Zárójelentés

Szóval akkor szombat óta újra itthon, vagyis otthon...
De kezdem az elején! Péntek reggel ugye bementem a kórházba, ahol Anyu, Kutya, és Balu tartották bennem a lelket. A műtőbe utóbbi két emberke fel is kísért. Na, a műtős fiút is ismertem, mint kiderült, fociról, Hihetetlen laza, jó fej volt ő is. A takarót felhajtva elégedetten konstatálta, hogy a borotvát nem kell használnia! :D
Csak arra emlékszem, hogy az altatóorvos mondja, hogy aludjak, és gondoljak félvér csajokra, és aludjak. Én persze szófogadó "kiffiú" voltam. :) Olyan fél 1 tájban már újra a kórteremben voltam.
Ha viccesen akarnám felfogni a dolgot -márpedig úgy akarom :)-, azt írnám, olyan volt, mint egy fordított lerészegedés. Mármint részegen először úgy mászkálok, mint pók a falon, aztán össze-vissza beszélek, másnap meg összerakjuk a részleteket. :)
Most a műtőben (és a műtét után) beszéltem össze-vissza, Andrásnak szólítottam az altatóorvost, mindenkit ölelgettem, és alig toltak vissza a helyemre, már telefonálni akartam. :) Viszonylag hamar magamnál voltam, az első emlékem, hogy "Fanni anyukája Andi" itat. Mármint vízzel. De hogy ő mikor jött, mióta volt ott, azt már passzolom...:)
Váltották egymást a látogatók, nem volt időm unatkozni, rögtönöztünk egy Becsvölgye-Bük találkozót, nem volt időm unatkozni. Sőőt utána még Dórival is beszélgettem egyet telefonon, úgyhogy a körülményekhez képest tökéletes nap volt. :)
Aludni nem nagyon sikerült, kb hajnali 2-ig rádiót hallgattam a telefonomon... Kossuthot. hehe! ;) Szerencsére pisilni már aznap sikerült, így a katétert megúsztam. Brr...
Szombaton Balu és András kávéval ébresztettek, aztán kötözés után mehettem haza, egy "élmény volt", elég fájdalmasra sikeredett a procedúra. Hát még az autó megközelítése... :S "Mászkáltam,mint pók a falon". Szerencsére tesóm sokat segített...
Hazamentünk Écsre. Az orvosi ukáz az volt, hogy az első "nagydologig" csak pépes kaját ehetek. Én semmit nem bíztam a véletlenre: joghurt+majonéz+kávé, és már "loholtam" is wc-re, így a vasárnapi ebéd kulináris örömeit már átélhettem...:D
Most már egyébként Győrben vagyok, itt valamelyest kisebbek a távolságok, meg aztán Écsen "drága jó" édesapám már reggel 9-kor felébresztett, hogy már eleget aludtam. Azt csórikám nem tudhatta, hogy kb. óránként felébredtem... :/
DVD-maraton már elkezdődött tegnap Bridget Jones naplóját néztem tévében, ma pedig Segítség, apa lettem!-DVD-n. Már a következő kettő-három film is ki van nézve...:)
Ami egyelőre nehezen megy: járás, állás, ülés, (oldalt)fekvés -így az alvás is, mert háton nem tudok...:/-, no meg a nevetés. A feneegyemeg...:)
Ami lehetetlen perpillanat: köhögés, tüsszentés... Halál, már az előkészületeknél érzem.
A szőr meg nő vissza. És viszket. A húzódó seb mellett. Beszarás, senkinek nem kívánom...:/ :)
Következő: csütörtök, kötözés, meg kontroll.
Vasárnap meg ETO-Kecskemét!
NAGYON SZERETNÉK OTT LENNI! :)