Zolika...:)

Ismét vicc, ismét iwiw-üzenőfal-termés... :)

A tanítónő mondja órán az osztályának:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye kurva? Menjél vissza a jó kurva anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz b…ogatni.
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.- Zolika vagyok, ....nem kerestek?

:) :)
Nekem tetszik. Azt mondjuk nagyon remélem, hogy egy tanítónéni sem a "Kivánok!" köszönési formát tanítja a rábízott gyerekeknek. Ha már mindenképpen valami tanulságot szeretnék fűzni a történethez...