"Próza" és vers

Nem nagyon szoktam bejegyzéseimet utólag átírni. A tegnapi viszont - rövidsége ellenére - nem nagyon tetszett, elég hülye megfogalmazások voltak benne, így egy picit megváltoztattam pár dolgot. Nagy valószínűség szerint így sem kapok érte Pulitzer-díjat, de így azért jobban tetszik. :) Végülis kommunikáció szakot végeztem, vagy mi? :) Mentségemre szóljon, hogy pötyögés közben ért haza a bátyám, vele is beszélgettem, és nem vagyok nő: nem tudok két dologra figyelni egyszerre. :D A címről még annyit, hogy a "Láttam Laut" címet ugyancsak módosítanom kellett, mert arról meg a "Láttam hangos" szavak jutottak eszembe, ami pedig németes szakbarbárságomnak köszönhető. :P
A kommenteket pedig tényleg köszönöm, jól esik, ha van egy kis "feedback", és valóban, az egy hónap tényleg sok volt... :)
Telefontok: megvan a megoldás! Az eddigihez képest fordítva kell belehelyezni a készüléket, és tökéletesen működik. Persze nem magamtól jöttem rá erre az amúgy teljesen magától értetődő megoldásra! :)
Küszködik-búcsúzik a tél. Valahol írták, hogy mostanában egy hónapot csúsznak az évszakok. Szeptemberben még nyár volt, decemberben ősz, most pedig tél. És jogos, van benne igazság...
Közeledik a buli. Nem leszünk annyian, mint vártam, elég sokan lemondták, de remélem jó kis este lesz. Az egyik szomszédnak bejelentettem, hogy szombat este party. Az engedélyt megkaptam. Meg az infót, hogy régóta tervezett költözésük aznap lesz esedékes, azaz a buli elején jó eséllyel még bútorszállítókat kerülgethetünk... :)
"Picit" más téma: szoktam szerelmes lenni. Hogy mit jelent maga az érzés, sajnos nem tudom pontosan megfogalmazni. Az életemben eddig egyetlen "viszonzott" szerelem pedig olyan volt, mint a székely viccben Áron bácsi esete az autóval. Megkérdezik tőle, hogy látott-e már autót. A válasz: "Igen, de a' se' a' vó't!" Na ja...
És meglepő módon ismerősökkel, barátokkal beszélgetve felmerül áthidaló megoldásként, hogy el kéne mennem ku*vázni... Hm... Több dolog tart vissza ettől a lépéstől... Egyrészt, ha majd valamikor mégiscsak betoppan Ő az életembe, és szóba kerülne "a" téma, és mondanám, hogy még csak úgy voltam nővel, hogy fizettem érte, nos, az elég gáz lenne...
Meg aztán nem csak, vagy nem elsősorban "az" hiányzik az én kis életemből.
Hogy akkor mégis mi? Nem nagyon tudtam eddig közhelyek nélkül megfogalmazni. Megtette helyettem más. Kedd este az Echo TV-n egy fiatal színésznő verset mondott. Wass Albert Mert szeretlek nagyon című művét. Nagyon szép, és - szerintem - ebben minden benne van. Minden, ami kell(ene)...
"Természetesen" ebből is találtam olyan változatot a YouTube-on, hogy egy szép zene alatt megjelennek a vers sorai, de inkább bemásolom. Mert így egyben tudjátok elolvasni, és mindenki arra gondol olvasása közben, akire, vagy amire csak szeretne!
Szép, nagyon. Tehát:

Wass Albert Mert szeretlek nagyon

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Ehhez pedig nem tudok mit hozzátenni.

Jók legyetek!