Vegyesfelvágott 6.

Rengeteg mesélnivalóm van, szerintem sok dolgot ki is fogok felejteni, de azért most belekezdek. Csak arra kérlek, ha végigolvasod, legalább az egyik témához szóljatok hozzá! Ha már ennyit vesződök... ;)
Nah, akkor először is legénybúcsú: Győrzámolyon kezdődött. Egy óra gokartozás volt a program. Én saját és a többiek testi épségének megóvása érdekében inkább a kávézó-részben maradtam, ahol is Barnival, Levivel, és a lányokkal csocsóztunk, beszélgettünk. A két kissrác nagyon lelkesen tolta, majd teszek fel képeket, ha eljutok odáig. A körrekordot a hullafáradt cibaki-szolnoki-kőszárhegyi Lajosunk hajtotta, de mindenki hullafáradtan szállt ki a gépből. Innen aztán elmentünk hozzánk, "lefürdés", meg sörrentés voltak a napirendi pontok. :) Amikor mindenki elkészült, "irányba kerülünk", Smuki Sörpatikájában töltöttük a következő pár órát. Ismét habzó ser jelentette a frissítőt, meg volt zenegép is. Meg persze meccsnézés, már amennyire a körülmények engedték, ugyanis messze volt a tévé...
Bulink helyszínéül a Mamma miát választottuk. Hááát most voltam ott először... Zenében feregetegesen nagyon ku*va jó volt. Csak hát baromi sokan voltak, meg azt nem értettem, hogy a DJ miért káromkodik artikulálatlanul a mikrofonba. Még valami volt, de erről majd később...
A nagy tömeg miatt hamar távoztunk, órát állítottunk, majd mentünk aludni, ugyanis a Forma-1-re kelni kellett. :) De erről is majd lentebb.
Következő: sportrovat! Vagyis a legeleje nem teljesen... Ocskay Gabi nagyon fog hiányozni a hokiválogatottból... Senki és semmi nem fogja őt már visszaadni a családjának, barátainak, és a sportrajongóknak. Viszont dr. Papp Lajos megnyilvánulása nagyon szimpatikus volt. Történt ugyanis, hogy az ismert pécsi szívsebész kiállt a nagy nyilvánosság elé, és közölte, hogy igen, ő volt az az orvos, aki engedélyezte Gábornak a sportolást, pedig a sportorvosok szigorúan megtiltották. Nagy dilemmát okozott neki, hogy az életét kockáztatva hagyja neki azt csinálni, amit szeret, vagy megöli a lelkét, végleg száműzve a sportpályákról. Szakmailag kifogásolható döntés, az emberi részét teljesen meg tudom érteni. A játékos is nyilatkozta korábban, hogy addig fog keresni orvost, amíg nem térhet vissza. Most pedig a gyászoló édesapa kérte: ne vizsgálják Papp doktor felelősségét. Felkavaró történet...
Forma-1: nem találok szavakat, egyszerűen pazar verseny volt. Rengeteg akció, szorosabb mezőny, előre -szinte- megjósolhatatlan végeredmény. A szinte szócskát mindössze a fantasztikusan összerakott Brawn GP-Mercedes csapat nyomasztó dominanciája iratta le velem. Button győzelmének örülök. Mint ahogy Vettel és Kubica remek teljesítményének is, mondjuk szerencsétlen kiesésüknek kevésbé... :S Azt azért valaki elárulhatná nekem, hogy Hamiltonnak miért van mindig ekkora szerencséje, és mikor fogja végre elengedni a kezét Fortuna istenasszony....? :S De tényleg hatalmas respect a srácoknak jó verseny volt, jók lesznek ezek az új szabályok... Tetszett, na...
A fociválogatott nyert Albániában, ami örvendetes. A játékosok nyilatkozatai is szimpatikusak, végre továbbjutásról beszélnek, nem a "majdcsakleszvalahogy" a domináns elv... Viszont nagycsapat ellen is villantani kéne, akkor még boldogabb lennék...
Pfff.... Marko Andic, a Fehérvár légiósa egy valószínűleg nem szándékos, ámbátor annál balfaszabb és feleslegesebb mozdulattal gyakorlatilag kettétörte Jarmo Ahjuperának, az ETO észt játékosának a lábát. A felépülés előreláthatólag egy teljes évet fog igénybe venni... Jarmo, visszavárunk!
Biztos említettem már: kaptam olyan visszajelzést a blog kapcsán, hogy írnom kellene arról is, hogy mozgássérült vagyok. Nem tartottam eddig szükségesnek, de már eljutottam addig, hogy fogok erről is írni, az "alapanyag" már megvan hozzá. Csak még időt kell rá szakítani, és a végleges formát "kiötleni". Viszont annyi impulzus ért ebben a témában az elmúlt napokban, hogy azokról is szeretnék írni.
A múlt héten láttam a tévében egy riportot a Pető intézetben tanuló sérült fiatalokról. Két bottal/járógéppel/elektromos kerekesszékkel közlekedtek, de sportoltak, ergométereztek, úsztak, a Nintendo játékkonzolának köszönhetően ( a joystick-kal az adott sportágnak megfelelő mozdulatsorokat lehet végezni) golfoztak, teniszeztek, fociztak. Megindító látvány volt még nekem is, hát még azoknak, akik még soha nem találkoztak ilyen emberkékkel. És kicsit előjött belőlem a kommunikációs szakember: végre egy riport, ami nem a sajnálatra épít: úgy állhattam fel a tévé elől, hogy: "Hú, vazze, most végre mindenki láthatja, hogy mi ilyeneket is tudunk..."
Múlt hét pénteken egy kutatásban vettem részt mozgássérült társaimmal. Azt vizsgálták, hogy milyen tapasztalataink vannak az iskola/oktatás kapcsán. És hát döbbenetes élmény volt... Az emberek többségéből dőlt a panasz: rossz kapcsolat osztálytársakkal/tanárokkal/ részben szülőkkel (!) "azért, mert mozgássérült vagyok..." Továbbtanulási szándék megváltozása "azért, mert mozgássérült vagyok..." Jó, persze, nekem szerencsére nem kellett a szó legszorosabb értelmében vett akadálymentes intézményt keresni (csak a legelején, viszont ez egy külön történet...), de az emberi tényezőkkel sosem voltak gondjaim. Jól kijöttem tanáraimmal, társaimmal, ha gondok adódtak, azok soha nem arra voltak visszavezethetőek, hogy mozgássérült vagyok. Még a katedra másik oldalán állva, tanárként sem voltak gondok diákjaimmal... Szóval egy újabb adalék ahhoz, hogy nincs okom panaszra...
Áprilisban ismét megrendezzük az écsi Rábaringen a Camelot Kupát, ami egy autós ügyességi verseny sérültek részére. Naggyon jó lesz, várom már! Fel is vettem a kapcsolatot egy, a városi tévénél dolgozó ismerősömmel (aki egyébként egészen véletlenül egy Dóri...:)), aki majd segít, hogy a széles nyilvánosság is láthasson az autós "ügyeskedésből". És egy "baromi nagy durranásra" is készül egyesületünk, de ez még akkora titok, hogy bővebbet még én sem tudok. :) Szerdán pedig moziba megyünk, a Gyilkos labda- A kerekes szék harcosai című filmet nézzük meg, ami már a cím alapján is érdekesnek tűnik. Így a magyar-málta focimeccs kimarad, de talán ismétlik még. :)
Őőő és hát a végére vissza a Mamma Miába! Sok emlékezetes beszólást kaptam már életemben a járásom miatt, de egy szombat esti túltett mindegyiken. Komolyan nem tudtam, hogy sírjak-e, avagy röhögtek, mondjuk inkább leblokkoltam a döbbenettől... Az történt, hogy a szórakozóhelyről távozóban megfogta egy srác a vállamat, odahúzva asztalához, ahol rajta kívül két-három lány ült. A srác nekik akart engem bemutatni. Mondván, "úgy hallottuk, hogy a nyomorékoknak nagyon nagy farkuk van!" (!!!!) Kiss Ádám után szabadon: hagyok időt... Nem kamu, esküszöm, tényleg megtörtént! Na most én ott meg sem bírtam mukkanni. Így utólag persze elviccelődhetek a dolgon, hogy a srác komoly marketingtevékenységet folytatott érdekemben, személyi PR meg ilyenek... Vagy esetleg a srácnak van kisebbségi komplexusa, hogy ott van három lánnyal, és "nagyfarkú pasit" keres?
De nem értem... Ennyira szar bulija volt ezeknek a fiataloknak, hogy ezzel, és egy ilyen beszólással kellett feldobni? Vagy ettől jobban fog aludni?
Kb. kétméter magas mentős barátom mondta, hogy ha ezt ő észreveszi, valószínűleg kiemeli a srácot a boxából. Valószínűleg ezért csak a parkolóban szóltam neki. Ő mondta, hogy látott ő már olyat, hogy egy hasonló helyi vagány csávót egy autó roncsából/motor mellől kotortak ki, és bizony nálam is rosszabb "mozgásállapotba" került. Vajh, akkor is ilyen humoros lenne-e a szitu? Vagy ha a gyermeke születne hozzám hasonló állapotban? Nem, persze, hogy nem kívánok neki ilyet, csak nagyon komolyan szánalmat érzek a győri éjszaka eme önjelölt császárának irányába. Akinek humorára az asztalnál lévő lányok persze vevők voltak: combjukat ütötték a röhögéstől... Az ellentmondás csak látszólagos: ismerős ember még soha nem hozott ilyen helyzetbe, vadidegen annál gyakrabban... :S
Ja: Dóri-féle bulifotó-portfólióm szépen gyarapszik, de ezt inkább megtartom magamnak! :P
Huh... Ennyi! ÍRJATOOOOK! Szeretnék visszajelzést kapni, hogy nem hiába koptatom itt a billentyűzetet... ;)