Röviden

Tegnap majdnem sikerült megvalósítani a teljes semmittevést. Ezt ma überelni fogom. :)
Délután jött Jocó németre, késett is egy kicsit, kedvünk se volt sok, így egy fél óra szóbelizés után PlayStation-öztünk. :)
Ezután a Sörkertbe mentünk, onnan pedig az ETO-Montpellier Európa Liga-meccsre. A Nemzeti Sport 7.500 nézőt ír, ami már elég tisztességes szám. 1-0-ra kikaptunk. A meccs magyar sajtóvisszhangja meglepően pozitív. Attól eltekintve, hogy nem lőttünk kapura, és egy jogos 11-est nem kaptunk meg, nagyjából elégedett vagyok. Azt viszont szomorú volt látni, hogy a franciák futottak, passzoltak, nem pattantak el tőlük a labdák, szóval kicsit más dimenzióban játszottak. Már ők is.
Szakadó esőben távoztunk a Stadionból, itthon még egy kis sörrel vezettem le a feszültséget. És lejelentkeztem tesóméknál is. Ők nem hazudtolták meg magukat, sok autogramot gyűjtöttek, Alonsoval lett közös kép is. :)
Ma az élményfürdőre nem sikerült rávennem magam, itthon vagyok, tévézek, olvasgatok, döglök. Este megyek Anyuval Écsre, holnap pedig vissza, egy kis szabizáró bulibamenést talán megejtünk Katával.
---
Ha már tévé. A Revitán volt egy ilyen állatvédő műsor, riporternéni ovisokkal beszélgetett. Egy tök aranyos kisfiút faggatott éppen. Megkérdezte kutyáinak nevét. A két ebet Fütyikének, és Bodrinak hívják. Kész... Riporternéni lefagy, kínos csend, majd megkérdezte, ki nevezte el a kutyákat. Hát a mami. Ebben a modern korban már nem vágom, hogy a mami az az anya, vagy a nagyi, de azért LOL! :D
A Hír TV-n pedig Dévény Anna gyógytornászt mutatták be. Ő amolyan gyógytornász-féleség, és születési agykárosodásos csecsemőkkel, kisgyerekekkel foglalkozik. Egy jó pár éve én is voltam nála, de rólam csak egy filmet forgatott volna, hogy "rajta is tudtunk volna segíteni, ha időben hozzánk kerül. " Nem éltünk a lehetőséggel. Persze az egész teljesen jó dolog, nagyon örülök, hogy már van ilyen.
---
Említettem, hogy gondolkodtam ilyen szerelem-féltékenység-megcsalás témákban. Kívülállóként. Fura, annak idején még a Bravo-ban is úgy csináltam meg pl. az ilyen témájú teszteteket, hogy "ha lenne barátnőm" ezt tenném/gondolnám adott szituációban.
Szóval. Szerény véleményem szerint a féltékenység egyfajta önbizalomhiány, a megcsalás pedig gyávaság.
Nem tartom, tartanám magam féltékeny típusú embernek, miattam meg aztán főleg felesleges lenne féltékenykedni. Mindent meg kell próbálni megbeszélni, és akkor nagy baj nem lehet. Ha valaki a párja telefonjában matat, egyfolytában kérdezi merre jár, vagy nem engedi el mondjuk egyedül sehová, akkor tulajdonképpen magában nem bízik meg. "Megadom én neki mindazt, amire szüksége lehet?" És akkor gondolom, a válasz: nem.
Megcsalás: gyávaság. Nem stimmel valami a kapcsolatban, amiben benne vagyok, de valamiért nem merek, nem akarok kilépni belőle. Ezért félrelépek. Ama bizonyos volt barátnőmnél ugyanez volt a szitu, nem voltam elég meggyőző, hogy mellettem egy jobb, új életet tudna kezdeni. Ma már annyira nem bánom...
Fura kettősség, de nem érzem magam féltékeny fajtának, mindamellett rettegnék attól, hogy megcsalnak.
Azt mindenképp tisztáznám az érintett hölggyel, hogy ha bármi téren helyrehozhatatlanul csalódik bennem, kiszeret belőlem, vagy mit tudom én: szakítson velem, és ne szívasson.
Nekem mondjuk ebben e tekintetben könnyű: hozzá vagyok szokva az egyedülléthez.
Ezeket mondom- elméletben.
Hogy se füle, se farka, az elképzelhető, csak gondoltam leírom.
Jók legyetek, jó hétvégét mindenkinek!