Szóval abban a bizonyos Tvrtko-riportban elhunyt élsportolókról volt szó. Csapatsportok elhunyt képviselőiről, és a riport azt vizsgálta, hogy teljesítettek a csapatok a szörnyű gyász közepette. És ezek a csapatok szinte mindig GYŐZTESKÉNT (így, csupa nagy betűvel!) kerültek ki a szezonból, kupagyőzelmet, bajnoki aranyat vihettek elhunyt társuk sírjához. A filmet nézve eszembe is jutott, hogy vajon ki lesz a következő, akinek a halálával ezt a szörnyű témát folytatni lehet.
A válaszra sajnos nem kellett sokat várni. Ma reggel Melinda sms-ére ébredtem. Azt kérdezte, hogy Ocskay Gábor Pálinger Kati férje volt-e. Még el is mosolyodtam a kérdésen, gondoltam, Melinda szíve most éppen egy győri focista helyett egy fehérvári hokisért dobog? Aztán rossz érés kerített hatalmába: ilyet azért csak nem kérdez az ember hajnalok hajnalán. Tévé bekapcs, teletext indít, és már ott a fekete betűs hír: elhunyt Ocskay Gábor, az Alba Volán, és a magyar válogatott kiváló jégkorongozója.
Csicsó halála sajnos nem előzmény nélkül. Pár éve már négy hónapot kihagyott szívproblémák miatt, majd orvosai zöld utat adtak neki profi sportpályafutása folytatásához. Utólag könnyen okos az ember: mi lett volna, ha a dokik erélyesebbek, és akkor eltiltják őt a sporttól? Nem tudom, hogy képes lett volna-e befejezni? Ez volt az élete.
Az Alba Volán hokisai ebben az évben embertelen terhelést kaptak. Elindultak az osztrák bajnokságban, és persze a válogatottak- köztük Ocskay- részt vettek az olimpiai selejtezőkön is. Három naponta meccs, ha nem volt mérkőzés, akkor vagy edzettek, vagy utaztak. Mindenki megfeszülten dolgozott a sikerért, Ocskay is, ilyen előzmények után.
Aztán vége lett az osztrák bajnokságnak, a magyar bajnoki rájátszás végén aranyérmet ünnepelhettek, most hét végén... Pár hét múlva teljesülhetett volna Gábor álma: a csapat pályára lép a sportág legnagyobbjainak seregszemléjén, az A-csoprtos világbajnokságon-immáron nélküle. De biztos vagyok benne, hogy a srácok érte is küzdeni fognak, és bizony egy-egy helyzetben Ocskay Gábor ütője is hozzá fog érni a mennyből a pakkhoz, az ellenfelek kapujába segítve azt.
Görbicz Anita és Benedek Tibor is hasonló gondok után bizonyít a sportpályán hétről-hétre. Ez persze a jobbik eset, mintha minden előzmény nélkül... Könnyű okoskodni...
Sportrajongónak lenni fantasztikus dolog. Együtt lélegezni kedvenceiddel, örülni győzelmeiknek, ne adj Isten mérgelődni bosszantó vereségük után: utánozhatatlan érzés.
Horváth Judit, Fehér Miklós, Dárdai Balázs, Bánka Kristóf, Zavadszky Gábor, Kulcsár Anita, Kolonics György, Marian Cozma, Ocskay Gábor...
Egy nagy sóhaj, néma csend, beül néma sikítás: miért?
Ha nem szeretném a sportot, ezek a nevek semmit nem mondanának. Így viszont emlékeztetnek: az élet mulandó. Együtt nevetünk, és bizony együtt is sírunk. Egyre többször...
Nem szeretném ezt a listát folytatni...
Ocskay Gábor, nyugodj békében... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése