Üzenet

Üzenetet kaptam tegnap iwiwen egy kedves ismerősömtől. A lányt még főiskoláról ismerem, mostanában sajnos nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.
Arról írt, hogy mostanában elég rossz passzban van, és valahogy eljutott a blogomra, és jobb kedve lett, és szerinte sok ember példát vehetne rólam, abból a szempontból, ahogy én veszem az élet által elém görgetett kisebb-nagyobb akadályokat.
Sorai elgondolkoztattak. Egyfelől nagyon sajnálom, hogy rosszul alakulnak mostanában a dolgai, remélem, ez mielőbb változni fog. Másfelől én mint példakép? Hm... Vannak emberek, akiknek sokkal nagyobb problémákkal-akadályokkal kell szembenézniük, mint nekem. Nekem ezeket a lapokat osztotta a sors, és bár az a bizonyos mindent vivő kártya még várat magára, én nagyon jól megvagyok a saját bőrömben, családom, barátaim segítségével elég élhető életet élek. Ha azt a bizonyos citromot megkapod az élettől, minél előbb Martinit kell hozzá keríteni, a saját érdekedben...:)
És hogy szösszeneteimet olvasva jobb kedve lett, ennek örülök csak igazán. Ha csak nála sikerült ezt elérnem, akkor már nem pötyögök hiába, lassan öt hónapja -Jézusom, de gyorsan telik az idő! :)-
Szóval köszönöm kedves soraidat, Neked pedig minden szépet s jót kívánok, fel a fejjel!
A blog új színvilága egyébként Editnek, tesóm menyasszonyának elképzelései szerint állt össze, remélem nem lett azért túlzottan feminin... :)