Alteregó 2.-meg más is

Talán már említettem, hogy Gergő kollégám nem teljesen normális. De hát így szeressük, na...:) Ő vetette fel a tesóm, és Mr. Simonyi közötti hasonlóságot, és ő ajándékozott meg ezzel a mellékelt képpel. Szerintem beteg... :D :D :D
Azért írok ennél jóval komolyabb dolgokról is. Már említettem az esküvőt. Szép volt-jó volt, természetesen. Azt is említettem már-de most az esküvő kapcsán talán gyakrabban eszem,be jut-, hogy elegem van az egyedüllétből: szar egyedül, én is szeretnék magam mellett tudni egy lányt, aki szeret, és én viszont szerethetem, aztán esetleg valamikor családot alapíthatunk együtt. És amit még nagyon unok, ez az idióta sebnyalogatós önsajnálat. Valamit már tennem kéne, hirdetni, vagy "megnyílni", nem tudom. A felismerésig már eljutottam, első lépésben talán már ez is valami. :) Emancipáció ide vagy oda, sajnos (?) nem olyan időket élünk, ahol azt a bizonyos sültgalambot várva találom meg az Igazit. Nehéz ügy ez, nagyon nehéz...
Sportoljunk egy kicsit! Úgy néz ki, minden igyekezetem ellenére nem tudok ott lenni a női kézilabda BL-döntő veszprémi meccsén. A jegyek ugyanis "elfogytak", vagyis én, a mezei szurkoló nagyon messze vagyok a tűztől. A helyzet momentán a következő:
"A BL-döntő helyszíne, a Veszprém Aréna 5100 fő befogadására alkalmas. A jegyekből 700 db kerül Veszprémbe. Kiadunk 300 VIP jegyet. 500 db kerül Dániába, 800 db az ETO bérleteseihez, 500 db a csapat tagjainak jut. 750 db-ot kap a B-közép, 150 db-ot a főszponzor Audi, 500 db-ot a további szponzorok, és 200 db-ot a város, illetve a Sportigazgatóság. A sajtó képviselői 100 helyre tarthatnak igényt"
Szerintem teljesen reménytelen az ügy, lehet, hogy inkább elmegyek Nyíregyházára focimeccsre. Ha lesz busz...:)
Nem lehet sz nélkül elmenni hokiválogatottunk VB-szereplése mellett. Sorsdöntő meccsünkön ezekben a percekben 1-1-re állunk a fehéroroszok ellen. A szlovákoktól 4-3-ra, Kanadától 9-0-ra kaptunk ki. De most nem ez a lényeg.
"Megérkeztünk a világelitbe". Egy kanadai játékos ütőt dedikált magyar társa aznap született ikrei számára, és valamiben tényleg minket irigyel a világ: szurkolóink űzik-hajtják a csapatot, eredménytől függetlenül: díjazzák a lelkesedést. "Itthon vagyunk!"-Svájcban!
A tornát hónapok óta vártam, örömjátékot ígért, ahol az égvilágon semmi vesztenivalója nincs a csapatnak. Az örömjátékba Ocskay Gabi halálával bánat és gyász vegyül, úgy magyarosan: sírva vigadunk! Hatalmas élmény, eredménytől függetlenül.
Valamiben ma átesek a tűzkeresztségen: még soha nem söröztem itthon egyedül. Most megfürdök, és hideg sör, valamint finom pisztácia társaságában nézem végig a hokimeccs hátralévő részét, az ETO focistáinak egerszegi vendégjátékát, majd a Barca BL-meccsét.
A Zete-meccs furcsa egy picit. Ha szüleim annak idején apám lakóhelyén telepednek meg, akkor én most a hazai csapatnak szorítanék. De ahogy szerelemben és háborúban, úgy sportban sincs se ha, se de...
Ezért: HAJRÁ, ETO! :)