Csak így allein

Tegnap volt a névnapom. Ezt persze csak úgy nem említeném meg itt, szóba sem hoznám, de történt pár említésre méltó dolog, ezekről mesélek Nektek.
Azon is meglepődtem, hogy többen megkérdezték, hogy most tartom-e a Gábor-napot. A válasz igen, van ha jól tudom, még kétszer a naptárban, de csak olyan "sokadik" névként, talán a március 24-én született Gáborok számára. :)
És hogy miért pont ezen a napon van a névnapunk? Én is csak pár éve hallottam, hogy a hagyomány szerint Gábriel arkangyal ezen a napon közölte Máriával, hogy áldott állapotban van, és hát kilenc hónap múlva valóban kiderült, nem beszélt a levegőbe! :)
A munkahelyemen is többen megköszöntöttek, sőt cigiszünetből visszatérve zavaromban kétszer is "bebélyegeztem", ugyanis a bélyegző óra közelében dolgozó lányok is "elkaptak". :) Ja, és Andihoz még vissza is fordultam, valamit akartam neki mondani, de mire odaértem, elfelejtettem mi volt az. Néha szoktam így járni... :) Nem volt félreérthető, ááá... Viszont már tudom, mi lett volna a közlendőm... :)
Délután Gerej kolléga elvitt az Árkádba, ahol beültem a Segafredoba, kávéztam, Sportot olvastam, és gondolkodtam.
Aztán a bevásárlóközpont előtt találkoztam egy volt kolléganőmmel, Timivel, vele váltottunk pár szót, megkérdezte hogy vagyok, mit csinálok, és amikor közöltem, hogy kávézni voltam, kimondta a címben szereplő mondatot, kérdésként... Hát jah... Csak így egyedül... Nem így képzeli el az ember fia a névnapját, és a sörözgetésből-bulikból mostanában jut bőven, tehát egyértelmű, hogy nem is emiatt támadt hiányérzetem...
Egyedül voltam, gondolkodtam, és hát nem a legjobb kedvemben értem haza. Fürödtem, kajáltam, aztán olvasgattam-döglöttem a tévé előtt. Passzíváltam magam...
Ja, és tegnap délután-este alacsonyan szálltak az SMS-ek, iwiw-üzenetek, mindenkinek köszönöm, aki felköszöntött, vagy gondolt rám... :)
Este még jött a hír, hogy Tomori Zsuzsival szerződést bontott az ETO, ami előzmények ismeretében nem meglepő, de mégis nagyon furcsa ez az egész...
Ma reggel a háziorvosnál kezdtem, odaadta a kitöltött orvosi véleményt. Nagyon rendes volt, soron kívül behívott, ment minden, mint a karikacsapás. Ezek az orvosszakértői vélemények egyébként viccesek. Tömegközlekedésre-terhelésre képtelen vagyok, járásom súlyosan nehezített, tehát nagyjából minden eggyel rosszabb a tényleges fokozatnál. Na, mindegy is, ez esetemben persze még jó is... :) Már értem, miért szórják nekünk akkora szeretettel az utazási kedvezményeket... Sajnos azonban nem vagyok túl sokan olyanok, akik élni is tudunk vele... :/
Innen az önkormányzat adóosztályára siettem, ott is elég simán mentek a dolgok, két kisebb bökkenővel szembesültem. Egyrészt kérvényt kellett írnom az súlyadó-befizetés alóli mentesség érdekében, amihez sok adat kellett, szerencse, hogy az adókártyám nálam volt... De a saját rendszámomat sem tudtam fejből biztosra... :D Ja, és még az is kiderült, hogy drága doktornőm elfelejtette bejelölni, hogy állapotom végleges, így a procedúrát elvileg évente végig kellene csinálnom. Vagyis csak kellett volna, mert az ügyintéző hölgy az ő példányukon pótolta háziorvosom figyelmetlenségét. Gond ezzel nincs, nem hazudtunk- sajnos.
És ezzel vége is volt szabadnapom hivatalos részének, kajáltam a Mekiben, bementem Anyuhoz a munkahelyére, aztán hazajöttem.
De lassan majd megyek is, Anyu vesz nekem névnapomra egy cipőt, aztán Baluékkal Holló, de szigorúan szeszmentesen, Balunak ugyanis ma éjjel meló.
Holnap péntek, talán gyorsan eltelik, utána pedig, ha minden jól megy, Fannival találkozunk, jó lesz, már, hónapok óta nem láttam...
Ha már egyszer Gábor-nap, meg Gábriel, meg egyedüllét, meg hasonlók, beszúrók ide egy klipet, Rúzsa Magdi viszonylag új, Gábriel című számát, nekem ez most nagy kedvencem! Istenem lesz-e valaha olyan lány, akinek mondjuk én fogok róla az eszébe jutni? Mármint azokon kívül, akik ezt a bejegyzést olvasták... :) Ez csak vicc ám, ennyire depis állat azért még nem vagyok... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)