A jót, a szépet, a kellemeset, a vidámat illik észrevenni. Én most azt teszem. Az alábbiakban nagyrészt olyan emberkékről, történésekről, és eseményekről olvashattok, akiket és amiket szeretek. És ez jó! :)
Pénteken egy nap kihagyás után mentem dolgozni, elég húzós volt, nem volt idő unatkozni. Közben pedig azt is megtudtam, hogy a tervekkel ellentétben mégis marad a foci a Győr Arénában, igaz, ezentúl már fizetni kell érte. De az érzés ugyebár megfizethetetlen. :) Próbáltak is győzködni a többiek, menjek el én is focizni, még a cuccomért is hazadobnak. De nem álltak kötélnek, nekem már programom volt aznap estére-délutánra, Fannival találkoztam. A nő ismét győzött a foci felett- mondhatnám. :)
Persze - mint utólag kiderült - simán el tudtam volna menni védeni, a találkára ugyanis este 7-kor került sor. Így legalább rá tudtam készülni! :) A Segafredoba ültünk be, de az ugye elég hamar bezárt, így elmentünk sétálni(!). Az Iparkamaráig gyalogoltunk ki, ott kerestünk egy padot, és ott dumáltunk még egy (jó) darabig. A sétával egyébként nem lett volna semmi gond, ha az új cipőm nem lenne valami hihetetlenül sz*r, elb*szott egy darab, amikor felpróbáltam, nem vettem észre, de ilyen nagyon hülye talpkiképzése van, alig bírok menni benne, és a lábam is megfájdul. A bal. Amihez doki eddig még nem nyúlt sosem... Hát egyszer-kétszer Fanninak utánam kellett kapnia, hogy el ne tanyáljak, pedig nem ittam alkoholt... :)
Szombaton délelőtt Katával ültünk ki a Bem térre dumálni, a szökőkúttól sétáltam ki, már tisztára túrázó hangulatom van... :) Na, és kivel futottam össze útközben a vidékinél? Dórival és a húgával. Épp készültem átmenni a zebrán, amikor jött egy busz a falujukból, gondoltam, akkor már megnézem, nincs-e rajta. És hát rajta volt... :) Az volt a poén, hogy a busz ugye elhúzott, én ott maradtam, el sem mozdultam onnan, és felhívtam a Katát, hogy "nemsokára ott vagyok, csak szerintem mindjárt találkozom a Dórival!". És valóban odajöttek, váltottunk pár szót, hosszú-hosszú idő után először, a tesóját, Juditot pedig most ismertem meg. Mármint most beszéltem vele először. És annyira szépek, és kedvesek, és aranyosak...:$ Na jól van, befejeztem ám... :) Mindenesetre nem semmi, hogy néha összejönnek ezek az összefutások: ha nem állok meg pénzt levenni, ha nem megyek be ásványvízért az éjjel-nappaliba, akkor nem abban a pár másodpercben állok ott, amikor a busz megérkezik, vagy ha egyszerűen a busz másik oldalán ülnek... Szóval nekünk tényleg nem kell túlbonyolítanunk a találkaszervezést. Mondjuk azért az ETO-meccsen történő összefutásra azért befizetnék! Tudod: Nyugati Q-szektor! ;)
Aztán útközben még egy kolleginával találkoztam, hogy aztán odaérjek a Bem térre Katához. Jó idő, beszélgetés, gyorsan eltelt az idő.
Elvileg indultam volna haza. Gyakorlatilag lusta disznó voltam, és rögtön a Sörkerthez mentem, ahol - mint a neve is mutatja - söröztem, kiolvastam a Nemzeti Sportot, és még az ebédet is oda rendeltem. :) Aztán megérkeztek Kutyáék, és kezdődhetett a ráhangolódás a meccsre. :)
A Lombard-Pápa volt az ellenfél, és 1-1 lett a végeredmény. Nézőriasztó fos ismét. Bocsánat. 1-0-ás előnynél ahelyett, hogy megpróbálnánk további gólokat lőni, visszaállunk, és az amúgy tényleg nagyon jól működő védelem csak-csak összeszerencsétlenkedi a vendégek egyenlítő gólját... És még így is harmadikak vagyunk, az előnyünk viszont csökkent: az ismét vereséget szenvedő Újpest helyett immáron a Zete liheg a nyakunkban. A kézis csajok meg 60-19-re verték a harmatgyenge Hunniát, hazai pályán bajnoki meccsen sorozatban a 75. győzelmüket aratva! :)
Jaj, és képzeljétek, András kisebbik fia, a Levi engem kért meg, hogy menjek le vele büfébe kókuszos rúdért... :) Vicces volt, gyorsabban ment, mint én, már megállította egy biztonsági őr, hogy "Hová mész, kisfiú?", aztán odaértem... :) És a kezembe akarta adni az apjától kapott pénzt, hogy vegyem meg én, de én közöltem vele, hogy nagyfiú már, megoldja. Nagyfiú a kisfiú, hehe! :) Még a visszajáróra is odafigyelt, meg is köszönte, igen büszke voltam rá! Ja, és már nem Gáboj vagyok! :)
A meccsről a Hollóba mentem, Baluékkal gurítottunk egy-két habzó seritalt, aztán ők mentek bulizni, én pedig elindultam haza. És sort kerítettem idei első függőfolyosós faszék (= fából készült ülőalkalmatosság)- kipakolós, cigizős-sörivós zenehallgatásomra. Találtam egy számot, azt tegnap vagy negyvenszer meghallgattam. Nyálas, meg minden, nekem nagyon bejön, Kata szerint önkínzó. És egyébként Krisz Rudi! :P Részletek majd egy későbbi posztban.
Itt annyi volt a bonyodalom, hogy elszámítottam magam, és elfogyott a cigim. Este olyan 11 óra tájban elmentem a Shell-kútra cigiért. És tivornyáztam éjfélig! :)
Aztán átállítottam a telefonomon az órát, hogy biztosan felkeljek a Forma-1-re. Ami sikerült is. Nem volt rossz futam, mondjuk ehhez azért az eső is kellett... Az Ausztrál Nagydíjat Button nyerte, Robert Kubica (!!!) lett a második! :) Változatos verseny volt, nagyrészt szimpatikus emberek mentek jól, így aztán nincs ok panaszra!
Azóta kajáltam, fürödtem, elmentem Sportért, szóval teljesen a megszokott vasárnapi punnyadós üzemmód. És nagyon jól esik! :)
Jáááj: most, hogy ilyen pihent vagyok, eszembe jutott, hogy az egyik szomszédom vezetékneve Dér, a másiknak meg a keresztneve Heni. Előbbi most elköltözött, sajnos nem a Dér Heni jön a helyére... :( :D Jó-jó, tudom, fárasztó vagyok... :P Ez majdnem olyan, mint ahogy fősulis ismerősöm mesélte, hogy a tesója fiát Ricardónak hívják - ez amúgy no comment... :) -, akinek a legjobb barátja a kis Martinka. Nos, még az óvónénik is elröhögték magukat, amikor rászóltak a két kis lurkóra, hogy "Ricky, Martin, csend legyen!" :) Kééész... :)
Na, ennyi voltam mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Pénteken egy nap kihagyás után mentem dolgozni, elég húzós volt, nem volt idő unatkozni. Közben pedig azt is megtudtam, hogy a tervekkel ellentétben mégis marad a foci a Győr Arénában, igaz, ezentúl már fizetni kell érte. De az érzés ugyebár megfizethetetlen. :) Próbáltak is győzködni a többiek, menjek el én is focizni, még a cuccomért is hazadobnak. De nem álltak kötélnek, nekem már programom volt aznap estére-délutánra, Fannival találkoztam. A nő ismét győzött a foci felett- mondhatnám. :)
Persze - mint utólag kiderült - simán el tudtam volna menni védeni, a találkára ugyanis este 7-kor került sor. Így legalább rá tudtam készülni! :) A Segafredoba ültünk be, de az ugye elég hamar bezárt, így elmentünk sétálni(!). Az Iparkamaráig gyalogoltunk ki, ott kerestünk egy padot, és ott dumáltunk még egy (jó) darabig. A sétával egyébként nem lett volna semmi gond, ha az új cipőm nem lenne valami hihetetlenül sz*r, elb*szott egy darab, amikor felpróbáltam, nem vettem észre, de ilyen nagyon hülye talpkiképzése van, alig bírok menni benne, és a lábam is megfájdul. A bal. Amihez doki eddig még nem nyúlt sosem... Hát egyszer-kétszer Fanninak utánam kellett kapnia, hogy el ne tanyáljak, pedig nem ittam alkoholt... :)
Szombaton délelőtt Katával ültünk ki a Bem térre dumálni, a szökőkúttól sétáltam ki, már tisztára túrázó hangulatom van... :) Na, és kivel futottam össze útközben a vidékinél? Dórival és a húgával. Épp készültem átmenni a zebrán, amikor jött egy busz a falujukból, gondoltam, akkor már megnézem, nincs-e rajta. És hát rajta volt... :) Az volt a poén, hogy a busz ugye elhúzott, én ott maradtam, el sem mozdultam onnan, és felhívtam a Katát, hogy "nemsokára ott vagyok, csak szerintem mindjárt találkozom a Dórival!". És valóban odajöttek, váltottunk pár szót, hosszú-hosszú idő után először, a tesóját, Juditot pedig most ismertem meg. Mármint most beszéltem vele először. És annyira szépek, és kedvesek, és aranyosak...:$ Na jól van, befejeztem ám... :) Mindenesetre nem semmi, hogy néha összejönnek ezek az összefutások: ha nem állok meg pénzt levenni, ha nem megyek be ásványvízért az éjjel-nappaliba, akkor nem abban a pár másodpercben állok ott, amikor a busz megérkezik, vagy ha egyszerűen a busz másik oldalán ülnek... Szóval nekünk tényleg nem kell túlbonyolítanunk a találkaszervezést. Mondjuk azért az ETO-meccsen történő összefutásra azért befizetnék! Tudod: Nyugati Q-szektor! ;)
Aztán útközben még egy kolleginával találkoztam, hogy aztán odaérjek a Bem térre Katához. Jó idő, beszélgetés, gyorsan eltelt az idő.
Elvileg indultam volna haza. Gyakorlatilag lusta disznó voltam, és rögtön a Sörkerthez mentem, ahol - mint a neve is mutatja - söröztem, kiolvastam a Nemzeti Sportot, és még az ebédet is oda rendeltem. :) Aztán megérkeztek Kutyáék, és kezdődhetett a ráhangolódás a meccsre. :)
A Lombard-Pápa volt az ellenfél, és 1-1 lett a végeredmény. Nézőriasztó fos ismét. Bocsánat. 1-0-ás előnynél ahelyett, hogy megpróbálnánk további gólokat lőni, visszaállunk, és az amúgy tényleg nagyon jól működő védelem csak-csak összeszerencsétlenkedi a vendégek egyenlítő gólját... És még így is harmadikak vagyunk, az előnyünk viszont csökkent: az ismét vereséget szenvedő Újpest helyett immáron a Zete liheg a nyakunkban. A kézis csajok meg 60-19-re verték a harmatgyenge Hunniát, hazai pályán bajnoki meccsen sorozatban a 75. győzelmüket aratva! :)
Jaj, és képzeljétek, András kisebbik fia, a Levi engem kért meg, hogy menjek le vele büfébe kókuszos rúdért... :) Vicces volt, gyorsabban ment, mint én, már megállította egy biztonsági őr, hogy "Hová mész, kisfiú?", aztán odaértem... :) És a kezembe akarta adni az apjától kapott pénzt, hogy vegyem meg én, de én közöltem vele, hogy nagyfiú már, megoldja. Nagyfiú a kisfiú, hehe! :) Még a visszajáróra is odafigyelt, meg is köszönte, igen büszke voltam rá! Ja, és már nem Gáboj vagyok! :)
A meccsről a Hollóba mentem, Baluékkal gurítottunk egy-két habzó seritalt, aztán ők mentek bulizni, én pedig elindultam haza. És sort kerítettem idei első függőfolyosós faszék (= fából készült ülőalkalmatosság)- kipakolós, cigizős-sörivós zenehallgatásomra. Találtam egy számot, azt tegnap vagy negyvenszer meghallgattam. Nyálas, meg minden, nekem nagyon bejön, Kata szerint önkínzó. És egyébként Krisz Rudi! :P Részletek majd egy későbbi posztban.
Itt annyi volt a bonyodalom, hogy elszámítottam magam, és elfogyott a cigim. Este olyan 11 óra tájban elmentem a Shell-kútra cigiért. És tivornyáztam éjfélig! :)
Aztán átállítottam a telefonomon az órát, hogy biztosan felkeljek a Forma-1-re. Ami sikerült is. Nem volt rossz futam, mondjuk ehhez azért az eső is kellett... Az Ausztrál Nagydíjat Button nyerte, Robert Kubica (!!!) lett a második! :) Változatos verseny volt, nagyrészt szimpatikus emberek mentek jól, így aztán nincs ok panaszra!
Azóta kajáltam, fürödtem, elmentem Sportért, szóval teljesen a megszokott vasárnapi punnyadós üzemmód. És nagyon jól esik! :)
Jáááj: most, hogy ilyen pihent vagyok, eszembe jutott, hogy az egyik szomszédom vezetékneve Dér, a másiknak meg a keresztneve Heni. Előbbi most elköltözött, sajnos nem a Dér Heni jön a helyére... :( :D Jó-jó, tudom, fárasztó vagyok... :P Ez majdnem olyan, mint ahogy fősulis ismerősöm mesélte, hogy a tesója fiát Ricardónak hívják - ez amúgy no comment... :) -, akinek a legjobb barátja a kis Martinka. Nos, még az óvónénik is elröhögték magukat, amikor rászóltak a két kis lurkóra, hogy "Ricky, Martin, csend legyen!" :) Kééész... :)
Na, ennyi voltam mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése