2010. február 23., kedd

(Egyebek mellett) jegyes

Vasárnap itthon maradtam, mármint Győrben itthon. Sikerült egy teljesen passzív napot produkálni. :) Egy balul sikerült pizzarendeléssel alapoztam meg a hét utolsó napját. Ugyanis van egy olyan új kajaházhozszállító cég, ahol pizzagolyókat lehet rendelni -amit egyszer valahol már ettem, és nagyon ízlett-, és én megpróbáltam, de nem sikerült. Ugyanis 06/21 kezdetű telefonszámon lehet rendelni, amit meglepő módon hét szám követ, de én csak hatot "vettem észre", az utolsóról valahogy nem vettem tudomást... Máig nem tudom, hogy ez milyen szám, de majd legközelebb kipróbálom... Így viszont a Don Pepéből rendeltem. Ahol elfogadták a meleg étkezési utalványt, így elég olcsón megúsztam... :)
Ha már utalvány: kapunk welness-utalványt, vagyis egészségpénztári juttatást is, amiből már kb. 40 ezer forintnyit összegyűjtöttem, egyedül egy 4.990 forintos kapuskesztyűt vásároltam belőle. Amiről most tudtam meg, hogy vissza kell fizetnem, mert arra pont nem lett volna szabad felhasználni...
Vasárnap este aztán a Hollóba mentem, Katával, és Baluval beszélgettünk, a háttérben ment a Leipzig-ETO, de azt túlzás, hogy néztem: figyelemmel kísértem. :) Nyertek a lányok Németországban is, de Konkoly edző meccs utáni nyilatkozata nem kis aggodalomra ad okot... :/
Csak kóláztunk, meg kávéztunk, és elég hamar haza is értem, majd a nap végén a szombaton születésnapját - nem - ünneplő Kutyával dumáltunk több mint egy órát- a kórházi flottának köszönhetően ingyen... :)
Tegnap meló után Kata és Balu néztek be egy kis spinning utáni levezető cigi-ásványvíz-élménybeszámoló körre. Majd Dórival MSN-eztünk. Írtam már arról, hogy ő valahogy képes a lehető legjobb pillanatokban jelentkezni. Nos, ismét ez volt a szitu. Katáék leléptek, utána egyedül maradhattam volna a hülye gondolataimmal, de ő szerencsére elterelte a figyelmemet. És hogy mik ezek a gondolatok? A blognak ez az egyik nagy hátránya, hogy ha nem írok le mindent, én is érzem, hogy nem kerek a történet, de erről még tényleg nem szeretnék írni. Maradjunk annyiban, életem eddigi talán legnehezebb döntése előtt állok. Az egyik változat főként anyagilag lenne kemény, a másik pedig... Kis túlzással a teljes "véget" jelentené, mármint átalakulna az életem elég rendesen, és nem pozitív irányban... Mindeközben apám - ahogy Anyutól hallom -, olyan dologgal poénkodott, amit én kurvára nem találok viccesnek... Na, de mindegy is, ha letisztulnak a dolgok, ígérem, mesélek itt is bővebben!
Emlékeztek arra a régi reklámra, miszerint "Kovács úr megvette élete második autóját, 25 év és egy VW Bogár után egy Golfot?" Nos, Gerej kolléga élete első autójaként vásárolt egy Volkswagen Golf III-ast, és amilyen áldott jó szíve van, értem is jött meló előtt! És tényleg jól vezet, nem féltem mellette... :D (a kép csak illusztráció:) )
Meg be is vitt munka után a városba. Kata elkísért az IBUSZ-irodába, ahol két részletben összesen nyolc jegyet vettem a jövő szerdai magyar-orosz meccsre. Ott leszek, juhéé. :) Utána a szép időt kihasználva a Baross úton ücsörögtünk vagy két órát, jót dumáltunk, meg ismerősökkel is találkoztam. Ja, és Adrit is felhívtam, hogy ha esetleg mostanában végezne a suliban, megvárnánk, de sajnos erre már nem került sor, mert fáztunk...
Volt még egy harci feladatom. Ki kellett derítenem, hogy a stadion - így egyben lakásunk - környéki kocsmák nyitva lesznek-e jövő szerdán a meccs előtt. Bementem megkérdezni, válasz még nincs. De azért egy sört ittam. Egyrészt amúgy is kellett pisilnem is, másrészt meg megérdemlem. Nyolc jegy az mégiscsak nyolc jegy... :D
Máricius 13-án lesz nálunk egy elvileg pótszülinapi, gyakorlatilag viszont tavasz- és Forma-1-váró buli. Összeszámoltam, összesen 27 embert várunk. :) Pf... "Sok jó ember van, de mi kis helyen is elférünk"- Lui barátomat idézve... :) Persze a hó miatt átírt NB1-es forgatókönyv miatt páran délután 4-től ETO-Kecskemét meccsen vagyunk, de utána kezdődhet a buli. :)
Hm... Volt nekem fősulin egy haverom. Sokat beszélgettünk vele is csajokról. Okos, értelmes gyerek, jó humorral, amennyire meg tudtam ítélni, nem is nézett ki rosszul. De a lányok kapcsán megállt a tudomány, teljesen indokolatlan módon nem volt semmi önbizalma. Sokat beszéltünk - én is (!!!) - a lelkére, néha kicsit túl határozottan is. Aztán ez a barátság - részben talán emiatt is - megkopott, már ott helyben, a fősulis évek alatt...
És amiért ez megemlítem: most láttam iwiwen a képei között, hogy olyan barátnője van, hogy hujjuj... Úgy ráírnék egy üzit, hogy "Ugye hogy ugye, kedves barátom?"
De nem írok. Semmi közöm hozzá. Örülök a fejleménynek, és remélem, hogy boldog.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

Nincsenek megjegyzések: