Hónap

Legeslegelőször: a lány, akiről írtam, hogy kórházban van, tegnap este mobiljáról bejelentkezett facebookra, és irkál is szorgalmasan. Ezt talán vehetjük jó jelnek is. :)

---

Hétvégén Écsen voltam. A legtöbb időt ismét tévé előtt töltöttem, egyebek mellett végignéztem az összes idei Showder Klubot. Megunhatatlan. :)
Amúgy ismét semmi lényeges, relax, Apa, Anya, az egyik gyerek, kutya, és macsek. Ahogy kell.
Aztán vasárnap ebéd után Anyu visszahozott. Ahogy már említettem, előrehozták a bajnokság első két tavaszi fordulóját, így most játszottunk az Újpest ellen. Azon gondolkodtam, hogy esőnap mintájára bevezethetnék a hónapot is. Mert a hó bizony szakadt. De nem volt ezzel semmi gond, a lelátó fedett, és 2-1-re nyertünk is. A körülmények teljesen irreálisak voltak, mégis egész jó kis meccs lett, és ha nem tudnám, mennyire szükségünk volt a három bajnoki pontra, még hiányérzetem is lenne, többet is lőhettünk volna.
Viszont kegyetlenül hideg volt, és én meg nem szeretem a forralt bort, ezért sört ittam, tovább nehezítve a saját helyzetemet... :/ :)
---
És először és utoljára videóra vettem a ValóVilágot. Kíváncsi voltam Zsófira. Nem győzött meg. :D
Hétfőn aztán már délben leléptem a munkahelyemről, ugyanis a tanítóképzőn vettünk részt a szokásos éves Mikulás-focikupán, ami egyben Kiki barátunk emlékére rendezett torna is. Ezért szánalmas és undorító, hogy egy edző az élethűség érdekében már sportorvosi igazoláshoz kötné indulásunkat. De kérdem én: ki az az idióta sportorvos, aki focira orvosi engedélyt állítana ki NEKEM??? Vicces lenne, szerintem. Csak röhögni nem tudok a helyzeten.
Tanulságos egy délután volt, írtam tegnap facebookon. És most következzen néhány vélt és valós tanulság- pontokba szedve:
- bemelegítéskor egy csapattársam véletlenül eltalált OTT, ahol a legkevésbé kellemes. Kegyetlenül fájt, azt hittem, ott halok meg, fetrengtem rendesen. A srác persze majdnem elsírta magát, hogy nem volt szándékos, meg azt hitte, hogy figyelek- amikor több labda jött egyszerre. Természetesen nincs harag, megesik az ilyen. De ha véletlenül történt is, ilyen esetekre fenntartom magamnak a jogot, hogy fájjon... :)
- Öt csapat két csoportban: két meccs jutott nekünk, irtó kevés.
- az első meccs volt az enyém, 12-0-ra kikaptunk, sovány vigasz, hogy a többiek szerint nem rajtam múlott.
- ha öt csapat között két vereséggel nyitsz, ne várj helyosztóra, öltözz, és menjél haza!
- általában örülök, ha ismerősök látnak védeni, egy-két embert azért meg szoktam lepni.Most örülök, hogy nem láttak, ez kivégzés volt. És nem az első pont miatt.
- tök jó, hogy jöttek tanítóképzős lányok segíteni tanáruknak a lebonyolításban. Jó pont, meg szociális érzékenység meg stb. De ha elköszönök tőlük, tanárukkal kezet fogok, nekik eleresztek egy elég hangos, kedves, és udvarias "Sziasztok!"-ot, akkor köszönjenek már vissza...
---
Szóval ennyi volt, délután 4-re már végeztünk is. Legalább tesómmal tartottunk egy "pasis" Árkádozást, utána meg kicsit "lakberendeztünk" a Jysk-ben. Át szeretném rendezni a konyhát, a vicc az, hogy fogalmam sincs hogyan. Csak így nem tetszik, ahogy van. De már legalább vannak ötletek.
Egyébként nagyon keveset vagyunk tesómmal így kettesben, örülök, hogy most összejött. :)
---
Este meg Barca-Realt néztem. Nagy is volt a madridisták arca, meg féltem is a meccstől, ehhez képest gála, örömünnep, 5-0-ás katalán győzelem! Hihetetlen nagy élmény volt. Tényleg jó volt nézni a gránátvörös-kékek játékát. A Real viszont meglepően gyenge volt, és meglepően sportszerűtlen is...
---
Ma dolgoztam, ezúttal kettőig bírtam. Furcsa módon kis fáziskéséssel jött ki az izomláz, fájnak a combjaim, plusz a kezem is. Előbbit pihentetem, utóbbit csuklószorítóval stabilizáltam. Ez tüneti kezelés, de talán segít.
A héten semmi különleges programról nem tudok, pénteken Siófok-ETO, és ahogy idén szinte mindig: tévémeccs. Szóval az az egy fix program. Ha lesz. A többi meg majd alakul.
---
Nagyon sokat gondolkodtam a péntek estéről. Aludtam rá már egy párat, de szerintem érik majd egy külön bejegyzés a témában. Nagyon felidegesítettem magam...
---
Boldog Szülinapot, Zsófi! :)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Tavaszi szezonkezdet :)

Legelőször is az előző poszt végén említett lányról: túl van a nehezén, de a neheze még bizony hátravan. Találó, ugyanakkor elég sejtelmes megfogalmazás. De sajnos az egész dolog elég sejtelmes. Ennek bővebb kifejtése pedig főleg nem ide tartozik, a lényeg számomra úgyis az, hogy gyógyuljon meg/fel teljesen.

---
Viszonylag eseménytelen hetem volt. Ezért az is említésre méltó történet, hogy valamelyik reggel elbambultam, és kapaszkodás nélkül szálltam le a buszról. Ez csak azért gáz, mert nem tudok kapaszkodás nélkül leszállni a buszról. Ezért az utolsó lépcsőfokról ugrottam egy nagyon, és kb. úgy néztem ki korán reggel a buszmegállóban, mint Csollány Szilveszter a 2000-es sydneyi olimpián, amikor gyűrűgyakorlata után visszatért a talajra: beleálltam az ugrásba rendesen, a két kezemet is kiraktam oldalra, talán még a levegőbe is csaptam egyet. Ő az olimpiai aranynak örült, én meg annak, hogy nem a balesetin kezdem a napot. :D
---
meló: zajlik-zajlik, nincs unalom. A másodállást visszamondtam, januárban lehet, hogy visszatérünk a témára, de nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne belevágni.
---
6-3: akármennyire és rég volt, meg a múlt dicsősége, amit el kéne felejteni: csütörtökön volt az Aranycsapat angolok felett aratott diadalának 57. évfordulója, ami egyben a magyar labdarúgás napja is. Csak az a gond, hogy erről mindig eszembe jut az elvesztett VB-döntő is. De akinek hozzám hasonlóan volt lehetősége valamelyik akkori játékossal személyesen találkozni, az azért valamelyest máshogy éli meg a dolgot... Buzánszky Jenő bácsi! A Jóisten tartsa meg még jó sokáig közöttünk!
---
Ha már foci: előrehozott meccsekkel a hétvégén elstartol a tavaszi szezon. Éjjel leesett az első hó. Holnap este fél 6-kor ETO-Újpest. Érdekes lesz, bizony mondom néktek...
Amúgy állítólag van új edzőnk. Vagyis lesz. De ez akkora titok, hogy még én sem tudok róla... :)
---
Szerelmes vagyok! :D A Való Világba a naiváknak nevezett embercsoportból bekerült Zsófi annyira helyes, kedves, aranyos, és szép, hogy arra nem nagyon találok szavakat! :) Szurkolok neki, odaszegez a képernyő elé, ha kiábrándulnék belőle, szólok! :)
---
Politika: igen, a mostani kormányoldalra szavaztam a választásokon. Igen, vannak olyan döntéseik, melyek kinyittatják a bicskát az ember zsebében. Igen, kétharmados többségük van, melyet nagy részben köszönhetnek a másik oldal nyolc éven át tartó cinikus-impotens-dölyfös-undorító-állami pénzeket összekacsintva szétosztó politizálásának. Igen, ez a kormány még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az előző(k). Viszont nem, nem érzek semmiféle személyes felelősséget hülye döntéseikért. Persze zrikálódni lehet ezen, de... Na, mindegy még elhallgatom pár évig, gondolom... :)
---
Feltűnt egy érdekes dolog. Beszélgettünk kollégámmal egy lányról, és én azt mondtam, hogy minimálisan, de érzem, hogy van egy pici esélyem a csajnál. Ő erre azt felelte, hogy majd akkor hiszi el, ha beszámolok róla, hogy megdugtam... Őőő... Ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor tényleg azt várom, hogy egy lány a lelkembe szeressen bele! :) Mert egészen biztos, hogy a szex nagyon lényeges dolog, sőőt... De még egyszer mondom, nem az hiányzik nekem a legjobban...
---
Tegnap este volt a mozgássérült sportolók szokásos évzáró vacsorája a Marcal Étteremben. Most az egy dolog, hogy ebben az évben sem fogtam tekegolyót a kezemben, tag vagyok, meghívtak, ott voltam. Tulajdonképpen jól is éreztem magam, jó volt barátokkal, haverokkal, volt tanárokkal/konduktorokkal találkozni. De... De értek olyan benyomások, amik minden képzeletemet alulmúlták.
Ezekről ismételten nem írhatok bővebben. Nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Ha ezekről a dolgokról mondjuk megyei napilapunkba írnék egy olvasói levelet, annak azért szerintem lenne visszhangja. Ha leközölnék, ha elhinnék. Nagyon gondolkodom rajta, hogy szervezett formában megszűnök mozgássérültnek lenni. Legyen elég annyi, hogy ne várjunk el semmiféle jóindulatot, toleranciát a "többségi társadalomtól", embertársainktól, amíg saját érdekvédőink ennyire... Ennyire... Ennyire olyanok, amilyenek... (és itt természetesen hatalmas nagy tisztelet a kivételeknek...)
Már írtam régebben: egy mozgássérülteknek szervezett rendezvény szerintem akkor jó, ha azon ép társaim, barátaim és jól éreznék magukat, ha ott lennének. Nos, ez ezúttal nekem sem jött össze, gyomorforgató volt... Mármint a hivatalos rész, a hivatalos emberkéktől.
Akit érdekel, annak nagyon szívesen mesélek majd konkrétabban is, annál is inkább, mert a véleményetek is érdekel, és talán tudnátok segíteni átgondolni a dolgokat. De sajnos itt nem írhatok bővebben.
---
Nagyon hideg van kint, és ahogy már írtam, hó is esett. Ha összekaparom magam, mégis
kimegyek Écsre, aztán majd holnap vissza ETO-meccsre, ha lesz. Hétfőn aztán foci mozgássérültekkel, azt mondjuk már nagyon várom. A hét többi része pedig majd alakul.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Gyerünk, Kislány!

Csak meg kellett említenem az újságost, szombat reggel már tudtam is venni Nemzeti Sportot a szokott helyen, gyorsan ment az átállás! :)
A virágot is megoldottam. Aki a kommenteket nem olvasná: - :) - : egy kis cserepes virágot, és illatgyertyát vittem Anyunak, egy szatyorban kényelmesen haza tudtam vinni. Mondjuk a frász kerülgetett, hogy eltöröm, leejtem, meg stb., de épségben hazaértünk, és Anyunak is tetszett a meglepi. :)
Otthon aztán semmi nem volt, pihengettem, olvastam, megnéztem 825 meccset, DVD-ket írtam, meg ilyenek. Este aztán befutott tesóm, meg sógornőm, ők is felköszöntötték Anyut. Nem is tudom, mióta nem voltak itthon...
Tévéztünk is együtt, belenéztünk a ValóVilágba. Régen sem voltam fan, most sem leszek, de ha épp tévéközelben leszek, bele fogok lesegetni.
Nem vagyok álszent, mindenkinek megvannak a maga hibái. Stohl Buci viszont hibánál azért talán többet követett el, és már nem először. Semmi bajom vele, hogy újra feltűnt a képernyőn, de ez a Manhattan-féle "Rossz vagyok, de használható, nekem jó, így jó!" általa történő eléneklése nekem kicsit bántotta az igazságérzetemet. Vagy a gyomrom vette be nehezen? Nem tudom, elég furán jött le...
Egyébként nem hiszitek el, de Écsen továbbra sincs net, és nem is cigizek, amíg ott vagyok... Hihetetlen, mi? :)
Vasárnap aztán visszajöttem Győrbe, bár nem a szokásos módon Anyuval, hanem tesómék eldobtak Nyúlig, onnan meg buszoztam.
Tegnap elég sokáig voltam melóban. A végén még Gerej kollégának fordítottam szóban egy szöveget. Elég hosszú volt, sokat pofáztam, nem volt nálam semmilyen innivaló, és tök olyan érzésem volt a végén, mint anno tanítási gyakorlatokon kicsengetéskor... Hiányzik ám egy kicsit az a légkör...
---
Figyelj, Kislány! Le akartam írni, hogy pénteken lesz két hete, hogy megismertelek, aztán jött a vállfás sztori, amin akinek mesélem, szakad a röhögéstől, hogy ilyen nincs... :) Aztán azt is, hogy jókat bohóckodunk facebook-on, és rá kell jönnöm, hogy nem semmi egy csaj vagy. És végül azt, hogy hallottam, hogy milyen szörnyűség történt szombaton...
De nem írom le. Mert amennyire ismerlek, nyálas kis hülyének néznél, és olyan fura szemekkel néznél rám, mint amikor a kétségkívül gyenge Dél-Afrika-poént elsütöttem...
Azt ígérted, hogy majd segítesz kicsit feldobni a blogomat pár jó képpel, ötlettel. Hétvégén eszembe is jutott, mire kérnélek majd meg először. És arra is gondoltam, rajzolhatnál valami tetkó-tervet, mert valami pici-diszkrét dolgot el tudnék magamon képzelni.
Mindez persze most nem lényeg. Legelőször is gyógyulj meg kérlek, a többire meg majd idővel visszatérünk!

Vegyesfelvágott 20

Nem szoktam itt munkahelyi dolgokkal foglalkozni, de ez a hét nagyon kemény volt... Mivel úgymond "játékok" gyártásával foglalkozunk, javában zajlik a karácsonyi hajrá, nem unatkozunk. És ezt most nem panaszkodásból írom. Pörgés van, nagyon észnél kell lenni...
Fülembe jutott, hogy a szerelősoron dolgozó lányok közül többen "MC DC"-ként emlegetnek. Őőő... Őt én is fel szoktam emlegetni, mint hozzám hasonló járású fiatalembert. Ha barátaim/ismerőseim viccelődnek ebben a témában, azt elfogadom. De ha számomra ismeretlen emberek viccelődnek ezzel, az már picit zavar, mert nem is ismernek, azt sem tudják, milyen ember vagyok, akkor meg ne poénkodjanak ezzel... És hogy még egyet csavarjak a dolgon: ha ismerős hív így a hátam mögött, az azért gáz, mert nem ismer annyira, hogy tudja: a szemembe is mondhatná, akkor kevésbé zavarna. :)
És igen, azzal is tisztában vagyok - tapasztalat -, hogy engem rengetegen ismernek látásból, van ez az adottság/állapot/betegség (?) amivel "kirívok a tömegből".
Vannak ennél nagyobb gondok is a világban, lehet, túllihegem a dolgot, de talán értitek, miért írtam le, és miért zavar, egy kicsit...
---
Facebookon összeakadtam egy német kollégával. Képeim között felismerte az ETO-mezt, és rákérdezett. Én meg írtam neki, hogy az bizony az, sőt ama bizonyos felvétel Stuttgartban készült. Ami tőlük ugye nincs is messze, sőt közel van, de pontos kilóméteradatot nem tudok. És azóta elhülyéskedünk ott face-en, valamennyire nemnormális a srác, de nagyon bírom. :)
És mivel magyarul tanul a fiú, most olyan magyar zenéken agyalok, amik német számok feldolgozásai, illetőleg olyan videókon, amelyekből ragadhat rá valami... :D
Ja, és nem tudom, hogy mondják németül, hogy bejelölni valakit... :)
---
Az nb1.hu fórumán nyílt egy olyan szoba, ahol mindenki írhat magáról, hogy egy picit a nicknevek mögé láthassunk. Leírtam egyebek mellett azt is, hogy segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült vagyok, ennek ellenére szeretek védeni. Az egyik srác erre azt írta, hogy tisztel engem ezért. Na, ez a gúnyolódás után a másik véglet. Élhető, lehetőleg teljes életet szeretnék élni, mindenki fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, és ennyi. Batyus barátomtól tudom, hogy minden példa sántít egy kicsit. Persze, hogy jól esik, ha tisztelnek, de nem érzem, hogy kellene. Akiknek talán példa lehetnék, ők azok a hozzám hasonló járású fiatalok, akik otthon ülnek, és tévéznek, várják a rokkantnyugdíjat, és "nem tudok dolgozni, meg szórakozni járni, apa-anya megmondta". De ők, mivel nem mozdulnak ki, ezt nem is látják, nagy ívben nem érdekli őket, így ez az oldal is rövidre van zárva...
---
Másodállás: sok a kétség. Bizonytalan. Lakáshitelt törlesztek, nem nagyon ficánkolhatok, a főállásomra kell minden energiát-időt fordítani. Az új lehetőség nagyon jól hangzik, de tele van kib*szott kérdőjelekkel. Ezért necces a dolog. És mivel haver ajánlotta, nem merem felhívni, hogy visszamondjam... Húzom az időt...
---
Rongyszőnyeg: sógornőm építő, és nagyon jó ötlete alapján vettem az előtérbe amolyan lábtörlő rongyszőnyeget. Praktikus, csak éppen mindig elakadok benne, berántom az ajtó alá, stb. Szóval még szoknom kell. Egy puffot is behoztunk Écsről, príma kis olvasó-tévéző helyem lett így. :)
---
Újságos: újságosunk határozatlan ideig nem fog újságot árulni! :)) Ez azért vicces, nem? Azt mondta neki a nagykeres, hogy ad 20 darab többszáz forintos IKEA-katalógust, meg két-két napilapot. Ha jól fogynak a katalógusok, akkor mehet a csere. Persze szerződést bontottak, teljesen jogosan. Így most az újságosnál szinte mindent lehet kapni - csak épp újságot nem... :)
---
ETO: kikaptunk 3-0-ra Kaposváron. Ott rohadjanak meg, ahol vannak. Ez már botrány, nem is idegeskedek rajta. Kocsmában voltam, ahol hang nélkül ment a tévé, így követtem az eredmény alakulását. De velem volt két nagyon aranyos lány is, így igazából nem nagyon rázott meg a dolog. Amúgy a csajok capuccinot ittak, én pedig hosszú kávét, meg almalevet szódával. :)
Az esti ismétlést persze nem néztem meg...
Nagyon kellemes kis kora estében volt részem, remélem, lesz még ilyen...
---
Most majd megyek ki Écsre. Anyunak tegnap volt a névnapja, ezért azon gondolkodom, milyen virágot tudok gond nélkül hazavinni busszal kézben, esetleg hátizsákban... De majd megoldom...
---
Ennyi mára.
Jó hétvégét Nektek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Top Cat

Sokak szerint gyermeteg facebookon ez a "kezdeményezés", miszerint mindenki cserélje ki pár napra profilképét kedvenc mesefigurájára. Dehogy gyermeteg... Jó egy kicsit nosztalgiázni... :) Annyi elfeledett mesehőst, gyermekkori kedvencet látok így most viszont, hogy az hihetetlen... :) Volt, akinek írtam is, hogy hogy hívják a képén lévő figurát, mert az megvolt, hogy melyik mesében szerepelt, de hogy mi a neve, arra már nem emlékeztem.

Én Top Cat-et, a vagány macsekot választottam. Turpi úrfi azért annyiban kilóg a sorból, hogy ezt a mesét már egy kicsit idősebb koromban néztem, kb. általános végén. :)
Egy rövid sztori: gimi-kolesz, IRC, azaz chat. Volt, hogy megszokott nevem, Rubinho (=Rubens Barrichello F1-pilóta beceneve) foglalt volt, így aztán elsőre TopCat-et írtam be. De aztán gyorsan váltottam, mert csomó pasi rámkattant az idióta "Szia, Cica!" szöveggel. Jó-jó, a top, meg a cat egyben talán félreérthető, na dehát... :)
Amúgy még Mézga Gézán, Atom Antin, esetleg Cukorfalaton, az idiótán röhögő kutyán gondolkodtam, de végül Turpi úrfi nyert. :)
---
Állítólag hivatalos: januártól az Audi lesz a Győri ETO FC főtámogatója, pedig az Újpesten (!!!) is gondolkodtak. Reménykeltő hír, mindazonáltal a szerződés ténye nem kis felelősséget rak szeretett klubom vezetőinek vállára. Óriási esély ez, élni kell vele!
---
RTL Klub, Fókusz, tegnap este. Beszámoló a Forma-1 szezonzárójáról. Barabás Éva műsorvezető egészen biztosan be van oltva sport ellen. "Sebastian Vettel a VB idei világbajnoka!"- közli mosolyogva. Legnagyobb riválisa szerinte egész évben Lewis Hamilton volt. Pff... Azért ez így nem teljesen fedi a valóságot... Oké, ne értsen mindenki a sporthoz, ne is érdekelje, leszarom... De ha egy országos tévécsatornán készítek műsort, figyeljek már oda ilyenekre... Az RTL-é az F1 közvetítési joga, nem hiszem el, hogy egyik riporterüket nem tudnák ilyenkor megkérni, hogy ugyan fussa már át az adásba kerülő anyagokat, jók-e, nem tartalmaznak-e épületes baromságot?
Még itt a blogon is azonnal belépek javítani, ha valami elírást észreveszek, esetleg valami bődületes baromságot írok... Pedig nem olvastok sokan, de ha egy ember elolvassa, már előtte sem akarok beégni... Na mindegy...
---
Sikerült kialudni a hétvége fáradalmait. A Showder Klubot vettem videóra, de elaludtam közben, az újságot az ágy közepén, a szemüvegemet meg a párna alatt találtam meg... :)
Ma majd kialszom a maradékot! :D
Amúgy tényleg minimális szinten, de most is picit depi vagyok. Eszembe jutott a Smukis beszélgetés tesómékkal, én tudom, hogy segíteni próbáltak.... Nincs de. Csak eszembe jutott...
---
Jelentem, elindult a blog felfrissítésének tervezése. Tesóm sógorának segítségével majd az egész design-t átdolgozzuk picit. És szóban - vagyis írásban, facebook-on :) - megállapodtam a leendő kreatív szerkesztővel. :) Még nem tudom hogyan, milyen formában fogom a segítségét kérni, de olyan dolgokat láttam tőle, hogy a pofám leszakadt, és szeretném, hogy Ti is kövessétek példámat! ;)
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Egy lány, egy vállfa, egy világbajnok, és még pár sör

Ismét kicsit kanyargósan... De teljesen ura vagyok a helyzetnek... :)
Még egy kicsit a péntek estéhez... Amikor a "fiatalok" elindultak bulizni, Katával még maradtunk egyet beszélgetni. Örülök, hogy végre sikerült újra kettesben - mármint négyszemközt - beszélgetnünk, nagyon rég nyílott erre lehetőség.
Mondott pár dolgot, amik miatt felnéz rám, és tisztel. Nyilván jól esik ilyet hallani, de inkább nem idézem. Mert ezek nem olyan dolgok, amikre büszkének kell lennem, egyszerűen ezt érzem jónak, és eszerint cselekszem. A másik pedig az, hogy nem is mindenben értettem vele egyet, volt olyan dolog, amiben túl pozitívan ítélt meg. Ami neki tetszik, abban én elégedetlen vagyok magammal. Jó, ez így elég sejtelmes, de nem lehet mindig teljesen nyílt lapokkal játszani...
Legutóbbi posztomban meséltem egy lányról. Na, időközben megint kiderült, hogy kicsi a világ... Ugyanis az ő nagymamája és az én Anyám évekig együtt dolgoztak a kórházban. A bátyja pedig járt hozzám egy darabig németre. Ami a legviccesebb: Niki elmesélte, hogy került hozzájuk olyan vállfa, amin az én nevem van... :) Ez kééész... :)
---
A szombatot egyébként teljesen átpihentem. Tévéztem, olvasgattam, és ennyi. Estefelé aztán befutottak tesómék, és tartottunk egy kis "sportnapot": olyan négy-öt meccset kísértünk egyszerre figyelemmel. Kiemelném, hogy a Győri Audi ETO KC zseniális játékkal 33-22-re legyőzte az orosz Zvezda Zvenyigorod csapatát. Ez már egy potenciális BL-győztes csapathoz méltó teljesítmény volt. Mondjuk tudtam is, hogy ez lesz, miután kiderült, hogy nem tudok menni...
Aztán este ismét belecsaptunk a lecsóba: Baluékkal mentünk Smukiba sörözgetni-beszélgetni.
Nagyon jól éreztem magam. Fogyott a sör, és hát egy Eristoff is lecsusszant... :$
Alapvetően vidám este volt, de az azért odavágott, amikor egyik oldalról - puszta jóindulatból - próbáltak csaj-ügyben úgy általában a lelkemre hatni, másik oldalamon pedig egyik kedves barátom lelkét ápolgattam...
Hazaérve tesóm sógorával még megittunk egy sört, ettünk pár zsíros kenyeret, megvártuk tesómékat, és nyugovóra tértünk - olyan hajnali 4 magasságában. :)
---
Vasárnap. Reggel nagyon hamar felébredtem, szerintem olyan 8 körül mentem le a kútra Sportért. A biztonság kedvéért vettem be egy Algoflexet, bár nem lett volna rá szükség: a hajnali zsíros kenyért telitalálatnak bizonyult. :)
Takarítottunk, rendet raktunk, döglöttünk, kaját rendeltünk... Majd délután 2-kor kezdődött a Forma-1 idei utolsó futama.
Alonsonak szurkoltam, de végül Vettel nyerte a futamot, és ezzel a VB-t is. Az az igazság, hogy ezt a Ferrari most nagyon eltaktikázta. Vettel sokszor a saját dolgát nehezítette meg év közben, meglep, hogy fiatal kora ellenére milyen higgadtan túllépett ezeken. Webbert pedig nem komálom, így annak örülök, hogy ő teljesen esélytelen volt...
Alonso meg... Nem tetszett, hogy Petrovnak mutogatott a futam végén. Ők versenyben voltak, az orosznak semmi oka nem volt őt elengedni, őszintén szólva Nandonak pedig esélye sem volt előzésre.
Az új bajnok tehát Sebastian Vettel. Igazából semmi bajom vele, gratulálok neki. Az új szezon rajtja pedig 2011. március 13., Bahrein. Már csak négy hónap... :( :)
---
Este aztán jött Anyu, vacsoráztunk, tévéztünk, beszélgettünk, filmet néztünk. És itt aludt, ahogy ilyenkor lenni szokott. :)
Ma melóban elég fáradt voltam, azért mondjuk annyira nem csodálkoztam ezen... :)
Most már pihengetek, este Barátok közt, meg Showder Klub. Utána meg egy jóó nagyot kéne aludni, de hajnali ötig azért elég behatároltak a lehetőségek... :)
A hetem még elég kérdőjeles, tuti lesz ETO-meccs-nézés pénteken, lehet lesz egy németem is, a hétvége meg jóval nyugisabb, unalmasabb, és józanabb lesz, mint az előző! :D
De majd úgyis mesélek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
P.S.: élvezzétek ezt a tavaszias időt! Írom ezt november 15-én. Hehe. :)

Két sör között

Szerdán sikerült tesómmal egy kicsit telepátiázni. Fel akartam hívni, hogy megy-e valamikor Tescóba, mert kellett volna egy-két dolog. És éppen ott volt, így meg is vette nekem azt az egy-két dolgot. Értsd: egy karton sört, meg egyebeket... :)
Ha jól emlékszem, ugyancsak szerdán láttam a Serdült Orsolya és Budai Zsuzsa-féle botrányvideót. A két szépségkirálynő részt vett a Budapest-Bamako ralin, és egy olyan videó került fel a netre, ami a versenynapok közötti "pihenőidejüket" mutatja be. Röhögcsélnek, káromkodnak- és zek mellett Orsi egy egészségeset szellent a kamerába...
Én mindent megértek. Elfogadom, hogy megerőltető és fárasztó a verseny, ki kell valahogy kapcsolódni, le kell vezetni a feszültséget, de egy szépségkirálynő azért őrizze meg a "méltóságát", basszus... Egy szépségkirálynőtől, közszereplőtől némi intelligenciát, önkontrollt azért elvárhat az ember, és ebbe szerintem nem feltétlenül fér bele, hogy fingik egyet egy olyan felvételen, amiről tudja, hogy bárhová kikerülhet...
Emellett lehet, hogy hímsoviniszta köcsög vagyok, de egy nőnek "kurvára nem áll jól", ha úgy beszél, mint egy kocsis... Direkt nem káromkodást írtam, mert bölcs nagymamám tanítása szerint az csak az istenkáromlás, ami kerülendő, a csúnya beszéd végszükség esetén mehet. Néha-néha... :)
Ezen a napon még küldtem névnapi SMS-t Rékának, aki a válaszüzenetben megkérdezte, nincs-e kedvem másnap egyet Segafredozni vele. Hát persze, hogy volt... :)
Előtte vettünk nekem cipőt. Pf.. Legutóbb, amikor segített nekem lábbelit választani, akkor elhoztunk asszem két jobbost. Most meg egy 40-est és egy 42-est. Megy ez nekünk... :)
Este aztán majdnem magamra gyújtottam a lakást... Történt, hogy kenyérkenés közben könyökömmel nekinyomtam egy kajásdobozt tűzhelyen lévő teáskannának, és a doboz ettől kigyulladt. Pár pillanatra megijedtem, aztán beledobtam a mosogatóba... Így nem történt tragédia, de a doboz bizony leamortizálódott... :(
Utána facebook. Írtam hozzászólást az egyik csajszi videójához, ebből aztán vele és egy másik lánnyal "komoly" beszélgetés alakult ki, 83 kommentig jutottunk. :) Aztán honfoglalóztunk egyet, és én nyertem... :D
Péntek? ETO-Vidi. Elfelejtettem megnézni ma a meccs ismétlését, de a Vidi egyenlítőgóljára, a 11-esre kíváncsi lennék. Nem éreztem jogosnak, és meglepő módon a Nemzeti Sport szerint is véleményes volt... A vége 1-1 lett, nyerhettünk volna szerintem, nem volt rossz a csapat. Állítólag balhé is volt, arra is kíváncsi lettem volna...
Utána Balázs születésnapi bulijába mentem. Meccs előtt és alatt is söröztem, érkezéskor pedig azonnal welcome drink volt... Körtepálinka... :D Megittam, de szerencsére az volt az este utolsó röviditala számomra. Így nem vagyok másnapos, csak egy kicsit fáradt...
Balázs tőlem - igaz nem saját ötletem volt - szivart kapott ajándékba. Örült neki, de a kipróbálást halasztottuk, mert azért a vendégséggel sem árt ilyenkor foglalkoznia az ünnepeltnek, a szivar pedig kb. másfél óra elfoglaltság... :)
Volt a buliban egy lány... Amolyan "power girl" a csaj, jól is nézett ki, szövege is rendben volt... Csak azon lepődtem meg, hogy amikor mondta, hogy élőben látta a németek összes VB-meccsét, én pedig komolyságot magamra erőltetve megkérdeztem tőle, hogy "Voltál Dél-Afrikában?", közölte, hogy "Te jó ég, kivetítőn néztem...", és onnantól fogva úgy nézett rám, mint egy komplett idiótára... :) Amúgy pedig a csajt most láttam először, és már miért ne fordulhatna elő, hogy valaki kiutazik egy foci VB-re, ha van rá pénze, és ideje? Egyébként pedig tényleg csak viccnek szántam... :)
Jaj. Péntek délelőtt pedig ledobtak egy autót a Morning Showban. Nem akarok erre túl sok szót vesztegetni, talán csak annyit: szeretnék én is olyan szerencsés helyzetben lenni, mint az a nő, aki nyerhetett volna egy autót, de inkább annak összetörése mellett döntött, mondván "autót bármikor kaphat..."Ettől én sajnos messze vagyok...
Ma egyébként pihentem egész nap, nemsokára majd Forma-1 időmérő. Aztán ETO-Zvenyigorod női kézilabda BL-meccs, sajnos csak tévében, elbalfaszkodtam a jegyvásárlást...
Utána meg "mini-Becsvölgye", tesómmal közös barátaink egy részével megyünk Smukiba sörrenteni egyet.
Holnap aztán minden eldől, vagyis ha nem is minden, az mindenképp, hogy idén ki nyeri a Forma-1-világbajnokságot. Hajrá, Alonso! :) A helyszín pedig Abu Dzabi, az Egyesült Arab Emírségekben. Mondjuk nem értem, hogy miért nem "Dhabi"-nak írják, de ez is azon problémák közé tartozik, melyek meglétével talán együtt tudok élni.
Ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

A féreg

Dennis Rodman, "becenevén" a féreg, egykori NBA-kosaras mesélte önéletrajzi könyvében, egyszer beült a dzsipjébe, és egy parkolóházba hajtott azzal a céllal, hogy ott aztán agyonlője magát. Ült az autóban, és arra gondolt, hogy semmi nem oldódna meg attól, ha eldobná magától az életét. Viszont csak úgy érdemes élni, ahogy ő maga szeretne. És innentől jöttek a tetoválások-piercingek, alkalmanként női ruhák, féktelen bulik... Mindezt úgy, hogy a pályán az egyik legjobb volt, lepattanózásban talán ma is rekorder. De ez nem biztos.

Ugyanebben a könyvben azt is írta, hogy úgy kell élni, hogy ki kell hozni magunkból a legjobbat. Ne azt a legjobbat, amit mások elvárnak tőlünk, hanem azt a legjobbat, amivel mi magunk elégedettek vagyunk.
Nem. Nem akarom fejbe lőni magam. Nem akarok női ruhákban parádézni, napi szinten bebaszni, hajat festeni... De még tetoválásokat-piercingeket sem szeretnék. (Na, ez így nem teljesen igaz, majd egyszer talán egy tetkón elgondolkodnék...)
És persze azt sem mondanám, hogy olyan húúde elégedett lennék mindazzal, amit - eddig - elértem.
De nem ez a lényeg: tetszenek ezek a gondolatok, ez a felfogás. Ő ebben látta az önmegvalósítás útját, megcsinálta, jól érzi magát a bőrében, és még sikeres is.
---
Ismét beleolvastam a Casanova-titkok című könyvbe, és találtam benne egy érdekes dolgot. Szóval: ha egy magamfajta lúzer-srác vagy, és odalépsz egy buliban egy bombázó csajhoz, előfordulhat, hogy elég bunkó stílusban le fog pattintani. Ez persze rosszul fog esni, de ne vedd sértésnek, ez nem feltétlenül a személyednek szól. Egy bombázó csajt elég sokan próbálnak leszólítani egy szórakozóhelyen, ami idővel fárasztó lehet. Hogy a lány megkímélje magát, kénytelen volt egy stratégiát felépíteni, mellyel határozottan lerázhatja a nem kívánt egyéneket. És ennek lettél Te magad is áldozata. És hogy egy rendes srácot utasított el, az legyen az ő baja...
Önámítás, duma, belemagyarázás? "Ne hidd el, Goszi, neked amúgy se lenne esélyed!" ?
Lehetséges, de a szöveg jó, és ha így tudnék hozzáállni a dologhoz, valóban jóval egyszerűbb lenne.
---
No...
Szombaton voltam Árkádban, vettem sporttáskát és hátizsákot. A Nike-boltban pedig villámcsapás ért: olyan helyes eladócsajt láttam, hogy hajjaj... :)
Nagyjából ennyi történt akkor és ott.
Aztán hazahoztam a cuccokat, és kimentem Écsre. Hazatérve felhívott sógornőm, és közölte, hogy péntek este hazaért Ausztriából, eddig azért nem jelentkezett, mert egész délelőtt Árkádban volt. Ez remek, én is. - válaszoltam. :)
Écsen aztán semmi szokatlen nem történt, relaxáltam nagyokat jó szokásom szerint.
Vasárnap este pedig megnéztem a Brazil Nagydíjat. Vettel-Webber-Alonso. Így néz ki a dobogó, a jövő heti, abu dhabi-i zárófutam előtt ők hárman, és matematikailag még Hamilton is világbajnok lehet, kíváncsian várom, mi lesz a végkifejlet.
Utána P.S. I love you-t nézem DVD-ről. Nagyon szép film, és igen, én is szeretnék valakinek a Gerry-je lenni. És nem Jerry, mint ahogy facebook-on írtam... :)
Amúgy nagyon tetszik a facebook. Meglep, hogy mennyire interaktív, sokkal pörgősebb, mint az iwiw. Néha már vissza kell fognom magam, hogy ne izéljek el előtte annyi időt... :)
---
És egyelőre ennyi a hét.
De most pörgés lesz ezerrel. Holnap cipőt kéne néznem, pénteken ETO-Vidi, meg Zeles barátom születésnapja. Szombaton egy másik haverral kimegyünk női kézilabda BL-re, este meg tesómékkal Holló. Vasárnap meg ugye utolsó F1-futam.
Szóval ja, valamikor írom, hogy pangás van, hát most nincs. De ez véletlenül sem baj. :)
---
(Viszont nincs bee és xd sem... És hiányzik nagyon... És nem akartam megbántani semmivel...)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Ennek kivételesen nem lesz címe. Ja de mégis :)

Az egyik BL-meccsen Jose Manuel Pinto, a Barcelona második számú kapusa megtévesztő füttyel zavarta meg az ellenfél csatárát, ezért aztán két mérkőzésre szóló eltiltást kapott.
Erről eszembe jutott, hogy még gimiben volt egy olyan szitu, hogy osztálytársam egyedül hozta a kapumra a labdát, én pedig rákiabáltam csapattársaimra, hogy ugyan fáradjanak már vissza védekezni. Persze erre az ellen annak rendje és módja szerint fölédurrantotta a labdát, és tesitanárunktól nekem szándékozott valamilyen szankciót kicsikarni. Nem éreztem volna jogosnak, és nem is járt a srác sikerrel... :)

Meg amikor fősulin a kolesz melletti betonoson fociztunk, szakadó esőben, és már nehéz volt a kesztyűm a sok víztől, ezért ökölbe szorított kézzel megpróbáltam kifacsarni belőle a felesleget, amit ellenfelem hatalmas röhögéssel konstatált, és ő is fölé vágta a labdát... Büntetésről persze ebben az esetben szó sem volt. :)
---
Tényleg hihetetlen most a lakás állapota: mintha új helyre költöztem volna. :) Kisebb fogadalmakkal igyekszem fenntartani ezt az állapot, értsd: naponta beágyazok, nem halmozom a cuccot a mosogatóban, és mindig mindenhol igyekszem elpakolni magam után. Eddig megy, pedig már egy hét eltelt... :)
Egyéb dolgokat is megfogadtam, de ezekről inkább nem írok. Kicsit könnyítek az életemen. Máshogy fogok hozzáállni bizonyos dolgokhoz, mint eddig. Alkalmazkodok...
---
Tök fura: úgy érzem, mintha lenne egy tíz évvel fiatalabb nővérem... Az egész élethez való hozzáállása, az, hogy mindenről megvan a véleménye, példaértékű számomra is. Az pedig egészen elképesztő, amilyen maximalista. Pont olyan dolgokat ró fel "hibáiként", amik miatt én amúgy is szörnyülködök, hogy hogyan fér bele ennyi minden az idejébe, hogyan tud ennyire teljes életet élni. Minden tiszteletem az övé.
---
Nicknevem tanúsága szerint 24 évesen regisztráltam a Honfoglalóra. Hát igen, a fősulin sok mindenre jutott ideje az embernek... :) Rengeteget játszottunk, aztán egy időben később tesómmal itthon is. Majd évekig semmi. Most újra beléptem, játszottam két partit, jól fel is húztam magam. Két utolsó hely, egyszer még a váramat is elfoglalták... Pedig szoros játékok voltak. Az mindenesetre megnyugtat, hogy a sportkérdések továbbra is telibe, illetve hogy az a misztikus szám, amit arra az esetre találtunk ki tippeléskor, mikor lövésünk sincs az egész témáról, továbbra is pazarul működik. :)
Mindenesetre majd új regisztráció kell, nulláról, önbizalom-növelő jelleggel... :)
---
Kaptam egy (másod)állás-ajánlatot. Semmi konkrét. Meglepően merész és új dologról van szó, épp ezért érdekel. Még nincs semmi konkrétum, de nagyon elgondolkodtatott a dolog.
---
Olvastam facebook-on, hogy sok embert idegesít a lájkolás szó. Teszek rá, én használom. De csak és kizárólag azon a honlapon, élő szóban még soha nem mondtam ki.
Sőt itt a blogon posztokat írok, mert az rövidebb, mint a bejegyzés. :) Kommenteket várok, mert az tömörebb, mint a megjegyzés, esetleg hozzászólás, és nem olyan fura, mint a kommentár. Ezt hívják szlengnek.
Tizennégy év kéttannyelvű gimi-német szak-német nyelvű munkahelyek után hozzászoktam, hogy Tägliche Übungot írok, Landeskunde órára megyek, elolvasom a Sendeplant, megadom a kedves reklamálónak a Kundendienst telefonszámát, újabban pedig stücklistát módosíttatok, vagy például Lötplanokat kérek be Németországból. De még véletlenül sem érzem magam a magyar nyelv kegyetlen gyilkosának. Szóval: lájk is lájk- ná-ná-náná... :)
---
Ha már Facebook: bejelölt egy srác, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem. Amúgy semmi közünk egymáshoz, nem rokon, nem ismerős, semmi... Nincs ezzel gond, ha neki jó ez, ám legyen, érdekességnek simán elmegy. Csak az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egy Kiss, Tóth, Varga, Németh, esetleg Szabó csinálná ugyanezt névrokonaival... Na, az már valami lenne... :)
---
Tegnap Honvéd-ETO-t néztünk a Dreherben. 1-1 lett, teljesen felejthető meccsen, de legalább Andrásékkal jól elbeszélgettünk. Jövő pénteken ETO-Vidi. Az éve meccse számunkra... :)
Hazatérve még két sört megittam a jó levegőn, és gondolkodtam az élet nagy és kevésbé nagy dolgain. Rég volt már ilyen szeánsz, és kérdés, hogy az időjárás mikor fogja újra megengedni. Ezért nem hagyhattam ki.
---
Lassan összekapom magam, és elmegyek az Árkádba. Néznem kéne cipőt, meg valami sporttáskát a focis cuccnak. Többen tanácsolták a Decathlont, de oda nincs kedvem kibuszozni...
Meg éjjeli szekrényt, puffot, és könyves polcot is keresnék, bár az Árkádban ugye nincs bútorbolt.
Aztán visszajövök, majd kimegyek Écsre, ahol a szokásos lazítás lesz. Meg Forma-1 brazil nagydíj. Jaj, Istenem, támogasd meg Alonso papát, könyörögve kérlek! :)
Ennyi.
Jó hétvégét nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

A technika falra festett ördöge

Úgy néz ki, a festékkel együtt a technika ördöge is felkerült a falra... Hogy miért is? Lentebb kiderül...
Szombaton reggel már a vidékinél jártam, amikor eszembe jutott, hogy nincs nálam két videokazetta, amiknek tartalmát a DVD-felvevőre szerettem volna másolni.
Időm is, kedvem is volt, így azon frissiben visszafordultam. Majd persze ismét vidéki, és Écs.
Ott aztán kezdődött a bonyodalom. :) Anyu ugye szólt, hogy nem tudott felvenni a géppel, én meg gondoltam semmi más probléma nem lehet, az elem merült le a távkapcsolóban. Stimmt. A gép bekapcsolt, de hang nem volt. Bakker. Végignéztem az összes drótot-kábelt, és látszólag minden jó helyre volt csatlakoztatva. Ezért elkezdtem keresni a használati útmutatót, hogy a hibajelenségeket áttanulmányozzam. A használati nem lett meg, de közben a tévén is megnéztem a drótokat, dugogattam egy kicsit, és lőőn: lett hang.
Ééés a keresgélésnek egy előnye még mindenképpen volt: rég nem látott, mindenféle kincsekre bukkantam. Előkerült a "France Express 1"-em, így most autodidakta módon fel tudom eleveníteni nem létező tudásomat. :P - mert a többi kötet megvolt eddig is, de az mintha kínai lenne... :)
Előkerült egy újságkivágás is: egyetlen, ott töltött gyakorlatom alatt a Kisalföldben megjelent írásom. Otvar-fos, senki nem fogja látni közületek. :) Belejavítottak, baromira nem jön át rajta stílusom - nagyképű vagyok... -, és őszintén szólva szerintem baromság is. Gyerekkori álmom volt, így kurva nagy flash, hogy a megyei napilapban egy cikk alatt az én nevem szerepel, de az nagyon gáz...
Az nagyobb öröm, hogy a blogon immáron a 400. bejegyzést pötyögöm. :)
És találtam egy levelet is. A borítékon egy idézet: "A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, akit szeretünk.". A feladó pedig Dóri, egy fehérvári lány, akinek anno ezt a sort írtam érettségi tablóképemre.
Akkoriban nagyon sokat SMS-eztünk, chateltünk, leveleztünk. Nem volt köztünk semmi "olyan", viszont nagyon jó barátok lettünk. Aztán a fősulira kerülve valahogy levelezésünk abbamaradt, egy-két évvel később még váltottunk pár üzenetet, aztán sajnos tényleg szem elől tévesztettük egymást.
Persze, hogy rákerestem facebookon, meg is találtam. De nem jelöltem be. A levelet Écsen hagytam, abban pedig benne van Dóri e-mail-címe. Szerintem majd kipróbálom, hogy működik-e még.
Kíváncsi vagyok rá, érdekel, hogy mi lehet vele.
Jah, majd' elfelejtettem: a levélre a postai pecsét 2001 szeptemberében került rá... Nem tudom, mit tegyek... Attól félek, azt sem tudja már, hogy a világon vagyok...
---
Écsen aztán felmásoltam a Philadelphia című filmet DVD-re. A Viasatról vettem fel, elég gáz, így kicsípett reklámblokkokkal, de engem annyira nem zavar. Az meg nem valószínű. hogy valaki a közeljövőben átjönne hozzám filmet nézni... Na, az mindenesetre vicces, hogy volt olyan rész, hogy két 7 perces reklámblokkot szakítottak meg 10 perc filmmel... Ez elég szörnyű arány... :O
---
Most csak picit sportolok:
F1: a bolgár motorsportszövetség elnöke bejelentette, hogy 2012-től futamuk lesz, és a Magyar Nagydíj helyét veszik át. A magyar szerződés 2016-ig él, az lesz a 30. jubileum. Bulgáriában se pálya, se tradíció, csak szöveg...
Foci: 1500-an voltunk kint a Kecskemét elleni meccsen. Ez nem sok, valóban. A Nemzeti Sport ki is kezdte a győri szurkolókat rendesen. Én pedig erre azt mondom, hogy ha a dobogóért küzdő "nemzet csapatának" (értsd: Ferencváros) Szolnok elleni hazai meccsére is csak 3 ezren mentek ki, akkor nekünk nincs miért szégyenkeznünk. Szerintem. :)
---
Tegnap egy csaj megint át akarta adni a helyét a buszon. Persze udvariasan megköszöntem, de nem hagytam neki. Aztán jött egy haverom, dumáltunk egy kicsit. Szemem sarkából úgy tűnt, hogy a csaj mosolyogva figyelt minket... Aztán vagy igaz, vagy nem... Ez nem reménykedés, nem beleképzelés, csak megállapítottam, hogy rácsodálkoztam... :)
---
Este aztán újra bekopogott a technika ördöge: elszállt a számítógépen a hang. Kikapcsoltam, újraindítottam, akkor már a monitor sem kapcsolt be...
Kapcsolgattam ki-be, persze teljesen eredménytelenül. Nagyon ideges lettem, jaj de mennyire...
Aztán elmentem segítségért: az alattunk lakó óvónéni barátja, Moha itt volt épp, megnézte, és meg is javította a gépet: állítólag poros lett a RAM. Ha rosszul mondom, akkor sorry... :)
Ja, és nem hiszem, hogy olvasna, de ezúton is köszi érte! :)
---
Szóval nagyjából kész a festés utáni takarítás: ragyog a lakás, mi tagadás, ez szokatlan. :) Már csak vigyázni kell a rendre, meg mindig elpakolni, meg minden nap beágyazni, nem csak eligazítani stb. Így sokkal otthonosabb lesz... :)
Már szerda van. A hétre fix program nincs, a héten kéne venni a focis cuccoknak táskát, meg holnap lehet megint hazaugrok Écsre, péntek este meg Honvéd-ETO lesz a tévében... A hétvége pedig még egyelőre teljesen nyitott...
Ennyit mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Kettes csapó

Ilyen se volt még: már a bejegyzés végét írtam, amikor egy laza mozdulattal véletlenül töröltem az egészet, így most kezdem újra...
---

Szóval: szerdán hazafelé tartva arra lettem figyelmes, hogy a DigiTV tájékoztatta a faliújságon egy kiírással a lakosságot, hogy csütörtök-pénteken hálózatot építenek, ami porral-fúrással-faragással jár, és kérik a türelmünket. Mi meg ugye festést terveztünk arra a két napra, úgyhogy minden adva volt a jó hangulathoz. :)
A két napra szabit vettem ki. Mondjuk első nap a munkálatok miatt nem sok mindent tudtam csinálni, jobb híján a számítógépemen raktam rendet. Erről a szerzői jogokra vonatkozó törvények okán többet nem írhatok, de nem is volt annyira vészes a helyzet... :D
A konyha és az előtér festése volt napirenden, így Anyu csütörtökön semmit nem tudott alkotni a konyhában. Ezért kaját rendeltünk, tonhalsalátája nagyon kellemes illatot eredményezett a nappaliban. :)
Este azért sikerült már egy kicsit rendezkedni, öt év után végre megfordítottuk a hűtőszekrény ajtaját is. Így sokkal jobb, csak éppen szokatlan. :)
Péntek reggel Baluval kávéztunk egyet a Hollóban. Egy rég látott baráttal egy rég látogatott kedves helyen. Kell ennél több? :)
Mire hazaértem, már épp végzett a festő. 30 ezer forintot kellett neki pöngetni, de tényleg nagyon szép munkát végzett, legalábbis szerintem.
A konyha egyébként maradt fehér, az előtér pedig az eddiginél erősebb zöld lett, egy fehér dísz-szegéllyel megspékelve, tiszta ETO-feeling. :)
Na, szóval kezdődött a munka dandárja. Először az íróasztal-fióknak estem neki, és beigazolódott tesóm véleménye, miszerint nem kell minden sz*rt elrakni, tényleg rengeteg teljesen felesleges dolgot ganéztam ki. Anyu meg porszívózott, felmosott, nagyon jól együttműködtünk, kisebb vita csak két szekrény megcserélésének okán alakult ki közöttünk, aminek nem örültem, de engedtem akaratának... :)
Tegnap még egy kicsit rendezkedtünk, aztán Anyu hazament Écsre, folyt. köv. holnap.
Még egy kicsit PlayStation-öztem, meg rendeltem kaját. Aztán két - amúgy mostanában nem túl lelkes - ETO-fan ismerőssel, Zsófival és Szandrával találkoztam a plázában. Jó volt-jó volt, bár a sör előtti somlói galuska azért annyira nem volt nagy ötlet... :)
Ezután ugye Sörkert, majd ETO-Kecskemét. A lassan kiesési rangadónak titulálható meccsen 2-1-re nyertünk, felejtős egy meccs volt. A legjobban újonc szerb kapusunk, - puskázok! :) - Aleksandar Radosavljevic teljesítménye tetszett... Mondjuk az tetszik, hogy minden újságban azt írták, hogy vagy Szasa, vagy Sánta fog védeni, hát nem sikerült eltalálni. Apropó: vagyok annyira önironikus állat, hogy új ETO-mezemre majdan Sánta nevét fogom íratni... :)
A meccs után megittam még egy feszültségoldó sörikét, elolvastam a meccs forumát, tévéztem, és aludtam.
Tegnap tesóm 35 éves lett... Pff... Hogy telik az idő, basszus... Sok minden eszembe jutott, többek között az is, hogy tavaly ilyenkor milyen jó kis bulit csaptunk a Pirate-ban. Nagyon jó volt, több okból is... :$
Hm... Délután nem sikerült egyik kedvenc gyermekkori sorozatom, a TIR párizs-dakaros részét felvenni. Ismételték, hajnali fél 3-kor. Programoztam videót, bízva abban, hogy az óraátállítás nem zavarja össze a technikát. Jelentem, a művelet sikeres volt. :)
---
Ma majd én is megyek haza Écsre, pihengetek, olvasgatok, tehát a szokásos lesz a program.
Holnap kimegyünk Écsen a temetőbe, aztán jövünk vissza, folytatni a nagytakarítást. Kedden pedig már meló...
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Két nap szabi hirtelen felindulásból

A szerk. megj.: lehet, hogy már mondtam, de ne haragudjatok légyszi, ha itt-ott ismétlem önmagam! Lehet, hogy bizonyos témák, esetleg címek egy másik posztban már előkerültek, lusta vagyok visszakeresgélni! Bocsii... Meg aztán talán vannak egészen új olvasók is... :)
---
Pont tegnap olvastam valahol, hogy mekkora gáz, ha valaki facebookon a saját bejegyzését elsőnek kommenteli, vagy lájkolja. Tényleg furán veszi ki magát, de néha megesik. A blogon talán most először kellett erre vetemednem, tárgyi tévedést javítottam. Így aztán egyértelmű, hogy tényleg fogalmam sem volt, ki az a Paul Kalkbrenner. Most rákerestem YouTube-on... Hát tényleg nem az én zeném. Mészégető Pál. Hehehe... :D
Olyan lökött emberkék vannak amúgy facebookon. Van ez az új dili, hogy aki kommentel, annak átveszi x időre a vezetéknevét, a profilképét, stb. És tényleg megcsinálják... :)
Tegnap egy lány véleményt igért lájkolás esetén az üzenőfalra. Én csak egy :)-t küldtem, de írt Petra. Azt írta, hogy figyelmes vagyok. Ő pedig egy nagyon kedves, és helyes csajszi, még Szombathelyről ismerem... Jobban nem dícsérem, mert haverom volt barátnőjéről van szó... :)
---
Petrától teljesen függetlenül, de nem tudom máshogy átkötni. Még korábban beszélgettem valakivel, hogy jó lenne társkereső oldalakra regisztrálnom. Ettől teljesen elment a kedvem. Egyrészt a javaslatot tevő lány úgy néz ki, teljesen eltűnt az életemből. Másrészt teljesen kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze-persze, hiányzik egy társ, egy barátnő, a szerelem az életemből- bárhogy is nevezzük... Itt nem "kerek az egész", nagyon is csonka a történet. Tudom, hogy egy lány, aki szeret, "szárnyakat adna", kiteljesednék mellette... - jaj, most nyálas b*zinak gondolnak sokan, de ez van...- Tanult kollégám mondta, hogy szerinte az a baj, hogy azt várom, hogy a lelkembe szeressen bele valaki... Nos, a külsőmbe nehéz lenne, a pénzemért se feltétlenül szeretne engem bárki is, így csak ez marad... Vagy nem?
Másrészt pedig tényleg elvagyok magamban, hozzászoktam, és már szinte félek/félnék egy kapcsolattól. Az alkalmazkodás, hogy mit miért mondok, és mikor mondhatok, hogy elenged-e a csaj meccsre. Meg hogy úgy egyáltalán, mi hogyan működik egy kapcsolatban: azt már sajna túl késő megtanulni- szerintem...
És sajnos ez utóbbi érzés per pillanat jóval erősebb...
---
ETO: tegnap 7-1-re nyertünk a Magyar Kupában az NB2-es Barcs otthonában. Komolyan mondom, rettegtem ettől a meccstől. Nem jó irányba mennek a dolgok, a továbbjutásnak azért természetesen örülök.
Kiderült, hogy a német játékosokat doppingolták az '54-es VB-n, így az Aranycsapatunk ellen megnyert döntőben is... Már azt várom, ki lesz az a barom, aki óvást nyújt be, és nekünk követeli a címet. Rossz volt azt a meccset akkor és úgy elveszíteni, de túl kéne már lépni rajta, kár azon siránkozni, hogy "bezzeg akkor..." Attól a mai focink sajnos nem lesz jobb... Azt csendben teszem hozzá, hogy sajnos így, verességgel, erkölcsi győztesként magyaros csak igazán ez a történet...
Az más kérdés, hogy a fociért rajongó magyar ember nem tudja kivonni magát a történtek alól... Egyszer néztem, és videóra vettem a meccsről készült német filmet. Aztán már a sírás kerülgetett, tévé kikapcs., videó szintén... :/
---
Vége a hetemnek. Anyu egész héten szabin van, és festőt rendelt a lakásba. Itthon leszek, segítek, ahol tudok, meg aztán idén nem is voltunk együtt szabadságon. Jobb később, mint soha... Öt nap relax, el sem hiszem... :)
---
Elfogytak a témák a cetliről. Valamiről meg inkább nem írok, megint mást meg elfelejtettem, de nem tudom, mi volt az...
Úgyhogy mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
V.L.F: ;)
- majdnem azt írtam, hogy jó hétvégét! :P -

Home run with a coffee maker

Na, akkor egy picit még a szombatihoz...
Természetesen oda-vissza irányban idősebb-fiatalabb ismerősökkel-barátokkal megy a zrika, hogy én vagy ő még mit láttunk, éltünk át, míg a másik még a "pisikását kavargatta". Ez benne van, de nem képezi a hétköznapi beszélgetések szerves részét. Maximum rácsodálkozás szintjén.
Az érdeklődési körökről meg: most fedeztem fel, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez a bizonyos Kalkbrunner nevezetű DJ, magyar-e egyáltalán... :) Egyes sorozatokról szintén fogalmam sincs, hogy mi fán teremnek.
Én pedig elolvasok sok mindent- bár nem túl sok dologgal kapcsolatban. Mit tudom én... El tudom sorolni az összes foci VB-győztest, helyszínt, döntő-párosítást, vagy éppen a Forma-1 világbajnokait kb. 1970-től. Hm... Akkor egyébként az osztrák Jochen Rindt nyert, aki arról híres, hogy ő az egyetlen világbajnok, aki nem érhette meg királlyá koronázását: hatalmas előny birtokában szenvedett Monzában halálos balesetet, és lett a száguldó cirkusz történetének első és remélhetőleg egyetlen posztumusz világbajnoka.
Én ezeket tudom, mert utána olvastam, megjegyeztem, mert érdekel. És nem nézem le azokat az embereket, akik eme kétségkívül fontos ismereteknek nincsenek birtokában. :)
Ha pedig egy párkapcsolatban merülnének fel ilyen érdeklődés-dolgok problémaként, az régen rossz lenne. És igen, ha mégis felvetődne ilyen téma, akkor intelligensen kell előadnia magát az embernek. Ez alap.
Azt hiszem, ennyi...
---
Szombat reggel a vidékibe tartva velem együtt szállt le a buszról egy idős bácsi. Ünneplőben volt, kokárdát viselt, szemei nagyon szomorúak voltak. Már tartott az '56-os megemlékezés, a bácsi oda sietett. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy ő valószínűleg átélte-túlélte a forradalom eseményeit, és nehogy már 54 évvel később az ünnepségre sietve törje ki a nyakát... Ha valaki, én aztán tényleg nem viccelek ilyen dolgokkal, tényleg aggódtam érte...
---
Écsen teljesen a pihengetés volt napirenden. Meccseket néztem, olvastam, Pista kollégámnak pedig megírtam DVD-re - VHS- minőségben :) - az 1990-ben készült Célzászló című filmet. A főszereplő autóversenyző srác feleségét nem más, mint a fiatal Berényi Claudia szinkronizálta... :D
Vasárnap reggel keltem a Dél-koreai nagydíjra. Esett az eső, a szervezés sem volt tökéletes, így kb. egy órát csúszott a rajt. Elég érdekes futam volt, a végén Alonso nyert, és a pontverseny élére ugrott. Úgyhogy megérte elindítani a versenyt. A reggeli így kimaradt, olyan fél 12 táján ettem valamit, aztán hamarosan ugye jött az ebéd is.
Délután aludtam egy kellemeset, így nem láthattam, hogy a holland bajnokságban az Eindhoven 10-0-ra verte a Feyenoord gárdáját. Most ismétlik a meccset, megy a háttérben, de elég pixeles a kép, nem nagyon látszanak a játékosok...
Ma Anyu kocsival elvitt dolgozni, elvittem a kávéfőzőt. Fent említett kollégám megjavította elromlott biztonsági szelepét, majd stabilan be is csomagolta a cuccost, így biztonságosan haza tudtam hozni a gépet egyedül, busszal is... Persze eljöttem a cégessel, 1 órával előbb a szokásosnál, így kevesebb esélye volt, hogy eldobom a masinát, és a plusz óráim sem maradnak bent, amiket hét végéig le kell nullázni.
Nem is volt gond, mondjuk a 14-esen elég sokan voltak, de én beálltam leghátra, az tűnt a legbiztonságosabb helynek, de a sofőr Sebastian Loeb-nek képzelte magát, ezért aztán kapaszkodni kellett ezerrel.
De hazaértem, és kávét is főztem, és működik is.
Csütörtöktől szabi, nagytakarítás-rendrakás-festés. Ez utóbbit persze nem én csinálom, de Anyu is itt lesz, és a pakolásban segítek neki. Vagy egymásnak segítünk, nézőpont kérdése. :)
Azt hiszem, ennyit akartam ma írni.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Két óra tizenegy perc

Nem hülyültem meg, hogy szombat reggel ilyen korán jelentkezem: F1-időmérő miatt felkeltem, és gondoltam, előtte gyorsan posztolok egyet. Ja, és a közzététel időpontjaként az az idő jelenik meg, amikor elkezdek írni. :)
Ezen a héten sem unatkozam... Hétfő-szerda német volt a már említett sráccal. Tegnap volt próbanapom, még nem jelentkezett, hogy mi volt. Nem volt teljesen biztos a dolgában, hogy ki akar-e menni egyáltalán, ezért a második nap a németezés mellett inkább "lelkizős-beszélgetős" volt. Egy jó kisdobos ott segít, ahol tud. Csak mert úttörő nem voltam... :)
Szerda. Történt egy ijesztő dolog: lefekvés előtt volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik villanyt felkapcsolva, a fürdő-fűtést bekapcsolva, a gázt megnyitva felejtettem, vagy az ajtót nem zártam be. Kétszer jártam körbe a lakást: ismét, mint egy pánikbeteg... :S :D Persze minden rendben volt, viszont így a nagy mászkálás közepette úgy feküdtem le, hogy nem állítottam be ébresztő órát, ezért csütörtök reggel a címben szereplő két órával és tizenegy perccel keltem később a megszokottnál... Rugalmas a munkaidőm, nem volt gond, ki is aludtam magam, de azért zavart a dolog... És meglepett, hogy reggel 7-kor milyen világos tud lenni... :)
Csütörtökön Rékával Segafredoztunk volna, de lemondta, így áttettük jövő hétre. Este DVSC-PSV-t néztem a Storyn... Pff... Az a riporter mekkora egy nulla volt... A vége egyébként 1-2, papírforma...
Egyik este, már nem emlékszem pontosan, hogy melyiken, rám írt a tavaly Mikuláskor megismert Vera, hogy egy ideig Győrben lesz, és örülne, ha összefutnánk... Meg is lepődtem, örültem is neki, ez tényleg kellemes meglepetés volt... Nem vagyok hozzászokva mostanában, hogy valaki egyszer lát, és utána még kíváncsi rám...
Tegnap pedig meló után Katával, és Nikivel találkoztam. Úgy volt, hogy az ex-Offside-ba ülünk be, így én meg tudom nézni a Paks-ETO-t, de a csajok nem díjazták az ötletet, lefújták a meccset, így Árkád volt, meg Segafredo. Mászkáltunk, dumáltunk, hülyéskedtünk, jó volt.
Felvetődött egy elég érdekes dolog, de mivel nem akarok más dolgaival foglalkozni, megpróbálok picit általánosságban írni róla, magamra vonatkoztatva.
Szóval: korkülönbség. Több, nálam jóval fiatalabb ismerősöm-barátom van, nagyrészt lányok, de azért egy-két srác is. Ha a köztünk lévő korkülönbség cirka tíz év, akkor szerintem teljesen természetes, hogy pár dologban eltér egymástól az életünk. Más dolgok érdekelnek minket, mást tartunk fontosnak, más zenéket hallgatunk; van olyan dolog, amiről ők tudnak többet, megint másról pedig én.
Gondolkodásmódunkat valamennyire nyilván befolyásolja az is, hogy szüleink sem egyidősek, annak idején más dolgokat helyeztek előtérbe, eltérő dolgokat mutattak meg nekünk az életből, stb...
Én kb. 18 évesen láttam először netet, 20 évesen volt először mobilom, a mai srácoknak ez már kiskoruktól természetes. És máshogy is szocializálódtunk... Én például még a szocializmusban kezdtem iskolába járni, és ennek azért voltak "nyomai", ha csak kicsiben is...
De vannak közös témáink, el tudunk egymással beszélgetni, emberileg elfogadjuk egymást, és ez a lényeg. Nem lehet mindenki egyforma, nem érdekelhetik ugyanazok a dolgok, különben nagyon unalmas lenne a világ.
Vannak barátaim, akik nem szeretik a focit. Megint mások a politikában meggyőződéses baloldaliak. Egyik legkedvesebb lányismerősöm közgazdaságtant tanul, még a tantárgyai nevét sem értem, nem hogy azt, amiről tanul órákon át. Én pedig szerintem már egy másodfokú egyenletet sem tudnék megoldani... :)
Elképzelhető, hogy összevisszaságokat írtam, én viszont itt látom a lényeget. Remélem, jó helyen ragadtam meg... :)
Hazatérve pont elkezdődött a meccs ismétlése. Sütöttem popcornt, bontottam sört, és elkezdtem nézni. Persze bekapcsoltam a gépet, az nb1.hu-ra nem léptem be, a blogra viszont igen. Nem magamat akartam olvasgatni, a statisztikára voltam kíváncsi... :) És a friss Kisalföld-hírek között megláttam a végeredményt: 2-1-re kikaptunk Pakson (is). :(
Így a meccset már nem néztem túl lelkesen, sőt... Nem utáltam meg a csapatot, a játékosokkal sincs bajom, de az edzőt le kellene váltani. Pintér taktikáját kiismerték, nem tud motiválni, és mindig a bírókat hibáztatja, önkritika nulla... Ez így nem fog menni tovább...
Most pedig F1, már megy a háttérben, aztán megyek Écsre, archiválandó videókazi, elolvasnivaló újság, Anyuval is rég találkoztam.
Meg aztán ugye ma ünnepnap van, biztos lesz sok érdekes film, meg műsor '56-ról.
Holnap délután majd visszatérek.
Jó hétvégét Nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Második

Akkor hát megértük a másodikat is. Tegnap múlt két éve, hogy belekezdtem ennek a blognak az írásába.
Ez a 395. poszt, így átlagban kevesebb, mint két naponta jelentkezem valamivel. Ez persze nem igaz, az elején jóval szorgalmasabb voltam, de azért statisztikailag helytálló a kijelentés, és nem is hangzik rosszul. :P
Visszakerestem, mit is írtam az első évfordulón, és hát nem nagyon szeretném ismételni magam.
Annak idején egyfajta kísérletképpen merültem el a "blog-szférában", érdekelt, hogy milyen lenne, meddig bírnám, mennyi embert érdekelne, stb.
És elmondhatom, hogy valamelyest megváltoztatta az életemet: részben másképp látok dolgokat, részben épp a blog miatt vissza tudom olvasni a korábbi történéseket... Arról nem is beszélve, hogy időközben a GosziBlog minden elképzelhető formája a becenevemmé vált... :)
A két év alatt talán csak két dolgot bántam meg. Nagyon következetlen voltam akkor, amikor valakinek a blogjából szó szerint idéztem, azt nem kellett volna. És ugyancsak nem kellett volna egy számomra nagyon fontos embert megbántani egy otromba, igazából poénnak szánt valamivel. Nem gondoltam bele, mit is gondolhat, amikor ő azokat a sorokat olvassa, tapintatlan voltam...
Tudom, hogy vannak olyanok, akik néha benéznek erre az oldalra, és jókat röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy milyen baromságokat írok. Ez benne van, ezt felvállaltam, nem is nagyon érdekel.
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, legyenek akár pozitívak, akár negatívak.
Ráférne az oldalra egy kis ráncfelvarrás, majd lassan valamikor megejtem.
A blog tartalmát tekintve is van pár dolog a tarsolyomban, de az alapkoncepció nem változik: kisebb-nagyobb szösszenetek saját kis életemből, és röviden pár olyan dologról, ami engem személy szerint érdekel.
Írhatnék egy kicsit színvonalasabban, néha visszaolvasva fogom a fejemet, hogy mekkora baromságot, vagy milyen hülyén megfogalmazva pötyögtem be a gépbe. Ezen is igyekszem változtatni. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy bekezdéshez csak egy kulcsszót írok le magamnak előre, és szinte az első verzió kikerül a világhálóra, úgy már nem is olyan rossz a leányzó fekvése. :)
És hogy meddig még? Fogalmam sincs. Más blogokat olvasva meglepve tapasztaltam, hogy elég sokan abbahagyják, felfüggesztik, megszüntetik, majd vagy újra kezdik, vagy nem...
Én eddig kétszer táncoltam pengeélen. De - eddig úgy tűnik, szerencsére - a folytatás mellett döntöttem.
Az a baj, hogy gondolkodom az életemről, az rendben. Hogy az olvasók jó részét nem érdekli - vagy mert idegen, vagy mert nagyon is jól ismer -, az is oké. A baj ott van, hogy néha úgy érzem, hogy amíg ezeket a dolgokat, néha problémákat átgondolom, megfogalmazom, leírom, majd persze újra elolvasom, tulajdonképpen hagyom a fejemre nőni ezeket a gondokat. És ez nem jó így.
De mint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít. És erősnek kell lenni. :)
Akkor hát induljon a harmadik év, a többi pedig úgyis kiderül majd menet közben!
Tényleg köszi mindenkinek, kommentelőknek, rendszeres olvasóknak, téma-javaslóknak, vagy csak néha ide tévedőknek! "Ti vagytok a legnagyobbak, hej-hej!" ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Isten végzett

Egy-két dolgot kifelejtettem tegnap az ETO-meccsel kapcsolatban.
"Pazar" játékunk azért jött különösen rosszkor, mert a hírek szerint főszponzori szerződést készülünk kötni az Audival. Fociban ők eddig csak a legnagyobbakkal álltak szóba, támogatják legjobb tudomásom szerint a Real Madridot, a Barcelonát, a Manchester Unitedet, és a Bayern Münchent is. Ekkora foshoz gondolom nem szívesen adnák a nevüket, ami az utóbbi hetekben itt zajlik...
És fogadtam is a meccsre. Két sör volt a tét, a kollégát sajnos azóta elbocsátották, két lány viszont a helyébe lépett, nekik csokival tartozom... :)
Péntek este meccsről hazaérve odamentem a hűtőhöz, kivettem egy sört... Aztán visszaraktam, és főztem teát. Ennyire elkedvetlenedtem... :(
---
Kaptam iwiwen meghívót egy győri, Geréb Ágnes-, és otthonszülés melletti szimpátiatüntetésre... Hát pff...
Amúgy elég vicces, ha pasik okoskodnak a szülésről, mert mi aztán tudjuk... Főleg én, aki aztán... Na mindegy. Szóval. Természetesen minden nőnek szíve joga eldönteni, hogyan akarja gyermekét világra hozni. De van egy olyan érzésem, hogy ez most olyan divat-dolog, meg sikk, menő, ami furcsa mellékízt ad a dolognak. Meg: Születés háza. Most akkor otthon szülés? Vagy kórházban? Vagy szülőotthonban? Vagy mi van? Hülyén hangzik, na.
Ha egyszer eljutok oda, hogy feleségem/barátnőm gyermeket vár, akkor az elég stresszes időszak lesz. Furcsa kettősség, de orvos hibájából lettem fogyatékos, de ha nincs akkor mellettünk doki, Anyuval mindketten meg is halhattunk volna... Szóval nem vagyok lelkes otthonszülés-párti. Ja, és láttam egykori szomszédomat munkába menet a lépcsőn, egy hordágyon kínlódni, mert komplikáció lépett fel, be kellett vinni a kórházba...
---
Tegnap a nap első része úgy alakult, ahogy elterveztem. Pihentem, tévéztem, olvasgattam, PlayStation-öztem. Ez a gép nagy szemét ám: átvettem a vezetést a bajnokságban, de a második helyezett elleni meccsen rúgtam vagy négy kapufát, kaptam piros lapot, rúgtam lesgólt... Szóval idegölő, na... :D
Este meg? Ember tervez, írtam tegnap... Nos, Isten végzett: Balázs haverjai voltak többségben, volt vagy egy tucat fiú, meg két csaj. Mi "öregek" meg hárman a teraszon iszogattunk, olyan volt a feeling, mintha sulibuliban lettünk volna nevelőtanárok... :)
Csak sörözésre készültem, de aztán ittunk rövidet is rendesen... 11 óra után nem tudom, hogy lett hirtelen fél 3. :D Végig fent voltam, dumáltunk, jó kisfiú voltam, csak állítólag depiztem... :( :)
Reggel találtam a telefonomban 2 SMS-értesítőt nem fogadott hívásokról, ezek szerint ki volt kapcsolva a telefonom, de fogalmam sincs, hogyan kapcsoltam vissza, hogy tudtam bepötyögni helyesen a PIN-kódot.
Szerintem kb. szilveszter óta nem ittam ennyit, de ez most kellett... :)
Most aztán éledezek. Fürdés, benzinkút, Algoflex megvolt, kávé még nem, mert nem tudom letekerni a főző tetejét.... Megőrülök... :@
Még valami eszembe jutott: a blogstatisztika szerint tegnap este 6 és 11 között senki nem lépett be az oldalra. de 20.40-kor jött egy komment... Akkor valakinek majd' három órán keresztül meg volt nyitva? :)
Ez úgy látszik, ilyen "nemértős" nap. Mondjuk nem csodálkozom rajta... :D
Ennyi. További jó pihenést, nektek, puszik, pacsik éljenek a csajok, és VLF! ;)

Irigylésre méltó

Megint egy kicsit kronologikus lesz a történet, de tényleg szinte minden napra jutott valami érdekes... :)
Hétfőn este facebook-on írt rám egy rég látott ismerősöm, beszélgettünk egy keveset. Képzeljétek, azt írta, hogy olvasta a blogot, és irigyel, mert elég eseménydús életem van, a csajos probléma pedig majd megoldódik. Na, én nem látom a fényt az alagút végén, már teljesen szürrealisztikus még elképzelni is, hogy egy nő mellettem van, de ennyiben maradtunk.
Ők pedig párjával második gyermeküket várják, aminél aztán tényleg nincs nagyobb boldogság. Hogy egy kicsit mozgalmas az élet? Hát Istenem... :)
A Barátok közt után pedig kimentem cigizni. A napi utolsóból lett legalább utolsó négy... Kint volt ugyanis az új szomszédcsaj, és tök jól elbeszélgettünk, a világon mindenről... A lakásba visszatérve vettem észre, hogy két órát álltam kint pulcsiban, egy fémrácsnak támaszkodva, de csodák csodája: nem fáztam meg.
A legérdekesebb az volt, amikor elmerültünk a csillagjegyekben. Eszti barátja, csakúgy mint én, bak. Szerinte a bak pasik a végletekig racionálisak, nyugodtak, precízek. A képesek sokáig tökölni egy problémán, amin azt teljesen meg nem oldják. És egy olyan partner kell melléjük, aki "pörög", kirángatja őket ebből a földhözragadtságból, önkéntelenül is irányítja őket az élet sűrűjében.
Nos... Ebből mondjuk van, ami jellemző rám, van, ami egyáltalán nem, de olyan is akad, ami kifelé talán nem mutatkozik meg, de szerintem bennem rejtőzik... :)
A partner meg? Mondom, ezen a téren teljesen vissza vagyok állva egy belenyugvó állapotba, de bizony tudnék sorolni olyan dolgokat, amiket csinálnék, de egyedül minek, párosban lenne az igazi. Mielőtt rosszra gondolna valaki, én például a színházba/moziba járásra gondolok... :)
Kedd: munka után megnéztem a finn-magyar meccset, 2-1-re nyertünk, Dzsudzsáknak a 94. percben szerzett góljával. Nincs hurrá-hangulatom, nem gondolok arra, hogy kijutunk a 2012-es EB-re, de ez a teljesítmény több, mint biztató a jövőre nézve: jó kis csapatunk lehet.
Részben ide kapcsolódik, hogy valamelyik Metropol újságban egy levélíró köszönetet mond annak a szervezetnek, amely hazafias-honvédelmi megemlékezést tartott a Magyarország-San Marino meccs előtt a Puskás Ferenc Stadionban. Szerintem el kell mondani, hogy ez a szervezet bizony nem más, mint gondolkodó, értelmes fiatal focidrukkerek egy csoportja, ők tartották a magasba az aradi tizenhármak portréit. Lehet, hogy én is rosszul használom a fogalmakat, de ez a jó értelemben vett ultra-megmozdulás. Jó lenne, ha nem csak esne szó róluk, amikor balhé van...
Kedd este aztán megérkeztek tesómék, egyiptomi élménybeszámoló lett volna a középpontban, de ez sajnos kicsit változott: volt egy kisebb autóbalesetük, de szerencsére mindenki jól van. :) Egyébként hoztak nekem arab feliratú West-cigit, és egy hűtőmágnes-sörnyitót, hogy még egyszer ne vágjam el a kezem. :D
Szerda: német. Értem jött a tanítvány, előbb tudtunk kezdeni, több mindenre jutott idő. Viszont a befőtt eltette a nagymamát: átvette a srác az irányítást, és ez nem tetszik. De ő fizet, ő a főnök, és persze ő megy jövő pénteken próbanapra osztrák munkahelyre, nem pedig én. Én csak önéletrajzot frissítek....
Csütörtök: fodrászhoz mentem este. Hatra kaptam időpontot, de át lettem téve háromnegyed hétre, mert csúszás volt egy kicsit. Fura volt, még sosem mentem ilyen későn nyiratkozni... :)
Ott volt a kozmetikus csajszi is. Ő persze nem nyúlt hozzám, csak beszélgettünk. Mesélte, hogy 75 ezer forintjában van haja hidrogéneztetése-beültetése. El is ment Tőle a kedvem... :D
Meg utánam jött egy csaj, aki az ETO-nál angol tanár... Hogy mik vannak? :)
Péntek: rövid napot tartottam, délután kettőkor leléptem, 3-ra a Sörkertben voltam, 5-kor kezdődött az ETO-Pápa. Az más kérdés, hogy ismerőseim csak 4-re értek oda, így a Celeb vagyok, ments ki innen! című lélekemelő műsor ismétlését néztem a pultos sráccal sörözés közben. Very romantisch... :) - a celeb szót felvettem a szótárba... :) -
Huh... 0-1, vereség, sorozatban a második hazai meccsen. Egy rémálom volt: kilátástalan, nulla játék, semmi hangulat, szörnyű volt. Kiszámoltam, ez az ötödik év, hogy rendszeresen járok meccsre, de eddig ez a legsötétebb időszak. És hihetetlen, hogy Montpellier után ide jutottunk megint...
Perverz állat vagyok: visszanéztem a meccset tévében. Ott sem volt jobb... :( Oké, sokat tévedett a kárunkra a bíró, a piros lap is elég érdekes körülmények között született, a hazaadás is csak a sporinál volt az, de ez nem mentség: szarok voltunk. Hogy mi lesz a hátralévő meccseken, abba jobb nem bele gondolni...
A meccs legnagyobb jelenete egyébként az volt, amikor a Pápa cseréhez készülődött, bemutatták a 15-ös táblát, erre Dani, a mi 15-ösünk, a mi Völgyi Danink kezdett el lebandukolni a pályáról... :) Hogy nem volt neki gyanús, hogy sárga mezes emberke készül beállni, ő pedig fehérben van? :) Trajkovic rángatta vissza a pályára... Mondjuk aztán Pinyő pár perc múlva leszedte. :)
No, nagyjából ennyi volt a hét. Meg vörös iszap minden mennyiségben. Kis Csernobil- hallom egyre több helyről... És félek, hogy a neheze még hátravan.
A chilei bányászok és megmentőik pedig az emberi teljesítőképesség csúcsait ostromolták ott a mélyben, és itt fent a földön. Hihetetlen. Mindenki túlélte, Chile most ünnepel. Jó lenne, ha mi is büszkék lehetnénk magunkra, de ez még nagyon messze van...
A hétvége? Este Katáékhoz vagyok hivatalos, lesz egy kis sörrentés, mindjárt indulok boltba, veszek valami vinnivalót. A terveim szerint lájtos este lesz, aztán ember tervez...
Amúgy tévé, net, PlayStation, rendrakás. A terv. A többit majd meglátjuk!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek!

Teljesítményvolumen-korlát

Szombat délután aztán semmit nem csináltam. Vagyis csináltam én mindent, de a fordításnak semmi kedvem nem volt nekilátni. Főztem teát, kávét, virslit, tévéztem, olvastam, PlayStation-öztem, eltelt a délután. Ez utóbbiban egyébként még mindig a Sparta Prahát irányítom a cseh bajnokságban, és ramaty kezdés után immár a 4. helyen állok, mindössze 2 pontra az éllovastól. Hét forduló van hátra, szóval nem reménytelen a helyzet. :)

Este aztán régi hiányosságomat pótolva megnéztem a Remény rabjai című filmet. Vagyis nem teljesen néztem, mert vettem videóra, amit majd felmásolok gépre, ahonnan majd megy DVD-re, ami még két teljes végignézési lehetőséget jelent. De amennyit láttam belőle, elegendő volt, hogy megállapítsam: nagyon szép filmről van szó.
Khm... A film alatt tehát zongoráztam a tévé távkapcsolójával. Aztán egy elég érdekes dologra bukkantam azon a csatornán, ahol este 11-ig motorsportot sugároznak, majd akár egy izgalmas futam befutója helyett elkezdenek felnőtt tartalmat szolgáltatni.
Szóval, egy jól felszerelt kórházi kórterem ágyában ifjú hölgy feküdt egy szál fehérneműben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy állapota gyorsan javuljon, és mit ad Isten, ezt az üvegfalon keresztül meglátta kezelő doktornénije is. Vagy egy ápolónő, ezt nem lehetett egyértelműen megállapítani. Ő persze bement betegéhez, és szem látomást mindent elkövetett, hogy a terápia sikeres legyen. Majd egyfajta paraszolvenciaként viszonzást kapott. No, és a sok "likmájpuszi", meg "itszgúd" közepette egyszer csak az éjjeli szekrényen feltűnt egy echte ungarische, Oscar-díjas Szentkirályi mentes ásványvíz.
Mintegy jelezve ezzel, hogy egy magyar kórházról van szó. A végén kiírták, hogy a felvétel 2009-ben készült, tehát az egészségügyi reformon túl, a teljesítményvolumen-korlátozás tombolása közepette.
Itt tartunk, van még remény! A magyar kórházakban vevők az új módszerekre, és a beteg az első, ez nem lehet kérdés! :)
Na, de félre a tréfával: vasárnap aztán a szokásos ébredezés-kávézás-Nemzeti Sport-beszerzés után nekiültem a fordításnak, 11-kor kezdtem, este fél 6-ra sikerült is befejezni. :)
Utána viszont hulla voltam: fájt a nyakam-hátam-derekam, úgyhogy le kellett dőlnöm, mint valami vénembernek. :)
Majd' elfelejtettem: reggel azért volt egy Forma-1 Japán Nagydíj is. Vettel nyert, és nem volt rossz. Kubica kiesett, mert rejtélyes módon elhagyta egy kerekét, Hamilton nem esett ki, pedig elszállt a kuplungja, de a futam hőse egyértelműen Kobajasi volt. A Sauber japán pilótája egy hajtűkanyarban csinált hülyét mindenkiből, kb. öt embert előzött meg a pálya ugyanazon a pontján, egyszerűen zseniális volt. :)
A hét? Huh, alakulunk-alakulunk. :) Holnap finn-magyar, szerdán német, csütörtök fodrász, pénteken ETO-Pápa, szombaton pedig buli Zeleséknél. :) Azaz minden nap van valami, nincs mód unatkozni. De az Écsre menés a héten nagyon necces, nem hiszem, hogy összejön... :(
No, de mára asszem befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kinek a sara?

Kolontár, Devecser, vörös iszap. Két helység, és egy "fogalom", mely korábban a magam fajta laikus számára jószerivel ismeretlen volt, ma pedig sajnos a hírek fő témája lett.

A kedves olvasó nem egy hírportálra látogatott, így csak a saját véleményemet szeretném leírni a tragédia kapcsán, néhány - nyilván szubjektív - szempontból.
- a címben feltett kérdésre a válasz: jelen pillanatban még teljesen mindegy, ki a felelős. Egyelőre a kármentésen, a nagyobb baj megelőzésén van a hangsúly, utána bőven lesz idő felderíteni, ki tehet róla, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész nem lett volna megelőzhető, vagy legalábbis az esetleges hatások, következmények nem lettek volna csökkenthetők.
- Kommunikáció. A vesszőparipám. Egy szóval: felháborító. A magyar médiát még az "a vörös iszap az EU állásfoglalása szerint nem veszélyes anyag" szöveg uralta, amikor a német hírekben Giftschlamm-ról (mérgező iszap) beszéltek. A helyi lakosságot sem tájékoztatták megfelelően, az pedig egészen tragikomikus volt, amikor az érintett cég egyik képviselője nem mert az emberek elé állni, hanem egy rendőrautóban ülve, hangosbemondón keresztül tájékoztatta a közvéleményt.
- Talán engem nem lehet azzal vádolni, hogy közömbös lennék mások problémái iránt. Az árvizek idején mégis fenntartásokkal fogadtam, hogy az, akinek nincs biztosítása, nagyobb támogatást kap az államtól, mint a "másik oldal". Ezesetben viszont minden segítség jogos, és indokolt. Más a nagyságrend. Sajnos.
- Magyarországról szólnak most a nemzetközi híradások is. Tesóm szavaival élve "Afganisztánt is megelőzzük".
- És úgy összességében: szörnyű ez az egész... Amikor ilyen felvételeket látsz mittudomén Kambodzsából, vagy Thaiföldről, egy laza karlendítéssel elintézed. De Tőled néhány tucat kilométerre? Döbbenet...
Nem ez lett a legösszeszedettebb blokk blogom történetében, és ne haragudjatok érte. De tényleg nehéz szavakat találni...
---
Szürke hétköznapjaimra visszakanyarodva:
Szerdán újabb német órát tartottam, és tanítványommal kezdünk összecsiszolódni. Érdekes volt, jól ment neki, gyorsan tanul. :)
Csütörtökön egy váratlan húzással meló után hazamentem Écsre. Nem nagyon szoktam hét közben kinézni, most mégis megtettem. Ennek persze meg volt az oka, de róla nem szeretnék írni. Legyen elég annyi, hogy egy régi ismerős, aki most kezd visszatérni életembe. És felnézek rá. Mert amit jelenleg véghez visz, az egészen elképesztő...
Szintén csütörtökön történt, hogy kaptam egy SMS-t Adritól, amiben Katával együtt meghívott szülinapi bulijába. Nekem sajnos vissza kellett utasítanom a meghívást, mert ma be kellett mennem dolgozni.
Péntek. Elég furcsa volt. Ebéd után elért a végzet. Fél 3-kor haza kellett indulnom, mert teljesen kidőltem. Nem lustaság: szinte filmszakadás, teljesen elfáradtam, attól féltem, hogy elalszom. Jellemző, hogy hazafelé rossz buszra szálltam, elnéztem a számát. Két óra alatt sikerült is hazaérnem... :)
Este pedig Magyarország-San Marino 8-0. Nem szabad ennek az eredménynek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, még akkor sem, ha ez fociválogatottunk legnagyobb különbségű győzelme 28 év, az El Salvador elleni 10-1 óta. Meg aztán játszottunk már itthon 0-0-át Liechtenstein ellen, kaptunk már ki Izlandtól, szóval óvatosan, de örülök. :) A lentebb említett Szalai Ádám zseniális volt, Dzsudzsák végre a válogatottban is parádézott, és Rudolf sem volt rossz. Kedden Finnországban jól jönne egy bravúrgyőzelem. :)
Ma tehát dolgozni voltam. Ez persze nem lett volna feltétlenül ok egy buli lemondására, keltem már úgy hajnali 5-kor, hogy fél 2-kor értem haza sörözésből. De most tolmácsolnom kellett egy oktatáson, ahol azért valamennyire frissnek kell lenni, ha mondjuk statisztikákat kellett volna pötyögni, akkor ment volna, de így nem. Még nem is az alkohol lett volna a probléma, anélkül kibírtam volna, de nem hiszem, hogy mondjuk éjfélkor ott tudtam volna hagyni a társaságot, ha jó a buli.
A meló? Nem volt rossz, pedig féltem tőle, mert magyarul is elég idegen a téma, és most több, mint 3 órán keresztül minden egyes mondatot fordítanom kellett. Megoldottam, bár szerencsére volt olyan szaki, aki egy-két - szerencsére tényleg nem sok - hülyeségemet magyarról-magyarra fordította.
És egy csaj megkérdezte, hogy mi van a lábammal... :@ Bemutatkozás utáni első mondatként... :(
Délben leléptem, hosszabban nem bírtam volna ki. Pihentem egyet, most majd eszek valamit, és nekiállok a megszokott fordításnak. Meg háttértévé. :)
Holnap reggel ismét korán kelek, F1 Japán Nagydíj lesz. A mai időmérő elmaradt, mert elmosta az eső. Majd futam előtt pótolják...
Utána fordítok, pihenek, teljesen passzív leszek... :)
A jövő hét? Lesz tanítás, meg válogatott meccs, meg ETO-meccs, és még az is lehet, hogy Écsre is megyek. Mármint hétköznap - is -. De ez majd kiderül. :)
További jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Végre szimpla, idézőjeles problémák

No, a tegnapi tervet teljesítettük, délután hét oldalt sikerült megírnom a fordításból, nagyon büszke voltam magamra, és még pihenésre is jutott idő.
Az alvás nem nagyon jött össze, fél 1-ig olvastam, akkor is azért tettem le az újságot, mert tudtam, hogy 5-kor kelni kell... De még egy darabig nem aludtam el...
Van egy-két gondom. De ezek most végre valahára apróságok, nevezzük őket inkább "gondoknak". Így sokkal jobb. És még hozzá tán véletlenül sem tűnök hisztis pi... Hm.. Szóval hisztis köcsögnek. :)
Szóval:
- Kivették az analóg kábel tévé-szolgáltatásból a német RTL-t. Ami egy kisebb katasztrófával ér fel, elég sok műsort követek ott kisebb-nagyobb rendszerességgel, és a Forma-1-es háttérinfók is nehezen pótolhatók más forrásból...
- Mondtam magamnak semmi gond, megnézem, hogy digitálison van-e. Jó rég használtam, így újra frissítettem a rendszert, de se kép, se hang. Valószínűleg szerelőt kellene hívni, de én aztán ugyan nem fogok, nincs kedvem és energiám még ezen is parázni. A havidíj meg remek. Kézenfekvő lenne állandóra beiktatni egyébként, de a videóról és a PlayStation-ről sajnos nem tudok lemondani... :/
- Baromira idegesít a bújtatott reklámok tilalma. A héten volt egy riport egy magyar élelmiszer-bolt láncról, amelynek dolgozói segítenek az árvízi újjáépítésben. A cég logóját persze ki kellett takarni, még akkor is, ha mindenki láthatta, hogy a CBA-ról volt szó. Néha eljutok ennek a hálózatnak az üzleteibe, de ez teljesen független attól, hogy láttam-e a hírekben az emblémájukat, vagy nem...
Vagy az Oktoberfest. Hofbräu sört ittak, de azért el kellett takarni a korsó közepét. Nem értem, mire jó ez? :)
- Jaj, majd' elfelejtettem: kicsit meg voltam zavarodva a választások kapcsán: azt hittem, megyei önkormányzati listákra is most kellett volna szavazni. De nem, az megtörtént áprilisban. Vagy tévedek? Már én sem tudom... :D
És itt a tegnap említett honlap, ha kíváncsi vagy, mely párt áll legközelebb gondolkodásmódodhoz, itt megnézheted. Kissé Budapest-centrikus, de érdekes... :)
Jaj, meg beszélgettem egy lánnyal kissé "intim" dolgokról, és részben ezzel kapcsolatban írtam neki utána egy SMS-t, amit nem kapott meg, legalábbis nem kaptam visszaigazolást... Hol bolyonghat az üzenetem? :D
---
Ennyit a gondokról. Ilyenekkel tényleg elvagyok. :)
Amúgy meg:
Apropó Oktoberfest: Németország jó hely, Münchenre is kíváncsi lennék, a sörrel sincs bajom. Talán ezt a sörfesztivált is megnézném egyszer, de egyrészt tartok a túl nagy tömegtől, meg ugye a WC-k elérése is fontos szempont. :) Egyébként pedig: 9 euró egy sör: ha már ott vagyok, és van rászánható pénzem, belefér. De a tegnapi Naplóban volt olyan srác, aki 8-10 elfogyasztott liter (!!!) sörről beszél, ami döbbenetes mennyiség- most a pénztől eltekintve. Ott ráadásul 13%-os "spezialität"-et mérnek, ami... Az már elég brutál lehet, na... :)
Ferencváros-Jógazdabank-Győri Audi ETO KC 23-30 (13-12). Ennyi. Ehhez nem fűznék többet, mindent elmond. Tényleg tartottam a meccstől. :)
És ennyi volt a Goszi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)