Ma napközben nem történt semmi extra, meló után aztán bementem az Árkádba. Vettem ezt azt, tényleg semmi különös...
És akkor a buszmegálló felé ballagva megláttam Lauút, akinek blogját megtalálhatjátok a rendszeresen olvasottjaim között. Tényleg nagyon érdekes olvasmány, és ahogy egyik kedves ismerősöm találóan írta nekem, elgondolkodtató, hogy ő/mi tudtam/tudtunk volna-e ennyi idősen így írni. :)
Na, de visszatérve a délutáni történethez: átmentem a zebrán, és a járdán pont a leányzó mellé értem. És úgy elkezdett rohanni... Mostanáig nem jöttem rá, hogy vajon előlem menekült-e olyan hevesen. Remélem, azért annyira nem vagyok ijesztő és félelmetes... :)
És ha ez még nem lenne elég, a megállóban mellette állva - ott ráköszöntem azért :) - elkezdett csörögni a telefonom. Annyi történt, hogy vettem az eltűnt helyett új tokot, ami még szűk. Így alig fér bele a mobil, és egyfolytában megnyomódik az a gomb, ami az álhívás-funkciót aktiválja, aminek köszönhetően nagyjából fél perc után kapok egy szám nélküli kamu csörgetést. Ami azért társaságban, főleg egy buszmegállóban idegenként kellőképpen égő tud lenni... Bemutatkoztam, elég érdekesen nézhettem ki... :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
És akkor a buszmegálló felé ballagva megláttam Lauút, akinek blogját megtalálhatjátok a rendszeresen olvasottjaim között. Tényleg nagyon érdekes olvasmány, és ahogy egyik kedves ismerősöm találóan írta nekem, elgondolkodtató, hogy ő/mi tudtam/tudtunk volna-e ennyi idősen így írni. :)
Na, de visszatérve a délutáni történethez: átmentem a zebrán, és a járdán pont a leányzó mellé értem. És úgy elkezdett rohanni... Mostanáig nem jöttem rá, hogy vajon előlem menekült-e olyan hevesen. Remélem, azért annyira nem vagyok ijesztő és félelmetes... :)
És ha ez még nem lenne elég, a megállóban mellette állva - ott ráköszöntem azért :) - elkezdett csörögni a telefonom. Annyi történt, hogy vettem az eltűnt helyett új tokot, ami még szűk. Így alig fér bele a mobil, és egyfolytában megnyomódik az a gomb, ami az álhívás-funkciót aktiválja, aminek köszönhetően nagyjából fél perc után kapok egy szám nélküli kamu csörgetést. Ami azért társaságban, főleg egy buszmegállóban idegenként kellőképpen égő tud lenni... Bemutatkoztam, elég érdekesen nézhettem ki... :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
2 megjegyzés:
Jééé... Az te voltál? :O És rámköszöntél? :$ Basszus.. azt hittem nem nekem köszönsz hanem a mögöttem álló pasinak XD Bocsi, hogy nem köszöntem vissza, máskor majd visszaköszönök. Meg máskor akkor már tudom, hogy te vagy az :D
Egyébként azért futottam, mert azt hittem jön a 14-es és nem akartam lekésni.. de nem a 14-es volt, hanem valami másik.. mindegy, futottam egyet :D
Igen, én voltam, szerintem máskor is láttalak már, de most voltál "hallótávolságban". :)
Ja, és megnyugodtam, hogy nem előlem menekültél! :D
Megjegyzés küldése