Table de pique-nique+4 chaises :)

Nem akartam az előző bejegyzést oda nem illő témákkal megtörni, így csak most mesélem el, hogy vasárnap végülis nem a Hollóban voltunk, hanem a marcalvárosi Alpesiben. Kint iszogattunk a teraszon, és nagyon jól sikerült kis este volt. Olyannyira, hogy hajnali 2 körül sikerült lefeküdnöm, és 5-kor már keltem is, hullafáradt voltam egész nap, de ez mondjuk nem meglepő.
Hétfő este Baluék elhozták az összecsukható sörpadomat. Nagyon praktikus, egy asztalhoz négy szék tartozik, és egy nagyobb koffer méretére össze lehet csukni. Természetesen ismét Made in China-ról beszélhetünk. Még nem csomagoltam ki, de a dobozon lévő magyar nyelvű ismertető nagyon tetszik. A termék "önállóan összeszerelendő". Na, ennek így nem sok értelme van, mert nem lapraszerelt, gondoltam, hogy nem ülhetek rá az összecsukott cuccra. Azt pedig csak nem tiltják meg nekem, hogy Péter, Jenő, vagy Julcsi, Piri, Sári stb. segítsen nekem az összeszerelésében. Szóval, gondolom, összeszerelhető-t akartak írni derék kínai barátaink. Ja, és a következő magyar nyelvű mondat is nagyon tetszik: "Dolaczona instruckja obslugi." Ezt a nyelvjárást én sajnos nem ismerem. :)
Na, egy picit akkor az előző bejegyzésről. Tényleg nem akartam se ironizálni, se gúnyolódni, se magamat sajnáltatni, csak leírtam a véleményemet. Köszönöm az itteni kommentet, és az iwiwen érkezett két véleményt, az egyiket érdekes módon egy mozgássérült lány, a másikat pedig egy olyan ép csaj írta, akinek már - majdnem - volt mozgáskorlátozott barátja. De nem, nem rólam van szó... :( :)
Még egy kis adalék a témához. Az RTL Klub honlapján találtam egy interjút Veres Robival és barátnőjével. Hát, nem győzött meg a beszélgetés... Tudom, egy kapcsolatot nem szabad kívülről, egy hat perces interjú interjú alapján megítélni, de sehol egy összekacsintás, egy érintés, mintha két idegen ült volna egymás mellett, a szöveg pedig nagyon sablonosnak tűnt. Jó-jó, nem azt várom, hogy élő adásban pettingeljenek, de azért ez így... Furcsa volt, nekem legalábbis.
Az pedig megérne még egy bejegyzést, hogy Csonka András, és Erdélyi Mónika milyen hülyén kérdeztek. Amit továbbra is rühellek: Mónika úgy kerülte a mozgássérült szót, mintha egy buzival beszélgetne: "probléma van az egészségi állapotoddal". Náthás, basszus... ???
A videót itt megnézheted. Ha érdekel...
Még egy kis kulisszatitok-féle. Ma szarrá áztam hazafelé jövet az esőben. Többen kérdezték, miért nincs nálam esernyő. Nos, két okból. Egyrészt ha elesnék, egy kezemet lefoglalná manőverezés közben, másrészt pedig amúgy is kiimbolyognék alóla... C'est la vie...
Sport: elég idióta módon bundázással vádolták meg a Gyirmót focistáit. A csapat Tatabánya elleni meccse után merült fel a gyanú, méghozzá azután, hogy Kiprich Józsefnek a győri kék-sárgák bányászvároshoz ezer szállal kötődő edzőjének fia, és egyben játékosa, Dániel a meccs előtt poénból felhozta a bundázás lehetőségét tatabányai cimboráinak. Akik persze feljelentették, sőt már az Ajka elleni 4-0-át is vizsgálják. Valaki nagyon nem akarja, hogy a Gyirmót NB1-es legyen, tavaly a bundaügy, idén meg ez... Nagyon szomorú fejlemények ezek... :(
Az sem vidám dolog, hogy Dárdai Pál csapata, a német Hertha BSC kiesett a Bundesligából. Ezzel egyfajta keretbe foglalta kinti pályafutását: 1997-ben a még másodosztályú csapathoz érkezett, majd az első ligában játszott amúgy klubrekordot jelentő 286 meccset, és most, karrierje végéhez közeledve ismét a Bundesliga II következik. Mindegy, azért nagyon szép volt ez, Palkó!
Gera Zoltán pedig vezéregyénisége volt az Európa Ligában döntőt játszó Fulham csapatának. Kellenek az ilyen apró sikerek a mai magyar focinak.
Nagy Laci pedig újra válogatott kerettag! Azért csak egyenesbe jönnek a dolgok... :)
Bocitól Buciig: a debreceni labdarúgót, Bodnár Lászlót sajnáltam balesete után. Rosszkor volt rossz helyen, hülye volt, egy ember halála - részben - örökre a lelkén fog száradni... Stohl András viszont... Visszaesőként, ittasan, drog hatása alatt, cserbenhagyóként... És az ilyet nevezzük "szegény, nagyra nőtt gyereknek"? Ne mááár... Nem az első rendőrségi ügye, kíváncsi vagyok, hogy mennyiben fognak vele példát statuálni... Családapaként, híres, jól fizetett színészként nem értem, miért kell ennyire balfasznak lenni... A kocsiban maradt,vadászathoz használt, egyébként civilek számára illegális katonai látcső már csak hab a tortán, a Viagra pedig...Pff... No comment...
Juj, most hallottam: mitől kell félni az utakon? Hát a részeg autóstohl... Nem vicces... :/
Tegnap hitel-ügyben is voltam tájékozódni, szombaton folyt. köv. Az OTP-ből is jöttek lehetőségek. Szóval elkezdtem az érdeklődést. Nagyon kell nekem ez a lakás. Szeretnééém! Ha tényleg meglesz, buli lesz! Jóóó? ;) :)
Holnap pedig végre péntek! Délután Katának nézek ajándékot a szülinapjára. Tegnap már voltam egy helyen, amikor az eladócsajszi megtudta, hogy milyen "csajos" dolgot keresek, nem kicsit ért fülig a szája. :)
De végül nem találtam megfelelő dolgot. Így holnap lesz még egy kor. Aztán pedig irány Écs.
Ahol szombaton lesz a szokásos mozgi autóverseny, de én nem megyek. Pihengetek, délután aztán szépen sorban pénzügyi tanácsadás, F1 Monaco időmérő, ETO-MTK foci, majd a végén Kata-szülinap a Smukiban. Meg gondolom még máshol is. Nem lesz unalmas nap, az egyszer biztos! :)
Vasárnap pedig itt leszek, pihenek. Reményeim szerint akkor majd jelentkezem újabb bejegyzéssel.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Merítek a bulvármédiából

A rend kedvéért: ez a poszt egy Story-cikk alapján készült, amit ide kattintva akár el is olvashatsz.

Többször szóba hoztam már ezen a blogon Veres Robit, azaz MC DC-t, az RTL Klub tehetségkutató műsorában feltűnt freestyle-os srácot. Ennek legfőbb oka persze az, hogy sorstársak vagyunk, ő is mozgássérült. Hasonló problémákkal küzdünk, azt eddig nem is sejtettem, hogy ennyire.
A Story magazin legfrissebb számában van egy elég érdekes cikk, amiből megismerhetjük Robi új barátnőjét, Ágit. A képen is látható, valóban szemrevaló teremtés. Mindamellett az élő bizonyíték arra, hogy egy mozgássérült pasinak is összejöhet a nagy szerelem meglelése. De nézzük, hogy is vall ezzel kapcsolatban Robi:

"A járásom miatt esélyem sem volt arra, hogy barátnőm legyen. Voltam persze szerelmes, és volt pár futó kalandom is, de egyetlen lánnyal sem tudtam hosszú kapcsolatot kialakítani..."

Igen, lehet egy rohadt szemét önsajnáltató köcsög vagyok, de ezt akár én is mondhattam volna. A napokban azon gondolkodtam, hogy túl sok kosarat tulajdonképpen nem kaptam az életben. Ennek az az egy oka van, hogy el sem jutok odáig. Félek. Az elutasításról, a csalódástól, mit tudom én... Futó kaland? Ehhh... Ez viccesen hangzik a mifélénk szájából. :) Na, de ilyesmi volt az életemben kétszer-háromszor. Vagyis inkább majdnem-kaland.
És ami még megdöbbent: az a srác nyilatkozott így, aki azért évek óta mozgolódik az éjszakában, fellép, gondolom ott azért csajok is előfordulnak, és mégsem volt túl sok sikerélménye. Ja, és hozzáteszem, Robi 29 éves. Pont, mint én.
A lány, Ági pedig 19. A cikkben persze hangoztatja, hogy nagyon szereti barátját, nem azért van vele mert híres. Ez vagy igaz, vagy nem, nem az én tisztem eldönteni. Akármennyire cinikusnak-pesszimistának tűnök, én hiszek neki. De abban 99,9%-ig biztos vagyok, hogy ha hétköznapi srácként, mondjuk egy szórakozóhelyen lépett volna oda hozzá Robi, rövid úton elutasításra talált volna.
Ági arról is beszél, hogy nem érdekli, hogy szerelme lassabban, és kevesebbet bír sétálni, és hogy furcsa a járása. Erről ezt mondja:

"Tudom, hogy nem bír annyit sétálni, mint én, de én már észre sem veszem, hogy a lábával van valami gond. Egyszer feküdtünk az ágyon, és amikor felkelt mellőlem, egy pillanatra nagyon furcsának tűnt a járása. De azonnal tudatosult is, hogy ez mennyire nem érdekel."

Őőő... Ezzel kapcsolatban van egy kis személyes tapasztalatom. Amikor a fősuli első évében volt egy nagyon komoly három hetes kapcsolatom, próbáltam minden idegszálammal arra koncentrálni, hogy ne számítson az, hogy én fogyatékos vagyok. Aztán a legváratlanabb pillanatokban mégis előjött a dolog. Például amikor kézenfogva sétáltunk, megjegyezte, hogy én máshogy fogom a kezét, mint az eddigi pasijai. Hogy szorítom, vagy mit tudom én... Vagy amikor nem ült az ölembe, mert az nekem fáj... Ezt sajnos én nem dönthettem el. Ami vicces: nem egyszer volt már rá példa, hogy elmeséltem ezt a történetet egy lánynak, aminek az lett a vége, hogy beült az ölembe, hogy "ugye tényleg nem fáj." És tényleg nem...
Szóval minden szép és jó, csak ilyen "élmények" után nem értem, hogy miért lepődnek meg azon, hogy én ezt a dolgot nem tudom kezelni.
És a cikkből még egy gondolat Ágitól:

"Robi csak annyit kért, hogy szánalomból, sajnálatból sohase maradjak vele."

Ez alap, természetes, teljesen egyetértek vele. Ezt én sem vár(hat)nám el senkitől.
Korábban talán írtam már, hogy örülök, hogy MC DC feltűnt a médiában, mert így az emberek végre szórakoztató műsorban is látnak/hallanak fogyatékos embert. Az is eszembe jutott, hogy Robi lehetne akár egyfajta nagykövetünk is. Aztán rádöbbentem, hogy ez baromság, építse a saját életét, legyen önző, foglalkozzon csak saját magával. A mozgássérültek szervezeteinek vezetőségében szerintem - tisztelet a kivételnek - a begyöpösödött öregek vannak többségben, akik inkább a besavanyodott önsajnálatra építenek, mintsem a pozitív szemléletre. Furcsa, de ezt éreztem a velem készült interjú során is.
Példakép viszont lehet. Minden további nélkül. Sérült és ép embernek egyaránt. Rám is mondták már - ne röhögj, tényleg! -, hogy legyek büszke arra amit elértem, mert el mertem menni más városokba koleszba, lediplomáztam, nyelvet tanultam stb. Szerintem ez nem ok a büszkeségre. Ez tettem, ezt kellett tennem, családom, barátaim támogattak/nak, szerencsém van. Ha van, amire büszke vagyok - ha ez egyáltalán a jó kifejezés -, akkor az annyi, hogy itt vagyok egy fogyatékos srácként, járok meccsekre, beállok a kapuba védeni, alkalom adtán "táncolok", és ha úgy adódik, akkor egy sportmedencében is elúszkálok. Próbálok - a körülményekhez képest - teljes életet élni.
De ez az élet addig soha nem lesz teljes, amíg nem jön egy lány, aki majd azt mondja rólam, amit Ági Robiról:

"Azért szeretem őt, mert sokszor megnevettet, mert kedves, és mert úgy szeret, mint még soha senki."

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre!
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

On tour- spontán

Szerdán ugyebár megtörtént a modemcsere, akkor eleinte ment is a gép rendesen. Aztán hirtelen nagyon-nagyon belassult.
Csütörtökön ugyanez folytatódott, már azon gondolkodtam, hogy az egész cuccost kidobom az ablakon, jómagam pedig lefekszem aludni. Szerencsére nem tettem így, adtam a gépnek egy újraindításnyi esélyt, és voilà, jobb lett, mint újkorában.
Hogy még jobb legyen a dolog, aznap este MSN-eztem - hogy fogalmazzak? :) - szívem "két egyetlen királynőjével- Gábor Gábor után szabadon. :) - by Szomszédok.
Pénteken egy gyors meló utáni lepakolást követő Écsre távozást terveztem, ami sajnos nem teljesen jött össze. A változatosság kedvéért ugyanis drága jó számítógépem hatvanvalahány frissítést kezdett kikapcsoláskor telepíteni. Így aztán kiolvastam egy újságot, elszívtam egy-két cigit, főztem és megittam egy kávét, szóval nagyon fain volt. :) Viszont újra Mozillában blogolok! Gergő, most keress elírást/helyesírási hibát! :P
Pont elértem a fél 7-es buszt, és hazaérve megnéztem a Vidi debreceni vereségét. Négy ponttal vezet a Loki a bajnokságban, a Fehérvár talán már nem lehet bajnok, így nekünk sem "kell" kikapnunk Debrecenben. :)
Pénteken történt még egy említésre méltó dolog. András barátom felhívott, hogy nincs-e kedvem vele és két kisfiával elmenni szombaton Kaposvárra, az ETO által indított ingyenes szurkolói busszal. Persze, hogy volt kedvem, jelentkeztem is, azon nyomban. Újra borult tehát a tervezett program, a napközben relax, este pedig Holló. Mindegy, túléltük! :)
Szombaton délelőtt olvasgattam, családoztam, meg lekapartam autónkról a Vöröskereszt emblémáját. Hm... Ez régebben a kórházi dolgozókat jogosította fel a benti parkolásra, de ma már nem érvényes. Plusz a drága jó rendőrség akár 30 ezer forintra is büntethet az embléma jogosulatlan használata miatt. (a szerk. megjegyzése: itt milyen hülén hangzana már a tévesen használt végett szó, nem?)
Aztán ebédeltünk. Borsóleves és diós tészta lett volna a menü, de ez nem volt nyerő a várható masszív alkoholfogyasztás miatt. Szerencsére drága jó Édesanyám talált a fagyasztóban pörköltet, így nekem az került a tésztára.
Ezután még belenéztem a Debrecen-Győr kézimeccsbe, félidőben még a DVSC vezetett, azt már csak itt tudtam meg a teletextről, hogy győztünk, és BAJNOKCSAPAT! :)
Kettőre a megbeszéltek szerint oda is értem a Sörkertbe, két Borsodival kezdtük a hangulatkeltést. A busz késve, valamivel három után indult. Huh, gyerekek, ez az út egy rémálom volt. :) Nagyjából fél óra után már hatottak a sörök, mármint pisilnem kellett. Már fájt a hátam, meg mindenem, mire végre megálltunk, és sikerült engednem a természet hívó szavának. Egy origami volt, komolyan mondom. :)
Ezután pedig magamra borítottam egy fél doboz sört, vagyis rám borult egy körforgalomban, a fizika kegyetlen törvényeinek engedelmeskedve.
A meccsre - a késve indulásnak és a három boxkiállásnak köszönhetően- bő tíz perc késéssel érkeztünk. És az első félidő igen gyér volt, 1-0-ra vezettek a hazaiak.
Aztán a másodikban... Nicorec egyenlítő gólját nem láttam, ezt be kell valljam férfiasan. Ugyanis fényképeztem. De aztán... Észt csodafegyverünk, Tarmo Kink hintett két akkora csodagólt, hogy arra szavakat találni is nehéz. Főleg az első ment élményszámba, 28 méterről akkora kapufás szabadrúgásgólt rúgott, hogy ha azt mondjuk Beckham lövi, hetekig mutogatják a tévében.
Hatalmas volt a hangulat, akkor már egymás nyakában ugráltunk, a hideg futkosott a hátamon. Tehát nyertünk 3-1-re, zúgott a "Szép volt fiúk!", és persze a Vidi is kapta az oltást várhatóan elbukott bajnoki címe miatt.
Ja, és itt szeretnék köszönetet mondani szurkolótársaimnak, és a minket kísérő egyik rendezőnek. Mert hát honnan is kell néznie a meccset egy Little-kóros, roki MC DC-imitátornak, három-négy sör után? Hát persze, hogy a vendégszektor legfelső sorából... Mert ugye felfelé tudok menni kapaszkodás nélkül, le viszont már annál kevésbé. De hál' Istennek segítettek a helyváltoztatásban. Huh, ez most így félreérthető. Nem voltam magatehetetlen, vagy ilyesmi, egy emberke vállát kellett megfognom, hogy korlát híján le tudjak menni a lépcsőn.
A hazafelé út nagyon komoly volt. Az első órát végigénekeltük, amíg bírtuk hanggal. A hólyagok immáron edzettek voltak, így nem WC-t hajkurásztunk, hanem benzinkutat, ott pedig sört, és valami szilárd táplálékot. És itt még volt egy második borult sör is, amit Barni cipőlevétel közben lerúgott az italtartóból, egyenesen az ülésemre - én cigizni voltam.
Hajnali 1-re értünk haza, hullafáradtan, de elégedetten. Farmeromon pedig körülbelül hét deci ráborított sörrel... :/ :)
Jaj, hadd említsem meg a nap általam legjobban irigyelt emberét. Hazafelé tartva az egyik sráccal közölte a barátnője, hogy talált még egy sört a táskájában. Na, ha egy győztes ETO-meccsről hazafelé menet a mellettem ülő barátnőm előkotorna még egy rejtett tartalék sörikét, azt mondanám, ez igen! :) - Figyelem! Gyenge hímsoviniszta poénnak szántam, nagyon jól tudom, hogy nem ez a lényeg! ;) -
Van több ismerősöm is Kaposvár körkényéről. Közülük van, akiről tudom, hogy olvassa a blogot. Ezért üzenném, hogy elnézést, hogy nem szóltam, de feszített volt a menet, és nem vagyok benne biztos, hogy bejöttetek volna velem a vendégszektorba. :)
Hazatérve nagyon nem voltam álmos. Neteztem, tévéztem, és még két sörrel öblítettem le a hosszú út porát. :) Nem, annyira nem volt sok, mint amennyire a sorokból kitűnik! :P
Jól vagyok, Algoflexet sem kellett bevennem. :)
Délelőtt pihengettem, elmentem Sportért. Most mindjárt végzek ezzel a poszttal, utána kajarendelés, Forma-1, este pedig valószínűleg Holló. Lájtosan, reményeim szerint szeszmentesen. :)
Aztán le is telik a hétvége... :(
De indul egy új hét, ami úgy néz ki, ugyancsak nem lesz unalmas. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A futball nem pusztán élet és halál kérddése

A címről mindjárt bővebben is, előbb azonban elmesélem, hogy működik a digitális tévé! Hétfőn este spinning után átjött Balu és Kata, és beállítottuk a kütyüt. Százvalahány csatorna, köztük többféle HBO, Viasat History, és a régóta nagyon vágyott Sportklub. Apró szépséghiba, hogy egyelőre a videóra van kötve, annak egyik csatornájaként elég nehézkes nézni, de ez csak ideiglenes megoldás! Köszi, Balu! ;)

"A futball nem pusztán élet és halál kérdése: sokkal több annál."- mondotta egy bizonyos Bill Shankly nevű úriember, és ezúttal Olaszországban bizonyították be, hogy ez mennyire igaz. A milánói Internazionale csapata az AS Romával van nagy harcban az aranyért. A milánói piros-kékek a hétvégén egy másik római csapattal, a Lazioval mérkőztek. Nos, ők viszont annyira utálják a városi rivális csapatot és szurkolóit, hogy ezúttal becsülettel szurkoltak is- csapatuk ellenfelének, csak hogy ne az AS Roma hódíthassa el a szezon végén a scudettót. Az Inter persze nyert is, így lépéselőnyben várja a folytatást, mit ad Isten, ma pont Inter-Roma meccset rendeznek.

Én mondjuk azért lehetek bajban, mert az utolsó fordulóban Győrben ETO-Vidi meccset rendeznek, és nagyon nem szeretném, hogy a fehérváriak pont itt ünnepeljék fennállásuk első bajnoki címét. Tegnap egyébként hazai pályán kaptak ki 1-0-ra az MTK-tól, a Debrecen pedig győzött, vezet a tabellán. Van esély rá, hogy a Videoton klubházának falán az első bajnokcsapat számára elkészített tabló továbbra is üres marad. És nem, nem hullajtanék krokodilkönnyeket, ha ennek érdekében az ETO kikapna a Debrecentől. :)

Tegnap viszont nyertünk! :) Elég furcsa időpontban, kedden este 8-kor rendezték az ETO-Fradit. Három szurkolótársam feljött hozzánk, és kis sörözés után ballagtunk ki a stadionba. Szakadt az eső, az ETO 10 perc után 2-0-ra vezetett, és a végén 2-1-re nyertünk. :) És elégedetten jöttem haza, az első félidőben rég várt és régen látott szép, mindamellett eredményes játékot nyújtott a csapat. Idén szerintem még nem is volt olyan, hogy a győrio játékos egyedül vezeti a kapura a labdát, én pedig helyemről felugorva szorítok a gólért. Ami persze nem jött be, két találatunk távoli bomba után született. :)

A meccs után is megittam még két sört, és való igaz, nagy élmény legyőzni a Ferencvárost! :)

Ma találkoztam volna egy csajszival, aki pénzügyi tanácsokkal látott volna el, de fáradt vagyok, ezért lemondtam... Utána meg mellékalimpáltam a híváslistában, és véletlenül felhívtam őt Anyám helyett... Még jó, hogy nem úgy szóltam bele, hogy "Szia Anyu, mizujs?" Mert szerencsére a két hangot elég nehéz összetéveszteni. :)

Ma meg még modemcsere is volt, elvileg gyorsabb lett a net. Még nem érzem. :)

Postán is kaptam meghívót egykori pesti iskolám, a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozójára. Azaz valaki még tényleg emlékszik rám. Vagy benne vagyok az adatbázisban. :) Huh, tényleg nagyon sokat köszönhetek annak a sulinak, nélkülük nem tartanék ott ahol. Ha egyáltalán tartok valahol, ez is annyira relatív. Naponta volt tesióra - ott mozgásnevelés néven futott -, hetente kétszer úsztunk, sokat kirándultunk, önállóságot tanultunk. Viszont 6-tól 11 éves koromig a szüneteket kivéve havonta jártam csak haza. Ez azért nem volt akkora örömmámor... És szerencsére felsőbe már Győrbe járhattam, de az már egy másik történet. :)

Szóval szerintem ott leszek, és beszéltem egy pesti ismerősömmel, mondta, hogy alhatok náluk, és a rendezvény előtt vagy után megejthetünk egy sörözéses-VB-meccsnézős-nosztalgiázós estét. Az lesz a BDF-es öregdiák-találkozó! :)

Szakad az eső... És utálom! Szép nyarat akarok, meleget és napsütést! Októberig! :)

Mára ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Először kipihenten. Aztán mégsem.

Na, azért szombaton kissé szétszórtan írtam, most pótolok picit. :)

A ballagás utáni ebédnél Katáéknál - tehát Balázséknál - volt három kisgyerek, meg két kutya is. Elhülyéskedtünk, elbohóckodtunk, nagyon jó volt.

A ballagáson ismét rádöbbentem, hogy öregszem: a mi időnkben a csajok még matrózblúzban voltak, ma meg... No, azt persze nem mondom, hogy mindez gond lenne, csak hát az idők változnak.

Az egyik csajt pedig limuzin várta az ünnepség végeztével. Ezen már nem lepődök meg, hallottam már taláros-fehér kesztyűs ballagásról - általánosban is.

Szombaton aztán nem mentem sehová, vagyis a kórház érintésével Écsre.

A buszra várva még összefutottam Szandival, a Kisalföldből megismert lánnyal, de az volt a fura, hogy a húga vett észre, aki életében egyszer, ha látott. Juj, ezek a vidéki buszok... :)

Hazafelé volt egy olyan csaj a buszooon... :$ Volt rajta minden, ami engem "taszít" - mármint az az előítéletem van, hogy ezek a lányok egy más kategóriát képviselnek -: bazi nagy napszemcsi, lóméretű karikafülbevaló, olyan Paris Hilton-os alkat... De amikor levette a szemüvegét... Az a mosoly, az a "metakommunikáció"... Olyan kisugárzása volt... Na, azért annyira nem volt jó, hogy majdnem öt sort vesztegessek rá... :) De tényleg nagyon tetszett... :)

Otthon aztán a szokásos relax ment, a csökkentett üzemmód. Kiolvastam a heti Kisalföldeket, a Storyt, és a HVG-t, és tévéztem. A Kisalföldben megkeresgéltem ballagó ismerőseimet, azt hiszem, mindenkire ráleltem. Amúgy szerintem tök jó ötlet ez a melléklet, és érdekes módon egy-egy kép alapján nagyjából be lehet lőni egy suli szellemiségét is.

Nagyon szurkoltam a Veszprémnek a Barcelona ellen, sajnos nem jártak sikerrel. Annak azért örülök, hogy a veszprémi szurkolók a Himnusz alatt egy transzparenssel üzentek a Barcában játszó Nagy Lacinak. Mondjuk szerintem nem lesz ő már magyar válogatott. És ennyi huzavona után már nem is nagyon sajnálom...

Ezután még Megasztárt néztem. Nagyon vicces ez a műsor. Nem értem, egyes emberek hogy lehetnek ilyen hülyék, hogy így leégetik magukat egy ország nyilvánossága előtt.

Aztán elég hamar le is feküdtem, 9-től 9-ig, tehát 12 órát aludtam. Jó volt, rám fért, nagyon kellett... :)

A vasárnap délelőtt a nosztalgiázásé volt, diáknapos-ballagási képeket nézegettem, és régen, 8-10 éve kapott leveleket olvasgattam. Hát, mit ne mondjak, érdekes egy időutazás volt. :)

Vasárnap délben ETO-DVSC női kézilabdameccset néztem. Sima, 14 gólós győzelem lett a vége, és hiába írtam, hogy jó lenne itthon ünnepelni a bajnoki aranyat, nagyon nagy meglepetés lenne, ha a csajok nem zárnák le a párharcot már most szombaton, a civisvárosban. Klassziskülönbség volt a két csapat között...

Focistáink még szombaton játszottak 1-1-et Pakson, állítólag elsősorban a hazai csapat miatt nem volt rossz meccs. Miért nem lepődök meg ezen? :) Holnap ETO-Fradi, este 8-kor, villanyfényes meccsen, már nagyon várom. Előtte egy-két sört megiszunk, valószínűleg nálunk, mivel kocsmák nem nagyon lesznek nyitva a környéken...

Jah, tegnap este persze a Hollóban voltunk, 6-tól, és kb. éjfélre értem haza. Amig bírtuk, a teraszon voltunk, jó volt a szabadban ücsörögni. De nem volt semmi másnap, vagy ilyesmi, ötkor keltem, és mentem dolgozni. :)

Jah, mára nagyjából ennyi a téma. Holnap meccs, szerdán pénzügyi tanácsokat kapok egy újonnan megismert csajszitól, pénteken talán céges foci, a többit még nem tudom.

Ki kéne találni valami jó kis címet. /Na, ez pazar lett, tényleg... :P/

Amúgy hol vagytok, kedves kommentelők??? :)

Juj! A zsinórtanga és a randibugyi után újabb feladvány: van valamiféle "buggyos" női szabadidőruha-nadrág-féle. Szinte olyan "janicsáros". Annak van neve? Ez most tökre nem hagy nyugodni... Pff... Na, ez azért túlzás... :P

Na, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Ballagás. Meg rohanás

Péntek délelőtt 11-re Balázs barátom ballagására voltam hivatalos. Előtte azonban tesómmal még el kellett mennünk a kábeltévé- és internet-szolgáltatónkhoz, hogy a szerződést a nevemre irassuk. Ha már ott voltunk, újítottunk is. Gyorsabb netem lesz, valamint elviekben vezetékes telefonom, illetve ilyen digitális beltéri izé a konyhai tévére. Azért csak elviekben, mert telefonálni biztosan nem fogok, a digitális kütyü pedig használati útmutató szerinti beállítással egyelőre nem működik... De mindezeket a dolgokat az eddigiekhez képest egy évig féláron kapom. Szóval zsír...

Onnan Sparba mentünk, kisbevásárlásnak tervezett nagybevásárlásra, kezdő pénztárosnénivel, nagyon kellemes volt...

Fél 11-re igértem magam a sulihoz, és egy perc késéssel ott is voltam. Nagyon büszke voltam magamra. :) Meg persze Balázsra is. Aki elballagott, ki is tüntették, a végzősök nevében pedig ő mondott búcsúbeszédet. :) Ja, és nagy tetszést aratott a pia- és pénzcsokor, amit kapott. :D

Az ünnepségről ugye hozzájuk mentünk. A srác megkapta a családi ajándékot - nővérével, Katával Párizsba mennek :) -, volt nagy sírás-rívás-meghatódás, azaz szerencsére senki nem szólta el magát. :)

Természetesen annyi kaja volt, hogy csak na. Én forradalmasítottam Norbi módszerét, őzpörköltet ettem, desszertnek pedig babgulyást. :) Utána a finom ebédet sörrel öblítettük le. Ja, és majd' megfeledkezem Sanyi apu szilvapálinkájáról. Kerítésszaggató. :P

Kis itthoni punnyadás után este Smukinál iszogattunk Balázs egészségére, kb. 1 óra környékén értem haza.

És még szemtanúja voltam egy májusfaállításnak is: az alattunk lakó Adrit lepte meg barátja, és öccse ma reggelre. :) Nem semmi volt, nagyon meglepődtem én is. Mármint azon, hogy ilyen van, a XXI. században, egy gyárvárosi társasház udvarán. :)

Öttevény végül ma kimarad életünkből, mert Barbinak más programja akadt... Mondjuk én amúgy sem mentem volna. Ha többen is azt mondják, hogy egy falunap nem jó, akkor el tudják venni az ember kedvét... Meg aztán akivel szerettem volna találkozni, ő semmiképpen nem lesz ott...

Így majd lassan a kórház érintésével - cimbi meglátogatása melóban! - indulok haza Écsre, aztán még az is lehet, hogy este jövök is vissza, mert kinéz egy hollózás. De ez most tényleg nem biztos. Jó lenne picit otthon hűsölni. De túl sokat persze azért nem... :)

Ennyi mára.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ui.: Digitális tévé beltéri egységhez értő emberke jelentkezését várom! :)

Szerk.: most jutott eszembe, hogy a Smukiban hosszú idő után először dartsoztam is! Dobtam két 25-öst! :P Zseni vagyok! :)

Hülye vagyok, üssetek! A digitális beltéri egység a kábeltévéhez való, tehát arra a hálózatra kell csatlakoztatni, szobaantennát nem vált ki... Így viszont nem tudom, fogom-e használni, mert a másik tévén van a videó, meg a PlayStation, azok pedig kellenek...

12 perc hírnév

Az egész sztori ott kezdődött, hogy még kedden felhívott egy újságíró. Bemutatkozásakor elmondta, hogy a MEOSZ lapjában, a Humanitásban lesz májusban egy melléklet, ami a fogyatékosok munkavállalásával foglalkozik, és engem is szeretnének bemutatni, mint 32 év alatti, diplomás, dolgozó fiatalembert.

Nagy meglepődéssel bár, de igent mondtam a felkérésre, és másnap bonyolítottuk le a nagyjából 12 perces telefoninterjút. :) Igazából nem volt semmi extra, mesélnem kellett eddigi munkahelyeimről, jó és rossz tapasztalataimról, stb. Sima ügy volt, de pár dolog azért meglepett. Az uriember meglepődött azon, hogy nem vagyok kerekesszékes, sőt, segédeszközt sem használok. Azon már viszont szabályosan ledöbbent, hogy azért nem járok mozgássérült társaimmal a rendszeres találkozókra, mert ugyanabban az időpontban kollégáimmal szoktam focizni. És mondott is rá valami érdekeset: "Gondolom, sok gólt szokott kapni, mert a kapuban gyorsnak kell lenni!" Jah, hát éljen a pozitív gondolkodás! Mert mi van, ha nem kapok sok gólt, mert gyors vagyok? Vagy lassú vagyok, sok gólt kapok, de nem érdekel, mert szeretem? Persze, ezt nem fejtettem így ki! :)

Na, meg hogy "Tervezek-e házasodni?" Khm... Hát persze, bár ehhez két ember kell ugyebár...

A májusi számban interjú, kíváncsian várom, mit hoznak ki belőle. Ha érdekes lesz, bemásolom/szkenneltetem, ezt még nem tudom.

A nap végén pedig regisztráltam a Facebook-ra. Egyelőre az ismerkedési fázisban tartunk, nem jó, nem rossz, érdekes! Egy-két dolognál ámultam, mint egy kisgyerek. Szinte! :) Iwiw-en pedig megjelent a lent említett klub ellentéte is, az "Akit baromira nem érdekel, kik nézik meg a profiloldalát". Be is léptem, mint a szél. Nehogy má' ne... :)

Tegnap pedig Öttevényen voltunk. Őőő végülis semmi meglepő nincs ebben, Balázs barátunknak csináltattunk virágcsokrot. De még milyet! Remélem, nem olvassa, hanem szerenádozik... :)

Utána pedig beültünk egy Mazsola nevű kiskocsmába. Ott a csajok üdítőztek, mi pedig Barbi barátjával megittunk két sört. Dumáltunk, hülyültünk, ahogy ilyenkor lenni szokott.

Vicces volt... Volt egy sztori, nem tudom, így írásban vissza tudom-e adni. Szóval Barbi öttevényi, és -az "alapértelmezett:)- Dórinak volt osztálytársa középsuliban. És még annak idején Katának meg akartam mutatni a tablójukat, de gyakorlatilag elrángatott tőle azzal, hogy az nem is az övék, mert ő krúdys volt. Nos, én ezt elmeséltem Barbinak, mire Kata megjegyezte, hogy "de már persze tudom, hogy a Barossba jártatok!" :)

Mert persze, hogy egy harmadik suli a megfejtés! :) Jaj, de valamit viszont elfelejtettem elmesélni neki. A kávés sztori... :) Na, mindegy, ezt majd valamikor pótolni kell... :)

Egyébként abszolút szimpatikus hely ez az Öttevény, csak odafelé sokan voltak a buszon... Tök fura, én is falusi gyerek volnék, de már teljesen elszoktam attól, hogy mindenki mindenkinek köszön. :) Azért én is visszaköszöntem ám, nem voltam bunkó... :)

Barbi meghívott minket a hétvégi falunapra, lehet, hogy megyünk, lehet, hogy nem, ez még sok mindentől függ...

Hazaérve pedig megnéztem a Barca-Intert. Sajna kiesett a Barcelona a BL-ből, miután a milánói 3-1-es vereség után otthon csak 1-0-ra nyert. Ideges voltam, mert csak nüanszokon múlott... Így nem lesz meg a Bajnokok Ligája történetének első címvédése... Ez szomorú, de előre kell nézni, és legalább a spanyol bajnokságot megnyerni. És pont. :)

Holnap szabin leszek, ballagás, ebéd Balázséknál, este pedig először Smuki, aztán valahol, valami. :)

Huh... És így a végéhez közeledve szeretnék gratulálni ballagó ismerőseimnek, Balázson kívül a -tényleg!:)- krúdys hölgykoszorúnak, és persze Juditnak.

Plusz még egy frissjogsis leányzónak is! ;)

Mindenkinek jó bulizást kívánok, jó pihenést, a jövő héten induló érettségikhez pedig az érintetteknek egy jó nagy kalappal! :)

Ja, és ne felejtsétek, vasárnap Anyák napja!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Oxigénpalack nélküli csúcstámadás - mindjárt duplán

Orbán Viktor, kis országunk régi-új miniszterelnöke használta ezt a kifejezést a Fidesz választási győzelmével kapcsolatban, és valóban, nem túlzott. Mindenki hozott magával még egy embert, sokan voltak/tunk, de elegen, és így a 2010-es választásokat a Fidesz-KDNP pártszövetség nyerte.

Jaj, erre vártam nyolc éve... "A nem lesz gázáremelés"-es, narancsos bukta-osztogatós választási győztesek után szerintem kifejezetten reális, és abszolút fair ünneplést láthattunk.

Persze a neheze csak most jön, bízom benne, hogy a Fidesz felismeri, hogy a duma ideje lejárt, dolgozni kell, és kormányozni, a kétharmad egyben azt is jelenti, hogy a mindenkori felelősséget immáron dőreség lenne másokra hárítani.

Az MSZP-nél pedig lemondott a teljes elnökség, egyesek szerint a pártszakadás sem kizárt. Hát ja, tényleg van pár arc a szociknál, akik nem nagyon fognak hiányozni nekem az elkövetkező pár évben.

Nekik küldeném a következő nótát. Biztosan nem fogja ostromolni a slágerlistákat, viszont mókás. Tetszik. :)

És hogy tegnap miért volt dupla a csúcstámadás? Jelentem, megdőlt a GosziBlog napi olvasottsági rekordja! Fogalmam sincs, mi történt, eddig mindig kétszámjegyű értéken maradt a fent említett mutató, tegnap viszont összesen 234-szer klikkeltek a blogomra/blogomon! :) Ennek tök örülök, meg köszi mindenkinek, de valaki azért felvilágosíthatna, hogyan jött ki ez a - korábbiakhoz képest feltétlenül- kiugróan magas érték? :)

Hm... Tegnap szinte teljesen betartottam, amit ígértem. Csak este hagytam el a lakást, a Mátyás téren dumáltunk egy keveset - két órát - Katával és Baluval. És jött egy néni is a kutyájával. A kutyust amúgy Fanninak nevezték el. A hölgy egyik fia akkori barátnőjéről (!!!) nevezte el a most öt éves jószágot. A pár már nincs együtt, a srác már külföldön dolgozik, de a lány itt lakik a közelben, és elég gyakran összefut a két Fanni. Jaj, én ezen olyat röhögtem. :D Hogy nevezheti el valaki a kutyáját a barátnőjéről??? :D

Ma pedig meló volt, meg fodrásznál is voltam, immáron a ballagási előkészületek jegyében. Egyébként készülődök lelkesen, de ezügyben részleteket majd inkább az esemény után osztanék meg Veletek!

Rossz hírt kaptam: most tudtam meg, hogy amikor volt nálunk az az ominózus házibuli, valamelyik elvetemült cimborán megitta a tavaly Adritól szülinapomra kapott, és általam emlékként amúgy megőrizni szándékozott mini Jägermeistert... :( :( :( Na, mindegy, valahogy azért túlélem. De a szívem szakad bele, hogy nem vigyáztam rá eléggé... :( :)

Az iwiw-en indult egy kezdeményezés. Páran azt szeretnék elérni, hogy mindenki meg tudja nézni, hogy kik nézték meg mostanában a profiloldalát. Az éremnek ugye itt is két oldala van. Téged is néznek, de gondolom Te is nézelődsz erre-arra. Nekem például van olyan "ismerősöm", akivel nem jelöltük be egymást, de néha azért megsasolom, hogy mi a dörgés a háza táján. De ezt neki nem muszáj tudnia. Jó eu így, nem kell mindig mindent modernizálni. Őrködj éberen, ombudmanó! :P

Pesti volt iskolámban meg öregdiák-találkozó lesz júniusban. Úgy elmennék... De kivel, hogyan? Meg aztán emlékszik-e rám még ott egyáltalán valaki? Jaj, de rég volt... '92 júniusában tértem haza... Úristen, ez így leírva de durva... Tizennyolc év, basszus... :O

Na, ennyi voltam mára. Majd igyekszem jelentkezni, de ezekben a napokban pöttyet sűrű a program!

Puzik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Elfelejtettem címet adni a bejegyzésnek. Pótolva. :P

Ha péntek, akkor ugyebár céges foci. Ami ezúttal sajnos kimaradt, egy újabb balf*szos majdnem megsérülésem miatt... Annyi történt, hogy 5-kor jelzett az ébresztő, én meg nyújtózkodni kezdtem, miközben begörcsölt a vádlim... Pár percig még fájt, aztán elmúlt, de focizni nem mentem, cuccot sem vittem. Fő az óvatosság. :)

Meló után este Katával elnéztünk az ETO Parkba. Basszus, szellemkastély... Alig van pár üzlet megnyitva, vásárló is alig van, elég furcsa így ez az egész. De az egyik üzletben találkoztunk egy egykori általános iskolai osztálytársammal, Csabival, akivel aztán elég sokat dumáltunk. Nemrég írtam, hogy nem valószínű, hogy elmennék mostanában egy osztálytalálkozóra. Ehhez képest felvetettük, hogy legalább pár srácot össe kéne trombitálni egy kis sörözésre. Egyfajta főpróbaként. :) Ja, ami még tetszett: Szasa Stevanovic ETO-kapus kávézója. Kíülről nagyon jónak tűnik. Majd feltérképezzük. :)

Az ETO Parkból hazatérve hokimeccset néztem. Válogatottunk a házigazda szlovénekkel játszott sorsdöntő ki-ki meccset a feljutásért. Kikaptunk 4-1-re, de a fiúknak nincs miért szégyenkezniük, ismét nagyot játszottak. És amihez focidrukkerként nem vagyok hozzászokva: a játékosokat bántotta a vereség, és az a tény, hogy lelkes közönségüket nem sikerült kiszolgálniuk. Szegény Hetényi Zoli kapus is a könnyeivel küzködve nyilatkozott a Sport TV-nek... Szóval jó volt ez, jövőre meg kell próbálni újra feljutni... Így egyébként tényleg furcsa a "Hét képe", mert már okafogyott, de azért kinthagyom. Sőt a fotót ide is bemásolom. Tetszik ez a mez. :)

Tegnap délelőtt plázáztam. Vettem pár üres CD-t, fülhallgatót, és cipőt. És véletlenül megint ilyen hülye "nemtelitalpút" választottam véletlenül. Kíváncsi leszek, meddig fogja bírni a kiképzést. És papucsot is vettem. Elvileg uniszex, a nyugta szerint női. És 40-es. Az én lábam pedig 41-es. Zseniális. :)

Juuuj, és bementem nézelődni a Football World-be is. Tele van szlovák mezekkel, és sálakkal... Rendben van, sokan járnak át "SK"-ból vásárolni, meg a VB-re is kijotottak, de engem akkor is zavar... :/

Délután pedig ETO-meccsen voltam. Előtte pedig a Sörkertben. Hosszú idő után végre Zsófi és Melinda is odajöttek, tudtunk egy jót dumálni. A meccsen 2-1-re nyertünk a Nyíregyháza ellen. Továbbra is elég siralmas a látvány, de most legalább támad(gat)tunk, relatíve offenzívan léptünk fel. Jah, hát egy kiesőjelölt csapat ellen azt hiszem ezt nevezhetjük minimális elvárásnak is. :) De a vége az megint elég necces volt...

Különben tényleg nem tudom, hogy van-e még egy olyan csapat a világon, mely a harmadik helyen áll hazája bajnokságában, és szurkolói mégis folyamatosan tűntetnek ellene. Mondjuk azt sem tudom, hogy lehet-e még egy csapat ilyen fos antifocival dobogós. :)

Kézilabdában pedig életemben először szeretném azt, hogy kikapjon az ETO. Ha jól tudom, két nyert meccsig tart a döntő. Győrben kezdünk, és ha utána nyerünk Debrecenben, nem lesz hazai bajnokavató. Ami pedig elég hangulatos tud lenni. No, de azért mégiscsak nyerjünk inkább két meccsen, a csajok meg menjenek minél előbb nyaralni. :)

Ez a Balotelli-gyerek nagyon nem semmi... Az Inter ghánai származású olasz játékosa a keddi Barca-elleni BL-meccsen durcáskodott, lélektelenül játszott, emellett bemutatott a közönségnek, földhöz vágta a mezét... Ezért még Győrből is elündöznék, nemhogy egy ilyen szintű csapattól. A szurkolók már nyílt levélben közölték is vele: számukra megszűnt létezni.

A meccs után a Hollóban sörözgettünk. Vagyis előtte, mert jó idő van, már kint is voltak asztalok. :) Olyan 1 táján értem haza, megfáradtan, kimerülten. :) A többiek közül páran még mentek a Toronyba, én azt ikább kihagytam...

Ma sehol nem voltam, még újságért sem mentem le. Minden oké, csak fáradt vagyok. :) Viszont megnéztem egy tök jó filmet. Vakrandi a címe, és egy vak srác életéről szól. Arról hogy hogyan birkózik meg az állapotából eredő nehézségekkel, hogyan csajozik, hogyan reagálnak a nők fogyatékosságára... És van orvosi szál is a történetben: egy műtéttel megpróbálják visszaadni a látását.

Ahogy a fiú mondja a film végén: életében kétszer vakult meg. De a csaj az övé. És ez a lényeg. :)

Én persze mozgássérült vagyok, nem pedig vak, de a filmben elég sok ponton magamra ismerhettem picit. Ha tudjátok, nézzétek meg ezt a mozit, szerintem érdemes.

Mára már semmit nem tervezek, megnézem a Barca-Veszprémet, követem a választási híreket, netezek, és ennyi. Elfáradtam. :)

Majdnem elfejtettem: az előző bejegyzésben említettem az ovis témát. Beszélgettem egy ismerős óvónénivel, és a hír igaz: nem lesznek kisfiúk és kislányok, csak gyerekek. Ha Pisitike szoknyában akar lenni, akkor abban kell lennie. Ja, és a szabad akarat is beépül az óvodai nevelésbe: ha a gyermek nem akar enni nem nem eszik, nem akar játszani nem játszik, és ha nem akar elmenni a többiekkel sétálni, akkor nem megy. Ennyi. Csak ámulok és bámulok... :O

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Ökör iszik magában előre a medve bőrére

A címről csak annyit, hogy "természetesen" egy focimeccshez kapcsolódik. Kedden este megnéztem a tévében az Inter-Barca meccset. Gerej kollégám és barátom zrikája ellenére, miszerint úgyis fogok közben sört inni, egy üveg behűtött mentes vízzel készültem az estére. Aztán a Barca elég hamar megszerezte a vezetést, Adrival meg SMS-t váltottunk, gondoltam ez a két dolog együtt már jó ok arra, hogy egy sörikét felbontsak. Hát, ami azt illeti, mire visszaértem a tévé elé, már egyenlített is az Inter, sőt a végén a meccset is megnyerte 3-1-re. Ha úgy vesszük tehát valóban előre ittam a medve bőrére, de szerintem azért hazai pályán kiharocoljuk a továbbjutást. De nem lesz egyszerű, az sajnos holt biztos... A másik ágon Bayern-Lyon elődöntő volt, 1-0-ra nyertek a bajorok, kiknek Ribery nevű francia játékosa azzal került a címlapokra, hogy egy - akkor még - fiatalkorú prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot, amiért országa törvényei szerint akár három év börtönt is kaphat. Na, ez most két dolog miatt vicces. A csaj mentegeti Francket, azt mondja letagadta előtte valódi korát. Másrészt pedig - hogy is fogalmazzak? - a hölgy képeit elnézve inkább ő rontotta meg Riberyt, mint fordítva... Szóval ja. :)

Korábban már meséltem nektek a "másik Dóriról". Az egyikről itt is elég gyakran szoktam mesélni. A másik pedig Fanni osztálytársa, és emellett az ETO kézilabdázónője. A nyártól viszont mindkét dolog megváltozik, a hírek szerint ugyais az ELTÉ-re fog járni - nappalin! -, mindamellett pedig a Fradiba szerződik... Így nem lesz 4-es számú Deáki feliratú ETO-mezem. Ha még leírom, hogy Deka mellett Kovacsicz Dániából, Szamoránszky Podgoricából igazol az FTC-hez, Tomori pedig már egy ideje ott készül, elmondhatjuk, hogy valóságos ETO "B"-csapat formálódik a Népligetben. :)

És hogy még egy Dóriról szót ejtsek, bejelöltem iwiw-en egyik kedvenc egykori tanárnőmet. Igen, és ő semmiképpen nem Dóra, hanem Dóri, még talán az indexemet is így írta alá. Jó órákat tartott, emellett egyszerre volt kedves és vagány, nagyon bírtam. Ja, és nála védtem a szakdolimat. :) És nő korát nem illik szóba hozni, de... De eszméletlen csinos, maradjunk annyiban. . - jaj, mi lesz, ha benéz ide, amikor visszaigazol? :$ :) -

A héten valamelyik nap pont megemlítette Ibolya kollegina, hogy megtanulhatnék főzni, mert azt szeretik a lányok, ha egy pasi mondjuk egy vacsorával lepi meg őket. És igen, el kell mondjam, hogy érdekel a főzés, szeretnék is megtanulni, de meglepő módon ez az egyik olyan dolog, amitől "félek". Nem azért, mert esetleg elrontanám az ételt, az a legkevesebb. Csak hát az egyensúlyom elég instabil, és egyfolytában attól félek, hogy ráesek a tűzhelyre, beletenyerelek a főzőlapra, magamra rántom a forró olajat, stb. Ezért volt nagy dolog, hogy tegnap rántottát sütöttem. A "legkomolyabb" kaja, amit el tudok készíteni. Ezen kívül még kb. melegszendvics, főtt tojás, virsli. Meg egyszer rögtönöztem sonkatekercset. Na, az fincsi lett... :)

Volt nekem egy Csibém. Egy Gabi. Megbeszéltük, ha találkozunk, csinálunk együtt máglyarakást. De erre már sajnos nem került sor...

Most a Sport szeletre gyúrok! :)

Aki nagyon nincs otthon a műszaki dolgokban, azt szokta mondani, hogy még egy villanykörtét sem tudna kicserélni. Hm... :) Kiégett az égő az olvasólámpámban. Ez halál, mert szeretek elalvás előtt - néha közben - olvasni. Kicsavartam az égőt, és kicseréltem a számítógépnél lévő kislámpáéval. És most mindkettő működik. KI ÉRTI EZT? :)

Rólam mondták. Komolyan mondom, ebből simán össze lehetne gyűjteni egy Best Of - ot. Csak azokból, amiket hallottam, vagy visszamondták nekem. El sem merem képzelni, miket mondhatnak rólam a hátam mögött... :P Most megint olyan mondott rólam a kolléga-cimbi, hogy még mindig azon röhögök. Hogy aszongya "Gábor, az a nagy bajod, hogy Te piedesztálra emeled a puncit." LOL! Nem tárgyaltuk meg bővebben, de remélem, hogy ez egy sajátos megfogalmazásban azt jelenti, hogy én túlzottan tisztelem a női nemet. Ami talán igaz is lenne, de nem feltétlenül a szó legmagasztosabb értelmében, hanem... Nem, ezt nem tudom megfogalmazni...

Egyébként nem tudtam, mit jelent a piedesztál kifejezés. Így megnéztem: talapzat. Kifejezésekben pedig, nagyfokú erkölcsi megbecsülést jelent. Huh... Szóval nagyfokú erkölcsi megbecsülésben részesítem a puncit. Nem vagyok normális... :)

Holnap péntek. Délután foci, este pedig Katával meglessük az ETO Parkot. Szombaton végre cipővásárlás, meg ETO-meccs, utána gondolom valahol sörözés. Vasárnap itt leszek, nem megyek Écsre. Ez a terv, de még változhat.

Abaházi Csaba azt szokta hajtogatni a Class FM-en - és nagyon idegesít vele :) -, hogy számot kérni a kívánságműsorban lélekemelő érzés. Nos, kommentet írni, higgyétek el, ugyanilyen jó! :)

Puszik, pacsik, és - pf... :) - éljenek a csajok!

Két meccs, egy pont

Hát ami azt illeti, tegnap tényleg nem vitt rá a lélek, hogy sört igyak meccsnézés közben. Regenerálni kellett a májamat. :)

Így ahogy ígértem, két almafröccs, és egy hosszúkávé társaságában néztem meg a két ETO-meccset a Hollóban. Gyakorlatilag egyedül, Kata és Esztike kb. olyan tíz percre néztek le. Imádom ezt a helyet, de meccsnézésre tényleg nem ideális. Hang nem mehet a tévére, volt viszont rádió - és zenegép is...

Akkor először kézilabda. Négy góllal kaptunk ki a Valceától, így elbúcsúztunk a BL idei küzdelmeitől. A román lapok országuk kézilabdatörténetének legfontosabb meccseként harangozták be a derbit, és ennek megfelelően viszonylag simán jutottak be a Viborg ellen a döntőbe. Lányaink a vulkánhamu miatt busszal utaztak Romániába, az eredetileg kijelölt német bírópáros ugyanezen okból nem érkezett meg, a pótlásukra egy brassói utánpótlástornáról odavezényelt dán bírópáros pedig nem állt a helyzet magaslatán. Na de nem keresek kifogásokat, a Valcea jelenleg tényleg jobb az ETO-nál. A csapat sorozatban negyedszer jutott a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában, nyáron jön Lunde, valamint Szlovéniából a szupertehetségnek tartott, mindössze 19 éves Ana Gros (kép)... :) Szóval jók vagyunk, és remélhetőleg még jobbak leszünk. Szép volt, csajok! :)

Aztán focistáink 1-1-et játszottak Egerszegen, pedig elég sokáig vezettünk, és a bíró a Nemzeti Sport szerint is adósunk maradt egy tizenegyessel. Jó lett volna a három pont, de a Zete mostani formáját ismerve ez sem rossz eredmény.

Szlovéniában pedig zajlik a divízió I-es hoki VB, tegnap a lengyeleket vertük 6-0-ra, a két tábor egymás éltette. A gyásznapon. Érdekes hangulata lehetett annak a meccsnek...

Hm... Egyik munkatársam pont ma említette meg, hogy tök jó, hogy vége a rossz időnek, aztán tőlem kérdezte-meg, hogy megúsztam-e a telet, és annak árnyoldalait komolyabb sérülés nélkül. Ez relatív. Persze, hogy többet padlózok egy átlagembernél, de sokkal nagyobbat kell esnem, hogy megsérüljek, mint egy "átlagembernek". A rutin, meg az évek, ugyebár....

Huh... Viszont az elmúlt napokban kétszer is majdnem megsérültem elég balf*sz körülmények között. Pénteken ugye Écsen aludtam, ahol a klasszikus, igen vastag dunyhával takarózom. És én ezt igazítottam meg magamon a bal lábammal, de úgy, hogy megrántottam a combomat. Vasárnap délelőttig éreztem. Ma pedig a 14-es buszon, egyes ülésen ültem, és az Árkádnál vadult be a sofőr néni, én pedig ahogy kell, bezuhantam a két szék közé. Kínomban röhögtem... :)

Most olvastam, hogy ősztől az óvodákban betiltják a "papás-mamás" játékokat, vagyis hivatalos megfogalmazás szerint a nemi sztereotípiák erősítését (cikk itt). Most, amikor amúgy is válságban van a család intézménye, tényleg ilyen intézkedésekre van szükség? Mint a viccben: fiad van, vagy lányod? Nem tudom, majd 18 évesen eldönti... :/

Ez a hét még viszonylag nyitott, szombaton ETO-Nyíregyháza, ennyi a fix pont. :) Jó lenne elmenni egy bankba informálódni. Meg cipőt venni, mert az kimaradt...

Mára ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Lemon pie

Örülj Magyarország! Kertész Vili bácsi és fia, Géza úgy tűnik, ki fognak békülni! Mármint Barátok közt! :)

De hogyan?! Géza felesége, Kinga csődítette össze őket egy békítő show-val fűszerezett vacsorára. Az ellentétek nehezen látszódtak feloldódni, mígnem... Míg Kinga be nem hozta a desszertet. Ami nem volt más, mint a tragikus körülmények között elhunyt Magdi anyus receptje alapján készült lemon pie! :) Igen, az urak így nevezték az eléjük tálalt süteményt. És ez csütörtök óta nem hagy nyugodni. Lemon pie... Miért nem citromos pite??? Hm... Legközelebb Anyunak meg fogom köszönni az asztalra rittyentett apple pie-t. Vagy... Nagymamám annak idején "édes lik"-nak - nem, nem lyuk: lik! :) - hívta a linzert, az mostantól sweet hole lesz, a másik nagy kedvenc, a mézes puszi pedig honey kiss. De ha a kettőt összekapcsoljuk meg is van a sweet pussy... :P (Gábor, de hülye vaaagy! :O)

De most komolyan, hogy jött ez a név? Közben arra gondoltam, hogy a kis huncut Magdi anyusnak egykori szeretője - akinek most nem jut eszembe a neve... - küldte a receptet Kanadából, de az édesség nevét nem fordították le... :)

Természetesen, hogyha valaki ismer a magyar gasztronómiában lemonpáj, esetleg lömonpály nevű sütit, az egyrészt világosítson fel, másrészt tekintse ezt a bekezdést semmisnek! Magyar nevet a magyar desszertnek! Mert hát Király Linda óta tudjuk: Magyarok vagyunk, nem? :)

Khm... A kis kitérő után elmesélem nektek, hogy pénteken este hazamentem Écsre. Előtte viszonylag hamar hazaértem melóból, mert Gerej mester hazadobott. Így tudtam jó kis zenéket keresgélni. De erről bővebben majd máskor.

Szóval, Écs. Felvetettem apámnak a lakáshitel témát. Mármint elég közvetetten. Történt ugyanis, hogy rákérdezett alattunk lakó roma polgártársainkra, és megkérdezte, hogy nem veszik-e meg önkormányzati bér(?)-lakásukat. Erre én azt válaszoltam, hogy előbb veszem meg én a bátyámét, mint ők azt! :) Azt hiszem, leesett neki a célzás, érintőlegesen beszéltünk már róla, de majd még szerintem folytatjuk.

Ez tényleg ku*va nehéz ügy. Ha nem veszek fel hitelt, akkor költözök vissza Écsre, és akkor vége a társasági életnek. Akkor az "utolsó busz" lesz az irányadó, vége a hollózásnak, az ETO-meccsek utáni dőzsöléseknek, a partizásnak. Ha pedig veszek fel, akkor lesz egy lakásom, de a fizum fele elmegy hitelre, még egy nagy része rezsire, és akkor ismételten nem leszek egy "vonzó party" a hölgyek számára. Erre fel még jön a Fidesz. Ami nem baj, csak éppen bevezeti a családbarát adórendszert. Ami szintén nem baj. De engem, mint egyedülálló, és ezáltal gyermektelen fiatalembert jó megb... már mint megadóztat...

Apropó: Kata osztálytalálkozóra készül. Csodálkozva említette, hogy van már olyan osztálytársa, akinek van gyermeke.

Nekem jövőre gimiben tízéves, általánosban - leírni is durva - tizenötéves éves osztálytalálkozóm lesz/lenne. Ott aztán valahol nem is egy, hanem két gyerek van. Én meg egy normális, vagy nemnormális párkapcsolatról sem tudok beszámolni... :/ Nem irigylek én senkitől semmit, sőt örülök mindenki boldogságának, de lehet, hogy ezeket a találkozókat kihagyom, mert ez elég ciki így... :/ De erre nyilván jópárat lehet még aludni... És még változhat is a helyzet. Vagy nem.

Tegnap amúgy visszajöttem, este pedig elmentünk Smukihoz. Sörözni, beszélgetni. Persze egy Jäger azért a rend kedvéért lecsusszant. Meg egy speed. Őőőő mármint nem tabi, hanem mutyi. Méghozzá az alattomosabbik fajtából. :)

Az egyik srác ment nappalra dolgozni. Megígértette velem, hogy fél 5-kor hívom, hogy felkelt-e. Beállítottam az ébresztőt. Meg 8-ra is a Forma-1 miatt. Aztán fel is keltem. 8.40-kor. :)

Barátunk felkelt időben, a futamot is sikerült megnézni, szóval minden sirály.

Tesóméknak ma van az első házassági évfordulójuk! :) Basszus, ismételten elmondhatom, hogy nagyon repül az idő... :/

Most mindjárt rendelek valami ebédféleséget, aztán megyek a plázába cipőt venni. Meg a Hollóba ETO-meccseket nézni. De ez nem tuti. De ha megyek, akkor almafröccsöt iszok kávéval. Ez tuti. :)

Jaaaj: A múltkor Anyu felhívott boltból, hogy kell-e valami. Tusfürdőt kértem. Tudjátok milyet vett? AXE Anti-Hangovert. Azaz másnaposság ellenit! :) Eszem a szivit... :D :D :D

Ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Mini Vegyes

Na, így azért baromi nehéz a blogolás... :/ Ez a Mozilla vs. Blogspot probléma képtelen megoldódni, és én pedig nem tudom, hogyan kell újratelepíteni...:/ Így Explorerben írok, de itt meg nincs helyesírás-ellenőrzés, illetve van, de ha "ráküldöm" az irományomra, akkor jelöli az egészet, hogy tele van hibákkal... Na mindegy, megpróbálok odafigyelni... :)

Van itt az asztalomon egy kis spirálfüzet. Abba szoktam amolyan kulcsszavakat felirogatni a bejegyzésekhez, illetve vannak egész bejegyzést jelölő szavak is, bármikor bevethető "konzervanyagok" is. Lehet, hogy amíg nem oldódik meg az informatikai háttér, a személyes vonal helyett inkább ezek lesznek a főszereplők....

Megígértem, hogy bővebben nem fogok már a választásokkal foglalkozni, csak így "piciben". Szóval tényleg teljesen át fog alakulni az Országgyűlés, várom a fejleményeket. De a Lendvai Ildikó nagyon vicces... :) Egy olyan párt, amely az rendszerváltás óta eltelt 20 évből 12-t kormányon töltött - hogy a magát az '56-os forradalom leverésével legitimáló egykori állampárt utódszervezete, azt most hagyjuk is... -, szóval ők szólítják fel a Lehet Más a Politika nevű szervezetet, hogy lépjenek vissza a javukra... :) Nem személyekre, programokra gondolok, hanem pusztán a nevekre, a szitura. Vicces... :) De hogy az MSZP mit fog elérni visszalépéseivel? Nos, az még nagyon nem világos számomra.

Tegnap a Hír TV Negyedik című, a médiával foglalkozó műsora egyébként pont arról szólt, hogy a kampánycsend alatt az infóéhes emberek többsége a netről, azon belül is web2-ből, a blogoszférából vette az információkat. Büszkén mondhatom, hogy egy ennek az egésznek egy rögtönzött "minimálposzt"-tal én is részese voltam, és az aznapi "nézettség" is bőven meghaladta egy átlagos napét. :)

A Pannon nem vész el, csak átalakul. A mobilszolgáltató ugyanis norvég anyavállalata nevét átvéve Telenor-ként folytatja tovább hamarosan. Önző dög vagyok, de eszembe jutott, hogy a márkanév megismertetését célzó kampány részeként támogathatnák honfitársuk, Lunde újdonsült csapatát, a Győri Audi ETO KC-t. :)

Még vasárnap ittam guanás-mangós NaturAquát. Amit állítólag csak csajok fogyasztanak. Meg buzik. :D Na, én egyik sem vagyok, de arra újfent kezdek rádöbbenni, hogy ez a csajok meg én-téma igencsak felejtős. Csak annyi a történet, hogy egyik nap a buszról leszállva észrevett a szomszéd leányzó. Utánam szólt, odamentem hozzá, de a hirtelen irányváltásban majdnem eltanyáltam. És ő a kezével a vállamat megfogva egy gyengéd mozdulattal "visszahozott" egyensúlyi helyzetembe... És nem, nem arról van szó, hogy most akkor odavagyok érte, de semmi esélyem... Épp ellenkezőleg. Rá kell jönnöm, hogy nekem 29 évesen nőktől még az ilyen gesztusok is szokatlanok, újak. Míg más 16-17 évesen már jóval-jóval előbbre tart...

Egyébként ezzel a lánnyal, Nikivel egyazon ballagásra vagyunk hivatalosak: az ő barátja osztálytársa Kata öccsének, Balázsnak, és április 30-án lesz a ballagási ünnepélyük. Pénteken, 11-kor. :) Úgyhogy szabadnap, hosszú hétvége, na meg persze ünnepség, dínom-dánom, este pedig party Balázsékkal...

A hétvége? Holnap talán eső már nem lesz, viszont sár tuti, így a focit minden bizonnyal kihagyom. Este megyek majd Écsre, szombat délután pedig vissza, lehet, hogy Katáékkal elnézünk valamerre. A Laposon a Wenk játszik Hungária-számokat, ez például nem hangzik rosszul. Vasárnap pedig Dreher, Zete-ETO, tévés meccsen. Meg Forma-1, Kínából. Meg Valcea-ETO is. El leszek havazva... :D

Nagyvonalakban ennyi.

Ja, és olvassatok Dezsőmail-blogot! Nagyon naagy! :) :D

Puszik, pacsik, jók legyetek!

A választási Stand up comedytől Dóri harisnyájáig

Mától hétfőnként újra Showder Klub lesz az RTL Klubon! Nagyon vártam már. Amire nem számítottam, hogy egyfajta felvezetésként már vasárnap este láthatok jóféle Stand up comedyt...:) A szavazással együtt kitolódó kampánycsend elég bizarrá tette a különböző csatonák választási műsorait, a legjobban talán Süveges Gergő, a Magyar Televízió fiatal riportere reagált. Behaltam rajta a röhögéstől. Persze, ez az egész történet azért annyira nem vicces... Az okokat talán kivizsgálják, a felelősöket talán megkeresik. Ami tény: a Fidesz elsöprő győzelmet aratott, Orbán Viktor újra miniszterelnök lesz. Az MSZP viszont hatalmasat bukott, nem is beszélve az MDF-ről. Parlamentbe jutott a Jobbik, és talán ennél is váratlanabb, hogy a Lehet Más a Politika nevű új, egyfajta SZDSZ-utód szervezet is. Érdekes formációk, teljesen új felállás, nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből...

Hm... Lendvai Ildikó... Az a nő... :/ Írnék tegnapi beszédéről, de nem koptatom a billentyűzetet... :/ Az önkritika hiánycikk szociéknál... Na, mindegy is...

Bizonyára hallottatok arról, hogy a Fidesz állítólag nyilvántartást vezet választóiról. Nos, én megadtam nekik adataimat pár éve egy aláírás-gyűjtés során. De jelentem, mindenki megnyugodhat: a listát nem frissítik - legalábbis túl gyorsan biztosan nem. Nekem például Écsre küldtek hűtőmágnest! :)

Ja, és újfent szerelmes lettem. Az Echo TV MDF-székházba küldött riporternője valami csoda, olyan hatással volt rám basszus... Majdnem felrobbant a tévé... Úgy vártam mindig, hogy kapcsolják "Ő"-t, hogy már szinte MDF-szimpatizánsnak éreztem magam... A csaj nevét nem jegyeztem meg... :( Dávid Ibolya pedig lemondott... :(

A Hír TV-nél pedig dolgozik egy Herr Orsi! :) De persze nem a kézilabdakapus.

A Comedy Centrálon meg Hofit adtak! :)

Na, és akkor Dóri. Dúró Dóra a Jobbik szóvivője. Ha nagy lesz, politológus lesz, most épp szót visz. Semmi bajom vele, nem néz ki rosszul, egyáltalán nem a radikális szó jut eszembe róla!

De a harisnyájára érdemes vetni egy pillantást! :) Odaver nagyon... :D

Na, szóval a tegnapi is felejthetetlen választási éjszaka volt. Olyan magyaros. Számomra világossá vált, hogy választási rendszerünket, a kopogtatócédula és a kampánycsend intézményét újra kéne gondolni, nem beszélve a Parlament létszámáról, de erre úgysem fog vállalkozni senki. Ebben konszenzus van! :/ :D

Na, és ennyi volt a GosziBlogon a politika. Mármint így ömlesztve, mert "piciben" azért biztos szóba fog még kerülni. Tudom, hogy elfogult vagyok, de remélem, egyik kedves olvasóm politikai érzékenységét sem bántottam meg! :)

Mára befejeztem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

719

Van olyan szavazókör, ahol este 7-kor 719 sorszámot osztottak ki a szavazásra váró emberkéknek...
Döbbenetes...
A sorbanállók előtt pedig le a kalappal!
M1: "választási kabaréműsor". Süveges Gergő zseniális!
Áhhh... Abszurdisztán.

Vegyesfelvágott 16

Ismét csak zajlik az élet, így ismét egy Vegyesfelvágott.

A héten többször is beszélgettünk MSN-en Adrival, több kedves megjegyzése mellett azt is írta nekem, hogy nem telik el egy napom sem foci nélkül.

Én próbáltam tiltakozni, aztán elgondolkodtam: kedd-szerda BL-, csütörtökön Európa Liga-meccs volt, pénteken magyar bajnokit néztem a tévében, emellett ugye céges foci, tegnap ETO-Haladás a helyszínen, a tévében két másik magyar mérkőzés, majd este el classico, ma még egy, meg összefoglaló. Most a háttérben a változatosság kedvéért kézimeccs megy. Azaz el kell ismernem, hogy helytálló a megállapítás. :)

Céges foci: immáron szabadtéren, de kevesen voltunk, ezért összébbhúztuk a pályát, ásványvízes flakonok voltak a kapufák, és kétérintéses szabály is érvényben volt. Nem igazán éreztem ezt a fajta játékot, több lábmunkára volt szükség, kemény volt...

ETO-Haladás: 1-1 a vége, továbbra is unalmas, nézhetetlen foci, de a 3. helyet visszavettük. Ez az évünk egyszerűen hihetetlen... Más városokban örömmel fogadnák a bronzérmet. És sem tiltakoznék, de ez a játék borzalmas...

Választás: szerettem volna írni egy vicces-irónikus odaszúrást, de nem tehetem, mert kampánycsend van. Majd holnap leírom. Amúgy voltam voksolni, megtaláltam a sulit. Tök furcsa volt, hogy igazolni kellett magam, kisfalumban erre sosem volt szükség. Este majd figyelemmel kísérem a tévében a híreket, kíváncsi vagyok...

Meg lettem lepve. Egykori főiskolai évfolyamtársam, most kolléganőm, Ibolya még névnapomkor mondta, hogy majd fogok tőle kapni valamit. A meglepetés péntek délután jutott el hozzám. Méghozzá Németországból érkezett céges házipostának álcázva. Azt hittem, valami minta, vagy ilyesmi jött a nevemre, erre a csomagból egy kávéscsészét, és egy tábla csokit kapartam elő. Nagyon régen leptek meg ennyire, maga a gesztus, meg ez a "váratlanság"...Elérzékenyültem, na... És köszönöm... :)

Elhunyt Varga Zoltán, egykori labdarúgó, majd edző. Nagyon fiatalon alapembere lett a Ferencvárosnak, és a magyar válogatottnak, majd az 1968-as olimpia előtt disszidált. Külföldi pályafutását majdnem kettétörte egy bundabotrány, de örökös eltiltását később törölték. Hosszabb-rövidebb ideig játszott többek között a német Herthában és Dortmundban, a skót Aberdeenben, Hollandiában az Ajax játékosa volt, majd a belga Gent csapatából vonult vissza. A Fradi edzőjeként tért vissza Magyarországra, volt egy emlékezetes félszezonja, majd elköszöntek tőle. Itthon még dolgozott a Kispest, a Dunaferr, a Diósgyőr, valamint - két időszakban - az ETO edzőjeként. Itteni ténykedéséről az maradt meg bennem, hogy nagyon rossz volt a csapata, első győzelmét emlékeim szerint a "sokadik" fordulóban szerezte meg az általa irányított csapat, 6-1-re nyertünk idegenben, Kispesten.

Nehéz, összeférhetetlen ember hírében állott, szinte minden csapatánál gyűjötte az ellenségeket, és amolyan megmondóemberként funkcionált. Két infarktus után kedvenc helyén, a futballpályán érte a halál. Nyugodjon békében...

Egy oroszországi repülőgép-szerencsétlenségben pedig - feleségével, és országa politikai életének több prominens képviselőjével együtt - meghalt Lech Kaczynski, Lengyelország elnöke. Nagyon szimpatikus nekem ez az ország - Kubicától függetlenül...-, így eléggé megdöbbentet a hír... Véletlenül sem akarok viccet csinálni egy ilyen tragédiából, de annyit azért megjegyeznék, hogy a gyertyagyújtó emlékezőkről mutatott képeket látva újfent meggyőződhettem róla, hogy nagyon szépek a lengyel lányok... :)

Fordítottam. Az újonnan bevezetett hulladékkezelési rendszerről - barna, illetve szürke tetejű kuka stb. - szóló tájékoztatót "németesítettem" egy munkatársam kérésére. A barnába kell tenni például a csontot, de tartózkodni kell attól, hogy csont kerüljön a barna tetejű kukába. Ez szerepel benne. Szerintem derék Dirk kolléga hülyének fog nézni... :D

Tegnap ETO-meccs után Katával leteszteltük az újranyitott Alpesi Sörözőt. Nagyon jó lett, tetszik, dizájnos meg minden, de én inkább maradnék a Hollónál, barátságosabb, emberközelibb, ha lehet ilyet mondani egy kocsmára. :P

Megnéztük a Real-Barcát, katalán kedvenceim 2-0-ra nyertek, sorozatban a negyedik el classicot zárva három ponttal... :) Amúgy elég érdekes este volt, 18-as karikás témákról is értekeztünk, Kata egy frappáns mondatban össze is foglalta a tanulságokat, de ezt a bizonyos mondatot inkább nem tárnám a "széles nyilvánosság" elé. :)

Éjfél körül értem haza, két Amstelt még elfogyasztottam a nagy örömre, de azt nem vágom, hogy lett majdnem fél 4, mire ágyba keveredtem... :D

Voltam a plázában is, újítanak rendesen. Felújították a WC-ket, van kézérzékelős, érintésmentes vízcsap, a szárító pedig ugyancsak nagyon "trendi". De a csúcs a Match-ban lévő kerekes bevásárlókosár, húztam magam után, mint Manci néni a portékát a piacra menet. És közben az agyam eldobtam... :) Ja, és van erdélyi kürtös kalács-stand is, 900 magyar forintot kóstál egy adag... :/

Feloszlik a Kispál és a Borz zenekar, és megszűnik a Mónika-show... Lovasiékkal úgy vagyok, hogy két-három számuk tetszik, amúgy nem az én világom... A Mónika-show meg... 2001-ben, az érettségi szünetemben indult, háttértévézésre kiváló volt... :) És "sokat lehetett belőle tanulni"... :P

Úgy néz ki, tényleg a lakáshitel felvétele mellett fogok dönteni... Ebben a nehéz gazdasági helyzetben nem lesz egyszerű, de bele kell vágnom. Most számoltam utána, általános iskola vége óta, tehát 14 éve laktam különböző kollégimokban, illetve bátyámnál. Elég fura lenne "tartósan" visszaköltözni a szülői házba, nem nagyon vágyom rá... Apámmal szerintem elég rendesen ennénk egymás idegeit, jobb a békesség. Meg aztán Écsről nehezebben lennék ennyire "mobil"... :)

Tesómék amúgy a megbeszéltek szerint elvitték a mosógépet, ami nem nagy gáz, mert eddig is hazahordtam Anyunak a szennyest. De nekem mégis kell egy mosógép. Üres nélküle a fürdőszoba. :) Ki érti ezt? :) Édesanyám pedig kitatálta, hogy cseréljük le a tűzhelyt. Merthogy a gázos sütő jobb, mint a villanyos. Ebben a témában pedig baromira nem tudok állást foglalni. Valaki? :)

Adrival kezdtem, vele is fejezem be. Mutatott egy számot, amit korábban soha nem hallottam. És nagyon tetszik. Mondhatnám, az első hétfő reggel, ami szimpatikus. :) Monday morning. Hallgassátok!

Huh... Ismételten volt itt minden, mint a búcsúban... :)

(közben csak ikszeltünk a Valceával...)

Írjatok kommenteket! Mer' az jó! ;)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

NA, SZAVASZTOK! :D

Útelágazás

Boldogult töpörödött törpördög koromban volt apámmal egyfajta rituálénk. Amikor épp éjszakás volt a "vagongyárban", délutáni-esti szunyókálásából én ébresztettem fel azzal, hogy a fél 8-as Híradó kezdetekor bementem hozzá, bekapcsoltam a tévét. Megnéztük a híreket, aztán utána indult el a vonatra. Na, azért nekem is vannak "apukás történeteim", bár sajnos csak nagyon kevés...
Szóval volt idő, amikor korosztályomban megszokottnál sokkal jobban érdekelt a politika, ma már talán jó átlagos szinten mozgok. :)
Az első ilyen tárgyú emlékem körülbelül az, amikor otthon fekete-fehér tévén nézte a család Kádár János temetését, és nagymamám megjegyezte, milyen szép lehet ez színesben. Most, hogy így belegondolok, akár szimbólumként is felfogható, hogy Nagy Imre temetését már színes televízión néztük. Ausztriai bevásárlóturizmus rulez! :)
Aztán az első szabad választások 1990 tavaszán. Akkori pesti bentlakásos iskolám egyben szavazóhelyiség is volt, és a választások utáni hétfőn az asztalomon lévő tolltartó sünbe tűzve egy MDF-zászlót találtam! :) Na, akkor ez most kampánycsend-sértés volt, vagy nem? És az is rémlik, hogy a környék az SZDSZ-es Magyar Bálint plakátjaival volt tele. Akkor még nem sejtettem, hogy az az ember mennyire ostoba... Egykori bencés tanuló haverom mesélte, hogy Pannonhalmán, a magyar oktatás ezer éves bölcsőjében nem átallotta kijelenti, hogy el kell felejteni a könyveket, tudomásul kell venni, hogy a számítógépé a jövő... Ő már sehol sincs, a könyves polc még mindig tele van... Vagy amikor Szombathelyen tartott fórumot nekünk hallgatóknak, és a finneket említve arról mesélt, hogy 100 éve a finnek még halat zabáltak, ma meg Nokia telefonokat gyártanak... És ha ez még nem elég: európai mintaállamként felhozta Kaliforniát... :D
Jah... A '94-es választási műsort már "végigizgultam" a tévé előtt. Nem nagyon agyaltam rajta, de azt azért nem értettem, hogy ha negyven év szocializmus annyira rossz volt, akkor most miért nyerik magukat szarrá Hornék... Mára azért nagyjából látom, hogy akkor mi, miért és hogyan...
'98? Őőő magyar nagyfelelésre tanultam a gimi koleszának ebédlőjében, és rohantak ki a többiek a tévészobából, hogy "Bakker, nyert a Fidesz!"... És ez a négy év... Oké, volt Ezüsthajó, Happy End, meg Országimázs Központ - kormányzati rutintalanság... 40 év hátrány...-, de azért az az időszak nekem, mint átlag - alatti - fiatalembernek egészen élhetőnek tűnt... Nem nyaltunk kormányzatilag egyszerre három nagyhatalom felé, meg úgy pozitívnak tűnt az egész...
2002. Tragikomédia. Elsőszavazóként leadtam Écsen a voksomat, majd visszamentem Szombathelyre, és a koleszban, a Sanyi Büfében vártuk a haverokkal az eredményeket. Voltunk annyian, mint amennyien egy focimeccs-nézésre össze szoktunk gyűlni... :) Persze többségében - akkori - kormánypárti - emberkék voltunk, így a végeredmény annyira nem lelkesített - sőt letaglózott -, de azt az estét soha nem felejtem el... Akkoriban történt az is, hogy ugyancsak a büfében ücsörögtünk - Híradó, Fókusz, Legyen Ön is milliomos, Barátok közt kólával (!) -, politizálgattunk, és egy csaj bejött cigiért, majd az ajtóból hátraszólt, hogy "Ti meg csak szopjátok az Orbán f*szát!" Persze erre kapott ő is hideget-meleget, a következő héten a fősuli újságjában meg is jelent egy cikk, "Lekommunistázták a vendéket az új koli büféjében!" Éljen az objektív tájékoztatás... :/ :)
Jött tehát Medgyessy Péter, akivel hamarosan útelágazáshoz érkeztünk:

És azt hittük, nála már rosszabb nem jöhet. De, mert jött Gyurcsány Ferenc. Akit én nagyon-nagyon nem szívlelek, egy pojácának, önelégült, idegbeteg senkinek tartok. De ez legyen az én bajom. Amikor 2006-ban élő adásban osztogatott narancsos buktát párttársainak, azt hittem, elsírom magam. Vagy szétverem a tévét... Hozzá képest Bajnai Gordon esküszöm tiszta felüdülés.Ezt már egyedül néztem, és olyan mint egy BL-meccs: bizony, társaságban nagyobb élmény. :)
És hát máris elérkeztem 2010-be. A Fidesz fog kormányt alakítani, ehhez nem kell nagy jóstehetség. És igazából meg sem kell(ett) erőltetniük magukat, ez tényleg "megy magától is." Mélyponton a társadalom, a gazdaság, úgy nagyjából szinte minden. És nem, nem vagyok elvakult fideszes, pláne nem orbánista, de azért örülök, hogy most nyolc év után az MSZP végre háttérbe szorul egy picit.
Hajlottam arra, hogy a Jobbikra adjam voksomat. Az hogy mernek beszélni a cigánykérdésről, hihetetlen nagy ütőkártya a kezükben. Mert igen, ki kell mondani, nagyon nagy baj van, és ezen valahogy változtatni kell. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy megértés, meg tolerancia, meg bla-bla-bla. Engem állt már körül hat-nyolc roma fiatalember a megverésemre készülődve csak azért, mert "rokkant" vagyok. Beszéltem volna nekik a nagy össznemzeti összeborulásról? Meg se mertem mukkanni baszod... Szerencsére arra jött egy munkatársam, és "tömegoszlatott"...
Na, de az ilyen revizionistás-multielzavarós dolgok viszont nagyon távol állnak tőlem... És nem biztos, hogy akarnám, hogy egy olyan országban élek, melynek kormánya ezeket a témákat tartja napirenden- a XXI. században...
Szóval azért kíváncsi leszek, mi lesz vasárnap. Hány párt jut be, hogy lesznek az arányok stb. És a Lukácsban szavazok! :)
Szóval akkor mégiscsak politizáltam picit, mindenkitől elnézést kérek, akit ez esetleg zavart volna...
Khm... Más egyébről nem nagyon tudok beszámolni, melóhegyek, hova legyek, holnap céges foci, szombaton ETO-Hali, vasárnap meg ugye voting time...
Ha eszembe jut valami, jelentkezem!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Foci, nyuszi, miegymás

Péntek este, még a bejegyzés megírása után sajnos ismét kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy kis országomat lassan tényleg hívhatnák Abszurdisztánnak. Történt ugyanis, hogy egyéb teendőim miatt nem tudtam megnézni az NB1 kelet-magyarországi rangadóját, a Nyíregyháza-Debrecen derbit, és a neten akartam megnézni a végeredményt. Így tudtam meg, hogy a meccs - a világítás meghibásodása miatt - elmaradt. Hoppon maradtak hát játékosok, tévések, a helyszíni nézők, köztük többszáz vendégszurkoló a civisvárosból... Bele sem merek gondolni, hogy reagálnék, ha én járnék így. Főleg, ha pont Nyíregyházára utaznék el hiába... :)
Ha nem is a Nyírség fővárosába, de szombaton tettünk egy túrát- Budapestre. András barátomma és feleségével kísértük el két kisfiúkat egy gyermeklabdarúgó tornára, ami mit ne mondjak, hatalmas élmény volt. :) Én csak a nagyobbik kissrác, a majdnem 9 éves Barni meccseit láttam, öt meccs, öt győzelem, köztük a Ferencváros skalpja. Hát ja, a Fradi-verés az U9-ben Fradi-verés. :) Ja, és Barni az egyik meccsen két akkora gólt rúgott szöglet után, kapásból, hogy csak úgy lestem... Meg úgy általánosságban jó volt nézni ezeket a kisfiúkat játszani, sokkal őszintébb, látványosabb, küzdelmesebb volt a játékuk, és néha tényleg olyan dolgokat műveltek, hogy az állam leesett... :)
Sok rosszat hallottam már az ilyen gyerekfoci-tornák kapcsán a szülőkről. Hogy veszekednek egymással, a gyerekekkel, a bírókkal... Én semmi hasonlót nem tapasztaltam, a hangulatra semmi panasz nem lehetett. Sőt, nagyon is tetszett. Ahogy az anyukák etették a gyerekeket, az apukák szakmáztak, hangulatos volt, na... :) Még én is volt, hogy melegítőt hajtogattam, cipőfűzőt figyeltem. Hm... Egyszer ezt tényleg tök jó lenne apakánt is átélni...
Barniék eredményhirdetése után aztán Andrással elindultunk Kispestre, ugyanis ott játszott az ETO. Vicces volt, azt tudtuk, hogy Pesten milyen útvonalon kell menni, de hogy addig hogy jutunk el... Már kikerestem a telefonomból a Csepelen néminemű helyismerettel - nálam mindenesetre többel :) - rendelkező Dórit, hogy valahogy segítsen minket a navigációban. Aztán megoldottuk a dolgot, jól rögtönöztünk.
A meccs 0-0 lett, szóra sem érdemes, az eredmény egyben szimbólum: nagy NULLA volt az egész. Annyit érdemes megemlíteni, hogy ingyen, vendégszektorba szóló tiszteletjegyekkel néztük meg a meccset, amiket két vadidegen sráctól kaptunk a pénztárnál... :)
Jajjj... És volt egy srác a meccsen, mellettünk ült nem túl szép, de annál rondább barátnőjével. A '70-es éveket idéző fej, bajusz, Ray Ban napszemcsi, emellett horvát ("Hrvatska") baseballsatyi, és zöld-fehér Olimpija Ljubljana (!) sál. Morbid volt, na... :) A Himnuszt, valamint minden szurkolói nótát egy sor spättel énekelt, afrikai játékosainkat minősíthetetlen hangnemben szidta. Slusszpoén: a srác ott lakik a közelben, Vasas-drukker, és annyira utálja a Honvédot, hogy minden meccsen ott szurkol a Bozsikban, a vendégszektorban... Kemény, na! :)
A lefújás után még a rendőrök nem akartak minket visszaengedni a kocsihoz, nem mehettünk vissza Csepel felé sem, - mert arra győrieknek tilos menni- szóval komoly volt... Barniékat aztán szerencsére "edző bá' " elhozta az egyik autópálya-pihenőhelyig, ott történt meg a családegyesítés...
Győrbe érve még neteztem, pakolásztam, majd kimentem a vidékibe, a fél 9-es buszt pont lekésve... 22.45-ig olvasgattam, zenét hallgattam, nagyon feelinges volt... Gáborka balf*szságai, 1. fejezet...
Majdnem éjfélre értem haza, dumáltunk tesómmal, sógornőmmel, aztán olyan 1 körül lefeküdtünk aludni, mert reggel kelni kellett a Forma-1-re. Mondjuk, annyira nem hozott lázba. Azért Kubica ismét ott volt, a kis Senna pedig célba ért... :)
Délután pedig pedig tesómék mentek sógornőm szüleihez, én pedig bebuszoztam Győrbe, Nemzeti Sportért. Persze egy újságost sem találtam nyitva... Gáborka balf*szságai, 2. fejezet... :/ :) Legalább kávéztam egyet a Hollóban... :) Aztán az első lehetséges busszal mentem vissza Écsre, Anyuval megnéztük a Másnaposok című vígjátékot. Fergeteges... :D
Tegnap pedig újabb relax-nap, este pedig sörözés volt a már említett szokásos helyen. Locsolás pedig csak virtuálisan. Mármint SMS-ben. Így alakult...
Ezúttal viszonylag szolidak voltunk, este 10-re már itthon voltam. Neteztem, MSN, és benyakaltam egy flakon ásványvizet a másnapmentes mai nap érdekében. És sikerrel jártam... :P
Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, de jó is volt, és nem is unatkoztam. Csak amikor kellett... :)
Most kedd. A héten nem kellett utálnom a hétfőt. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Találkozások. Meg egy talán, egy majdnem, és egy mégsem

Ahhoz képest, hogy nemrég tényleg megfordult a fejemben, hogy abbahagyom/felfüggesztem a blogot, ez ma már a második bejegyzés. Na, ez a nem semmi. :)
Szóval a nap az előző poszton kívül sima átlag-punnyadósnak indult. Aztán kicsit felpörögtek az események... :)
Melindával ugye megbeszéltük, hogy beülünk valahová, és mesél nekem a lakáshitelekkel kapcsolatos tudnivalókról. Eredetileg a plázáról volt szó, de aztán az Árkádra módosítottunk, mert úgy volt, hogy oda Zsófi is benéz, és vele is már amúgy is nagyon régen láttuk egymást. De aztán sajna nem jött, mert megbetegedett...Az SMS-emet pedig nem kapta meg. :( Lehet, hogy új száma van? - Khm...-
Szóval tényleg okosabb lettem egy kicsit, valóban nehéz, bonyolult, és agyb*szó folyamatról van szó, de a helyzet talán nem annyira lehetetlen, mint gondoltuk.
Persze azért egyéb témákra is volt időnk, azt is számolgattuk, hogy chatről kb. 10 éve ismerjük egymást. És hogy a megdöbbenést fokozzuk, mindketten őrizzük egymás leveleit régről... :) Szóval nem Melinda az oka annak, hogy szkeptikus vagyok a netes ismerkedést illetőleg.
Ja, és ültem automata váltós autóban. :)
De kicsit az időben visszakanyarodva: az Árkádba menet összefutottam Gábor nevű ETO-szurkolótársammal. Róla azt "kell" tudni, hogy, amikor Szombathelyről hazatérve elkezdtem rendszeresen meccsre járni, az első mérkőzésen valahogy mellém keveredett, és arról beszélgettünk, hogy majd feljön hozzánk Lord albumokért. Persze azóta is jön, bár ennek is már öt éve lassan... Azt pedig mondanom sem kell, hogy az mp3-lejátszón éppen a tavalyi Lord válogatásalbumot, a Szóljon a Lord-ot hallgattam, amikor öszefutottunk. Ezen kívül ma tettem rá Quimbyt, egy Tóth Gabi-számot, Blümchent - :) -, East Clubberst, és Basshunter-újdonságokat is. Nagyon sokoldalú vagyok zeneileg... :)
Na, aztán a bevásárlóközpont bejáratánál gyakorlatilag ajtót nyitottam a barátnőivel épp kifelé igyekvő "nemgyőri" Adrinak, majd egy gimis ismerős leányzóba "botlottam bele", aki, mint később kiderült, az anyukájával volt, de előtte simán sziát köszöntem neki, nagyon fiatalos... :) És nemsokára nagymama lesz! :)
És akkor még egyet ugrok az időben. :) Melinda átvitt a Plázába, ahol elvileg Katával vásároltunk volna, de ez most elmaradt...
Ha már ott voltam, ettem egy rántott sajtot hasábburgonyával vacsora gyanánt. Szerintem Eszti, egy volt teleshopos kollegina volt a pult mögött, de régen láttam, keveset láttam, szóval ez nem biztos. Ő a talán.... :D Az a mosoly basszus... vááá... :$ :) A ma látott második legszebb. Holtversenyben. :P
És egy vicc a végére. Fura, mert tetszik, tudok rajta nevetni, egyáltalán nem bántó, hogy valaki nekem ilyen viccet mesél, de azért van egy olyan olvasata is, hogy ez a vicc nagyon is komoly. Na szóval:

- Mi a jobb egy paralimpiai aranyéremnél?
- Járni tudni.

Ez a lényeg... Bár én már mindkettőt buktam... :S :)
És egyébként gyűjtöm a fogyatékossággal kapcsolatos vicceket, legyen szó paralimpiáról, sztepversenyről, vagy éppen second hand-shopról... :) Ha ismersz hasonlót, oszd meg velem! :)
Na ígérem mára tényleg befejeztem, még egyszer Boldog Nyulat kedves mindnyájatoknak!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
PS1: jaj, mennyi női név van ebben a bejegyzésben... :$ Én tudtam követni... :)
PS2: Lordot hallgatok. Zseniálisan szép, gyönyörű, nyugtató-elgondolkodtató muzsika. Ajánlom mindenkinek!

Plusz egy nap

Szerda este valóságos szentségtörést követtem el: a Barcelona-meccs alatt írtam a bejegyzést. Akkor még valahogy úgy nézett ki a helyzet, hogy csak valamikor jövő héten hétfőn esetleg kedden érek rá pötyögni, olyan sokáig pedig nem akartalak olvasnivaló nélkül hagyni benneteket. :) Aztán történt egy hirtelen változás: tegnap hirtelen felindulásból szabadnak kértem ezt a napot. Német kollégáink egyáltalán nem dolgoznak, lányaink se nagyon, a mi részlegünk is csak csökkentett üzemmódban. És úgy voltam vele, hogy inkább elmegyek még egy nap szabira, mintsem hogy hazajöjjek mondjuk egykor, így halmozva fel ismét egy csomó minuszórát.
Arról nem is beszélve, hogy tegnap este ismét a Hollóban kötöttünk ki. Az utolsó buszt ismét lekéstem, éjfél körül értem haza, addig dumáltunk Baluval és Katával. Ma csak boltban voltam, azon kívül itthon döglöttem, olvasgattam,és sütöttem magamnak jóféle melegszendvicset. Persze hús nélkül, ahogy azt ilyenkor illik. :) Holnap meg ugye Pest, aztán Écs, és hétfőn jövök majd vissza valamikor. Ma pedig még lesz egy pláza-köröm, először Melindával mocskos anyagiakról tárgyalunk, utána meg Katát kísérem el, mert este 9-től hajnali 1-ig kedvezményes vásárlásra nyílik majd lehetőség egy rakás üzletben. A plázáról jut eszembe: nem igaz, hogy nem képesek megjegyezni a népek, hogy az ajtók közül az működik, amelyiknél a lábtörlő van.... Lökdösik-lefejelik-anyáznak, ahelyett, hogy arrébb lépnének kb. kettőt. Tehát a megoldás: lábtörlő! :)
Gyárekek! Blogom kezd "kultbloggá" válni! :) Na jó, ez persze erős túlzás. Vagy gyenge vicc, kinek hogy tetszik. :) Mindenesetre egyre több embertől tudom meg, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel olvassa itteni írásaimat, beceneveim közé felsorakoztak a GosziBlog különböző variációi is. Olyan munkatársról is hallottam már, aki szintén figyelemmel kíséri a blogot, de kérte közös ismerőseinket, tartsák személyét titokban. Természetesen így is történt. :) De tényleg, komolyan...
Nagyon örülök mindenféle visszajelzésnek, bármilyen formában történjék is. Egy mosoly, egy megjegyzés, egy elejtett félmondat, egy komment itt a blogon nagyon jól tud esni.
De természetesen teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy egy embernek nem csak jóakarói , barátai vannak. Jó esetben kiröhögnek olvasás közben, hülyének néznek gondolataimat olvasva. Rossz esetben viszont elkezdenek keverni, kombinálni, (félre)értelmezni, anélkül, hogy megkérdeznének róla engem is. A legjobban az "tetszett", amikor olyan dolog miatt kért valaki számon, amit le sem írtam, vagyis mégis: csak éppen pontosan az ellenkezőjét. Na, de mindegy is, ez is teljesen belefér, ezzel számolnom kellett.
Igyekszem érdekes dolgokat írni, ami néha sikerül, néha nem. De magamat adom, legyen szó egy velem történt eseményről, vagy éppen egy aktuális hír kommentálásáról. Mégis amit a legfontosabbnak tartok: a diszkréció. Ismerőseim kapcsán ez természetesen alap dolog. Nem tudom, ez például mennyit számít, de nem írok ki teljes neveket, de például a "Dóris-buszos" történetnél sem említettem meg, hogy melyik busszal érkezett.
Mindazonáltal egy személyes jellegű blog írása még nem kötelez arra, hogy akár magamról is túl sok mindent kiadjak. Úgy érzem, viszonylag nyíltan írogatok itt a magam kis életéről, de vannak olyan dolgok, amikről - különböző okokból kifolyólag - nem írhatok. Másokat is érintő, esetleg családi történések, amik röviden és tömören kifejezve: magánügyek, nem tartoznak másra. Ha pedig a szövegekben elrejtett félmondatokat, nyitvahagyott kérdéseket észreveszed, és rákérdezel, nagyon szívesen válaszolok rá.
A napokban például visszahallottam magamról valamit. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor meghallottam. De nem mesélhetek róla, mert semmiképpen nem akarom, hogy az az ismerősöm, akitől hallottam, kellemetlen helyzetbe kerüljön.
Unalmas vagyok?
Lehet. A gimis évek alatt azt mondtam magamról, hogy egy otthonülő kis hülyegyerek vagyok. Ma ehhez képest egy viszonylag mobil kis hülyegyerekként jellemezném magam. Egy alapvetően vidám alapbeállítottságú fiatalemberként, aki azért ha olyanja van, szeret komoly dolgokkal is foglalkozni. Vagy éppen komoly dolgokról gondolkodni, amiket aztán vagy leír, vagy nem.
Itt találhatjátok a blog "születésének" hátterét, és egy kis gondolatmenetet az első "születésnapon".
Majd' másfél év után pár napja-hete aztán - nemcsak saját tapasztalatok miatt - az motoszkál(t) bennem, hogy befejezem. De mégsem teszem. Hiányozna.
Köszönöm, hogy velem tartasz! :)
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, a lányoknak pedig pont annyi locsolót, amennyit szeretnének! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!