Plusz egy nap

Szerda este valóságos szentségtörést követtem el: a Barcelona-meccs alatt írtam a bejegyzést. Akkor még valahogy úgy nézett ki a helyzet, hogy csak valamikor jövő héten hétfőn esetleg kedden érek rá pötyögni, olyan sokáig pedig nem akartalak olvasnivaló nélkül hagyni benneteket. :) Aztán történt egy hirtelen változás: tegnap hirtelen felindulásból szabadnak kértem ezt a napot. Német kollégáink egyáltalán nem dolgoznak, lányaink se nagyon, a mi részlegünk is csak csökkentett üzemmódban. És úgy voltam vele, hogy inkább elmegyek még egy nap szabira, mintsem hogy hazajöjjek mondjuk egykor, így halmozva fel ismét egy csomó minuszórát.
Arról nem is beszélve, hogy tegnap este ismét a Hollóban kötöttünk ki. Az utolsó buszt ismét lekéstem, éjfél körül értem haza, addig dumáltunk Baluval és Katával. Ma csak boltban voltam, azon kívül itthon döglöttem, olvasgattam,és sütöttem magamnak jóféle melegszendvicset. Persze hús nélkül, ahogy azt ilyenkor illik. :) Holnap meg ugye Pest, aztán Écs, és hétfőn jövök majd vissza valamikor. Ma pedig még lesz egy pláza-köröm, először Melindával mocskos anyagiakról tárgyalunk, utána meg Katát kísérem el, mert este 9-től hajnali 1-ig kedvezményes vásárlásra nyílik majd lehetőség egy rakás üzletben. A plázáról jut eszembe: nem igaz, hogy nem képesek megjegyezni a népek, hogy az ajtók közül az működik, amelyiknél a lábtörlő van.... Lökdösik-lefejelik-anyáznak, ahelyett, hogy arrébb lépnének kb. kettőt. Tehát a megoldás: lábtörlő! :)
Gyárekek! Blogom kezd "kultbloggá" válni! :) Na jó, ez persze erős túlzás. Vagy gyenge vicc, kinek hogy tetszik. :) Mindenesetre egyre több embertől tudom meg, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel olvassa itteni írásaimat, beceneveim közé felsorakoztak a GosziBlog különböző variációi is. Olyan munkatársról is hallottam már, aki szintén figyelemmel kíséri a blogot, de kérte közös ismerőseinket, tartsák személyét titokban. Természetesen így is történt. :) De tényleg, komolyan...
Nagyon örülök mindenféle visszajelzésnek, bármilyen formában történjék is. Egy mosoly, egy megjegyzés, egy elejtett félmondat, egy komment itt a blogon nagyon jól tud esni.
De természetesen teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy egy embernek nem csak jóakarói , barátai vannak. Jó esetben kiröhögnek olvasás közben, hülyének néznek gondolataimat olvasva. Rossz esetben viszont elkezdenek keverni, kombinálni, (félre)értelmezni, anélkül, hogy megkérdeznének róla engem is. A legjobban az "tetszett", amikor olyan dolog miatt kért valaki számon, amit le sem írtam, vagyis mégis: csak éppen pontosan az ellenkezőjét. Na, de mindegy is, ez is teljesen belefér, ezzel számolnom kellett.
Igyekszem érdekes dolgokat írni, ami néha sikerül, néha nem. De magamat adom, legyen szó egy velem történt eseményről, vagy éppen egy aktuális hír kommentálásáról. Mégis amit a legfontosabbnak tartok: a diszkréció. Ismerőseim kapcsán ez természetesen alap dolog. Nem tudom, ez például mennyit számít, de nem írok ki teljes neveket, de például a "Dóris-buszos" történetnél sem említettem meg, hogy melyik busszal érkezett.
Mindazonáltal egy személyes jellegű blog írása még nem kötelez arra, hogy akár magamról is túl sok mindent kiadjak. Úgy érzem, viszonylag nyíltan írogatok itt a magam kis életéről, de vannak olyan dolgok, amikről - különböző okokból kifolyólag - nem írhatok. Másokat is érintő, esetleg családi történések, amik röviden és tömören kifejezve: magánügyek, nem tartoznak másra. Ha pedig a szövegekben elrejtett félmondatokat, nyitvahagyott kérdéseket észreveszed, és rákérdezel, nagyon szívesen válaszolok rá.
A napokban például visszahallottam magamról valamit. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor meghallottam. De nem mesélhetek róla, mert semmiképpen nem akarom, hogy az az ismerősöm, akitől hallottam, kellemetlen helyzetbe kerüljön.
Unalmas vagyok?
Lehet. A gimis évek alatt azt mondtam magamról, hogy egy otthonülő kis hülyegyerek vagyok. Ma ehhez képest egy viszonylag mobil kis hülyegyerekként jellemezném magam. Egy alapvetően vidám alapbeállítottságú fiatalemberként, aki azért ha olyanja van, szeret komoly dolgokkal is foglalkozni. Vagy éppen komoly dolgokról gondolkodni, amiket aztán vagy leír, vagy nem.
Itt találhatjátok a blog "születésének" hátterét, és egy kis gondolatmenetet az első "születésnapon".
Majd' másfél év után pár napja-hete aztán - nemcsak saját tapasztalatok miatt - az motoszkál(t) bennem, hogy befejezem. De mégsem teszem. Hiányozna.
Köszönöm, hogy velem tartasz! :)
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, a lányoknak pedig pont annyi locsolót, amennyit szeretnének! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!