Helyzetjelentés 2.

Hm... Elég sokat kellett várni erre a bejegyzésemre, de ennek egészen prózai oka van: vagy nem voltam netközelben, vagy a gépem mondta be az unalmast, így téve lehetetlenné a neten való szörfözést, és egyéb velejárókat...
A számítógép hála Istennek és Laci informatikus guru barátomnak rendben van. A videókártyát kellett megigazítani, ez persze nem biztos, hogy szakszerű magyarázat, de nekem ez jött le...:)
Szóval ott tartottam, hogy múlt hét csütörtök. Asszem. Aznap varratlazítás történt, ami úgy zajlott, hogy gatya le, varraton doki tépett kettőt, két szisszenés után gatya fel, és Auf Wiedersehen. Aztán ennyi...
És mentem Écsre, a szülői házba. Vasárnapig. Ott ugye nincs net, olvasás, tévé, DVD, szóval teljes relax. Vagyis szinte teljes. Édesapám is ott van ugyanis, akivel, hogy finoman fogalmazzak, az ideálistól nagyon messze van a viszonyunk. Kiskoromban ez zavart, most már megszoktam, bár nem kellemes dolog. Nem, nem szoktunk egymással hangosan vitázni, egyszerűen két külön világ vagyunk. Amiről eltérő véleménye lehet két embernek, arról nekünk el is tér, mint rendesen, és képtelenek vagyunk egymással beszélgetni. Konkrétan nincs olyan ismerősöm, akivel ennyire nem találnám meg a közös hangot, mint vele. És itt nem is feltétlenül a szűk baráti körre gondolok, szinte bármelyik kollégám is ide tartozik. Ezt nem tudom miért írtam le, kikivánkozott, na... Békés egymás mellett élésre törekszem, szerencsére a ház nagy, el tudjuk kerülni egymást.
Tehát csütörtöktől-vasárnapig volt Écs. Baromi hosszú volt, de túléltem. Vasárnap Anyuval jöttünk be Győrbe, és az ETO-Kecskemét meccset végülis tévében néztem meg, egy sörike, és fornetti pogácsa társaságában. A Stadion nincs messze, de baromi sok, és magas ott a lépcső, nem akartam kockáztatni. Így zajlott le az első hazai ETO-meccs, 2,5 év után először nélkülem.
Nyertünk 2-0-ra, és hát ha összeszoknak a srácok, szerintem igencsak jó csapatunk lesz. :)
Hétfőn varratszedés, meg házidokinéninél lejelentkezés. A doki 6 hét pihit javasol, én úgy számolok, hogy egy, de inkább két hét múlva már szeretnék menni dolgozni. Jól vagyok, de azért még óvatoskodom, meg hát húzódik a seb rendesen...
A fokozatosság elvét követve próbálok újra formába lendülni, kedden először mentem le újságért, szerdán pedig elzarándokoltam a Plázába, na a buszozás nem volt kellemes, rázkódtam a buszon rendesen...:) Ja, és megvettem Kaiser Ede könyvét, akit a móri mészárlás miatt ítéltek tényleges életfogytiglanra, aztán idővel kiderült, hogy bár nem egy ártatlan bárány, de ezügyben teljesen ártatlan. A könyvet állítólag az ügyvédje szerkesztette az ő feljegyzései alapján, és hát tényleg nagyon olvasmányosra, tanulságosra sikeredett. Azt mondjuk nem értettem, hogy az eladó a könyvesboltban miért kérdezte meg, hogy miért kell egy gyilkost magasztalni...
Tegnap punnyadás, olvasás, PlayStation (az FC Basellal BL-nyolcaddöntőt nyertem a Manchester United ellen...:D), DVD.
Ma? Ma calzone pizza hamarosan, délután go Écsre, aztán holnap Zala, unokatesóéknak visszük az esküvői meghívót. Huh, de régen találkoztam már velük, és nagyon várom már. Nagybátyám is baromi jó fej, a vicces az, hogy ő fater öccse, de tűz és víz a két ember...
Ja: az ETO kupameccsn Kazincbarcikán is nyert, a visszavágóra a fent említett fokozatosság elve alapján- már megpróbálok kimenni...
A kézis csajoknál pedig bemutatkozott az új brazil szerzemény, Amorim. A név azért említésre méltó, mert eredetileg korábbi klubcsapataiban, illetve a brazil válogatottban művésznéven játszik, ez -Duda- kis hazánkban legalábbis kétértelmű... :D
Még egy nem vidám dolog: nagy megdöbbenéssel figyelem a németországi iskolai mészárlásról szóló híreket. Mi még szerencsére "csak" a tanárveréseknél, "diáktárs-alázásoknál" tartunk, bár tartok tőle, nem ez a végállomás, a rossz példa ragadós, csak idő kérdése, mikor akad nálunk is egy ilyen idióta, akinek elborul az agya....
Ennyi. Jó Hétvégét Mindenkinek!