Hát az úgy volt, hogy tegnap este az écsi lazítás után András barátommal, náluk nézem meg az ETO-meccset, tévében. Vagy ha úgy jobban tetszik, Fanniéknál. :)
Azonban picit elszámoltam magam, későn értünk be Győrbe, nem voltam benne biztos, hogy időben kiérek, így maradt Gyárváros. Egyedül, a tévés ETO-meccsek esetén elmaradhatatlan sör és popcorn társaságában. 2-1-re megvertük a Halit, és akár milyen gyengén is játszunk, immáron a dobogót ostromoljuk. :) Szóval ezzel nem volt gond. De azért jó lett volna kimenni, már bánom, hogy nem társaságban néztem meg a "derbit". :)
Ééés a címadó sztori... :) A lefújás után nagyon kedves lányismerősömet hívtam, az estére megbeszélt találka ügyében. Hívtam x-szer, nem vette fel. Aztán visszahívott. Azt tudni kell, hogy vele vagyunk annyira jóban, hogy "becézgetjük" egymást. Így attán fel is vettem a telefont egy laza "Helló, baby!" kíséretében, amikor is a vonal túlsó végén jelentkezett is a - baráti körben amúgy nem túl népszerű - barátja. Ha ez így még nem lenne éppen elég nagy gáz, a fiatalember hangja telefonban nagyon emlékeztet egy haveromra, így én meglepődve egy "Szia! Ki vagy?" valóban frappáns kérdéssel reagáltam... :) A lány amúgy éppen fürdött, egyébként betegeskedik, a talit halasztjuk... :( :)
Lottó: egy találatom lett, az egyetlen "nemdóris" számot találtam el... :( :)
Ja, és a buszon láttam egy nagyon helyes lányt, akinek a barátja hallókészüléket viselt. Nem tudom. Ez valahogy meglepett...
Most pedig Forma-1-et "hallgatok", vagyishát nézek. Közeledik a hajrá, megyek is vissza a tévé elé... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése