Alfahím faszagyerek - egyfajta utószó az előző bejegyzéshez

Tegnap is belefogtam egy bejegyzésbe, de elakadtam vele, nem tudtam befejezni, így hát töröltem. Ma viszont újra nekiveselkedek, meglátjuk, mi fog kisülni belőle.
Szóval... Először picit csatlakoznék az előző bejegyzéshez. A "könyv" cíne a Casanova-titkok, rengeteg megfontolandó gondolattal, érdekes esetekkel... Sok esetben magamra ismertem, többnyire persze az elkövetett és elkövethető hibák kapcsán, de nagy meglepetésre találkoztam olyan dologgal is, amit teljesen spontán módon alkalmaztam eddigi életem során. A mű "nyerő taktika"-ként említi, nálam teljes sikertelenség...
És hát picit szkeptikus vagyok. Az írás stílusából süt a beképzeltség, a nagyképűség, amit én akkor is utálok, ha - úgymond - "van mire".
És a könyv is említi, hogy a benne leírtakat betartva mindenkiből nőcsábász Casanova, vagy ahogy legutóbb írtam: "kúrógép" lehet... Hm... A kijelentés legalábbis necces. Másrészt nekem nincsenek ilyen irányú vágyaim. Hogy mit szeretnék? Pár év múlva boldog, kiegyensúlyozott, átlagos életet élni. Egy - talán - jó értelemben vett átlagos pasiként egy ugyancsak jó értelemben átlagos nő mellett, egy-két gyerkőc édesapjaként. Ennyi, és nem több, amire én személy szerint vágyom.
Jó pár évvel ezelőtt úgy voltam vele, tök jó lenne, ha valamivel előbb lehetnék apa, mint anno saját apám. Ő 33 éves volt, én most 28 vagyok. Tehát ha úgy vesszük, van még időm, bár már annyira azért nem sok... :) Hm... Arra viszont kíváncsi vagyok, mikor leszek nagybácsi. :) Tesómék még jövő keddig Barcelonában vannak, ha esetleg jövő nyáron megszületne az unokaöcsém/ húgom, akkor nagy valószínűség szerint Katalóniában fogant meg a pici... :D (amúgy Editék kedden bejutottak a Barca-Dinamo Kijev meccsre... Mázlisták...:P)
Na, de vissza is az eredeti témához. Furcsa módon kis koromban, amikor kezdtem kapizsgálni, hogy bizony nem a gólya hozza, és létezik az öröklés fogalma is, azon agyaltam, hogy mi lesz, ha nekem is sérült gyerekem fog születni. Aztán persze anyuék elmagyarázták, hogy ettől az egytől nem kell tartani, mert teljesen egészséges magzatként, egy orvosi műhiba (baki?) miatt jöttem sérülten a világra. (Erről majd valamikor mesélek bővebben...). Tehát nem öröklődik. Az más kérdés, ha addig eljutok, hogy "apajelölt" leszek, valószínűleg ilyen előzmények után bele fogok dögleni az izgalomba. Mondjuk bárcsak tartanánk már ott... :P
Hogy zavar-e az, hogy sérült vagyok? Azt nem mondtam, hogy megszoktam, mert nincs összehasonlítási alapom. Elvagyok. De azt sem mondhatom, hogy nem zavar. Hogy a francba ne zavarna? Bizonyos tekintetben a szó szoros értelmében korlátozottak a lehetőségeim az élet egyes területein. Viszont furcsa, de sok mindent nem éltem volna meg és át, hogyha nem így születek, hanem azt az életet élem, ami mindenki számára természetes. Ez hülyén hangozhat, de teljesen igaz, máskor majd erről is olvashattok bővebben.
Nem csak az fontos kérdés, hogyan állok saját fogyatékosságomhoz, hanem az is, hogy hogyan viszonyulnak hozzám mások. Ha nagy ritkán új ismeretséget kötök, valamit meg szoktam figyelni: milyen gyorsan vetődik az fel, hogy miért vagyok mozgássérült, meg mi van a lábammal, meg hasonlók... Van, akinél bizony már az első három hozzám intézett kérdés között szerepel. Na, ő az, aki nálam elásta magát. Mert nem rám, az emberre kíváncsi, hanem arra a furcsán mozgó valamire, ami előtte szédeleg. Igazságtalan vagyok- mondhatod erre, hiszen nem mindenkinek élnek a környezetében sérültek. Szerencsére ez igaz is. De legyünk már egy kis tisztelettel egymás érzései iránt... Vagy rosszul gondolom?
Próbálok teljes életet élni. Szoktam focizni, táncolni, és tudok úszni is. És furcsa, ha egy olyan ember, aki engem ismer, engem napi szinten lát, ezen meglepődik. Azt egy szóval sem mondom, hogy úgy focizok, mint Beckham, úgy úszok, mint Cseh Laci, vagy úgy táncolok, mint mittudoménki. De szeretem ezeket csinálni, és baromi furcsa, hogy ez meglep embereket. Mert ha egy ismerősömnek leesik az álla a csodálkozástól ezeket a dolgokat hallva, mit várjak el egy idegentől, akihez esetleg tök ismeretlenül megyek oda? Hogy tudjak úgy magabiztos lenni? (Figyelem! Ha ebben a bekezdésben magadra ismersz: semmiképpen nem személyeskedni akarok, a jelenséget szerettem volna megemlíteni...)
Tegnap MSN-en beszélgettem két kedves lánnyal, Adrival és Esztivel. Adri egyik haverom barátnője, és pont tegnap ünnepelte 20. születésnapját. Ezúton is sok boldogságot kívánok neki. :)
Esztiről már szerintem meséltem. Annak idején a teleshopban dolgoztunk együtt, és ő egy nagyon bátor lépésre szánta el magát: Írországba ment, ahol stewardess-ként dolgozik, repked Európa-szerte, de azért annyira nem irigylem, mert a legtöbb városból bizony csak a repülőteret látja.
És vele kapcsolatban van egy kedves történetem. Lehet, hogy már meséltem, lehet, hogy még nem. Azért leírom most is. :) Szóval. Két évvel ezelőtt tesómnak szerveztünk egy szülinapi bulit a Gyertyafény étterembe. Ott volt Eszti is. Khm... Ja, szóval tutyimutyiságomra jellemző, hogy az Edittel lassúzó bátyám küldött lassúzás közben egy smst, aminek szövege ennyi volt: "Kérd fel az Esztit!" Én felkértem. És táncoltunk. Méghozzá elég sokat. És a végén, Eszti a rá jellemző kedves, de vagány stílusában megjegyezte, hogy "Jó volt, de van még mit csiszolni a tánctudásodon!"
Ez a mondat akkor nagyon jól esett... Nem akarom túlmisztifikálni, meg belemagyarázni dolgokat... De nem kezdett el fikázni, nem mondta, hogy "Ahhoz képest, hogy...", hanem elmondta őszintén a véleményét, viszont a "többi" pasival "egyenrangúvá tett. Én legalábbis úgy éreztem akkor... :)
Szóval ennyi... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell. Személyiségemnek, életfelfogásomnak, szinte mindennek. Ezen a téren kicsit negatívan látom a dolgokat, de aki ismer, talán tudja, hogy egy alapvetően vidám beállítottságú srác vagyok.
Igyekszem változ(tat)ni, odafigyelek az engem érő kritikákra is. De próbálom észrevenni a pozitív jelzéseket is.
Létezik egy gyakran hallott szófordulat. Én is gondoltam már ezt lányról, sőt, van akiről ma is ezt gondolom:

"Nálam Te jobbat érdemelsz!"

Viszont már ismerem a folytatást is:

"De melletted felülmúlom önmagam!"

Valahol itt tartok Most. A folytatás? Majd kiderül... De az biztos, hogy meg fogjátok tudni... ;)
És a végére egy kis sport:
Forma-1: elindult az "átigazolási időszak"a Forma-1-ben. Alonso, ahogy várható volt, 3 évre a Ferrarihoz szerződött. Ha együtt tud majd dolgozni a csapattal, sok sikert érhet el, újabb "arany korszak" várhat a tifosikra. Kimi állítólag a McLarenhez igazol. Kicsit féltem. Nem attól, hogy Hamilton agyon veri, erre nem fog sor kerülni. De a wokingi istálló teljesen Lewisra épül, nem tudom, ezt Kimi hogy viseli majd. Kubica foglalhatja el cimborája, Alonso helyét a Renault-nál. Itt még tippelni sem merek a váltás végkimenetelére.
Rosberg és Barrichello helyet cserél: Nico a Brawn-hoz, Rubens a Williamshez kerülhet.
Ezek persze- Alonso kivételével - még nem hivatalos információk. Azért kiváncsi vagyok, mennyi fog közülük megvalósulni...
Foci: A Loki itthon kapott ki a Lyontól BL-meccsen 4-0-ra. Ez a realitás. A Lyon azt csinált, amit akart. A Debrecen talán mezőnyben nem is vallott szégyent, de a három gól pontrúgásból, és a kapusbaki sok volt...
U20-as válogatott: szégyenteljes vereség, 3-0 Honduras ellen, majd 4-0-ás siker Dél-Afrika válogatottjával szemben. Ha szombaton nyerünk az Arab Emírségek ellen, csoportelsőként mehetünk tovább... Szerénynek kell maradni, jó lesz az... Remélem... Ja: Gosztonyit az ETO-ba! MOST! :D
ETO: sima 5-1-es MK-siker Ajkán, szombaton meg a Paksot fogadjuk. Utána meg a Dreherben nézünk Újpest-Fradit. Ez a derbi még nekem is hiányzott... :)
Pénteken meg lehet, hogy buliba megyünk Katával. Ez még nem 100%, de azért remélem, sikerül összehozni... :) Akkor viszont megint nem leszek valami sokat Écsen, az ősöknél... :S Főleg, hogy a hétvégén Forma-1 is lesz, Japán Nagydíj...:)
Holnap pedig meló után végre újra védek! Ez tök jó várom...
Egy dolog, ami miatt picit tartok tőle, az a több, mint egy év kihagyás... De megoldom... :)
Na, befejeztem, mielőtt még sok lenne belőlem! :)
Jók legyetek! ;)

Alfahím faszagyerek

Munkatársam behozott egy pdf-elt irományt, Casanova-titok, vagy módszer, vagy valami hasonló címmel. Ahogy a cím is sejteti, csajozási tippek, tanácsok, ötletek vannak benne, és amint várható is volt, én lettem az élő céltábla, esetleg ha úgy jobban tetszik, kaptam az oltást a kollégáktól. Például a könyv elején a lúzergyerekről van szó, és egyikük megjegyezte, hogy mintha csak rólam olvasna... Aztán mivel erre nem reagáltam valami kedvesen, jött a megjegyzés, hogy na, majd erről is biztos írok a blogban...
A helyzet az, hogy az ilyen és hasonló zrikáló megjegyzések nélkül is írtam volna.... Mert a könyv... Hogy is mondjam? Érdekes... Egy nálam 2-3 évvel idősebb srác írta, aki saját elmondása szerint 4-5 éve még amolyan szerencsétlen hülyegyerek volt, majd elkezdett odafigyelni magára, öltözködésére, megváltoztatta a gondolkodásmódját, képezte magát a neten és egyéb helyeken, és azóta alfahím lett, vezércsődör, akinek már az okoz problémát, hogy melyik csajt hová szorítsa be a napirendjébe... Azért szerintem az a bizonyos lóláb valahol kilóg...
Nos... Természetesen sok érdekes, megfontolandó gondolatot tartalmaz az iromány, sok hasznos infót lehet belőle szerezni... Persze vannak emeletes baromságok is, melyekről kizártnak tartom, hogy a valóságban működnének, ha meg kipróbálnám, akkor pofon, tökönrúgás, vagy éppen kiröhögés lenne az eredmény. Konkrét példa? Hát volt sok minden, például beszédbe elegyedek a csajjal, megkérdezi, iszunk-e valamit, én pedig válaszolok, hogy persze, ha fizeti, akkor nagyon szívesen, mert én nem szoktam csajokra költeni. És ez olyan macsó szöveg, ami baromira bejön a lányoknak... Hát nem tudom...
Tudom, nyilván akárki is írta a könyvet, sarkít, néhol túloz. Kövezzetek meg érte, de amellett, hogy sok megszívlelendő gondolat mellett a könyv rengeteg kivitelezhetetlen dolgot tartalmaz, én baromira nem is vágynék erre a könyvben példaként felhozott "kúrógép" szerepre, és valljuk be, alkatilag teljesen alkalmatlan vagyok rá...
És nem hiszem, hogy ez a dolog úgy működik, mint mondjuk egy KRESZ-könyv, amiből megtanulom a szabályokat, amik örök mankóul szolgálnak, vagy egy szakácskönyv, amiből egy egyszerűbb fogást szinte bárki el tudna készíteni...
Az önbizalmam teljesen a padlón, ebben a témában nincs miért optimistának lennem. És aki régről, a gimis évek vége-fősuli elejéről ismer, tudhatja, hogy a helyzet volt már sokkal rosszabb is, szinte egy tuningolt verzió vagyok... :)
Ha már balfaszság. Hazaút. Ma délután. Leülök a buszon a székre, könyököm hozzáért a függönytartó fém huzalhoz, rendesen fel is vágta, aztán ömlött belőle a vér egészen hazáig... Igen, ilyen dolgok csak a hozzám hasonló balfasz emberekkel történhetnek meg, örülök, hogy egyedül voltam, égett volna a pofám, ha ezt más ismerősöm is látja. És ne mondja senki, hogy ez bárki mással is megeshet...
Jaj! Még a hétvégéről elfelejtettem elmesélni, hogy milyen kellemeset csalódtam Buksi kutyámban, a puliban... Ugye daráltam a szőlőt, két kör között pedig leültem olvasni. Ééés ha nem reagáltam az állandó ugrándozására, nyalakodására, békén hagyott. Elfeküdt, vagy épp csak ücsörgött, és nézegetett ki az okos fejéből, máskor meg simán járőrözött az udvarban... Kutyám harmadik születésnapjához közeledve kezd komolyodni... Remek... :)
Tesómék pedig már Barcelonában vannak, nászúton! Szombaton mennek a Nou Campba is, Barca-meccsre... :)
Na, most lassan megyek fürdeni, aztán vacsi, és irány a Lapos, megtekintjük a Loki-Lyont. :)
Puszik, pacsik!
Ja, és amúgy kösz, jól vagyok, de tényleg... ;)

Fixa ideák és egyebek

A világ kicsi, és minden mindennel összefügg. Ez két olyan közhelyszerű megállapítás, melyek nagyon-nagyon igazak, és életemben az utóbbi időben rengeteg példát látok erre. De hogy ide most miért írtam le? Az alábbiakban majd kiderül.

Én állítólag elég bogaras ember vagyok. Hát ez úgy igazából nem tudom megítélni, de tény, hogy vannak berögzült szokásaim, amiken nem szeretek változtatni, szeretem a jó értelemben vett állandóságot, mondhatnám úgy is, hogy a járt utat a járatlanért nem szívesen adom fel.
És vannak fixa ideáim is. Azaz berögzült véleményeim, álláspontom bizonyos dolgokkal kapcsolatban, melyek ellenkezőjéről nem, vagy csak nagyon nehezen lehet engem meggyőzni.
Kettő ezek közül: mi mozgássérültek külön állatfaj vagyunk. A másik: képtelen lennék elképzelni az életemet egy sérült lány mellett.
Az elsőhöz: van egy bizonyos furcsa gondolkodásmódunk, élethez való hozzáállásunk, ami az "ép" embereket nem jellemzi. Ez nem tudom megfogalmazni, ha sérült társaim között vagyok, nagyon sajátságos hangulat fog el, ami nem jó, nem rossz, hanem más... Szerencsére rengeteg ép, vagyis nem mozgássérült ismerősöm van, sérült ismerőseimmel is jól érzem magam, de arra egyrészt rá kell valamennyire hangolódni, másrészt egyetlen egy olyan "sorstárs" barátot tudnék megnevezni, akit szívesen elhívok "többi" barátom közé. Lehet, hogy bunkó köcsög állat vagyok, de ez nem rangsor, hanem egyszerűen így alakult, így látom a dolgokat...
A másodikhoz: hatalmas nagy paraszt lennék, ha pont én osztályoznám a nőket az alapján, hogy sérült, vagy nem. Túlzás is így kijelenteni, hogy nem tudnám elképzelni, hogy valaha is sérült barátnőm legyen. De a dolgok jelen állása szerint ez a helyzet. Egyrészt szerintem két sérült ember egymás mellett egyszerűen "hülyén néz ki". Egyedül mászkálva is megbámulnak, az is az agyamra tud menni, mi lenne "párosban"? Másrészt pedig a "sorstárs" lányok között - eddigi tapasztalataim alapján - hatványozottan érvényesül a fent említett furcsa gondolkodásmód; erős a "szülői befolyás", szóval bonyolult dolog ez. Legalábbis szerintem.
Hogy ez honnan jutott eszembe? A múltkoriban a 14-es buszon viszontláttam egy egy régi ismerősömet. A lány bottal közlekedik, még Pesten ismertem meg, amikor egy suliba jártunk a Mozgásjavító Általános Iskolába, én ugye az alsó tagozat végeztével hazakerültem. Aztán valamikor ő is idekerült Győr környékére.
Szóval a buszon találkoztunk, vagyis ő szállt le, én pedig fel. Az első ajtón. A buszon nem voltak sokan, simán hátra tudott volna menni, és leszállni ott, de nem ő előre megy, megvárat "nyolcszázhuszonöt" felszállót, akik várnak is türelmesen, akik segítenének is neki, de nem hagyja, csak azt hajtogatja, hogy "bocsánat bocsánat, le kell szállnom, és én mozgássérült vagyok." És én ezen nagyon felhúztam az agyam. Valószínűleg ismét nagyon bunkónak gondolhattok, pedig annyi az egész, hogy én szeretem ezeket a dolgokat a lehető legkevesebb feltűnéssel intézni. Ha van ülőhely, igyekszem mindig kívül ülni, hogy menet közben ne kelljen kimásznom, mert az elég "látványos" mutatvány. Leszálláskor mindig hátramegyek, és akit csak lehet, előre engedek, hogy ne tartsak fel senkit. Meg aztán így biztonságosabb, ugyanis löktek már le buszról, és amikor a járdán landoltam, meg is jegyezték, hogy "bocs, nem láttam, hogy nyomorék vagy". Tehát én így intézem ezt a dolgot, szerintem nem rosszul, de ez a "nem megszokott" helyen leszállni, és közben puffogni, az nekem sok volt egy picit.
Ja: egyébként vele jártam úgy korábban, hogy egy "mozgássérült rendezvényen" tök jól elbeszélgettünk, felelevenítettük a közös iskolai éveket, megbeszéltük az azóta történteket, és én hülye közöltem vele fent említett gondolatomat a sérült lányokkal kapcsolatban, mármint ennél jóval finomabban fogalmazva, és hogy ő lett volna a kivétel, ha annak idején, vagy picit később másképp alakul az élet. Ez egy nem teljesen komolyan gondolt, poénnak, kedvességnek szánt megjegyzés volt. Ami aztán hozzám úgy ért vissza, hogy "bepróbálkoztam egy férjes asszonynál". Hm... Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Amikor "szembesítettem", akkor persze mindent tagadott. Pedig akitől visszahallottam, neki nem szokása ilyen dolgokat kitalálni, meg úgy általában szart keverni. Tehát azóta a leányzóval kapcsolatban szeretem a pár méter távolságot megtartani...
Na, ennek a bejegyzésnek eddig se füle, se farka se...:) Csak ez most így kikívánkozott, és lehet, hogy erős a véleményem, de nagyjából semmi újdonságot nem írtam, és minden egyes szavamat vállalom. Akinek pedig nincs inge, cserélje gatyára. Ennyi. :P
Nem akarom Geri kollégámat és barátomat fényezni, de gépemen tényleg mesteri munkát végzett. Bekapcsoláskor az eddiginél jóval gyorsabban jelentkezik be, a netes oldalak is gyorsabban betöltődnek, helyesírást ellenőriz itt is, meg iwiwen is, szóval nagyon zsííír... Még egyszer thx...! :)
Amúgy a hétvégén "jó munkásember" voltam. Apánknak segítettünk szüretelni, én szőlőt daráltam, három órán keresztül. Jól esett egy kis "lájtos fizikai munka", meg aztán apu is tudhatja, hogy ha normálisan megkér minket, akkor számíthat "hülye fiaira" is. :) Jah, kérem, diplomácia is van a világon...:) Amúgy tesómmal jót kuncogtunk azon, hogy a szüreten részt vevő férfiemberek közül csak mi ketten nem söröztünk... :) Ja, hogy szüreten sör? Az csak és kizárólag a tavalyi rossz szőlőtermésnek, és jóapánk fröccsimádatának köszönhető... :)
A sörfogyasztást este bepótoltam: Nyíregyháza-ETO meccset néztünk egy kocsmában Andrással és Kutyával. 3-1-re nyertünk, tehát volt mire inni... :) Pinyő mester jól összerakta a védekezést, most a csatárjáték is jól működött, kis odafigyeléssel gólarányt javíthattunk volna... Aleksidze büntetőt hibázott, aztán mégis meglőtte idénybeli első gólját, Kink pedig ezúttal kettőt vállalt. Szimpatikus volt az éppen Győrből a Szparihoz került Pákolicz visszafogott gólöröme is. Respect, Pákó! :)
Válogatottunk számára ma kezdődik az U20-as vb Egyiptomban, Honduras, Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek lesznek az ellenfeleink. Igyekszem megnézni a meccseket, nem ismerem az erőviszonyokat, de remélem, jól fogunk szerepelni. Meglátjátok, a képen is látható Gosztonyi András lesz a nagy felfedezett. "Gosztonyi mindig győzelemre tör."- az újság is megírta. :D
Volt Forma-1 is, éjszakai futam, Szingapúrból. Szóra sem érdemes. Mint mindig, amikor Hamilton nyer... :S De legalább Kubica pontot szerzett... :)
Este felhívtam Rékát telefonon. Meséltem neki eltűnt közös ismerősünkről. Hihetetlen, hogy mennyire ismer engem ez a lány. Megkért ugyanis, hogy próbáljak minél kevesebbet gondolni erre, ne agyaljak megint olyan dolgon, amiben úgysem tudok segíteni... Hát próbálom, de baromi nehéz... Aggódom...
Ma itthon punnyadtam, meg elmentem Nemzeti Sportért, és András barátomat is meglátogattam, éppen dolgozott a kórházban, dumáltunk egyet...
Most meg próbálok ráhangolódni a hétfőre... Nem szeressük... :S
Egyébként meg pénteken lehet, hogy hosszú idő, több, mint egy év után lehet, hogy visszatérek a focikapuba. Remélem, sikerül... :)

Történet tanulsággal

Most nem azért, mert több, számomra nagyon kedves leányzónak van húga, de... Ez tényleg tanulságos lesz! :)

"Nagyon boldog ember voltam.
Már több mint egy éve jártunk imádott barátnőmmel, és el is határoztuk, hogy összeházasodunk.
Csak egy dolog aggasztott...
A gyönyörű szép húga...
Jövendőbeli sógornőm 22 éves volt, nagyon szűk mini
szoknyákban járt és legtöbbször melltartó nélkül. Rendszeresen lehajolt amikor a közelemben volt, s így mindig csodálatos látvány tárult elém.Biztosan szándékos volt, mert sosem csinálta más előtt.Egy napon, a hugica hívott, és megkért, hogy menjek át leellenőrizni az esküvői meghívókat. Egyedül volt, mikor megérkeztem, és azt suttogta, hogy olyan vágyat érez irántam, amit nem tudott leküzdeni. Azt mondta, szeretne velem szeretkezni, csak egyszer mielőtt megházasodom és elkötelezem magam a nővére mellett. Meredten figyeltem, ahogy felmegy a lépcsőn. Amikor felért, lehúzta a bugyiját és ledobta rám a lépcső aljára. Egy pillanatig ott álltam, majd megfordultam és kivágtattam a bejárati ajtóhoz.
Kinyitottam, majd a kocsimhoz rohantam. Körös-körül...ott álldogált az egész jövendőbeli családom, mind tapsolva! Apósjelöltem könnyes szemekkel ölelt át és mondta:
"Nagyon örülünk, hogy átmentél a kis tesztünkön!
Nem is akarhatnánk nálad jobb férfit a lányunknak. Üdvözlünk a családban!"

Tanulság:
Mindig a kocsiban tartsd az óvszert!
Hehe... :D

Aura és röntgen

Tegnap reggel félkómás állapotban vártam a buszt. Ekkor még nem igazán vagyok hadrafogható állapotban, valami csoda folytán a munkahelyemre érve szoktam nagyjából magamhoz térni. Vagy a második buszon, ha vannak rajta munkatársak. Na, de ekkor még nagyon az út elején voltam. És odalépett hozzám egy középkorú nő. És azt tette, amit vadidegen embertől nagyon-nagyon utálok: szinte belebújt a képembe, az aurámban mászkált. Ha baseballsapka lett volna rajtam, szerintem simán lefejeltem volna. Mármint nem direkt... :) Megkérdezte, hogy én keresek-e állást az ETO Parkban. Nos, ezen már kapásból dobtam egy hátast... Merthogy "valakitől itt az utcán" hallotta, hogy ez így van, pedig nem. És elmeséltem neki, hogy annak idején az ETO labdarúgó kollégiumába jelentkeztem nevelőtanárnak, ahonnan egy udvarias levélben elutasítottak. Persze, hogy is venné ki magát az, hogy az ifjú focistapalánták között ott "sántikálnék"?
Vagy gondoljátok el: lenne mondjuk barátnőm. Mesélné otthon az ősöknek, hogy összejött egy mozgássérült sráccal. Gondolom megkérdeznék, hogy "és mit dolgozik a srác?". "Egy focikollégiumban tanít."-lenne a válasz, szegényt minimum hülyének néznék. :D De viccet félretéve, ez annak idején egy hamvába holt próbálkozás volt, de szeretem annyira a focit, és az ETO-t, hogy meg kellett próbálnom...
Miután sokadszorra is elmondtam, hogy számomra most a munkakeresés szerencsére nem aktuális, újdonsült ismerősöm közölte, hogy tud valakit, aki kollégiumban dolgozik, esetleg be tudna szervezni oda hétvégente nevelőtanárnak- mindent persze még mindig a pofámból mondva... :) Na, ekkor szakadt el a cérna, megkértem, hogy "legyen szíves békén hagyni", mire durcásan végre távozott, de előtte még kért egy cigit... Pff... Kééész... :D Miért vonzom én a hülye embereket?:)
A munkahelyen az előző nap beütött vállam még nagyon fájt. Eldöntöttem, hogy délután elmegyek dokihoz. Na, addigra szerencsére már minden okés volt, de azért csináltak egy röntgent, és tényleg nincs semmi gáz. A kórházban is elég hamar végeztem, tényleg gyorsan zajlottak az események. De az a kettősség... Az étterem, a büfé olyan, mintha az Árkádban lennél, sőt állítólag már van netcafé is. De a férfi WC-ben egyik piszoár sem jó, a wc-ben nincs villany, az ajtaján zár, a csészén ülőke... A csapon műanyag lapocskák, a mosdóban állt a víz... Undorító volt, na...
Aztán hazajöttem, Geri kolléga kicsit rendbe rakta a számítógépemet, meg picit alakítottunk a blogon is. Remélem, látszik... :) Én is csatlakoztam a Mozilla Firefox-felhasználók táborához, meg egy-két progit töröltünk, így most hétéves gépem a korábbiakhoz képest, olyan, mintha ki lenne cserélve. :) Ja, és Gerinek meglett a jogsija is! :)
Van egy új hobbim. Blogprofilomból elindulva tudom más emberkék internetes naplóját olvasgatni. És bizony órákat el tudok ezzel tölteni, nagyon érdekes dolgokra lehet így bukkanni... Tegnap este, egy lány blogján találtam egy linket, amin eltűnt személyeket keresnek, képek, esetleírások... És találtam egy ismerőst... És szörnyű, és felfoghatatlan... Korábban egy helyen dolgoztunk, ott tök jóban voltunk, és nem jártunk össze, néha dobtunk egymásnak egy-egy üzit iwiwen, és megbeszéltük, hogy majd még mindenképpen találkozunk... Írnék róla még bővebben is, de jelenleg képtelen lennék rá... Amikor megláttam a nevét és a képét azon a honlapon... Hátborzongató, nem kívánom senkinek...
Ezért a következő bejegyzésben egy kis feszültségoldás következik...

Vegyesfelvágott 8.

Ismét sok minden történik velem, körülöttem, így hát Vegyesfelvágott. És most rájöttem, honnan a csodából szedtem én ezt a címet? Egyszer egy haver ömlesztve adott mp3-ban zenéket, és a mappát vegyesfelvágottnak neveztük el. Na, már ezt is tudod... :)
Megszületett az ítélet a Renault-t érintő F1-es botrány ügyében. Eszerint a csapat felfüggesztett 2 éves eltiltást kapott, a csapat igazgatóját Pat Symonds-t 5 évre, a csapatfőnök Flavio Briatore-t pedig örökre eltiltották az FIA által szervezett versenyeken való hivatalos részvételtől.

Nos... A Renault csapat pénzbüntetést nem kapott, de ez szerintem azért benne volt a pakliban. Bár a tévében lehetett hallani, hogy az USÁ-ban bejelentették, véget ért a gazdasági válság - hehe! :)-, azért a világ nagy részén ez nincs így. A nagy autógyárak is racionalizálják költségvetésüket, sorra lépnek ki a Forma-1-ből, az autósportból, és ezt nyilván el kellett kerülni, ezért az enyhe ítélet, szerintem... Symonds és Briatore viszont elég szigorú. Persze, nagy sportszerűtlenséget követtek el, de szerintem nem ez volt az első ilyen eset, csak éppen ez most kiderült. Bár abban biztos vagyok, hogy a jó öreg Flavioról fogunk még hallani... Alonso állítólag nem tudott a csapat tervéről, így nem kapott büntetést. Piquet-nek pedig büntetlenséget ígértek, mondjuk én meglepődnék, ha ilyen "pedigrével" szerződést kapna még a száguldó cirkuszban. Alonso minden valószínűség szerint a Ferrarihoz távozik, helyére Kubica, de egyes hírek szerint Kimi Räikkönen is érkezhet.

Érdekes, hogy Briatore Alonso, Webber, Grosjean és Kovalainen menedzsere is volt eddig, ők kereshetnek új pártfogót...

Új, eddig számomra ismeretlen kifejezést hallottam a napokban: kőműves dekoltázs. Hallottad már? A kép segít a "rejtély" megfejtésében. :) Igen, az elővillanó fenékvágatot nevezik így, én még ezt így ebben a formában soha nem hallottam... És nagyon szellemesnek tartom a leguggoló mesteremberre asszociáló kifejezést. :D Ééés ezennel akkor megoldódott számomra egy másik rejtély is. Akkor hát ez lenne a zsinórtanga... Gondolom... Vagy nem??? :) Tapasztalatlan, "romlatlan lelkű" fiatalemberként van még egy szó, amiről eddig azt hittem, hogy tudom mi az, de aztán rájöttem, hogy mégsem biztos: a cicanadrág. Ez az a feszülős nadrág, amit mostanában egyre többször szoknya vagy rövidnaci alá vesznek fel a lányok??? Segítsetek, ezt tényleg nem vágom... :( :)

Tegnap volt egy elég érdekes telefonbeszélgetésem. Egy lány hívott fel, pénzügyi tanácsadás témában kapta meg a számomat. Na, és azt hitte, nem ismer, pedig de. Annak idején volt nálunk egy elég emlékezetes termékbemutatón. Defektet kapott az udvarban, meg hasonlók. A srác, aki vele volt, azt hittem a férje, pedig nem. És ahová pedig be akart szervezni, ott már megelőzték: másnál már meghallgattam a beszámolót... Jókat nevetgéltünk, majd elbúcsúztunk, vicces volt.... :)

Délután olyat estem a munkahelyemen, hogy csak na... Egy mocskos szemét raklap kigáncsolt, én meg ráestem a vállamra... Egyrészt nagyon fáj, másrészt a kezemet elég gyakran használnom kell esetleges további borulások korrigálására, de ha erre még holnap ráesek, pl. a buszon, akkor nagyon jól fogok kinézni... :/

Ha már busz.... Most hallottam a hírekben, hogy Debrecenben egy helyi járaton egy öregasszony és a fia megütött-leköpött egy egyetemista lányt, aki köhögött, és azt hitték róla, hogy sertésinfluenzás... Szóval: tessék óvatosan, feltűnés nélkül köhögni-tüsszenteni! :) És azt is hallottam, ha nincs nálad zsepi, higiéniai okokból ajánlott a könyökhajlatodat (!) használni! :D

De most komolyan: milyen világban élünk? :/ Nagyon durva...

Geri kolléga ha minden jól megy, holnap ilyenkor már elvileg egy jogosítvány büszke tulajdonosa lesz!

Gyerünk, Papa! ;)

Vide(J)ó 5.

Egy jegyespár úgy döntött, hogy kicsit feldobják a templomi esküvőjüket egy merőben szokatlan bevonulással. Az erről készült videót feltöltötték a YouTube-ra, és a kis filmecske nagyon népszerű lett. Szerintem nem véletlenül. :)
Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyrészt hagyománytisztelő emberkének tartom magam, mindennek megvan a "helye és ideje", de ez tényleg nagyon jó lett... :)

"Vannak hülye emberek"

Tegnap sikerült "kezelnem" apámat. És ez nagyon jól esett. Történt ugyanis, hogy ebéd közben szóba került Moldova György író. Apám nagy kedvence. Én is el szoktam olvasni a könyveit, amik tényleg tök érdekesek. Viszont Moldova igazi, ha van olyan "régivonalas" kommunista. Ami persze lehet erény is, nem olyan köpönyegforgató, mint sok élpolitikusunk, akár kormány-, akár ellenzéki oldalról. Na, és neki van kétkötetes irománya Kádár János életéről. A volt pártfőtitkárt kritikátlanul dicsőíti, és teljesen az "átkosban" megszokott kifejezéseket használja akkori ellenzékről '56-ról, mindezt majd 20 évvel a rendszerváltás után. És ez olyan "furcsa". És én ezt szóvá tettem. Apám persze rögtön elkezdte, hogy "Igaza volt!". Ezt a lemezt ugyebár ismerem, innen jött volna, hogy fiatal vagyok még, nem érthetem, meg "nyalom az Orbán s*ggét" (ami baromira nem igaz), egyébként is hülye vagyok, és különben is, meg egyáltalán... De én elejét vettem a fejmosásnak, közöltem apámmal, hogy ebbe nem érdemes belemenni, mert ő így gondolja, én meg máshogy, és ez nem is gond, csak tiszteljük egymás véleményét. A lehülyézés elmaradt... :) Ez nagyon jól esett. :)

Mindig "irigykedve" (nem biztos, hogy ez a jó kifejezés...), vagy inkább meglepődve (igen, ez lesz az...) hallgatom barátaim, ismerőseim sztorijait, mikor mesélik, hogy ezt meg azt csinálták apával, itt meg ott voltak "apummal". Így is lehetne... És ez talán jobban fáj, mint az "egyedüllét". Na, de mindegy... És a cím természetesen nem apámra vonatkozik. :)

Tegnap a 14-es busszal mentem ki Katáékhoz. Eleinte álltam a buszon, majd lett egy szabad hely, körülnéztem, és mivel senki nem tartott rá igényt, leültem. Majd kis fáziskéséssel megjelent egy ősz hajú, biztonsági őr-egyenruhás emberke, és elkezdett szitkozódni, hogy miért ülök le, meg ezek a mai fiatalok, stb. stb. Jobbnak láttam felkelni, és helyet foglaltam egy biztonságos helyen, a busz csuklójában (ezt így mondják?), ahol tök jól meg lehet támaszkodni. Persze emberünk "csakazértsem" ült le, hanem megállt velem szemben, és méregetett szorgalmasan. Majd leszállt, és akkor jött oda hozzám egy kedves idős néni, a vállamra tette a kezét, és mondta a címben szereplő mondatot, és azt, hogy a kor nem jár feltétlenül bölcsességgel. És szégyellje magát az a férfi, mert én szegény mozgássérült fiú miatta kénytelen voltam felállni.

Természetesen jól esett, hogy megvédett, de azért néha annyira jó lenne ebből a szempontból is "átlagosnak" lenni, nem "kitűnni a tömegből"... Az agyamra tudnak menni ezek a szituk.

Este 6 körül értem Katáékhoz, és kb. éjfélig beszélgettünk, iszogattunk-eszegettünk, mondjuk volt mit bepótolni. Jól telt az este, csak gyorsan, túl gyorsan elrepült az idő... Kata öccse, Balázs is megjelent, beszámolt kézimeccsükről, és a moziünnep keretében látott zseniális horrorfilmről... Nagyon élményszerűen mesélte el a filmet, de a megnézéséhez nem csinált kedvet... :) Viszont a Másnaposok-at megnézném... :D

Hattól éjfélig beszélgettünk? Hm... Apámmal ennyit kb. 3 év alatt hozunk össze...

Aztán taxival mentem haza, és a sofőrrel együtt meglepődve konstatáltuk, hogy buszt látunk közlekedni az éjszakában. Na már most, én ma (!) láttam egy kiírást a buszon, hogy tegnap és ma kísérleti jelleggel ingyenes éjszakai járatokat közlekedtetnek... Ez szép és jó, odafigyelnek a fiatalokra, ne üljenek ittasan autóba, ne költsenek feleslegesen taxira, ne keltsék fel hajnalban apát/anyát, hogy menjen értük... Szóval tényleg támogatandó kezdeményezés, de nem kellett volna ezt kicsit jobban kommunikálni? Vagy csak engem került el az infó?

Ma plázáztam egyet, Nemzeti Sportot vettem, meg a fent említett Moldova új, Miskolcról szóló, Érik a vihar című könyvét. És ittam egy kávét a Lipótiban. És kicsinosították a fenti dohányzó részt.

És nagyon jól sikerült, tiszta elegáns lett...

Körülbelül ott tartottunk,

hogy szerda este. Az új MSN elindult, működik is, csak éppen baromira szokatlan. Mondjuk a látszat ellenére nem vagyok nagy MSN-függő, többnyire rejtve kapcsolódok. Ja, és a frissítés letöltése arra feltétlenül jó volt, hogy rájöjjek, a hiba nem az én készülékemben volt.

Aznap este egyébként kisebb vitába keveredtem egyik ismerősömmel egyik "bejegyzésemmel", a Slota-videóval kapcsolatban. Nem is az a lényeg, azt viszont elmesélem, hogy a vita hevében hatalmasat tüsszentettem, melynek következtében belerúgtam a gép házába, amitől az kikapcsolt. Persze azt a benyomást keltve, hogy megfutamodok a vita elől. Pedig nem, erre tanúim vannak, mással is beszélgettem. :)

A meccs. Összesen kb. 5 percet, ha láttam belóle, ebből négyet folyamatosan... :( Nem tartottam be az ígéretemet, és keresgéltem neten, és az említett 5 perc kb. 3 helyről jött össze. Azóta viszont fölvettem a mérkőzést a TV2-ről, és a Sport1-en a Liverpool TV is leadta, úgyhogy a DigiTV "bekaphassa"... :) Amúgy Liverpool-Debrecen 1-0, tehát respect, helytállt a Loki, sőt Bodnár Laci az Eurosporton a forduló válogatottjába is bekerült. :)

Egyik barátom valószínűleg tud jegyet szerezni a Debrecen-'Pool-ra. Én tudom, nem vagyok normális, de annyira nem hoz lázba a lehetőség. De majd még meglátjuk.

Hm... A Story TV-n pedig elindult az Európa Liga (ex-UEFA kupa) közvetítéssorozata, Havas "tanár úr" és barátai felvezetésével. Pf... Amúgy meg olyan kis betűkkel írják ki meccs közben az eredményt, hogy nem is látom...

Egyre inkább terebélyesedik a botrány a Forma-1-ben. Lentebb már írtam: tavalyi szingapúri nagydíj, Nelson Piquet Jr. csapatutasításra a falnak vágja autóját, hogy a biztonsági autó a pályára jöhessen, és így csapattársa, Fernando Alonso, aki egyedül a mezőnyben már túl volt a tankoláson, előnyre tegyen szert a többiekkel szemben. A húzás bejött, a spanyol pilóta nyert. Ez szakértők szerint a Forma-1 történetének legnagyobb botránya. A Renault istállót a kizárás, illetve 500 millió dollár pénzbüntetés fenyegeti, a csapatfőnök Briatore ugye már távozott, mártírt csinálva magából: "beáldozta magát a csapat érdekében". Soha nem gondoltam volna, hogy Baumgartner Zsolttól, a "mi Zsoltinktól" valaha is idézni fogok, de most megteszem. Ő azt mondta, hogy normális pilóta ilyet nem csinál. És ez teljesen így van. Vagy ha csinál, tartja a száját. Vagy ha nem tartja a száját, árulkodjon rögtön. "Szarok bele, hogy a szerződésem múlik rajta, a fő saját és társaim testi épsége, és a sportszerűség". És ennyi. Így viszont elég szánalmas húzás, és szerintem a kis Nelsonnak a jövőben semmi de semmi keresnivalója nincs versenypályákon...

Persze én biztos vagyok benne, hogy a Forma-1 immáron 59 éves történetében voltak ennél nagyobb susmusok is, csak azok nem derültek ki...

Jáááj... Érzelmi életem... Vagy mim?! :) Egy munkatársnőmet megkérdezték, hogy az esete vagyok-e én. A csajtól "Nem akarom a Gábort megbántani, de nem!" volt a válasz... Nem bántott meg, ez nem újdonság... Mondjuk ha valahol, akkor itt tényleg elméleti volt a felvetés, a kolleginának férje, gyermekei vannak. Ja, és azt mondta, hogy nem szereti a gyerekes felnőtteket. Pf... Mondjuk a ronda-igénytelen-bunkó hármashoz viszonyítva a gyerekes már szinte dícséret... :D Ja, és "akit az Istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek..." :)

Az iwiw-re feltöltött új képek alapján ismerőseimnél kitört a házasodási láz, és a gólyák is alacsonyan szállnak! :) Külön gratulálok Moncsinak, egykori gimis osztálytársamnak, majd fősulis csoporttársnőmnek, akit focista párja, Zoli vezetett az oltár elé... :)

Tegnap este ETO-ZTE meccsen voltunk, előtte pedig a Sörkertben. A végeredmény 1-1, szerintem hazai pályán az utóbbi évek egyik leggyengébb játékával. Nagy nehezen a 84. percben találtunk egy gólt, és utána kezdtünk el igazán játszani, tehát a hosszabbítással együtt kb. 10 percig. :( Bajzi, visszavárunk!

Most a szokásos menetrend, go Écsre, majd délután vissza, és ha nem jön közbe semmi, Katával beülünk valahová beszélgetni egyet! Jó hétvégét! :)

Ja! Tudjátok, hogy hívja a "cuki", vagy ha úgy jobb, a Hello Kitty-szleng a hálózsákot? Nem? Kapaszkodj meg:

CSICSIZACSI! :D

Mérgelődés, retro, ünneplés, miegymás

Tizennégy éve vártam, hogy magyar csapat szerepeljen a foci BL-ben. Erről már írtam. Ma meg is történik, este Liverpool-Debrecen, és erre nem tudom nézni. A DigiSport nevű csatorna közvetíti a meccset, ami nagyon kevés helyen fogható az országban, így nálunk sem... A meccs kimarad az életemből, pedig nagyon vártam. Nem értem, hogy lehetett olyan tévécsatornának eladni a közvetítési jogokat, amelynek minimális a lefedettsége, viszont igérgetésben nagymesterek. Persze gondolkodtam azon, hogy keresek valami kocsmát, ahol meg lehet nézni a magyar bajnokcsapat premierjét, de ez egyrészt nagyon esetleges, másrészt a hazatérés igencsak problémás lenne.

Így marad a tévé, persze az Inter-Barcát is ez a köcsög DigiSport adja. Remélem, az ORF-en is ez a meccs lesz, különben marad a Sat1-en a Stuttgart-Glasgow Rangers, ami azért az előbbiekhez képest igencsak hidegen hagy.

Viszont: adja a meccset a Kossuth Rádió is. Istenem, tiszta '50-es évek, meccs a rádióban... Na jó, azért ez így túlzás, a Körkapcsolást annak idején nagyon szerettem. Amikor egyszerre közvetítenek több meccset, nagyon hangulatos tud lenni. Boldogult gyerekkoromban otthon, tanulás után, de még a fősuli koleszban is gyakran megesett velem a közös meccshallgatás élménye. Vagy amikor otthon sehol nem találtam Petőfi Rádiót, és kivonultam a garázsba, és a kocsiban hallgattam a közvetítést...

Csakhát egy meccset végighallgatni azért elég langyos, másrészt ha jól tudom, mára a klasszikus körkapcsolásnak is befellegzett... Hja, kérem: digitális világ... Igen, tudom, neten tudnám nézni a meccset, de én ehhez a streamhez, vagy micsoda, sík hülye vagyok...

Még egy kicsi sport: visszatér a Forma-1-be a Lotus csapata, előttük tisztelgek a "hét képe" rovatban. A Renault-nál viszont hatalmas balhé van készülőben. Az elbocsátott Nelsinho Piquet sírós kisfiúként rohant árulkodni, hogy a tavalyi szingapúri futamon csapatutasításra ütközött falnak, így növelve csapattársa, Alonso győzelmi esélyeit. A csapat beismerte a dolgot, a csapatfőnök Briatore távozott is a csapat éléről, szóval elég nagy lehet most a bizonytalanság. De hogy a fiatal brazil pilótának erre miért van szüksége? Azt nem tudom...

Nyert az ETO 7-0-ra a Magyar Kupa első mérkőzésén Mosonmagyaróváron. Nagy dolog, mondhatnám, nem is írnám le, de egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy a csapat a könnyűnek igérkező meccseket ilyen simán hozzá, másrészt pedig újra gólt szerzett Bajzát Peti, a fura körülmények között nélkülözött gólkirályunk. :)

Elhunyt Patrick Swayze, amerikai színész. Szánom-bánom, de bennem filmjei közül a Dirty Dancing nem nagyon maradt meg, de a zenéje persze tetszik. A Ghost viszont hatalmas, nagyon tetszett/tetszik, bármennyire nyálas is, az egyik kedvencem. És az Országúti diszkó, amit régen szintén sokszor láttam, bár már nem nagyon emlékszem rá... Ha már a Körkapcsolást megemlítettem, szólnom kell gyermekkorom mára retro-vá nemesült emlékei közül a hangalámondásos filmekről is... :) Emlékeztek rájuk? Szerintem először az Országúti diszkót is így láttam. Az összes szereplő szövegét egy monoton, hadaró férfihang mondta. Baromira idegesítő volt... :)

Más. Mostanában az MSN-em elég furcsán viselkedett. Egyfolytában hibaüzenetet jelzett, de lehetett tovább beszélgetni, egészen addig, míg le nem okéztam a hibajelzést. Most lejött a frissítés, ami elég furcsa, mint minden újdonság, de kiváncsi vagyok, milyen lesz élesben... :) Tegnap egyébként Fannival folytattam egy elég misztikus hangulatú beszélgetést, érdekes volt, és még a fonalat is elkaptam nagy nehezen... :) Ja, és mivel a lány eBuddy-n, vagy min keresztül kommunikált, nem írhattam szmájlikat, mert értelmezhetetlenné tette az irományomat. Jaj, de furcsa volt. Szokatlan. :) Ezeket a szavak beírására megjelenő izéket viszont törölni fogom szépen lassan. Öregszünk, komolyodunk, na... :)

Ma van Geri barátom-kollégám születésnapja. Előbújt belőlem a tanár, és egy német zenékből összeválogatott CD-vel leptem meg. Zeneileg nem is biztos, hogy túl sok szám tetszeni fog neki, de a szövegekből tanulhat. Vagy tanulgathat, vagy mi... :) Még egyszer Isten éltessen, Geri! :)

Meg még Edit névnap is van, sógornőm, és tesóm anyósa is ünnepel a mai napon. Nekik is sok boldogságot kívánok ehelyütt is.

Vide(J)ó 4.

Az iwiw-üzenőfalán kommentár nélkül találtam, ott úgy is adtam tovább. Itt csak annyit tennék hozzá: soha nem tudjuk meg, hogy Subbass Monster át is érzi, amiről ebben a számban énekel, vagy éppen ő akar lenni a f*sza gyerek, aki ezzel a dallal népszerűségét kívánja növelni.
Ez persze nem teljesen saját gondolat, a YouTube-on megtalálható kommenteket olvasva jutott eszembe. Véleményem szerint a gyulafirátóti rapper ezúttal nagyot alkotott, jó szám, több szempontból is elgondolkodtató szöveg született a szégyenletes szlovák nyelvtörvény apropóján.
Szép volt, Szabi!

Öngól. Vagy éppen dupla kapufa? :)

Hát az úgy volt, hogy tegnap este az écsi lazítás után András barátommal, náluk nézem meg az ETO-meccset, tévében. Vagy ha úgy jobban tetszik, Fanniéknál. :)

Azonban picit elszámoltam magam, későn értünk be Győrbe, nem voltam benne biztos, hogy időben kiérek, így maradt Gyárváros. Egyedül, a tévés ETO-meccsek esetén elmaradhatatlan sör és popcorn társaságában. 2-1-re megvertük a Halit, és akár milyen gyengén is játszunk, immáron a dobogót ostromoljuk. :) Szóval ezzel nem volt gond. De azért jó lett volna kimenni, már bánom, hogy nem társaságban néztem meg a "derbit". :)

Ééés a címadó sztori... :) A lefújás után nagyon kedves lányismerősömet hívtam, az estére megbeszélt találka ügyében. Hívtam x-szer, nem vette fel. Aztán visszahívott. Azt tudni kell, hogy vele vagyunk annyira jóban, hogy "becézgetjük" egymást. Így attán fel is vettem a telefont egy laza "Helló, baby!" kíséretében, amikor is a vonal túlsó végén jelentkezett is a - baráti körben amúgy nem túl népszerű - barátja. Ha ez így még nem lenne éppen elég nagy gáz, a fiatalember hangja telefonban nagyon emlékeztet egy haveromra, így én meglepődve egy "Szia! Ki vagy?" valóban frappáns kérdéssel reagáltam... :) A lány amúgy éppen fürdött, egyébként betegeskedik, a talit halasztjuk... :( :)

Lottó: egy találatom lett, az egyetlen "nemdóris" számot találtam el... :( :)

Ja, és a buszon láttam egy nagyon helyes lányt, akinek a barátja hallókészüléket viselt. Nem tudom. Ez valahogy meglepett...

Most pedig Forma-1-et "hallgatok", vagyishát nézek. Közeledik a hajrá, megyek is vissza a tévé elé... :)

Elalvás után

A magyar nyelv sokkal választékosabb, szebb a németnél. Ezt aláírom. De például az elalvás szót Goethe nyelve valamivel választékosabban érzékelteti. Mert van ugyebár az einschlafen, amikor ébren vagy, és elalszol, és van a verschlafen, amikor is nem akkor kelsz fel, amikor szeretnél. Nos, velem ma ez utóbbi történt. Rosszul dugtam töltőre a telefonomat, és nem elég, hogy töltési hibát jelzett, de nem is ébresztett. A mocsok. Így a megszokott 5 helyett fél 7-kor ébredtem fel, Ezt nem tudom elmagyarázni, de olyan hétvégi hangulatban ébredtem, szó szerint hasamra sütött a nap. :)
Egyébként a hirtelen felriadás következtében egy nagyon érdekes álmom szakadt félbe. A főszereplője Dóri volt, kb. harmadszor életemben. Az álom leírásától ezúttal inkább eltekintek, mert aki hallotta, azt mondta, kissé frusztráltra sikeredett. :) De ha a "hősnőt" érdekli, szívesen leírom. Ha már német: az egyik kedvenc német szavam a Protagonistin, ami főhősnőt jelent. Tetszik még a Regenbogen (= szivárvány), a Bergbauingenieur (=bányamérnök), illetve a Rückgratverkrümmung (=gerincferdülés) szó is. Na meg a doch (= de), jó alaposan megnyomott h-val a végén. De azért a Formtennkante, ami osztósíkot jelent, egyszerűen verhetetlen! :D Mindegy, lényegtelen, ez csak úgy eszembe jutott. :) Majd valamikor leírom a kedvenc/ nemszeretem magyar szavaimat is. :)
Egyébként nem mondhatom, hogy úgy álmodtam Dórival, hogy ne lett volna semmi előzménye, mert az nem lenne igaz. Tegnap szóba került. Nem, nem a lelkizős beszélgetés során. Anyu a nagy lottóláz közepette felhívott, hogy mondjak neki számokat. És az első ötös a "dórikás" számsor. Ami nyilván vele kapcsolatos számokat jelent. De ez maradjon az én titkom. Vagy mi titkunk? Csak mert már meséltem neki is... ;) Mondjuk a Barbie girl is egy hozzá köthető szám. :P Jaj, ez most de vicces volt... :D :D :D Mindegy, mi értjük... ;)
Ha ezekkel a számokkal nyernék, vennék Dóri apukájának egy buszt. :) Pff... Annak szerintem Dóri is örülne... :) És elmennénk vele egyet nyaralni, vagy mondjuk az Oktoberfestre, persze mindketten hoznánk a legjobb barátainkat, és nagy-nagy bulit csapnánk... Na, milyen ötlet? :)
Úristen! Ez olyan, mint amikor egy-két éve megkérdeztem Barnitól Becsvölgyén, mit szólna, ha ott lenne Kimi Räikkönen. Barnit idézem: "Ha Kimi itt lenne, kóláznánk, beszélgetnénk..." :) A félreértések elkerülése végett: a buszos részt most találtam ki, munkahelyemen ezt nem ecseteltem. :)
Jelentem beindult a GosziBlogon az öncenzúra. Annyi emberkén lepődök meg, hogy néha napján idetéved, hogy a tegnapi bejegyzésen itt-ott finomítgattam. Nem, természetesen senkit nem sértegettem. Csak magamat égettem. Volna. :) Hja kérem, már ilyen dolgokra is oda kell figyelnem... :P
Éééés ez volt a 200. bejegyzés. Juppiii! :D
Jó hétvégét mindenkinek, ne feledjétek, holnap este lottósorsolás! :)

Sokmindenről

Sokmindenről tervezek írni, de azért annyira nem, hogy vegyesfelvágott legyen. De ha mégis, akkor módosítom a címet... :)

Többé-kevésbé sikerült kipihennem a hétvége megpróbáltatásait, valamennyire feltöltöttem az aksikat, úgyhogy minden oké. Mondjuk a jó idő kicsit még kitarthatna! :)

Ismét téma voltam a munkahelyemen. Nem, ezúttal nem kaptam fegyelmit! :) Megint a magánéletem, ezen belül párkapcsolataim, vagyis inkább azok nem léte voltak napirenden. Volt valami elszólásom, félmondatom, már nem is emlékszem rá pontosan. Mindenesetre ennek kapcsán próbáltak kikupálni drága munkatársaim. Amit köszönök is szépen, meg jól is esik, hogy szívükön viselik sorsomat. De jelen pillanatban tényleg úgy vagyok vele, hogy család, barátok, meccsek, Forma-1, emellett kíváncsian figyelem, hogyan alakul tesómék élete, a többi meg majd lesz, ahogy lesz... Azt persze nem mondom, hogy nem érdekel, de egyszerűen nem látom a minimális jelét sem annak, hogy okom lenne egy picit is bizakodni...

Tegnap a változatosság kedvéért cipőt venni mentem az Árkádba. Már megint szétment az épp aktuális... Amúgy meg rájöttem, hogy ki tudom számolni, hogy egy cipőm kb. mennyi ideig bírja a strapát. Szóval: ahány ezer forintért vettem, annak a fele, és annyi hét után kell általában cipőt vennem. Most például egy 13 ezer forintos adidas cipőt vásároltam, tehát nagyjából 6 hétig meg van oldva a lábbeli-probléma... Ezelőtt egy 4 ezer forintos csukát rúgtam szét 2 hét alatt, de nagyjából a többinél is stimmel a tendencia. :) Kíváncsian várom, hogyan fog beigazolódni. De mindenesetre szoktam nevetni, amikor valaki meséli, hogy mondjuk egy sportcipőt már harmadik éve nyúz... Sansztalan. Talán majd ha ortopéd cipőm lesz. Ami sose lesz... Vagy műlábam... :) Ami remélem, szintén sose lesz... :)

A cipővásárlásban ex-kolleginám, Réka segített, utána pedig ismét törzshelyünkön, a Segafredoban töltöttünk 2-3 kellemes, ámbár annál gyorsabban eltelő órát... :)

Amíg mi Becsvölgyén pusztítottuk az agysejteket, Pesten vonultak a melegek. Szívük joga, bár nekem ez egy picit visszatetsző. Nem ítélem el őket, alapvetően semmi bajom velük. Legyenek így boldogok! És itt jön egy kurva nagy de! De ha fel is vonulnak, azért arra törekedhetnének, hogy a többi embert ne botránkoztassák meg megjelenésükkel, viselkedésükkel.

Meg aztán az sem tetszik, hogy sok olyan politikust, közéleti személyiséget lehetett látni a tévében, hogy megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, akiket mondjuk nagycsaládosok, vagy éppen fogyatékosok rendezvényén hiába keresnénk... És ez elszomorít... Hogy Gyurcsányt földalatti különjárat vitte haza, az már egy másik történet...

Forma-1: a szezon hátralévő részében az olasz Giancarlo Fisichella fogja helyettesíteni az egyre jobb egészségnek örvendő, nemrég plasztikai műtéten átesett Felipe Massát. Olaszként, az Olasz Nagydíjon bemutatkozni a Ferrariban, na az a nem semmi... :) A Mercedes pedig a hírek szerint nem hosszabbítja meg a McLarennel 2012-ben lejáró szerződését, sőt már 2010-tól bevásárolja magát a Brawn-csapatba, amely már jövőre Merci-logóval, ezüstre festve indul a VB-n. Állítólag.

Foci: magyar válogatott: 2 meccs, 0 pont a svédek, majd a portugálok ellen. A svédek ellenit szerencsére nem láttam, így is csak mi tudunk kikapni. 94. perc, pech, és balfaszság... Tegnap a portugáloktól is hamar gólt kaptunk, ott maradt a 0-1, sosem tudjuk meg, hogy alakul a játék képe, ha mondjuk félidőig marad legalább a döntetlen. Mindenesetre a közönség fantasztikus volt, Bodnár Laci visszatért, és ez megsüvegelendő. Az esély megvolt, nem éltünk vele, de én látok fantáziát ebben a csapatban...

Szombaton Hali-ETO, Győrben, tévében, valamelyik kocsmában. :)

Hm... Azon gondolkodtam, hogy kolleginám a méhcsípés után hiányolná-e, ha nem említeném meg, hogy egy ollóval sikerült belevágnom az ujjamba, és ő szerzett nekem ragtapaszt... :) ;)

Zebra helyett sün

Hát akkor itt vagyok, ragyogok! Vagyis izéé... Hogy ragyogok, az túlzás, mindenesetre túléltük a második Becsvölgye-túrát is! :)

Pénteken, meló után indultam a többiek után busszal. Az utazás elég izgalmasra sikeredett, ugyanis 19.23-kor értem kb. Egerszegre, a csatlakozás pedig 25-kor indult, és még wc-re is el kellett mennem. Szerencsére a busz késve indult tovább, így nem kellett a következő, 22.45-ös járatig a zegi váróban rostokolni.

Amint beértem, az út porát a Gondűzőben öblítettük le egy korsó seritallal, a "bázisra" érve pedig egy nagy tányér frankfurti leves után indulhatott az "ereszd el a hajam", vagy ha úgy jobban tetszik, a zebravadászat! :D

A mostani kiruccanásunk annyiban tért el a megszokottól, hogy eléggé megcsappant létszámban, mindössze öten képviseltük magunkat. Kiegészültünk még egy kedves, számomra korábban ismeretlen párral, és egy farkaskutyával, aki hűségesen őrzött minket, és persze szorgalmasan várta a le-lepattanó "jutalomfalatkákat". :D

Ittunk-ettünk-lelki életet éltünk. "Best of Mónika Show"-t rögtönöztünk, na meg röhögtünk mindenen, pedig alkoholon kívül semmilyen tudatmódosító szer nem volt a birtokunkban. Esküszöm! :D

A kocsmában meg kvázi "buzinak néztek", de ezen is túlléptünk... :D

A hülyeségemnek "köszönhetően" idegállapotba is kerültünk, de szerencsére gyorsan elsimult a dolog. Legalábbis remélem...

A telefonom most viszonylag kevésbé volt aktív, viszont el sem ázott, mint ahogy én is jóval kevésbé, mint ahogy szoktam... :) De azért józan sem maradtam. Nagyon nem. Tegnap este értünk haza, de én ma még meg voltam halva. Már ha a múlt idő indokolt egyáltalán... :)

Csak címszavakban elmondanám még, hogy:

"Dugol?"

"Há' hazudik, bele van építve a chips a
lábába!"

"Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!"

És az "év vicce": :)

Emberünk matt részegen hazamegy a kocsmából. Reggel arra ébred, hogy tele van karmolásokkal, véraláfutásokkal: felesége csúnyán helyben hagyta. Amikor megkérdezi nejétől, miért kapta a nagy verést, a következő választ kapja: nem érdekel, hogy hajnali 3-kor jössz haza. Az sem, hogy szanaszét dobálod a ruháid a lakásban. De az, hogy odasz*rsz a konyha közepére, a sz*rt teletűzdeled fogpiszkálóval, majd közlöd: Mától a sün nálunk lakik!"- na, az már kihozott a sodromból!

Kééész... :) :) :)

Ma pedig továbbra is próbáltam magamhoz térni, na meg vettem hátizsákot is, Gergő kollégám hathatós segítségével. :)

Ja: a képen Becsvölgye címere látható, ami a helyi erők szerint kisértetiesen hasonlít az ETO-éra. Hát nem tudom. Még az is lehet, hogy van benne valami... :)

Megyeeek! :)

Úgy néz ki, megoldódott a becsvölgyei hétvége problematikája. Picit bonyolult lesz a történet. Délután 15.20-kor indulok busszal, befonom a szemöldököm, majd 19.10-re oda is érek. :) Fél 8-kor pedig indulok tovább Becsvölgyére. Viccses, hogy Zegről minden járat odaér max. 40 perc alatt, az az egy, ami nekem jó, 1 óra 10 percet fog tekeregni. Nem értem a dolgot. Az mindenesetre jó jel, hogy ottani kólázó-törzshelyünknél is van buszmegálló, így ott meg is tudnak várni a többiek. :) A sátramat-utazótáskámat elviszik kocsival a srácok, így szerencsére cipekednem sem kell... :)

És, hogy ki "győzött meg" arról, hogy menjek el? Dóri. Az túlzás, hogy meggyőzött, vagy rábeszélt. MSN-en meséltem neki a dolgot, és ő valami olyasmit írt, hogy ha "nagyon akarom, meg tudom oldani". És ennyi elég is volt útravalónak. :) Igen, nagyon akarom, és megoldom. Szeretem azokat az emberkéket, és kisebb nehézségek árán, de ott leszek Becsvölgyén. És akkor biztosan iszunk az ő egészségére is! :) És ha olvassa, megkérem, mindenképpen jelezze, ha megoldódott az a bizonyos "dolog"!

Történt velem ma egy elég érdekes dolog. Vártam a buszt reggel a megállóban. Odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, mikorjön a következő. Aztán beszédbe elegyedtünk, megkináltam cigivel. Amikor nyújtottam neki az öngyújtót, a kezemet húzta a cigi felé, hogy én gyújtsam meg. És egymás mellé ültünk, és beszélgettünk, amíg aztán le nem kellett szálnom.

Egy átlag 28 éves pasinak ez talán egy tök hétköznapi esemény. Hááát, nekem nem. A lányról kiderült, hogy egy volt ETO-focistának a barátnője, és hát "úgy is nézett ki". Ez alatt persze mindenki azt ért amit akar, én csak arra gondolok, hogy baromi csinos volt, eszméletlen nőies, és hát kellőképpen vagány is. És ő, vadidegenként szóba állt velem, a "hülye nyomorékkal", érdeklődött, kérdezett, mesélt.. Az öngyújtós dolgot csak a "metakommunikáció illusztrálása" okán írtam le... :)

Szóval váratlanul, meglepően, és nagyon jól indult a nap. És én írtam már itt "nőideálról", meg "jelekről", meg hasonlókról, amik vagy hülyeségek, vagy nem. De ha egyszer megérem, hogy egy buliban egy nekem szimpatikus, hozzámillő, ismeretlen lány így állna hozzám, akkor talán én is mernék nyitni...

Persze nem feltétlenül egy focista barátnőjére gondoltam... :)

Egy nap

Igen, ezúttal ennyi volt a hétvége. A szombati munkanap? Huh, vicces volt, maradjunk annyiban... :)

Egyik kolléganőmmel számítógépet kellett cserélnem, azt bonyolítottuk. Privát cuccok átpakolása, asztalon meglévő fontos dolgok beállítása, ilyenek... Amúgy nem nagyon csináltam semmi nagyobb horderejű dolgot, a céges busszal távoztunk is Gergő kollégával, kb. fél háromkor. Aztán beültünk egy vendéglátóipari egységbe, ahol az élet nagy dolgairól beszélgettünk, két Heineken mellett, amit egy k-val kell írni, és mondani is... :)

Ezután Écs felé vettem az irányt, hamar elbóbiskoltam, este 9-kor már aludtam, ennek köszönhetően viszont reggel fél 6-kor ébredtem fel... Megint jellemző rám ez az össze-vissza alvás, nem vagyok valami kipihent mostanában...

Vasárnap Forma-1 volt, Belga Nagydíj. Kimi "szokás szerint" nyert Spában, Fisichella hatalmas meglepetésre második lett, és Alonso kivételével az összes, számomra szimpatikus pilóta pontot szerzett... :) Hamilton meg kiesett... :D

Forma-1 után Anyu kocsival bedobott Győrbe, egészen a Sörkertig. Nagyon rendes Anyukám van ám nekem, elvisz még kocsmába is! :P Itt haverokkal beszélgettünk, majd jött a Honvéd-meccs, 2-0-ra nyertünk, Kink ismét pazar gólt szerzett. De úgy igazából azt várom, amikor Bajzi újra játszik, és ontja majd a gólokat. Remélem... :)

Nem túlzás, a Mennyország után a pokol legmélyebb bugyrait járja Bodnár László, a DVSC labdarúgója. Előbb a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutást ünnepelhette, majd pedig... Halálos balesetet okozott, egy biciklist gázolt halálra... Hát nem tudom... A hírek szerint 130-cal ment, a biciklisen láthatósági mellény is volt. Bodnár nem volt ittas, a hírek szerint a kerékpáros viszont igen... Én azt mondom, a biciklist sajnos semmi nem hozza már vissza az életbe, az esetet alaposan ki fogják vizsgálni, a debreceniek "Boci"-ját vagy megbüntetik, vagy nem, mindenesetre nagyon komoly lelki teherrel kell együtt élnie a továbbiakban...

Holnaptól iskola... Persze nekem már nem, de ez mégiscsak olyan furcsa érzés, úgy látszik, még frissek az élmények... :) Vicces, hogy az alattunk lévő lakásban felújítások voltak, festék, lakk, egyebek, és teljesen előjött ez az "első napok az iskolában, koleszban"-feeling! :D

Amúgy közepes fokon, de ismét depressziós vagyok... Eddig az "tette be a kaput", hogy nyár van, most meg az idegesít baromira, hogy mindjárt vége... És hideg lesz, és sötét, és utálom... :(

Becsvölgye péntek reggeltől vasárnapig. Az egy nap meglévő szabimmal nem nagyon ugrálhatok, reggel szinte biztos, hogy nem tudok elindulni a többiekkel... Meló után lehet, hogy elmegyek Zalaegerszegig, de azt nagyon meg kell "logisztikailag" szervezni, nem vagyok benne biztos, hogy összejön...

És ebben a hónapban ez az utolsó, TIZENHARMADIK bejegyzés. Pedig babonás vagyok... :)

Egy hosszú hét

Ja, hát a hosszú hétvégéknek megvan az a hátrányuk, hogy utánuk egy hosszú hetet kell dolgozni. Hat napot, mint most. Annak idején a teleshopban szinte minden szombaton dolgoztam, tehát nem teljesen szokatlan a dolog, de azért szívesen lemondtam volna róla. Azt is tudom, hogy holnap nem lesz "pörgés ezerrel", de azért valamennyire mégiscsak behatárolja a hétvégi lehetőségeket.

Egyébként az EU illetékes szervezete/hatósága/bizottsága arra kéri a hírek szerint Magyarországot, hogy szüntesse meg a hosszú hétvége intézményét, mert ez a "Zunióban" nem megszokott. Nos, Németországban például ugyancsak szokás hosszú hétvégét "kreálni", azzal a különbséggel, hogy ott a szombati ledolgozás intézménye nem megszokott...

Ja, 2010-ben, ha jól tudom, szinte minden hivatalos ünnepnapunk hétvégére esik majd...

FC Liverpool, Olimpique Lyon, Fiorentina. A DVSC-Teva három csoportellenfele a BL-ben. Már írtam, itt már ninden meccs, minden szerzett gól és pont ajándék. Ennek megfelelően nincs értelme szerintem arról beszélni, hogy melyik lett volna könnyű és melyik nehéz csoport, és hogy itt mennyi a Debrecen továbbjutási esélye. Nagy akarattal, sportszerűen kell küzdeni, és akkor az eredmény sem marad el. Hogy ez mondjuk egy pontra, vagy egy nagy bravúrral elcsípett csoport harmadik helyre, ezzel együtt pedig Európa Liga-szereplésre lesz elég, azt majd meglátjuk. Kemény ellenfelek, annyi szent...

Ja, és picit azért irigylem a debreceni szurkereket, hatalmas élmény volt tavaly a stuttgarti UEFA-meccs az ETO-val, a lokisták pedig most jó esetben három idegenbeli túrát is szervezhetnek...

Ma még egy Barca-Donyeck Szuperkupa-döntő, holnap meló, és Écs. Vasárnap este 8-kor ETO-Honvéd, előtte Forma-1, Belga Nagydíj. Huh, nem lesz unalmas hétvége... :) Mondjuk a Honvéd-meccseket a tavaszi kupadöntő miatt soha nem fogom szeretni... :S

Főtábla

Még ízlelgetnem kell. A Bajnokok Ligájában főtáblára, azaz a csoportkörbe jutott a 2008-2009-es magyar labdarúgó-bajnokság győztese, a Debreceni VSC-TEVA gárdája.

14 évet kellett várni arra, hogy a BL-ben újra magyar csapatért szoríthassunk. Akkor a Fradi a selejtezőn a belga Anderlecht testén át jutott túl, a csoportban az Ajax, a Real Madrid, és a svájci Grasshoppers voltak az ellenfelek.

Tény, a Fradi Magyarország legnépszerűbb csapata, akkor futball-láz tombolt az országban. A bivalyerős csoportban akkor a Fradi belefutott kiadós verésekbe, de mindent egybevetve becsülettel helytállt. Anyagilag viszont nem tudtak élni a lehetőséggel, a BL nyújtotta hatalmas profit valahogy elillant a klub kasszájából.

A Debrecen az észt Tallint, a svéd Kalmart, és a bolgár Levszki Szófiát kiejtve jutott el a BL-csoportküzedelmekig. Sokan fanyalognak, hogy ez könnyű sorsolás. Hát, szerintem a svéd és a bolgár futball is jóval előttünk jár, le a kalappal a civisváros focistái előtt. Főleg a Levszki oda-vissza legyőzése hatalmas fegyvertény. És a könnyű sorsolásról még annyit, hogy két ManchesterUnited-fellépés, a Celtic, és mondjuk a Fenerbahce vendégszereplése után kijárt ez a magyar bajnokcsapatnak. Ismétlem, én mégsem nevezném ezt olyan húdekönnyű menetelésnek!

Nálam alapvető dolog, hogy a nemzetközi porondon a magyar csapatnak szurkolok. Az egyik internetes fórumon pedig találtam egy érdekes felvetést: vigyázzunk, ne sajátítsuk ki a DVSC sikerét. Mert beszélhetünk arról, hogy magyar csapat jutott a Bajnokok Ligájába, és én ennek örülök is. De a siker elsősorban a Debrecené, a debrecenieké. Játékosé, klubvezetőé, támogatóé, és végül, de nem utolsó sorban a szurkolóké, akik a kényszerű pesti hazai pályán is fergeteges hangulatot teremtettek.

Az év hat BL-meccsén "lokista" leszek, egyébként természetesen maradok az ETO-nál. :) Nem veszek Loki-mezt, -sálat, nem teszek posztert a falamra. És nem fogok jegyért tolakodni akkor sem, ha mondjuk a Barcelona lesz az ellenfél. Sőőt, ha összekerülne a két csapat, két meccs erejéig a katalánoknak le kell mondaniuk a támogatásomról. :)

Egyébként immáron a DVSC a legeredményesebb vidéki gárda, éppen az ETO előtt. Egy dologban még tartjuk a mércét: az 1964/65-ös BEK-kiírásban elődöntőt játszottunk. :)

Úgyhogy hará, Loki, innentől tényleg minden meccs ajándék! :)

Hmm... Eddig Dórit legalább "sportos" írásaimban nem említettem meg. Most kivételt kell tennem. :) Tegnap a meccs előtt felhívtam "hivatalos" ügyben. Ez egy kicsit elhúzódott, kb. fél órát beszélgettünk. A meccset persze lehalkítva néztem, piros-fehérek első gólját egy "Na, közben vezet a Debrecen!"-mondattal nyugtáztam. Én, aki "nem semleges" meccsen még egyedül is sokszor őrjöngök a tévé előtt. Dóri mondatomat egy "Na, az tök jó!" megjegyzéssel vette tudomásul. Miután így "kitomboltuk magunkat", folytattuk tovább a beszélgetést. :)

Az örjöngést pedig a második gólnál pótoltam. :)

Búcsújárás

Ahhoz képest, hogy milyen határozottan állítottam, hogy a hosszú hétvégén egy búcsúban sem fogom tiszteletemet tenni, azért mégiscsak sikerült...

Történt ugyanis, hogy csütörtök este bátyám és sógornőm körülnéztek az écsi búcsúban, de olyan szinten nem volt semmi, hogy inkább hazajöttek, autóba pattantunk, és átmentünk Pannonhalmára. Ott azért valamennyire volt élet, nézelődtünk, majd Editék körhintáztak egyet, amit én nem mertem. Utána dodzsemeztünk. Nem is emlékszem, hány év után ültem újra egy ilyen kis járgányban, hát fura volt... :)

Írtam már, hogy milyen szerencsétlen hülye tudok néha lenni. Nos, most a dodzsem áramszedőjét sikerült lefejelnem tolatás közben... Hát, ezt sem lenne egyszerű utánam csinálni... :) Miután kibúcsúztuk magunkat, hazamentünk, megittunk egy üveg sört, majd felballagtunk szőlőnkbe, ahonnan megnéztük a győri és a pannonhalmi tűzijátékot. Szép látvány volt... :)

Pénteken bejöttünk Győrbe, semmi extra, Nemzeti Sportot "kellett" vennem. :)

Tegnap pedig András barátommal és fiaival, Barnival és Leventével Pápára mentünk, ETO-meccsre. Nem volt nagy élmény, de menjünk csak szépen sorban.

Nagy nehezen kibuszoztam Csanakra (tényleg szar a közlekedés....), András törzshelyén, a Stopban ittunk egy sört. És hát nyertem. Egy Borsodi-korsót kaparós sorsjegyen. (pech a szerelemben... Hm... ha pedig a mérhetetlen önirónia nyilait döfködném magam felé, azt mondanám, hogy a szűz kéz szerencsét hozott... :S :D)

Andráséknál összepakoltuk a srácokat, bár a viszonylag gyors induláshoz Fanni határozottsága is kellett ("Anya, pakold már be azt a k*rva táskát!"). :)

Így oda is értünk a meccsre, a srácok sem fáztak meg, szóval minden okés volt. Nos, az ETO játéka jelentette az egyetlen, még oly lényeges kivételt. Nulla volt. Ismét. Kilátástalanul nagyon gyenge. Több száz győri kísérte el a csapatot Pápára, nagyon jó volt a hangulat, ennél többet érdemeltünk volna szeretett csapatunktól...

Szó volt róla, hogy Pápán találkozunk Zoli haverommal, és barátnőjével, Adrival, ez sajnos nem jött össze. Annak mondjuk picit örülök is, hogy a meccsre nem jöttek ki, mert nem kicsit idegbeteg voltam, a fenti okból kifolyólag...

Elég későn, 11 körül értünk haza, életemben először láttam a Vertigot buli idején. Fájdalom, csak kívülről... :)

Ma pedig a már-már szokásos vasárnapi erőgyűjtés a program, nem csinálok semmit, punnyadok egész nap.

Holnap meg üzemorvos. Utálom. Még mindig. :)

Big sztorik

Big sztori. Gimiben így neveztük egymásközöttt saját viccesnek szánt történeteinket, poénosnak gondolt vicceinket. Vagy éppen egy sztorit, amit a mesélő érdekesnek tartott, a többiek nem feltétlenül... Most ilyen történetek következnek, a jelenből. Én leírom, aztán hogy a kedves olvasó érdekesnek tartja-e, döntse el belátása szerint.

• Megcsípett egy méh. Ez már eleve hülyeség. Méh? Vagy méhe? Nem tudom, hogyan kell mondani... :) Szóval cigiszünetben kint a munkahelyen az udvaron megcsípett egy ilyen fullánkos izé. Ráadásul hátul a nyakamat. Én meg azt hittem, hogy a nyakláncom mozdult el, meg akartam igazítani, és sikeresen "beljebb segítettem." Fájt és viszketett, de szerencsére a többiek segítettek rajtam, gyorsan gondoskodtak hideg vízes borogatásról, és egy ampulla kalciumról is. Szóval rendesek voltak. És ennek blogos megemlítését egyikük hiányolta. ;)
• Sztárom a párom. Avagy Notting Hill. Nem egy nagy film, én még is felvettem DVD-re. Hogy miért? Középiskolában volt egy amolyan "legjobb barátom" az osztályban: Rita. Egy nap különbséggel volt a születésnapunk, és persze mindig megleptük egymást valamivel. Egyik évben a Sztárom a párom zenéjét kaptam meg tőle egy kazettára másolva. Már nem tartjuk a kapcsolatot, de azért tök jó visszagondolni rá...
• És tudom, hogy hülyeség, de: kérdeztem a többieket egy, a cégnél dolgozó lányról. Persze nem győztem hangsúlyozni, hogy az érdeklődés csak elméleti szinten mozog, ne gondolja senki, hogy én elhiszem, hogy közte és köztem lehetne bármi is. Még én is nevetnék a gondolattól magamon, nemhogy mások. Sztárom a párom. Hehe.
• Hétfőn üzemorvoshoz megyek. Pff... Unom a dokikat. Ez ennyi. Ezt csak le kellett írnom.
• Vicc: Isten látja lelkem: semmi bajom a szőke nőkkel. Sőőt, lásd egy bejegyzéssel lejjebb! :) De ez hatalmas: Szőke nőt megkéri, mondjon egy prímszámot. Mire ő: - Prím-számot? Nem is ismerem azt az együttest! :D

Levszki Szófia- Debrecen a BL-selejtező első meccsén 1-2. Lehet reménykedni, hogy a '95-ös Ferencváros után újabb magyar csapat lehet ott a csoportkörben... :) A visszavágót legalább már látom is...

Most hosszú hétvége. Meg écsi, és pannonhalmi búcsú. Ahová nem megyek. Otthon leszek, eszem-iszom-tévézek. Szombaton meg Pápa, de ezt már többször említettem. Meg majd még úgyis mesélek.

Jó pihenést kívánok Mindenkinek!

Dóri

"Mindenkinek megvan a maga Dórija..."- jelentette ki munkatársam mély sóhaj közepette még hónapokkal ezelőtt egy soros lelkizős beszélgetés lezárásaként.

Lányok esetében a Dóri legyen az egyszerűség kedvéért mondjuk Dezső. Ez számomra fura, mert az egyik csaj az ismerőseim közül a havonta jelentkező piros betűs napokat nevezi Dezsőnek. :) De most nem ez a lényeg...

Az "én Dórim"? Írtam már róla, fogok is még bőven. Természetesen előtte is tetszettek nekem lányok, de ő valahogy mély nyomokat hagyott bennem. Hogy miért? Mit szeretek benne, mi tetszik benne? Röviden válaszolva: fogalmam sincs. Hosszabban tudom/sejtem a választ, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz...

Azt viszonylag gyorsan elfogadtam, hogy mi soha az életben nem leszünk egy pár, de az többé-kevesbé új élmény, hogy nem "róla szól minden", nem jut eszembe mondjuk óránként, hogy mit csinál éppen, mi lehet vele, meg ilyenek... És már eljutottam arra pontra, hogy nem minden lányban őt keresem, és már egy lányt sem szólítok puszta véletlenségből Dórinak. Mert erre is volt példa... :)

Szerencsére - azt hiszem- elmondhatom, hogy jó barátok vagyunk. Mindig, szinte már kínosan ügyelek arra, hogy ha mondjuk keresem, ne zaklassam, ne menjek az agyára, ne fárasszam a hülyeségeimmel. De jól esik neki mesélni a dolgaimról, meghallgatni a véleményét, és tudni azt, hogy mi történik vele.

Többször hallottam már, hogy nem vesz engem komolyan, nem válaszol az smseimre, a személyes találkozások se nagyon akarnak összejönni... Én is rengeteget gondolkodtam annak idején arról, hogy ő vajon mit gondolhat rólam... Egy hülye nyomoréknak gondol, aki egyszer majd megunja, és kilép az életéből? Vagy egy elb*szott hősszerelmesnek (haverom szerint "botcsinálta trubadúr"...:) ), akin jókat lehet röhögni? Nem, ő nem ilyen. Mára teljesen letisztultak ezek a dolgok. Érdekes módon Dóri nagyon ért hozzá, hogy akkor, olyan nehéz helyzetekben legyen mellettem, amikor senki más, vagy csak nagyon-nagyon kevesen. És ez sem lehet véletlen. És ez nem a reménykedés hangja, hanem valami egészen más...

Munkahelyi számítógépemen az ő képe van kint háttérképként. Nem azért, hogy bárki azt higgye, hogy a barátnőm képét tettem ki, egyszerűen tetszik az a fénykép, és jó ránézni. Persze jólesik, ha valaki megkérdezi, hogy ő a barátnőm-e. Egyszerűen azért mert, legalább kinézik belőlem, hogy egy ilyen lány szívét meg tudtam hóditani...

Summa summarum: biztos vagyok abban, hogy minden ember életében megvan az a - jó esetben ellenkező nemű :) - személy, aki nagyon mélyen belopja magát a szívébe, és adott esetben végigkíséri az egész életét...

"Mindenkinek megvan a maga Dórija...". Hogy aztán erről a Dóriról később elmondhatod, hogy "megvolt egy éjszaka", vagy jártál vele pár hónapig-évig? Esetleg összeházasodtok, gyermekeitek lesznek, és boldogan éltek, míg meg nem haltok? Vagy úgy jársz, mint én, hogy megőrzöl belőle egy mosolyt, egy kedves gesztust?

Ez múlik első sorban nyílván a két emberen. És a sorson. Meg a szerencsén, vagy nevezzük bárhogyan is...

És igen. Ez teszi az egészet annyira széppé. És ez teszi az egészet olyan baromira elviselhetetlenül nehézzé...

Tanmese a zebráról

Adva van egy zebracsorda. Őket megtámadják mondjuk portyázó oroszlánok. A leglassabbakat, a leggyengébbeket elkapják, elfogyasztják, és bár társaik bizonyára szomorkodnak az elhullott zebrapajtások miatt, hosszú távon jól jártak, mert az egész csordát tekintve "megerősödve" kerülnek ki a dologból. Logikus nem? :)

Nos, remélhetőleg ez a helyzet az alkohol és az agysejtek csatájának esetében is. Mármint hogy először a gyengébbek pusztulnak. Akkor én is "megerősödve" zártam a hétvégét...

Mert hát az első - tehát csütörtök este - egyszerűen tragikus volt... Olyan töménytelen mennyiségű alkoholt elfogyasztottunk, hogy az nem emberi... Most a felsorolástól eltekintenék, legyen elég annyi, hogy állítólag három Unicumot is megittam, ami nekem baromira kimaradt... Megkérdezték, mi az utolsó emlékem arról az éjszakáról, és én arra emlékeztem, hogy Petivel citromlikőrt iszunk. Az pedig kapufa: a citromlikőr csak másnap került sorra. :)

Ezt az első estét az új telefonom is megsínylette: beázott a sátorban, jelenleg harcképtelen. Szerencsére a régi is nálam volt, így tudtam kártyát pakolni, de remélem, a másikba is sikerül még életet lehelni. Ehhez a lentebb említett tanult kolléga segítségét fogom kérni... ;)

A második este már valamennyire lazábbra sikeredett, szombat reggel nem kellett Algoflexet bevennem, ami italozós esték után elég nagy ritkaság...

Negyed órával ETO-meccs előtt - teháttökéletes időzítéssel... :) - értünk vissza Győrbe, a DVTK ellen sikerült 3-1-es győzelmet aratni. Az első félidő nem tetszett, a másodikban bejött Bicak és Brno, így felpörögtünk, és hoztuk a kötelezőt. Azt azért remélem, hogy nem kapunk zártkapus büntit... Kapusunkat kb. 10 perccel a vége előtt kiállították, és több cserelehetőségünk nem lévén Józsi Gyuri állt a kapuba... Gyárekek, hát az kész volt, szívbajt kaptam, de szerencsére csak egy gólt kaptunk... :P

Mindent összevetve nagyon jó volt a becsvölgyei hétvége. Csaptunk egy görbe hétvégét, lelkiztünk, röhögtünk... Csak szegény Barni kapott el valami nyavalyát, és 40 fokos lázzal jött haza... :(

A kaják is finomak voltak - chilis bab, nyúlpöri :) -, viszont a tökkel (!) megbolondított lecsóval nem bírtam megenni... :)

Jövő szombaton úgy néz ki, irány Pápa, ETO-meccs, előtte élményfürdő.

Szeptember 4-6-ig meg Becsvölgye. Második turnus. :)

Elmegyünk otthonról

Elmentek otthonról vagy elmentek otthonról? - szól a lentebb már "idézett" Sziget-reklám. Hát, holnap mi is elmegyünk itthonról, és a Zala megyei Becsvölgye felé vesszük az irányt, ahogy már említettem.
Kórházi barátainkkal töltünk ott egy furcsa hosszú hétvégét, holnap reggel megyünk, szombaton jövünk, amikor is kisebb regenerálódás után irány a Sörkert, majd utána este 8-kor ETO-Diósgyőr meccs a program.
Hogy Zalában mit csinálunk? Sátrat állítunk, eszünk, iszunk, nagyokat beszélgetünk, ha állapotunk engedi, bulizunk... A "semmi közepén", mindentől távol, és ez jó. Nagyon-nagyon jó. A publikus részekről majd mesélek, ígérem! :) Mert ott várhatóan bőven történnek nem publikus dolgok is... :P
Írtam a múltkori munkahelyi "újságos sztorit"... Nos, írásbeli figyelmeztetést kaptam. Amivel nincs is gond, mert egy kívülről érkező embernek - aki esetemben a német nagyfőnök volt... - tűnhetett úgy, hogy újságot olvastam, de hogy az asztalra kiterített újság olvasásával töltötte munkaidejét: ez egyszerűen nem igaz! Vannak még "érdekes dolgok", de ezekről inkább tényleg nem írok, ráadásul van, amit még csak pletyka szintjén hallhattunk... Amúgy azt hozzá kell tennem, hogy a közvetlen főnököm nagyon korrekt volt, óvatosan bár, de nevettünk is a dolgon. Sőt, elszívtunk egy "békecigit" is, nem mintha haragudnom kéne rá, vagy bárkire is. Írtam már, annyira balf*sz, szerencsétlen dolgokat tudok produkálni, hogy meg sem lepődtem...

Ja. Párhuzam persze itt is van: gimiben egyszer évnyitón egyik osztálytársnőm olyan fehér pólóban jelent meg, amiből kilátszott - öreg vagyok, ugyebár... - akkor még ritkaságszámba menő köldökpiercingje. Az igazgatóhelyettesnél ez persze kiverte a biztosítékot, és kikövetelt osztályfőnökünknél egy irásbeli figyelmeztetést Laurának. Ez is tragikomikus volt... :) Amúgy kb. 2000-ben történt...
Leborotváltam a szakállamat, érettségi óta először teljesen szőrtelen az ábrázatom. Nos, ez persze nem lenne hír, ha... Ha nem képzelnének hozzá egyesek plusz dolgokat... Új élet, új csaj, stb... Hát "új csaj" sajnos nincs, új életet sem szándékozom kezdeni, egyszerűen csak untam a szakállat... Elég szélsőséges véleményekkel szembesültem. "Kib*szott ronda fejem van; a szakáll volt ronda, ez jobb, az jobb volt..." Szóval megosztom a közvéleményt... :) És még magam sem tudom, hogy visszanövesztem-e. De ha figyelembe veszem, hogy egy másik vélemény szerint 10 évet fiatalodtam, hááát.... Nem tudom... :)
Nyaksérülése miatt Schumi mégsem versenyez újra a Forma-1-ben. A 38 éves olasz tesztpilóta, Luca Badoer helyettesíti Massát. Luca egyébként kb. 50 futamon indult pályafutása során pontot még nem szerzett... Újabb háááát...
A végére két klip:
Kerozin: Kalózdal. Egyik becsvölgyei "Himnuszunk". Ha a refrént el tudom énekelni, még "minden oké" :D Figyelem! A karika legalább 16-os! :)


Frauenarzt: Das geht ab. Német party-sláger, együtténeklésre, együtt üvöltésre, Fanni ezt - is - "hozta magával" Erfurtból. Nem lesz örökzöld, nem írja át a könnyűzene egyetemes történetét, viszont nagyon hangulatos zene... A buszon már tiszta hülyének néztek, ahogy mp3-lejátszómat hallgatva ütöttem a ritmust a kezemmel... :)

Már többen is jelezték, hogy lógok nekik egy sörrel/kávéval, mert elolvasták azt a bizonyos "hosszú bejegyzést". Várom a további jelentkezőket! :D

Vegyesfelvágott 7

Régen volt már, most megint. Sok a mesélnivaló...

Néha képtelen vagyok eligazodni magamon. Valamikor azért rinyálok, hogy szar egyedül... Tegnap meg Écsen voltam szüleimnél, és ebéd után rámjött, hogy én este az ETO-meccset egyedül, egy-két sör társaságában Győrben, a lakásban szeretném megnézni. Így visszajöttem, és a tévé előtt követtem a Kecskemét-ETO találkozót. Nem volt benne túl sok köszönet. A mérkőzést 9 emberrel fejeztük be, 2-0-ra ki is kaptunk úgy, hogy kapusunk, Szasa még 11-est is hárított.

Ügyek és pletykák is vannak a csapat körül, gondolkodtam, hogy írjak-e erről is, de inkább nem untatlak benneteket. A véleményemet szerintem mindennél jobban kifejezi, hogy tavaly elutaztunk meccsre a hírös városba, most azonban itthon maradtunk. Viszont Pápán és Szombathelyen jelen állás szerint ott leszünk... :)

Meló... Pénteken sikerült akkorát égnem, mint a rongy... Történt ugyanis, hogy reggel cégünk német "nagyfőnöke" szúrópróbaszerű bejárást tartott. Na, én nem vettem észre, hogy bejött az irodába... És én hátra sem fordulva a "kezébe nyomtam" egy újságot. Még pénteken ebéd közben megosztottam munkatársaimmal egy "eget rengető" új információt, melynek bizonyítékaként szerettem volna Ibolya kolleginának megmutatni egy osztrák újság címlapján szereplő egy szem fényképet, és az alatta lévő egy szem mondatot. A hír részletes kifejtése ugyanis az újság internetes oldalán található meg. És mi volt az a baromi fontos információ? Hm... Lady Gaga a hír szerint "beismerte, hogy férfi", és ennek megfelelően "hat einen Penis". Hát ez ugye kellőképpen bulváros, és nagyon lényeges, nem is álltam neki magyarázkodni. Csak hát tényleg úgy jött le, mintha Ibó kolleginával újságot olvastam volna. Ez annyira balfasz dolog volt. Olyan "gáboros"...

Hasonló ahhoz, mint amikor főiskolán egy szóbeli vizsga alkalmával a csajok kitalálták, hogy menjünk be a tanárnő kávészünete alatt a terembe, és válasszuk ki a nekünk megfelelő tételt, és tegyünk olyan helyre, hogy sorra kerülve azt tudjuk kihúzni... Elég az hozzá, hogy a lányok kiértek, én viszont nem... A tanárnővel az ajtóban találkoztam össze. Megkérdezte, mit keresek a teremben, és hogy tudom-e, hogy akár haza is küldhetne. Persze a kérdés első felére semmit nem tudtam mondani, a második felére pedig egy bizonytalan "Ja" volt a válaszom... A tanárnő ugyanis német. Slusszpoén: a teljesen "újrakevert" tételek közül kihúztam a "félretettet", és 4-est kaptam, a korábbi intermezzo miatt a megérdemeltnél eggyel rosszabbat... :)

Visszatérve munkahelyemre. A szerelősoron pedig épp akkor járt a főnök, amikor a bankok kiszórták az SMS-eket a fizetések átutalásáról, így a csajok vagy SMS-t olvastak, vagy hazacsörögtek, hogy van zsé...

Igen szerencsétlen csillagzat alatt született ez az üzembejárás... :S

Jogsi: Gergő kolléga bemutatta az oktatóját, nagyon szimpatikusnak tűnik, így valószínűleg nála fogok vezetni. A "haditervet" is kidolgoztuk: tavasszal KRESZ+elsősegély, utána autó-ügyintézés, bürokrácia, és nyáron kezdhetek is vezetni. Így talán nem lesz annyira stresszes a dolog. Közvetlen főnököm - tehát nem az említett nagyfőnök - elvitte a rózsaszín kempingbiciklit, így lassan összejöhet a háromkerekű "drótszamár"... :)

Lakáskérdés: napirenden van a gyárvárosi kéró eladása. El kell kezdenem intézni a győri állandó lakcímet, hogy eséllyel pályázhassak bérlakásra. Nagyon furcsa lesz... 1987 óta tanultam Pesten, Győrben, Mosonmagyaróváron, Szombathelyen, most pedig a "vizek és találkozások városában" dolgozom, tehát tényleg nem sok minden köt Écshez, szinte csak pihenni szoktam hazamnenni, a faluban konkrétan sehová nem járok, maximum a temetőbe nagyszüleim sírjához, illetve szavazni a kultúrba, meg nagyritkán ugyanoda vért adni. És mégis furcsa lesz a győri lakcím a személyimben. De meg kell lépnem, nem hiszem, hogy apámmal egészséges lenne hosszú távon egy fedél alatt élni... Szomorú dolog ez, de sajna változtatni nem tudok rajta, mert nem első sorban rajtam múlik...

Szó volt róla, hogy "akadálymentesített", fogyatékosoknak szánt bérlakásba gyorsabban bekerülnék, de ezzel valahogy nem szimpatizálok. Inkább "sima" lakást célzok meg, még akkor is, ha az jóval tovább tart, és nem is biztos, hogy sikerül...

Forma-1: kommentben érkezett egy kérdés, hogy azt a bizonyos mellékelt képet még Massa balesete előtt készítették-e a brazilról és Schumiról. Nos, hogy mikor készült egészen pontosan, azon kívül, hogy biztosan a baleset előtt, azt nem sikerült kiderítenem. Annyi biztos, hogy ez a kép Massáról elutazása előtt, Ferihegyen készült. Szóval, így néz ki most. Nagyon szorítok neki, mielőbb ott szeretném látni újra a rajtrácson. Egy biztos: a nehezén túl vagyunk... :)

Foci: újra lehet örülni magyar sikernek a nemzetközi porondon. A Debrecen 2-0-ás összesítéssel, két győzelemmel jutott túl az észt Levedia Tallin csapatán, és a BL-csoportba kerülésért meccselhet. Sőt, kiesés esetén is folytathatják, méghozzá az Európa Ligában.

2001/2002-ben kollégiumi szobatársam volt egy zalaegerszegi srác, Ervin. 2002 nyarán a ZTE megnyerte az NB1-es labdarúgó bajnokságot. Ervin barátunk amúgy dadog, de a bajnoki ünneplés közben az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására gond nélkül kiáltotta az RTL Klub kamerájába, hogy "Jöhet a Manchester!". És hogy, hogy nem: a sorsolás tényleg a Vörös Ördögöket sodorta a Zete útjába, az RTL Klub a meccs beharangozójakor elő is kotorta a felvételt, és cimborámmal reklámozta a derbit. Az első meccsen Koplárovics Béla felejthetetlen góljával nyert is a kék-fehér zalai gárda, ki ne emlékezne rá... A visszavágó meg kit érdekel... :)

Hogy hogy jön ide ez a kis történet? Elmagyarázom... A debreceni szurkolók a Tallin-meccs után ugyancsak elsütötték a klasszikus "Jöhet a Manchester!"-mondatot. Majd megkapták a Levszki Szófia csapatát. Ami azért vicces, mert Ervin cimbi anyai ágon bolgár, és ottani kedvenc csapata éppen a Loki következő kupaellenfele. Jó, lehet, hogy elolvasva nem túl érdekes a sztori, én azért jót nevettem rajta... :)

"Dezsőnek meg kell halnia!"- klasszikus mondat egyik kedvenc filmemből, a Tanúból. Ahol is éppen úgy kezdődik a bonyodalom, hogy Pelikán József gátőr feketevágást hajt végre, azaz stikában levágja Dezsőt, a disznót.

Úgy néz ki, hogy feketevágás fogalma más összefüggésben, de visszatérhet a közbeszédbe. Higiéniai szempontok alapján ugyanis be akarják tiltani a disznótort. Vagyis saját fogyasztásra lehet disznót vágni, de a kóstoló adása már tilos...

Hát nem tudom... Egyrészt soha nem hallottam még tömeges "hurkamérgezésről", másrészt falusi gyerek volnék, és bár most már nem tartunk disznót, de kiskoromban még voltak röfik, és soha nem felejtem el azokat a hangulatos disznóöléseket. Jött Pannonhalmáról Miska bácsi, a böllér, korán keltünk, az "öregek" pálinkával indítottak, a nők a konyhában tüsténkedtek, mi gyerekek pedig játszottunk, meg élveztük a frissen készült finomságokat... Meg azok az illatok, az egész hangulat... Szép idők voltak, na... :)

De az is emlékezetes volt, amikor Szombathelyen, a kollégiumban tartottunk disznóvágást, és volt olyan pesti barátom, aki akkor és ott látott ilyet először. Apró szépséghiba, hogy lakossági bejelentésre kiszállt az ÁNTSZ, és mindent elkobzott, a forralt bor szerencsére megmaradt... :) A következő évben aztán gulyáslevesfőző verseny volt az udvaron. Ott pedig ételmérgezést kaptam. Vagyis inkább túladagolás a helyes kifejezés... :)

Száz szónak is egy a vége: buta dolog ez az élet minden területére kiterjedő túlszabályozás...

Most két háromnapos munkahét következik. Csütörtökön irány Becsvölgye, kórházi barátaimmal a szokásos elvonulós sátorozás... Kaja, és piahegyek, hajnalig tartó beszélgetések, már ha még leszünk olyan állapotban... :P Fannival alkotjuk a "nem egészségügyben dolgozó szekciót". De legalább jó kezekben leszünk.... :) Szombaton az ETO-Diósgyőr meccsre időzítjük hazatérésünket.

Az augusztus 20-ai hosszú hétvégére még nincs program...

Egyszer egy fiatal tanárnő beadandót iratott pszichológiából. Az egyik tesiszakos - mi más lenne?:) - srác beleírta dolgozatába, hogy " Ha a tanárnő elolvassa, fizetek neki egy sört!". Jegybeírás után sor is került a hűsítő nedű elfogyasztására.

Ha Te ezt az írást végigolvastad, jelezd kommentben, és jó vagy nálam egy sörre/ kávéra! ;)

Vide(J)ó 3.

Nem vágyom a Szigetre.Tudom, hogy sokszínű zenei és egyéb programok vannak, meg ismerkedni is lehet, de a fesztiválozás nem az én világom. Egy-egy napra lehet lemennék, ismerősöktől nagyon sok jót hallottam Szigetről, VOLT-ról egyaránt, de egy teljes hetet biztos nem maradnék.
A kemping a Hungaroringnél, vagy a sátorozás Becsvölgyén persze teljesen más dolog, de... De egy hét TOITOI wc - ha ez a neve...:) -, zuhanyzóhoz vánszorgás, nagy távolságok a helyszínek között, ezt sajna nem nekem találták ki... Nem is beszélve arról, hogy egy fesztiválon az ember nem kólát, és mentes ásványvízet iszik, és hát illuminált állapotban megtalálni a többezer sátor közül az enyémet, esetleg kivánszorogni a legközelebbi illemhelyig... Nekem necces lenne, na...
Persze az is lehet, hogy csak úgy, mint például a csajozás terén, felépítettem magamnak egy ostoba "prekoncepciót", amit képtelen vagyok lebontani, működne a dolog, és jól is érezném magam. De egyelőre nem vonz. Mármint nem a csajozás nem vonz, hanem a fesztiválozás. Mielőtt még valaki félreértene... :D
De a Sziget szervezői, menedzsmentje - én kívülállóként úgy látom - profik. Az idei reklám pedig egyszerűen zseniális! :)
Íme, a hosszú verzió! :)

Comeback

Felipe Massa a héten hazatérhetett Braziliába, sőt már ott is elhagyhatta a kórházat, ahol megfigyelésen tartózkodott.

Ez nagy öröm, minden F1-rajongót megkönnyebbüléssel tölt el. Persze nem szabad elbizakodottnak lenni, de úgy tűnik, a sportág biztonsága érekében tett erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Felipének egyszerre volt pechje, és hatalmas nagy szerencséje.

És némileg váratlanul, de Michael Schumacher fogja Massát teljes felépüléséig helyettesíteni. Futamonként egy millió eurót fog kapni, plusz futamgyőzelmenként ugyanennyit.

A következő verseny Valenciában lesz, ott rendezik az Európa Nagydíjat.

A Hungaroringen történtek miatt a Renault-t valószínűleg egy futamra eltiltják, a hazai kedvenc Alonso így kénytelen lesz kihagyni a viadalt. A francia gyár egyébként kilátásba helyezte, hogy ha nem törlik a büntetést, 2010-től kilépnek a száguldó cirkuszból. Követve ezzal az ezirányú döntését már bejelentő BMW-t...

Azon is megy egyébként a vita, hogy Schumacher kaphat-e a tilalom ellenére különleges tesztelésre engedélyt. Ugyanis év közben normál esetben tilos év közben bármilyen teszt lefolytatása. Végül nem körözgethet a német versenyző a csapat idei autójával: több csapat is vétót emelt. Köztük a Red Bull, amely valószínűleg azért rágott be, mert a fiókcsapat újonca, a 19 éves spanyol Alguersuari (igen, megjegyeztemmmm! :) ) sem tesztelhetett beugrása előtt. Az más kérdés, hogy a teszttilalom Schumacher esetében szőrszálhasogatás, a spanyol zöldfülű esetében viszont potenciális balesetveszély. Viszont a hivatalos verdikt szerint: költségkímélés!

Hatalmas az érdeklődés Schumi visszatérése iránt, én azt mondom, teljes joggal. Nem vagyok Schumi-fan, de elismerem a tudását, a sportágra gyakorolt hatását. Színt fog vinni az F1 vérkeringésébe, annyi szent.

Nem fogja saját szobrát döntögetni, annál azért rutinosabb. Hallottam olyan felvetést, hogy azért tér vissza, mert elfogyott a pénze, na ezen csak röhögni tudok... :)))

18 pont a hátránya a csapattárs Kimi Räikkönennel szemben, remélem, őt azért nem előzi meg...

De abban biztos vagyok, hogy legalább egy futamot nyerni fog. Van egy olyan gyanúm is, hogy Hamiltonnal, és/vagy a közös múltra való tekintettel Barrichelloval összetűzésbe fog keveredni, pályán, vagy azon kívül... :)

Ha már pályán kívül: Schumi Pesten járt Massát látogatni. 155 ezer forintért rendőri felvezetést bérelt, és menet közben telefonált...

A magyar rendőrség most azon tépelődik, hogy utólag fel kéne jelenteni a hétszeres világbajnok németet...

Oké, hogy példastatuálás, meg felelősségteljes példakép, de szerintem azért mégsem kéne... Ne gyűjtsünk "szimpátiapontokat" az olasz-német és egyéb országokban élő F1-fanok szemében...

Vide(J)ó 2.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az előző bejegyzés tényleg elég "depisre" sikeredett, annyira azért nem vagyok rossz passzban, és a jövő elé is próbálok pozitívan tekinteni... :)
A videóról. Nem is tudom... Iwiw-üzenőfalon leltem rá, és valahogy "jó volt nézni". Tetszik. A "történet" hozzá a következő:
,,Ez a video Belgiumban 2009. március 23-án reggel 8 órakor az Antwerpeni Központi Pályaudvaron készült. Az utastájékoztató hangosbeszélőn keresztül elkezdték lejátszani Julie Andrews dalát a "Do Ré Mi"-t (a Muzsika hangja című musicalből).
Ahogy a mit sem sejtő utasok meglepődve észrevették, kb. 200 táncos lepte el a váró közepét (kilépve a sorban állók közül, ill. a bejáratokon át).
Ezt a csodálatos táncot táncolták el, csak 2 próbával a hátuk mögött. A hatása önmagáért beszél!"

Eltűnödtem

Az nb1.hu honlap fórumában van sportmentes részleg is. Itt a nyilván túlnyomórészt fiúolvasók tudnak eszmét cserélni politikáról, informatikáról, piálásról, autókról, és hasonló dolgokról. A múltkoriban a "Nők" topikban egy srác arról panaszkodott, hogy utálja az unalmas vasárnapokat, mert akkor az egész heti pörgés után egyedül van otthon, és mindenféle hülyeségek jutnak eszébe magányról, és az élet más, kevésbé vidám dolgairól.

A múlt héten három napot voltam itthon, gyakorlatilag teljesen egyedül, és én is hasonló csapdába estem. Eszembe jutottak hülye dolgok, és tényleg elég rossz kedvem lett, szerencsére még kedvem sem volt írni róla, akkor nagyon depis hangulatú poszt született volna. De most már aludtam rá párat, így már nem olyan vészes a helyzet, talán túl vagyok évi rendes nyári depressziómon... :)

A többség úgy tartja, hogy nyáron "jobb" egyedül lenni, mert akkor lehet gondtalanulflörtölni, ismerkedni. Én alkatilag alkalmatlan vagyok a flörtölésre - egy "bicebóca" pasival flörtöléshez szerintem az ember lányának töménytelen mennyiségű alkohol elfogyasztására van szüksége, még nem is találkoztam ilyennek...-, sőt a potenciális ismerkedési lehetőségekkel is meg vagyok lőve.

Viszont a csajok lengébben vannak öltözve, többet mutatnak magukból, a hormonok, a fantázia dolgozik. Itt persze lehet röhögni, de ez szerintem teljesen természetes dolog...

És nem, nem azt mondom, hogy a szex, illetve a testi dolgok hiányoznak a legjobban. Valakihez tartozni, megosztani vele örömöd-bánatod, sietni hozzá munka után, vagy várni a hétvégét, amikor végre találkozhattok, nincs is ennél szebb érzés a világon- gondolom...

Ősszel és télen viszont jóval nyugodtabb az élet, mindenki "befordul" egy kicsit. Fura, de olyankor nem érzem annyira egyedül magam. Ez persze nem jelenti azt, hogy utálnám a nyarat, sőt... :)

Lassan 29 éves leszek. Eddig összesen egy darab háromhetes kapcsolatot tudok felmutatni. Kimaradt az életemből a gondtalan gimis diák-, majd fősulis szerelem, amikor kis túlzással tényleg az a lényeg, a "legnagyobb probléma", hogy mikor, hová megyünk bulizni.

Családomon, néha egy-egy haveron kívül soha senki nem várt rám a buszmegállóban egy-egy koleszos hétről hazatérve, és nem tanultam együtt soha barátnőmmel, egymásban "tarva a lelket" a vizsgaidőszak feszültségei közepette.

Gimiben és fősulin egyértelműen a lányok voltak többségben, és már a szombathelyi évek végén kezdtem rájönni arra, hogy nekem nagyjából a főiskolás időszak alatt van esélyem arra, hogy társra találjak. Amennyi lány mondjuk a Berzsenyin tanult... Ennyi lány a nagy számok törvénye szerint sem tévedhet.

Az mondjuk a Sors ajándéka, hogy a fősuli után dolgozhattam 2 évet egy call centerben, ahol jó fej srácok, és aranyos lányok vettek körül, és oda tényleg öröm volt bemenni minden reggel dolgozni, "buli" volt az egész... :)

Most már egyre több ismerősöm házasodik, mind többnek gyermeke születik. Én meg itt vagyok egyedül, mint a kisujjam... És ilyenkor az élet már teljesen természetes módon nem csak a bulizásról szól, hanem egzisztenciateremtés, később családalapítás, gyerekek...

Biztosan írtam már arról is, hogy az egy dolog, hogy nem tudok megismerkedni- vagyis "összejönni" - egy lánnyal, ha mégis sikerülne, fogalmam sincs, hogyan kell egy kapcsolatot "működtetni", fenntartani, és nem hiszem, hogy túl sok módom lesz "kísérletezgetésre"... Hogy szemléletes példával éljek: a jogsit is talán elég késő28 évesen megszerezni, de a "sok gyakorlás és a rutin" megszerzése sokat számít. És még könnyebb is arra bizonyos rutinra szert tenni a volán mögött, mint egy - vagy több...- kapcsolatban...

Munkatársaimnak pár szót meséltem ezirányú aggályaimról. Persze próbáltak vigasztalni, meg lelket önteni belém, rendesek voltak. Ha csak egy "jó poén"volt a számukra a történet, az sem érdekel, mert hát benne van a pakliban...

Ők is az önbizalom fontosságát hangsúlyozták, ami alap, csak fogalmam sincs, ugyan mire fel lehetne nekem etéren önbizalmam.

Az egyik lány pedig azt mondta, hogy "nyugodjak meg, egy hosszú, nyugodt kapcsolatra a lányok nem egy szépfiút, hanem egy jó humorú, jó dumájú srácot fognak keresni.".

Azzal tisztában vagyok, hogy nem vagyok egy szépfiú, és hát attól tartok, a "dumám és a humorom" sem nyerő...

Volt egy elég furcsa álmom. Dóri egyik osztálytársnőjével, Barbival kávéztam egy reggel. Fogalmam sincs, miért pont vele, hiszen nem nagyon beszélünk egymással, tavaly pont a Hungaroringen futottunk össze, és max. a közös ismerőseinken keresztül szoktam érdeklődni hogyléte felől, illetve üdvözölni őt.

Na, szóval vele kávéztam. Amikor a kávé készült, kiborítottam a port, összesöpörtük. Aztán amikor elkészült, és leültünk együtt meginni, véletlenül ráborítottam... Barbi elég morcosan felugrott az asztaltól, én meg felébredtem.

Komolyan mondom, elmegyek egy álomfejtőhöz. Hogy miért pont vele, az egy dolog... De ez a kávéborogatás"... Pff... Komolyan mondom, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek...

Mondjuk szerintem a para, a dolgok túlizgulása benne volt...

Száz szónak is egy a vége: rájöttem, akkor teszek magamnak a legjobbat, ha nem áltatom magam, nem kergetek hiú ábrándokat feleslegesen. Élek bele a világba, jól érzem magam, de hosszú távon továbbra is egyedüllétre rendezkedek be. Hogy jó döntést hoztam-e, azt majd az idő eldönti...