Hm... Szóval a húsvét is eltelt. Baromi gyorsan telik az idő. Ez zavarni szokott, de nem sokára szombat, úgyhogy bánja kánya... ;)
Az ünnep szpd blogger kollégához, és persze sokakhoz hasonlóan feltöltődéssel telt: alvás, pihi, olvasgatás, tévé, nagy-nagy kajálások, és "kiccsaládom" adták a keretet hozzá.
A nászajándék GPS lett egyébként, már ki is lett próbálva, és hát műkszik. Még sosem láttam/hallottam működés közben, immáron ezt is elmondhatom magamról. De a lényeg az, hogy az ifjú pár is örült neki, és használt fogják venni...:) Huh, amúgy az esküvői logisztikát oktatni kéne... Pff...:)
Tegnap megvolt az MTK elleni Magyar Kupa-"odavágó" is, Bajzi és Tokody bombagóljával nyertünk 2-1-re, lehetne nagyobb is az előny, de nem vagyok telhetetlen. :) Ha minden jól megy, megyünk Pestre a visszavágóra, de ez még szervezés alatt...
A képről: a már többször emlegetett Melinda és Zsófi a gyógytornászlány látható rajta, az ETO-szurkerek női szekciójának "oszlopai". Meg nem erősített hírek szerint már készül a Luvnyák Ultras drapi is! :) Lehet, hogy nem fogok beállni közéjük... ;)
A meccsen is szóba került az esküvő. Kutyával megállapítottuk, hogy éjfél után valószínüleg sírni fogunk. Az érzelmi viharok, ugyebár... :) Persze, örömömben fogok sírni, jó lesz látni, hogy egy szem bratyóm "révbe ér", megnősül. De azért ismét agyalni fogok rajta -gondolom-, hogy rossz, bűn rossz egyedül, és hát az én esküvőmre még nem nagyon kell készülni... :( De úgy is mondhatjuk, hogy még nem tűzték ki az időpontot... :D
Diákdiri-választás lesz a Krúdyban! Tessék az ifósokra szavazni! :) Fanni, a kézilabdás Deáki Dóri, és a többiek osztálya, Hajrá. Csajok! :) Na jó, azért picit Nikinek, volt sulitársam osztályának is szurkolok, de csak picit. Ja, és Kata, ha olvasod: itt jegyezném meg, hogy Dóri nem krúdys, és soha nem is volt az... :P
Ma délután melóból a buszra sétálva megállított egy 89 éves bácsika. Mindig szoktunk köszönni egymásnak, meg még mindig tesz-vesz a ház körül, nagyon aranyos... És kioktatott, hogy menjek kicsit lassabban, mindenhová odaérek... Hát ja, az én járásom egy idegennek elég furcsán néz ki, viszont egyáltalán nem fáj, meg fáraszt, vagy ilyesmi... De a bácsi bölcs szavai megérintettek.
Lassítani kéne egy picit. Mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése