Viszonylag türelmes embernek tartom magam. Kevés dologgal lehet kihozni a sodromból, kevés dolog idegesít fel úgy istenigazából. Kettőt azért kiemelhetek. Egyrészt utálok várni - és egyben váratni is -, másrészt utálom, ha mozgássérültségem okán orvoshoz kell mennem. Ha a kettő egybeesik, az pedig aztán tényleg kemény... :)
Ma pedig pont ez történt. A doktornő reggel 8-kor kezdte rendelését, én fél 8-ra ott voltam. Körülbelül 15. voltam a sorban, és Nemzeti Sportot is elfelejtettem magammal vinni. Szóval csak vártam. És tovább vártam. Utáltam, hogy nem tudtam, hogy ki után következem, és azt is utáltam, hogy csak egy szem papírt kellene kitöltetnem, és amiatt kell annyit várakoznom.
Aztán szerencsére az asszisztensnő szíve megesett rajtam, be akart hívni a következőnek, de egy injekciót beadató, és egy receptet felírató nénike beelőzött. Aztán végre sorra kerültem, doktornő közölte, hogy ő most ezt aztán biztos, hogy nem tölti ki, mert nem ér rá, majd menjek vissza érte- valamikor a jövő héten. Mivel a papírt az önkormányzat adóügyi osztályára kell bevinnem, akik csak csütörtökön hosszúnaposak, aznapra kértem a papírt, mert rendelés van délelőtt, és délután is. A nagy várakozásban kezdett elborulni az agyam, majdnem szabit kértem, megint ilyen hülyeségért. Most nem tettem, de csütörtökön az lesz.
És még két gondolat a témához: remélem, ezt a procedúrát nem kell évente megismételnem, már az agyamra megy...
Kettő: bankban, postán megoldható. Dokinál miért nem lehet sorszámot húzni??? A sürgős/súlyos eseteket persze beengedhetnék soron kívül is...
Jó, mondjuk nem jöttem volna jól ki belőle... :)
Miután a rendelőben végeztem, elindultam a munkahelyemre, de előtte még a buszmegállóban imádkoztam egy kb. 70 éves néniért, aki piros lámpánál, a zebrától jó messzire, bottal (!) sasszézott át az autók között a Szent István úton.
10-re be is értem dolgozni, aztán fél 4-kor már mentünk is focizni. Szóval rövid nap volt. A mai játék furcsa volt, jól kezdtem, aztán szerintem erősen visszaestem. Ja, és a vége picit izgalmasra sikeredett... Kb. az utolsó három percben először egy fejest sikerült gyomorral hárítanom, majd miután kifetrengtem magam, az ellenfél következő támadásánál a gólvonal előtt feküdtem, amikor felszabadítani próbáló csapattársam rúgott fejbe közelről elég erősen a labdával... De túléltem, itt vagyok, nyugi! :) Ez furán hangzik, de szeretem az ilyen szituációkat, mert ilyenkor tényleg kiderül, hogy - a pályán - nem félek senkitől és semmitől. :) Foci legközelebb már szabadban. :)
Most péntek este van. Elég fáradt vagyok, pihengetek, tévézek olvasok. És gondolatolvasó Anyukámnak köszönhetően olyan vacsorát eszek, hogy nyamii... Van sajtos stangli, szalámi, fetasajt, na meg paradicsom, retek, és újhagyma is van! :P :)
Holnap reggel net, levélírás, utána egy kávé a Hollóban, majd jelen állás szerint irány Écs, de ez még változhat. Már mondottam volt: rugalmas vagyok! :)
Aztán legkésőbb vasárnap délután jövök!
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Ma pedig pont ez történt. A doktornő reggel 8-kor kezdte rendelését, én fél 8-ra ott voltam. Körülbelül 15. voltam a sorban, és Nemzeti Sportot is elfelejtettem magammal vinni. Szóval csak vártam. És tovább vártam. Utáltam, hogy nem tudtam, hogy ki után következem, és azt is utáltam, hogy csak egy szem papírt kellene kitöltetnem, és amiatt kell annyit várakoznom.
Aztán szerencsére az asszisztensnő szíve megesett rajtam, be akart hívni a következőnek, de egy injekciót beadató, és egy receptet felírató nénike beelőzött. Aztán végre sorra kerültem, doktornő közölte, hogy ő most ezt aztán biztos, hogy nem tölti ki, mert nem ér rá, majd menjek vissza érte- valamikor a jövő héten. Mivel a papírt az önkormányzat adóügyi osztályára kell bevinnem, akik csak csütörtökön hosszúnaposak, aznapra kértem a papírt, mert rendelés van délelőtt, és délután is. A nagy várakozásban kezdett elborulni az agyam, majdnem szabit kértem, megint ilyen hülyeségért. Most nem tettem, de csütörtökön az lesz.
És még két gondolat a témához: remélem, ezt a procedúrát nem kell évente megismételnem, már az agyamra megy...
Kettő: bankban, postán megoldható. Dokinál miért nem lehet sorszámot húzni??? A sürgős/súlyos eseteket persze beengedhetnék soron kívül is...
Jó, mondjuk nem jöttem volna jól ki belőle... :)
Miután a rendelőben végeztem, elindultam a munkahelyemre, de előtte még a buszmegállóban imádkoztam egy kb. 70 éves néniért, aki piros lámpánál, a zebrától jó messzire, bottal (!) sasszézott át az autók között a Szent István úton.
10-re be is értem dolgozni, aztán fél 4-kor már mentünk is focizni. Szóval rövid nap volt. A mai játék furcsa volt, jól kezdtem, aztán szerintem erősen visszaestem. Ja, és a vége picit izgalmasra sikeredett... Kb. az utolsó három percben először egy fejest sikerült gyomorral hárítanom, majd miután kifetrengtem magam, az ellenfél következő támadásánál a gólvonal előtt feküdtem, amikor felszabadítani próbáló csapattársam rúgott fejbe közelről elég erősen a labdával... De túléltem, itt vagyok, nyugi! :) Ez furán hangzik, de szeretem az ilyen szituációkat, mert ilyenkor tényleg kiderül, hogy - a pályán - nem félek senkitől és semmitől. :) Foci legközelebb már szabadban. :)
Most péntek este van. Elég fáradt vagyok, pihengetek, tévézek olvasok. És gondolatolvasó Anyukámnak köszönhetően olyan vacsorát eszek, hogy nyamii... Van sajtos stangli, szalámi, fetasajt, na meg paradicsom, retek, és újhagyma is van! :P :)
Holnap reggel net, levélírás, utána egy kávé a Hollóban, majd jelen állás szerint irány Écs, de ez még változhat. Már mondottam volt: rugalmas vagyok! :)
Aztán legkésőbb vasárnap délután jövök!
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése