg nekik, légy szíves...
A rendezvény egyébként folytatódott, a további pánikot elkerülendő. A legenda szerint a Titanicon is kitartott a zenekar a végsőkig.
És persze The show must go on.
Amúgy nem lesz több Loveparade.
---
Foci: Csányi Sándor OTP-vezér lett az MLSZ elnőke, Erwin Koeman helyett pedig Egervári Sándor a kapitány. Csányi a futballban tapasztalatlan, az élet más területén már bizonyított embereket választott az elnökségbe, Egervári pedig fiatalok beépítését, és Gera reaktiválását tervezi. Optimista vagyok. Ez a dolgom. Ezért fizetek.
Azt mondta tévében a Nagy Bandó András, hogy a VB angol-német meccsén a németeknek az ominózus Lampard-lövés után maguktól jelezniük kellett volna a bírónak, hogy gól volt, és vonulni középkezdéshez. Valóban nagyon életszerű... :)
---
F1: a hétvégén Magyar Nagydíj, vasárnap a német futam volt. A Ferrari csapatutasítását követően Alonso nyert, Massa a második. A Ferrari csapatát megbüntették. És itt a kulcsszó. A pilóták csapatot alkotnak, csapatban játszanak, ha a csapat érdeke azt kívánja, el kell engedni egymást. Szerintem. Az utasítgatás tilalma hatalmas nagy baromság. Csak röhögni tudok rajta. Meg azon is, amikor Schumi-fanok tartják Alonsot sportszerűtlennek. 2002? Ausztria? Hm...???
---
Gabi: Gabi még július közepén ünnepelte 23. születésnapját. No de ki is ő?
Érettségi előtt osztálytársaim szerenádozni indultak. Én a másnapi ballagás előtt tartottam a sok sétától, meg aztán akkor még jókiffiú voltam, szinte teljesen absztinens. Így aztán nem mentem szerenádozni. A kolesz ebédlőjében tanulgattam, és akkor odajött hozzám Gabi egy barátnőjével. Beszélgettünk picit, akkor ismertem meg. Amikor elbúcsúztunk, nagy meglepetésemre egy füzettel jött vissza, elkérte a címemet. Ez számomra nagyon szokatlan volt már akkor is. :) Egy ideig leveleztünk, néha telefonon beszélgettünk, aztán ez a kapcsolat sajna megszakadt. Ja, egyébként amikor érettségiztem, a 13. osztályt fejeztem be, ő pedig hatosztályos elsőben, vagy ha úgy tetszik, hetedikben nyomult. :)
Mostanában ugye elég sokat mutogatták volt sulinkat a tévében, így Gabi is eszembe jutott, és írtam neki szülinapjára. Nem írt vissza. Viszont vasárnap, amikor a vidékiben vártam a buszomat, egy integető kéz "állt" Nemzeti Sportot vizslató szemem útjába. Zene kikapcs, felnéz: "Írtál nekem..."- mondá a lány.... :) A viszontlátás kilenc év után... :) Dumáltunk egyet, azt mondta, az üzenetet nyaralás előtti este kapta meg, azért nem írt eddig vissza, de majd pótol.
A vidéki buszpályaudvar pedig valóban egy misztikus hely... :)
---
Egyébként pedig élvezem a passzív szabadság összes előnyeit. Tegnap az ügyvédtől hoztam el hiányzó papírokat, majd délután Katával és Nikivel találkoztunk a plázában. Nikivel aztán megvártuk a 14-es buszt. Nem siettünk, kb. a negyedikre fel is szálltunk. Holnap megmutatom neki a lakást. Amiért annyit küzdök. :)
Most pedig majd lassan megyek a Hollóba. Sógornőmmel és kórházi ismerősökkel egy kis déli terefere.
Ki kellene találnom, mikor menjek Écsre. Anyu nincs szabin, így túl sok kedvem nincs kimenni apámhoz. De illene. Szombaton meg elvileg buli. Gyakorlatilag pedig vasárnap F1 Magyar Nagydíj, azt pedig nem szabad átaludni... :)
---
Ennyi.
Majd még biztos jelentkezem.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Szabadság. Szeretem

Igen, ez valami reklámszlogen, de nem tudom, hogy mié. Most viszont aktuális... :)
Csütörtök... Huh... De furcsa ebben a szar időben leírni: ebédet rendeltünk, és én mentem ki érte. Volt vagy 40 fok, úgy leizzadtam, mint a lovak. Egyik kolleginát megkérdeztem, nincs-e nála váltás-póló. Volt. M-es. Nekem minimum L-es kell. A pólót a kinyúlás veszélye fenyegette, emellett égett a bőrömön, így visszaadtam. Ezt csak azért meséltem el, mert tök jól esett, hogy segíteni próbált. Aztán elmentünk Anyuval ügyvédhez, megírta, felolvasta az adásvételi szerződést. Kifizettem. Már majd' 100 ezer forintnál jár insgesamt a projekt. Holnap majd még vissza kell mennem, a lepecsételt szerződésért, meg még valami papírért, amit a Földhivatal állít ki a banknak...
Az ügyvédtől hazatéptem, gyorsan lezuhanyoztam, mondjuk nem értem vele semmit. :)
Utána Sörkert, majd ETO-meccs. Már a találkozó előtt jött a hír, hogy a kinti meccset az UEFA döntése értelmében 3-0-ra nyertük, mert az egyik kazah fiú jogosulatlanul szerepelt. Most aztán valóban 2-0 a vége, és elbúcsúztattuk az Angliába szerződő Tarmo Kinket. Sajnálom, hogy elmegy... :(
A meccsről egyik cimbi biciklivel vitt haza, mármint a csomagtartón utaztam. Kétségkívül gyors és praktikus megoldás, viszont veszettül kényelmetlen. És kellemetlen... :O
Hazatérve le sem merem írni, mennyi sört megittam még... Hőségriadó volt érvényben... :D
Péntek. Lusta voltam kaját rendelni. Azt hittem, a büfében találok majd valamit. Nem találtam, így chips és kóla volt az ebéd. Ibó kollegina szendvicse mentett meg az éhhaláltól... :)
Meló után felhívtam Dórit, aki ma elutazik két hétre. Tök fura, mert túl gyakran nem beszélünk, MSN-en se nagyon akadunk össze, de hiányzik. Nem értem én ezt... :) Egyébként Svédországban a klíma kb. olyan lehet, mint most itt?
Mondtam már, hogy mi vagyunk a legszórakozottabb család a Földön? Apu mondjuk nem. Ő túl racionális. :D Szóval: péntek délután Anyu feljött, hozott kaját, tiszta ruhákat stb. És elbúcsúztunk, úgy volt, hogy ma reggel megyek csak haza. De nem így lett: Anyu véletlenül felmarkolta a mobilomat, és hazavitte. Még szerencse, hogy az alattunk lakó Adrival felhívattam magam... :) Szóval Anyu ment haza kocsival, én pedig utána busszal. Hazafelé sétálva észrevett egy rokon család, és hazadobtak kocsival. Gratuláltak közelgő lakástulajdonosi mivoltomhoz. Persze megspékelték azzal a felvetéssel, hogy ez majd akkor lesz az igazi, ha egy csaj is lakik velem. Mondtam, hogy így igaz, és rajta vagyok az ügyön, és ennyiben maradtunk... :)
Otthon aztán meglett a teló, ami egyben a(z) (ébresztő)órám is egyben, tehát hiányzott. :)
Szombaton délelőtt aztán Anyu visszahozott, döglöttem, majd jött Jocó németre. Önéletrajzot írtunk, meg egy kicsit nyaggattam. :) Aztán F1-időmérő.
Aztán a Pirate-ba mentünk volna Katával, de sajna lemondta, így maradtam.
Rendeltem egy 500 Ft-os pizzát, és tévéztem.
Német anyacégünk honlapjára két részletben felkerült a nálunk forgatott film, azt is sikerült megnézni. Utána pedig a Szigorúan csak szex című mozi következett. Folytattam a távoktatást párkapcsolat témában. Lassan át kéne iratkozni levelezőre. Majd jöhet a nappali - vagy esti? :) -tagozat. No... A film: nem volt rossz:
Donna és Christi Ann két sikeres asszony. A tökéletes boldogsághoz már csak a férfi hiányzik számukra. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják a nekik megfelelő férfiakat, ám az eddigi próbálkozásaikat nem koronázta siker. Belefáradva a rengeteg sikertelen kísérletbe, randevúba, elhatározzák, hogy beköltöztetnek két jóképű, fiatal férfit a közös házukba. Egyetlen feladatuk lesz, hogy szigorúan szexuális téren, minden szükségletüket kielégítsék. (port.hu)
Aztán beléjük szeretnek, párként élnek tovább négyesben, az egyik pár szakít, a másik esetében pedig happy end.
Volt a filmben egy érdekes gondolatmenet, kikeresem!
"Olyan pasira vágytok, aki kiborít, akinek nem tudtok panaszkodni. Elmondjam az első számú panaszt, amit a nők mondanak a férfiakra? Túl kedves. Ez az igazi hátrány. Mutass egy csajt, aki bárkit megkaphat, fogadjunk, hogy egy seggfejjel jár. Nem a rendes kell neki, hanem a seggfej."
Majd a kérdés:
"Láttál már csajt, akit azért dobott a pasija, mert túl rendes volt? És fordítva?"
Itt a film szereplőjének, és nekem is igen volt a válaszom. Ezt képtelen vagyok felfogni, de tényleg egy kicsit bunkónak kell lenni? Hm... És itt most nem oda akarok kilyukadni, hogy lebunkózom összes párkapcsolatban élő fiúismerősömet, esetleg lányismerőseim pasijait. Nem erről van szó... Csak... Hogy mondjam...? Mindegy...
Egyébként nekem is mondta már csaj, hogy néha próbáljak meg "nemkedves" lenni a csajokkal, és az bejön.... Áh, tényleg mindegy...
Egyébként tegnap este olyan fogalmakról gondolkodtam, mint megcsalás, és féltékenység... Igen, pont én... :) Majd elmesélem, mire jutottam. :)
Most viszont lassan összepakolok, és megyek Écsre. Vissza meg majd holnap reggel. A többi még eléggé képlékeny.
Ami biztos: nem maradtok le semmiről! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A szokás: hat alma(fröccs)

Hát ez a tegnapi nap is... Hát gyerekek... Őrület! :D
Három után egy picivel jöttem el melóból. Aztán a sorompós portánál összefutottam egy szem vasútmodell-fan, egyébként mozdonyvezető cimborámmal. Jött megnézni májusban nyílt mintaboltunkat. Hát, ez a találkozás ilyen pontosan akkor sem jött volna össze, ha megbeszéljük! :) A boltban sem voltam még, régen is találkoztunk, úgyhogy elkísértem. Beszélgettünk, nézelődtünk, a végén vásároltam helyette. :)
Ő pedig kocsival volt, és elvitt oda, ahová kértem. Katával, az egyik kollégájával, és Esztikével a Jereván Kávézóba ültünk be egy kicsit beszélgetni. Egy kicsit? Ja, 5-re beszéltük meg, én már fél 4 után ott voltam, és negyed 11-kor jöttünk. :) Sok volt a szúnyog, billegett az asztal, a teleshopból ismerős pincércsaj mérges volt, hogy ilyen melegben beküldjük a konyhába kaját csinálni - hihi :) -, de azért jó kis esténk volt. Beszéltünk mindenről, mi szem-szájnak ingere. És arról is, ami nem az. :D
Ami érdekes: egyikük sem kívánt alkoholt inni, így én egy kávé mellett hat korsó "3:2"-es almafröccsöt ittam. ( 3 dl almalé + 2 dl szóda). Estére béka nőtt a hasamba, az tutibiztos. :)És nem gondoltam, hogy van valami, amitől többet lehet pisilni, mint a sörtől. :D Az almafröccs mindenesetre most már hétre tuti lekerül a kedvencek listájáról. :) Hazaérve még a "jó éjt-cigi" is kimaradt - by Tündi :) -, gép, fürcsi, alvás.
Ma semmi nem volt. Semmi? Ez relatív. Az a ... Mindegy... :$ :)
Betelefonáltam a vízóra-állást, netezek, aztán pihi.
Holnap munka után ügyvéd, aláírjuk a szerződés(eke)t, aztán este 20.30-tól ETO-meccs. Aztán péntek. Utána meg szabiii... :)
Szombat reggel német Jocóval, aztán este elvileg Pirate Katával. Jövő héten Écs-Győr ingajárat: rendrakás, takarítgatás, talán szerződés-aláírás, filmek, PlayStation. Mielőtt valaki megkérdezi: nem, sajnos idén nem megyek sehová. Ez sajnos nem az az év. Nagyon úgy néz ki, hogymost Becsvölgye is kimarad... :( Azért 1-2 élményfürdőt jó lenne megejteni...
Szóval egy hét "kvázisemmittevés". Rég volt ilyen, most picit belefér. Természetesen "mindenre" nyitott vagyok, ha valaki unatkozna, szóljatok nyugodtan! :)
Az előző posztban említett "hiánypótló" bejegyzések azért nem tutik, de igyekszem... :)
Van még valami, amin nagyon sokat gondolkodtam. De ez megint olyan dolog, hogy nem írhatok róla... Ki mit olvas ki belőle, gondol hozzá- ilyet nem merek játszani. Szóval emésztgetem magam...
Valószínűleg teljesen feleslegesen, de mindegy...
Nah, ennyi voltam, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Nyűgös

Hm... Péntek este három hét után végre hazajutottam Écsre. Persze, ha nagyon-nagyon akartam volna, ment volna előbb is... De nem akartam, most már viszont hiányzott "Az otthon". Jó volt, relaxáltam egy kicsit, beszélgettem Anyuval, videókat másoltam DVD-re, na meg persze kutyáztam. Buksit elkezdtem Dezsőnek szólítani. Nem tudom miért, ő most per pillanat olyan Dezső... :)
Szombaton jöttem vissza. Otthonról haza, lassan majd így is mondhatom... :) Jocóval volt egy németórám. Jó volt. Egy élmény volt, ügyes srác, tényleg! Ma folyt. köv.
Óra után lazításként megittam egy sörikét, majd pedig megnéztem egy romantikus vígjátékot, aminek A csajok háborúja volt a címe. Tartalom by port.hu:

Emma és Liv gyermekkoruk óta barátnők. Egy rugóra jár az agyuk, nincs titkuk egymás előtt. Az esküvőről is ugyanazt gondolják: a legjobb időpont erre június, a legideálisabb helyszín pedig a Plaza Hotel. Arra azért ők sem számítottak, hogy ugyanarra a napra, ugyanarra a helyszínre sikerül szervezniük mindent. A kínos baki persze betesz a barátságnak, ettől kezdve fújnak egymásra. Mit fújnak, háborúznak! Semmitől sem riadnak vissza, hogy eltántorítsák szándékától a másikat. Nem adnak és nem kérnek kegyelmet. Mindent bevetnek, hogy tönkretegyék a volt barátnő nagy napját.

Természetesen a vége happy end: mindenki házas, mindenki terhes. :)
Nem nagyon tetszett a film. Olyan nyavalygós-erőltetett. Pedig alapvetően szeretem az ilyen "limonádé"-filmeket. Ez annyira nem jött be... Viszont annál a résznél, amikor kiderült, hogy mindkét csajnak megkérték a kezét, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy süssek popcornt, amit aztán húsz perc alatt meg is ettem... :)
Dórim persze ismét telibe trafálta, hogy mi lesz a véleményem a filmről. Azon gondolkodtam, hogy a férfilelkeket ismeri ennyire, engem valamennyire, esetleg a hasonló jellegű filmeket... :) Ez rejtély... :)
Tegnap cipőt akartam venni, de nem vitt rá a lélek, hogy valamerre kimozduljak. Vagyis - nem találjátok ki... :) - Shell-kút, cigi, Nemzeti Sport. Basszus... Gyerekek, simán kandi kamerát lehetett volna forgatni. Öt perc alatt kb. három szoknyás csajt láttam, akik a széllel küzdve sétáltak elég furcsa pózokban... :)
Emellett hosszú idő után végre PlayStation-öztem is, ami bántóan élethű. :) Volt olyan meccsem, hogy négy kapufa, három lesgól után mentettem x-re a 92. percben. Azt hittem szétverem a tévét. :D
Meg zenéket is keresgéltem, nagyon jó kis muzsikákat találtam... :)
Ja, és aludtam is, délután három órát. Jól esett. De kellett kávét főznöm utána... És délután 4-kor jó reggelt-köszöntem a szomszéd csajnak! :D
Este Katával Alpesiztünk, mesélt Párizsról mutatott képeket. Meg mást is... De ez sajna titok... :)
Úgy volt, hogy Adri és Zoli is jönnek, de változott a program, így kettesben voltunk.
Tizenegy körül értem haza, még egy kis MSN, és alvás volt.
Tök simán felkeltem, nem is volt semmi gond. Aztán ebéd után olyan fejfájás tört rám, hogy döbbenet... Nagyokat ásítoztam, és zúgott a fejem... Fáradt lettem, és nyűgös...
Szóval úgy döntöttem, hazajövök. És most itt vagyok. Folyadék pótolva - ásványvíz, mi más? :) -, Algoflex elfogyasztva, 5-től német.
Holnap ismét Kata-tali, a héten még egy találkozó "az ügyvédemmel" (de menőőő...:P), csütörtökön meccs, a többi majd alakul. Szombaton tervben van egy Pirate, de ez majd még alakul. És jövő héten szabi. Végig! :D
Lesz két-három régóta spájzolt téma, azokat majd akkor megírom.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Agyrém

Tegnap azt írtam, hogy mostanában viszonylag keveset írok, erre tessék, három nap alatt a harmadik poszt. Agyrém lesz, készüljetek!
De legelőször egy kis sport!
Tegnapi kazahsztáni meccsét végül 2-0-ra nyerte meg az ETO! Meglepve olvastam, hogy Kazahsztánban egy kb. 500 fős magyar kolónia él, a főképp az olajiparban dolgozó emberkék közül mintegy 150-en döntöttek úgy, hogy a helyszínen szorítanak a győrieknek. Annak ellenére is, hogy a helyi szokások szerint az elmulasztott munkaidőt vasárnap pótolniuk kell. Az is örömteli dolog, hogy brazilunk, Ceolin nyáron megtanult focizni. A Nyitra ellen is nagyon ügyes volt, most pedig gólpassza előtt átemelős cselt mutatott be! :) A visszavágó talán már csak formalitás, a következő körben a francia Montpellier következik.
Nem tudom, ki volt az az elmebeteg, aki a Videoton Európa Liga-meccsét pont Győrbe hozatta. A két szurkolótábor finoman szólva sincs jóba egymással, volt is balhé a meccs előtt. Én azért a Vidinek szurkoltam, mégiscsak magyar együttes játszott a szlovén Maribor ellenében. A vége 1-1. Huh, szokatlan volt egy, az ETO Parkban rendezett meccset a tévéből nézni, ilyen még nem nagyon esett meg velem. És amikor kimentem cigizni, meglepve tapasztaltam, hogy ide hallatszik a stadion hangosbemondója! Meglepett... :)
No...
Még a múltkor történt, hogy munkahelyem udvaráról visszaérve jött velem szembe vagy 20-30 cigiszünetre tartó leányzó. A nagy melegben ugye nem nagyon voltak túlöltözve, és volt egy-kettő közöttük, akit igencsak megnéztem volna hátulról is. De nem mertem hátrafordulni. Azért, mert attól tartottam, hogy mi van, ha valaki észreveszi a mögötte jövők közül, és onnantól kezdve az ő szemében én leszek a "perverz köcsög nyomorék". És ezt el is meséltem egy kolléganőmnek. Ő erre nagy meglepetésemre valami olyasmit válaszolt, hogy igazán hátra fordulhattam volna, ha kíváncsi voltam rá, és mi a f*szért törődöm azzal, hogy mások mit gondolnak... Igen. Teljesen igaza van. És itt most persze nem elsősorban a seggnézegetésről van szó. Egy csomószor az a szitu, legyen szó (nem)csajozásról, vagy bármi másról, hogy megijedek attól, mit szólnának mások, ha azt tenném/mondanám amit szeretnék, és inkább nem csinálok semmit. Vagy előre lejátszom, mivel szerelne le, és úgyszintén tétlen maradok. És ez így nagyon nem jó...
---
Létezik-e fiú-lány barátság? Nem tudom ki írta, hogy "Férfi és nő barátsága olyan emberek házassága, akik nem hálhatnak egymással." Ez így azért le van egyszerűsítve, de van benne igazság. Nekem is sok lány-barátom van.
Kb. három okból nem sorolhatom fel őket. Vannak, akikről olvastok itt eleget. Van olyan is, akine nevét "féltékenységi okokból" nem említhetem meg itt a blogon. Megint mást pedig ha barátomként említenék, becsapnám magamat. Ez van...
A többször emlegetett cigiszünetes hölgykoszorút talán nevezhetem barátaimnak. Bár naponta kb. 10 percet találkozunk, azért gondolom, ha például a Hollóban összefutnánk, azért el tudnánk beszélgetni.
Egyikük elmegy szabira, és már most hiányzik egy picit... Egy másik pedig? Basszus, ilyet még nem láttam... Beszélgetsz vele, és úgy tud nézni az emberre... Tudod, hogy nem szemez, flörtöl, vagy csábít... Mégis olyan huncut és szexi... Huncutul szexi... Rengetegszer eszembe jut. Elméleti szinten, természetesen... :)
A fiúk közti barátság esetében talán egyszerűbb a képlet. Vannak a barátok, akikkel sok mindent megbeszélsz, akikre bármiben számíthatsz, és a haverok, akikkel egy sör mellett jól el tudsz ökörködni.
Számomra újdonság, hogy vannak emberek, akiket néha barátodnak gondolsz, máskor pedig a legádázabb ellenség képét festi le magáról. És csak egy kérésed van hozzá: a neked szánt kést a melledbe döfje, hátba kicsit durva lenne. És a két állapot váltakozik. Akár egy napon belül is.
----
Részben ide kapcsolódik a hét idézete. Német nyelven teszem ki. Nem nagyzolásból, hogy jaj de fasza csávó vagyok, mer' tudok németül, hanem mert egyszerűen így tetszik:

"Was heißt Freundschaft überhaupt? Oder Liebe? Binden wir uns an Menschen weil oder ob wir sie kennen? Vielleicht glauben wir auch sie zu kennen. Und vertrauen ihnen trotzdem. Weil wir sonst alleine wären. Wir öffnen unsere Herzen, manchmal für immer, manchmal nur für eine bestimmte Zeit. Die einen tun es bedingungslos. Andere schließen einen Pakt, weil sie dasselbe Ziel verfolgen. Es gibt viele Arten von Freundschaften oder Liebe. Aber keine von ihnen kreuzt unser Leben ohne eine Spur zu hinterlassen."

Sajnos nem találtam meg, hogy kitől származik az idézet. Magyar fordítást pedig nem kerestem. Kb. így hangzik:

"Mit jelent egyáltalán a barátság? Vagy a szerelem? Kötődünk emberekhez, mert vagy talán ismerjük őket? Talán csak azt hisszük, hogy ismerjük. És mégis megbízunk bennük. Különben egyedül lennénk. Kitárjuk szívünket, néha örökre, máskor csak egy bizonyos időre. Egyesek ezt feltétel nélkül teszik. Mások szövetségre lépnek, mert ugyanazt a célt követik. A barátságnak vagy a szerelemnek sok fajtája van. De egy sem keresztezheti úgy életünket, hogy ne hagyna hátra valamilyen nyomot benne."

Szerintem nagyon szép, és minden benne van. És aktuális is.
Valamit még biztos akartam, de nem jut eszembe. Kata nem sokára hazaér Párizsból! :) Tuti nem ezt akartam, ez csak most beugrott.
Nemsokára megyek Écsre, holnap pedig jövök vissza.
Ennyi, jók legyetek, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kvantitatív

Tegnap este nézegettem, hogy az utóbbi időben viszonylag lecsökkent a blogon megjelenő bejegyzések száma. Ennek úgy istenigazából két oka van: igyekszem a mennyiség helyett a minőséget szem előtt tartani, azaz kvantitatív helyett kvalitatív bejegyzéseket "elkövetni". Hogy ez sikerül-e, azt nem az én tisztem eldönteni. De a szándék megvan. :) A másik pedig az, hogy eléggé zajlik az élet, mászkálok, ügyezek, így már nem nagyon van kedvem este írogatni.
A majdnem két év alatt másodszor fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom/pihentetem ezt a kis naplót. Tény, hogy egy kívülálló számára módfelett unalmas ember lehetek, nem sok újat mondok nekik. Az ismerősök? A többségnek pedig úgyszintén unalmas vagyok, de akikkel igazán jóban vagyunk, velük a blogon kívül más csatornákon is kommunikálunk. Meg aztán abban azért legbelül számítottam, hogy ismeretlen emberkék is hozzászólnak néha irományaimhoz, de ez nem nagyon történt meg.
Szóval nem sok embernek hiányoznék. De magamnak például igen. Megszerettem a blogírást, és igen, valamilyen szinten "megszoktam". Része a napirendemnek, néha egyszerűen írnom "kell". Azaz the show must go on, megyünk tovább! Amíg nekem jól esik, addig fogok írni... Ez most egy nagyképű, egoista, és bunkó mondat volt.
Furcsa... A blog létezése részben egy lány "hiányának" köszönhető. Aztán "jött" egy másik lány. Nagyon megszerettem. Talán túlzottan is. Nem lett volna szabad. Nem mintha bármi baj lenne vele, de nagyon kusza a helyzet. És még jobban meg is kuszálódott. Nem véletlen, hogy nem írok róla bővebben. Szégyellnivalóm nincs ezzel kapcsolatban, de mindenesetre túl vagyok rajta.
Most "nyugalom" van. Nincs senki a fókuszban. És ha már néhány bejegyzéssel ezelőtt értekeztem a B-terveimről, elmondhatom, hogy lassan-lassan megérint a felismerés, hogy az egyedüllét áll az első helyen, a párkapcsolat pedig messze lemaradva olyan teljességgel valószínűtlen B-tervként lebeghetne szemeim előtt. Ami édeskevés. Hallottátok, hogy tervezik a szingliadó bevezetését? Huszonnégy év feletti, gyermektelen, egyedülálló embereknek? Lúzeradó...
Hol kell fizetni?
Van három-négy kollegina. Mind tartós párkapcsolatban. De az a kevés idő, amit így cigiszünetekben együtt töltünk, nagyon sokat jelent számomra. Nincs "tét", nincs "görcsölés" sem.
FK Atyrau-Győri ETO FC meccs van. Kazahsztánban játszunk Európa Liga-meccset. Semmilyen tévé nem adja, frissitgetem az eto.hu-t. Jó kis program a besötétített szobában...
Jaj... Már említettem, hogy tervezek írni az évek során felgyülemlett agglegényes dolgaimról. Most az jutott eszembe, hogy egy főzet kávét hétköznaponként két reggel fogyasztok el. Este bekészít, egyik reggel megfőz, másnap mikróban maradék megmelegít. Magamnak nem főzök naponta. Minek? Na, és az öt év alatt, amióta itt lakom, kb. harmadszor felejtettem el este kávétt bekészíteni. Jaj, de meg voltam lőve... De aztán tettem be, meg is főztem, meg is ittam, el sem késtem. Apró örömök az életben.
Elkezdte a szezonra a felkészülést a Győri Audi ETO KC női kézilabda csapat, soraiban a két új légióssal, a norvég kapus Lundéval, és a szlovén balkezes lövővel, a 19 éves Ana Gros-sal. Mindketten tök helyesek is amúgy... :) Mondtam már, hogy új mezük lesz a csajoknak is? Erima váltja az adidast. Kíváncsi leszek, remélem, hogy jól fog kinézni. De azt nem mondom, hogy venni is fogok...
Ennyi mára.
1-0-ra vezet az ETO! ;)
Jók legyetek!

Semmi extra, csak a szokásos

Akkor vasárnap is szépen időrendi sorrendben haladva: először Forma-1 Brit Nagydíj. Webber nyert, a futam mégis a Webber-Vettel-Red Bull csetepatéról marad leginkább emlékezetes. Mármint annak, aki látta. Én ugyanis szinte végigaludtam. Teljes összevisszaság van mostanában, éjjel nem tudok aludni, nappal meg órákig durmolok. Idegesít... :)
A foci VB döntőjét pedig Laci barátunknál néztük, összesen hatan. Fogadtunk is, de mivel senki sem nyert, így a pénzt szépen visszaosztottuk. Spanyolország csapata lett a világbajnok, bár ez gondolom nem sok embernek mond újat. A vártnál kicsit talán unalmasabb játékkal, de szerintem megérdemelten lettek elsők. A döntőben mondjuk IWIW-en nem tudtam rájuk fogadni, mert Hollandia volt a csapatom... Jó kis VB volt ez, lagymatagon indult, de a végére elég jó kis meccsek lettek.
Hétfőn elég időben hazaértem melóból, és szerettem volna írni a blogba. Még a július 1-i Kisalföldben volt egy érdekes cikk Élet szex nélkül? címmel, azt próbáltam valahogy feldolgozni. De nem sikerült, ezért töröltem. Elszívtam egy cigit, megírtam a bejegyzést még egyszer, amit aztán ugyancsak töröltem. Nem tetszett. Azt már megszoktam, hogy másnak nem tetszik, de ha még nekem sem, az már gáz. De az írást félretettem, és nem adom fel, egyszer majd megküzdök vele... :)
Kedd. Rékával találkoztam délután. Azt terveztem, hogy tanúként vele irattatom alá az ügyvédi meghatalmazást. De nem sikerült, ugyanis még délelőtt észrevettem, hogy az ügyvéd Anyu és Tesóm címét is rosszul írta be, ők pedig nem vették észre, így nyomtatták ki és írták alá. Ezért most egy újabb hetet csúszik a lakáshitel-procedúra. Most már csak röhögök magunkon, mi ilyen szórakozott népség vagyunk. Az értékbecslés eredménye megérkezett, az eredménnyel elégedett vagyok.
Rékával nem beszéltük meg, hol találkozunk, de mindketten odaértünk az Árkádba, a törzshelyünkre. Fél 5 körül találkoztunk, és amikor az óránkra néztünk, már fél 8-at mutatott. Gyorsan elrepült az idő, mondjuk az is tény, hogy nagyon sok mesélnivalónk volt egymásnak.
Azért abban nagyon bízom, hogy a folytatásra nem kell újabb hónapokig várni. Nagyon jó kis délután volt...
A héten meghalt Kállai Ferenc színész, akit a legtöbben talán a Tanú Pelikán József gátőrjeként ismerünk. Az 1970-ben kézült, majd tíz évig tiltólistán tartott film egy nagyon jó filmszatíra az '50-es évek Magyarországáról. Nagyon nagy film, az egyik kedvencem.
Ma semmi nem történt. Hirtelen felindulásból mondjuk elmentem fodrászhoz, de semmi több. És nem vagyok elégedett az új séróval.
A héten a lakásprojekt pihen, pénteken megyek Écsre, szombaton lesz egy német óra, vasárnap pedig Kata tart párizsi élménybeszámolót, ha minden jól megy...
Imádom a nyarat, és a meleget, de ezt egy irodában baromi nehéz átvészelni... Amúgy maradjon csak így, nincs ezzel gond, csak nem egyszerű, ennyit jegyeztem meg. :)
Uborkaszezon van. Most egy ideig pangás, de nem is bánom.
Gyakorlom az egyedüllétet. Lesz benne részem bőven.
Gyúrok rá. Vazze.

Mint egy kezdő pánikbeteg

Lacikám, hogy Neked mennyire igazad van... Csajok, foci, sör... Kiszámítható vagyok. Ez a hármas lesz természetesen a mai bejegyzés vezérfonala is, de azért mesélem másról is bőven... ;)
---
Hétközben nagyon idegbeteg voltam, horror-hétnek éreztem a történéseket. Annyira nem volt vészes, csak hát nagyon sok mindenre oda kellett figyelnem. És azt a gombócot a torokban, a pici szorítást mellkastájékon azért éreztem, hogy biztos elfelejtek valamit. Mint egy kezdő pánikbeteg. :) De eddig úgy érzem, minden sínen van.
---
Vasárnap a blogbejegyzés után jött tesóm sógora, Jocó, és újratelepítettük a gépet. Vagyis ő telepítette, én pedig figyeltem. :) Végülis teljesen jó lett. Rég volt ilyen gyors a gép, viszont egy-két beállítás még szokatlan. És elvesztek a könyvjelzőzött kedvencek, és az összes MSN-hangulatjel. De ezek simán pótolhatóak. Köszönet, Jocó! :)
Hétfőn elmentem az ETO Parkba, összesen öt bérletet újítottam meg- sikerrel. Hm... Az ETO-bolt nyitása viszont csúszott. Először ugye 1-ét ígértek, aztán hétfőt, majd keddet. Szerdán meg is nyílt, akkor pedig nem értem rá. Csütörtökön bementem, de erről majd lejjebb.
Az ETO Parkból hazafelé ballagva rájöttem, hogy pisilnem kell. Nem lakom messze a stadiontól, de hazáig már nem nagyon bírtam volna ki. Így a kellemest a hasznossal összekötve betértem a Borvirágba, egy sör erejéig. Közben felhívtam a hitelügyintéző fiút, hogy nálam vannak a hiányzó papírok, ha gondolja, odajöhet értük. Gondolta, és odajött. Meg ügyvédet is segített szerezni, elég vicces volt, de ez a része sajna nem feltétlenül publikus. :)
Kedden meló után egy ismerősöm jött el hozzám, hogy rittyentsünk neki egy frankó német nyelvű önéletrajzot. Nem sikerült. Ugyanis fogalmunk sem volt róla, hogyan kell az Europass-sablonba új sorokat beszúrni... :@ I.J.
Este pedig pár kórházi cimbivel megnéztük a Hollandia-Uruguay meccset a Padlás nevű objektumban. Meg is találtam, lazítottunk is egy kicsit, a meccs is jó volt, szóval nem bántam meg, hogy elmentem. Pedig először lemondtam.
Szerda: ügyvéd. Meló után mentünk Anyuval, és egy szimpatikus fiatalembert ismerhettünk meg a személyében. Ment egy meghatalmazás bátyámnak mailben, hogy Anyánk fogja képviselni. Ezt kell kinyomtatnia, és visszaküldenie. Na, meg persze a szerződéshez kell a tulajdonlap is. Én meg persze véletlenül mindkettőt továbbítottam a bank felé... Így sógornőmnek SMS ment a teendőkről, a hitelügyintézőt pedig hívtam, hogy ugyan már kérjen vissza a banktól egy példányt másolatban. Siker és siker.
Ja, és az egész történethez képzeljétek oda Rékát, akivel már második hete kb. napi szinten tologatjuk a randinkat, és Jocót, akivel pedig szerdán németeztünk volna. De lemondtam, és okos fejjel áttettük mára. F1-futam és VB-döntő között két sportbuzi milyen németezést produkálna? Szerinted? :) Persze sztornó, Jocó elutazik. "És ha elutazik, el lesz utazva." :)
A meccset ismét a Padláson néztük: Paul a polip ismét nem tévedett, spanyol-holland döntő lesz, a németek a bronzért játszottak, és nyertek tegnap este az uruk ellen. Egyébként Németországban mozgalom indult, hogy a "köcsög Paul"-t nyírják ki, és főzzék meg... Free Paul! :)
A Nemzeti Sportban pedig szerintem tárgyi tévedés van. Azt írják, hogy az 1958-as svéd-brazil óta az első olyan döntő lesz, ahol két, VB-címmel nem rendelkező csapat küzd meg egymással a fináléban. Ez hülyeség: '78-ban argentín-holland döntő volt, és egyik gárda sem volt akkor még világbajnok.
Csütörtök: végre elmentem az ETO-boltba. Nem lesz rossz, sok ajándéktárgyat ígérnek. Viszont nem szeretem, ha hülyének néznek. Történt ugyanis, hogy megkérdeztem, hogy van-e már új ETO-mez. Igen volt a válasz, és mutatott a csaj egy sima Puma-pólót. Néztem rá bambán, mert a címer, meg szponzor, számozás stb. nem volt rajta. De akkor az mitől ETO-mez?
A biztonsági őr pedig megállított. Megkérdezte, hogy ismerem-e Batyust. Persze, hogy ismerem. "Ja, semmi, csak azt akartam mondani, hogy ugyanúgy megy, mint Te!" Hahaha... Pf... Bazzeg... :)
Innen a Sörkertbe mentünk, melegítettünk picit az ETO-Nyitra meccsre. A beengedés új, meglehetősen szokatlan helyen történt, már ez lesz az állandó bejárat. 3-1-re nyertünk, de igazából a második félidőben kitömhettük volna a derék szlovákokat. Kink pedig Angliába szerződik... :(
Kíváncsiságom legyőzte utálatomat: András két fia kapott Németországból vuvuzelát. Persze a meccsen szerencsétlenkedtem vele, próbáltam megfújni, néha sikerült is. Csak utána jöttem rá, hogy a meccset tévé adta, és a kamerák velünk szemben voltak. A stadionban kb. három vuvuzela volt, remélem, nem vágták be, ahogy azzal a szarral szenvedek... :D
A meccs után pedig Zsófival kivittünk két ismerősét a vasútállomásra, majd visszamentünk a Babylon Klubba, ahol vele és Szandrával dumáltunk egy picit... Khm... Zsófi... Ez picit "Dóri-effektus"... Mármint annyiban, hogy inkább nem írok semmit, mert ha írnék, páran kihoznák, hogy csak azért dicsérem, mert tudom, hogy rendszeresen olvas. Tegnap észrevettem, hogy immáron hivatalosan is... :P Szóval nagyon komoly az a lány, mellette lehetetlen unatkozni... Lájkolom... :D
Pénteken meló után pedig jött az értékbecslő. Semmi konkrétumot nem mondhatott, de az már előtte való nap kiderült, hogy van közös ismerősünk, aki szólt is neki az érdekemben. :) Amúgy korához képest jól nézett ki, és nagyon bután nevetett... :D
Őt tesóm egy volt osztálytársa/kollégája váltotta: jött német önéletrajzot írni. Picit lefáradtam. Ugyanis mindenbe belekötött, hogy miért így írom, miért nem úgy, meg ő régen úgy tanulta, hogy... Pff... Aztán el szeretné küldeni a cuccot tesómnak afféle jóváhagyásra. Csak szerencsére vele vagyok annyira jóban, hogy tudja, hogy én írtam, és akkor elolvasás nélkül azt fogja mondani, hogy tökéletes. Mert az. :) Tesóm jelentkezéseit is együtt írtuk, meg is lehet nézni, hol van... :D
Aztán Barátok köztöt néztem. Rekord: egymás után három nap nem láttam. nem sokat vesztettem. :D
Tegnap felébredtem olyan negyed 6-kor, nem bírtam visszaaludni, felkeltem. Egy kollégám kérésére egy fordítást kellet írnom, máskor lusta voltam. Tök jól haladtam vele, az volt a terv, hogy a Forma-1 után befejezem. Aztán kettőtől fél 6-ig alvás lett belőle, a munkát olyan 7-re sikerült letudni.
Egy török kajáldából rendeltem dürümöt, és hogy meglegyen a rendelési határ, kértem hozzá sütlüas-t is. Tejbepapi török módra: sütve. Isteni, próbáljátok ki! :) Aztán meccset néztem, és elég hamar lefeküdtem aludni. De előtte még egy sört megittam. Éjjel pedig felriadtam, hogy basszus, elfelejtettem tesómnak videóra venni a VB-döntőt. Ami persze ma lesz... :D
Ma: mindjárt lemegyek Sportért, majd pizzát rendelek- melegétkezési utalvány rulez! :) Délután tévé, F1 angol nagydíj, Szávay-meccs, meg ugye foci. Lehet, hogy PlayStation-özök is egy picit. És el is telik a hétvége. Ja, és az ügyvédnek is kell mailt írni...
---
Picit polgárpukkasztok a végén. Az utóbbi időben, ha felmerül ez a barátnő-téma, többször is elmondtam amolyan "terelés-önirónia"-jelleggel, hogy még meztelen nőt sem láttam élőben. Ez így nem is teljesen igaz. Egyszer fősuli koleszban a lányokhoz tévedtem be WC-re. Két csukott ajtó, egyik oldal slozi, a másik zuhanyzó. Nálunk a wc jobbra volt. Ott nem. A csaj épp törölközött. Egészen pontosan oldalról láttam, így pucér csajt már láttam, puncit még nem. :$
Persze igyekeztem a lehető leggyorsabban becsukni az ajtót, nem tudom, hogy a csaj volt-e jobban meglepődve, vagy én... :)
Ezt egyébként csak azért írtam le, mert sokkal inkább "hat az emberekre", mintha azt mondanám, hogy "még sosem keltettem kávéval a barátnőmet", vagy még sosem siettem meló után a szerelmemhez". Hogy talán nem vagyok olyan rühedék-szerencsétlen pasi, jelzi, hogy akinek ezt meséltem, nem hitte el. Kiindulásni alapnak nem rossz...
---
Ezúton szeretném kifejezni őszinte részvétemet egykori iskolám, a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium diákjainak-tanárainak, az áldozatok hozzátartozóinak az Egyesült Államokban történt szörnyű tragédia után.
Dóri, Szabolcs, nyugodjatok békében...

Megint horoszkóp

Annak idején többen is jeleztétek, hogy tetszett az a horoszkóp, amit ide bemásoltam, és lényegében azt elemezte, hogy az asztrológia szerint hogy állnak a férfiak partnerük - khm... - szájjal történő kényeztetéséhez.

Jelentem, megérkezett a horoszkóp "párja" is. Csak azt nem tudom, hogyan fejezzem ki ezt a lehető legkevésbé közönségesen.
Szóval... A lányok, és az orális szex, csillagjegyek szerint.
A 18-as karika természetesen ismét dukál. :)
Jó szórakozást! :)

***
KOS: Annak a biztos tudatában szopja a farkad, hogy az utolsó cseppet is ki fogja belőled csavarni. És milyen igaza van. Olyan, mint egy fegyelmezett, de mégis játékos, érzéki szexakció. Használja a kezét. Lenyeli. Ja, dugás nélkül hamar feszültté válik.
BIKA: "Szopni született". Érzékibb, mint bárki más. Puha a szája, és mindent tud a farkadról. Úgy szívja, mint egy folyondár. Alap, hogy lenyeli. Még a sejtjeidet is birtokolni akarja. Imád szopni,nyugodt életed lesz mellette.
IKREK: Változó. Érdemes kikapcsolni a tévét előtte, különben azt fogja nézni közben. Elég ügyes tud lenni, ha éppen olyanja van. Amúgy kurvára dekoncentrált. Időnként változtat a fogáson, mert utál unatkozni szopás közben.
RÁK: Utoljára anyád volt hozzád olyan gyöngéd, mint ő, csak máshogy. Elalszol közben, még a nyál is kifolyik a szádból. A lelkedet is leszopja. Olyan, mintha hazatérnél. Lenyeli, mert szeret.
OROSZLÁN: Lángra lobbantja a farkad, mintha egész életében erre a percre várt volna. Játékos és szenvedélyes. Fűti valami mély tűz. Nyelni méltóságán aluli, de ha nagyon felhúztad, megtesz bármit. Muszáj megdugnod cserébe, de hát ilyen az élet.
SZŰZ: Változó. Elküld tusolni előtte, rendet rak, beágyaz, kitakarít. Az első félórában csak tisztogatja a bránert. Nagyon érzéki tud lenni, ha jó napja van. Ha lenyeli, nagyon szeret. Néhány év után rá lehet venni. Első alkalommal valószínűleg rókázni fog.
MÉRLEG: Ahogy szopik, az csak neked szól. Nem sima szexélmény. Testével-lelkével adja a gyönyört, "megszólít". Azért él, hogy jó legyen neked. Jó esély van rá, hogy tudja a neved, nem úgy, mint a többi.
SKORPIÓ: Úgy leszop, hogy belehalsz. Mindent tud, amit lehet, amit mégsem, az valószínűleg nem is létezik. Soha többé nem akarod majd más száját. /Hát persze... / Nyilvánvaló, hogy lenyeli. Ha nem, az viszont a vég kezdete lehet.
NYILAS: Csak azért csinálja, hogy jól megdugd.
BAK: Azok nem szopnak.
VÍZÖNTŐ: Mindent elkövet, hogy ne unatkozzatok. Inkább nem csinálja, ha nincs valami ötlete. Perverz állat, hálistennek. Mindent kipróbált már. Ha peched van, feldug a seggedbe egy műfaszt.
HALAK: Úgy szopik, mint egy álom. Gyakran elábrándozik közben. Megáll vele az idő. Rád pakolja a fél hűtőt, főleg a tejszínhabot. Azt hiszi, Isten lakik a farkadban. Te meg persze ráhagyod, te állat.
***
Hát szóval ennyi. Inkább nem kommentálnék, arra ott vagytok ti. :) És az pedig maradjon az én titkom, hogy célzottan rákerestem-e valamelyik hölgyismerősöm csillagjegyére... :P
Puszik, pacsik, Éljenek a csajok! Naná... ;)

Telitalálat

Van ötös a lottón... Ezzel csak az a baj, hogy nem az enyém... Bár most a négyessel járó 1,5 millió forintnak is lenne helye nálam.
Telitalálatom lett viszont az IWIW VB-tippversenyén, ahol az összes negyeddöntő mérkőzés végeredményét telibe találtam. Ez csak azért érdekes, mert eddig elég gyengén ment a tippelés, és most így megtripláztam pontjaim számát. :)
Tegnap délelőtt fordítással telt, egy hétoldalas szöveget kaptam, három oldal lett meg, többre nem voltam képes, pihengettem. Ma meg blog, aztán jön tesóm sógora, és újratelepítjük a gépet, utána szerintem már csak max. MSN lesz. De ami késik, az nem múlik. :)
A német-argentin meccs után indultam el este a Jereván Kávézóba. Katával beszéltünk meg randit, de előbb odaértem. Egy lightos almafröccsel kezdtem az estét. És... És ahogy vittem ki a piát az asztalomhoz, elfelejtettem, hogy van egy lépcső, és egy nagyot és látványosat padlóztam, de az italból viszonylag sok maradt, és a pohár sem tört össze... :) A szomszéd asztalnál ülő elég vagány - khm... nem a megfelelő kifejezés - fiúkból kihoztam az apakomplexust: felsegítettek, leültettek, beszélgettünk. Hát, fura volt: nem olyan arcok voltak, akikkel szívesen kerülnék konfliktusba. :) Kérdezték, van-e barátnőm. Mondtam: nincs. Aztán megjelent Kata egy olyan szerkóban, hogy a pofám leszakadt.... :P Miniszoknya, egy elég látványos top: barátság ide vagy oda, döglesztően nézett ki. Elég régen találkoztunk, volt mit ki/meg/átbeszélni, gyorsan eltelt az este. A háttérben pedig a Spanyolország-Paraguay meccs ment, azok a tizik nem voltak gyengék. :)
Zárásig maradtunk, ismertük a pultoslányt, aki mondta, hogy hazavisz minket. És megvillant az én macsó-énem. Na, erre varrjatok gombot! :) Annyi történt, hogy Kata a zárás meggyorsítása érdekében, na meg mert áldott jó szíve van, segített becsukni az ablakokat. Papucs le, és mezítláb állt fel a székekre, és csukta be a tetőablakokat. Szívesen segítettem volna neki, de az én egyensúlyérzékem józanon is hagy némi kívánnivalót maga után, akkor meg... :) Szóval jó volt nézni. :) Így gondolta egy srác is, aki kiguvadt szemekkel nézte Katát, de amikor ránéztem, elkapta a fejét, és egy "Csajod?" kérdés kíséretében intett egy "bocsi"-t. :) A kérdésére nem válaszoltam... :)
És ismételten leszögezem: nem vagyok belé szerelmes, akárki akármit mond. Ha valakivel, vele mindenképpen vagyok olyan viszonyban, hogy meg merjem neki mondani, ha így lenne... Úgyhogy nem kell a kombinésön. Danke.
Ma alszás volt, meg pláza, meg intenzív osztály, haveroktól begyűjtöttem a hosszabbítani kívánt ETO-bérleteket.
A jövő hét az eléggé telített. Majd mesélek, mindenképpen igyekszem rá időt szakítani.
Ma még egy bejegyzés lesz, kis lazításképp. Túl sokat lelkiztem mostanában... :)
Addig is puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

On tour- Nyitra

Azért az tök jó, hogy szombaton a mozgássérült ismerőseimmel találkoztam, tegnap pedig mintegy 600 emberrel együtt Nyitrára mentem, hogy biztassuk kedvenc csapatunkat. Kettősség, széles látókör? Nem tudom. Mindenesetre jó. :)

Tegnap csak délig voltam melóban, egy monstre fordítással, és egy kis rajzlefűzögetéssel el is telt a nap. És két cigiszünettel "a" csajokkal. Szeressük őket. Ja, és ebédre büfés Dóri melegszendvicse. Felsértette a szájpadlásomat... :/ Utálom... Mármint azt, ha valami a szájpadlásomat felsérti. A szendvics finom volt, a büfés lánnyal sincs bajom... :)
Aztán elzarándokoltam a postára az ajánlott levelemért. Ezúttal semmit nem kell visszafizetnem, és semmilyen orvosszakértőhöz nem kell elmennem. A közlekedési kedvezményhez kaptam plasztikkártyát. Nagy kő esett le a szívemről...
Elvileg fél 3-kor indultunk volna Nyitrára, 3 lett belőle. Összesen kilenc busszal, remek hangulatban. A baj csak annyi volt, hogy dögmeleg volt a buszon... Hárman már az odaúton el is fogyasztottuk kb. tíz doboz sörünket. Persze nem fejenként, hanem összesen... :)
Idegenbeli túrák alkalmával mindig gondot szokott jelenteni, hogy a sör bizony erősen vízhajtó hatású. Ezúttal orvosoltam a problémát: mogyi, pisztácia, és chips volt a segítségemre... :) Végig rendőri felvezetéssel jöttünk, és még Magyarországon megálltunk azért egy út szélén wc-szünetre. Sikerült is bebuckáznom egy árokba... :/:D
Tartottam egy kicsit ettől az úttól, sokan óva is intettek a túrától. De nem volt semmi gond. Nyitrán nagyon vigyáztak ránk a rendőrök-kommandósok, de szerintem viszonylag nyugalom volt. A beengedés viszont elég vontatott volt: hatszáz embert először egy (!) kapun akartak beengedni a stadionba, de végülis gyorsítottak az ügymeneten. Motozáskor az egyik szlovák biztonsági járásomat látva tört magyarsággal utánam szólt, hogy "szépen, lassan, óvatosan, nyugi"... Szóval a lehetőségekhez képest - szerintem - teljesen korrektek voltak.
A meccs vége 2-2 lett, észt "nehézbombázónk" vágott kettőt. Először fordítottunk, majd egyenlítettek. Kezdetnek nem rossz, Győrben ki kell harcolni a továbbjutást. A bajnokságban pedig Újpesten kezdünk. Nem rossz ómen, tavasszal bejött... :)
- Szünet. Szomszédokat nézek. :D :D :D -
Huh... A vendégszektor WC-je és a büfé azért megértek egy misét. Előbbi egy kerítés melletti susnyás, utóbbi italkínálata pedig kimerült a legendás csh/szlovák kólakülönlegesség, a kofola kimérésében. Ittál már? Szörnyűű. De életet mentett, már porzott a vesém... :) Istápoltam egy kissrácot, aki azt hazudta a szüleinek, hogy házibuliba megy, aztán eljött meccsre. Adtam neki pénzt, és ő hozta a lötyit. pedig nem kértem... :)
A mai Nemzeti Sportban eléggé lehúzzák a győri szurkolókat. Hát igen, mentek a rigmusok rendesen, de azt cáfolom, hogy a szlovákok adósaink maradtak. Zúgott ott is a nem tudom milyen madarski, és gondolom, nem a szlovák-magyar örök barátságot foglalták dalba. Kíváncsi leszek, mennyien jönnek majd Győrbe, újdonsült dunaszerdahelyi barátaink szerint kb. tízen... :)
Amúgy vadidegen szurkertársak is tök rendesek voltak velem: volt, aki a beengedéses tömegjelenetkor segített kapaszkodni, de az említett WC-hez is úgy kísértek le. Rendesek voltak nagyon.
Ja: a stadion nem egy nagy eresztés, de a várral együtt nem semmi a panoráma. :)
Ismét "csajozok". :) Láttam lányt, akit láthatóan nem érdekelt a meccs, csak a pasiját kísérte. Láttam szurkoló csajt, aki végig biztatta a csapatot, és olyat is, aki szinte már egészségtelen módon él-hal a csapatért... :) És olyat is, aki "jó asszony" módjára cipelte a buszról párja üres sörösdobozait. De meccsre nem csajozni jár az ember... :)
Ja, és Zsófi helyett is szurkoltam, természetesen.
Este 11 körül értem haza, még egy sört megittam, életmentő jelleggel, kiszáradás ellen. :)
Amúgy tegnap és ma két SMS-t, meg egy telefont kaptam a kérdéssel, hogy túléltem-e Nyitrát. Most már azt hiszem kijelenthetem: a válasz igen. :)
Ma plázáztam egyet, amúgy döglök egész nap. Holnap fordítást írok, meg Katával találkozom. Vasárnap döglés. :)
Jövő héten hétfőn bérleteket intézek, meg lehet, hogy ETO-mezt. Ezen kívül lesz Réka-tali, meg Balázzsal német, na meg persze Nyitra-visszavágó. Meg még valamit akartam írni, de nem tudom, hogy mit. Jah, foci VB-nézés is lesz még, természetesen! :)
Mostanában elég gyakran előfordul, hogy rám köszönnek az utcán emberkék, akikről azt sem tudom, hogy kicsoda. Ennyire sokan olvassák a Humanitást? :D Facebook-on meg bejelölt egy óvári csajszi. Nem rémlik, hogy ismernék, jóval fiatalabb nálam, ezért szerintem a gimis ismeretség kizárható. Írtam neki, még nem válaszolt. Ez volt életem első üzenete, amitFB-n küldtem valakinek. :)
Asszem más nem jut eszembe.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Lapszemle

Azt hiszem, tegnap egy kicsit hibáztam. Nem kellett volna azt a bejegyzést az üzenőfalra kitenni. Nincs benne semmi titkolnivaló, de mégiscsak olyan "belső infók" vannak benne, amik számomra talán fontosak, de egy közömbös ember talán le se szarja őket. Mindegy, túlélem. Amúgy pénteken is írtam az üzifalra, "Kedves Mexikói úti diáktársaim!"-kezdetű üzenetet, ami egy kollégámnak úgy jött át, hogy barátaimmal Mexikóba készülök! :)))

---
A Humanitásban szerepelni nem egy nagy dolog. Nem lesz az ember fia ismert, vagy sztár tőle, de azért jól esik magam viszont látni egy újság hasábjain. E-Goszi. :)
A történet kapott egy kis keserű szájízt: a telefoninterjú során kértem az újságírót, írja fel a címemet, és küldjenek nekem a lapból egy példányt, és esetleg egy csekket az előfizetéshez. Havi 100 forint talán nem vág földhöz. Majd amikor a főszerkesztő hívott, hogy küldjek magamról képet a cikkhez, az e-mailben megismételtem kérésemet. Hetekig nem történt semmi. Kb. két hete újra írtam neki, a lapot azóta is várom. Aztán szombaton Pesten ki volt téve az összes idei lapszám, hoztam belőle egyet.
Humanitás. A MEOSZ (Mozgássérültek Szövetségeinek Országos Egyesülete) lapja. Az a bajom vele, hogy elég pesszimista, sebnyalogató lap, de azért van fejlődés.
Hm... Írnék pontokba szedve egy kis megjegyzést az interjúhoz. Ha érdekel maga a cikk is, előbb nagyítsd ki a képet, olvasd el a beszélgetést, és térj vissza! Ha nem érdekel, akkor ugorjunk, Pósalaky úr módjára! :)
- Merklin: sic! A munkahelyem neve Märklin, umlautos, kétpontos a-val kell írni, amit el is mondtam az újságírónak.
- "Á, dehogy!": Hm... "Tágas égen andalog!"- erről mindig eszembe jut! :) Amúgy egy pesszimista, önsajnáló kifejezésmód, mintha szegény nyominger Gáborkát nem vették volna fel a médiába, mert sérült, holott erről szó sincs. A Kék Duna Rádióhoz egyszer jelentkeztem hírszerkesztőnek, felhívtak, elutasítottak, ennyi volt. A Kisalföldnél voltam gyakszin, nos az nagy élmény volt, de a folytatásról nem beszéltünk. Viszont kétségkívül érdekel a média világa, egyszer, talán... Különben ezt a blogot sem írnám... :)
- "nem kaptam meg egy raktári munkát": khm... Természetesen nem raktári munkát nem kaptam meg, nem vagyok olyan hülye, hogy raktárosnak jelentkezzek, nem nevettetem ki magam. Épp az a lényeg, hogy irodai munkára nem vettek fel, mert hátha esetleg baleset ér a raktárban. Érthető a szempontjuk, teljesen jogos. Jól attól függetlenül nem esett.
- "felhozzák az ebédemet a portáról": nem. Behozzák a sorompós portáról. Lényegtelen. Lenne. Ha nem lenne ott a cikkben, hogy teljesen akadálymentes munkahely, nincs lépcső, így nem kell felvinni sem semmit.
- "Nem hiszem, hogy nagy előrelépés várható az életemben.": Gáborka, a depressziós állat. Remélem, nem ilyennek ismertek. Annyit mondtam, hogy nem vagyok egy karrierista alkat, nem hiszem, hogy túl sokat lépnék előre a ranglétrán. Ami nem is célom. Háttéremberként segíteni egy csapat munkáját, ez az én világom. Mondjuk szerintem házasodási terveimről is kérdezett, annak kapcsán tényleg nem vagyok optimista. De az a cikkből nem derül ki.
- "Ezt komolyan mondja?" Igen, teljesen komolyan. Én vagyok a kapus. Az egyik- nyilván. :)
---
Bocsi mindenkitől, nem akarok én itt nagyképű beképzelt bunkónak tűnni, de egy-két dolog nagyon nem volt a helyén. Ezeket rendbe raktam. :)
A cikk egyébként a fogyatékosok munkavégzésével foglalkozó mellékletben jelent meg, én lennék az egyik diplomás mozgi. Megszólal még HR-es, munkaközvetítő is, érdekes összeállítás.
Hm... A többi lapszámban több írás tetszett, minden számban van egy írás, ami egy sikeres mozgássérülttel foglalkozik. MC DC ugye "alap", de nekem sokkal többet jelentett egy kerekes székes ismerősöm története, aki paralimpikon erőemelő, énekes, vállalkozó, autót vezet, emellett ami a legfontosabb: férj és családapa. Vagy az a 35 éves srác, aki évekig otthon ücsörgött, nem volt önbizalma, majd nyitott a csajok felé- és mára feleségül vett egy - amúgy igencsak helyes - gyógytornász-lányt.
Pozitívnak kell lenni, a fenne egye meg, máshogy nem jutunk előbbre!
---
Foci: szünnap van a VB-n. Európai győztest szeretnék, ennyi a kívánságom.
Holnap fél 3-kor indul a buszunk Nyitrára ETO-meccsre! Nagyon várom! A hírek szerint jönnek Újpest- és Fradi-szurkolók is, valamint két különbusz Dunaszerdahelyről. Hogy mit keresnek ők ott? Szurkolnak az anyaországból érkező csapatnak. Szlovák stadionban egyébként magyar zászló nem loboghat, csak nemzetközi mérkőzésen. Nonszensz... Miért is? A mi táborunkban is van légiósaink tiszteletére pl. észt és grúz zászló... Példának okáért...
---
Ajánlott levelet kaptam a Magyar Államkincstártól. Most találtam meg az értesítőt, amikor hazaértem- a postáról, ahol befizettem az értékbecslés diát. A f*sz kivan már... Már megint milyen vizsgálatra kell mennem, milyen pénzt kell visszafizetnem? Előre félek...
---
Mostanában napi szinten tök sok az "új látogató" itt a blogon. A tegnapi napot értem: iwiw-üzenőfal. De amúgy hol akadtatok rá ennyien? Blogspot? Vagy facebook? Valaki írja meg légyszi egy akár névtelen kommentben! :) "Köszcsipuszcsi!"- ahogy a hollós Barbi mondaná... :)
Na ennyi mára.
Puszik, pacsik éljenek a csajok! :)

Just a little öregdiák

Ahhoz, hogy kerek legyen a történet, kicsit vissza kell mennem az időben. Nem sokáig, minösszesen a születésem napjáig. Történt ugyanis, hogy Anyunak már elfolyt a magzatvize, több, mint egy napja vajúdott, de hiába könyörgött a dokinak, hogy végezze el a császármetszést, ő még vár, mert menni fog a dolog, meg aztán a statisztikának árt egy nem természetes úton lebonyolított szülés. Így aztán Anyu is kellőképp rossz állapotba került, én pedig a császármetszés után nem sírtam fel, úgymond halva születettem, újra kellett éleszteni. Az agyamban oxigénhiány lépett fel, amitől pedig a mozgásszabályozó agyközpontom sérült meg. A vicces az, hogy ez az egész percek kérdése volt, ha tíz perccel előbb elindítja a szülést az a drága jó orvos, akkor makkegészséges vagyok, ha még tízet vár, akkor... Akkor most pelenka, meg ágyikóban gagyogás, stb... A betegség neve Little-kór, ennek pedig alcsoportjai az ICP, ami nem tudom, mi, meg a diplaegia spastica, ami pedig merevedéses bénulást jelent! Nem röhög! :)

Anyuék olyan egyéves koromtól hordtak dokikhoz, gyógytornára, meg hasonló kellemes helyekre. Így óvodába nem nagyon volt időm járni. Amikor kiderült, hogy nem is járhatok normál iskolába, képbe került a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, ahol megkezdhettem tanulmányaimat. Az első év amolyan előkészítő év volt, átmenet az ovi és az iskola között. Tizenhárman jártunk egy osztályba, és az elején még ott voltam aközött a három-négy emberke között, akiket külön is fel kellett zárkóztatni, főleg testileg-fizikailag is, de tanulásban is. Aztán valahogy idővel sikerült elkapni a fonalat, és negyedikben úgy döntött az iskolavezetés szüleimmel egyeztetve, hogy ez a sulit én "kinőttem", próbáljuk meg Győrt, ép társak között. Ott aztán jött a Fekete, ahol volt délutáni mozgássérült csoport, belépőként meg kellett tanulnom nyáron két hónap alatt a negyedikes német anyagot, mert Pesten angolos voltam, itt pedig nem volt angoltanár. És szerencsére sikerült... Ugye, hogy nincsenek véletlenek? Mármint hogy a végére némettanár lettem... :) De ez már egy másik történet...
Budapest, Mexikói út 60. Egy fogalom. Rengeteget köszönhetek ennek az iskolának, letették az alapokat, megtanultam úszni, rendesen járni, egy kicsit önállóbb lettem... Baromi nehéz volt 6 és 11 éves korom között a családtól távol, havonta egyszer hazamenni, de kibírtuk, megoldottuk, és kellett... Olyan helyekre juthattam el, olyan dolgokat próbálhattam ki, amiket innen Győrből, pláne Écsről lehetetlen lett volna elérni... És most nem arra gondolok, hogy 1990 májusában egy győri osztálykiránduláson voltam először a Mekiben... :D
De a viccet félre téve: anélkül az öt év nélkül én ma kb. otthon vagyok, borítékot nyálazok, gyöngyöt fűzök, vagy valami hasonló...
Na, és egykori iskolám meghívott Öregdiák találkozójára. Anyu is elkísért, ha már ezeket az éveket vele csináltam végig. A Keletinél a metrót nem találtuk meg, de egy buszmegállóban láttam ismerősöket, odacsapódtam hozzájuk, és együtt mentünk egy olyan járattal, ami a sulinál tett ki minket.
Tényleg féltem attól, hogy fogok-e még egyáltalán emlékezni valakire, és lesz-e mondanivalónk egymásnak annyi idő után. És totál kellemeset csalódtam: volt öt-hat srác, akikkel úgy elbeszélgettünk, mintha csak tegnap hagytuk volna abba, a megvoltak a közös témák, és még a nekünk hivatalosan kijelölt találkahelyre sem mentünk be. Jó volt látni, hogy bár mindenkinek megvan a maga baja, azért mindenki vidáman áll hozzá a dolgokhoz, tudtunk nevetni egymás és saját kínunkon-nyűgünkön. Fura, de olyan tanárok, szülők neve jutott eszembe, hogy nem is gondoltam volna. Anno Gergő Anyukájánál ettem életemben először pizzát, és amikor ezt telefonon megemlítettem neki, meghívott egy ismétlésre. Lehet, hogy még sor is fog rá kerülni... :)
Volt osztályfőnököm is aranyos volt, mesélt régi sztorikat is. Például, hogy egyszer magyar órán leosztottam egy kistanárt egy szóelemzés miatt, és nekem volt igazam... :D
Szóval tényleg az egész nap hatalmas élmény volt, örülök, hogy ott lehettem. Jellemző, hogy bár nem így terveztem, délután az utolsók között hagytam el az intézményt.
Az iskolát egyébként bővítették egy új épületszárnnyal, ami maga a csoda. A XXI. század, de tényleg... Mára annyit változott az oktatás, hogy a hozzám hasonló fokú sérülteket megpróbálják integráltan, épek között oktatni, anno én voltam az egyik első fecske. A szegregált oktatásban pedig nagyon súlyos sérültek, első sorban elektromos kerekesszékkel közlekedő fiatalok vesznek részt. Nem én mondtam, de leírom: furcsa módon az épület legnagyobb előnye egy picit hátrány is: teljesen akadálymentes, minden a gyerekekről szól, az egész épület teljesen akadálymentes, és csúcsszuper. Tolóajtók vannak, minden asztalhoz hozzáférnek, a villanykapcsolók az ő magasságukhoz vannak tervezve... És ez egy icipicit túl "steril". Az élet nem erről szól. Szeptembertől középiskola is lesz az intézményben, és ha egyszer onnan kikerülnek, nehéz lesz a való világban érvényesülni. Ez persze véletlenül sem kritika. Mindenkinek, aki ezt kitalálta, és megvalósította, hatalmas köszönet jár!
Egy kicsit "csajozok" is. Egyik volt osztálytársam megkérdezte, hogy hol a párom. Tehát nem azt, hogy van-e, hanem azt, hogy hol van. És eszembe jutott régi vesszőparipám. Jó-jó, nyilván megbeszélés kérdése az egész, de ha lenne barátnőm, nem örültem volna annak, ha elkísér. Egyrészt a hangulat, a látottak valamilyen szempontból engem is megráztak, nem tudom, hogy aki nem volt még sérültek között, fel tudott-e volna oldódni, jól érezte volna-e magát. Meg aztán ez a hely nekem olyan.... Olyan misztikus... Egy nagyon fontos állomás a múltból.
És igen, láttam szép mozgássérült lányt. Láttam lányt, aki ha nem kényszerül elektromos kerekes székbe, mára valószínűleg a kifutókon szaladgálna.
És megismertem egy nagyon szép, és helyes logopédus csajszit, akiről azt hittem, hogy egy-két évvel fiatalabb nálam. Aztán kiderült, hogy pont váltottuk egymást: én 18 éve távoztam, ő 17 éve jött. :)
Igen, tényleg nagyon jó nap volt, minden félelmem alaptalannak bizonyult.
A rendezvény után Anyu visszajött Győrbe, én maradtam Pesten. Egy fősulis barátomhoz mentem, foci VB-t néztünk, pizzáztunk, iszogattunk, beszélgettünk. Vasárnap ebéd után pedig pont jött Győrbe a barátnőjével, így hazahoztak. De a srác angol-németre még átjött hozzám. :)
Aztán Holló volt, névnap-szülinap.
Tegnap szabin voltam, ügyintéztem. A csekkemet a postán nem fogadták el, a földhivatalban pedig keverték a sz*rt, majd adtak egy hivatalos térképkivonatot háromezerért, amin rossz az utcanév... Ha nem fogadják el, morci leszek... És még finoman fogalmaztam... :)
Délután pedig az ETO-Parkban voltam, megvettük a csütörtöki jegyeket. Jaj, de várom már azt is! :)
Még ittunk egyet a jegyvásárlás örömére, aztán hazamentünk. Ma már dolgoztam.
Csütörtökön délig vagyok, aztán irány Nyitra. Pénteken szabi, meccs kipihenése, ügyintézés, bérletújítás, és fordítás lesz a program.
----
A képeken a sulit bemutató prospektus látható (nagyításért klikk a képre!). Köszönet érte Gerejnek!
Megvan a Humanitásból a velem készült interjú is, holnap felrakom!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, és Feel the sunshine! ;)

B-terv

Huh... Ez a hét aztán nagyon gyorsan elrepült... Nem is tudom, most nagyjából minden nap egyforma volt, meló, hazasietés, VB, kaja+fürcsi, VB, olvasás, alvás. Kissé sablonos, de nem panaszként írom... Jó-jó, volt MSN is, meg blog is, de az alap, ugyebár... :)
Na, meg a hitelügyintéző sráccal is találkoztam, akiről tulajdonképpen kiderült, hogy akár a személyes pénzügyeimért felelős emberkének is nevezhetem... Jaj, de komolyan hangzik... :)
A címről: kettős. Egyrészt a jövő hetem - holnaptól kezdve :) - baromira be van táblázva, sakkozgatom az eseményeket, és az emberkéket, hogy kit, mit, mikor, hol és hogyan, nem lesz egyszerű, majd mesélek...
Másrészt pedig a B-terv annyit takar, hogy egynek mindig lennie kell. Valahogy gimi óta kialakult bennem. Ha ez nem jön össze, akkor legyen az, ha így nem megy, akkor majd megy úgy... Emellett a spontán dolgoknak sem vagyok ellene, de egy kis "mankó" azért jó, ha van... :)
Holnap irány Budapest! A Mozgásjavító Általános Iskola is Diákotthon, ahová alsóban, '92-ig jártam, többmilliárd forintos beruházás után új épületszárnnyal gazdagodott, öregdiák-találkozóval ünnepli a jeles eseményt. A suliról majd mesélek bővebben. Fantasztikus hely volt, nagyon szerettem oda járni, sokat köszönhetek nekik. De kicsit tartok is a találkozótól... Rég volt, én nem is ott ballagtam, tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz...
Hogy milyen rég volt: az a villamos, ami a suli előtt letett, már nem is közlekedik... Vonatos-metrós-kisföldalattis túra lesz, Dórinak köszi az útvonaltervet! ;)
Ezután maradok Pesten, egy fősulis cimboránál VB-meccsek, sörike, nosztalgia, majd alvás. Vasárnap pedig vele, és ugyancsak ismerős barátnőjével jövök Győrbe, dél körül itt vagyok. Forma-1, és angol-német meccs. :)
Hétfőn úgy néz ki, szabi. Földhivatalba kell mennem részletes tulajdonlapért, postára feladni az értékbecslési díjat, majd veszek jegyet a csütörtöki Nyitra-ETO meccsre. Az árak sorrendben 7 és 32 ezer forint, a meccsjegy pedig 3 euró. "De az érzés megfizethetetlen!"... :) Komolyan, van bennem egy kis félsz a meccs előtt, de a két klub egyeztetett, meg mégiscsak európai kupa, csak nem lesz gond. De azért péntekre is szabit kérek. Így marad 15 napom, amiből hét karácsonyra kell... Pff... Nesze neked, két hónap nyári szünet! :)
Képzeljétek, a kedves, ámde kissé lassú helyettes büfésnéni helyett most új van! A hölgy kedves, mosolygós, lelkes, nem lassú, Dórinak hívják, és 17 éves! Így már más... :D
Most nem tudok átkötni, de olvastam egy tök érdekes sztorit valahol: egy srác elkérte egy csaj telefonszámát, aki meg is adta: az utolsó három számjegyet kivéve! A fiúnak egy egyenletet kellett megoldania, ha fel akarta hívni a hölgyet, és az x=0,53 ki is adta a hiányzó számokat. Ez aranyos, tetszik! :)
A német RTL-en van egy sorozat, amiben különböző családi eseményeket dolgoznak fel. Elég alap, szinte giccses, magyarul valószínűleg nem nézném. A main viszont elérzékenyültem, majdnem elbőgtem magam! Egy családban kiderült, hogy a 15 éves lányuk vér szerinti apja a feleség korábbi szeretője. Akinek nem lett családja, így viszont hirtelenjében lehetne egy lánya, és pert is indít az ügy érdekében. Meg is nyeri, de a csaj nem vesz róla tudomást, kiáll az őt felnevelő "igazi" apja mellett... Jah, hát ilyenen elérzékenyülni kínos, nekem sikerült... Nem értem...
Foci VB: alakul a helyzet, vannak egész jó kis meccsek, főleg most, hogy jön a kieséses szakasz. Vannak bombameglepetések is, az olaszok, de főleg a franciák egyenesen szégyelljék magukat, arcpirító, amit műveltek. Európai győztest szeretnék, de lehetőleg ne a szlovákok legyenek azok! :)
Jó hétvégét mindenkinek! ;)

Nem csak a 20 éveseké... :)

De bizony. Egy picit azért tényleg övék a világ. Én sem vagyok egy öregember, de azért picit tényleg irigylem őket... :)
És Dóri ma elérte ezt a bizonyos kort, és húsz éves lett. Kemény hét hónapig együtt gyarapítjuk a két ikszesek táborát... :)
Írhatnék róla, mesélhetnék róla nektek. Végülis ez a nap róla szól. :) De nem fogok.
Vagyis csak két dolgot. Nagyon örülök annak, hogy a barátomnak tudhatom, nagyon fontos nekem, nagyon sokat jelent számomra. De ez gondolom nem újdonság! :)
Hm... És a második? Próbálok valami jellemző dolgot kiemelni vele kapcsolatban, de nem tudok. Elfogult vagyok vele kapcsolatban... :)
Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt vele töltöttem el életem egyik legemlékezetesebb délutánját, soha nem fogom elfelejteni... Máskor pedig vele ittam meg életem legrosszabb, és teljességgel alulmúlhatatlan kávéját. De baromira nem zavart a dolog... (amúgy nem, nem mi főztük! :D)
Ja, és a GosziBlog köszönti legszorgalmasabb kommentelőjét! ;)
Na, de elég is az érzelgősségből: PARTYTIME! :D - nagyon kééész...:D -

Boldog Születésnapot kívánok Neked, Dóri!
És még egy kérés a végére! Ha a nyár folyamán esetleg összefutnál a jó öreg Woodyval, add át neki szívélyes üdvözletemet! ;)

Levetett partyarc

Ahogy írtam az előző poszt végén, az részben bejött: nem volt semmi program, ezért nem is mentem sehová. Szombat estére volt esély egy beülős-beszélgetős estére, tegnap pedig Katával egy találkára, de mindkettő elmaradt. Hogy stílusosan fogalmazzak, vagyis ahogy más fogalmazott helyettem, erre a hétvégére levettem a partyarcot... :)
Nem is volt ezzel semmi gond, otthon voltam, tévéztem olvastam, elteltek a napok.
A VB... Néztem-néztem, de a szombat esti meccsen például elaludtam, tegnap pedig MSN-eztem a brazil meccs közben.

Szombaton hazafelé menet azért történt valami érdekes. A buszon találkoztam egy volt kolléganőmmel, nagyon kellemesen elbeszélgettünk, főleg ahhoz képest, hogy már két éve nem láttuk egymást. Tényleg aranyos volt. Persze jött a szokásos "És mi újság a lányokkal?" kérdés. "Köszönik szépen, megvannak!"- szólt a válaszom. Vagyis vannak ők, meg vagyok én... Ez számomra egy kínos kérdéskör. Ennél jobban csak a családi körben felmerülő "És Te mikor nősülsz meg?" című kérdést szeretem. Mondanám erre azt, hogy jelen állás szerint előbb gyűltök össze a temetésemre, mint a lagzimra, de ez nem a legszerencsésebb válasz. Ritkán látott rokonaim jó esetben depressziós szuicid állatnak néznének, rossz esetben pedig buzinak... Khm... Na ja, itt melyik a jó, és melyik a rossz eset? Minden relatív... :)
Tegnap annyiban történelmi nap volt, hogy Anyuval söröztünk. Ízlett neki a citromos... LOL! :)
Este pedig a frász kerülgetett. Képtelen voltam elaludni, elviselhetetlenül viszketett a karom. Felkapcsoltam a villanyt, és négy-öt ilyen ragyaszerű kiütést találtam rajta... Na, én azt hittem, elsírom magam. Aztán Anyu adott valami kenőcsöt, amivel bekentem, és reggelre elmúltak a ragyák... Szúnyogcsípés... Eddig tök örültem annak, hogy engem elkerülnek ezek az élősködő dögök, és nap közben sem éreztem, hogy nagyon kóstolgattak volna... Erre este... Pff... Azért bízom benne, hogy ez nem egy allergia-mizéria kezdete... :/
Ma meglepő módon annyira nem volt hétfői hangulatom, gyorsan eltelt a nap. A VB eddigi leggólgazdagabb meccséről lemaradtam, a netről tudtam meg, hogy Portugália 7-0-ra verte Észak-Koreát. Egy német kollégámnak elküldtem ezt az eredményt, amire azt írta vissza, hogy szegény koreaiakat ezért most otthon le fogják lőni.
Hát igen, ennek mondjuk van történelmi előzménye. Most nem feltétlenül Andres Escobarra gondolok, akit a '94-es VB-n vétett öngólja miatt Kolumbiában agyonlőttek. Hanem mondjuk a azokra a szovjet focistákra, akiket Sztálin annak idején börtönbe záratott, mert ki mertek kapni Jugoszlávia, azaz Tito láncos kutyáinak válogatottjától. Vagy ott volt Ceaușescu, a teljhatalmú román diktátor esete. 1986-ban a Steaua Bukarest csapata a Sevillában rendezett BEK-döntőben hatalmas meglepetésre legyőzte az FC Barcelona gárdáját - 1. rohadt mocskok; 2. a románok kapusa, Ducadam a büntetőpárbajban az összes (!) katalán 11-est hárította -. Nos, a jó öreg diktátor gratulált a csapatnak, majd közölte a játékosokkal, hogy ők azért nem igazi románok, mert egy igazi román elvtárs már az első félidőben eldöntötte volna a meccset, nem szarozott volna a 11-esekig. Majd mindenki kapott ajándékba - minő meglepetés- egy-egy zsír új Daciát.
Szóval igen, van, amikor az ideológiák felülírják a sport szépségét. - szerk.: kíváncsi lennék arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló sztorijaim sport iránt amúgy kevésbé fogékony olvasóim számára is érdekesek-e...:) -
Sorsoltak az Európa Ligában! FC Nyitra-Győri ETO FC. Háát... Menni kéne idegenbe is... Mondjuk nem kívánom megveretni magam a kedves szlovák rendőrökkel. Szóval erre még alszunk párat.
Lillának amúgy megemlítettem agglegényi bogaraimat. Ezek egyike, hogy senkitől nem kell elkéredzkednem egy ilyen nyitrai túrára. Tudom, tudom, kétségkívül sovány vigasz...
Hm... Most olvastam Facebookon: "Az optimista ember a fényt látja az alagút végén. A pesszimista az alagút sötétjét. A realista a közeledő vonatot. A mozdonyvezető pedig három hülyét a sínek között." És hogy ez mennyire igaz...:)
Ennyi voltam, jók legyetek! :)