Tegnap reggel félkómás állapotban vártam a buszt. Ekkor még nem igazán vagyok hadrafogható állapotban, valami csoda folytán a munkahelyemre érve szoktam nagyjából magamhoz térni. Vagy a második buszon, ha vannak rajta munkatársak. Na, de ekkor még nagyon az út elején voltam. És odalépett hozzám egy középkorú nő. És azt tette, amit vadidegen embertől nagyon-nagyon utálok: szinte belebújt a képembe, az aurámban mászkált. Ha baseballsapka lett volna rajtam, szerintem simán lefejeltem volna. Mármint nem direkt... :) Megkérdezte, hogy én keresek-e állást az ETO Parkban. Nos, ezen már kapásból dobtam egy hátast... Merthogy "valakitől itt az utcán" hallotta, hogy ez így van, pedig nem. És elmeséltem neki, hogy annak idején az ETO labdarúgó kollégiumába jelentkeztem nevelőtanárnak, ahonnan egy udvarias levélben elutasítottak. Persze, hogy is venné ki magát az, hogy az ifjú focistapalánták között ott "sántikálnék"?
Vagy gondoljátok el: lenne mondjuk barátnőm. Mesélné otthon az ősöknek, hogy összejött egy mozgássérült sráccal. Gondolom megkérdeznék, hogy "és mit dolgozik a srác?". "Egy focikollégiumban tanít."-lenne a válasz, szegényt minimum hülyének néznék. :D De viccet félretéve, ez annak idején egy hamvába holt próbálkozás volt, de szeretem annyira a focit, és az ETO-t, hogy meg kellett próbálnom...
Miután sokadszorra is elmondtam, hogy számomra most a munkakeresés szerencsére nem aktuális, újdonsült ismerősöm közölte, hogy tud valakit, aki kollégiumban dolgozik, esetleg be tudna szervezni oda hétvégente nevelőtanárnak- mindent persze még mindig a pofámból mondva... :) Na, ekkor szakadt el a cérna, megkértem, hogy "legyen szíves békén hagyni", mire durcásan végre távozott, de előtte még kért egy cigit... Pff... Kééész... :D Miért vonzom én a hülye embereket?:)
A munkahelyen az előző nap beütött vállam még nagyon fájt. Eldöntöttem, hogy délután elmegyek dokihoz. Na, addigra szerencsére már minden okés volt, de azért csináltak egy röntgent, és tényleg nincs semmi gáz. A kórházban is elég hamar végeztem, tényleg gyorsan zajlottak az események. De az a kettősség... Az étterem, a büfé olyan, mintha az Árkádban lennél, sőt állítólag már van netcafé is. De a férfi WC-ben egyik piszoár sem jó, a wc-ben nincs villany, az ajtaján zár, a csészén ülőke... A csapon műanyag lapocskák, a mosdóban állt a víz... Undorító volt, na...
Aztán hazajöttem, Geri kolléga kicsit rendbe rakta a számítógépemet, meg picit alakítottunk a blogon is. Remélem, látszik... :) Én is csatlakoztam a Mozilla Firefox-felhasználók táborához, meg egy-két progit töröltünk, így most hétéves gépem a korábbiakhoz képest, olyan, mintha ki lenne cserélve. :) Ja, és Gerinek meglett a jogsija is! :)
Van egy új hobbim. Blogprofilomból elindulva tudom más emberkék internetes naplóját olvasgatni. És bizony órákat el tudok ezzel tölteni, nagyon érdekes dolgokra lehet így bukkanni... Tegnap este, egy lány blogján találtam egy linket, amin eltűnt személyeket keresnek, képek, esetleírások... És találtam egy ismerőst... És szörnyű, és felfoghatatlan... Korábban egy helyen dolgoztunk, ott tök jóban voltunk, és nem jártunk össze, néha dobtunk egymásnak egy-egy üzit iwiwen, és megbeszéltük, hogy majd még mindenképpen találkozunk... Írnék róla még bővebben is, de jelenleg képtelen lennék rá... Amikor megláttam a nevét és a képét azon a honlapon... Hátborzongató, nem kívánom senkinek...
Ezért a következő bejegyzésben egy kis feszültségoldás következik...
Vagy gondoljátok el: lenne mondjuk barátnőm. Mesélné otthon az ősöknek, hogy összejött egy mozgássérült sráccal. Gondolom megkérdeznék, hogy "és mit dolgozik a srác?". "Egy focikollégiumban tanít."-lenne a válasz, szegényt minimum hülyének néznék. :D De viccet félretéve, ez annak idején egy hamvába holt próbálkozás volt, de szeretem annyira a focit, és az ETO-t, hogy meg kellett próbálnom...
Miután sokadszorra is elmondtam, hogy számomra most a munkakeresés szerencsére nem aktuális, újdonsült ismerősöm közölte, hogy tud valakit, aki kollégiumban dolgozik, esetleg be tudna szervezni oda hétvégente nevelőtanárnak- mindent persze még mindig a pofámból mondva... :) Na, ekkor szakadt el a cérna, megkértem, hogy "legyen szíves békén hagyni", mire durcásan végre távozott, de előtte még kért egy cigit... Pff... Kééész... :D Miért vonzom én a hülye embereket?:)
A munkahelyen az előző nap beütött vállam még nagyon fájt. Eldöntöttem, hogy délután elmegyek dokihoz. Na, addigra szerencsére már minden okés volt, de azért csináltak egy röntgent, és tényleg nincs semmi gáz. A kórházban is elég hamar végeztem, tényleg gyorsan zajlottak az események. De az a kettősség... Az étterem, a büfé olyan, mintha az Árkádban lennél, sőt állítólag már van netcafé is. De a férfi WC-ben egyik piszoár sem jó, a wc-ben nincs villany, az ajtaján zár, a csészén ülőke... A csapon műanyag lapocskák, a mosdóban állt a víz... Undorító volt, na...
Aztán hazajöttem, Geri kolléga kicsit rendbe rakta a számítógépemet, meg picit alakítottunk a blogon is. Remélem, látszik... :) Én is csatlakoztam a Mozilla Firefox-felhasználók táborához, meg egy-két progit töröltünk, így most hétéves gépem a korábbiakhoz képest, olyan, mintha ki lenne cserélve. :) Ja, és Gerinek meglett a jogsija is! :)
Van egy új hobbim. Blogprofilomból elindulva tudom más emberkék internetes naplóját olvasgatni. És bizony órákat el tudok ezzel tölteni, nagyon érdekes dolgokra lehet így bukkanni... Tegnap este, egy lány blogján találtam egy linket, amin eltűnt személyeket keresnek, képek, esetleírások... És találtam egy ismerőst... És szörnyű, és felfoghatatlan... Korábban egy helyen dolgoztunk, ott tök jóban voltunk, és nem jártunk össze, néha dobtunk egymásnak egy-egy üzit iwiwen, és megbeszéltük, hogy majd még mindenképpen találkozunk... Írnék róla még bővebben is, de jelenleg képtelen lennék rá... Amikor megláttam a nevét és a képét azon a honlapon... Hátborzongató, nem kívánom senkinek...
Ezért a következő bejegyzésben egy kis feszültségoldás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése