Boldogult töpörödött törpördög koromban volt apámmal egyfajta rituálénk. Amikor épp éjszakás volt a "vagongyárban", délutáni-esti szunyókálásából én ébresztettem fel azzal, hogy a fél 8-as Híradó kezdetekor bementem hozzá, bekapcsoltam a tévét. Megnéztük a híreket, aztán utána indult el a vonatra. Na, azért nekem is vannak "apukás történeteim", bár sajnos csak nagyon kevés...Szóval volt idő, amikor korosztályomban megszokottnál sokkal jobban érdekelt a politika, ma már talán jó átlagos szinten mozgok. :)
Az első ilyen tárgyú emlékem körülbelül az, amikor otthon fekete-fehér tévén nézte a család Kádár János temetését, és nagymamám megjegyezte, milyen szép lehet ez színesben. Most, hogy így belegondolok, akár szimbólumként is felfogható, hogy Nagy Imre temetését már színes televízión néztük. Ausztriai bevásárlóturizmus rulez! :)
Aztán az első szabad választások 1990 tavaszán. Akkori pesti bentlakásos iskolám egyben szavazóhelyiség is volt, és a választások utáni hétfőn az asztalomon lévő tolltartó sünbe tűzve egy MDF-zászlót találtam! :) Na, akkor ez most kampánycsend-sértés volt, vagy nem? És az is rémlik, hogy a környék az SZDSZ-es Magyar Bálint plakátjaival volt tele. Akkor még nem sejtettem, hogy az az ember mennyire ostoba... Egykori bencés tanuló haverom mesélte, hogy Pannonhalmán, a magyar oktatás ezer éves bölcsőjében nem átallotta kijelenti, hogy el kell felejteni a könyveket, tudomásul kell venni, hogy a számítógépé a jövő... Ő már sehol sincs, a könyves polc még mindig tele van... Vagy amikor Szombathelyen tartott fórumot nekünk hallgatóknak, és a finneket említve arról mesélt, hogy 100 éve a finnek még halat zabáltak, ma meg Nokia telefonokat gyártanak... És ha ez még nem elég: európai mintaállamként felhozta Kaliforniát... :D
Jah... A '94-es választási műsort már "végigizgultam" a tévé előtt. Nem nagyon agyaltam rajta, de azt azért nem értettem, hogy ha negyven év szocializmus annyira rossz volt, akkor most miért nyerik magukat szarrá Hornék... Mára azért nagyjából látom, hogy akkor mi, miért és hogyan...
'98? Őőő magyar nagyfelelésre tanultam a gimi koleszának ebédlőjében, és rohantak ki a többiek a tévészobából, hogy "Bakker, nyert a Fidesz!"... És ez a négy év... Oké, volt Ezüsthajó, Happy End, meg Országimázs Központ - kormányzati rutintalanság... 40 év hátrány...-, de azért az az időszak nekem, mint átlag - alatti - fiatalembernek egészen élhetőnek tűnt... Nem nyaltunk kormányzatilag egyszerre három nagyhatalom felé, meg úgy pozitívnak tűnt az egész...
2002. Tragikomédia. Elsőszavazóként leadtam Écsen a voksomat, majd visszamentem Szombathelyre, és a koleszban, a Sanyi Büfében vártuk a haverokkal az eredményeket. Voltunk annyian, mint amennyien egy focimeccs-nézésre össze szoktunk gyűlni... :) Persze többségében - akkori - kormánypárti - emberkék voltunk, így a végeredmény annyira nem lelkesített - sőt letaglózott -, de azt az estét soha nem felejtem el... Akkoriban történt az is, hogy ugyancsak a büfében ücsörögtünk - Híradó, Fókusz, Legyen Ön is milliomos, Barátok közt kólával (!) -, politizálgattunk, és egy csaj bejött cigiért, majd az ajtóból hátraszólt, hogy "Ti meg csak szopjátok az Orbán f*szát!" Persze erre kapott ő is hideget-meleget, a következő héten a fősuli újságjában meg is jelent egy cikk, "Lekommunistázták a vendéket az új koli büféjében!" Éljen az objektív tájékoztatás... :/ :)
Jött tehát Medgyessy Péter, akivel hamarosan útelágazáshoz érkeztünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése