Tegnap moziban voltam, és a címben szereplő filmet néztem meg. Erről szeretnék írni, de azt előre jelzem, hogy semmiképpen sem a klasszikus értelemben vett filmkritikának szánom, sokkal inkább a filmmel kapcsolatos érzéseimet szeretném megfogalmazni.Elöljáróban: magam sem tudom igazán az okát, de nem szeretem "ép" barátaimat elhívni mozgássérült társaim közé. Talán azért, mert - eddigi tapasztalataim szerint- valahogy "furcsán", "feszélyezve" érzik magukat közöttünk. Nem is ok nélkül, mert egyszerűen ismeretlen nekik ez a "másik világ": a sérültek élete.
A mozi ennek a másik világnak a bemutatására tesz egy kísérletet. A főszereplők az Egyesült Államok kerekessékes rögbicsapatának tagjai. Ezt a sportágat nem úgy kell elképzelni, hogy a megszokott rögbipályán játszanak a szokásos védőfelszerelésben, csak éppen kerekes székben ülve. Egy tornateremben játszanak, kosárlabdapálya-méretű küzdőtéren. A speciális (átszámítva kb. 600 ezer forintos) székben ülő játékosok célja, hogy a labdát eljuttassák a másik csapat térfelének alapvonaláig. Egy játékosnak ölben kell vinnie a labdát, illetve 10 másodperc áll rendelkezésére, hogy továbbpasszolja, illetve lepattintsa azt. Egymást kőkemény ütközésekkel akadályozhatják, de a székek sérülést nem okoznak, egy-egy borulás persze könnyen előfordulhat.
A kerekesszékes játékosok között találunk születése óta sérültet, de olyat is, akit gyermekkori sérülés, illetve baleset kényszerített kerekes székbe. Ez utóbbit még nekem is szörnyű látnom, "hálát adok a sorsnak", hogy születésem óta sérült vagyok, nincs "összehasonlítási alapom", hiányérzetem, hogy "milyen volt azelőtt"... Bepillantást nyerhetünk a baleset utáni rehabilitáció folyamatába, és a lelki küzdelembe, amin a sérült fiatal keresztülmegy, míg feldolgozza, hogy egy "másik élet" kezdődik számára.
Ezek a srácok hús-vér emberek, ugyanazokkal a problémákkal, mint hétköznapi társaik (munka, párkapcsolat stb.).
A filmben még igazi "sportos" szál: az USA válogatottjából eltanácsolt játékos Kanada csapatának edzője lesz, és fel kell dolgoznia, hogy a szeretett szülőhaza ellen kell csapatát győzelemre vezetnie, amit otthon nem mindenki tud elfogadni.
Hogy műfaját tekintve mi ez a film? Dráma? Sport- esetleg dokumentumfilm? Nem sikerült eldöntenem, talán éppen ez a jó benne. Ajánlani tudom mindenkinek, aki kicsit is jobban szeretné megismerni sérült embertársait. Az utakon felelőtlenül száguldozó, ittasan vezető sofőröknek pedig egyenes kötelezővé tenném, hogy lássák, milyen élet vár(hat) rájuk.
Egyébként: a film elején verhetetlennek beharangozott csapat a film során végigkísért svédországi VB-n, illetve az athéni paralimpián sem nyer aranyérmet.
Ez talán nem is baj. Ők mindenképpen nagy bajnokok, példaképek: GYŐZTESEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése