Utána

Tegnap este óta bátyámnak nincs barátnője. Nem kell megijedni, mert nekem pedig lett egy sógornőm! :)

Nehezen találom a szavakat, és majd teszek fel több képet is, hogy azok "valljanak" helyettem.

Nagyon szép, és eseménydús volt a tegnapi nap, és tényleg nagyon boldog vagyok, hogy bátyám megtalálta élete párját Edit személyében...

Korábban írtam, hogy "terv szerint" éjfélkor sírtam volna. :) Nos, ez előbb megtörtént, már akkor, amikor testvérem búcsúzott a családtól. Utána pedig akkor, amikor Fanni anyukáját, Andit köszöntöttük meg névnapja alkalmából. Kisfia adta át neki a virágot, meglepődött, meghatódott. Elérzékenyültem...

Sajnos fater is hozta a formát. Az történt, hogy rám jellemző módon három ismerőssel lekéstem az "autó nélküliek" kisbuszát. Ugyanis annyi ismerőssel futottam össze a házasságkötő után, hogy ezer felé tudtam volna szakadni. És a nagy rohanásban ott felejtettek. Értünk jöttek autóval, jót röhögtünk, csak apám kezdett el osztani, hogy milyen hülye vagyok. Felzaklatott lelkivilágom ezt nem bírta, és elbőgtem magam. Aztán anyu is, hogy apu miért ilyen bunkó. Tragikomikus volt, de szerencsére hamar rendeztük a sorokat...

A menyasszony csodaszép volt (ugye?), a vőlegény elegáns, az éttermi személyzet hihetetlen kedves és korrekt. Külön kiemelném András barátomat, Edittel közös volt munkatársunkat, akia vőfély volt. Életében először, de szerintem nem utoljára...:) Alaposan megdolgoztatta az ifjú párt, és a násznépet. Ami nekem újdonság volt, de nagyon tetszett: a Gyertyafény keringő: körbeálltuk Viktorékat gyertyákkal kezünkben kb. harmincan, és ők tánc közben elfújták őket.

Sajnálom, hogy Kata, a kísérőm a tervezettnél később tudott csatlakozni, és előbb el is kellett mennie...

Szerencsésen hazaért mindenki, én a nővérszállón aludtam. A Forma-1-et megnéztük Fannival, és Baluval, így alvásban nem sok részünk volt, de majd pótoljuk... :)

Természetesen ezúton is gratulálok Viktor bátyámnak, és Edit sógornőmnek, sok boldogságot, és bőséges gyermekáldást kívánok nekik! :)

És azt is nagyon jó tudni, hogy ilyen kedves barátaink, ismerőseink vannak! :)

Tegnap-Ma-Holnap

Tegnap: céges buli volt az Erzsébet ligeti étteremben, azt írtam, lájtos lesz, hát annyira nem sikerült lájtosra: hajnali 3-kor értem haza, ettünk-ittunk-táncoltunk, úgyhogy elég rendesen hangoltam a mai napra. Még a férfi kollégákkal is megtáncoltattuk egymást... :D Fél üveg ásványvíz benyakalása után feküdtem le, és a szer hatott: másnapnak nyoma sincs... :)
Ma: most per pillanat Forma-1-et nézek. Győrben Ákos-, Szentivánon Demjén Ferenc-koncert lesz, valahol a megyében "noch dazu" Lord is. Este 19.00-kor Diósgyőr-Győri ETO FC NB1-es labdarúgó mérkőzés! Eseménydús nap... :)
De ami engem illet: bátyám délután feleségül veszi Edit barátnőjét, úgyhogy menyasszonykikérős-esküvős-lagzis nap lesz! :) Hihetetlen, ízlelgetem még mindig: holnap ilyenkor lesz egy sógórnőm! :)
Holnap: Forma-1, kézilabda-meccs-nézés, és regeneráció! :)
Jó hétvégét Nektek is! :)

Reklám helye(tt)

Ha van kedved, időd, és a közelben jársz, gyere el! Várunk sok szeretettel! :)

Pótnévnap és bunkóságom története

Munkahelyemen bevett szokás, hogy megünnepeljük egymás névnapját. Az ünnepelt kap egy doboz finom desszertet és egy képeslapot, ő pedig megvendégeli a többieket egy kis nasival, üdiítővel. Az én névnapom ugye a táppénz miatt "elmaradt", de tegnap pótoltuk, Sas kollégámmal, aki civilben Tibor. És ma van a szülinapja, ezúton is Happy Birthday, Sas! :) Anyu nagyon finom piskótatekerccsel készült az alkalomra, vittem Fornetti pogácsát is, de Tibor is kitett magáért, sőt, ő saját sütivel készült. Nagyon jól esett a köszöntés, és anyu is bezsebelt egy-két dicséretet-jogosan. :)
Délután Katával találkoztam a Plázában. Ő az az emberke, akivel alapvetően mindig nagyon szeretek beszélgetni, de most "nemvidám" téma volt napirenden. Szomorú, elkeserítő. Ez a lány nem ezt érdemli, de bármi történik, barátaira, köztük rám is bármikor számíthat, de biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is igaz...
Na, és egy kényes pont: tegnap este elég nagy tahóságot követtem el. Gondolataimban elmerülve, cigizve vártam a buszt. És amikor megérkezett, eldobtam a csikket. Egy idősebb emberke ezt észrevette, és figyelmeztetett, és én annak rendje és módja szerint a szemetesbe dobtam a csikket. Ez nem volt neki elég, folyamatosan osztott a buszon, "Ezek a mai fiatalok, meg XXI. század...stb." Hozzáteszem, teljesen igaza volt: ezt nem illik csinálni. Már eljutottunk az első megállóig, még mindig mondta a magáét. Ekkor levonta a végkövetkeztetést: az ő adóforintjaiból takarítják fel a járdát, mert én egy semmirekellő rokkant vagyok... Pfff... Persze, korábban jeleztem neki, hogy hibáztam, és elnézést kérek, és elfogadtam kiakadását is. De ez a rokkantságra hivatkozás annyira szánalmas... Jöjjön oda, adjon egy pofont, azt mondom oké. De rokkantságom hogy függ össze azzal, hogy tahó voltam? Ezt nagyon nem értem, és képtelen vagyok elfogadni. Itt a blogon is szoktam emlegetni, szinte hetente találkozom beszólással egy olyan dolog kapcsán, amiről nem tehetek.
Persze az is igaz, hogy nem nagyon érdekel, hogy idegenek mit gondolnak rólam. Bízom benne, hogy akik személyesen ismernek, tisztában vannak szellemi képességeimmel.
A konkrét esetben aztán nem történt semmi, a beszólást hallva számoltam tízig, visszakapcsoltam a zenét, és visszarévedtem gondolataimba. Ha van ilyen szó egyáltalán... A csikkekre viszont tényleg igyekszem odafigyelni...
Ma este munkatársaimmal találkozunk egyik kolléganőnk búcsúztatása kapcsán, holnap pedig...
Hm... Lakodalom lesz a mi utcánankban... Vagyis nem ott... :D

Nyuszi után kettővel

Hm... Szóval a húsvét is eltelt. Baromi gyorsan telik az idő. Ez zavarni szokott, de nem sokára szombat, úgyhogy bánja kánya... ;)

Az ünnep szpd blogger kollégához, és persze sokakhoz hasonlóan feltöltődéssel telt: alvás, pihi, olvasgatás, tévé, nagy-nagy kajálások, és "kiccsaládom" adták a keretet hozzá.

A nászajándék GPS lett egyébként, már ki is lett próbálva, és hát műkszik. Még sosem láttam/hallottam működés közben, immáron ezt is elmondhatom magamról. De a lényeg az, hogy az ifjú pár is örült neki, és használt fogják venni...:) Huh, amúgy az esküvői logisztikát oktatni kéne... Pff...:)

Tegnap megvolt az MTK elleni Magyar Kupa-"odavágó" is, Bajzi és Tokody bombagóljával nyertünk 2-1-re, lehetne nagyobb is az előny, de nem vagyok telhetetlen. :) Ha minden jól megy, megyünk Pestre a visszavágóra, de ez még szervezés alatt...

A képről: a már többször emlegetett Melinda és Zsófi a gyógytornászlány látható rajta, az ETO-szurkerek női szekciójának "oszlopai". Meg nem erősített hírek szerint már készül a Luvnyák Ultras drapi is! :) Lehet, hogy nem fogok beállni közéjük... ;)

A meccsen is szóba került az esküvő. Kutyával megállapítottuk, hogy éjfél után valószínüleg sírni fogunk. Az érzelmi viharok, ugyebár... :) Persze, örömömben fogok sírni, jó lesz látni, hogy egy szem bratyóm "révbe ér", megnősül. De azért ismét agyalni fogok rajta -gondolom-, hogy rossz, bűn rossz egyedül, és hát az én esküvőmre még nem nagyon kell készülni... :( De úgy is mondhatjuk, hogy még nem tűzték ki az időpontot... :D

Diákdiri-választás lesz a Krúdyban! Tessék az ifósokra szavazni! :) Fanni, a kézilabdás Deáki Dóri, és a többiek osztálya, Hajrá. Csajok! :) Na jó, azért picit Nikinek, volt sulitársam osztályának is szurkolok, de csak picit. Ja, és Kata, ha olvasod: itt jegyezném meg, hogy Dóri nem krúdys, és soha nem is volt az... :P

Ma délután melóból a buszra sétálva megállított egy 89 éves bácsika. Mindig szoktunk köszönni egymásnak, meg még mindig tesz-vesz a ház körül, nagyon aranyos... És kioktatott, hogy menjek kicsit lassabban, mindenhová odaérek... Hát ja, az én járásom egy idegennek elég furcsán néz ki, viszont egyáltalán nem fáj, meg fáraszt, vagy ilyesmi... De a bácsi bölcs szavai megérintettek.

Lassítani kéne egy picit. Mindenkinek.

ETO-meccs, csajok, bénakártya, nyuszi

Győri ETO FC-MTK 3-1! :) Igen, tegnap legyőztük keddi Magyar Kupa-ellenfelünket. Az első félidő kétségbeejtően gyenge volt, védekeztünk ezerrel. Aztán a második félidőben Bojan Brnovics mesterhármasával gáláztunk a pesti kék-fehérek ellenében. Idén tavasszal először láttam, hogy játszott a csapat, a második félidő tényleg bizakodásra adhat okot. Ezzel az eredménnyel kedden nagyjából elégedett is lennék, Bekvalac mester már bizonyította: képesek lennénk kapott gól nélkül hozni a visszavágót. Mondjuk nem egy látványos játékkal, de mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt... :)

A tegnapi bejegyzéshez. Sokat gondolkodtam, hogy Dóri kapcsán amit írtam, az maradhat-e így. Visszaolvastam, és szerintem minden sora vállalható. Sem őt, sem mást nem bántok meg vele, legalábbis remélem. Mindig is szeretettel fogok rá gondolni, történjen bármi, és bárki mellett fogok is kikötni. Ennyi.

Basszus, ez már tényleg tiszta Barátok közt. Azt már említettem, hogy a munkatársak szekáltak a Szandival megbeszélt találkozás előtt. Azt kifelejtettem, hogy a Segafredoban összetalálkoztunk Andrással, és Baluval, két kórházi barátommal. András a meccs előtt azzal szivatott, hogy Szandi csókolom-mal köszönt neki. Pedig nem. Jójó, nagy ügy, mondhatnám, de egy órán keresztül ezt hallgatni pöttyet megterhelő. :)

Őőő Zsófi. Ha sokat látod az iwiw-üzenőfalon a nevét kiírva, és zavar: ő egy ETO-drukker lány, már többször utaltam rá itt is. És ha a falon kérdez valamit, én ott fogok neki válaszolni. ;) :)

Teljesen más téma: átalakítják a mozgássérült parkolási engedély rendszerét. A jogtalan használat büntetése a a díj 300-szorosa lesz, amúgy pedig két félét fognak bevezetni: az egyik fajtát saját jogon, a másikat pedig akkor lehet használni, ha szállítanak. Na ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Még nincs jogsim, de picit fura lesz, ha én mondjuk kiváltom mindkettőt, mert elég gyakran utas leszek tesóm/kollégám stb. mellett. És ezesetben csak az első óra parkolás lesz ingyenes. Utána mehetünk vissza parkolójegyet váltani. Furán hangzik, meg nem tudom tényleg kiszűri-e az új szabály a visszaéléseket, de az ötlet nem rossz.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, a lányoknak annyi locsolót, amennyit szeretnének! ;) :)

Most pedig irány és, hétfőn jövök! Puszik, pacsik! :)

Egy nem is olyan rövid hét utáni nem túl hosszú hétvége elején

Hétfőtől véget ért a pihenés, újra járok dolgozni. Jó volt újra találkozni a munkatársakkal, de elég nehéz felvenni a ritmust, és a koránkeléssel is akadnak problémák. Minden nap ötre állítottam be az órát, aztán fél 6-ra sikerült kikászálódni az ágyból. A probléma csak annyi, hogy ez a fél óra plusz alvás háromnegyed órával későbbi beérkezést jelent, szóval nem árt csipkedni magam.
Ja, és a táppénz ideje alatt nem nagyon beszéltem németül... Persze nem felejtettem el a nyelvet, de azért szokatlanul hosszú volt a "szünet". (hm... Ibolya kollegina épp ebben a pillanatban hívott fel, egy német nyelvű elgépelésemet 'kisilabizálandó'...:) )
Amitől a visszatérés kapcsán tartottam: munkahelyemet a buszról leszállva egy viszonylag hosszú, ám annál szarabb állapotú járdán végigsétálva lehet megközelíteni. Ez egy-két rövid szusszanás közbeiktatásával sikerült is. Egy napot kivéve, az vicces volt. :) Összefutottam egy kolléganőmmel a járda elején. Beszélgettünk, de nem lassult le a tempómra, előttem ment. Nos, elég 'furán' megy (jaj, de fura ez, ha pont én mondom...:)), tehát átfogalmazom: "riszálva", vagy nem is tudom... Lényeg a lényeg, akarva-akaratlanul is olyan érzésem volt, mintha egy popsival beszélgetnék! :D És nem, ezzel nem ezt akarom mondani, hogy a kollegina egy segg... :) Na, és ekkor tényleg nem álltam meg szusszanni, nem elsősorban a látvány miatt: egyszerűen nem akartam megállni, meg magyarázkodni, hogy most miért is állok meg... De végülis beértem...:)
Ma nem dolgozom, elég sokan szabin vannak, a német anyacégnél most nincs is munkanap. Magamat ismerve úgyis előbb eljöttem volna, így inkább én is szabadot kértem, aztán lassan de biztosan nekiállok a pluszórák gyűjtésének. :)
Délelőtt nászajándékot vásároltam tesómank és Editnek (ennek nevesítésétől ehelyütt most eltekintenék), most pihi, este 7-kor pedig ETO-MTK meccs.
A hetet két találka tette színesebbé. Szerdán Rékával, egy teleshopos volt kolleginával ültünk le egyet beszélgetni. Szerintem már írtam róla. Nagyon jó fej joghallgató lány, szépen el is repült a vele töltött idő... Picit féltettem a jogi pályától, egyszerűen túl "jó" hozzá, de már volt egy-két momentum, ami megnyugtatott. És már láttam csúnyán nézni is. De az is jól áll neki... :)
Tegnap pedig Szandival találkoztam. Róla is írtam már, és a hét képe-ként is mutattam már meg nektek...:) A Kisalföldben "ismertem meg", abban a gimiben tanul, ahol én is érettségiztem, és ugyanabba az általános iskolába is jártunk. Hónapok óta rendszeresen sms-ezünk, meg iwiw-en irogatunk egymásnak, a személyes találkozás eddig kimaradt. A kollégáktól kaptam a zrikát rendesen, hogy "randi" lesz, meg viszek-e virágot, van-e nálam gumi, stb... :) De nem randi volt, viszont teljesen jól éreztem magam vele, kiveséztük a Forma-1-et, beszélgettünk sok mindenről, persze a közös iskolákat, ottani ismerősöket is végigvettük. :) Ja, és megtalálta a tablónkat is! :D A fura az, hogy az általános iskolára (épület szárnyai, melyik terem hol van, stb.) sokkal jobban emlékszem, mint a gimire.
Sejtettem, hogy aranyos, jó fej lány, és nem csalódtam. De ez nem jelenti azt, hogy most "dúl a láv" vagy mit tudom én... Az mindenesetre megnyugtat, hogy Brad Pitt nem az esete... ;)
És akkor a szokottnál egy picit hosszabban, és jóval mélyebben Dóriról...
Ugyanis a héten először fordult elő olyan eset, hogy beszélgettünk MSN-en, és én nem teljesen jókedvűen álltam fel a géptől. Mert rossz passzban volt, szomorú volt, és megkért, hogy ne írjak neki: velem nem akar beszélgetni. Nem, nem azzal van a gond, hogy ezt írta. Az sem zavar, hogy nem ossza meg velem a gondjait, bánatát. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy ezek a dolgok nem rám tartoznak, vagy egyszerűen nem tart rá méltónak, hogy beszéljen nekem róluk. Hogy ő többet jelent nekem, mint fordítva, arról aztán főképp nem tehet egyikünk sem.
Van valami, amit nem akartam leírni, de most mégis megteszem. Amikor tesómék mondták, hogy meghívhatok egy lányt kísérőmnek az esküvőre, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Edit, leendő sógornőm feldobta nekem a labdát, hogy hívjam el Dórit, és érezzem magam jól vele. De nem tettem így. Két dologtól féltem. Egyrészt attól, hogy nem érezné jól magát nemhogy ennyi ismeretlen emberke között, de még velem sem. Másrészt attól is tartottam, hogy én fogom magam túl jól érezni vele. Ez nem magyarázom meg, bízom benne, hogy értitek, mire is gondolok...
Így Katát hívtuk meg a nagy napra. Ez persze még véletlenül sem a "nincs ló, szamár is megteszi" esete. Ő is nagyon sokat jelent számomra, rengeteg barátunkat ismeri, és nem féltem attól, hogy ne találná fel magát ebben a társaságban. És jól fogjuk magunkat érezni, ebben biztos vagyok... :)
Dórihoz visszakanyarodva: találtam egy nagyon szép idézetet, a forrást sajnos nem sikerült kiderítenem. Ennyire azért -talán:)- nem mélyek az érzéseim, de a dőlt betűs rész nagyon találó, megmagyarázza, miért szeretem, ha jókedvű, boldog, és miért bánt nagyon, ha éppen "rossz passzban" van. Remélem, amikor legközelebb beszélünk, vagy amikor ezeket a sorokat olvassa, már újra "minden okés" lesz. ;)
"Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

Újratöltve

Mármint a poharak lettek újratöltve. Pénteken, a legénybúcsú második részének keretében. :) Ezúttal a "nemkórházi" cimborákkal búcsúztattuk bratyóm legényéletét. Nem voltunk sokan, de jó volt a hangulat, és fogyott a sör, a Jäger, és a mézes barack, tehát elvoltunk egészen fél 6-ig.
Előtte még ETO-meccset néztünk tévében, a Honvéd vendége volt a csapat, és egy bűnrossz meccsen játszott 0-0-ás döntetlent.
Tegnap "regenerálódás" volt a program, és mivel rosszul emlékeztem a buszmenetrendre, nagyjából három órát dekkoltam a vidékiben. Jóból is megárt a sok... :)
Ma a Forma-1 igazi káoszfutamot hozott, Button idénybeli második győzelmével, de a pilóták csak pontjaik felét kapják meg, mert a szakadó esőben nem teljesítették az előírt táv 75%-át. Kimi a Jégember nevéhez méltó volt: nem strapálta magát, míg a többiek az új startot várták, ő már a boxban jégkrémet majszolt, és kólázott... :)
A Győri Audi ETO KC csapata sorozatban ötödször nyerte meg a női kézilabda Magyar Kupát!
Szép volt, Csajok! KUPAGYŐZTES!"Soha nem lehet megunni..." :)
És most már én is újratöltve: öt hét táppénz után holnaptól meló! Vééégre! :)
És kevesebb, mint két hét a lagziig...:)

Zolika...:)

Ismét vicc, ismét iwiw-üzenőfal-termés... :)

A tanítónő mondja órán az osztályának:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye kurva? Menjél vissza a jó kurva anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz b…ogatni.
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.- Zolika vagyok, ....nem kerestek?

:) :)
Nekem tetszik. Azt mondjuk nagyon remélem, hogy egy tanítónéni sem a "Kivánok!" köszönési formát tanítja a rábízott gyerekeknek. Ha már mindenképpen valami tanulságot szeretnék fűzni a történethez...

Gyilkos labda- A kerekesszék harcosai

Tegnap moziban voltam, és a címben szereplő filmet néztem meg. Erről szeretnék írni, de azt előre jelzem, hogy semmiképpen sem a klasszikus értelemben vett filmkritikának szánom, sokkal inkább a filmmel kapcsolatos érzéseimet szeretném megfogalmazni.

Elöljáróban: magam sem tudom igazán az okát, de nem szeretem "ép" barátaimat elhívni mozgássérült társaim közé. Talán azért, mert - eddigi tapasztalataim szerint- valahogy "furcsán", "feszélyezve" érzik magukat közöttünk. Nem is ok nélkül, mert egyszerűen ismeretlen nekik ez a "másik világ": a sérültek élete.

A mozi ennek a másik világnak a bemutatására tesz egy kísérletet. A főszereplők az Egyesült Államok kerekessékes rögbicsapatának tagjai. Ezt a sportágat nem úgy kell elképzelni, hogy a megszokott rögbipályán játszanak a szokásos védőfelszerelésben, csak éppen kerekes székben ülve. Egy tornateremben játszanak, kosárlabdapálya-méretű küzdőtéren. A speciális (átszámítva kb. 600 ezer forintos) székben ülő játékosok célja, hogy a labdát eljuttassák a másik csapat térfelének alapvonaláig. Egy játékosnak ölben kell vinnie a labdát, illetve 10 másodperc áll rendelkezésére, hogy továbbpasszolja, illetve lepattintsa azt. Egymást kőkemény ütközésekkel akadályozhatják, de a székek sérülést nem okoznak, egy-egy borulás persze könnyen előfordulhat.

A kerekesszékes játékosok között találunk születése óta sérültet, de olyat is, akit gyermekkori sérülés, illetve baleset kényszerített kerekes székbe. Ez utóbbit még nekem is szörnyű látnom, "hálát adok a sorsnak", hogy születésem óta sérült vagyok, nincs "összehasonlítási alapom", hiányérzetem, hogy "milyen volt azelőtt"... Bepillantást nyerhetünk a baleset utáni rehabilitáció folyamatába, és a lelki küzdelembe, amin a sérült fiatal keresztülmegy, míg feldolgozza, hogy egy "másik élet" kezdődik számára.

Ezek a srácok hús-vér emberek, ugyanazokkal a problémákkal, mint hétköznapi társaik (munka, párkapcsolat stb.).

A filmben még igazi "sportos" szál: az USA válogatottjából eltanácsolt játékos Kanada csapatának edzője lesz, és fel kell dolgoznia, hogy a szeretett szülőhaza ellen kell csapatát győzelemre vezetnie, amit otthon nem mindenki tud elfogadni.

Hogy műfaját tekintve mi ez a film? Dráma? Sport- esetleg dokumentumfilm? Nem sikerült eldöntenem, talán éppen ez a jó benne. Ajánlani tudom mindenkinek, aki kicsit is jobban szeretné megismerni sérült embertársait. Az utakon felelőtlenül száguldozó, ittasan vezető sofőröknek pedig egyenes kötelezővé tenném, hogy lássák, milyen élet vár(hat) rájuk.

Egyébként: a film elején verhetetlennek beharangozott csapat a film során végigkísért svédországi VB-n, illetve az athéni paralimpián sem nyer aranyérmet.

Ez talán nem is baj. Ők mindenképpen nagy bajnokok, példaképek: GYŐZTESEK!

Vegyesfelvágott 6.

Rengeteg mesélnivalóm van, szerintem sok dolgot ki is fogok felejteni, de azért most belekezdek. Csak arra kérlek, ha végigolvasod, legalább az egyik témához szóljatok hozzá! Ha már ennyit vesződök... ;)
Nah, akkor először is legénybúcsú: Győrzámolyon kezdődött. Egy óra gokartozás volt a program. Én saját és a többiek testi épségének megóvása érdekében inkább a kávézó-részben maradtam, ahol is Barnival, Levivel, és a lányokkal csocsóztunk, beszélgettünk. A két kissrác nagyon lelkesen tolta, majd teszek fel képeket, ha eljutok odáig. A körrekordot a hullafáradt cibaki-szolnoki-kőszárhegyi Lajosunk hajtotta, de mindenki hullafáradtan szállt ki a gépből. Innen aztán elmentünk hozzánk, "lefürdés", meg sörrentés voltak a napirendi pontok. :) Amikor mindenki elkészült, "irányba kerülünk", Smuki Sörpatikájában töltöttük a következő pár órát. Ismét habzó ser jelentette a frissítőt, meg volt zenegép is. Meg persze meccsnézés, már amennyire a körülmények engedték, ugyanis messze volt a tévé...
Bulink helyszínéül a Mamma miát választottuk. Hááát most voltam ott először... Zenében feregetegesen nagyon ku*va jó volt. Csak hát baromi sokan voltak, meg azt nem értettem, hogy a DJ miért káromkodik artikulálatlanul a mikrofonba. Még valami volt, de erről majd később...
A nagy tömeg miatt hamar távoztunk, órát állítottunk, majd mentünk aludni, ugyanis a Forma-1-re kelni kellett. :) De erről is majd lentebb.
Következő: sportrovat! Vagyis a legeleje nem teljesen... Ocskay Gabi nagyon fog hiányozni a hokiválogatottból... Senki és semmi nem fogja őt már visszaadni a családjának, barátainak, és a sportrajongóknak. Viszont dr. Papp Lajos megnyilvánulása nagyon szimpatikus volt. Történt ugyanis, hogy az ismert pécsi szívsebész kiállt a nagy nyilvánosság elé, és közölte, hogy igen, ő volt az az orvos, aki engedélyezte Gábornak a sportolást, pedig a sportorvosok szigorúan megtiltották. Nagy dilemmát okozott neki, hogy az életét kockáztatva hagyja neki azt csinálni, amit szeret, vagy megöli a lelkét, végleg száműzve a sportpályákról. Szakmailag kifogásolható döntés, az emberi részét teljesen meg tudom érteni. A játékos is nyilatkozta korábban, hogy addig fog keresni orvost, amíg nem térhet vissza. Most pedig a gyászoló édesapa kérte: ne vizsgálják Papp doktor felelősségét. Felkavaró történet...
Forma-1: nem találok szavakat, egyszerűen pazar verseny volt. Rengeteg akció, szorosabb mezőny, előre -szinte- megjósolhatatlan végeredmény. A szinte szócskát mindössze a fantasztikusan összerakott Brawn GP-Mercedes csapat nyomasztó dominanciája iratta le velem. Button győzelmének örülök. Mint ahogy Vettel és Kubica remek teljesítményének is, mondjuk szerencsétlen kiesésüknek kevésbé... :S Azt azért valaki elárulhatná nekem, hogy Hamiltonnak miért van mindig ekkora szerencséje, és mikor fogja végre elengedni a kezét Fortuna istenasszony....? :S De tényleg hatalmas respect a srácoknak jó verseny volt, jók lesznek ezek az új szabályok... Tetszett, na...
A fociválogatott nyert Albániában, ami örvendetes. A játékosok nyilatkozatai is szimpatikusak, végre továbbjutásról beszélnek, nem a "majdcsakleszvalahogy" a domináns elv... Viszont nagycsapat ellen is villantani kéne, akkor még boldogabb lennék...
Pfff.... Marko Andic, a Fehérvár légiósa egy valószínűleg nem szándékos, ámbátor annál balfaszabb és feleslegesebb mozdulattal gyakorlatilag kettétörte Jarmo Ahjuperának, az ETO észt játékosának a lábát. A felépülés előreláthatólag egy teljes évet fog igénybe venni... Jarmo, visszavárunk!
Biztos említettem már: kaptam olyan visszajelzést a blog kapcsán, hogy írnom kellene arról is, hogy mozgássérült vagyok. Nem tartottam eddig szükségesnek, de már eljutottam addig, hogy fogok erről is írni, az "alapanyag" már megvan hozzá. Csak még időt kell rá szakítani, és a végleges formát "kiötleni". Viszont annyi impulzus ért ebben a témában az elmúlt napokban, hogy azokról is szeretnék írni.
A múlt héten láttam a tévében egy riportot a Pető intézetben tanuló sérült fiatalokról. Két bottal/járógéppel/elektromos kerekesszékkel közlekedtek, de sportoltak, ergométereztek, úsztak, a Nintendo játékkonzolának köszönhetően ( a joystick-kal az adott sportágnak megfelelő mozdulatsorokat lehet végezni) golfoztak, teniszeztek, fociztak. Megindító látvány volt még nekem is, hát még azoknak, akik még soha nem találkoztak ilyen emberkékkel. És kicsit előjött belőlem a kommunikációs szakember: végre egy riport, ami nem a sajnálatra épít: úgy állhattam fel a tévé elől, hogy: "Hú, vazze, most végre mindenki láthatja, hogy mi ilyeneket is tudunk..."
Múlt hét pénteken egy kutatásban vettem részt mozgássérült társaimmal. Azt vizsgálták, hogy milyen tapasztalataink vannak az iskola/oktatás kapcsán. És hát döbbenetes élmény volt... Az emberek többségéből dőlt a panasz: rossz kapcsolat osztálytársakkal/tanárokkal/ részben szülőkkel (!) "azért, mert mozgássérült vagyok..." Továbbtanulási szándék megváltozása "azért, mert mozgássérült vagyok..." Jó, persze, nekem szerencsére nem kellett a szó legszorosabb értelmében vett akadálymentes intézményt keresni (csak a legelején, viszont ez egy külön történet...), de az emberi tényezőkkel sosem voltak gondjaim. Jól kijöttem tanáraimmal, társaimmal, ha gondok adódtak, azok soha nem arra voltak visszavezethetőek, hogy mozgássérült vagyok. Még a katedra másik oldalán állva, tanárként sem voltak gondok diákjaimmal... Szóval egy újabb adalék ahhoz, hogy nincs okom panaszra...
Áprilisban ismét megrendezzük az écsi Rábaringen a Camelot Kupát, ami egy autós ügyességi verseny sérültek részére. Naggyon jó lesz, várom már! Fel is vettem a kapcsolatot egy, a városi tévénél dolgozó ismerősömmel (aki egyébként egészen véletlenül egy Dóri...:)), aki majd segít, hogy a széles nyilvánosság is láthasson az autós "ügyeskedésből". És egy "baromi nagy durranásra" is készül egyesületünk, de ez még akkora titok, hogy bővebbet még én sem tudok. :) Szerdán pedig moziba megyünk, a Gyilkos labda- A kerekes szék harcosai című filmet nézzük meg, ami már a cím alapján is érdekesnek tűnik. Így a magyar-málta focimeccs kimarad, de talán ismétlik még. :)
Őőő és hát a végére vissza a Mamma Miába! Sok emlékezetes beszólást kaptam már életemben a járásom miatt, de egy szombat esti túltett mindegyiken. Komolyan nem tudtam, hogy sírjak-e, avagy röhögtek, mondjuk inkább leblokkoltam a döbbenettől... Az történt, hogy a szórakozóhelyről távozóban megfogta egy srác a vállamat, odahúzva asztalához, ahol rajta kívül két-három lány ült. A srác nekik akart engem bemutatni. Mondván, "úgy hallottuk, hogy a nyomorékoknak nagyon nagy farkuk van!" (!!!!) Kiss Ádám után szabadon: hagyok időt... Nem kamu, esküszöm, tényleg megtörtént! Na most én ott meg sem bírtam mukkanni. Így utólag persze elviccelődhetek a dolgon, hogy a srác komoly marketingtevékenységet folytatott érdekemben, személyi PR meg ilyenek... Vagy esetleg a srácnak van kisebbségi komplexusa, hogy ott van három lánnyal, és "nagyfarkú pasit" keres?
De nem értem... Ennyira szar bulija volt ezeknek a fiataloknak, hogy ezzel, és egy ilyen beszólással kellett feldobni? Vagy ettől jobban fog aludni?
Kb. kétméter magas mentős barátom mondta, hogy ha ezt ő észreveszi, valószínűleg kiemeli a srácot a boxából. Valószínűleg ezért csak a parkolóban szóltam neki. Ő mondta, hogy látott ő már olyat, hogy egy hasonló helyi vagány csávót egy autó roncsából/motor mellől kotortak ki, és bizony nálam is rosszabb "mozgásállapotba" került. Vajh, akkor is ilyen humoros lenne-e a szitu? Vagy ha a gyermeke születne hozzám hasonló állapotban? Nem, persze, hogy nem kívánok neki ilyet, csak nagyon komolyan szánalmat érzek a győri éjszaka eme önjelölt császárának irányába. Akinek humorára az asztalnál lévő lányok persze vevők voltak: combjukat ütötték a röhögéstől... Az ellentmondás csak látszólagos: ismerős ember még soha nem hozott ilyen helyzetbe, vadidegen annál gyakrabban... :S
Ja: Dóri-féle bulifotó-portfólióm szépen gyarapszik, de ezt inkább megtartom magamnak! :P
Huh... Ennyi! ÍRJATOOOOK! Szeretnék visszajelzést kapni, hogy nem hiába koptatom itt a billentyűzetet... ;)

Legénybúcsú (1. felvonás)

Jelentem, anyagtorlódás esete forog fenn, rengeteg írnivaló van a fejemben, de ma nem aktuális, ugyanis LEGÉNYBÚCSÚ lesz ma este! :) :)

A nem rendszeres olvasók kedvéért megjegyezném, hogy a bátyámé, nem az enyém! :)

Gokartos-iszogatós-meccsnézős-beszélgetős jó kis este lesz, lassan majd gyűlnek a népek!

Gondolataimat úgyis lesz időm kifejteni, mert a dokinéni még egy hét pihenőre fogott... :( :)

Jó hétvégét-bulizást mindenkinek!

Este Hajrá, Magyarok, reggel Go Rubens-Kubica-Vettel-Kimi-Alonso (szóval gyakorlatilag mindenki, csak Hamilton ne! ;))

És persze folyamatosan: ÉLJENEK A CSAJOK! :)

Ja és óraátállítás... El ne felejtsem! Egy órával kevesebb alvás... Viszont előbb lesz a Forma-1! :)

Csicsó...

Szóval abban a bizonyos Tvrtko-riportban elhunyt élsportolókról volt szó. Csapatsportok elhunyt képviselőiről, és a riport azt vizsgálta, hogy teljesítettek a csapatok a szörnyű gyász közepette. És ezek a csapatok szinte mindig GYŐZTESKÉNT (így, csupa nagy betűvel!) kerültek ki a szezonból, kupagyőzelmet, bajnoki aranyat vihettek elhunyt társuk sírjához. A filmet nézve eszembe is jutott, hogy vajon ki lesz a következő, akinek a halálával ezt a szörnyű témát folytatni lehet.

A válaszra sajnos nem kellett sokat várni. Ma reggel Melinda sms-ére ébredtem. Azt kérdezte, hogy Ocskay Gábor Pálinger Kati férje volt-e. Még el is mosolyodtam a kérdésen, gondoltam, Melinda szíve most éppen egy győri focista helyett egy fehérvári hokisért dobog? Aztán rossz érés kerített hatalmába: ilyet azért csak nem kérdez az ember hajnalok hajnalán. Tévé bekapcs, teletext indít, és már ott a fekete betűs hír: elhunyt Ocskay Gábor, az Alba Volán, és a magyar válogatott kiváló jégkorongozója.

Csicsó halála sajnos nem előzmény nélkül. Pár éve már négy hónapot kihagyott szívproblémák miatt, majd orvosai zöld utat adtak neki profi sportpályafutása folytatásához. Utólag könnyen okos az ember: mi lett volna, ha a dokik erélyesebbek, és akkor eltiltják őt a sporttól? Nem tudom, hogy képes lett volna-e befejezni? Ez volt az élete.

Az Alba Volán hokisai ebben az évben embertelen terhelést kaptak. Elindultak az osztrák bajnokságban, és persze a válogatottak- köztük Ocskay- részt vettek az olimpiai selejtezőkön is. Három naponta meccs, ha nem volt mérkőzés, akkor vagy edzettek, vagy utaztak. Mindenki megfeszülten dolgozott a sikerért, Ocskay is, ilyen előzmények után.

Aztán vége lett az osztrák bajnokságnak, a magyar bajnoki rájátszás végén aranyérmet ünnepelhettek, most hét végén... Pár hét múlva teljesülhetett volna Gábor álma: a csapat pályára lép a sportág legnagyobbjainak seregszemléjén, az A-csoprtos világbajnokságon-immáron nélküle. De biztos vagyok benne, hogy a srácok érte is küzdeni fognak, és bizony egy-egy helyzetben Ocskay Gábor ütője is hozzá fog érni a mennyből a pakkhoz, az ellenfelek kapujába segítve azt.

Görbicz Anita és Benedek Tibor is hasonló gondok után bizonyít a sportpályán hétről-hétre. Ez persze a jobbik eset, mintha minden előzmény nélkül... Könnyű okoskodni...

Sportrajongónak lenni fantasztikus dolog. Együtt lélegezni kedvenceiddel, örülni győzelmeiknek, ne adj Isten mérgelődni bosszantó vereségük után: utánozhatatlan érzés.

Horváth Judit, Fehér Miklós, Dárdai Balázs, Bánka Kristóf, Zavadszky Gábor, Kulcsár Anita, Kolonics György, Marian Cozma, Ocskay Gábor...

Egy nagy sóhaj, néma csend, beül néma sikítás: miért?

Ha nem szeretném a sportot, ezek a nevek semmit nem mondanának. Így viszont emlékeztetnek: az élet mulandó. Együtt nevetünk, és bizony együtt is sírunk. Egyre többször...

Nem szeretném ezt a listát folytatni...

Ocskay Gábor, nyugodj békében... :(

Pimaszúr

Papp Gergelyt még mint a Napló riporterét ismertem meg. Nagyon tetszettek figyelemfelkeltő, provokatív riportjai, legyen szó akár az utcai szemetelőkről, akár a mozgássérült parkolók jogosulatlan használóiról.

Aztán eltűnt a csatornáról, most vasárnap a Viasaton jelentkezett új műsorral, ami a címben szereplő Pimaszúr néven fut.

Most a mai fiatalság bulizási szokásait mutatta be, a tömegben elvegyülve. Mondjuk azt nem tudom, ez mennyire számít átlagos bulinak, éjszakára az egyik pesti bevásárlóközpont alakult át gigantikus bulihellyé, ahol sok-sok, nagyrészt emós fiatal tölti az idejét, piálnak, füveznek, meg hasonló értelmes tevékenységeket folytatnak. Nem biztos, hogy abban a közegben én túlzottan jól tudnám magam érezni. A legfiatalabb megszólaló lány 16 éves volt, hétvégente alkalmanként olyan 5-7 ezer forintot fogyaszt el, és a szülei fuvarozzák, mert így legalább tudják (?) hogy hol van.

Az álruhás riporter a buli végén három sráchoz csapódott, akik közül az egyik épp azt fejtegette társainak, hogy "Menjünk, dugjuk meg a Dórit!". (amúgy gondolkodtam, hogy a bejegyzésnek ezt a címet adom, mert műfajismeretből tanultuk ugyebár, hogy ütős cím kell, de az "én Dórim" szerintem le is fordulna a székről, ha ezt a címet olvasná. Én pedig féltem az ő egészségét, nem kockáztatok...:)).

Szóval az ifjak telefonáltak egyet egyikük barátnőjének, és mentek "Dórit dugni", ez náluk így édes négyesben rendszeres program, amolyan after party...

Hát nem tudom. Sajnálom, hogy gimis koromban nem jártam kicsit többet bulizni, sajnálom, hogy már kinőttem abból a korból, de azért remélem, ez inkább egy szélsőséges példa volt, nem így bulizik egy mai átlag fiatal.

Papp Gergő új műsora nem fog bevonulni a magyar médiatörténetbe, én sem fogom hetente bejelölni a tévéújságban, de ha épp tévé előtt leszek, és érdekes lesz a téma, meg fogom nézni.

Vasárnap még a Naplóban láttam egy érdekes Tvrtko-anyagot, élsportolók halálával foglalkozott, de ez már egy másik történet, egy másik bejegyzés...

Vasárnapi morgolódás

Tegnap Andrással és Kutyával megszálltuk ETO-meccs előtt a Sörkertet, közben belibbent Zsófi, a gyógytornászlány "Rohrer Eszti-hasonmás" is, így elég gyorsan eltelt a meccs előtti idő. Én a második üveg sörömmel, ő pedig az első multivitaminos Cappy-jével küzködött, de ürítettük, fenékig, így lesz szex. Hogy ki kivel és mikor arról nem esett szó... :D
Zsófit amúgy sikerült kiakasztanom, mert nem megyünk Kispestre, mert azt a derbit adja a tévé... Mi ilyen kényelmes öregemberek vagyunk sajnos...:)
Görbiczék a Magvassyban verték a Valceát, így csoportelsőként masíroztak be a BL-elődöntőbe. Ennyit a pozitívumokról. Mert a focisták Kaposvár elleni produktuma megint egy nagy kalap kaka volt. 1-1 lett a vége a Kaposvár ellen, úgy hogy ők három kapufát is rúgtak, meg volt, hogy a gólvonalról vágtuk ki a labdát, szóval szerencsénk volt. Lélektelen volt a meccs kb. utolsó harmadában a játék, nem akartunk győzni, és nem is érdemeltük volna meg.
Oké, még össze kell érnie a csapatnak, meg sok az új ember, meg az edzőnek is új a közeg, de miért nem lehet kvázi "meghalni" a pályán? Miért kell 1-0-nál hazai pályán csatár helyett védekező játékost behozni?
Az ETO infrastrukturális és anyagi lehetőségei országos szinten ki merem jelenteni, hogy egyedülállóak, csak az eredmény nem akar jönni. És attól félek, hogy a tulaj ezt meg fogja unni, és elhúz innen a francba. A pénzforrás bevásárlóközpont esetleg megmarad...
Szóval össze kell szedni magunkat, de nagyon gyorsan, mert ennek így nem lesz jó vége...

Más: egy aktuális hír ami kiverte a biztosítékot:
"Furcsa „próbavásárlásról” tájékoztatta a Baranya megyei internetes oldalt az egyik pécsi boltos. A Citrom utcai rövidáru-kereskedésben egyik nap megjelent egy hölgy. Az eladó szerint a nő egy gyerekkabátot tartott a kezében, s előadta, hogy elromlott a zipzárja. Kérte a férfit, hogy javítsa meg. Az eladó közölte vele, hogy csak rövidáruk eladásával foglalkoznak, semmiféle javító szolgáltatásuk nincs.
A hölgy azonban erősködött, hogy megfázik a gyereke, mert kint nagyon hideg van.
Végül az eladó megsajnálta és szívességből megjavította a zipzárt.Ekkor a hölgy kérdezte, mivel tartozik, az eladó mondta, hogy semmivel, de a nő unszolására fizetségként végül egy üveg, 150 forintos sörben állapodtak meg. A hölgy odaadott egy kétszázast, az eladó pedig visszaadott egy ötvenest.
A hölgy távozott, majd egy perc múlva visszajött társával, és bejelentették: APEH-ellenőrök. Végül az eladót 50 ezer forintra, a tulajdonost, vagyis az eladó feleségét pedig egymillió forintra bírságolták meg.
Marton Ferenc, az APEH sajtóreferense az ügyről az adótitok miatt nem mondhatott az internetes lapnak részleteket. Arról azonban beszámolt, hogy revizoraik ennek a próbavásárlásnak a során is az általánosan elfogadott szabályok szerint jártak el.
Manapság a segítő szándék igencsak kezd háttérbe szorulni, nem értem, miért kell azzal így "játszani". Tudom, az államkasszának most minden egyes forintra szüksége van, na de ilyen áron? Lehet, hogy ez az eljárás szabályos, de az ellenőr hölgy akkor is bunkó-szemét-mocskos módon járt el.
Várom véleményeteket, hozzászólásaitokat!
Legközelebb kb. kedden leszek online, jók legyetek! :)

Bevállalom

Tegnap este Katáéknál voltam házibuliban. Amolyan "nincs otthon a macska, cincognak az egerek" alapon, ugyanis Kata szülei szép magyarosan mondva el vannak éppen utazva.

Volt zsíros deszka, meg nasi, ami a dolgok étel részét illeti. Pia? Hm... Sör, Martini, Unicum Next, Whisky. Őőő a Martini tisztán (="kanalas orvosság", szörnyű volt...:)), a whisky pedig? Ez sem olyan egyszerű ám! Üvegeztünk, és "Tett vagy őszinte?" kérdésre válaszolva bevállaltam egy jó adag whisky három perc alatt történő elfogyasztását. Hát végül aztán nem is három perc alatt, és nem is egyedül fogyasztottam el...:)

A képhez egy kis magyarázat: egy újdonsült ismerős a buliban megállapította, hogy hasonlítok Csernus Imréhez... :) Nekem ez még annyira nem tűnt fel, de én még jól jártam, mert emberünk szerint Kata barátja Roland Gyurcsányra hajaz. (aki most épp lemondani készül, de még túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt felfogjam...:)). Tehát a temérdek meglévő becenevem után most arra kellett figyelnem, hogy a Csernus megszólítás nekem szól...:)

Hosszú idő után egy olyan buli volt, ahol nem depis hangulatban voltam, tényleg jól éreztem magam. Mármint máshol is érezem jól magam buliban, csak most egy pillanatra sem volt semmilyen negatív gondolatom. És ebben valakinek nagy szerepe van, de erről többet szerintem nem írok...

Kb. 4-re értem haza, 10-kor keltem, tehát nem vagyok se friss, se üde. Viszont négy óra múlva ETO-meccs, a Kaposvárt fogadjuk. Egy óra múlva pedig kézilabda, a Valcea az ellenfél. Tehát sportdélutánt tartok.

Bevállalom. :)

Ui.: idén minden valószínűség szerint mégsem vezetik be a korábbi postban említett új értékelési elvet a Forma-1-ben! Ez sem egy rossz hír...

Egy ETO-meccs margójára

Hosszú idő után meccsen voltam az ETO-Parkban! :)
A formám egyelőre idény eleji volt: a két sört is nagyon megéreztem, meg aztán a Stadion felé menet többször is meg kellett állnom pihenni, még nem nagyon bírom a sétát...
Egyébként Magyar Kupa-meccset játszottunk az NB2-ben érdekelt Kazincbarcika ellen, és az eredmény 7-0 lett a javunkra! A gólszerzőket megpróbálom puskázás nélkül leírni, csak hogy gyakoroljak: Aleksidze (2), Pilibaitis, Józsi, Stark, Bajzát, Bicak. És sikerült! Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: bombagól, potyagól, 11-es... Szóval nem kell hasra esni ettől az eredménytől, de az dicséretes, hogy komolyan vették a srácok a meccset, végig hajtottak, most tényleg kiszolgálták a közönséget.
Dicséret illeti a barcikai szurkolókat is, akik még 7 gólos hátrányban is bíztatták csapatukat.
Nagyon kevesen, kb. ezren voltunk a meccsen, ebben talán az is közrejátszott, hogy a kézis lányok a focistákkal egyidőben a Nyíradony csapatát fogadták, és győzték le 42-22-re.
Remélem szombaton a Kaposvár ellen többen leszünk, a csapat jó, a Stadion gyönyörű, a sörkorcsolyaként funkcionáló fasírozottas szendvics pedig isteni! :)
Hm... Melinda barátosném sajnos nem tudott ott lenni a meccsen, és gólonként kellett hívnom... Pfff... Kész ráfizetés volt ez a meccs! :D :D :D
És igen, hallottam róla: elbocsátások vannak a munkahelyemen. Majd kiderül, engem érint-e, egyelőre nem parázok rajta, majd ráérek akkor, ha "helyzet" lesz. Mindenesetre félek...

Feladom, vazze... :)

Régen volt vicc, most bemásolok egyet, amin hasaltam a nevetéstől:

Az illuzionista egy hajón dolgozott. Minden héten tartott egy bemutatót.Mindig más volt a közönség, így megengedhette, hogy mindig ugyanazt a musorszámot adja elő. Az egyetlen probléma a kapitány papagája volt. Egy idő után műsor közben bekiabált és elárulta a titkokat:
- Aaaaa nézzék, ez egy másik kalap!
- Aaaaaaaa nézzék, a virág az asztal alatt van eldugva!
- Aaaaa.. el van dugva egy kártya a kabátujjában !
Az illuzionistát bosszantotta, de nem volt mit tegyen. Egyszer egy baleset miatt a hajó elsüllyedt. Nem maradt életben csak az illuzionista meg a papagáj. Néhány napig mindkettő egy deszkán úszkált, miközben szótlanul,ellenségesen méregették egymást. Végül a papagáj megszólalt:
- Feladom vazzzeg! Hol a hajó?
:))
És a hét szövege, netes fórumról: "Fáj a fejed, Barátom? Kend be a brét Erős Pistával, rögtön nem fogod érezni!
:D :D :D

Változó kor

Igen, sokminden változik mostanában, én most elsősorban a Forma-1-re gondolok. A költségcsökkentő intézkedéseket még nagy duzzogva elfogadom, válság van, és bizony egyes csapatok, és talán az egész sportág életben maradásához áldozatokat kell hozni, akár a csúcstechnika nyújtotta lehetőségekről lemondva.

De ez az új szabályozás, miszerint a futamgyőzelmek száma alapján dől el, hogy ki a világbajnok, ez egyszerűen nevetséges.

Nem értem,hogy szolgálja a döntés a sportág fejlődését...

Mert igaz, hogy a dobogós helyekért öldöklő küzdelem fog folyni, de a hátrébb végző versenyzőket nehéz lesz motiválni.

Tavaly ugye Vettel és Kubica futamgyőzelme 10-10 pontot ért, és sok pontszerzéssel biztosították helyüket a VB-pontverseny élcsoportjában.

Idén erre így kevés esély mutatkozik.

Tehát szkeptikus vagyok, de ha a technikai változások úgy igazából összerázzák a mezőnyt, valóban izgalmas szezonnak nézünk elébe. Jövő vasárnap okosabbak leszünk!

(Kép: a tesztek meglepetéscsapata, a Honda-utód Brawn-Mercedes autója)

Üzenet

Üzenetet kaptam tegnap iwiwen egy kedves ismerősömtől. A lányt még főiskoláról ismerem, mostanában sajnos nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.
Arról írt, hogy mostanában elég rossz passzban van, és valahogy eljutott a blogomra, és jobb kedve lett, és szerinte sok ember példát vehetne rólam, abból a szempontból, ahogy én veszem az élet által elém görgetett kisebb-nagyobb akadályokat.
Sorai elgondolkoztattak. Egyfelől nagyon sajnálom, hogy rosszul alakulnak mostanában a dolgai, remélem, ez mielőbb változni fog. Másfelől én mint példakép? Hm... Vannak emberek, akiknek sokkal nagyobb problémákkal-akadályokkal kell szembenézniük, mint nekem. Nekem ezeket a lapokat osztotta a sors, és bár az a bizonyos mindent vivő kártya még várat magára, én nagyon jól megvagyok a saját bőrömben, családom, barátaim segítségével elég élhető életet élek. Ha azt a bizonyos citromot megkapod az élettől, minél előbb Martinit kell hozzá keríteni, a saját érdekedben...:)
És hogy szösszeneteimet olvasva jobb kedve lett, ennek örülök csak igazán. Ha csak nála sikerült ezt elérnem, akkor már nem pötyögök hiába, lassan öt hónapja -Jézusom, de gyorsan telik az idő! :)-
Szóval köszönöm kedves soraidat, Neked pedig minden szépet s jót kívánok, fel a fejjel!
A blog új színvilága egyébként Editnek, tesóm menyasszonyának elképzelései szerint állt össze, remélem nem lett azért túlzottan feminin... :)

Szupermen

Igen, így fonetikusan. Mert hát kicsire nem adunk. A nagy meg ugyebár nem fontos...:)
Tehát nem vagyok Szupermen. Így még két hetet itthon töltök, lábadozok, és a már említett fokozatosság elvét szem előtt tartva próbálom formába hozni magam, hogy mához két hétre már simán, problémamentesen tudjak helytállni munkahelyemen.
Na, szóval... Szombaton egy zalai túrát tettünk, unokatesóknak-nagybátyóéknak vittünk esküvői meghívót. Szép kis teljesítménytúra volt, teszteltem a műtött részeket, vagyis nem én, hanem kishazánk főútjai tesztelték. Rázkódtam rendesen, nem volt túl kényelmes utazás, de legalább hosszú évek után sikerült találkozni Erika unokatesómmal. És nem egészen öt hét múlva újrázunk, az esküvőn-lagzin.:)
Szombat este REAC-ETO volt, elég érdekes módon követtem figyelemmel: teletext, 887. oldal. Nem is tudtam, hogy a txt is le tud fagyni, most ez is megtörtént, a meccs amúgy 0-0 lett, és állítólag fostalicska volt az egész csapat, Hevesi művész úr gárdáját nem sikerült legyőznünk... A Fradi meg nyert 4-1-re a Bőcs elleni NB2-es szuperrangadón. Már semmi nem ment meg minket a Fradi feljutásától. Mondjuk a Ferencváros nélkül tényleg nem az igazi a bajnokság. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nincs szebb győzelem az FTC legyőzésénél...:D
A kéziscsajok nyertek nagynehezen, így sorozatban harmadszor vannak ott a BL legjobb négy csapata között. Ez tényleg megsüvegelendő teljesítmény...
Tesóm autót cserélt! Opel Astra Classic II Caravan, asszem ez a teljes neve. Azaz kombi. Jól lehet bele pakolni, ami a Ring és Becsvölgye előtt nem egy utolsó szempont. :) Meghát ugyebár családos emberke lesz, így tényleg kell a hely...:D Én a Punto helyett kinéztem egy gyönyörűszép Opel Corsát, majd meglátjuk, lesz-e valami belőle...:)
Amúgy több helyre is vittünk esküvői meghívókat, ami szép és jó, csakhát mindenhol felmerült a kérdés, hogy én majd mikor megyek az esküvői meghívóval... Hmmm... Senkit nem akartam elkeseríteni, de annak baromi kicsi a valószínűsége, szerintem nagyobb eséllyel osztom szét a lottó ötösömet, minthogy valaha is a saját esküvőmet kellene szerveznem...
Amúgy péntek 13 alkalmából lottóztam, de nem jött be... Bakker, a fene gondolta volna, hogy 30 és 40 között kihúznak négyet...:/
Amúgy szinte teljesen jól vagyok, komolyabb gyalogtúrára viszont még egyelőre nem vállalkoznék. És teljesen összevissza alszom...:/ Délután alszom 2-3 órát, aztán vagy tévézek hajnalig, vagy felébredek legkésőbb hatkor... Fenébe.
Apropó Szupermen: medve megtámadja nyuszikát az erdőben. Már nagyon szorul a hurok, amikor jön Zorró, és kihúzza nyuszikát a slamasztikából, legyűri a medvét, majd kardjával annak bundájába vágja védjegyét, azt a bizonyos Z betűt. Nyuszika pedig eképp hálálkodik:
"-KÖSZI, ZUPERMEN!"

Helyzetjelentés 2.

Hm... Elég sokat kellett várni erre a bejegyzésemre, de ennek egészen prózai oka van: vagy nem voltam netközelben, vagy a gépem mondta be az unalmast, így téve lehetetlenné a neten való szörfözést, és egyéb velejárókat...
A számítógép hála Istennek és Laci informatikus guru barátomnak rendben van. A videókártyát kellett megigazítani, ez persze nem biztos, hogy szakszerű magyarázat, de nekem ez jött le...:)
Szóval ott tartottam, hogy múlt hét csütörtök. Asszem. Aznap varratlazítás történt, ami úgy zajlott, hogy gatya le, varraton doki tépett kettőt, két szisszenés után gatya fel, és Auf Wiedersehen. Aztán ennyi...
És mentem Écsre, a szülői házba. Vasárnapig. Ott ugye nincs net, olvasás, tévé, DVD, szóval teljes relax. Vagyis szinte teljes. Édesapám is ott van ugyanis, akivel, hogy finoman fogalmazzak, az ideálistól nagyon messze van a viszonyunk. Kiskoromban ez zavart, most már megszoktam, bár nem kellemes dolog. Nem, nem szoktunk egymással hangosan vitázni, egyszerűen két külön világ vagyunk. Amiről eltérő véleménye lehet két embernek, arról nekünk el is tér, mint rendesen, és képtelenek vagyunk egymással beszélgetni. Konkrétan nincs olyan ismerősöm, akivel ennyire nem találnám meg a közös hangot, mint vele. És itt nem is feltétlenül a szűk baráti körre gondolok, szinte bármelyik kollégám is ide tartozik. Ezt nem tudom miért írtam le, kikivánkozott, na... Békés egymás mellett élésre törekszem, szerencsére a ház nagy, el tudjuk kerülni egymást.
Tehát csütörtöktől-vasárnapig volt Écs. Baromi hosszú volt, de túléltem. Vasárnap Anyuval jöttünk be Győrbe, és az ETO-Kecskemét meccset végülis tévében néztem meg, egy sörike, és fornetti pogácsa társaságában. A Stadion nincs messze, de baromi sok, és magas ott a lépcső, nem akartam kockáztatni. Így zajlott le az első hazai ETO-meccs, 2,5 év után először nélkülem.
Nyertünk 2-0-ra, és hát ha összeszoknak a srácok, szerintem igencsak jó csapatunk lesz. :)
Hétfőn varratszedés, meg házidokinéninél lejelentkezés. A doki 6 hét pihit javasol, én úgy számolok, hogy egy, de inkább két hét múlva már szeretnék menni dolgozni. Jól vagyok, de azért még óvatoskodom, meg hát húzódik a seb rendesen...
A fokozatosság elvét követve próbálok újra formába lendülni, kedden először mentem le újságért, szerdán pedig elzarándokoltam a Plázába, na a buszozás nem volt kellemes, rázkódtam a buszon rendesen...:) Ja, és megvettem Kaiser Ede könyvét, akit a móri mészárlás miatt ítéltek tényleges életfogytiglanra, aztán idővel kiderült, hogy bár nem egy ártatlan bárány, de ezügyben teljesen ártatlan. A könyvet állítólag az ügyvédje szerkesztette az ő feljegyzései alapján, és hát tényleg nagyon olvasmányosra, tanulságosra sikeredett. Azt mondjuk nem értettem, hogy az eladó a könyvesboltban miért kérdezte meg, hogy miért kell egy gyilkost magasztalni...
Tegnap punnyadás, olvasás, PlayStation (az FC Basellal BL-nyolcaddöntőt nyertem a Manchester United ellen...:D), DVD.
Ma? Ma calzone pizza hamarosan, délután go Écsre, aztán holnap Zala, unokatesóéknak visszük az esküvői meghívót. Huh, de régen találkoztam már velük, és nagyon várom már. Nagybátyám is baromi jó fej, a vicces az, hogy ő fater öccse, de tűz és víz a két ember...
Ja: az ETO kupameccsn Kazincbarcikán is nyert, a visszavágóra a fent említett fokozatosság elve alapján- már megpróbálok kimenni...
A kézis csajoknál pedig bemutatkozott az új brazil szerzemény, Amorim. A név azért említésre méltó, mert eredetileg korábbi klubcsapataiban, illetve a brazil válogatottban művésznéven játszik, ez -Duda- kis hazánkban legalábbis kétértelmű... :D
Még egy nem vidám dolog: nagy megdöbbenéssel figyelem a németországi iskolai mészárlásról szóló híreket. Mi még szerencsére "csak" a tanárveréseknél, "diáktárs-alázásoknál" tartunk, bár tartok tőle, nem ez a végállomás, a rossz példa ragadós, csak idő kérdése, mikor akad nálunk is egy ilyen idióta, akinek elborul az agya....
Ennyi. Jó Hétvégét Mindenkinek!

Helyzetjelentés

Az volt a terv, hogy a táppénz alatt sok-sok szellemesebbnél-szellemesebb írással fogom elárasztani a blogot. Ehhez képest semmi.
A téma az utcán hever, én pedig a nappaliban. Így azért elég nehéz maradandót alkotni. De azért ami késik, az nem múlik: igyekszem.
Amúgy most tényleg semmi extra: eszem-iszom, alszom, net, tévé. És olvasok. Mindent ami a kezem ügyébe kerül. Horoszkópot is. Az egyik szerint a héten "párkapcsolatilag" előrelépés várható. Meg összezördülök a munkatársaimmal.
Itt ülök, "körülmetélten", munkahelyemtől még hetekig távol, és nevetnék. Ha nem fájna... :)
És egy vicc a végére:
"Hogy találod meg legkönnyebben a Nagy Őt? Hát Shift+ kis ő"
Hehe...:)

Zárójelentés

Szóval akkor szombat óta újra itthon, vagyis otthon...
De kezdem az elején! Péntek reggel ugye bementem a kórházba, ahol Anyu, Kutya, és Balu tartották bennem a lelket. A műtőbe utóbbi két emberke fel is kísért. Na, a műtős fiút is ismertem, mint kiderült, fociról, Hihetetlen laza, jó fej volt ő is. A takarót felhajtva elégedetten konstatálta, hogy a borotvát nem kell használnia! :D
Csak arra emlékszem, hogy az altatóorvos mondja, hogy aludjak, és gondoljak félvér csajokra, és aludjak. Én persze szófogadó "kiffiú" voltam. :) Olyan fél 1 tájban már újra a kórteremben voltam.
Ha viccesen akarnám felfogni a dolgot -márpedig úgy akarom :)-, azt írnám, olyan volt, mint egy fordított lerészegedés. Mármint részegen először úgy mászkálok, mint pók a falon, aztán össze-vissza beszélek, másnap meg összerakjuk a részleteket. :)
Most a műtőben (és a műtét után) beszéltem össze-vissza, Andrásnak szólítottam az altatóorvost, mindenkit ölelgettem, és alig toltak vissza a helyemre, már telefonálni akartam. :) Viszonylag hamar magamnál voltam, az első emlékem, hogy "Fanni anyukája Andi" itat. Mármint vízzel. De hogy ő mikor jött, mióta volt ott, azt már passzolom...:)
Váltották egymást a látogatók, nem volt időm unatkozni, rögtönöztünk egy Becsvölgye-Bük találkozót, nem volt időm unatkozni. Sőőt utána még Dórival is beszélgettem egyet telefonon, úgyhogy a körülményekhez képest tökéletes nap volt. :)
Aludni nem nagyon sikerült, kb hajnali 2-ig rádiót hallgattam a telefonomon... Kossuthot. hehe! ;) Szerencsére pisilni már aznap sikerült, így a katétert megúsztam. Brr...
Szombaton Balu és András kávéval ébresztettek, aztán kötözés után mehettem haza, egy "élmény volt", elég fájdalmasra sikeredett a procedúra. Hát még az autó megközelítése... :S "Mászkáltam,mint pók a falon". Szerencsére tesóm sokat segített...
Hazamentünk Écsre. Az orvosi ukáz az volt, hogy az első "nagydologig" csak pépes kaját ehetek. Én semmit nem bíztam a véletlenre: joghurt+majonéz+kávé, és már "loholtam" is wc-re, így a vasárnapi ebéd kulináris örömeit már átélhettem...:D
Most már egyébként Győrben vagyok, itt valamelyest kisebbek a távolságok, meg aztán Écsen "drága jó" édesapám már reggel 9-kor felébresztett, hogy már eleget aludtam. Azt csórikám nem tudhatta, hogy kb. óránként felébredtem... :/
DVD-maraton már elkezdődött tegnap Bridget Jones naplóját néztem tévében, ma pedig Segítség, apa lettem!-DVD-n. Már a következő kettő-három film is ki van nézve...:)
Ami egyelőre nehezen megy: járás, állás, ülés, (oldalt)fekvés -így az alvás is, mert háton nem tudok...:/-, no meg a nevetés. A feneegyemeg...:)
Ami lehetetlen perpillanat: köhögés, tüsszentés... Halál, már az előkészületeknél érzem.
A szőr meg nő vissza. És viszket. A húzódó seb mellett. Beszarás, senkinek nem kívánom...:/ :)
Következő: csütörtök, kötözés, meg kontroll.
Vasárnap meg ETO-Kecskemét!
NAGYON SZERETNÉK OTT LENNI! :)

Uccsó

Mármint a műtét előtt utolsó bejegyzés. Rég rossz lenne, ha úgy általában lenne az utolsó...:)
Ma már nem dolgoztam, debementem melóba, kávé, cigi a főnökkel, nyári szabi ideiglenes leadása, búcsúzkodás, ilyenek...
Utána hazajöttem, rendeltem jó kis Calzone pizzát Padre-éktől, egyrészt imádom, másrészt pedig torkos csütörtök...:D
Utána pedig... Fürödtem, és meg is borotválkoztam, ezúttal OTT is...:)
Esküszöm, nem akartam erről sokat írni, de megihletett...:)
Szóval. Az Amerikai pite óta "ki van mondva", amit tudunk: a luk a kedvenc testrésünk. De hogy a himbilimbi a legféltettebb, az is biztos...:D Jóval óvatosabban álltam neki, mint a képemnek szoktam, és kb. tízszer tovább tartott. És mégis megvágtam... És vérzett is. Hát elég érdekesen néz ki, ahhoz képest, hogy azért csináltam meg, hogy holnap ne a műtősfiú csinálja, szerintem egy jót fog röhögni a markába, és "na mivan öreg, próbáltál túljárni az eszemen, mi?" felkiáltással kiigazít. :) És még vérezget is, de már küldtem neki babaolajat. Már az arcszeszen gondolkodtam...:D :D :D
Igen, Katával vettem szőrtelenítő krémet is, de nem mertem használni. Ugyanis rá van írva, hogy használható bikinivonalon, de nemi szerv környékén nem. Na, most akkor segítsen már valaki légyszi: a bikinivonal az nem a nemi szerv környéke???? :D
Így viszont borotvával mentem neki... Mondom, furán néz ki, a sérv is (meg a himbilimbi is...;)) nagyobbnak látszik... Szóval lehet, ez utóbbi miatt a műtét után is maradok az új dizájn mellett...:D
A műtőben holnap amúgy a harmadik leszek (dobogó :P), és délre talán már az altatásból is ébredezek.
Tesómmal megbeszélt egyezményes jel szerint amint magamnál leszek, telefon bekapcs, és zargatható leszek, szombaton meg go home, ha minden jól megy...
Addig is jók legyetek, písz!

Ui.: remélem, annyira mindenki ismer, hogy az "öv alatti" témával nem közönséges kívántam lenni, hanem saját fürdőszobai szerencsétlenkedésemet szerettem volna kifigurázni... ;)

Jenő bá'

Tegnap este végre sor került a győri Bencés Gimnáziumban a Fidelitas által szervezett közönségtalálkozóra Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat egykori játékosával.

Soha nem felejtem el, teleshopos pályafutásom legemlékezetesebb telefonbeszélgetése volt, amikor Ő rendelt tőlem elemlámpát.

A tegnapi találkozó pedig egyszerűen életreszóló élmény volt. 83 évesen végigállta (!) a majd kétórás programot, és mesélt, mesélt, mesélt... Érdekesen, tanulságosan, és végtelenül szerényen... Végigkövethettük az újdombóvári fiú útját a vasutastiszt-jelöltségtől, az első meccseken, a legendás londoni 6-3-on, a gyászos emlékű berni VB-döntőn át egészen napjainkig. Hatalmas élmény volt Jenő bácsi szavait hallgatni, és döbbenetes, hogy még ma is azzal álmodik, hogy az 54-es VB-döntőt az egyik német gólnak kis szerencsével útját állhatta volna a gólvonalon...

Jenő bácsi még ennyi idősen is nagyon lebilincselő előadást tartott, egyetlen egy név esetében hagyta cserben a memóriája: az ötvenes évek honvédelmi miniszterének a neve nem jutott eszébe. (Farkas Mihály, természetesen, a vastagításnak pedig oka van... ;)) A helyetteséét persze kapásból mondta...:)

Zárszóként pedig csak azt ismételném meg, amit testvéremnek mondott az átnyújtott könyv dedikálásakor: "Találkozzunk 30 év múlva!" :)

Úgy legyen! Köszönöm, és jó egészséget kívánok, Jenő bácsi!

Vegyesfelvágott 5

Anyagtorlódás. Így hát Vegyesfelvágott. Sokmindenről ömlesztve.
Először is: bajok vannak a számítógépemmel. A monitor mindig csak kisebb küzdelem, újraindítás, meg egyebek után aktivizálódik, valószínűleg haldoklik az öreg. Remélem, még azért kibírja egy darabig, mert hát az anyagi keret igencsak "behatárolt" per pillanat.
Hétfőn végre sikerült találkoznom Katával. Nagyot-nagyot beszélgettünk, és vásárolni is voltunk, de erről majd picit később... :)
Tegnap voltam a választott háziorvosomnál is, EKG-t csináltatni. Majd 2 órát vártam, mire a drága doktornő közölte, hogy nincs ideje megcsinálni, jöjjek vissza holnap, vagyishát ma 11 óra előtt. Tehát tegnap melóból 2 órát buktam a semmiért, ma pedig ugrott egy szabim. Vagyis végülis táppénz lett, ráadásul holnapra is ki lettem írva, szóval bonyolult ez a dolog. Ma viszont lezajlott az EKG, 10 perc alatt végeztem, és minden rendben, szerencsére...
Gőzerővel zajlanak az esküvői előkészületek, meghívó megvan, legénybúcsú szervezése folyamatban, tehát alakulnak a dolgok...:)
Sport: nem lesz ETO-meccs vasárnap sem. Az egész fordulót törölték, így a vasárnapra tervezett meccsnézős összeröff is elmarad...:(
Herr Orsi és Anita távozik a Győri Audi ETO KC csapatától. Nehéz ügy. Anita a kölcsönben eltöltött idő alatt szerintem rengeteget fejlődött, Orsi pedig, bár Pálinger mellett nem sok lehetőséget kap, a kevés idő alatt szerintem bizonyítja, lehet rá számítani. De megértem őt: játszani, védeni, fejlődni akar... Ma a Népligetben Fradi-ETO MK-meccs lesz, pokolian kemény meccs várható, de nyerni kell, nincs más választás...
Hm... Bevásárlás Katával. A műtét kapcsán kell bizonyos "megelőző" intézkedést bonyolítani, ott ama bizonyos helyen kell leborotválni... Valószínűleg túllihegem ezt a dolgot, de nem szeretném, hogy ha OTT egy műtőssrác "ügyködne". Így én fogok. Viszont para van! :) Ámbátor készültünk: szőrtelenítő krém, babaolaj, aloe verás (!) penge vár bevetésre, holnap "eksön"! :) Brr, remélem, megúszom "sérülésmentesen"...:)

Klasszikus idézek...

Avagy Besenyő Pista bácsi megmondja. Az IWIW-üzenőfalról...:)

-Nem a győzelem, a részvétel, hanem a fontos.
-Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.
-Aki másnak vermet ás,.. nem magának ássa!
-Éhes makkal disznókat álmodsz!
-Kicsi a bors, de főleg az őrölt.
-Aki mer, annál van a kanál.
-Ahány ház, annyi baj legyen.
-Okos enged, ha már szenved...
-Szegény ember vizel és főz!
-Jobb félni, mint megnősülni!
-Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet.
-Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon.
-Hajléktalanok jelmondata: "Kukából nem lesz szalonna."
-Felesleges , mint szőke nőnek a gondolkodási idő.
-Verés közben jön-megy a székláb.
-Evés közben jön meg a szomszéd.
-Akasztott embernek lába se éri a földet.

Ehhez nincs mit hozzátenni... :D

A Barátság találkozik a Szerelemmel....

-Mit keresel Te itt- kérdezi a Szerelem
-Én? Én csak felszárítom az általad okozott könnyeket. - hangzik a Barátság válasza.

Jaj, hogy ez mennyire igaz...

Nem unalmas hétvége

Hja, végre egy otthonülős-pihenős hétvége így a műtét előtt, de nem unatkoztam...
Most persze inkább az újságok/tévék jelentették a híreket...
Na, szóval nem volt ETO-meccs, majd kedden lesz. A hírek arról szólnak, hogy a Haladás "kémeket" küldött Győrbe, és megállapították, hogy ha nagyon akartuk volna, lett volna meccs, le lehetett volna takarítani a pályát...
Nos. Az MLSZ ugye felkínálta a lehetőséget a rendező csapatoknak, eldönthették, akarnak-e meccset játszani, avagy nem. Győrből "nem" válasz ment Pestre. A Stadion nem az Önkormányzaté/államé/MÁV-é, hanem a Quaestor ingatlancégé, ezzel együtt Tarsoly Csaba tulajdonosé. Ha ő úgy dönt, hogy nem akar meccset, mert több tízmilliós károk keletkeznének a gyepben, amit ő meg szeretne spórolni, akkor ezt a döntést kutya kötelessége mindenkinek elfogadni. Szerintem...
Hm... A tőlünk kb. 10 méterre lévő "vendéglátóipari egységet" tegnap délután 2 óra körül (!), álarc nélkül, viszont konyhakéssel kirabolta egy - a Vasárnapi Kisalföld szavaival élve- nagydarab kreol ember. Nincs közbiztonság, még szerencse, hogy cigánybűnözés sincs... :/
A kormány roadshowra indul a megyei jogú városokban! A megszorító intézkedéseket népszerüsítik/indokolják/magyarázzák/fogadtatják el! (nem tudom, melyik szó a legmegfelelőbb). Nem tudom, mikor jönnek Győrbe, ha ráérek, akkor lehet, hogy... De inkább nem... :)
IWIW-en kaptam üzenetet, hogy jövő szombaton németes csoporttalálkozó lesz... :( Nah, az nekem ismét kimarad az életemből, örülök, ha aznap kiengednek a kórházból...

Vegyesfelvágott 4.

Igen, immáron a negyedik Vegyesfelvágott, azaz olyan bejegyzés, amikor több témáról is írok egyszerre. Lusta vagyok szétszabdalni, így megpróbálom egy szálra felfűzni az események szálait, aztán hogy sikerül-e, a végére kiderül.
Na tehát... Közeleg menthetetlenül a műtét időpontja, jövő pénteken befekszem megyeszékhelyünk kórházába, ahol lágyéksérvvel fognak operálni, de másnap már mehetek is haza, sőőt harmadnak ETO-meccs nézés lesz: a Loki elleni idegenbeli derbit nézzük meg nálunk, részemről ezúttal alkoholmentesen...:)
A konkrét felkészülés a műtétre tegnap kezdődött, reggel éhgyomorra kellett bemennem, vizeletminta, vérvétel, mellkasröntgen volt a napirenden. Ebben csak az volt a vicces, hogy én sajnos normál esetben sem reggelizem. Kávé, cigi, és go a munkahelyre... Na, a kávéfőző indítása nálam amolyan pavlovi reflexként működik. Még magamnál sem vagyok teljesen, már bekapcs. Na, ez tegnap reggel kimaradt. És ami durva: így hogy tilos volt ennem, megéheztem, és ennem kellett rögtön a vizsgálatok után. Hm... Mondtam már ugye, hogy a humor és az irónia nekem éltetőm? A vérvételes néni közölte, többek között azért kell a vérminta, ha esetleg valami gond lenne az operáció során, tudják, melyik vércsoportból kell kapnom. És jót derült rajta. Kis spätteé én is. De tényleg.
Ezután mentem dolgozni, és meglepő módon legalább tizen állítottak meg késésem okáról, kérdezve a műtétről, bíztattak, hogy túlélhető -köszi!-, meg hasonlók. És ez nagyon jól esett. Este visszamentem a kórházba, ahol intenzíves barátaim szerveztek nekem altatóorvost. Kiderült, hogy volt olyan kórházi buli már, ahol együtt ittunk, így aztán összetegeződtünk a doktor úrral. Ez nem tudom miért, de megnyugtatott...:) Már többször altattak, de valamiért eddig mégis tartottam tőle. Most már annyira nem. Ha valami komplikáció folytán "nem jönnék vissza", akkor röhögjetek ezeken a sorokon! De tényleg! :D András barátom kérdezte is, nem lehetne-e ezt az altatás témát úgy intézni, hogy náluk, érts az intenzív osztályon ébredjek. Erre a doki megkérte a mi Andrásunkat, hogy ne legyen ge*ci...:) Valóban érdekes hangulatú orvosi vizsgálat volt...
És tényleg ezúton szeretném megköszönni a kórházi barátok, mindenek előtt Kutya, Balu, és András segítségét, támogatását, hogy segítenek lazá(bba)n venni a dolgokat, és mindenkinek, aki bíztat, vagy egy picit is izgul értem...:)
Amúgy bepanaszoltak engem anyunál... Édesanyám egyik kolléganője a munkahelyem utcájában lakik, és én állítólag rendszeresen nemköszönök neki. Megeshet, mea culpa ezúton is. Azt azonban tudni kell, hogy a hölgy az út másik oldalán lakik, és az ablakból szokott nekem kiabálni. Én pedig általában igyekszem előre nézni, főleg ebben a gány időben. Fülemben meg bömböl az mp3-lejátszó, aminek két oka van. Egyrészt unom a heti szinten előforduló beszólásokat, hogy aszongya, steptáncos, meg hülye nyomorék, de a legjobb még mindig a busz csuklójában elhangott: "Fiatalember, nem kellett volna korán reggel annyit inni, akkor most nem dülöngélne a kanyarban..." nekem irányzott mondat volt. Szerintem überelhetetlen. Csak már sajnos kurvára unom. Így max süket nyominger vagyok, de azt meg nem hallom. :P
A másik ok: ritmusra könnyebben sétálok, ha nem a saját járásomat hallgatom. Summa summarum: ha nem köszönnék bármelyikőtöknek, akkor az nem parasztságból történik, pusztán szól a zene és/vagy el vagyok merülve a gondolataimban...
Más: holnap elmarad a Haladás elleni hazai ETO-meccs. Ez vicc. Állítólag az ország egyetlen olyan pályája, ami fűthető, de derék pályamunkásaink nem tudják használni. Bekapcsolták azt az izét, és hajrá...Az, hogy a havat letolják, nem jutott eszükbe. Mert ez a fűtés ugyebár a havat nem tünteti el, csak a gyep fagy utáni "regenerálódását" segíti, ha nincs rajta hó. A fél ország rajtunk röhög. A szombathelyiek meg persze gyártják összeesküvés-elméleteiket, hogy félünk (!) kiállni ellenünk, illetve új játékosaink játékengedélyére várunk. A pótlás időpontja jövő kedd, mikor szerdáig folyamatosan esni fog a hó. Most is esik... Tehát valószínűleg nem lesz meccs, ha mégis, akkor meg lemaradok Buzányszky Jenő bácsi bencés gimiben tartandó élménybeszámolójáról. Ami egyébként ezen a héten kedden lett volna, csak az Aranycsapat egyik még élő játékosának temetésre kellett mennie...:(
Még más: Ferenc testvéééér.... A Mária Terézia-korabeli magyarok "életünket és vérünekt" felajánlásáhozn hasonlította, hogy egy nyilvánvalóan balos érzelmű nyugdíjasszervezet támogatja az ő időseket elég érzékenyen érinti "reformjait"... Jaj, hogy én mennyire de nem szeressem ezt az embert...:(
Régen írtam Dóriról. Ő semmi köze Gyurcsányhoz, nem is tudom, miért ide írom. :) Bakker: 20 ujjam is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam, hány embernek sírtam már el vele kapcsolatos érzéseimet... És most úgy néz ki, fordul a kocka, ő van ott, ha baj van, a szomorú, dühös, vagy éppen búvalb... izé búvalbélelt vagyok. Legutóbb is panaszkodni akartam neki valami kapcsán (tiszta Joshi Bharat...), de -hogy stílusos legyek:)- csatornát, váltottunk, és Mónika-show Mónika válását veséztük ki... Meg egyéb "mélyenszántó" témákat, de akkor és ott az kellett...;)

És végül: örömmel, és büszkeséggel tölt el, hogy egyre több visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban, hogy olvassátok, véleményezitek. Egyesek szerint "kitárulkozó", ami nem baj, mert ez végülis amolyan naplóféle lenne. De tényleg sokan szóltatok már róla, volt aki idézett is belőle, köszi. ;)
Természetesen igyekszem tovább írni, sőőt a műtét után kis optikai tuningot is szeretnék eszközölni, de ehhez majd szpd blogger barátom segítségét kell kérnem... ;)

Nah, ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek!

PS: GeriPapa! Köszi, hogy megformáztad azt az exceles bizbaszt! Nagy vagy! :)

Te tudsz...?

Büki élménybeszámolómat hallgatva egyik kolleginám döbbent csodálkozással kérdezett vissza: "Te tudsz táncolni?"

Én akkor igent válaszoltam, most pontosítok: Eszti! Az, hogy tudok, az túlzás, hogy szeretek, az jobban fedi a valóságot...:)

Bizonyítékként álljon itt két "Katával táncolós" kép egy nagyon emlékezetes zátonyos buliból... ;) Sajna nem videók, de remélem, azért hihető...:)

HŐSÖK

Egy eredmény: MKB Veszprém-Ademar Leon 28-26 (14-13)
Hősök vagytok mind, veszprémi szurkolók, vezetők, játékosok!
Egy kommentár a tévéből: "Hatezer tomboló szurkolónál csak egy hátborzongatóbb élményt lehet elképzelni: amikor ők hatezren néma csendben emlékeznek..."
És innentől beszéljenek a képek helyettem:

Pótszilveszter

Péntek délután végre eljött az idő: barátainkkal Bükre utaztunk pótszilveszterezés céljából. Hogy miért éppen oda? Hm... Nem kell mindent megmagyarázni, ennek hangulata van...:)
Volt jó társaság, finom kaják, sok-sok Soproni serital, na meg rövitalból annyiféle, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni...;)
Viszonylag jól bírtam a kiképzést, szombat hajnalban fél 5 magasságában keveredtem ágyba, nagy beszélgetések, és nagy-nagy táncitánci után...:)
Szombaton már délután 3-kor előkerültek az itókák, és nem borult a papírforma: az after party ütősebbre sikerült, mint maga "a" pótszilveszter. Ne kérdezd, mikor feküdtem le, fogalmam sincs róla...:/ :)
Tegnap dél körül indultunk vissza, még András barátoméknál megettük az ottfelejtett virslit, azóta regenerálódok... Holnap már meló!
Szép volt, jó volt, mondjuk egy-két emberkét nagyon hiányoltam...
"Lesz-e még, úgy mint rég....?"
Apropó: majd összeírom a Best of Becsvölgye&Bük zenei felhozatalát, tanulságos lesz...;)

Valentin-nap bal kézzel...

Holnap Valentin-nap. Más irányú elfoglaltságom miatt ma írok ebben a témában...:)

A papírforma szerint most egy Valentin-nap-fikázó írásnak kellene következnie, mert az nagyon trendi. Én viszont máshogy gondolom...

Szerintem minden alkalom, ahol kimutathatjuk szeretetünket, szerelmünket, az csak jó lehet. Rendben, ez egy elég "mű" ünnep, nálunk nincsenek hagyományai. Azt viszont nem hiszem, hogy ez virág- és ajándékboltosok ünnepe lenne: a szeretet kifejezésének nem feltétlenül kell valami kézzel fogható dologban megnyilvánulnia.

Ezzel a nappal kapcsolatban két emlékezetes élményem van.

Egyszer még gimiben egy lánnyal kapcsolatos érzéseimet az intézmény üzenőfalán fejeztem ki. Elég igénytelen módon, egy papírfecnire körmölt idézettel. Mivel a lánnyal leveleztünk, felismerte a kézírásomat, és hát elég rosszul jöttem ki a dologból, kérdőre vont, hogy nekem ennyit ér a barátságunk, stb... Na, hát túl elegáns azért nem voltam...

Egyszer pedig képeslap várt a gimis koleszban, egy "titkos hódolómtól". Hm... Már ez a titkos hódoló-aláírás is gyanús volt, meg hát elég érdekes "ákombákomokból" állt a kézírás. No, szóval kiderült, hogy egy osztálytársnőm "megsajnált", hogy nincs barátnőm, és írt nekem egy kamu képeslapot- bal kézzel... A jó szándék vezérelte, engem viszont megviselt a dolog, igazából akkor jöttem rá, hogy a reménykedésnek, a hiú ábrándok kergetésének elég gyakran hatalmas nagy pofára esés lehet a vége...

Nekem a szerelemről írni kb. olyan, mintha a drogokról írnék, mindkettőhöz ugyanannyi közöm van... A Valentin-nap a gondolkodásról szól számomra. És igen, egyedül vagyok, de nem magányosan. Rengeteg kedves barát-barátnő vesz körül, akik színt visznek napjaimba. Ez számomra két okból jelent "problémát". Egyrészt: sokan ajánlották nekem a netes ismerkedést. Ha viszont ott egy lány megtudja, hogy mozgássérült vagyok, hajlamos arra, hogy "jaj, szegény mozgássérült srác, járni nem tudnék veled, de szívesen leszek barátod, lelki társad...". Erre viszont ismerőseimnek hála, nem vagyok rászorulva, az "igazit" megtalálni pedig neten szerintem teljességgel lehetetlen. Ha viszont találok valakit akár neten, akár bárhol? Azt biztos nehéz megérteni, hogy ennyi lány vesz körül, de nélkülük tényleg nem tudnám elképzelni az életemet. Mondjuk bárcsak ilyen problémáim lennének... :)

Sok hülyeséget írtam? Elképzelhető. De így érzem, ez a véleményem. Elolvasni nem kötelező, véleményezni szabad... ;)

Ami lényeg: aki szerelmes, az szeressen, szerelmeskedjen! :) Aki pedig hozzám hasonlóan egyedül van keressen, ne adja fel, sosem lehet tudni, hol bukkan fel az igazi...

Ha felbukkan valaha egyáltalán...

Péntek 13

Igen, péntek van, és 13-a. Nem szeretem. Nem vagyok babonás. Inkább bogaras, ezekről majd máskor írok. :)
Péntek 13-mal kapcsolatban igazából egy kellemetlen élményem van. Még töpörödött törpördög koromban mozgássérült barátaimmal Badacsonyba mentünk kirándulni. Vagyis én csak mentem volna. Écsről beértem a találkozóhelyre reggel 8-ra, a gond csak az volt, hogy a csoport busza 7-kor indult. :) Nem kicsit volt ciki anyuval hazaállítani, és apámnak elmagyarázni, hogy a kirándulás "elmaradt". :)
Ezen kívül ezekkel a bizonyos péntek 13-makkal soha nem volt gond, de azért nem szeretem.
Ma viszont egy újdonság lesz: péntek 13-án megyünk inni kórházi cimborákkal. Méghozzá Bükre. Három napos pótszilveszter, adunk a májnak, és a kulináris élvezeteknek rendesen.
Nos, ezek az iszogatások elég gyakran "totál brutál" lerészegedésbe (ld. még: format c) szoktak torkollani, ezúttal ezt viszont szívesen mellőzném.
De nem igérek olyat, amit nem tudok megtartani. :) A fejleményekről majd beszámolok... :D
Mint a bejegyzés időpontjából is látható, ma nem dolgozom. Délután 4 körül indulunk Bükre, és én délben szerettem volna elkéredzkedni melóból, de a főnök azt mondta, hogy inkább vegyem ki az egész napot, és "pihenjek rá" az eseményekre... A főnököm áldott jó ember...:)
Ma egyébként a német csődbiztos vizitál a cégnél, úgy néz ki, egyenesbe jönnek a dolgok, fizu jövő héten talán már lesz, a többi meg majd kiderül.
Még hétfőn sem dolgozom, akkor dokihoz megyek, háziorvoshoz pofavizitre, meg kialszom a hétvége fáradalmait, úgymond regenerálódok...:)
Amúgy meg:
Sztojka Iván (most már csak Sz. I.) feladta magát a rendőrségen, Marian Cozmát ezekben a percekben helyezik örök nyugalomra.
Előkerült a francia diáklány, Ophélie holtteste a Dunából. Ami "örömhír": külsérelmi nyomot nem találtak rajta, nem épül tovább a magyar "országimázs"...
Ha már külsérelmi nyomok: egy orvos figyelmeztetést kapott, mert egy idős néni halálának okaként agyvérzést állapított meg, amúgy pedig 14 késszúrással ölték meg. A hírek szerint a néni által szedett véralvadásgátló gyógyszer zavarhatta meg az orvost... Morbid, nagyon morbid...
Egyébként meg holnap Valentin-nap, de erről majd egy külön bejegyzésben...

Gives You wings

Bemutatták a Red Bull istálló 2009-es gépét is.

A gépet, mely talán Sebastian Vettelnek is szárnyakat ad... ;)