Akkor tehát kivételesen a céges foci beszámoló elmarad, ugyanis a héten kihagytam. Camelotos mozgássérült barátaimmal nőnap alkalmából egy étterem-látogatással egybekötött köszöntést szerveztünk. A Nádor Étteremben voltunk, kaja szempontjából nem voltam túlzottan fantáziadús, a megszokott rántott sajt hasábbal és paradicsomsalátával kombináció mellett döntöttem. Mint szinte mindig, dehát szeretem, na... :) És azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy nem fogyasztottam alkoholt: fél liter almafröccsöt ittam. :)
Nagyon jól sikerült az este, ismét sikerült hozni a formánkat, és a megszokott utánozhatatlan egyszer sírva röhögünk, majd picit később komoly témákat tárgyalunk-hangulatot.
Tartozom egy helyesbítéssel. Még decemberben egy bejegyzésben pontatlanul idéztem Tibi barátunkat. Amikor két mozgássérült esetleges párkapcsolatáról beszélgettünk, ő azt mondta, hogy többek között azért nehéz az ügy, mert a két ember cipeli egymás "terheit", ami aztán rányomhatja a bélyegét a kapcsolatra, megnehezítheti azt. Én pedig "nyűg"-öt írtam. Tibi megkért, hogy ezt írjam le, megtettem. Nem érzek túl nagy különbséget a két kifejezés között, mert ami tartósan teher, az előbb-utóbb nyűg lesz. Szerintem. Egyébként neki ép felesége van, és most végre őt is megismerhettünk. Mit is mondjak? Ezt nem tudom, hogyan szokták kifejezni, de amolyan "anyatigris" módjára védi férjét, ha állapotával kapcsolatban éri valami negatívum. És ezt jó volt hallani.
A vacsorán ott volt két szociálpedagógus-hallgató fiatal, akik a mi kis életünket tanulmányozzák. Pont Tibit interjúzták is, persze ott is szóba került a párkapcsolat téma, mint problémaforrás. És idézett a blogomból. Még a végén tananyag leszek, basszus... :)
Elindulás-megérkezés. E két szóval pénteken találkoztam, külön szituációban, mégis elég komolyan egymásra "rímelve"... Az elindulás problémáját ismét csak Tibi vetette fel. Eszerint egy találó hasonlattal élve ha egy asztalnál ülve beszélgetek egy számomra addig ismeretlen lánnyal, elkérem a számát, ő talán megadja. De ha a telefonom történetesen a fogason lógó kabátomban van, és el kell indulnom érte, akkor valószínűleg lőttek a számcserének, mert a leányzó szembesül a járásommal. Nem én hoztam fel, Tibi említette meg, de akármennyire hülyén hangzik is, van benne valami, én legalábbis jártam már így. Vagyis csak majdnem: vonaton történt a dolog...
Megérkezés: pénteken egyik munkatársammal beszélgettünk elég komoly dolgokról, és ő mondta, hogy ha gyereked lesz, ha apa/anya leszel, akkor mondhatod el azt, hogy elértél valamit: megérkeztél. És valóban, ebben van igazság, én is valahogy így képzelem el...
"Megérkezett" Moncsi is. Vele koptattuk annak idején legtovább együtt az iskolapadot, gimiben öt évet osztály-, fősulin négyet csoporttársak voltunk. Most férjével, Zolival megszületett első gyermekük, Kristóf. Ezúton is nagy-nagy gratuláció az ifjú trónörökös érkezéséhez. :)
"Írj egy könyvet, ültess egy fát, nemezz egy fiúgyermeket!" Nem tudom, hol olvastam ezt a felnőtté válás követelményeit leíró bölcsességet, most eszembe jutott. Vicces, a google-ban görög, kínai eredetű gondolatnak tartják, sőt találtam olyan forrást is, mely szerint ez egy buddhista alapvetés. :) Hát nem tudom. Azt mindenesetre megígérhetem, ha lesz egy fiam, akkor ültetek egy fát, és felteszem a blogra... :P
Szombaton délelőtt plázáztam, semmi komoly, újságért mentem, na és adtam fel lottót is, a "dórikás" számaimmal, lett egy találatom, kettő pedig mellette van... :/ :)
Aztán délután végre Sörkert volt és ETO-meccs. Sok köszönet nem volt benne, a hosszabbításban mentettük pontot a Vasas ellen egy bemákolt ajándék 11-essel. Szörnyű volt. De még így is feljöttünk a harmadik helyre... :D
Meccs után elmentünk Melindával a Mekibe kajálni, onnan pedig hova máshova is mehettem volna, mint törzshelyünkre, a Hollóba. Megittunk egy-két sörikét, és hazajöttem, kb. éjfél körül.
Ma kitört rajtam a tavaszi fáradtság, még Nemzeti Sportért is lusta voltam elmenni, viszont hoztam Anyunak nőnapi virágot, nem sokára jönni fog... :)
A nap további részében pihi, e-mail-írás, és tévé.
Holnap bankolok, át kéne utaltatni a kapuskesztyű árát, kedden pedig lakógyűlés.
Azt hiszem, mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nagyon jól sikerült az este, ismét sikerült hozni a formánkat, és a megszokott utánozhatatlan egyszer sírva röhögünk, majd picit később komoly témákat tárgyalunk-hangulatot.
Tartozom egy helyesbítéssel. Még decemberben egy bejegyzésben pontatlanul idéztem Tibi barátunkat. Amikor két mozgássérült esetleges párkapcsolatáról beszélgettünk, ő azt mondta, hogy többek között azért nehéz az ügy, mert a két ember cipeli egymás "terheit", ami aztán rányomhatja a bélyegét a kapcsolatra, megnehezítheti azt. Én pedig "nyűg"-öt írtam. Tibi megkért, hogy ezt írjam le, megtettem. Nem érzek túl nagy különbséget a két kifejezés között, mert ami tartósan teher, az előbb-utóbb nyűg lesz. Szerintem. Egyébként neki ép felesége van, és most végre őt is megismerhettünk. Mit is mondjak? Ezt nem tudom, hogyan szokták kifejezni, de amolyan "anyatigris" módjára védi férjét, ha állapotával kapcsolatban éri valami negatívum. És ezt jó volt hallani.
A vacsorán ott volt két szociálpedagógus-hallgató fiatal, akik a mi kis életünket tanulmányozzák. Pont Tibit interjúzták is, persze ott is szóba került a párkapcsolat téma, mint problémaforrás. És idézett a blogomból. Még a végén tananyag leszek, basszus... :)
Elindulás-megérkezés. E két szóval pénteken találkoztam, külön szituációban, mégis elég komolyan egymásra "rímelve"... Az elindulás problémáját ismét csak Tibi vetette fel. Eszerint egy találó hasonlattal élve ha egy asztalnál ülve beszélgetek egy számomra addig ismeretlen lánnyal, elkérem a számát, ő talán megadja. De ha a telefonom történetesen a fogason lógó kabátomban van, és el kell indulnom érte, akkor valószínűleg lőttek a számcserének, mert a leányzó szembesül a járásommal. Nem én hoztam fel, Tibi említette meg, de akármennyire hülyén hangzik is, van benne valami, én legalábbis jártam már így. Vagyis csak majdnem: vonaton történt a dolog...
Megérkezés: pénteken egyik munkatársammal beszélgettünk elég komoly dolgokról, és ő mondta, hogy ha gyereked lesz, ha apa/anya leszel, akkor mondhatod el azt, hogy elértél valamit: megérkeztél. És valóban, ebben van igazság, én is valahogy így képzelem el...
"Megérkezett" Moncsi is. Vele koptattuk annak idején legtovább együtt az iskolapadot, gimiben öt évet osztály-, fősulin négyet csoporttársak voltunk. Most férjével, Zolival megszületett első gyermekük, Kristóf. Ezúton is nagy-nagy gratuláció az ifjú trónörökös érkezéséhez. :)
"Írj egy könyvet, ültess egy fát, nemezz egy fiúgyermeket!" Nem tudom, hol olvastam ezt a felnőtté válás követelményeit leíró bölcsességet, most eszembe jutott. Vicces, a google-ban görög, kínai eredetű gondolatnak tartják, sőt találtam olyan forrást is, mely szerint ez egy buddhista alapvetés. :) Hát nem tudom. Azt mindenesetre megígérhetem, ha lesz egy fiam, akkor ültetek egy fát, és felteszem a blogra... :P
Szombaton délelőtt plázáztam, semmi komoly, újságért mentem, na és adtam fel lottót is, a "dórikás" számaimmal, lett egy találatom, kettő pedig mellette van... :/ :)
Aztán délután végre Sörkert volt és ETO-meccs. Sok köszönet nem volt benne, a hosszabbításban mentettük pontot a Vasas ellen egy bemákolt ajándék 11-essel. Szörnyű volt. De még így is feljöttünk a harmadik helyre... :D
Meccs után elmentünk Melindával a Mekibe kajálni, onnan pedig hova máshova is mehettem volna, mint törzshelyünkre, a Hollóba. Megittunk egy-két sörikét, és hazajöttem, kb. éjfél körül.
Ma kitört rajtam a tavaszi fáradtság, még Nemzeti Sportért is lusta voltam elmenni, viszont hoztam Anyunak nőnapi virágot, nem sokára jönni fog... :)
A nap további részében pihi, e-mail-írás, és tévé.
Holnap bankolok, át kéne utaltatni a kapuskesztyű árát, kedden pedig lakógyűlés.
Azt hiszem, mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése