Kedden ahogy megbeszéltük, Baluval és Katával elmentünk az Árkádba, Kata öccsének névnapjára egy echte kézilabdát vásárolni. Tanulságos délután volt, már azt is tudom, hogy a felnőtt férfiak 3-as méretű lasztival játszanak. Ennek megfelelően a 2-essel nők, és a fiú-utánpótlás, az 1-es pedig gyerekméret. Na, azért lehet még nekem újat mondani. :) Innen a Hollóba mentünk, kávé, kóla, majd hazatávozás volt a program.
Tegnap a változatosság kedvéért újra a Fehér Holló nevezetű ivóba szólt a meghívás, ahol összesen négy Balázs nevének napjára ittunk áldomást. Fél órával előbb dobbantottam melóból, így a másodpercre pontosan odaértem 6-ra a kocsmába, az ajtót kinyitva felcsendült a Tankcsapda Mennyország tourist-jának kezdősora - "...szomjas, vagy látom!"-, ami nem is volt olyan rossz ómen... :) A szokásos iszogatás-hülyülés-beszélgetés hármas jegyében telt az este, jól elvoltunk, éjfélre haza is értem.
A mai nap a lassú kezdés után elég hamar eltelt, mondjuk ehhez az is kellett, hogy nagy nehezen azért felébredjek... :)
És mára is jut egy buszos sztori: a 14-es buszon egy újabb "kisebbségi konfliktus"-nak voltam sokadmagammal szem- és fűltanúja. Egy irdatlan módon ijesztő és ronda 10 év körüli cigánylány észrevette egy - nem roma, de ránézésre nem egy IQ-bajnok... - osztálytársát, akivel korábban valamilyen konfliktusa lehetett. Ugyanis első blikkre még helyesnek is nevezhető anyjával (nővérével?) odament a sráchoz, és elkezdték osztani, lökdösni. Az első blikkre helyesnek tűnő anyuka (nővérke?) igencsak belelovalta magát az eseményekbe, a legrondább szitkokat és átkokat szórta jóval fiatalabb "vitapartnere" irányába. (pl: "sírba teszlek anyáddal együtt!"). Majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a busz hátuljába a "többiekhez". A kissrác persze még sokat sejtetően visszaszólt a csajnak ("Szerencséd, hogy nem fiú vagy...!"). Erre persze kezdődött a második félidő, egy újabb veretes eszmecsere. A anyuka/nővérke a fiú szellemi színvonalát kezdte elemezni, elmondta mindenféle hülye gyogyósnak - volt benne néminemű igazság... -, majd egy epés "Te gyerek, tudom, kettőnk közül nem én vagyok az, aki tud olvasni!" mondattal lezárult a konfliktus, de ezen a körülöttem álló 4-5, addig velem együtt ácsorgó fiatallal már számat sállal-kézzel takarva röhögnöm kellett... Istenem, amikor a kultúra elszabadul...
Tudom-tudom: igazságtalan vagyok, és előítéletes. Vagy csak nem szeretek félni?
Teljesen más téma! Képzeljétek, egyik kedves ismerősöm iwiw-adatlapján a kedvenc idézetei között az én blogomból is idéz! Ez annyira jól esett, köszönöm neki! :) Máté, egy ritkán látott cimbi pedig a Hollóban említette, hogy egyszer az üzenőfalon látta belinkelve ezt az oldalt, és belenézett. És szerinte "kib*szott k*rva jó" írások vannak rajta. Mondjuk azt is mondta, hogy szerinte nem vagyok normális, hogy ennyi mindent leírok magamról. Jah, hát ezt a véleményt is köszönöm. :) És azt is tudom, hogy vannak nálam normálisabb emberek is. Semmi gáz nincs ezzel...
Vége a napnak, innentől döglés... Holnap foci. Szombaton meg Écs, aztán házibuli Katáéknál.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Tegnap a változatosság kedvéért újra a Fehér Holló nevezetű ivóba szólt a meghívás, ahol összesen négy Balázs nevének napjára ittunk áldomást. Fél órával előbb dobbantottam melóból, így a másodpercre pontosan odaértem 6-ra a kocsmába, az ajtót kinyitva felcsendült a Tankcsapda Mennyország tourist-jának kezdősora - "...szomjas, vagy látom!"-, ami nem is volt olyan rossz ómen... :) A szokásos iszogatás-hülyülés-beszélgetés hármas jegyében telt az este, jól elvoltunk, éjfélre haza is értem.
A mai nap a lassú kezdés után elég hamar eltelt, mondjuk ehhez az is kellett, hogy nagy nehezen azért felébredjek... :)
És mára is jut egy buszos sztori: a 14-es buszon egy újabb "kisebbségi konfliktus"-nak voltam sokadmagammal szem- és fűltanúja. Egy irdatlan módon ijesztő és ronda 10 év körüli cigánylány észrevette egy - nem roma, de ránézésre nem egy IQ-bajnok... - osztálytársát, akivel korábban valamilyen konfliktusa lehetett. Ugyanis első blikkre még helyesnek is nevezhető anyjával (nővérével?) odament a sráchoz, és elkezdték osztani, lökdösni. Az első blikkre helyesnek tűnő anyuka (nővérke?) igencsak belelovalta magát az eseményekbe, a legrondább szitkokat és átkokat szórta jóval fiatalabb "vitapartnere" irányába. (pl: "sírba teszlek anyáddal együtt!"). Majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a busz hátuljába a "többiekhez". A kissrác persze még sokat sejtetően visszaszólt a csajnak ("Szerencséd, hogy nem fiú vagy...!"). Erre persze kezdődött a második félidő, egy újabb veretes eszmecsere. A anyuka/nővérke a fiú szellemi színvonalát kezdte elemezni, elmondta mindenféle hülye gyogyósnak - volt benne néminemű igazság... -, majd egy epés "Te gyerek, tudom, kettőnk közül nem én vagyok az, aki tud olvasni!" mondattal lezárult a konfliktus, de ezen a körülöttem álló 4-5, addig velem együtt ácsorgó fiatallal már számat sállal-kézzel takarva röhögnöm kellett... Istenem, amikor a kultúra elszabadul...
Tudom-tudom: igazságtalan vagyok, és előítéletes. Vagy csak nem szeretek félni?
Teljesen más téma! Képzeljétek, egyik kedves ismerősöm iwiw-adatlapján a kedvenc idézetei között az én blogomból is idéz! Ez annyira jól esett, köszönöm neki! :) Máté, egy ritkán látott cimbi pedig a Hollóban említette, hogy egyszer az üzenőfalon látta belinkelve ezt az oldalt, és belenézett. És szerinte "kib*szott k*rva jó" írások vannak rajta. Mondjuk azt is mondta, hogy szerinte nem vagyok normális, hogy ennyi mindent leírok magamról. Jah, hát ezt a véleményt is köszönöm. :) És azt is tudom, hogy vannak nálam normálisabb emberek is. Semmi gáz nincs ezzel...
Vége a napnak, innentől döglés... Holnap foci. Szombaton meg Écs, aztán házibuli Katáéknál.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése