Most már aztán tényleg nem pusztán a reklám helye

Mármint a postaládánk. Nyáron lesz öt éve, hogy Győrben lakom, de csak tavaly november óta vagyok ide bejelentve. Azaz nem nagyon kaptam ide semmilyen levelet, a reklámokat pedig kb. 2-3 hetente szoktam kipakolni. Elég az... Legalábbis eddig elég volt...

Most viszont egy értesítőt is találtam a sok prospektus között, hogy ajánlott levelem érkezett, amiért be kell mennem a postára. Az lett, amire számítottam: a súlyadó kiszabásáról szóló határozatot kaptam meg, amit Écsen - mozgáskorlátozott mivoltom okán . nem kellett a nevemen lévő autóra befizetni. Ma aztán elcaflattam a győri önkormányzat illetékes osztályára, ahol kaptam egy formanyomtatványt. Ezt kell a háziorvosommal kitöltetnem, majd visszavinnem, így mentesülök az adó befizetésének kötelezettsége alól. Nem panaszkodom, ez nekem nyilván jó, meg örülök is neki, csak éppen még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell minden f*szságért külön elmászkálnom dokihoz, miért nem lehet egy egységes dokumentumot kidolgozni... Na, a lényeg, hogy holnap reggel dokinál kezdek, majd valamikor vissza hozzá a papírért, utána pedig még egy nap kell, amikor a hivatalba visszajuttatom a papírost...
Már nagyon kezdtek hiányozni az orvosszakértők, és a bürokrácia! :/ De tényleg nem panaszkodom! :)
Ja, és ezentúl rendszeresen sasolni fogom a levélszekrényt! Írjatok nekem levelet! Szeretnék kapni! Írok vissza, esküszöm!
A héten más érdemleges dologról nem tudok beszámolni, holnap péntek, foci, a hétvége pedig jelenleg még üres. Idegenben játszik az ETO! :(
És most egy kis GosziBlog-szubjektív, sport. Vastagítom a témát, ha nem tetszik, ugord át! :)
Forma-1: a héten olvastam Michael Schumacher egy nyilatkozatát, melyben unalmas, előzésmentes, nézhetetlen, a szurkolók számára élvezhetetlen szezont jósol. Nem nyugodtam meg, mit gondoljak én, ha a sportág legendája, a hétszeres világbajnok így vélekedik?
Beckham: Davic Beckham, az angol válogatott focista Achilles-sérülése miatt biztosan nem lehet ott a 2010-es dél-afrikai VB-n. Nem ezt érdemelte. Nem vagyok egy Beckham-fan, de tisztelem azért, amit a futballban elért, az angol válogatottért tett. A 2002-es VB előtt is súlyos sérülést szenvedett, akkor sikerült felépülnie, és ott lehet a keretben. Most az Egyesült Államokban, a Los Angeles Galaxy gárdájában bohóckodott jó pénzért, aztán mégis Olaszországba, az AC Milan gárdájához szerződött, ahonnan - nagyobb - eséllyel pályázhatott volna az újabb VB-részvételre. Nem sikerült, nagyon sajnálom őt ezért...
Tomori Zsuzsa: A Győri Audi ETO KC vezetősége felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól válogatott játékosát, az NB1/B-ben szerepló második csapatához száműzve őt. A döntést elég furcsán - gyakorlatilag sehogy sem - kommunikálták. Így aztán a különböző internetes fórumokon vadabbnál vadabb találgatások láttak napvilágot, amiket ehelyütt inkább nem idézném. Számomra a keret minden tagja kvázi "Istennő", így nagyon sajnálom a dolgot. Reménykedem, hogy Tomi csak egy utolsó figyelmeztetést kapott, az mindenesetre bíztató jel, hogy 2011 nyaráig érvényes szerződését nem bontották fel...
Tényő. Még mindig nem értem a történteket, de ezt nem is lehet, és talán nem is kell megérteni. Ugye van pokol? - kérdeztem az előző posztban. Ezt a kérdést vissza is vonom, bízva abban, hogy épeszű ember ilyet nem tesz. Szép feleség, két gyönyörű kislány, egy épülő-szépülő ház... És mégis...
Más.
Sok új, meglepő érzéssel találkozom mostanában. Ilyen az is, hogy valakitől talán bocsánatot kellene kérnem, közben pedig arra gondolok, talán jobb lenne, ha megharagudna, és elfelejtenénk egymást. Aztán újraolvasom, átgondolom még egyszer, és rájövök, hogy ez egy nagy baromság...
És végül, de nem utolsó sorban: ITT A TAVASZ! Így olyan nagy baj már nem lehet... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A bajnok visszatért

Legelőször is egy kis visszakanyar, egészen szombat estig. Nem tudom, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hangulatok, érzések, érzelmek... Ez az, amikor még "sírva vigadni" is jól esik... Még úgy is teljesnek érzem az estét, hogy nem mentem tovább bulizni, erre ugyanis a többiek kissé ráfaragtak. A Playban nem volt szinte senki, a Pirate pedig tömve volt, be sem fértek. Az alsó korhatár pedig 25 év. Nem tudom ki találta ki ezt a baromságot, de ez még akkor sem tetszik, ha tudom, hogy én sajnos már rég elmúltam annyi...

Igen: a bajnok visszatért. Nem, ezúttal nem Michael Schumacherre gondolok. A Ferrari által frissen szerződtetett kétszeres világbajnok spanyol Fernando Alonso jelentkezett vissza a legnagyobbak közé. Profi versenyzés, megfontolt nyilatkozatok, szerintem nagyon nehéz lesz őt ebben az évben megállítani. Maga a futam viszont rettentően unalmas volt, és nagy esély van rá, hogy az egész év ilyen eseménytelen lesz. Na, de mindegy, pár hét múlva valamennyivel okosabbak leszünk. :)
A Forma-1 után beültem a Hollóba, egy kávé és egy almafröccs kíséretében olvasgattam, majd kimentem Écsre, több, mint egy hónap után...
Este megnéztem Anyuval egy DVD-t, A becstelen brigantik című Quentin Tarantino-filmet. A rendezőtől eddig csak a Ponyvaregényt láttam, ami az egyik nagy kedvenc, alapfilmem. De ez az ember nem normális. Sajátos hangulatú, érdekes film, tele vérrel, lövöldözéssel, skalpolással, de ezeket valamennyire "tompította" bennem a tudat, hogy ez tulajdonképpen egy sajátos humor, egyfajta görbe tükör a világ, és a történelem felé. Nekem tetszett. Hétfőn délelőtt pedig az Amerikai pite 7-et néztem, igazából no comment, semmi váratlan, tucatfilm...
És még a két tévé programozásával töltöttem sok időt, mert átállították a kábeltévét. Mire a két tévével, egy videóval, meg DVD-felvevővel végeztem, azt hittem, frászt kapok. Mert persze mindenhol folyamatosan reklám volt, vagy teleshop... Már azon gondolkodtam, hogy betelefonálok a WS-be, mondják meg, melyik számhoz melyik csatorna tartozik... :P
Ja, és apámmal nem veszekedtünk, nem vitáztunk semmin, egész jó fej volt. Ezt is meg kell ám jegyeznem! :)
Tegnap délután már jöttem is vissza, annyi bonyodalom volt az utamban, hogy szétnyílt a hátizsákom, és kiesett belőle egy adag tejfölös túró, meg pár szelet kenyér. Mareggel Anyu megtalálta! :D
A belvárosban találkoztam Katával, ahonnan Zoli elvitt minket, hova máshova, mint a Hollóba. :) A szombat estéről, meg úgy általában mindenről beszélgettünk, 5 körül értünk oda, 8 után Balu is csatlakozott, persze maradtunk zárásig. És Andikát bejelölöm iwiwen. :P És örülök, hogy nem utál! :)
Amikor hazaértem, még bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem, volt-e valahol valami forgalom. És akkor értesültem erről a szörnyűségről, a tényői négyes gyilkosságról. Kollégám mesélte, hogy az egyik kereskedelmi tévé riportere állítólag megjegyezte, hogy "szerencse, hogy most nem cigányok az áldozatok...". Nem tudom... Ez valahogy nem kellett, nem illett oda, teljesen szerencsétlen megfogalmazás...
Aztán időközben kiderült, hogy egy "apa" irtotta ki családját, majd végzett végül önmagával is. Mi vezethet el idáig? Lehet ilyenkor a magyarázat féltékenység, netán az anyagi problémák? Mi játszódhatott le annak az embernek a fejében? És őt most a családjával együtt fogják eltemetni? Ugye, azért létezik a pokol is?
Kérdések, megválaszol(hat)atlan kérdések... Döbbenet! :(
Ma munkából hazatérve találkoztam újdonsült szomszédainkkal, egy szimpatikus fiatal pár. Az egyikük jogász. Ez jó jel. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Élménybeszámolok

Nem jellemző, hogy buli után frissiben élménybeszámolót írok, de most nincs semmilyen objektív "akadálya", így kivételt teszek. :)
Kezdem rögtön két kisebb kitérővel.
Van egy kolléganőm, akinek még csak a nevét sem tudom, de a reggeli cigiszünetek alatt tök jól el szoktunk beszélgetni. Pont pénteken gondoltam rá, hogy megkérdezem a többiektől, hogy ki is ő, meg egyáltalán... De megelőzött: ő tudakolta meg a többiektől, és be is jelölt iwiw-en. Szeretem az ilyen telepatikus dolgokat. Amúgy nem úúúgy érdekes a csaj, férje van, meg gyermeke is, de tényleg tök jó fej...:)

A pénteki foci ismét nagyon durvára sikeredett, nagyon profin toltuk, meg voltam magunkkal elégedve. Valami hihetetlen módon kifáradtam a végére. :) Jövő héten még egyszer utoljára összegyűlünk így a Győr Arénában, aztán utána valamikor újból szabad tér. De ez nyilván időjárásfüggő.
És el is érkeztem a szombathoz. Reggel bementem egyet a városba, még egy utolsó bevásárlásra, meg Anyunak adtam fel lottót, meg vettem Storyt is... :P Kettesünk lett, úgyhogy megérte. :)
Hazatérve pihengettem, aztán délben az időmérő edzéssel elkezdődött az idei Forma-1-szezon. Elég érdekes évnek nézünk elébe. Szabálymódosítások- a tankolás betiltása, új pontrendszer -, rég nem látott pilótakeringő, Schumi visszatérése, és több új kis csapat indulása teszik színesebbé a száguldó cirkusz idei történéseit. Ne Schumacher, és ne Hamilton legyen a világbajnok, a többi nekem édes mindegy... :)
A F1-után tesómmal és sógornőmmel kaját rendeltünk, Győrszentivánról, 600 forintos kiszállítási díjért... :/ De legalább finom volt... :)
Aztán ETO-meccsre mentünk, a Kecskemét volt az ellenfél. Ezúttal a Sörkert kimaradt, a stadionban kezdtük meg a sörözést, de csak egy pohár erejéig, a második előtt elfagyott a sörcsap. Ugyanis kib*szott hideg volt. :/ Amúgy 1-0-ra nyertünk, a játék ismételten botrányos volt, de stabilan tartjuk 3. helyünket, ha így folytatjuk, senki és semmi nem ment meg minket a nyári Európa Liga-szerepléstől. :)
Aztán még folytatódott az ETO-délután, a Viasaton megnéztük a kézis csajok ljubljanai vendégjátékát, ami a végén döntetlen lett.
Aztán szép lassan elkezdtek gyülekezni az emberkék, fogalmam sincs, mennyi volt a "végleges" létszám, mindenesetre nem voltunk kevesen. :) Nem volt az az "ereszd el a hajam"-feeling, sörözgettünk, volt azért egy két feles-kör is, ezek mellett beszélgettünk, sztorizgattunk, na meg a függőfolyosón dohányoztunk, aminek ugyancsak hangulata volt, főleg ebben a nagy szélben... Ja, és Zeles úrral PlayStationon fociztunk, Franciaország-Magyarország 5-0. :( És komolyan mondom, a magyarokat nem egyszerű irányítani... Visszavágó majd máskor...
Jó kis este volt, remélem, a többiek is ezt gondolják, és lesz folyt. köv. valamikor. :)
És még annyit: úgy látszik, az nálam hagyomány, hogy az általam legjobban várt lány nem jön el... :(
Jó lett volna a nap végére még egy kis táncitánci, de hajnali 2-kor kísértem le az utolsó vendégeket, így akkor már nem volt kedvem továbbvonulni.
Így viszont kialudtam magam, és tudtam mesélni nektek, ez a Play-ből 5 körül hazaesve nem sikerülhetett volna... :( :)
Most még azért ébredezni kell, majd délután Forma-1, utána pedig valamikor hazamegyek Écsre, kihasználom a hosszú hétvégét, és majd holnap valamikor délután leszek újra Győrben, a térképen, meg online.
Ha már online: tesóm megkérdezte, miért nem próbálkozom meg az internetes társkereséssel. Idegenkedek tőle, nincs kedvem hozzá. Nem én lennék az első pasi a Földön, aki egyedül öregszik meg. Nem kellemes opció, de túlélhető.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

"Próza" és vers

Nem nagyon szoktam bejegyzéseimet utólag átírni. A tegnapi viszont - rövidsége ellenére - nem nagyon tetszett, elég hülye megfogalmazások voltak benne, így egy picit megváltoztattam pár dolgot. Nagy valószínűség szerint így sem kapok érte Pulitzer-díjat, de így azért jobban tetszik. :) Végülis kommunikáció szakot végeztem, vagy mi? :) Mentségemre szóljon, hogy pötyögés közben ért haza a bátyám, vele is beszélgettem, és nem vagyok nő: nem tudok két dologra figyelni egyszerre. :D A címről még annyit, hogy a "Láttam Laut" címet ugyancsak módosítanom kellett, mert arról meg a "Láttam hangos" szavak jutottak eszembe, ami pedig németes szakbarbárságomnak köszönhető. :P
A kommenteket pedig tényleg köszönöm, jól esik, ha van egy kis "feedback", és valóban, az egy hónap tényleg sok volt... :)
Telefontok: megvan a megoldás! Az eddigihez képest fordítva kell belehelyezni a készüléket, és tökéletesen működik. Persze nem magamtól jöttem rá erre az amúgy teljesen magától értetődő megoldásra! :)
Küszködik-búcsúzik a tél. Valahol írták, hogy mostanában egy hónapot csúsznak az évszakok. Szeptemberben még nyár volt, decemberben ősz, most pedig tél. És jogos, van benne igazság...
Közeledik a buli. Nem leszünk annyian, mint vártam, elég sokan lemondták, de remélem jó kis este lesz. Az egyik szomszédnak bejelentettem, hogy szombat este party. Az engedélyt megkaptam. Meg az infót, hogy régóta tervezett költözésük aznap lesz esedékes, azaz a buli elején jó eséllyel még bútorszállítókat kerülgethetünk... :)
"Picit" más téma: szoktam szerelmes lenni. Hogy mit jelent maga az érzés, sajnos nem tudom pontosan megfogalmazni. Az életemben eddig egyetlen "viszonzott" szerelem pedig olyan volt, mint a székely viccben Áron bácsi esete az autóval. Megkérdezik tőle, hogy látott-e már autót. A válasz: "Igen, de a' se' a' vó't!" Na ja...
És meglepő módon ismerősökkel, barátokkal beszélgetve felmerül áthidaló megoldásként, hogy el kéne mennem ku*vázni... Hm... Több dolog tart vissza ettől a lépéstől... Egyrészt, ha majd valamikor mégiscsak betoppan Ő az életembe, és szóba kerülne "a" téma, és mondanám, hogy még csak úgy voltam nővel, hogy fizettem érte, nos, az elég gáz lenne...
Meg aztán nem csak, vagy nem elsősorban "az" hiányzik az én kis életemből.
Hogy akkor mégis mi? Nem nagyon tudtam eddig közhelyek nélkül megfogalmazni. Megtette helyettem más. Kedd este az Echo TV-n egy fiatal színésznő verset mondott. Wass Albert Mert szeretlek nagyon című művét. Nagyon szép, és - szerintem - ebben minden benne van. Minden, ami kell(ene)...
"Természetesen" ebből is találtam olyan változatot a YouTube-on, hogy egy szép zene alatt megjelennek a vers sorai, de inkább bemásolom. Mert így egyben tudjátok elolvasni, és mindenki arra gondol olvasása közben, akire, vagy amire csak szeretne!
Szép, nagyon. Tehát:

Wass Albert Mert szeretlek nagyon

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Ehhez pedig nem tudok mit hozzátenni.

Jók legyetek!

Láttam Lauút :)

Ma napközben nem történt semmi extra, meló után aztán bementem az Árkádba. Vettem ezt azt, tényleg semmi különös...
És akkor a buszmegálló felé ballagva megláttam Lauút, akinek blogját megtalálhatjátok a rendszeresen olvasottjaim között. Tényleg nagyon érdekes olvasmány, és ahogy egyik kedves ismerősöm találóan írta nekem, elgondolkodtató, hogy ő/mi tudtam/tudtunk volna-e ennyi idősen így írni. :)
Na, de visszatérve a délutáni történethez: átmentem a zebrán, és a járdán pont a leányzó mellé értem. És úgy elkezdett rohanni... Mostanáig nem jöttem rá, hogy vajon előlem menekült-e olyan hevesen. Remélem, azért annyira nem vagyok ijesztő és félelmetes... :)
És ha ez még nem lenne elég, a megállóban mellette állva - ott ráköszöntem azért :) - elkezdett csörögni a telefonom. Annyi történt, hogy vettem az eltűnt helyett új tokot, ami még szűk. Így alig fér bele a mobil, és egyfolytában megnyomódik az a gomb, ami az álhívás-funkciót aktiválja, aminek köszönhetően nagyjából fél perc után kapok egy szám nélküli kamu csörgetést. Ami azért társaságban, főleg egy buszmegállóban idegenként kellőképpen égő tud lenni... Bemutatkoztam, elég érdekesen nézhettem ki... :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Lakógyűltem

A vasárnaphoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez e-mail-írás elmaradt, inkább MSN-en kommunikáltam az érintettekkel. De ami késik, nem múlik! ;)

Tegnap végre lezártam a kapuskesztyű-mizériát: bementem az OTP-be, és visszautaltam a pénzt az egészségpénztár számlájára, amit aztán vissza fogok kapni utalvány formájában. Mondanám, hogy fogalmam sincs, mire fogom elkölteni, de sajnos szüleim receptjeinek kiváltására pont jó lesz... Aput mondjuk akkor fel kéne vetetnem a kedvezményezettek közé, nehogy megint baj legyen...
A banki átutalást is felírhatom az "először csináltam életemben"-listára. :) Van abban a bankban egy ismerősöm, aki lakáshitelekkel foglalkozik, de persze épp tegnap volt szabin... :/
Ma lakógyűlésen képviseltem a családot, érdekes volt, összesen négyen voltunk. Három kedves öreg néni, meg én. Érdekes volt. :) Ja, azért közben befutott az alsó szomszéd családfő is, vele jól eldumáltunk. Égő nem égő: városrészünk könyvtárában-közösségi házában volt a rendezvény, de fogalmam sem volt róla, hol van, pedig már öt éve itt lakom... Ja, és tőlünk kemény három percnyi sétára van... :/ :D
A napirendi pontok között semmi váratlan nem volt. Éves beszámoló - minden drága, minden sz*r -, a már említett épülő társasház - szopás ezerrel, és kis közösségi cigánykérdésünk: az egyetlen lakók a házban, akik nem tulajdonosok, hanem bérlők, és hát elég érdekes életmódot folytatnak. És ez akkor is zavarna, ha svábok lennének, vagy horvátok...
Aztán hazaérve megírtam iwiwen a szombati buliba a meghívókat! :) Várom már, remélem sokan eljönnek, és mindenki jól fogja érezni magát!
Ami a hét további részét illeti: holnapra egyelőre semmi, csütörtökön lehet, hogy bepütoljuk decemberben elmaradt étterem-vizitünket, pénteken pedig az utolsó előtti céges foci lesz. Sajnálom, hogy lassan vége, remélem, szabadban majd folytatjuk. Ha nem, akkor úszni kéne járni, már asszem eltalálnék a GYÁÉV-ba gyalog, de nem tuti... Vagy a Feketébe! De az meg kacsaúsztató... :)
Szombat bevásárlás, aztán F1 Bahrein-időmérő, ETO-Kecskemét, no meg persze végül, de nem utolsó sorban a buli! :) Vasárnap futam, utána Écs, nemzeti ünnepünkön otthon, este vissza. Ez a terv. Majd még addig remélem írok! :)
Esküszöm, nem akarok senkit ezzel fárasztani, de mint a fényképen is látható, Katrine Lunde Haraldsen olimpiai bajnok kézilabdázó bemutatkozott, és nyártól tényleg három évre Győrbe szerződik! Nyilatkozatában kiemelte, hogy nem a pénz döntött az ETO mellett, de sok jót hallott a csapatról, szurkolóiról, újabb sikereket szeretne elérni új környezetben, egy számára idegen kultúrát megismerve. Én pedig önző módon azért is szurkolok a norvég lánynak, mert ha ő sikeres lesz, akkor nyilván a csapat is, ha emellett jól is érzi magát nálunk, jó hírünket keltheti Skandináviában, és ez az ETO számára eddig - szinte - ismeretlen távlatokat nyithat meg.
Mondjuk most jutott eszembe a hasonlat, hogy fociban a legutóbbi BL-ezüstérmes a Manchester United volt, női kézilabdában pedig a Győri Audi ETO KC! Azért a színvonal az színvonal! :)
Miért nincs kedvem politikáról írni? Mert ku*rvára nincs... "Van véleményem, de nem értek egyet vele!" Majd talán máskor! :)
Most néztem: több, mint egy hónapja nem írt senki kommentet... :(
Ma külön kérésre megborotválkoztam, és írtam egy blogbejegyzést is. Igen jó fej vagyok! :$
Puszik, pacsik, - és így nőnap után egy nappal hatványozottan is - éljenek a csajok! :)

Éttermi fogyatékos :)

Akkor tehát kivételesen a céges foci beszámoló elmarad, ugyanis a héten kihagytam. Camelotos mozgássérült barátaimmal nőnap alkalmából egy étterem-látogatással egybekötött köszöntést szerveztünk. A Nádor Étteremben voltunk, kaja szempontjából nem voltam túlzottan fantáziadús, a megszokott rántott sajt hasábbal és paradicsomsalátával kombináció mellett döntöttem. Mint szinte mindig, dehát szeretem, na... :) És azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy nem fogyasztottam alkoholt: fél liter almafröccsöt ittam. :)
Nagyon jól sikerült az este, ismét sikerült hozni a formánkat, és a megszokott utánozhatatlan egyszer sírva röhögünk, majd picit később komoly témákat tárgyalunk-hangulatot.
Tartozom egy helyesbítéssel. Még decemberben egy bejegyzésben pontatlanul idéztem Tibi barátunkat. Amikor két mozgássérült esetleges párkapcsolatáról beszélgettünk, ő azt mondta, hogy többek között azért nehéz az ügy, mert a két ember cipeli egymás "terheit", ami aztán rányomhatja a bélyegét a kapcsolatra, megnehezítheti azt. Én pedig "nyűg"-öt írtam. Tibi megkért, hogy ezt írjam le, megtettem. Nem érzek túl nagy különbséget a két kifejezés között, mert ami tartósan teher, az előbb-utóbb nyűg lesz. Szerintem. Egyébként neki ép felesége van, és most végre őt is megismerhettünk. Mit is mondjak? Ezt nem tudom, hogyan szokták kifejezni, de amolyan "anyatigris" módjára védi férjét, ha állapotával kapcsolatban éri valami negatívum. És ezt jó volt hallani.
A vacsorán ott volt két szociálpedagógus-hallgató fiatal, akik a mi kis életünket tanulmányozzák. Pont Tibit interjúzták is, persze ott is szóba került a párkapcsolat téma, mint problémaforrás. És idézett a blogomból. Még a végén tananyag leszek, basszus... :)
Elindulás-megérkezés. E két szóval pénteken találkoztam, külön szituációban, mégis elég komolyan egymásra "rímelve"... Az elindulás problémáját ismét csak Tibi vetette fel. Eszerint egy találó hasonlattal élve ha egy asztalnál ülve beszélgetek egy számomra addig ismeretlen lánnyal, elkérem a számát, ő talán megadja. De ha a telefonom történetesen a fogason lógó kabátomban van, és el kell indulnom érte, akkor valószínűleg lőttek a számcserének, mert a leányzó szembesül a járásommal. Nem én hoztam fel, Tibi említette meg, de akármennyire hülyén hangzik is, van benne valami, én legalábbis jártam már így. Vagyis csak majdnem: vonaton történt a dolog...
Megérkezés: pénteken egyik munkatársammal beszélgettünk elég komoly dolgokról, és ő mondta, hogy ha gyereked lesz, ha apa/anya leszel, akkor mondhatod el azt, hogy elértél valamit: megérkeztél. És valóban, ebben van igazság, én is valahogy így képzelem el...
"Megérkezett" Moncsi is. Vele koptattuk annak idején legtovább együtt az iskolapadot, gimiben öt évet osztály-, fősulin négyet csoporttársak voltunk. Most férjével, Zolival megszületett első gyermekük, Kristóf. Ezúton is nagy-nagy gratuláció az ifjú trónörökös érkezéséhez. :)
"Írj egy könyvet, ültess egy fát, nemezz egy fiúgyermeket!" Nem tudom, hol olvastam ezt a felnőtté válás követelményeit leíró bölcsességet, most eszembe jutott. Vicces, a google-ban görög, kínai eredetű gondolatnak tartják, sőt találtam olyan forrást is, mely szerint ez egy buddhista alapvetés. :) Hát nem tudom. Azt mindenesetre megígérhetem, ha lesz egy fiam, akkor ültetek egy fát, és felteszem a blogra... :P
Szombaton délelőtt plázáztam, semmi komoly, újságért mentem, na és adtam fel lottót is, a "dórikás" számaimmal, lett egy találatom, kettő pedig mellette van... :/ :)
Aztán délután végre Sörkert volt és ETO-meccs. Sok köszönet nem volt benne, a hosszabbításban mentettük pontot a Vasas ellen egy bemákolt ajándék 11-essel. Szörnyű volt. De még így is feljöttünk a harmadik helyre... :D
Meccs után elmentünk Melindával a Mekibe kajálni, onnan pedig hova máshova is mehettem volna, mint törzshelyünkre, a Hollóba. Megittunk egy-két sörikét, és hazajöttem, kb. éjfél körül.
Ma kitört rajtam a tavaszi fáradtság, még Nemzeti Sportért is lusta voltam elmenni, viszont hoztam Anyunak nőnapi virágot, nem sokára jönni fog... :)
A nap további részében pihi, e-mail-írás, és tévé.
Holnap bankolok, át kéne utaltatni a kapuskesztyű árát, kedden pedig lakógyűlés.
Azt hiszem, mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Pacal helyett

Nemrégiben azt írtam, hogy jó lenne valami újdonságot kipróbálni. Eleinte a pacalevésre gondoltam, de aztán jött egy olyan lehetőség, amiben nagyobb eséllyel lelhettem örömömet, mint e bizonyos étel elfogyasztásában. Ez pedig a Magyarország-Oroszország válogatott labdarúgó mérkőzés megtekintése volt a győri ETO Parkban. Ez pedig annyiban újdonság, hogy először szurkoltam a helyszínen valamilyen nemzeti csapatunknak. :)

A meccset tegnap este játszották, elég későn, fél 8-kor kezdődött. Hosszú idő után végre igazi focihangulat uralkodott városunkban, kígyózó sorokban érkeztek az emberek a Stadionba, a parkolók is teljesen megteltek. Hivatalos nézőszámként 10.423 nézőt mondtak be, ami egész szép szám, a zászlók tanúsága szerint az egész országból, sőt határainkon túlról is érkeztek nézők. A kezdőrúgást az Aranycsapat egyik még élő tagja, Buzánszky Jenő, valamint az az orosz Nyikita Szimonjan végezte el, aki a Népstadion 1953-as avatóján is szerepelt. A végeredmény 1-1 lett, ami szép eredmény, bár a legutóbbi EB bronzérmesei elég rendesen lebecsültek minket, és közel sem játszottak teljes erőbedobással. A gólunkat a Sionban légióskodó Vanczák Vilmos szerezte, nagyon tetszett Torghelle Sándor játéka, és örültem annak, hogy egyfajta gesztusként Koltai Tamás, az ETO játékosa is pályára léphetett. Jó volt a hangulat, focistáink "megtették, amit megkövetelt a haza!" A szünetbeli WC-s tülekedés nem nagyon tetszett, de szívesen átélném ezt ETO-meccsen is. Ja, és örülök, hogy nem vagyok nő... :) Sorbanállás, egyebek, hát necc lenne... :)
Még az jutott eszembe, hogy a gólunk után pár szurkoló az "Ellopták az oroszok a tankot..." kezdetű örökbecsűt énekelte. Őrültek. :)
A meccs után pedig videóról megnéztem a Barátok köztöt, mert én sem vagyok százas... :P
Ha már oroszok: a Forma-1-ben szereplő Renault-nak egyik leányvállalata, az általa 25%-ban birtokolt Lada lesz a főszponzora... Pff... Vicces... :) Nem baj, akkor is Hajrá, Kubica... :P
A héten ismét volt egy emlékezetes MSN-beszélgetésem Dórival. A múltkor viccesen megemlítette, hogy mindig a blogról tudja meg, hogy valamiért emlékezetes maradt csevelyünk, ami azért nem teljesen igaz. :) És most sincs így... Ez most kivételesen annyira nem vidám történet, kicsit meglepődtem magamon, de a részletek ezúttal az én titkaim maradnak, és majd valamikor egy valamilyen formában megírni tervezett levél után az övé is...
Ma meló után szomszédoltam egyet, a lenti szomszéd Dáviddal németeztünk picit, meg az anyukájával beszélgettünk egy kávé mellett. Hatkor kávé. Nem vagyok normális... :) Ja, és kaptam kölcsön egy nagyon érdekes, és elég aktuális könyvet: Gyárváros helytörténetét mutatja be a kiadvány... Az építkezés megkezdődött, udvarunkat egy nyolclakásos társasház fogja beborítani... :/
Holnap ismét kihagyom a céges focit, mozgássérült barátainkkal megyünk nőnapi vacsorára a Nádor Étterembe. Vagy ezt hogy kell mondani? Köszöntjük a csajokat egy étteremben? Ezt nem vágom... :)
Szombaton délután ETO-Vasas, előtte sok-sok alvás, bevásárlás, valamint e-mail- és iwiw-üzenetek írása a terv. Persze lehet, hogy egy blogbejegyzés is bele fog férni, ez ihletfüggő... :)
A meccs utáni program pedig nyilván eredményfüggő, de mindenképpen lightosabb lesz, mint az előző hétvége... :)
Na, jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Reninek pedig Boldog Szülinapot! ;)

Vegyesfelvágott 14

Na, a beígérthez képest egy nap késéssel, de jelentem, itt vagyok! :) A csúszást ezúttal meg tudom magyarázni. Lesz itt ma minden: sport, buli, csajok, ... Szóval érdemes lesz velem tartani, ahogy a nagyok szokták mondani! :)

Céges foci: jaj de régen volt már péntek... Mindegy is, a lényeg, hogy megvolt a foci, jó is volt a foci, és elégedett is voltam magammal. Kb. 6-0-ra vezettünk, amikor az első gólt kaptam, sikerült teljesen lehúzni a rolót. A végén talán nyertünk is, de itt tényleg másodlagos az eredmény...
Foci után bent maradtam Győrben, Anyu meglátogatott, majd hazament. Pihengettem, időben lefeküdtem, készültem a hétvégére... :)
Szombat... Cipővásárlással indult a nap, ez teljesen a megszokott módon telt, nem írom le még egyszer... Viszont a buszmegállóban találkoztam egy kedves idős bácsival, aki mesélte, hogy 58 évvel ezelőtt ő is buszsofőr volt, meg hogy akkor teljesen más volt minden, még a város is, de hát ez a világ rendje... És a beszélgetés végére megérkezett a "csoda". :) A Győrben és Mosonmagyaróváron a BKV megrendelésére készülő, de városunkban is tesztelt Kravtex Citadel busz. (kép). Hát ez nagyon tetszett! Halk, kényelmes, az utastérben kiírják a következő megállót, sőt egy kedves, ámbátor automatikus női hang be is mondja őket. Nemrég olvastam a Kisalföldben egy cikket a mai középiskolások nyelvezetéről, eszerint a busz nagyon arc volt, én legalábbis lájkolom. :)
Délután aztán 5-kor találkoztunk Kutyával és Andrással a Dreherben, megnéztük az Újpest-ETO-t. Nem volt valami jó meccs, nem is játszottunk valami fergetegesen, de a lilák igen szar napot fogtak ki, így simán nyertünk 3-0-ra. Mintegy megalapoztuk az estét, a szó minden értelmében... :) Innen a Hollóba mentünk, csak sajna nem volt asztalfoglalásunk, így a hely kissé szűkösnek bizonyult, tovább is mentünk a Smukiba. A Hollóban még velünk volt tesómék vőfélye, András is, a lagzi óta most találkoztam vele másodszor... Lui is benézett, és... Na, de erre még visszatérek. :) Végül, de nem utolsó sorban Adri és Zoli is benéztek, sajnos siettek haza, de nagyon örülök, hogy találkoztunk... (...)
Smuki Sörpatikájában "'izgalmas" csocsópartyt" vívtunk - úgy kikaptunk Katáéktól, hogy öröm volt nézni...-, és folytattuk a sörrentést.
Az estét egy számomra eddig ismeretlen helyen zártuk, ha jól emlékszem, Play a neve. A Torock kocsma helyén, a vidékinél van, egy új diszkó, nem rossz zene, nem túl sok ember, de nekem egy kicsit hangulattalannak tűnt. De azért jól éreztük magunkat... És volt Staropramen is!:P Meg Csabi is volt, ex-call centeres kollégám, aki "Isten, áldd meg a magyart!"-feliratú DAC-sálat ígért nekem... :)
Végül olyan hajnali 5 körül értem haza, de még nem feküdtem le, a gépet be kellett kapcsolni, megnéztem kik vannak MSN-en. :D Nem ám, az ETO-meccs szúrkolói reakcióit "kellett" elolvasnom a késői (korai?) órán... :)
Négy óra alvás, és a kétszámjegyű elfogyasztott korsó, illetve üveg sör elfogyasztásának hatása alatt - meg érzelmileg ugyancsak kissé "feltöltődve - Anyu telefonjára ébredtem. Szegényem meg volt ijedve a hangomtól. Nos, én is! :)
Három óra alatt magamhoz tértem, aztán jött értem Lui és Dávid, éééss.... Mentünk a Magvassyba a női kézilabda Magyar Kupa-döntőre. :) Vagyis előbb a bronzmeccset néztük, a Hódmezővásárhely-Békéscsaba derbit. Gyerekek, én Vásárhely-drukker is lettem... :) Van egy Abramovics nevű kapusuk, az valami csoda... Nem egy Pálinger, de egyfolytában mosolyog... :) Imádnivaló! :P De sajnos hetesekkel elbukták a meccset, viszont bronzérmet így is kaptak, én végre elmentem a büfébe kajálni, így aztán mindenki elégedett lehetett... :)
Majd jött a Fradi elleni döntő, amit egy érdekes esemény előzött meg. Amerikai mintára a meccs előtt a közönség plüssállatokat dobált a pályára, amit aztán összeszedtek, és a megyei kórház kis betegei fogják megkapni... Összesen 17 zsáknyi játék gyűlt össze... :) Tök hangulatos volt, a végén már a két csapat játékosai is a játékokat szedegették. :) A mérkőzést aztán - és ezzel a Magyar Kupát zsinórban hatodszor - a Győri Audi ETO KC csapata nyerte. A két gárda között igazából klassziskülönbség volt, már az első félidőben rászámoltunk a ferencvárosi zöldekre- közte tíz...:) -, majd a Fradi 10. góljánál, talán 26-10-nél zúgott újra a "Tíz! Tíz! Tíz!" :D A vége 33-20, amikor már szinte csak a fiataljaink voltak a pályán... :)
Hazatérve még kajarendelés, fürdés, és csak úgy a rend kedvéért elhagytam a telefonom tokját... :/ Fogalmam sincs hová tettem...
Ma pedig meló, kipihenten, viszonylag frissen, üdén, és fiatalosan... :)
Véget ért a téli olimpia... Közel sem láttam annyit belőle, mint amennyit szerettem volna, a hokidöntő is kimaradt...
Egy hír, ami meglepett: amikor Svédország jégkorong-válogatottja elbúcsúzott a további küzdelmektől, az ország fogadóirodái közölték, hogy mindenki visszakapja a pénzét, aki a csapat végső győzelmére fogadott, mert épp elég nagy veszteség, hogy csalódniuk kellett, ne bukjanak még pénzt is... Nagyon tetszik ez a mentalitás, északon csak a hideget nem szeretem... :/
És ha már észak: Amler Zoltán, a Nemzeti Sport újságírója minden nap egy szubjektív naplóban mesélt kinti élményeiről, és ő hívta fel az olvasók figyelmét a finn műkorcsolyázónőre, Kiira Korpi-ra... Hm... Ez a nő egyszerűen gyönyörű.... :)
Akartam még egy picit visszafogottan politizálni is, de attól most elment a kedvem. De majd azt még lehet, hogy pótolom, mert olvastam valamit, amin nagyon kiakadtam... De most nem fárasztom magamat és másokat sem ilyen hülyeségekkel... :)
Holnaptól visszatér a tél... :( Szerdán magyar-orosz, Arsavinnal, Pavljucsenkóval, Pogrebnjak-kal, és persze a mieinkkel, többek között a győri Koltai Tomival... :)
Épp Csinibaba CD-t hallgatok, jó kis nosztalgia... :)
És AVE ásványvizet iszom. És szörnyen poshadt íze van... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Megvilágosodtam

"Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb..." :)

Ennek a kis idézetnek semmi köze a bejegyzéshez, csak ebben a napsütéses-bördzsekit végre előkotrós időben eszembe jutott... :)
Szóval, megvilágosodásomról... A héten valamelyik Vacsoracsatában Gönczi Gábor főzött. Na, az ő felesége, Tatár Csilla szerintem nagyon szép nő. :) De most nem ez a lényeg. A Fókusz műsorvezetője amolyan meglepetésvendégként elhívta Veres Robit, alias MC DC-t, a Csillag születik című műsorban feltűnt mozgássérült freestyle rappert, vagy mit... :) Na, én ezt a srácot tényleg ismerem. Mármint látásból. Nagyjából egyidősek vagyunk, és ő a Pető Intézetben tanult, én pedig alsóban a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon (honlap, ha érdekel, itt) diákja voltam, az előkészítő évvel együtt 1987-től 1992-ig. Te jó ég, de régen volt... :/ Azután kerültem Győrbe, a Feketébe, de ez már egy másik történet, majd egyszer elmesélem. :) És minden évben májusban szerveztek mozgássérült gyerekeknek egy "Sportolj velünk!" néven futó versenyt a Testnevelési Főiskolán, és szerintem ott versenyeztünk egy-két számban egymás ellen... :) Ja, és arra is emlékszem, hogy ezen a versenyen egyéni aranyérmet a pesti iskola színeiben nem nyertem, csak később már győri indulóként- úszásban.
Ja, egyébként nagy respect Robinak, örülök, hogy él a lehetőséggel, remélem, sikere hosszú ideig kitart majd. Egyébként pedig nekem személy szerint herótom van attól, ha a saját mozgásomat látom filmen, kíváncsi lennék, hogy ő ezt hogy viseli...
Nem értem a lányokat... Ezt a dolgot lehet említettem már, most újra elmesélem. Miért van az, ha egy csajjal sétálok a városban, az idegen nők valahogy máshogy néznek rám, meg mittudomén...? :) Ez Katának is feltűnt... Bár a mi sétáink mindig elég érdekesek, röhögcsélünk, bohóckodunk, szóval ja... Lehet itt is a válasz... :/ Akkor már értem a csajokat. Na jó, csak vicceltem. :D
Balázsék Morning show-jában (nem, nem kapok jutalékot az RTL Klubtól...:P) hallottam egy tök érdekes dolgot. Vagyis inkább megnyugodtam, hogy normális vagyok - talán. :) Szóval: jobb kéz- bal kéz. Én kétkezes vagyok. Írni csak jobbal tudok, rajzolni egyikkel sem. :) Az evőeszközöket "normálisan" használom, de például labdáért ballal nyúlok, teke ugyanígy, ha nagy ritkán a konyhában mókerálok - nem röhög - akkor is pl. a serpenyő a bal kezemben van... Balázséknál is szóba került, így még annyit megjegyeznék, hogy a bré is csak bal kézre esik...:$ Viszont mondjuk a bal kézzel körömnyírás jobbról, na az egy hosszú procedúra szokott lenni... :) Fura dolog ez is... :)
Köszönetnyilvánítás: sógornőm öccse, Attila újabb lábsérülés után lábadozik, csak két mankóval tud közlekedni. Nagyon szeretett volna ott lenni szerdán a már említett magyar-orosz meccsen, de ez így a sok lépcső miatt felejtős lett volna... Felhívtam Nórát - utálja, ha Nórinak hívják, azért vagyok ilyen hivatalos :) -, aki a Győri ETO FC amolyan kommunikátora, sajtó, és szurkolói irányban. És bár a mérkőzés nem ETO-rendezés, Nóra telefonálgatott érdekünkben, így Attila akadálymentes helyről, MLSZ-tiszteletjeggyel nézheti meg ezt a meccset. Én meg a megszokott ETO-bérletes helyem alatti sorban... :P Nóra, ezúton is köszönkük!
Tegnap egyébként Kata egy elhamarkodott ígéretét "hajtottam be". :) Még kedden azt mondta a Baross úton, hogy szívesen maradna még, de fázik, viszont cserébe szerdán lejön velem a Hollóba. Ott is voltunk, de 8-ra már itthon, hiszen a Barátok köztöt nem szabad kihagyni. Pff... RTL... :D :D
Csütörtök lévén közeledik a hétvége. Holnap majd foci, Anyu meg talán bent alszik Győrben. Szombaton aztán délelőtt cipőt veszek. Igen, még karácsony előtt vettem a mostanit, ami elég sok idő, menni még úgy ahogy lehet benne, de táncitáncira nem alkalmas már... :(
Ja, mert délután a Dreherben megnézzük a végre induló NB1 nyitófordulójában az Újpest-ETO-t, aztán hazajövök, készülődök, aztán buli. Lesz egy Kata, egy Balu, egy Laci, egy Zoli. Meg két Adri is lesz. Meg én is leszek. :) Még fogalmam sincs merre megyünk, de valószínűleg Hullám. Lecsekkoljuk március 13. előtt. :) Remélem beférünk, mert állítólag valami szalagavató lesz, vagy mi. Abból meg már kinőttem. Asszem. :)
Úgyhogy legközelebb kb. vasárnap jelentkezem. De addig is lehet olvasgatni, kommentelni ám... ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

(Egyebek mellett) jegyes

Vasárnap itthon maradtam, mármint Győrben itthon. Sikerült egy teljesen passzív napot produkálni. :) Egy balul sikerült pizzarendeléssel alapoztam meg a hét utolsó napját. Ugyanis van egy olyan új kajaházhozszállító cég, ahol pizzagolyókat lehet rendelni -amit egyszer valahol már ettem, és nagyon ízlett-, és én megpróbáltam, de nem sikerült. Ugyanis 06/21 kezdetű telefonszámon lehet rendelni, amit meglepő módon hét szám követ, de én csak hatot "vettem észre", az utolsóról valahogy nem vettem tudomást... Máig nem tudom, hogy ez milyen szám, de majd legközelebb kipróbálom... Így viszont a Don Pepéből rendeltem. Ahol elfogadták a meleg étkezési utalványt, így elég olcsón megúsztam... :)

Ha már utalvány: kapunk welness-utalványt, vagyis egészségpénztári juttatást is, amiből már kb. 40 ezer forintnyit összegyűjtöttem, egyedül egy 4.990 forintos kapuskesztyűt vásároltam belőle. Amiről most tudtam meg, hogy vissza kell fizetnem, mert arra pont nem lett volna szabad felhasználni...
Vasárnap este aztán a Hollóba mentem, Katával, és Baluval beszélgettünk, a háttérben ment a Leipzig-ETO, de azt túlzás, hogy néztem: figyelemmel kísértem. :) Nyertek a lányok Németországban is, de Konkoly edző meccs utáni nyilatkozata nem kis aggodalomra ad okot... :/
Csak kóláztunk, meg kávéztunk, és elég hamar haza is értem, majd a nap végén a szombaton születésnapját - nem - ünneplő Kutyával dumáltunk több mint egy órát- a kórházi flottának köszönhetően ingyen... :)
Tegnap meló után Kata és Balu néztek be egy kis spinning utáni levezető cigi-ásványvíz-élménybeszámoló körre. Majd Dórival MSN-eztünk. Írtam már arról, hogy ő valahogy képes a lehető legjobb pillanatokban jelentkezni. Nos, ismét ez volt a szitu. Katáék leléptek, utána egyedül maradhattam volna a hülye gondolataimmal, de ő szerencsére elterelte a figyelmemet. És hogy mik ezek a gondolatok? A blognak ez az egyik nagy hátránya, hogy ha nem írok le mindent, én is érzem, hogy nem kerek a történet, de erről még tényleg nem szeretnék írni. Maradjunk annyiban, életem eddigi talán legnehezebb döntése előtt állok. Az egyik változat főként anyagilag lenne kemény, a másik pedig... Kis túlzással a teljes "véget" jelentené, mármint átalakulna az életem elég rendesen, és nem pozitív irányban... Mindeközben apám - ahogy Anyutól hallom -, olyan dologgal poénkodott, amit én kurvára nem találok viccesnek... Na, de mindegy is, ha letisztulnak a dolgok, ígérem, mesélek itt is bővebben!
Emlékeztek arra a régi reklámra, miszerint "Kovács úr megvette élete második autóját, 25 év és egy VW Bogár után egy Golfot?" Nos, Gerej kolléga élete első autójaként vásárolt egy Volkswagen Golf III-ast, és amilyen áldott jó szíve van, értem is jött meló előtt! És tényleg jól vezet, nem féltem mellette... :D (a kép csak illusztráció:) )
Meg be is vitt munka után a városba. Kata elkísért az IBUSZ-irodába, ahol két részletben összesen nyolc jegyet vettem a jövő szerdai magyar-orosz meccsre. Ott leszek, juhéé. :) Utána a szép időt kihasználva a Baross úton ücsörögtünk vagy két órát, jót dumáltunk, meg ismerősökkel is találkoztam. Ja, és Adrit is felhívtam, hogy ha esetleg mostanában végezne a suliban, megvárnánk, de sajnos erre már nem került sor, mert fáztunk...
Volt még egy harci feladatom. Ki kellett derítenem, hogy a stadion - így egyben lakásunk - környéki kocsmák nyitva lesznek-e jövő szerdán a meccs előtt. Bementem megkérdezni, válasz még nincs. De azért egy sört ittam. Egyrészt amúgy is kellett pisilnem is, másrészt meg megérdemlem. Nyolc jegy az mégiscsak nyolc jegy... :D
Máricius 13-án lesz nálunk egy elvileg pótszülinapi, gyakorlatilag viszont tavasz- és Forma-1-váró buli. Összeszámoltam, összesen 27 embert várunk. :) Pf... "Sok jó ember van, de mi kis helyen is elférünk"- Lui barátomat idézve... :) Persze a hó miatt átírt NB1-es forgatókönyv miatt páran délután 4-től ETO-Kecskemét meccsen vagyunk, de utána kezdődhet a buli. :)
Hm... Volt nekem fősulin egy haverom. Sokat beszélgettünk vele is csajokról. Okos, értelmes gyerek, jó humorral, amennyire meg tudtam ítélni, nem is nézett ki rosszul. De a lányok kapcsán megállt a tudomány, teljesen indokolatlan módon nem volt semmi önbizalma. Sokat beszéltünk - én is (!!!) - a lelkére, néha kicsit túl határozottan is. Aztán ez a barátság - részben talán emiatt is - megkopott, már ott helyben, a fősulis évek alatt...
És amiért ez megemlítem: most láttam iwiwen a képei között, hogy olyan barátnője van, hogy hujjuj... Úgy ráírnék egy üzit, hogy "Ugye hogy ugye, kedves barátom?"
De nem írok. Semmi közöm hozzá. Örülök a fejleménynek, és remélem, hogy boldog.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

Szép időnk van

És pont. Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Tök jó volt reggel kimenni, és érezni ezt a már-már tavaszias időjárást. Elmentem a vasútállomásra Nemzeti Sportért, és a Honvéd ligetben egy padon ülve lapoztam át először.
Erre is már nagyon régen volt példa... :)
Tegnap egyébként ugye tényleg bent maradtam Győrben. Úgy volt, hogy tesómmal elmegyünk a Sparban lévő kínai étterembe, mert ott 1.700 forintért korlátlan fogyasztás van. Igen ám, de ez az összeg hétvégén 2.700, és annyira nem ismerem a kínai konyhát, hogy ennyiért tutira bőségesen jól lakjak, inkább átmentünk az Árkádba.
Majd hazatérve desszertként jó kis sógornőm-féle tiramisut burkoltunk. Aztán nagyjából el is telt a nap, tegnap tesómék kimentek Tétre, én meg nem csináltam semmit, nem mentem sehová, olvastam, tévéztem, és aludtam, kb. 10-ről reggel 8-ig.
Szombat délelőtt mentünk volna meccsre is, de fújt a szél, pötyörgött az eső, így inkább kihagytam. De annak azért örülök, hogy nyertünk 2-0-ra. A Vidit legyőzni mindig nagy öröm. :)
Ma egyébként majdnem haza kellett mennem Écsre tartalék ruhákért, mert kifogytam a készletből, de egy rejtekhelyen találtam még cuccot, így ezt a plusz kört megúsztam. Amúgy meg elég fontos kérdésben beszélnem kéne apámmal. És nem merek. Félek tőle. Meg a plusz köröktől. És utálom, hogy mindig ezt játsszuk... :/
Ismét találtam egy érdekes blogot. Egy egyetemista lány szakdolgozatában a prostikhoz járó emberkéket elemzi, és úgy gyűjt első kézből tapasztalatokat, hogy beállt ő is pár hétre a legősibb mesterséget gyakorlók közé. Pénzt nem kér kuncsaftjaitól, csak egy anonim kérdőív kitöltését. És egy blogban pedig leírja tapasztalatait. Ez megint az a kategória, hogy túl vagyok már azon, hogy bármin is meglepődjek, de ez azért fura egy kicsit... Még hihetőnek is tűnik a dolog, de szerintem egy-két dolog azért necces... A blog teljesen nyilvános elég nagy az olvasottsága, de a belinkeléstől ezúttal inkább eltekintenék. De akit érdekel, szóljon, és privát üzenetben elküldöm!
Ma már csak tényleg a pihenés van napirenden, meg délután majd Leipzig-ETO női kézilabda BL-meccs. Nézem, de hogy hol, az még kérdéses. :)
Még annyi jutott eszembe, hogy a szép idő majd lassan újra kihozza belőlem szokásos könnyű kis tavaszi depressziómat. Egyedül vagyok, és már nagyon utálom... Lehet, hogy tényleg társkereső hirdetést fogok feladni? Egy próbát megér...
És pont.

Séta a Parkban

Természetesen az időjárás még nem teszi lehetővé, hogy egy, a természet lágy ölén lévő parkban csatangoljunk. Viszont szerda este bátyámmal elmentünk az ETO-parkba, épp esedékes nagybevásárlásomat lebonyolítandó.

A stadion melletti bevásárlóközpont november elején nyílt meg, ami barátok között is több, mint három hónap. De az egész nem ér egy... Na, maradjunk annyiban, hogy nem ér semmit... :) Egy csomó üzlet még nem nyílt meg, a meglévők nem túl szimpatikusak, vásárló is alig volt. Az eladók szinte vadásszák a vevőket, az Alexandra könyvesboltban konkréten meg is kérdezte a csávó, hogy veszünk-e valamit, vagy mi is csak nézelődünk...
Egyetlen pozitívumként a Ziccer Sportot tudom megemlíteni, ahol elég sok ETO-s cucc van, köztük nagy vágyam, a kéziscsajok fekete meze "mindössze" 9.990 forintért. Ezt azért tartom relatíve kevésnek, mert én a mezemet kb. 3 éve 14 ezer forintért vettem.
És hát a CBA... Igazándiból nem akartam túl sok dolgot venni, vízből, tejből apadt a készlet, meg pár olyan dolgot, amit aztán jó darabig nem kell újra vadászni, pl. szemeteszsák meg hasonlók... Na, de ez a bolt... Gyűjtőben nem lehet tejet venni, a holmik elrendezésében nincs semmi logika, és hát ez az üzlet is elég üres. Ja, a bevásárlókocsit pedig végig kellett tolni az egész bevásárlóközponton, majd üresen vissza még egyszer... Nem voltam elájulva... Vicces volt, hogy a hóban nem vettük észre, hogy mozgássérült parkolóba álltunk be, ami esetemben ugye nem probléma, csak éppen itthon felejtettem a parkolási engedélyemet, és amilyen szerencsétlen hülye vagyok, simán el tudtam képzelni, hogy megbüntetnek minket. De szerencsére megúsztuk... :)
Csütörtökön semmi különösebb esemény nem történt. Talán "csak" annyi, hogy Görbiczet újra megműtötték, a korábban már operált térdén szenvedett porcsérülést, és kb. 4-6 hetet kell kihagynia. Remélem, a sok sérüléséért a sors BL-győzelemmel fogja kárpótololni... :)
Focicsapatunk pedig képbe került a bundabotrányban. A hírek szerint a tavalyi Magyar Kupa-döntő előtt a Honvéd labdarúgói közül keresték meg páran játékosainkat, 20 millió forintért eladták volna a kupagyőzelmet. Sztárjaink ezt nem fogadták el, kikaptak annak rendje és módja szerint- grátisz... :/
A csapatban pedig egyre több a grúz focista, a Tbilisziből érkező játékosokra lassan "belföldiként" tekintünk, a rivális csapatok szurkolói már ETOIDZÉ-nek becézik gárdánkat... Hehe... :) :/
Tegnap pedig ugye focizni voltunk... Hát asszem nekem semmi se jó... :) A múltkor az volt a bajom, hogy alig melegítettem be, most pedig úgy "belőttek", hogy már a bemelegítés során elfáradtam... :) Kemény volt, jó sokan voltunk. Szegény jobb kezemet el is lőtték, meg rá is léptek, szóval egy kicsit megviselt... De ezzel nincs gond, ez vele jár. Foci után pedig Hollóztunk, semmi extra, sör, hülyülés... Jaa és tök hülye képeket is csináltunk, majd ha kapok, mutatok... :)
Még nem tudom pontosan a hétvégi programot, este vagy megyek valahová, vagy nem, holnap vagy a Laposon nézek BL-meccset, vagy nem, szóval minden képlékeny... De ha nem megyek sehová, akkor se lesz gond, sógornőm adott egy rakat filmet, szóval tarthatok simán filmnézős punnyadást. Passzív pihenés rulez! :)
Majd elfelejtettem: MC DC fogja vezetni a Kész átverés show-t... Kíváncsian várom, mi sül ki ebből... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Fociszerenád

Az előző posztban boncolgattam azt a bizonyos "focimeccs vs. barátnő"-témát. Valószínűleg túlspilázom a dolgot, vagyis mint minden, ez is kompromisszumok kérdése, tudtommal egy pár sincs összenőve, így semmi gond azzal a bizonyos meccsremenéssel... :)
Az általam rendszeresen böngészett Labdabiztos fociblog-on találtam egy hasonló témájú írást, az alábbi két videóval illusztrálva.
Szurkolói üzenet Valentin-napon a meccsről. A filmek Puma-reklámok, de állítólag "igazi" Tottenham-, illetve Lazio-szurkolókkal vették fel őket...
Szerencse (kár?), hogy mi itt kishazánkban az időjárási, vagy inkább pályaviszonyok miatt nem küzdünk a Valentin-napon meccsre megyek vagy nem-problematikával... :)
(Na, és itt most sajnos szerkesztenem kell, mert számomra ismeretlen okból kifolyólag a beágyazott videók "kilógnak", és így elég hülyén nézett ki a dolog. Szóval az angol verziót itt, az olaszt pedig itt találjátok!)
Szerintem nagyon jóók... :)
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy esetleges magyar változatban melyik számot énekelnék a szurkolók... Szerinted?
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Jó kérdés- vagy mégsem? :)

Az egész úgy kezdődött, hogy Luival megbeszéltük, hogy vasárnap egy-két sörike mellett megnézzük valahol a győri kézislányok Larvik elleni BL-meccsét. A program elég hamar borult, mert már a szombat reggeli Sportból megtudtam, hogy a meccs aznap lesz, tehát nem a hét utolsó napján. Így otthon, Écsen néztem meg a csoport rangadóját, sajnos kikaptak a lányok Norvégiában, sőt másnap a Barcelona is elvesztette veretlenségét a spanyol bajnokságban, így ezen a hétvégén "nulláztak" kedvenc csapataim. Hát, ez is elég ritkán fordul elő.
A vasárnap esti meccsnézésre viszont hívtam pár embert, aztán pont Lui nem tudott eljönni. A Laposra lusták voltunk menni, a Smuki zárva volt, a Fehér Holló pedig tele, ezért a Drehert mondtam a lányoknak, hogy ott találkozzunk. Az a hely is egy kissé "lepattant", de én mondjuk szeretem. Kata és Niki valamivel előttem értek oda, de szerencsére feltalálták magukat, birtokukba vették a zenegépet. :) Aztán Balu is befutott, csocsóztunk egyet, aztán hazadobtuk Nikit, aztán betértünk a Hollóba hármasban. És hát ismét szóba került az "én és a lányok" című örökzöld lemez. Kata szerint annyi az összes baj velem, hogy bele vagyok buzulva az ETO-ba. :) Pff... Egyrészt nem - nagyon - vagyok belebuzulva, másrészt ennél azért jóval több hibám is van...
No, aztán ennél a témánál maradva Kata feltett nekem egy - Klaudia után szabadon - pikáns, pimasz, provokatív kérdést, miszerint: "Gábor! Kimennél-e akkor is ETO-meccsre, ha mielőtt elindulnál, *lánynév, censored:)* várna az ágyadban a legszexisebb fehérneműjében?" A kérdés ugye elméleti, soha nem fog ez az eset megtörténni. Meg aztán 29 évesen - sajnos - már megmutatkoznak rajtam annyira a megrögzött agglegényélet - enyhe - tünetei, hogy azt válaszoljam: a meccset választanám. És itt most nem az ETO-ba belebuzulásról van szó: az a 90 perc, meccs előtti Sörkerttel, meccs utáni "netenfórumolvasással" együtt mondjuk bruttó 4 óra kéthetente nekem kell. Találkozás a haverokkal, szurkolás, a csapat... Nem tudom, hogy le tudnék-e mondani róla...
A Forma-1-et fel tudom venni videóra, az nem téma. Kézimeccsre nem túl gyakran megyek, de a foci az kell... Ha pedig annyira szeret egy lány, akkor ezt megérti, és nem próbál pont ettől az élménytől megfosztani...
Hm.... Mondjuk így most könnyen nagy a pofám, de az is lehet, hogy ha felhívna, hogy szívesen beülne velem valahová beszélgetni egyet, de csak ETO-meccs alatt ér rá, gondolkodóba esnék... Ja, szóval ez tényleg nem egyszerű kérdés...
Egyébként pedig egyszer álmodtam valami olyasmit, hogy egy lányismerősöm igencsak lenge öltözetben olvasgatott az ágyamon, miközben én Forma-1-et néztem. Próbálta elterelni a figyelmemet a futamról, de nem hagytam magam. Fel is riadtam, hogy milyen hülye vagyok... :D
A Hollóból szokás szerint éjfél körül értem haza, ehhez képest ma elég könnyen felkeltem. És végre egyszer nem fáztam reggel! :) Viszont úgy csúszkáltam a járdán, hogy egy két manőveremet a téli olimpia műkorcsolya-versenyein simán lepontozhatták volna... :/ :)
ETO: őőő... ez most így hülyén jön ki, nem? Na, mindegy... Szóval a pályák rossz állapota miatt egy hetet csúszik a bajnoki rajt... Február 27-én indul útjára a labda... Talán... :)
Melegétel-utalvány: neten rendelhető, kiszállítós, menzaízű ebédet szoktam enni. Most, hogy mindenhol melegétel-utalványt adnak hideg helyett, pofátlanul megemelték az áraikat... Lehet, átállok a büfés néni-féle hamburger-virsli-melegszendvics-hot dog variációkra... De a normális meleg kaja meg kell(ene)... Nem kicsit vagyok emiatt mérges.
Majd csak lesz azért valahogy...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szeretem az embereket

Mármint ezt most úgy értem, hogy igyekszem az emberekhez pozitívan hozzáállni, bennük a jót keresni, aztán ebből az alaphelyzetből kiindulva eldől, hogy merre is "fejlődik" az a bizonyos kapcsolat. Viszont néha nagyon az agyamra tudnak menni, ha ostoba emberekkel akad dolgom.
Igen, ez is egy buszozós történetről jutott eszembe. Csütörtökön a hó és a lustaság arra ösztönzött, hogy előbb lelépjek melóból, így a buszon összeakadtam a melóból és suliból hazatérő emberek első hullámával. Leszálláshoz készülődve már löktek arrébb az üres helyet meglátva, a másik irányból az ajtó előtt vágtak elém, majd leszálláskor a lépcsőn állt be elém egy kedves felszálló. Na, ez egy kicsit felb*szta az agyamat. De előbb hazaértem, így Ausztriába visszainduló tesómékkal tudtam még kicsit beszélgetni.
Tegnap a céges foci ismét tragikus volt, nem voltam megelégedve magammal. Bár ez a labdarávezetős-kipasszolós játék elég unszimpatikus számomra. Ellenfélként. :)
Aztán fürdés, kaja, és Katával, meg Baluval irány a Fehér Holló. Szeretem azt a helyet, tök jól el lehet beszélgetni, rendes a személyzet, néha akadnak ismerősök is. Nem egy puccos hely, de szeressük. :) Ismételten nem sikerült elérni az utolsó buszt, így taxival jöttem haza. Elszámoltam magam, kis pénz nem volt nálam elég, 20 ezresből meg nem tudott visszaadni a sofőr, így megálltunk a hozzánk legközelebbi benzinkútnál, pénzváltó cigivásárlásra. És ki volt épp a pultban? Általános iskolai osztály- sőt padtársam, Linda. :) Vettem cigit, picit beszélgettünk, aztán hazajöttem.
Most pedig pár dologról címszavakban:
Hivatalos: a már többször említett Katrine Lunde Haraldsen, olimpiai bajnok norvég kézilabdakapus aláírta szerződését, nyártól három évig Győrben fog védeni. Ebből pedig legalább egyet a még elő szerződéssel rendelkező Pálinger Katival. :) Ez hatalmas hír, óriási gratuláció a klub vezetőinek. A következő "skandináv" mondat pedig az "Isten hozott Győrben!" lesz. :)
Többszáz milló forintra perelték egy chicagói bíróságon magyar holokauszt-áldozatok leszármazottai a MÁV-ot. Mert hogy közreműködtek a zsidók szállításában, elősegítve ezzel a náci halálgyárak működését. Mint ahogy rasszista, úgy antiszemita sem vagyok. Egyszerűen nem értem, miért kell még mindig ezekkel a dolgokkal foglalkozni, amikor már az egész nem a gyászról és emlékezésről, hanem a pénzről, "lehúzásról" szól. Nem vagyok történész, de nyilván a MÁV egy jelentős láncszem volt a gépezetben, és ezzel az erővel minisztériumok, cégek sorát lehetne még beperelni...
Szerintem emlékezni kell, és természetesen mindent megtenni azért, hogy ezek a dolgok ne ismétlődhessenek meg újra...
Ja, és hogy a MÁV nélkül nem ment volna? Erről csak annyit, hogy Radnóti sem egy marhavagonba préselődve írta meg verseit...
Egy magyar joghallgatót pedig letartóztattak, mert tömegmészárlást tervezett végrehajtani, legalább 22 embert óhajtott megölni, példaképeit, az iskolai ámokfutókat utánozva... Az ilyen embert szabadon engedik valaha? Meg fog ő "gyógyulni"? Igen beteg egy országban élünk...
Lauú blogjában azt írta valaki egy kommentben, hogy egy blog olyan, mint egy sorozat. Ha egy "részt" láttál belőle, és tetszett, néha azért visszatérsz, mert kíváncsi vagy a folytatásra... Én pedig arra lennék kíváncsi, hogy az én sorozatomat mennyien kísérik figyelemmel... :)
Téli olimpia: utálom a telet, a havat. Egyetlen téli sportot sem tudok űzni, nézni viszont... Fura, mert egyik téli sportnak sem vagyok fanatikus rajongója, de azért nagyjából igyekszem majd követni az eseményeket. Főleg a jégkorong-bob-síugrás hármasra fókuszálok. :)
A héten elnyammogtam az utolsó szaloncukrot. Most azon agyalok, mit rendszeresítsek helyette az esti nasizáshoz... Kéész vagyok... :)
Holnap Valentin-nap... Gondolkodtam, hogy keresek valami jópofa videót a témában, de felesleges. A véleményem tavaly óta nem nagyon változott. Ja, és persze "szeressük egymást, gyerekek!"... :) Ennyi a lényeg. Jaj, ez most tiszta kozsós lett... :)
Most összevakarom magam, kimegyek Écsre relaxálni, pihengetni, holnap visszatérek.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Call center Déjà vu 2

Van ugye két állandó "rovat", a Vegyesfelvágott, és a Vide(J)ó. Most nem indítok egy harmadikat, de volt már ez a cím, és most újra előveszem, ezúttal tökéletes francia helyesírással. :)
Meg amúgy is elég gyakran tör rám mostanában ez az "ezt már valamikor átéltem"- érzés, de ez már egy másik történet - lenne... :)
Tegnap egy elég fárasztó nap után értem haza, és amint bekapcsoltam a gépet, elkezdett csörögni a telefonom. Kata hívott, beszéltünk kb. fél órát, és már a vonalban várakozott - bátyámmal együtt temetésre hazaérkező - Edit sógornőm. Ezután pedig az alattunk lakó srác jelentkezett be, hogy német leckét kellene írni. Magyarul írjam meg neki a német háziját! :) Igeragozás präteritumban! Remek volt, egészen elszoktam tőle. Egy kivételével mindegyikre emlékeztem kapásból! :) A telefonok végére egyébként már fájt a fülem, és tiszta hülyeség, de újra eszembe jutottak a régi szép call centeres idők. Semmi pénzért nem mennék vissza, nem csinálnám újra, de nagyon szerettem ott, azokkal az emberkékkel dolgozni... :)
Majd este egy kollégám kérésére - de nem neki :) - esküvői zenéket keresgéltem. Esetemben kifejezetten perverziónak számít, hogy szeretek lassú, szerelmes számokat hallgatni, közben jó esetben ábrándozni, rossz esetben agyalni, így megint elég komolyan odavertem a saját hangulatomnak... :)
A nap zárásaként videón megnéztem egy riportot, ami a Napló vasárnapi adásában került adásba. A téma: két szlovák városban is betonfallal választották el a cigánytelepet a többi lakó házaitól... Kétszer is megnéztem, érdekes volt, és tanulságos. A véleményemet nem írom le, mert nem akarom, hogy rasszistának tűnjek... :) Csak annyit jegyeznék meg ismételten bátortalanul, hogy mozgássérültként én is egyfajta "kisebbség" tagja vagyok, és nem a többségnek kell hozzánk alkalmazkodnia, hanem fordítva. Például nem várhatom el, hogy minden egyes lépcső helyére lejtőt szereljenek. Ennyi. A példa kellőképp hülye, de a lényeg benne van...
És most pár dologban kapcsolódnék az előző poszthoz:
Egyre valószínűbb, hogy Lunde tényleg Győrbe igazol, sőt ikertestvére is követheti. Furcsa ez a fordított irányú játosvándorlás, nem ehhez vagyunk szokva, de azért egy próbát megér! Ja, és Víg Vivi és Oguntoye Viki Pálinger cseréjeként bármilyen tehetségesek is, - egyelőre nem BL-szintűek. Úgyhogy: Katrine, Győr venter på dig! :D
A márciusi magyar-orosz meccsről még mindig semmi infóm! Tök jó lenne tudni, hol lehet itt Győrben jegyet venni rá...
Melegétkezési utalvány: tegnap hallottam a tévében, hogy a Tesco bizonyos termékekre elfogadja. De hogyan válogatják szét a kasszánál mondjuk a hírben említett konzerveket és helyben sült péksütiket a többi terméktől? Ez nagyon nem világos... Remélem nem sz*roznak, mindenre elfogadják és ennyi!
Mondjuk: az előző bejegyzésben idegesítően sokszor írtam le ezt a szót. Így visszaolvasva engem is zavar, de nem írom át. Ma mondjuk csak - khm...:) - kétszer írtam le. Azt hiszem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 13

Régen is írtam, mesélnivaló is akad bőven, így aztán vegyesfelvágott. A tizenharmadik. :)

Cégesfoci: na igen, a pénteki focinak elég fura hangulata volt, ugyanis egészen pontosan heten játszottunk két csapatban, ami azért elég vicces volt. :) Tudom, ha nem lennék mozgássérült, az én 175 centimmel valószínűleg soha nem álltam volna kapuba. Így viszont imádom. Most viszont alig értem labdához, szinte nem védtem semmit. És ez azért volt, mert nem jött el az a kolléga, aki "be szokott lőni", vagyis akivel be szoktunk melegíteni kétkapuzás előtt. Hihetetlen, hogy ez mennyit számít... Az pedig határozottan pozitívum, hogy négy hónap kihagyás után visszatért Judit, aki lány létére nem csak tud, de kur*va jól tud focizni. És ő a második NB1-es lányismerősöm! :P
Akárhogy is terveztem, a fáradtságtól nem voltam képes már péntek este kimenni Écsre... Így másnap reggel mentem.
Szombat reggel aztán megtudtam, hogy szabadságra megy az újságos, akinél hajnalban vásárolni szoktam. Aztán azt is megtudtam, hogy nem is szabira megy, hanem csődbe. Amióta átvette a boltot, oda szoktak járni ilyen vén alkeszok rakétát inni, és nagyon büdös cigit szívni, amit eddig is tudtam. Amit viszont nem, hogy mindezt hitelbe tették, és eddig bírta az újságos bácsi. De ez még nem hivatalos infó.
Ezután, mivel lekéstem a buszt, a Hollóban kávéztam, aztán egy Pannonhalmára tartó járattal indultam haza. És basszus majdnem részese lettem egy buszbalesetnek... :/két autó ütközött, az árokban kötött ki, és az egyik súrolta buszunk oldalát... Na, az azért nem volt gyenge... :/
Hazamentem, ebéd és fürdés után jöttem is vissza. Lepakoltam itt Gyárvárososban, aztán...
Aztán Katáékhoz mentem, ahol öccsének, Balázsnak a névnapját, és barátjának, Rolandnak (=Béla) születésnapját ünnepeltük. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, közben "megnéztük"az ETO kézislányainak Ljubljana elleni meccsét. Azért az idézőjel, mert a szlovénok hat gólos vezetésénél kikapcsoltuk a tévét, és mire kikönyörögtem a visszakapcsolást, már kettővel vezettünk, és nyertünk is. Pazar hajrá volt, Pálinger állítólag ihletett formában védett, ezért is meglepő, hogy Győrbe tart Katrine Lunde Haraldsen (fotó), a dán Viborg norvég válogatott kapusa. Amióta az Audi támogatja az ETO női kézilabdásait (2005) , várunk egy ilyen kaliberű világsztár leigazolására, de meglepődnék, ha idejönne Pálinger mögé kispadozni. Ja, ás egyébként a férje focista, és olyan helyen keres magának csapatot, ahol felesége közelében lehet... Érdekes, legalábbis érdekes... :) És ha Lunde idejön, minden meccset nullára nyerünk. :) És Dórival megyek autogrammot vadászni! :D
Na, de Katáékhoz visszatérve: szokásos, sokat röhögős, nagyokat beszélgetős este volt. Az Unicum Nextet megszerettem, házi mézes almapálinkát soha az életben nem iszom többet, pláne nem franciasalátával... :S Ja, és soha többé nem szívok sodort piros Symphoniát... :S Ma a világoskék Szofi olyan volt, mintha szanatóriumban lennék... :)
Hatig dumáltunk, nyolckor keltünk, délután 1-kor értem haza. Alvás kettőtől ötig, kaja-fürcsi, majd fél héttől megint döglés-alvás volt... Na, ezért nem blogoltam én tegnap... :P
És még pár dologról címszavakban:
Megkaptam az első, 10 ezer forint értékű melegétkezési utalványt... Eddig hideget kaptunk, de azt pofátlanul megadóztatták... :/ Azt nem értem, hogy ez miért jó? Mert mondjuk nagybevásárolok a Tescoban, veszek vizet, tejet, uram bocsá' sört, az annyira nem luxus. Azt nem szabad... De Mekibe, Don Pepébe mehetek, azt támogatja az állam... A példa sarkos, de akkor sem világos a dolog teljesen... :/
Kisorsolták a 2012-es ukrán-lengyel közös rendezésű foci EB selejtezőcsoportjait. Ellenfeleink: Hollandia, Svédország, Finnország, Moldova, San Marino. ANNYIRA nem rossz, bár szerintem a cél itt is csak a szép halál lehet. Mondjuk az első három országot azért megnézném egy idegenbeli túrán... :) Az mondjuk nevetséges, hogy állítólag le akarjuk mondani a Hollandia elleni, VB előttre tervezett felkészülési meccset. Jah, kijátszuk titkos fegyvereinket... :D Március 3-án meg magyar-orosz barátságos meccs Győrben. Arra mondjuk menni kéne. Még soha nem voltam válogatott meccsen...
Indul a választási kampány. Erre - most - nem pazarolom a karaktereket. Igérem, politizálni nem fogok, csak azt fogom megemlíteni, ha valami egetrengetően érdekes, vicces, esetleg ostoba dolog történik. Szigorúan szubjektívan... :)
Mint például a Bokros: mi a f*szért kell a magyar kampányban szlovákul beszélnie? Noormális? Azon gondolkodom, itt is meg kéne hirdetni a Hollandiában már sikerre vitt "Szavazz Donald kacsára!" mozgalmat! Ott a politikusaikkal elégedetlen, de szavazati jogukkal élni kívánó polgárok annyi szavazatot küldtek Walt Disney kacsájára, hogy simán bejutott volna a parlamentbe! :)
Na, ennyi! Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balázsoltunk

Kedden ahogy megbeszéltük, Baluval és Katával elmentünk az Árkádba, Kata öccsének névnapjára egy echte kézilabdát vásárolni. Tanulságos délután volt, már azt is tudom, hogy a felnőtt férfiak 3-as méretű lasztival játszanak. Ennek megfelelően a 2-essel nők, és a fiú-utánpótlás, az 1-es pedig gyerekméret. Na, azért lehet még nekem újat mondani. :) Innen a Hollóba mentünk, kávé, kóla, majd hazatávozás volt a program.
Tegnap a változatosság kedvéért újra a Fehér Holló nevezetű ivóba szólt a meghívás, ahol összesen négy Balázs nevének napjára ittunk áldomást. Fél órával előbb dobbantottam melóból, így a másodpercre pontosan odaértem 6-ra a kocsmába, az ajtót kinyitva felcsendült a Tankcsapda Mennyország tourist-jának kezdősora - "...szomjas, vagy látom!"-, ami nem is volt olyan rossz ómen... :) A szokásos iszogatás-hülyülés-beszélgetés hármas jegyében telt az este, jól elvoltunk, éjfélre haza is értem.
A mai nap a lassú kezdés után elég hamar eltelt, mondjuk ehhez az is kellett, hogy nagy nehezen azért felébredjek... :)
És mára is jut egy buszos sztori: a 14-es buszon egy újabb "kisebbségi konfliktus"-nak voltam sokadmagammal szem- és fűltanúja. Egy irdatlan módon ijesztő és ronda 10 év körüli cigánylány észrevette egy - nem roma, de ránézésre nem egy IQ-bajnok... - osztálytársát, akivel korábban valamilyen konfliktusa lehetett. Ugyanis első blikkre még helyesnek is nevezhető anyjával (nővérével?) odament a sráchoz, és elkezdték osztani, lökdösni. Az első blikkre helyesnek tűnő anyuka (nővérke?) igencsak belelovalta magát az eseményekbe, a legrondább szitkokat és átkokat szórta jóval fiatalabb "vitapartnere" irányába. (pl: "sírba teszlek anyáddal együtt!"). Majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a busz hátuljába a "többiekhez". A kissrác persze még sokat sejtetően visszaszólt a csajnak ("Szerencséd, hogy nem fiú vagy...!"). Erre persze kezdődött a második félidő, egy újabb veretes eszmecsere. A anyuka/nővérke a fiú szellemi színvonalát kezdte elemezni, elmondta mindenféle hülye gyogyósnak - volt benne néminemű igazság... -, majd egy epés "Te gyerek, tudom, kettőnk közül nem én vagyok az, aki tud olvasni!" mondattal lezárult a konfliktus, de ezen a körülöttem álló 4-5, addig velem együtt ácsorgó fiatallal már számat sállal-kézzel takarva röhögnöm kellett... Istenem, amikor a kultúra elszabadul...
Tudom-tudom: igazságtalan vagyok, és előítéletes. Vagy csak nem szeretek félni?
Teljesen más téma! Képzeljétek, egyik kedves ismerősöm iwiw-adatlapján a kedvenc idézetei között az én blogomból is idéz! Ez annyira jól esett, köszönöm neki! :) Máté, egy ritkán látott cimbi pedig a Hollóban említette, hogy egyszer az üzenőfalon látta belinkelve ezt az oldalt, és belenézett. És szerinte "kib*szott k*rva jó" írások vannak rajta. Mondjuk azt is mondta, hogy szerinte nem vagyok normális, hogy ennyi mindent leírok magamról. Jah, hát ezt a véleményt is köszönöm. :) És azt is tudom, hogy vannak nálam normálisabb emberek is. Semmi gáz nincs ezzel...
Vége a napnak, innentől döglés... Holnap foci. Szombaton meg Écs, aztán házibuli Katáéknál.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Iniesta-generáció

Az utóbbi napokban a szokásosnál mintegy 50%-kal több kisbaba született a barcelonai kórházakban, és a következő egy-két hétre is rengeteg kismama van még kiírva. Az illetékesek, ahogy ilyenkor lenni szokott, elkezdtek "nyomozni", mi történhetett kilenc hónappal korábban - áramszünet, esetleg rossz idő? -, ami kiváltotta ezt a "baby boom"-ot.

Aztán kiderült, hogy április végén, egy szombati napon az FC Barcelona gárdája pazar játékkal nyert 6-2-re a Real Madrid otthonában az el classico-n, a rákövetkező héten pedig Andrés Iniesta góljával a Chelsea-t a BL-döntőbe jutott az együttes. Az FC Barcelona pedig, ahogy jelmondata is mutatja, Més que un club, azaz Több, mint egy klub, a a katalán függetlenség szimbóluma, egész Katalónia büszkesége. A jó katalán asszonyok pedig együtt örültek párjukkal, ennek eredményeként ezekben a napokban sok kis leendő barcás látja meg a napvilágot! :) Így nevezték el a szakemberek a mostanában Barcelonában születő csöppségeket a címben is szereplő Iniesta-generációnak. :)
Visca el Barca! :)
Egyébként pedig köszönöm szépen, jól vagyok. Tegnap ismét a Hollóban hesszeltünk, megint terveztem, hogy az utolsó busszal hazamegyek, de nagyon jól éreztem magam velük, nem volt szívem otthagyni őket. Így ismét csak taxiztam. Éjfél körül értem haza, de elég könnyen sikerült felkelnem, és a meló is gyorsan telt. Csak sajnos borzalmasan meg vagyok fázva... :(
Szerdán Balázsokat ünneplünk, szóval folyt. köv! :)
De addig is két este még pihi van, és tea-kúra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!